Ajax-loader

Györffy Miklós könyvei a rukkolán


Györffy Miklós - A ​férfikor nyara
Ennek ​a regénynek a hőse "itt benn van a férfikor nyarában". Érett, felelős ember. Élete delelőjén áll. Előléptetik, kitüntetik. Mégis úgy érzi, mintha kilopták volna belőle önmagát. És hogy valami zsákba akarják betuszkolni. Fél és menekül. Hová máshová menekülhetne, mint önmagához, a múltjához, talán még megjátszható esélyeihez? Esete szomorú, de mindennapos. Valószínűleg átvészelné ezt a válságot és még a várható továbbiakat is, ha helyzete végül nem fordulna komolyra. De azért talán még így sincs veszve minden. A történet ismerős, mondhatni, banális. Bárkivel megeshet. Érdekessé, fontossá, életbe vágóvá akkor válik, ha velünk magunkkal történik meg. Ez a regény személyes ügyeként bánik hőse sorsával. Úgy tesz, mintha magával Inkey János történelemtanárral volna azonos. "Ifjúságának eltűnt tavasza" a hatvanas évekre esik. Csakhogy emlékezetében ezek a hatvanas évek korántsem tűnnek olyan ígéretesnek és legendásnak, amilyennek az újabb időkben közkeletűvé vált nosztalgikus ellágyulás mutatja. Hősünk igazában nem is emlékezik, hanem egykori énjének hiteles írásos emlékeivel találja szembe magát. Fényükben a hatvanas évek nemcsak az utóbb mindig legendásnak tűnő ifjúkor fájóan letűnt ideje, nemcsak a lázas szabadsághajszolás beatkorszaka, hanem a "beat" szó eredeti értelmében vett veszendő, illúziótlan nemzedék kallódásának kezdete is. E könyv szomorú végkifejletének előzménye.

Györffy Miklós - Bagoly ​nappal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Györffy Miklós - Michelangelo ​Antonioni
Gondolná-e ​az ember, hogy Antonioni 1980-ban már hatvannyolc éves lesz? Vagy csak én és talán nemzedékem egyes képviselői csodálkozunk ezen, akik ifjúságunk idején, a hatvanas években többek között Antonioni filmjein nevelkedtünk, bennünk sokféle homályos, formátlan érzésünk megformálódására találtunk? Mi is ennyire megöregedtünk volna? Ha öregedtünk is, némi megütközés jogos: Antonioni kis híján ötvenéves korára lett a filmművészet megújítója, egy évtized, s vele egy nemzedék, mégpedig nála jóval fiatalabb értelmiségi nemzedék bálványa. E könyvem írása során újból végignéztem Antonioni egész eddigi életművét, a filmek keletkezésének sorrendjében. E vetítéssorozat legnagyobb tanulsága az volt, hogy Antonioni filmjei élnek. Nemcsak úgy, hogy hitelük, hatásuk változatlan, hanem úgy is, hogy az idő múlásával meg is változtak. És furcsa módon ezek a változások, amelyek természetszerűleg leginkább a filmek korhoz kötött rétegét érintették, nemhogy kikezdték volna ezeket az állítólag erősen közérzetbeli aktualitásokhoz kötődő filmeket, hanem inkább megtisztították, kiteljesítették őket. Ami annak idején szokatlannak, kihívónak, hóbortosnak látszott, ami divatossá tette őket, az mára már természetes lett, ťköznyelvi fordulatŤ és így a mai néző már érintkezési nehézségek vagy mellékzöngék nélkül összpontosíthat az emberi-művészi lényegre.

Györffy Miklós - Mágia ​és mesterség
Györffy ​Miklós ismert irodalomtörténész, kritikus és műfordító már több évtizede avatott szakértője Ingmar Bergman munkásságának. Ez az áttekintő monográfia egészében tárgyalja a 2007-ben elhunyt svéd filmrendező karrierjét. Bergman a negyvenes évektől kezdve folyamatosan készített filmeket és jelentetett meg kisregényeket, amelyek magyarul is hozzáférhetők. Györffy Miklós érzékeny elemzésekkel közelít a Fanny és Alexander-hez, a Suttogások és sikolyok-hoz vagy éppen A nap végé-hez, sokrétűen értelmezi a filmtörténet e maradandó klasszikusait, amelyek így még inkább befogadhatóvá válnak az olvasók és filmnézők újabb és újabb generációi számára. Ingmar Bergman új és teljes, korszerű pályaképe önálló olvasmányként is megállja a helyét, de a filmek mellékleteként is haszonnal forgatható.

Györffy Miklós - Zongora ​akarunk lenni
"Fölmerülhet ​a kérdés, hogy Kertész Imre és azok a kortársai, akik ma elismert magyar írók Németországban, »nagyobb« írók-e, mint azok a »nagy« klasszikus íróink, akik nem részesültek hasonló külföldi fogadtatásban, még kevésbé Nobel-díjban. Nemcsak a 19. század és a Nyugat nagyjaira gondolhatunk itt, hanem Illyésre, Szabó Lőrincre, Weöresre, Pilinszkyre, Nemes Nagy Ágnesre is, vagy akár a kortársak közül is Hajnóczyra, Oraveczre, Tandorira, Spiróra, Závadára, Tolnaira, akik egyikétől-másikától megjelentek ugyan néha perifériális kötetkék, de mindjárt alá is merültek a könyvtermelés mérhetetlen áradatában." Györffy Miklós új tanulmánykötetében olyan írásait gyűjtötte össze, amelyek a német nyelvű irodalmak 20. századi jelenségeit a magyar kulturális recepció perspektívájából elemzik, továbbá azt vizsgálják, hogy az újabb magyar irodalmat milyen kapcsolatok fűzik a németséghez, a német kultúrához.

Györffy Miklós - Akkor ​is hazafiak
Nyugalmunk ​az elmúlt egy évben úgy robbant fel, mint 1956. november 13-án Nagykovácsiban a légvédelmi tüzérezred földalatti betonsilójában tartalékolt több vagonnyi lőszer. A szemtanúk szerint akkor gomba alakú füstfelhő emelkedett a hegyek fölé, és a rakta kilövő szovjet repülőgépek sietve elhagyták a katlan feletti légteret, mivel tévesen azt hitték, hogy radioaktív robbanás történt.

Györffy Miklós - Polgárok ​és művészek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Györffy Miklós - Ingmar ​Bergman
"Feneketlen ​szakadék választ el a magyarázóimtól. A motívumoknak ezt a keresését és az elemzésnek ezt a módját az irodalomtól örököltük, az irodalmi kritikától, ahol az őrületig hajszolták. Belehelyezik a művet valamilyen kontextusba, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, s végül a rejtvényt sikerült olyan pompásan megfejteniök, hogy a szerzőnek nem is lehet semmi hozzáfűzni valója..." Bergman sokat nyilatkozik. Nyilatkozataiban előszeretettel hangoztat hasonló kijelentéseket. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elzárkózik művei értelmezése elől, mint a legtöbben, hanem sokszor cáfolja, belemagyarázásának minősíti a kritikusok állításait. Lehet póz is ez az antiintellektuális magatartás, egy ízig-vérig intellektuális művész érthető önvédelmi póza, nemcsak a kritikusokkal, hanem önmagával szemben is...

Györffy Miklós - A ​tizedik évtized
Az ​összegyűjtött tanulmányok az elmúlt évtized magyar filmtermését vizsgálják többé- kevésbé elszakítva az előzményektől és a társadalmi-politikai-gazdasági környezettől.

Györffy Miklós - Német-magyar ​kulturális szótár
"Egy ​kulturális szótár arra tehet kísérletet, hogy megfejtse annak a kulturális kódnak a legfontosabb jeleit, amely egy adott nyelvhez tartozik. Lehetővé teheti az átjárást két kultúra közt azoknak a kulcsszavaknak, neveknek, fogalmaknak a magyarázatával, amelyek alig vagy egyáltalán nem fordíthatók le. A kulturális szótárban tehát nem a címszavak fordítását olvashatjuk, hanem magyarázatát - ahol is a magyar magyar-áz szó, az etimológiáj a felől nézve, különösen találó: kifejtjük magyarul, mit jelent nagyjából egy olyan idegen szó vagy név, amelynek különben nincs pontos vagy hozzávetőleges magyar szótári megfelelője. [...] A két nyelv és kultúra immár csaknem egy évezrede érintkezik szorosan egymással, és ezért rengeteg német jövevényszó található a magyarban, illetve német kifejezések és fogalmak a magyar kultúra részeivé váltak. Jóval ritkábban ugyan, de magyar fogalmak is kerültek át a németbe. Rögvest felvetődhet persze a kérdés, mit értünk németen: az osztrákot, a hochdeutschot, a niederdeutschot, vagy a schwyzerdütschöt, hiszen pl. az osztrák-bajor németnek egészen más volt a magyarhoz való viszonya, mint a plattdeutschnak, vagyis az északnémetnek. Szögezzük itt le mindjárt, hogy a kétnyelvű és az értelmező szótárakhoz hasonlóan igyekszünk mi is a német nyelv teljes anyagából meríteni [...]." A szerző előszavából Györffy Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének tanára, több könyv, köztük a Corvina Kiadónál megjelent A német irodalom rövid története című munka szerzője. Nevéhez olyan írók műveinek fordítása fűződik, mint Goethe, Schnitzler, Musil, Hermann Broch, Franz Kafka, Thomas Bernhard, Martin Walser és Peter Handke.

Györffy Miklós - A ​német irodalom rövid története
"Ennek ​a könyvnek a címét a szó szigorúan szoros értelmében kell venni: a német irodalom rövid története olvasható benne. A rövid jelző a rendelkezésre álló terjedelem és a könyv tárgyának méretei közti viszonyt jelöli: ennél rövidebben végképp nem lehet áttekinteni a német irodalom történetét, ugyanakkor ekkora terjedelemben már lehet és érdemes röviden beszélni róla. Hogy egyáltalán lehet-e irodalomtörténet írni, és ha igen, miképpen, hányféleképpen és milyen kompromisszumok árán, ezt a sokat és joggal vitatott tudományos kérdést ezúttal megkerülöm. Úgy teszek, mintha az irodalomtörténet-írásnak volna valamiféle közmegegyezés módja, éspedig éppen az, amelyet minden ismert buktatója ellenére a közkézen forgó tankönyvek, kézikönyvek - jobb híján - mind a mai napig alkalmaznak. Mivel magam is tankönyvnek, segédkönyvnek, kézikönyvnek szánom munkámat, olyan olvasmánynak és adattárnak, amely főleg középiskolai diákok és tanárok, egyetemi hallgatók és a tájékozódni kívánó "művelt nagyközönség'" igényeit és érdeklődését szolgálhatja, igyekeztem minél inkább eltalálni ezt a közmegegyezéses formát, amelynek mértékadó példaképéül nálunk mindmáig Szerb Antal világirodalom-története szolgál." Györffy Miklósnak, az ELTE Bölcsészettudományi Kar világirodalom tanszéke oktatójának írása a Nibelung-énektől a mai középgeneráció működéséig, kronológiai rendben tekinti át a német nyelvű irodalom történetét. A hatalmas anyagról a különböző irodalomtörténeti irányzatokba ágyazva ad képet, kiemelve azt, mi a specifikusan német az egyes korszakok alkotásaiban, részletesen tárgyalva az egyetemes irodalom fejlődésében betöltött szerepüket.

Györffy Miklós - Német ​kulturális szótár
A ​Corvina kulturális szótárak sorozatának újabb kötete a német nyelv és kultúra minden anyanyelvű számára ismert és a hétköznapi életben nap mint nap használt, más szótárakban és nyelvkönyvekben mégis alig-alig fellelhető szavait, fogalmait, fordulatait, mondhatni "titkait" fejti meg. Azokat a kifejezéseket, amelyek éppen azért maradnak rejtve a nyelvtanulók előtt, mert a németek maguk nem is gondolnak rá, hogy egyes, számukra magától értetődő dolgok érthetetlenek a külföldi számára, aki épp ezeket a legközönségesebb, mondhatni banális ismereteket szerzi meg a legnehezebben. Györffy Miklós nem egyszerűen "országismereti" szótárt írt, hanem útikalauzt a németséghez.

Kollekciók