Passuth László könyvei a rukkolán

Passuth László - Lagúnák
Az ​Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne. Passuth László ilyenféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik személyében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá. Morosini figurája példázza ötletesen és szépen ezt a haldoklási folyamatot, éppen azokban a gesztusokban, melyek Ceciliával kapcsolatosak.

Passuth László - Víz ​tükrére krónikát írni
Az ​író vallomása: "Ebben a könyvben három évtized históriáját próbáltam felkutatni, mely 1540 és 1571 között pergett le, s melynek szereplői között van Szapolyai János, Izabella királyné, Martinuzzi és János Zsigmond. Jórészt kevéssé feldolgozott forrásaiban oly gyakran egymásnak ellentmondó korszak, sok szereplővel, de kevés valódi protagonistával. Bár aligha lehet ezt a periódust nagyszerűnek nevezni, sok-sok gyöngyszemet találtam benne. Mint máskor is, mindig is, kérem az olvasót, fogadja ezt a történetet is szeretettel."

Passuth László - Sárkányfog
Az ​erdélyi késő reneszánsz korát és Báthory Zsigmond uralkodását bemutató Sárkányfog sok szálon futó krónikája rengeteg szereplőt vonultat fel. Passuth e művéből azonban nem csak szűk három évtized erdélyi eseményeibe nyerhetünk bepillantást; megelevenedik II. Fülöp barokk Spanyolországa, illetve megismerhetjük a francia és a császári udvar intrikus világát is.

Passuth László - Négy ​szél Erdélyben
Báthory ​István portréja nyolc éven keresztül köszöntötte a fejedelem által alapított kolozsvári főgimnázium lépcsőin felfelé igyekvő ifjú Passuthot. A fejedelem arcáról - úgy hírlett - le lehet olvasni a sors erélyeit. "Láttad-e ma Báthoryt?" - kérdezgették egymást az iskola diákjai, valójában tanáraik aznapi hangulata iránt érdeklődve. A Négy szél Erdélyben című regény tehát nemcsak a jelentőségében Báthory Gáborhoz és Bethlen Gáborhoz mérhető fejedelmet örökíti meg, hanem Passuth ifjúkorának egyik emblematikus figuráját is. Báthory kora, a XVI. század - mintegy az iskolásévekhez hasonlóan - a nagy válságok és merész kezdeményezések időszaka. Mindaz, ami egy évszázaddal később, Bethlen Gábor uralkodásának idején megvalósult, valójában már ekkor elkezdődött. Erdély viszonylagos önállóságát sem a Habsburg-ház, sem a törökök nem fenyegették, és ha rövid időre is, de megszilárdult a központi hatalom. Mindennek persze ára volt: le kellett verni a Békes-féle lázadást, meg kellett törni a rendek hatalmát, nem lehetett visszaadni a székelyeknek a János Zsigmond által elvett jogokat. Az eseményeket a szerző hiteles dokumentumok alapján, egy történész felkészültségével mondja el, mégsem száraz történelemkönyvet, hanem izgalmas regényt ír, amelyben a megelevenített alakoknak sorsa, emberi arca, önálló gondolatvilága van.

Passuth László - Megszólal ​a sírvilág
Az ​író regény keretébe foglalta a régészeti kutatásokat. Főhőse, Sirató Imre kisbojtár, aki Európának talán utolsó pusztájáról kikerül a nagyvilágba. A pusztára filmes csoport érkezik és ez megbolygatja a fiú életét. A film rendezője magával viszi a bojtárfiút, taníttatja, embert nevel belőle. Imre belekóstol a filmezésbe, de a távolkeleti háború elragadja gyámapjától, és a véletlen Mexikóba sodorja. Archeológus lesz belőle. Ebben a regényében Passuth László a maya, hittita, etruszk és az avar sírvilágot szólaltatja meg izgalmasan és szépen. Imre tudóssá fejlődésén keresztül távoli világrészek és ismeretlen kultúrák történetével ismerkedik meg az olvasó. A könyv hiteles tudományos anyagát a szerző izgalmas cselekményekkel forrósítja át és észrevétlenül ismertet meg azokkal az archeológiai eredményekkel, amelyekhez a feltárt ezeréves sírvilág segíti a régészeket. A könyv képmellékletei szemléltetően is érzékeltetik az elmúlt korok kultúráit.

Passuth László - Ravennában ​temették Rómát
Nagy ​Theodorik, aki Veronai Detreként él irodalmi emlékvilágunkban - az ókor és középkor határesztendőiben emelkedik ki. A Balaton partján - mai feltevések szerint a Keszthely melletti Fenékpusztán - látta meg a napvilágot, az Attila halálát követő esztendőkben. A tó világa veszi körül a keleti-gót királyfi gyermekkorát, aki már korán túszhercegként kerül az akkor milliós Bizáncba, hogy megismerje a görög államművészet s udvari műveltség elemeit. A kelet-római császárság még három földrészre kiterjedő nagyhatalom, ugyanakkor azonban Itáliában már szinte esztendőnként váltják egymást a nyugati árnyékcsászárok. A távoli provinciák helyén terül el a barbár törzsek nyugtalan világa. Amikor az ifjú gót vezért törzse visszahívja - Bizánc már saját neveltjének tekinti. S valóban, Theodorik egész életén keresztülhúzódik lényének kettőssége. Hol civilizált "római", szándékaiban s tetteiben is, hol pedig féktelen barbár szenvedélyének rabja. Életének első nagy kalandja a szarmata Belgrád - Singidunum - bevétele. A húszéves fiú hőstettét már megörökíti a gót legendakör. Bizánc császára segítségéért folyamodik s megkezdődik két évtizedes változatos bizánci pályafutása. Hol ünnepelt udvari ember, a császár "fogadott fia", hol pedig üldözött bandavezér, aki útjában áll a Szent Palota hagyományos politikájának. Itáliában végzetes harcra kerül sor az utolsó árnyékcsászár, Romulus Augustus apja, Orestes s a barbár eredetű zsoldoskapitány, Odoaker között - aki itáliai földet ígér a légiónak. Orestes feje lehull, a kis imperátor lerakja koronáját a Senatus atyái elé. Örökös számkivetésre vonul Lucullus egykori villájába. Odoaker másfél évtizeden keresztül Itália korlátlan ura. A gótok helyzete tarthatatlan, s így Theodorik szekérországa az Alduna tájairól elindul veszélyes s viszontagságos útjára - Itália felé; télen kelnek át az Alpokon s itt Odoaker ellen vívott három hatalmas csatában kell bebizonyítania Theodoriknak vezéri képességét. Évekig tart Ravenna ostroma, melynek végén Odoaker kapitulál. Theodorik mitsem törődik a feltételekkel s egy lakomán saját maga végez idősebb riválisával. Róma, Bizánc, Barbaricum hármas gyújtópontjának eseményei formálják ezt a regényt, mely az európai történelemnek néhány, legkevésbé ismert évtizedébe vezet. Róma, az Urbs dekadenciája, az újonnan születő európai nemzetek barbár világa, a Justinianus és Theodorra ragyogó világához közeledő Bizánc - csak kerete a történetnek, melyben a kor jellegzetes alakjai öltenek formát - emberi mivoltukban, s az olvasó megismerheti a születő Európa könnyel és vérrel formált történetét.

Passuth László - Tornyok ​árnyékában
A ​Tornyok árnyékában Passuth László kisebb terjedelmű írásait tartalmazza, sok évtizedes tájékozódásának és szenvedélyes érdeklődésének tanúságtevő dokumentumait. A kötetet műfajilag a sokféleséget csak a tematikai változatosság múlja felül: mindazok a témák, melyek Passuth László írói kísérletezésének és tevékenységének fél évszázadában izgatták, foglalkoztatták, ha csak motívumaikban vagy jelzésszerűen is, benne vannak a kötetben.

Passuth László - Sasnak ​körme között
Passuth ​László műve, melyet maga az író regényes korrajznak nevez, a Rákóczi-felkelés előzményeit mutatja be Zrínyi Ilona életén keresztül. A Wesselényi-összeesküvés, Munkács védelme, a zernyesti csata - ez a három nagy történelmi epizód a könyv hármas ívű tartópillére. A nagy történelmi felkészültséggel, finom elemzőkészséggel írott regényes korrajz feltárja hazánk e korszakának egész bonyolult politikai világát. a "két pogány között" sínylődő magyarság nehéz útját, a hosszú küzdelem egyik fontos szakaszát, amikor a gyengülő ozmán birodalom árnyékából kiválik az új ellenség, a fenyegető Habsburg-uralom képe. A széles hátterű történelmi írás főalakja Zrínyi Ilona, az ő hősies és megnyerően kedves figuráját rajzolja meg Passuth László a legsokoldalúbban, bőséges történelmi dokumentáció alapján.

Passuth László - Barlangképek
Passuth ​László kora ifjúsága éveit Kolozsvárott töltötte, a nyugtalan vérkeringésű, lázas életritmusú és mégis sűrű történelmi levegőjű század eleji városban, ahol a múlt megismerésének és megértésének igénye magától értetődően ébredt fel a művészet és a filozófia iránt érdeklődő fiatalemberben. Később, a külföldi utazások és tartózkodások idején (két évig élt Milánóban) ez az igény csak fokozódott, szenvedéllyé erősödött, és a sokrétű ismeretanyag epikus megfogalmazásának szándékával párosult. Önéletrajzának kötetei: Kutatóárok, Rézkor, Gyilokjáró, Barlangképek.

Passuth László - Kutatóárok
Az ​író vallomása: "Onnan kezdem önéletrajzom történetét, amikor - tizennégy éves korom küszöbén - kitör az első világháború. Ettől kezdve annak az évtizednek feltérképezése, melyet ebben a könyvben megkíséreltem, csak úgy volt lehetséges, ha egy felnövő fiú külső és belső életét egybe tudom kapcsolni azokkal a világtörténeti eseményekkel - sorsfordulatokkal, háborúval -, melyeknek tanúja voltam s különös módon néha kissé szereplője is. Ahhoz, hogy fel tudjam idézni saját fiatalságomat, az idők objektív tanúságán (egykori újságokon, naplótöredékeken, verseimen) kívül elsősorban saját emlékvilágomra támaszkodhattam. Igyekeztem ezeket az emlékeket kiemelni a feledés mélyrétegeiből, úgyhogy azokhoz semmiféle anakronizmus ne tapadjon: úgy elevenedjenek meg, hogy visszaidézzék egy század eleji sors fejlődésének őszinte változatait. Ha nem kaptam volna sok-sok impulzust az olvasóktól, akik szívesen fogadták jórészt történelmi regényeimet, soha nem mertem volna formába önteni s közreadni egykori emlékvilágomat. Most is félve s kissé bizonytalanul teszem le a Kutatóárkot az olvasó asztalára."

Passuth László - A ​mantuai herceg muzsikusa
A ​szerző új regényét Tiziano halálával kezdi: Itáliában elhalványodik a képzőművészet sokszázados ragyogása s a múzsák az új művészet - a zene felé fordulnak. a cinqeucento utolsó évtizedeiben tűnik fel Claudio Monteverdi, Itália máig is legnagyobb komponistáinak egyike, az opera teremtő géniusza: fiatalon Mantuába kerül, ahol egy könnyűvérű, de elevenszellemű herceg (aki oly ismert szerepet kapott a Rigolettóban) ösztönzi arra,hogy kiemelkedjék a liturgikus zeneszerzők, madrigálisták szinte névtelen seregéből s kiformálja a "dramma per musica"-t - a mai operát. A kicsiny, de tündöklő mantuai udvarnak Tasso, Monteverdi és Rubens örök alakjai adnak mély történelmi értéket. Az Orfeo komponistája e könnyelmű, de művészetkedvelő udvar forgatagából súlyos egyéni tragédiák során át kerül Velencébe, hogy ott élete alkonyán megírhassa e város "örök farsangjában" utolsó monumentális főművét, az Incoronazione di Poppeá-t. E kevéssé ismert, késő-reneszánsz és korabarokk határvonalán álló kort teremtette újra e nagy komponista sorsának tükrében a szerző új, hatalmas történelmi regénye.

Passuth László - Hétszer ​vágott mező I-II.
A ​sok szereplőt mozgató történelmi regény több síkon játszódik. Magyarország, az egykori nagyhatalom mellett fontosabb színhelyei a bizánci és a szentföldi latin császárságok, de elviszi az olvasót az osztrák hercegségbe, Athénbe, Spártába, Ciprusra és a bolgár cárok országába is. II. Endre király korát ilyen átfogóan még történészeink sem dolgozták fel. Passuth László évtizedeken át a legnagyobb példányszámban és a legtöbb kiadásban megjelenő magyar író volt, aki a hazai népszerűségen túl a világsikerig tudott emelkedni. Esőisten siratja Mexikót című regénye például – immár jó fél évszázada – közkedvelt olvasmány a föld legkülönbözőbb nyelvterületein.

Passuth László - A ​bíborbanszületett
A ​Bíborbanszületett nagy távlatokat átfogó történelmi tabló, mely a bizánci császárság hanyatlását, bekerítettségét, szükségszerű széthullását s a 12. század történelmének izgalmas "színjátékát", az Európában és Ázsiában szerveződő "barbár" hatalmak megerősödését, friss lendületű küzdelmeit és hódításait mutatja be. A regény főhőse Komnenosz Mánuel - a magyar László király unokája -, akinek sorsát és életét a történelmi események, a bizánci hatalom megnövelésének, megerősítésének szándéka és a lovagi világ utáni nosztalgia egyaránt formálja, alakítja. Mánuel egyrészt nyugat és kelet hatalmi ellentéteit akarja feloldani, a minden tekintetben kettészakadt római impériumot egyesíteni szeretné, mégpedig úgy, hogy feltétlenül Bizáncé legyen a vezető szerep, másrészt a bizánci életformától és mereven álszent erkölcsi világtól idegen lovagi eszmények vonzásába kerül, ő maga is a bizánci szokásokat és törvényeket megtagadva keresi a boldogulás lehetőségeit magánéletében. Magatartását érdekessé teszik hatalmi törekvéseinek és életérzésének ellentmondásai.

Passuth László - A ​harmadik udvarmester
Diego ​Velázquez, a regény csendes hőse látszólag alig lép az események előterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század első felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelőképességével, művészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát. A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari fest minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belső életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában \"soha nem megy le a nap\". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megőrzik nagyravágyását, gőgjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnők egyhangú menetéből kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a \"felség gyönyörének\" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsműhely, paraszti életkép után születik meg talán az első nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövőnők Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos művész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása - fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereplője művész: Rubens, Ribera s Murillo - Bernini mellett, a költőket Lope de Vega, Calderon, Quevedo s Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezővel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.

Passuth László - Fekete ​bársonyban
A ​Fekete bársonyban a XVI.század második felében játszódik, nagyrészt Hispániában. Passuth László egy rögeszmésen megnövesztett nagyhatalom bomlásának történelmi folyamatát és hangulatát idézi föl. A megoldhatatlan belső problémák baljós gyorsasággal szaporodnak, s a külpolitikai események is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe szorítják Hispániát: a spanyol hajóhad vereséget szenved az angoloktól, a tartományok önállóságuk kivívására törekszenek, s a gigantomániás II.Fülöp tanácstalanul és igazi segítség nélkül vergődik az események sodrásában. Don Juan de Austriát, "törvénytelen" féltestvérét, aki támogatná őt, de akivel szemben bizalmatlanná teszik a tanácsadók és a féltékenység, halálos láz s gyötrelmes lelki válság pusztítja el Németalföldön. Antonio Perezt, az ugyancsak "törvénytelen" származású éles eszű minisztert , aki az írnoki sorból tornászta fel magát párnás magasságokba, bebörtönzik. Pedig Don Juan lelkesültsége vállalkozó kedve és Antonio Perez éleslátása érezhetően hiányzik az egyensúly állapot megteremtéséhez. De a regény sejteti, jelzi azt is, hogy ez az egyensúly állapot mindenképp ideiglenes és viszonylagos lenne: a bomlást és hanyatlást már lehetetlen volna hosszabb időre feltartóztatni.

Passuth László - Tíz ​esztendő, tető alatt
_Az ​író vallomása:_ "Próbálom végigszámolni: csaknem tizenötezer napot töltöttem hivatali munkarendben - az órák összeadására nem is vállalkoznék. A negyvenegy évet 1919 nyarán városomban, Kolozsvárott kezdtem, s 1960 júniusának utolsó napján mondtam búcsút annak az életformának, mely a maga hagyományos ritmusával szabályozta mindennapjaimat. Ha mindent summázok, azt mondhatom, hogy legutolsó munkahelyem - az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda - volt számomra a legemberibb, olyanféle diszciplína, amely megközelítette a szellemi elfoglaltság perifériáit. Amikor elbúcsúztam az OFFI-tól, magánstatisztikát készítettem, mennyit fordítottam százhuszonöt hónap alatt. Iratáradat kígyózott ki belőle. _Ötvenezer_ oldalnál megálltam. Még valamennyi lehetett hátra. Úgy gondolom, az élet nagyjából belefért ebbe a félszázezernyi lapba, halotti bizonyítványoktól kezdve életviszonylatok jogi együtthatói, a világ kereskedelmének folyondárai, a festészet nagy, modern mestereinek megnyilatkozásai, sűrített közgazdaság, sportkalendáriumok, a szentatya karácsonyi üzenetével együtt... Mily súlyos lehetne megemelni ötvenezer oldalt, egy másolattal?! Színes volt, szokatlan, nyugtalan, mégis alkalmas arra, hogy valami képet vázoljak erről az azóta is egyre lombosodó intézményről s az ott eltöltött négyezer munkanapomról."

Passuth László - Esőisten ​siratja Mexikót
Egy ​csodálatos, elsüllyedt világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregével, véres emberáldozatok oltáron hamvadó szívével, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével - s ez ellen az azték Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek, a végső véres összecsapás után ott ül Tlaloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlián kapuján és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét. Ehhez a tragikus de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű, lebilincselő regénye.

Passuth László - Gastmahl für Imperia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Passuth László - Emlékek és folytatás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Passuth László - Találkoztam ​Esőistennel
Passut ​László, aki 1939-ben sokirányú tájékozódás, lelkiismeretes adatgyűjtés után megírta az Esőisten siratja Mexikót, új könyvében egyhónapos mexikói tartózkodásának élményeit idézi fel - több évtizedes felkészültséggel s mégis a felfedezések friss örömével számol be arról, hogy mit látott ebben a gazdag múltú és izgalmas jelenű országban. Helyszíni tájékozódásának a szenvedélye adott irányt: egy hetet töltött Yucatánban, ahol fölkereste a maya romvárosokat: Chichén Itzát, Uxmalt, Mayapánt s az őserdőkben rejtőző nekropolisokat, látta a teotihuacani kultúra fellegvárát a hatalmas piramisokkal, megnézte Cuernavacát Cortés egykori palotájával, nyomozott a Cortésék által lerombolt egykori Tenochtitlán emlékei után a mai fővárosban és környékén, mindenek előtt a felhalmozott ismeretanyagot szembesítette a múlt tárgyi világával, melyet a tudatos és módszeres pusztítások sem tüntethettek el. Passuth László az egy hónap jelentős részét a régmúlt idő, a hajdan volt élet emlékei között töltötte, de érdekelte a jelenkori ország helyzete, társadalmi szerkezete, kultúrája s az indián, latin és amerikai civilizáció modern szintézise is. A hétmilliós főváros életritmusa pedig már-már lenyűgözte. A könyvet érdekes illusztrációk - részben az író által készített felvételek - gazdagítják. "Talán a képek is bizonyítani tudják - írja Passuth László -, mekkora élmény lehetett számomra, amikor Tlálocnak, az aztékok Esőistenének földjére léphettem!"

Passuth László - Nápolyi ​Johanna
"Johannával ​- írja Passuth László - huszonhét éves koromban találkoztam, az avignoni várban. Egészen más volt, mint ahogy ifjúkorom emlékvilágában kialakult könnyűvérű, férjgyilkos nápolyi királynő figurája. Az avignoni Pápák Várának hagyománya tragikus sorsú, ártatlanul üldözött, ragyogó szépségű s szellemű fiatal nő képét rögzítette az utókor számára. Megoldani az aversai bűntett csomóját s kialakítani a megközelítően hiteles Johanna-képet: ez lett számomra a következő esztendők kedves feladata. A kérdés: bűnös-e Johanna, s ha igen, mennyiben, férjének, Endrének meggyilkolásában - hosszú időn át foglalkoztatta a kor uralkodóit, diplomatáit, de a krónikásokat is, s olyan szellemi emberek, mint Petrarca és Bocaccio is elmondták a véleményüket. Minthogy a közvetlen tetteseket gyorsan elhallgattatták - soha nem derült teljes világosság a tragikus aversai éjszaka történetére és motívumaira. Több mint három évtizeddel ezelőtt írtam a _Nápolyi Johanná_-t. A hazai történelem akkori dogmája: Johanna feltétlen bűnössége volt. Így nem volt veszélytelen megbontani a hagyományt, megkísérelni e hatszás esztendős per újrafelvételét. Johanna alakja lényegében most is úgy áll előttem, miként kialakult a regény írása során."

Passuth László - Perszephoné
A ​görög énekmondók lebilincselő elbeszéléseit továbbörökítő Passuth ezúttal sem okoz csalódást e kiadatlan, terjedelmes regényével, mely egészen Athénig repíti a kalandra áhítozó olvasót, hogy Sirály izgalmas utazásán keresztül végül szerelmi afférok és fülledten erotikus kilengések rejtett birodalmába vezesse.

Passuth László - A ​lombard kastély / Lagúnák
A ​lombard kastély főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján nagyarányú képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják "tudományosan hitelesíttetni", hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Érdy Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagyformátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s letutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak. A Lagúnák-at az Udvari Asszony regényének is nevezhetnénk, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfierényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein; azt, hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvarral vagy az udvarokkal szemben; azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne. Passuth László ilyesféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik szemében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban van, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá.

Passuth László - Madrigál
Gesualdo ​- a Madrigal főhőse - és Monteverdi, a zenetörténetnek ez a két nagy alakja kortársa egymásnak, egy országban élnek, de nincs köztük kapcsolat és nem hatnak egymásra. Monteverdi Cremona, Mantova és Velence háromszögében éli le életét, növekvő népszerűségben, de kenyérkereső tevékenységben és kényszerűségben teremti meg a monodikus zene diadalaként a dramma per musicát, a mai operát, Carlo Gesualdo - Venosa hercege - különcként és nagyúri dilettánsként teszi modernné a madrigált. Bár műveit kiadja, életében nem a művészetével válik híressé Itália-szerte, hanem kegyetlen bosszújával: orgyilkosokkal megöleti a feleségét és annak főúri szeretőjét. Az előre eltervezett gyilkosságot maga is végignézi, ezután elvágtat sziklavárába és védelmi készültségben várja a megtorlást. A tragikus botrányt azonban nem követi vérbosszú, s minthogy a férji becsületen esett sérelmet torolta meg, a főnemesek kamarája is felmenti. A tragikus különc visszavonulhat nápolyi palotájába, bolyonghat Itáliában, élheti a maga különtörvényű, zaklatott életét. Közben újból megnősül, a ferrarai herceg rokonát, Eleonora d\'Estét veszi feleségül. A harmóniát, a boldogságot azonban új házasságában sem ismeri. Csak a zene világában talál önmagára. Senkivel sincs bensőséges érzelmi kapcsolata. Ugyanakkor azonban a Gerusalemme liberata költőjének, Tassónak jóindulatú mecénása és művésztársa, az ő verseire komponálja madrigáljainak zenéjét.

Passuth László - Felhő ​és oázis
Négy ​ember menekül ebben az izgalmas szép regényben Európán keresztül, menekülnek talán a szerelem elől, talán önmaguk elől, talán önmaguk felé. Eszter egy francia művész mellett él, itt jön tudatára annak, hogy a férfi mellett elvesztette egész egyéni életét, gondolatait, érzéseit. Ezzel a függéssel akar leszámolni, amikor otthagyja Párizst, és amikor Európa szélére, Sztambulba menekül. Valami hasonló hajtja ide a magyar írót is, aki az Amszterdamból Pestre jött Edit elől menekül, hogy a márványtengeri szigeteken megint önmaga lehessen. És a regény merészen szimmetrikus kristályos kompozíciója ide vezeti a másik két embert is, hogy egy izgalmas éjjel beszélhessenek egymással, mind a négyen és próbálják magyarázni, megfogalmazni négy oldalról ugyanazt. Ezek mögött a magas színvonalú, finomságokban izgalmas dialógusok mögött vonultatja fel az író gyöngyfényű képekben egész Európát, Spanyolországtól Törökországig, Ázsia homoksivatagját, pálmáit és márványpalotáit, a béke boldog világát olyan utazó szemével és olyan író kezével, aki a városokról mindent tud, akinek a táj mindenét odaadja, aki az emberi szívek rejtelmeit jól ismeri.

Passuth László - Idegenek
A ​nagy történeti regények mestere ebben a művében a számunkra legtörténetibb közelmult tragikus világából formál mesét. Környezet és élmény kettőssége adja a hátteret két ember felcsapódó és lefojtott szerelméhez, mely szenvedélyes lirájában végigkíséri az "Idegenek"-et. A jóhírű magyar újságíró a sorsdöntő világeseményeknek a sodrában Milánóban, egyik napról a másikra üldözött forradalmárrá válik, akit a háborúvég felbomló légkörében a "Tengely" halálra keres. Összeesküvő társai egy fiatal nőt rendelnek melléje, aki a nagy olasz várost vastagon borító télvégi ködben irányítja menekülésének útját. Lélek és test fojtó feszültségében élnek egy elhagyott lakásban és amikorra menekülésük nagy kalandjára is készülniök kell, az alkalmi sorstársak között már felcsap az elszabadult szenvedély. Semmit vagy még a semminél is kevesebbet tudnak egymásról, amikor a határon túl, francia földön, ahol a Bozót emberei között találnak menedéket, már ismét elszakítja őket egymástól a földalatti küzdelem hőseinek kiszámíthatatlan sorsa. Évek múltán San-Gimignano álomvárosában találnak újból egymásra. A "Cisterna" terének esti homálya örökre egybefonja a két idegen alakját. Passuth László finom pasztelszínekkel festett regényében meseszövés, hangulat, lélekrajz olvad tökéletes irodalmi remekké.

Passuth László - Anselmus
Passuth ​László szinte halála percéig dolgozott utolsó befejezett művén, a 17. század egyik érdekes személyiségének életét feldolgozó történeten. Arról, hogy Anselmus, az egykor ismert, legalábbis a spanyol birodalomban ismert palermói alkirály, majd trinitárius szerzetes élt, mindössze egy 1629-ből származó újsághírből tudunk. Nem véletlen, hogy ez a férfiú, aki hatalmat és dicsőséget odahagyva egyszer csak szerzetesnek állt, hogy ez az ember és tettének belső rugói izgatták az írót. De nem csupán Anselmus sorsfordulása izgatta, hanem maga a kor, a spanyol világbirodalom óceánon inneni és túli története is foglalkoztatta, és nyilvánvalóan érdekelte a regényben megelevenedő táj, Észak-Afrika, ahol Anselmus a pogány fogságba esett keresztények kiváltásával foglalkozott. A vidéket maga az író is bejárta. A regény előterében 17. századi kalóztörténet áll: észak-afrikai kalózok meglepik egy francia főnemes birtokát, s a kincsekkel, személyzettel együtt elhurcolják Alaine-t, a grófkisasszonyt is. Ha sikerül eljutniuk Isztambulba, a lány a szultán háremébe kerül, s onnan élve többé nem jut ki. Anselmus Alaine megszabadításáért indul harcba, s a kalandok során szenvedélyes szerelem ébred benne a lány iránt.

Passuth László - Tört ​királytükör
Passuth ​nagyregényében Zsigmond király-császár és a reneszánsz korába kalauzolja az olvasót. Ebben az eseménydús, fordulatos könyvben az uralkodó mozgalmas életén keresztül a felbolydult Európa vallási forrongásainak eseményeit is végigköveti a szerző, a tőle megszokott történelmi pontossággal.

Passuth László - Gyilokjáró
Az ​író vallomása: "A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933-1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez. Ezek az évek a későn érő író labirint-útjának állomásai. Nehezen, mintegy kerülő úton növök bele abba a sóvárgott világba, amit irodalomnak hihetek. Egy nemzetközi regénypályázat sikere vet fel, az Eurázia sorsáról Sienában kapok hírt, ott, ahol emberi sorsom is beteljesedik. A nagy városünnep, a Palio színes emlékvilágában tépem fel a táviratot, mely első megjelenendő regényem jövendőjére utal. 1936 végétől egyre komorodnak az idők: itt kezdődik a gyilokjárás, jó és rossz szándékú magyaroknak fokozódó polarizálódásával. Így jutok el a vár szimbólumához, melynek belsejében a hosszú ostrom alatt a hazai védők próbálják őrizni, fenntartani a magyar s az egyetemes humánumot. Szerettem volna azt is érzékeltetni, hogy ez a hazai korszak semmiképpen sem volt egysíkú, inkább réteges, mind eseménysorozataiban, mind az embertájban. Sok-sok apró villanáson, néhány mondatos portékon keresztül próbáltam formát adni annak, milyenek is voltak a távoli kor emberei. De igyekeztem nem a mai szemmel, szemlélettel, hanem az akkori kortársak élményvilágán keresztül, a folytonosan változó, egyre komorabb események tükrében alakítani ezt az írást, melyet talán korrajznak nevezhetek."

Passuth László - Örök ​Hispánia
"...aligha ​vállalkozhattunk bedekkerszerű útikönyv szerkesztésére: ehhez távolról sem ismerjük elég alaposan az országot, de nincs is rá sem hajlamunk, sem képességünk. Félünk attól - nem sokallja-e meg az olvasó szellemi kalandozásainkat, történelmi, művészeti s irodalmi asszociációnkat, melyet itt-ott magyar összefüggésre villantanak rá. Bizonyára lesznek, akiket jobban érdekelt volna a mindennapi világ többrétegű képe, folklorisztikus élmények sűrűbb beiktatása vagy erősebb társadalmi és politikai kritika. Ám ahogy megoszlik az olvasók érdeklődése - hajlam s ízlés szerint -, ugyanúgy szabad talán e sorok írójának is elősorban azokat a benyomásokat rögzíteni, melyek legmélyebben vésődtek emlékezetébe. Ha csak annyit tett ez a könyv, hogy felkeltette a hazai olvasó figyelmét az európai kontinensek tőlünk szinte legtávolabb fekvő országa s ennek az országnak ősi bonyolult civilizációja iránt - úgy azt reméljük, hogy e szokatlan írói kirándulásunk mégis némi haszonnal járt. Az olvasó a könyv lapjait átfutva, bizonyosan megérzi: nagyon mély gyökerekből táplálkozik a spanyol múlt, mely fényét s árnyékát ráveti a még kuszáltabb jelenre. Úgy éreztük, ha nem kutatjuk fel ezt a múltat, nehezebben érthetnénk meg a mindennapokat, s megfigyeléseink vagy elképzeléseink légüres térbe vezetnének."

Passuth László - Édenkert ​az óceánban / Megszólal a sírvilág
Az ​Édenkert az Óceánban történelmi útirajz. Főhőse Bougainville, akit nem a hódítási vágy indít el tengeri útjára, hanem a tájékozódási láz, mely a 18. század Franciaországának szellemi életét izgalmasan elevenné és termékennyé teszi. Ez a fiatalember nemcsak az "enciklopédista szalonok" látogatója, de maga is enciklopédikus érdeklődésű tehetség: kitűnő matematikus, jól ismeri a történelmet és a klasszikus nyelveket, verseket olvas és írogat, szereti a zenét, s ha nem fedezi fel Tahitit s nem ő a föld első francia körülhajózója, akkor más síkon, más területen teszi emlékezetessé a nevét. Sőt: még így sem hagyhatjuk említetlenül, hogy Pompadour asszony egykori kegyence az élete vége felé a forradalom tengernagya lesz, és az útirajzíráshoz is ért annyira, hogy ebben a műfajban, Utazás a világ körül című könyvével, százada legjobbjai közt legyen. A Megszólal a sírvilág-ban Passuth László egy tehetséges fiú sorsát képzeli tovább az archeológia nemzetközi síkjain. Ez a figura Höllering és Móricz Zsigmond közös Hortobágy-filmjének bojtárfiúja, aki a regényben nagy ívű pályát fut be, Angliában tanul, Mexikóba kerül, híres tudósa lesz a prekolumbián kultúráknak, s végül hazatér Magyarországra. A Megszólal a sírvilág azonban mégsem karrierregény, a kitalált történet az archeológiai élmény- és ismeretanyag összefogó kerete. Passuth László, főhősének életét, pályafutását és vívódását bemutatva, gazdag művelődéstörténeti anyagot dolgoz fel, s a maja, hettita, etruszk és avar sírok leleteiből összetört vagy elsüllyedt világok szerkezetére, élettörvényeire, mitológiájára és műveltségszintjére következtet - leleményesen és megbízhatóan.

Passuth László - A ​lombard kastély
A ​regény főhőse egy tehetséges fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási bonyodalomba keveredik. Vele akarják "tudományosan hitelesítetni" hogy a montemaggiói várkastély pincéjében elhelyezett, frissen restaurált képeket Ambrogio de Predis, Leonardo da Vinci kortársa festette a kastély hajdani tulajdonosairól, a Galleraniakról. Édry Loránd, aki éppen Leonardóval és körével foglalkozik, nem teljesen gyanútlan, mégis majdnem kelepcébe esik. A friss kézjegy, a különböző eredetre valló stíluseltérések nyugtalanítják, de képtelen arra, hogy a kastély új tulajdonosával, a nagy formátumú szélhámossal saját erejéből szakítson, s visszatérjen korábbi munkájához, a fegyelmet és aszkézist igénylő tudományos kutatáshoz. Végül is szigorú és példás emberségű professzora az újságok reklámcikkeiből értesül a gyanús kalandról, s leutazik Olaszországba, hogy tehetséges tanítványát megmentse a tudománynak. A lombard kastély-t, mely 1941-ben jelent meg először, nemcsak a művészttörténeti "rejtvényfejtés" logikája és izgalma teszi érdekessé, hanem a tudomány becsületét és a saját jövőjét kockáztató főhős vívódása és belső drámája is.