Ajax-loader

Gelencsér Gábor könyvei a rukkolán


Gelencsér Gábor - Filmolvasókönyv
A ​szerző írásainak többsége túlmutat a recenzió műfaji keretein: nyugodtan olvashatjuk őket alkotásokról, rendezőkről szóló önálló tanulmányként is. Nem tájékoztató funkciót töltenek be, céljuk nem az informálás, s Gelencsér Gábor még csak nem is a művek tartalmi ismertetésére fordít igazán figyelmet. Gelencsér munkáinak alapját a filmes olvasmányok által felvetett esztétikai problémák alkotják. Él a könyvek adta lehetőséggel, a teoretikus munkák, filmtörténeti áttekintések és alkotói portrék alkalmat jelentenek számára, hogy "valaminek kapcsán" kifejthesse véleményét. Írásainak legnagyobb értéke, ahogyan kapcsolódik a már leírt gondolatokhoz, tágítja és a saját nézőpontjából újrakonstruálja azt a szellemi anyagot, amely szövegének kiindulópontját jelenti.

Gelencsér Gábor - Közelkép
A ​kötet három aspektusból nyújt betekintést a magyar film összetett és változatos történetébe: alkotói portrékat rajzol, témákat jár körbe, formamegoldásokat vizsgál. Az alkotói portrékban az 1945 utáni filmtörténet fontos rendezői és korszakai jelennek meg Fábri Zoltántól Jancsó Miklósig, a magyar film 1953 utáni újjászületésétől az ezredfordulóig. Az igen szerteágazó témák filmkultúránk sokszínűségét bizonyítják, hiszen fontos filmek készültek történelmi traumáinkról (első világháború, holokauszt), a hatvanas évek gazdasági reformjának meghatározó szereplőiről, a mérnökökről, majd az azt követő pangást kifejező, válságba jutott karakterekről, de vallási motívumok is felfedezhetők bizonyos alkotásokban, a kortárs filmben pedig különös érzékenységű személyes sorsokkal találkozhatunk. A formák tekintetében olyan sajátos történetmondó eljárásokról olvashatunk, mint az időrend felbontása, továbbá a magyar film legnépszerűbb műfajának, a vígjátéknak, valamint az igen ellentmondásos helyzetben lévő bűnügyi filmnek az alakulása az egymást követő korszakokban. Végül a rendszerváltás körül készült munkákban és a kortárs film számos darabjában a társadalmi mozgások formai következményeit kísérhetjük figyelemmel. Gelencsér Gábor (1961) az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékének docense. Fontosabb önálló kötetei az elmúlt évekből: Az eredendő máshol. Magyar filmes szólamok (2014); Forgatott könyvek. A magyar film és az irodalom kapcsolata 1945 és 1995 között (2015); Váratlan perspektívák. Jeles András filmjei (2016); Magyar film 1.0 (2017).

Gelencsér Gábor - Örök ​varázs
Tóth ​János (1930–2019) életműve rendkívül gazdag és sokszínű. Operatőrként nemcsak egész estés játék-, hanem rövid- és animációs filmek is fűződnek a nevéhez, a saját rendezésében és fényképezésében készült etűdök pedig eredeti látásmódjukkal és stílusukkal önálló fejezetet alkotnak a magyar film történetében. S legalább két operatőri munkája a magyar filmművészet vitathatatlan csúcsteljesítménye: a Huszárik Zoltánnal 1965-ben forgatott Elégia és Makk Károly 1970-es Szerelem című alkotása. Jelenléte a magyar filmművészetben jóval több, mint általában az operatőröké: egyéni világlátású és összetéveszthetetlen stílusú szerző. Tóth János rendezőről és operatőrről nem készült még monografikus igényű elemzés. E könyv első fele ezt a hiányt igyekszik pótolni, míg második felében az alkotóval készült interjúk olvashatók.

Gelencsér Gábor - Magyar ​film 1.0
Könyvünkben ​a magyar film alkotóiról, meghatározó műfajairól és stílusairól olvashatunk az első magyarországi vetítéstől, vagyis 1896-tól a Saul fia 2016-os Oscar-díjáig. A 120 év történetét bemutató tíz fejezetben megismerhetjük az egyes korszakokat alakító társadalmi folyamatokat, a filmgyártás intézményrendszereit, amelyek segítségével a kortárs magyar film értelmezése is könnyebbé válhat. A Magyar film 1.0 a Holnap Kiadó ismeretterjesztő sorozatában, a magyar művészet és művelődéstörténet fejezetei részeként jelenik meg. Reméljük, hogy olvasóink a könyv segítségével értőbb szemmel, több tudással és nagyobb élvezettel nézik majd a magyar filmművészet nagyszerű alkotásait.

Gelencsér Gábor - Káoszkeringő
Amikor ​Gothár Péter első játékfilmjével, az Ajándék ez a nappal jelentkezett 1979-ben, az értő kritika új hangként, szemléletváltásként ünnepelte a magyar filmművészetben. Valami tényleg megváltozott Gothár filmjei nem voltak beilleszthetők a korábbi, egymással sokszor termékenyen rivalizáló dokumentarista, illetve a filmnyelvi iskola alkotásai sorába, mégis mindkettőhöz közük volt. Megjelent bennük valami szomorú írónia, groteszk látásmód, kétértelmű, furcsa játék a valósággal, és ez a hang a magyar filmekre addig soha nem volt jellemző. Az ajándék ez a nap a szűkebb szakmát lepte meg, a Megáll az idő, a "legendás hatvanas évek" felidézése viszont már a közönséget is elbűvölte, és népszerűsége azóta is töretlen. Több generáció ismert benne fiatalkorára, a nagy álmok és kiábrándulások, az illúziókkal való leszámolás lázas időszakára. Majd két olyan film következett - Idő van és Tiszta Amerika -, amelyekben a rendező Esterházy Péter posztmodern prózáját ültette át a film nyelvére. Az 1990-es Melodráma és a későbbiek, A részleg, a Haggyállógva Vászka, a Paszport és a Magyar szépség részben folytatták, részben továbbépítették a Gothár-filmek mindegyikében felfedezhető gondolatmenetet. Abszurd realizmus? Lírai groteszk? A kritikák sommás megállapításai nem sok támpontot nyújtottak annak, aki a filmek üzenetére volt kíváncsi. Gelencsér Gábor Káoszkeringő című könyve eligazít a fogalmak erdejében, izgalmas és igényes filmelemzésekben visz végig a rendező életművén, amelynek részei az emlékezetes színházi rendezések és tévéfilmek is. A szerző az ELTE Filmelmélet és Filmtörténet Szakának oktatója.

Gelencsér Gábor - Más ​világok
A ​könyv olyan fílmeket elemez, amelyeket a más világok iránti vonzalom köt össze. E művek arról tanúskodnak, hogy a látható világon túli tapasztalatokat éppen a szokványos formai megoldásokon túllépő művészi eszközök tehetik érzékelhetővé. A modern-posztmodern törésvonalán létrejött, a modernizmus tradícióját folytató, illetve ahhoz visszanyúló szemléletmódra különösen jellemző e szándék és módszer szoros összefonódása. A kötetbe válogatott írások ehhez a váltáshoz és átmeneti korszakhoz kötődő alkotók, stílusok és filmek közül mutatnak be néhányat. Az első két fejezet Tarkovszkij, Fellini, Wenders, valamint Bergman művészetében elemzi a lelki és spirituális tartalmak kifejezésének lehetőségeit. A harmadik fejezet az árnyékban maradt „második hullám" a betiltott vagy elfeledett cseh és szlovák filmek és a mozgalom tradícióját folytató alkotók tükrében vizsgálja az új hullám hagyományhoz való viszonyát, illetve művészeti sajátosságait. S végül a negyedik fejezet az utóbbi évtizedek stílusváltását és stíluskeresését a kortárs magyar film néhány reprezentáns életművében követi nyomon. A szerző az ELTE Filmelmélet és Filmtörténet Szakának oktatója. Eddig megjelent kötetei: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmmuvészetében (2002); Filmolvasókönyv. Írások filmművészeti kötetekről (2003).

Gelencsér Gábor - Az ​eredendő máshol
A ​szerző elmúlt évtizedekben született írásai – kereken harminc tanulmány és kritika – a hatvanas évek új hullámától napjainkig ívelő időszak fontos szereplőinek felidézésével a magyar filmtörténet fél évszázados folyamatainak összefüggéseire hívják fel a figyelmet. A könyv a múltban a máig tovább élő hagyományt kutatja; mindazokat a „filmes szólamokat”, amelyek hatása nélkül másképp alakultak volna, illetve kevéssé értelmezhetőek a kortárs folyamatok. A hatvanas évekre határozott formát öltő kánon mellett mindebben egyre nagyobb szerephez jut a Balázs Béla Stúdió műhelyében, illetve szellemi környezetében kialakuló „alternatív kánon”, amely a rendszerváltás után immár korábbi elszigeteltségéből kilépve válhat a filmtörténeti tradíció teljes jogú részévé és a kortárs filmművészet alakítójává. Az egyes írások e sokszínű hagyományt és annak hasonlóan változatos továbbélését vizsgálják egy-egy korszak, intézmény, alkotó vagy mű metszetében.

Gelencsér Gábor - Forgatott ​könyvek
Gelencsér ​Gábor nagyszabású, hiánypótló monográfiája a magyar film és az irodalom kapcsolatát tárgyalja 1945 és 1995 között. Egyfelől áttekinti két kulturális rendszer, azaz film és irodalom hatásösszefüggéseinek történetét, másfelől érzékeny és alapos elemzéseket közöl a legfontosabb írók műveinek adaptációiról (Móricz Zsigmond, Déry Tibor, Mándy Iván, Krasznahorkai László), illetve az irodalmi ihletettségű szerzői filmesek munkáiról (Fábri Zoltán, Makk Károly, Gothár Péter, Tarr Béla). A kötet tehát olvasható nem hagyományos filmtörténetként, kultúrpolitikai és kultúrtörténeti összefoglalásként, illetve figyelmes és értékes esztétikai elemzések sorozataként is. Egyszerre tankönyv, monográfia és műelemző esszé. Nehezen besorolható, különleges vállalkozás - ahogy a mű tárgyát képező, kiemelkedő magyar filmes adaptációk is azok. Filmbarátok, diákok, tanárok, kutatók, nézők és olvasók kötelező olvasmánya.

Gelencsér Gábor - A ​Titanic zenekara
A ​hatvanas évek magyar új hulláma mellett kevesebb figyelem fordul a hetvenes évek filmművészete felé, noha olyan alkotások készültek ekkor, mint a Szindbád, a Szerelem, az Amerikai anzix, az Ajándék ez a nap vagy A kis Valentino. S ez az évtized nemcsak remekműveket hozott, hanem szemléletmódbeli váltást is: az 1968 utáni kiábrándulás következtében kérdésessé vált a filmeket korábban értelmező politikai keret, s ezzel párhuzamosan felértékelődött az egyes művek nyelvi-stilisztikai vonásainak hangsúlyozása, ugyanakkor új lendületet vett és egyedülálló filmtípust hozott létre a társadalmi folyamatokat kritikusan elemző dokumentarizmus. A könyv a magyar filmtörténet méltatlanul háttérbe szorított, "elsüllyedt" évtizedét elsősorban a művek formavilágán keresztül mutatja be, s ezáltal a magyar filmtörténetírásban egy eddig még hiányzó, a korszak játékfilmjeit és életműveit új megvilágításba helyező szempontot érvényesít.

Gelencsér Gábor - Váratlan ​perspektívák
Bizonyára ​nem véletlen, hogy Jeles András filmjeiről számtalan kitűnő esszé, elemzés és kritika látott napvilágot, olyan szerzőktől, mint Balassa Péter, Fodor Géza, Radnóti Sándor vagy éppen Petri György, ám átfogó, monografikus igényű áttekintés, mint a jelen kötet, még nem született a rendező filmművészetéről. A könyv módszertanában is igyekszik követni a Jeles-recepció hagyományát, illetve Jeles művészetének voltaképpeni tárgyát: a küzdelmet saját anyagának megformálásért. Célja egyszerre bemutatni Jeles filmjeinek formaeszközeit és társadalmi környezetét, ugyanakkor megsejtetni mindennek bölcseleti távlatát. Jelesnél erős az elutasítás, a rombolás - avagy enyhébb kifejezéssel élve - a perspektívaváltás gesztusa, ám ehhez látnunk kell azt is, mit utasít el, mit rombol le, mihez képest módosít a nézőpontján, hogy megnyílhasson a figyelme valami másra. Nehéz őt elhelyezni a magyar filmtörténeti hagyományban, hiszen művészetének lényege épp e hagyomány lebontása, illetve átalakítása.

Kollekciók