Ajax-loader

Vaszil Bikov könyvei a rukkolán


Vaszil Bikov - Baljós ​jel
A ​hazájában és külföldön is méltán népszerű szovjet-belorusz író új kisregénye ismét a háborúról szól. A háborús élmény Bikov számára nem a csaták és ütközetek forgatagával azonos, hanem a bennük cselekvő-sodródó emberrel, aki sorsdöntő, nehéz időkben mutatja meg igazi énjét, igazi jellemét. _A halottaknak nem fáj, Az obeliszk, a Farkascsorda_ vagy _Az út végén_ című műve nagy sikert aratott nálunk is. A Baljós jel cselekménye a német megszállás idején játszódik, színhelye egy belorusz tanya, hőse Petrok és Sztyepanida, akinek becsületes és küzdelmes életébe betör a háború. Ebben a zárt világban az emberi méltóság sárba tiprása, az erőszak és a gyilkosság mellett a háború hétköznapi bűntettei, mint például a gyávaság, önzés és árulás is különleges hangsúlyt kapnak. Ezáltal, és a kegyetlen-extrém helyzetek légkörének megteremtése által képes a regény hiteles választ adni arra, hogy miként élte meg a hadat viselő nép azt a legnagyobb tragédiát, amit a háború jelentett. Vaszil Bikov igazi műve egyben szép példázata az emberi tisztességnek, amely képes felülkerekedni a megalázóan kegyetlen körülményeken.

Vaszil Bikov - Az ​út végén
Két ​férfi vánszorog a végtelennek tűnő, havas mezőn.- Ruházatuk szedett-vedett, az egyiket még csak melegíti valamelyest rövid bundája (erre vet szemet majd a németek szolgálatába szegődött policáj: — Odaadod! — mondja röhögve. — önként, de muszáj!...) — a másikon azonban csak vedlett katonaköpeny, nyári vászonsapka van, ahogy 1941 nyarán, egy lidércnyomásos tanktámadás után társaitól elszakítva, foglyul ejtve, majd a kivégzés elől a csodával határos módon megmenekülve, elvergődött az erdőbe. Feladatuk szinte békés: élelmiszert kell vásárolniuk, kérniük vagy szerezniük társaik számára valamelyik tanyán, faluban, akárhol. Ribak már tapasztalt partizán, ügyes, találékony, amellett a szerencsével is jó barátságban él. A vidéket ismeri, akár éjszaka is eltalál bárhová, s azt is tudja, kitől kell szép szóval kérni, s kitől szabad elvenni, ami kell. A portya mégsem sikerül. Felégetett tanya, néma falu, majd váratlan lódobogás, lövések a sötétben... Egyetlen, a háború éveihez mérten szinte pillanatnyi epizód, és mégis, e két ember sorsában megdöbbentő plaszticitással érzékelhető egy egész nép mérhetetlen szenvedése, ésszel szinte fel sem érhető megpróbáltatásai. Vaszil Bikov kendőzetlen őszinteséggel ábrázolja az emberfeletti erőt és az emberi esendőséget s azt, hogy az elsőért akkor nem mindig járt jutalom, az utóbbiért pedig nem lehet megbocsátás.

Vaszil Bikov - Az ​obeliszk
Vaszil ​Bikov írásainak egyetlen témája a Nagy Honvédő Háború. Akár a háborús eseményekkel párhuzamosan, akár visszatekintés formájában vezeti a cselekményt, amit megmutat, mindig izgalmas és élményszerű. Többnyire magányos hősök - legalábbis adott pillanatban magányos döntésre és cselekvésre kényszerített hősök - jelennek meg előttünk, akik már semmiképpen sem kerülhetik el a biztos halált. A sorstól csak annyit kényszeríthetnek ki, hogy emberhez méltó módon haljanak meg, s az értelmetlen és embertelen fasiszta pusztítás közepette - ez nem is kevés. Amennyiben sikerül, a tudatosan vállalt halált a világosan felismert cél hőstetté avatja. Az élet és halál között feszülő ívben az orosz Ivan-Romeo és az olasz Giulietta alpesi napsütéshez hasonló, ragyogóan tiszta szerelmének tündérképe villan fel, amelyhez azonban nem két család ellenségeskedése, hanem a fasiszták által lángra gyújtott Európa szolgáltatja a hátteret.

Vaszil Bikov - Az ​ő katonái
"Megint ​egy háborús regény. Hányadik már? Mi tagadás, sokan ingerülten kérdezik ezt. És így heveskednek tovább: hát sose lesz már vége? Nem lenne jobb elfelejteni a háborút? Nincs ennél fontosabb megírnivaló? Mielőtt azt felelném, hogy nincs, és nem lehet felejteni, nem szabad felejteni, hadd vallom be: kicsit és magam is félek ezektől a háborús regényektől. Mert mindegyikük maga egy kis háború. Amíg olvasom, az agyamban lövedékek robbannak, golyók füttyentenek, dobogó csizmák rohamoznak sáros magaslatokat, és minden halálnál mintha belőlem is kifutna az élet egy pillanatra. A háború az irodalmi első és örök témája. Talán háborúpárti az irodalom? Hogy mennyire az, azt a leginkább emberellenes élethelyzetben, a háború ábrázolásában tudja bizonyítani. Ezért a világirodalom megrendítő remekműveinek sokasága háborús témájú. Éppen ez a téma az, amelyik a legtöbbször és a legtermészetesebben túlmutat önmagán. Vagyis a háborús regények nem csupán a háborúról szólnak" – írja Gáll István ajánló soraiban.

Vaszil Bikov - Hajnalig ​élni
Ezerkilencszáznegyvenegy ​november. A németek Moszkva ellen vonulnak. Ivanovszkij, a huszonkét éves hadnagy kiharcol parancsnokától egy életveszélyes küldetést. Fel akar robbantani egy közeli német lőszerraktárt. Az engedély megszerzése után elindul kilenc harcosával a kijelölt cél felé. A szerencse nem társul hozzájuk. Két ember elpusztul, kettő eltűnik, egy súlyosan megsebesül. Ezek után szembe kell nézniük a legsúlyosabb kudarccal: a veszteség, az erőfeszítés hiábavaló volt, a németek áttelepítették a raktárt. Ivanovszkij embereit visszaküldve megpróbálják a lehetetlent, bosszút akar állni. Vaszil Bikov a szovjet háborús próza egyik legtehetségesebb képviselője. Valamennyi művében, így nálunk is megjelent Harmadik rakétá-ban, A halottaknak nem fáj-ban, az Obeliszk-ben az 1941-es év tragikus epizódjait idézi. Nem a jelentős frontmozgások érdeklik, hanem a kiélezett helyzet szülte magatartásformák, indulatok. Bikov nem szépíti meg a valóságot, az igazságot mutatja meg, ha kell, kíméletlen őszinteséggel. A Hajnalig élni a bikovi életmű legújabb regénye, nemcsak izgalmas olvasmány, hanem egy nemzedék hiteles vallomása a történelem nagy próbájáról.

Vaszil Bikov - A ​harmadik rakéta
A ​német harckocsik áttörték a szovjet vonalakat. Fülsiketítő zúgással és csörömpöléssel kúsznak előre a félelmetes acélszörnyek. Egy szovjet páncéltörő ágyú kezelőlegénysége más parancs híján ott reked a tüzelőállásban, és egyre fogyó lőszerkészlete ellenére igyekszik megakadályozni az ellenség előrenyomulását... Nyomasztó és izgalmas huszonnégy óra történetét beszéli el az író: kendőzetlen őszinteséggel vall a háborúról, rendkívüli helyzetek teremtette hőstettekről, gyávaságról, árulásról, gyengéd és titkolt szerelemről. Az ádáz élethalálharcban mindennél tisztábban elválik, ki az igazi ember, ki szereti igazán Ljuszját, a kis egészségügyi nővért, aki önfeláldozóan siet a fiúk segítségére... A mindvégig feszülten izgalmas, ízig-vérig modern hangvételű mű - melyben egyesül a szerkesztés és a drámai sűrítés szigora az igaz szenvedélyek lírai izzásával - érett művészi erővel örökíti meg a hat férfi és a lány történetét.

Vaszil Bikov - A ​halottaknak nem fáj
Bikov ​sok vitát kiváltó regénye nem háborús kalandokat rögzít. A történelem egyik legsúlyosabb fordulóját rajzolja meg, egy generáció nehéz, problémákkal terhes életútját, az igazság és emberség szenvedélyes, nemes indulatával. Húsz évvel a háború befejezése után a regény hőse, a rokkant frontkatona, Vasziljevics alhadnagy váratlanul találkozik valakivel, aki a háború idején mint hadbíró ártatlan embereket küldött a halálba. A találkozás megrázó emlékeket kavar föl az egykori katona lelkében, megelevenedik előtte a múlt, barátainak pusztulása, azok a tragédiák, amelyeket a gyáva, minden parancsot a maga bőrének mentése érdekében végrehajtó hadbíró idézett elő. Vasziljevicsnek mintha újból számot kellene adnia önmaga előtt mindenről, ami azokban a napokban történt, amikor a hősiességgel és tragikummal teli események viharos gyorsasággal követték egymást. Vannak tragédiák, amelyek megtisztítanak, s megerősítik szívünket. Bikov fordulatos könyveiből ezeket a tragédiákat ismerjük meg.

Vaszil Bikov - Jurij Dodolev - Anatolij Makarov - Fazil Iszkander - Farkascsorda
Levcsuk ​mindjárt tudta, hogy ez nem puszta fenyegetés, csakugyan ez a szándékuk. Persze, hogy csábító ötlet mindnyájukat elégetni a pajtával együtt, - de ahhoz ide is kell jönni. S elhatározta, hogy semmiképpen sem engedi közel őket a pajtához, az utolsó lehetőségig védekezni fog. Itt volt még a parabelluma egy marék tölténnyel. Gribojednél két tár maradt még, s Klávánál is öt golyó - talál sikerül kitartaniuk, amíg leszáll az éj. Nagyon kellett nekik ez az éjszaka, akkor talán még megmenekülhetnek. De a nap, hogy az ördög vinné el, még magasan állt, az éjszakát meg is kell érni. Az éjszaka semmivel sem volt közelebb, mint a háború vége.

Vaszil Bikov - Ki ​tudja, visszatérsz-e?
Az ​izgalmas műben két partizánnal találkozunk, valahol a Nyeman-vidéki erdőkben. Zoszka, a naiv, tiszta, becsületes leány, mindenképp teljesíteni akarja a rábízott partizánfeladatot. Anton, az önző és számító férfi viszont csak azért, hogy a saját bőrét mentse, mindenen átgázolva, még a gyilkossági kísérlettől sem riad vissza.

Kollekciók