Ajax-loader

Péter I. Zoltán könyvei a rukkolán


Péter I. Zoltán - Ady ​Erdélyben
"E ​könyv címe láttán az olvasó joggal kaphatja fel a fejét: már találkozott két hasonlóval. Valóban így van, az 1970-es években Dávid Gyula és Mikó Imre Petőfi Erdélyben, Vita Zsigmond pedig Jókai Erdélyben címmel kiadta Petőfi Sándor és Jókai Mór dokumentumok alapján nyomon követett erdélyi vándorlásainak történetét. Akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy vajon miért nem írt senki hasonló könyvet Adyról, akit csládi gyökerei, életének állomásai és emlékei, a maga személyes vonzalmai tudvalelőleg szorosan kötöttek Erdélyhez, de még inkább a Partiumhoz. Az ezredfordulót megelőző két évtizedben jómagam kezdtem el kutatni Ady partiumi és erdélyi életét. Ady Erdélyben cím alatt foglaltam össze mindazt, amit a gazdag Ady-irodalom és egyéb dokumentumok alapján hitelesnek találtam, úgy, hogy személyesen is bejártam a költő itteni útjait." (Péter I. Zoltán)

Péter I. Zoltán - Nagyvárad ​római katolikus templomai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Péter I. Zoltán - Régi ​képeslapok, régi történetek
A ​világon az első levelezőlap 1869. október 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchiában került forgalomba. Erre az osztrák-magyar postaigazgatóság által kiadott levelezőlapra a Correspondenz-Karte feliratot nyomtatták. Egy hónappal később Magyarországon ezt a feliratot Levelezési-lap-ra változtatták. A levelezőlap aztán gyorsan terjedt Európában és néhány éven belül azon túl is. Az Egyetemes Postaegyesület 1905-ben engedélyezte a lapok hátoldalának megosztását a címzés és az üdvözlőszöveg között, amit az Osztrák-Magyar Monarchiában 1905 januárjától vezettek be. De ettől még, akinek sok mondandója volt, sokszor teleírta a képet is. Könyvünkben Nagyvárad a Sebes-Körös északi partján elterülő részét, Olaszit ábrázoló felvételek találhatók, olykor a rájuk írt szöveggel együtt. A lapok minden esetben történetekkel gazdagítva a Monarchia végnapjáig mutatják be a várost, Nagyváradot.

Péter I. Zoltán - Nagyvárad
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Péter I. Zoltán - Főúr, ​fizetek!
Az ​Osztrák-Magyar Monarchia egyik legszebb hátrahagyott emléke a kávéház. A kávéház szónak nem lenne ekkora kisugárzása, ha nem a Habsburg-uralom kései korszakában, a dualista monarchia megalakulásakor nyerte volna el jelentésének teljességét. Azzal, hogy megalkotta a kávéházat a maga klasszikus formájában, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozta azt, amit politikailag már nem sikerült megteremtenie: a lehető legellentmondásosabb elemek életképes integrációját. A legelőkelőbb kávéház legtöbbször a város legszebb terén álló szálloda része volt. Egy kissé félreesőbb helyen állt egy egyszerűbb, a piacnál, a pályaudvar mellett, vagy fontos üzletek között, mivel szükségük volt a mozgó embertömegekre. Itt üldögélt a tanár, heves beszélgetésbe merülve az ügyvéddel, a kiskereskedő a nagykereskedővel alkudozott, a nyugalmazott hivatalnok itt tarokkozott vagy játszott egy parti rexet barátaival. A kávéházban minden vendég, társadalmi hovatartozásától függetlenül, társas életet élhetett... Nagyvárad kávéházi életének fénykorát az ezerkilencszázas évek fordulóján, elején élte, amikor az emberekben megvolt az igény, hogy nyilvános társadalmi életet éljenek. Mivel a városnak jelentős szerepe volt a modern magyar irodalom kialakulásában, a lejegyzett emlékekből sok ismeretet szerezhetünk a kávéházak életéről. A kávéházak - egymással versenyezve és egymás szerepét kiegészítve - fontos részei voltak annak a szellemi izgatottságnak, amellyel a szecessziónak ez az erősen zsidó kultúrájú városa feltöltődött.

Péter I. Zoltán - A ​Zöldfától a Kék Macskáig
Egy ​éve törzsvendégi lehettünk a békebeli Nagyvárad kávéházainak, cukrászdáinak (Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idején), ezúttal a szerző, Péter I. Zoltán a város egykori vendéglőibe, éttermeibe, bodegáiba kalauzolja el az olvasót, a 19. század második felétől az 1919-es impériumváltásig. A vendéglátóhelyek históriája a korabeli sajtó közlései alapján rajzolódik ki, egyidejűleg képet adva a Pece-parti Párizs elképesztő gyorsaságú fejlődéséről, a kor emberének életviteléről. Bepillantást nyerünk abba, mit ette s ittak a régi váradiak, hogyan sikerült becsalogatni őket az egymást, a működtetőket gyakran váltogató, reklámszövegeikben túlzó, ám alighanem többnyire valóban kellemes, vendégcsalogató helyekre. A nem ritkán ma is eredeti gelyeiken, új neveken működő vendéglők hétköznapjainak megismerését néhány korabeli történet színesíti, melyek korszerűségéért igen, valóságtartalmáért nem vállalunk felelősséget.

Péter I. Zoltán - Ady ​Endre regényes életrajza Nagyváradon
A ​szerző Ady Erdélyben című képeskönyve és a múlt évben megjelent, nagy sikert aratott Ady és Léda - egy szerelem története című levélregénye után ezúttal a költő Nagyváradon töltött éveit írta meg hitelesen, dokumentumokra támaszkodva, de mégis a széppróza eszközeivel. Több mint 400 oldalnyi életrajzi adalék korabeli fotókkal, versidézetekkel, jegyzetekkel.

Péter I. Zoltán - Ady ​és Léda
`Könyvemben ​Ady és Léda szerelmének alakulását követem nyomon 1903. szeptemberétől 1912. márciusáig. Kezdetben a költő hirtelen fellobbanó lángoló szerelmét, rajongó hódolatát Léda talán érdeklődéssel, némi hiúsággal fogadhatta, de mélyebb érzést ekkor még nem táplál iránta. Léda valószínűleg Ady második párizsi útja idején, 1906-ban hódol be a már hírnevet szerzett költőnek, amikor megjelent az Új versek kötete, benne a Léda asszony zsoltárai ciklussal. Most már Léda is féltő szerelemmel ragaszkodik hozzá, de kapcsolatuk egyre zaklatottabb, a boldog összhang egyre ritkább köztük. Az évek múlásával viszonyuk mind jobban elmérgesedik. Ennek okát is igyekeztem feltárni a könyvben. Most már menekülne Ady e kapcsolatból, de nincs hozzá se ereje, se bátorsága, és még évekig halogatja a szakítást.` (Péter I. Zoltán)

Péter I. Zoltán - Ady ​és Csinszka
"Csinszka ​akaratos, makacs, de játékos, vágyakkal teli és élni akaró gyermek volt, jókedvű gamin, akinek csipkelődő szelleme és csúfondáros hajlandósága csakhamar jól összehangolódott Ady ostorvágósan suhogó, maró, epés emberszólásával. Bandit érdekelte Csinszkában a vidéki 'úri' lány, a nem pesti és nem zsidós, ingerelte fiatalsága, lánysága, kereszténysége, osztálybelisége (erdélyi fél-mágnás – konferálja be Hatvanynak). Tetszett házassági hajlandóságának az eredeti szituáció is: a 'vár' és Budapesten a haragos apa (…) Izgatta a harc a zord apával, a konzervatív Tisza-baráttal, de mindenekfelett tetszett a kislány, a különös, kedves, szeleburdi teremtés, akinek lényében nincsenek konvenciók, aki nem ismeri a gátakat, épp ezért nem is retten meg előttük, és akiben a gyerekes külső s a pajzán modor ritka nagy emberséget takar." (Bölöni György) "Sokféle szándékból terelődött össze Ady házassági akarata. Legőszintébb volt mindezek között, hogy ezt a friss, csikós, idomíthatatlan gyereklányt kívánta és megszerette. Bertuka sem titkolta, hogy akarta Adyt, hogy kihívta, és kényszerítette a sorsot, hogy neki Ady Endre kell." (Bölöni Görgy)

Péter I. Zoltán - Magam ​szeretem, ha szeretlek
Péter ​I. Zoltán regényes életrajza elsősorban a költő leveleire, verseire támaszkodva adja kézről-kézre a múzsákat, illetve a kortársak levelezésébe, naplóiba bepillantva igyekszik a lehető leghitelesebb képet adni az életművön is átvonuló kapcsolatokról, az egyéjszakás - egyverses kalandoktól a levélszerelmeken át az igazán fontos társakig, Lédáig, Csinszkáig.

Péter I. Zoltán - Tóth János - Ady ​Endre nagyváradi sajtópere és börtönnapjai
1901-ben ​az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.

Kollekciók