Ajax-loader

Pongrácz György könyvei a rukkolán


Pongrácz György - Puha ​vagy, Jenő!
Ismerem ​e könyv szerzőjét, Pongrácz Györgyöt, barátaim között tartom őt számon, s mivel sokszor hosszú beszélgetéseket folytattunk az életről, a világról, az emberekről, a sportról, megismertem véleményét ezekről a kérdésekről. Tudom, hogy a könyv megírásánál az elsődleges szándék a magyar labdarúgásért való tenniakarás, a jó és tiszteletre méltó példa rögzítése, bemutatása azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a könyv hősének élete, emberi magatartása, felfogása a sportról, a sporterkölcsről, amely meggyőződésem szerint szerves, elválaszthatatlan része az általános erkölcsnek - követőkre talál. Pongrácz György kitűnő és lelkiismeretesen megírt könyve részletesen megismerteti az olvasókkal egy nagyszerű, a sportért élni, munkálkodni akaró, kulturált ember pályafutását.

Pongrácz György - A ​Bamba
Deák ​Ferenc élete Minden idők legnagyobb gólkirályáról.

Pongrácz György - Szikrázó ​cipők
Sanyi ​bácsi, a szertáros osztotta ki a jelentkezőknek a szerelést. Az izgatottan toporgó gyerekek szinte görcsösen szorították magukhoz az álmok álmát jelentő ütött-kopott szerelést. Már aki kapott. Lali nem.. - Hány éves vagy szöszi? - kérdezte tőle gyanakvóan a zord szertáros. - Tizennégy leszek - felelte az izgalomtól elcsukló hangon. - A fenét vagy te tizennégy! Még hazudsz is! Fiam, gyere úgy két múlva. Akkor esetleg kaphatsz focicsukát - zárta le a vitát a szerelések mindenható ura. És szégyen ide, szégyen oda. Lajos elkezdett bömbölni. Ezt már a "kőszívű" Sanyi bácsi sem álhatta. Fogott egy labdát a szertárból, s kijött vele az épület elé. - Na, ne sipákolj, te taknyos! ... - vigasztalta a megszeppent Lajost. - Gyere kipróbállak. Ha tudsz valamit, esetleg még gondolkodom... Ezzel elindult a ház oldalán a tűzfalhoz. Odaállt, s a hat-hét méterre álló, de még mindig szipogó Lalinak gurította a labdát. - Na, én kigurítom, és te, mintha egy kapuban állnék, rúgd rá! - mondta bosszankodva a gyerek akaratosságán. És Lajos "tüzelni" kezdett. A homokhoz és a formátlan rongylabdához szokott, korához képest jó nagyra nőtt lábfejéről azután ágyúként vágódtak a labdák az egyre csak ámuldozó, majd később a fejét idegesen kapkodó szertáros köré. A tűzfalon pedig szép csendben potyogni kezdett a vakolat...

Pongrácz György - Egy ​élet zöld-fehérben
A ​kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól. Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek így, vagy úgy. Élni márpedig kellett… Élni ma is kell.. Eligazodni kellett… Eligazodni most is kell… Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki. Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél. A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akarnak valamit abban a dédelgetett “egy kicsit dilis országunkban”, amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szívem is. Tetszik tudni: kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj – ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is… Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet írna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és partnerek leszünk.

Pongrácz György - Kincses György - Ferde ​fák
Tichy ​Lajos 20 évvel ezelőtt -nem találok rá találóbb kifejezést- a "lieblingem" volt, ma már a barátom. Két évtizede benne láttam a jövő nagy középcsatárát, később az évek során 70 válogatottsága, számtalan remekbe szabott gólja igazolta felfedezőit, mestereit és az én elfogultságomat. Ha most csak a mérkőzésekre és a gólokra emlékezem, persze nem írhatnám, hogy barátomnak is tartom. De találkoztam vele mérkőzések előtt és gólok után is, s az idők során megszerettem őt, mert jószívű, derűs - és örök gyerek.

Pongrácz György - Negyedszázad ​piros-fehérben
Sanyi ​bácsi, a szertáros osztotta ki a jelentkezőnek a szerelést. Az izgatottan toporgó gyerekek szinte görcsösen szorították magukhoz az álmok álmát jelentő ütött-kopott szerelést. Már aki kapott. Lali nem - Hány éves vagy, szöszi? - kérdezte tőle gyanakvóan a zord szertáros. - 14 leszek - felelte az izgalomtól elcsukló hangon. - Fenét vagy te 14! Még hazudsz is! Fiam, gyere úgy két év múlva. Akkor esetleg kaphatsz focicsukát - zárta le a vitát a szerelések mindenható ura. És szégyen ide, szégyen oda, Lajos elkezdett borzasztóan bömbölni. Ezt már a "kőszívű" Sanyi bácsi sem állhatta. Fogott egy labdát a szertárból, s kijött vele az épület elé. - Na, ne bömbölj, te taknyos!... - vigasztalta a még mindig szipogó Lajost. - Gyere, kipróbállak. Ha tudsz valamit, esetleg még elgondolkodom... - Ezzel elindult a ház oldalát képező tűzfalhoz. Odaállt, s a 6-7 méterre álló, és még mindig szipogó Lali gyereknek gurította a labdát. - Na, én kigurítom, és te, mintha egy kapuban állnék, rúgd rá a labdát! - mondta bosszankodva a gyerek akaratosságán. A homokhoz és a formátlan rongylabdához szokott, korához képest jó nagyra nőtt lábfejéről azután ágyúként vágódtak a labdák az egyre csak ámuldozó, majd később a fejét idegesen kapkodó szertáros köré. A tűzfalon pedig szép csendben potyogni kezdett a vakolat... Így kezdődött Tichy Lajos labdarúgó pályafutása. Majd folytatásként csaknem negyedszázadon keresztül ontotta a gólokat piros-fehér színekben s a magyar válogatottban, ahol összesen 71 alkalommal húzta magára a címeres mezt.

Kollekciók