Borbély Szilárd könyvei a rukkolán

Borbély Szilárd - Fény ​a magasból
Borbély ​Szilárd elbeszélése gyönyörűséges olvasmány, amely a karácsonyi történet közvetlen előzményeit meséli el. A verses betétekkel gazdagított elbeszélés mind a gyermek, mind pedig a felnőtt olvasó számára élményekben gazdag találkozás forrása. Egy olyan sorozat második könyveként jelent meg, amely a klasszikus bibliai történetek mai átírását adja közre.

Borbély Szilárd - A ​Vanitatum vanitas szövegvilágáról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borbély Szilárd - Árkádiában
Árkádiában ​lakozott Csokonai éppúgy, mint Kazinczy, Vörösmarty és Arany. De leginkább az irodalom történetének hona Árkádia. Erről a kies vidékről szólnak ezek az írások. Mivel szerzőjük úgy látta, hogy csapdában van, amikor történeteket mond újra, ezért igyekezett tudatosan alkalmazni elbeszéli mintákat.Fellelhet az olvasó ebben a válogatásban filológiai oknyomozó riportot, krimiszerű történetet, bulvárelemeket is felhasználó életrajzi vázlatot, irodalomtörténeti színi bírálatot, a montázsszerű mozaikok egymás mellé helyezéséből építkező kisformát és néhány álfilológiai adalékot olyan tényekhez, amelyek önmaguk is igen csak kétesek. Találhat példát az olvasó a párhuzamos történetmondásra, ahol az egyik elbeszélői szál értelmezi a másikat; illetve a megtört elbeszélésmódra, ahol az elkezdett történetnek csak látszólagos folytatása az előzőt értelmezni hivatott második. Találkozhat itt az olvasó a tanulság nélküli álbefejezéssel és a félrevezető zárlattal egyaránt; akárcsak az olvasót elbizonytalanító következtetésekkel, etc. A kötet szerzjének kísérlete bizonyára rengeteg kívánnivalót hagy maga után és súlyos hibáktól terhes, ami miatt nem gyz eléggé szabadkozni itt, a hátsó borítón. De rezignáltan és szomorúan leginkább mégis arra kéri az olvasót, hogy sehol se higgyen neki, hiszen - elzetes szándékával ellentétben - újabb fikciókat volt kénytelen alkotni: Borbély Szilárd

Borbély Szilárd - A ​bábu arca / Történet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borbély Szilárd - A ​Testhez
_„A ​test színháza összerak és szétszed minden este.” _ _"Bárkiben, aki elég hosszú ideig volt szerencsétlenségben, él bizonyos cinkosság tulajdon szerencsétlensége iránt. Ez a cinkosság megakadályozhatja őt bármi erőfeszítésben, amivel sorsán javíthatna, a olykor oly messzire vezet, hogy a szerencsétlen már nem is kívánja szabadulását. "_ (Simone Weil)

Borbély Szilárd - Egy ​gyilkosság mellékszálai
A ​köteteben szereplő, alkalmi írások mindegyike külön-külön is a végső kérdésekkel birkózik, így együtt meg egyenesen inkább filozófiai vagy teológiai súlyú létbölcseleti traktátus darabjaiként hatnak. Borbély életről és halálról elmélkedik - a halál tanulmányozását az emberi élet kikerülhetetlen kondíciójának nevezi -, a vallás és a hit kérdéseit boncolja - a vallást az emberi szenvedéssel való számvetés alapvető technikájának minősíti -, az emberi egzisztencia problémáin töpreng, a személyiség késő modern-posztmodern lehetőségeit kutatja, az irodalomról mint az "örök dolgok" közé tartozó létezőről spekulál. Határozottan elutasítja a gondolatot, hogy a maga vállalkozása a szakmaibeli filozófia vagy a hivatásos teológia felől megítélhető volna, ugyanakkor mégis eltökélten bölcselkedik. Mélyen lírai alkat, roppant közvetlenséggel képes személyiségét olvasói elé tárni, életproblémáit meg művé formálni. A gyűjteményben egy öngyötrő figura alakja képződik meg, aki nem érzi jól magát a saját bőrében: egyenesen rettenetesnek találja az őt körülvevő világot, időről időre kifejezetten mély depresszióba esik. Társadalmi problémák önmagukban nem érdeklik különösebben, a nyolcvankilences fordulatot alig észrevehető változásként érzékeli, a fogyasztói kapitalizmus diadalmas előretörése csak undort képes kiváltani belőle. A "képviseleti irodalom" ellehetetlenülése nem tölti el felhőtlen örömmel - ahogy egyébként jeles posztmodern szerzőhöz illenék -: a "szövegirodalomban" az irodalom tétjének és súlyának csökkenését ismeri föl. Közben pedig művé igyekszik formálni mindent, ami benne és vele történik: mély indulása, apjának stigmatizáltsága vagy szüleinek tragikus halála, mind irodalmi anyaggá válik nála.

Borbély Szilárd - Hungarikum-e ​a líra?
Kötetünk ​Borbély Szilárdnak a magyar költészet hozzá legközelebb álló szerzőiről írt esszéi, előadási, kritikái közül válogat. Tudjuk: amikor egy költő a költészetről beszél, mindig önmagáról is beszél – és nincs ez másként ebben az esetben sem. Mert miközben Borbély Csokonairól, Petőfiről, avagy idősebb és fiatalabb pályatársairól ír, mindig a saját értékválasztásáról, érzékenységéről, érdeklődéséről is hírt ad. Amikor a nyelv költői használatának lehetőségeit vizsgálja, sokszor arról gondolkodik, hogyan lehet ma olyan fogalmakról beszélni, mint a bűn, az áldozat, a jóság, a remény vagy a gyász. Példaértékű, milyen nyitottan, alázattal, türelmesen, mégis új nézőpontokat keresve olvas, néha bizony a kifejezetten provokatív megállapításoktól sem riadva vissza. És sohasem feledve: mindig az élet van előbb, és csak aztán jön az irodalom.

Borbély Szilárd - Ami ​helyet
Egy ​megmunkált felszínt szerettem volna, egy eldolgozott felületet, miközben az írás grafikai jeleit átrajzoló mintázatot kerestem. Minduntalan töréseket, repedéseket, szakadásokat találtam, amelyeket próbáltam eltüntetni. Ez az igyekezet újabb változatát eredményezte azoknak a mozgásoknak, amelyek az egyenes vonaltól elváló, azt körülfonó, indázó rajzolatot hoztak létre, amolyan arabeszkeket. Az írás is ilyen, mint kilőtt nyíl, mozgás és mozdulatlanság feszültsége jelöli ki azt a helyet, ami visszájára fordítja és kizárja az így kirajzolódó nyelvi térből. A mondat pedig a beszédet átrajzoló mintázat, valami olyan, ami által letapogatható a felület, mint ami helyett van például ez a cím. /A szerző/

Borbély Szilárd - Halotti ​pompa
De ​hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, talász benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted. Péter úgy tett, ahogy Jézus mondta, és kimenvén a tenger partjára bevetette a horgot, és kihúzta a halat. És amikor kinyitotta a hal száját, benne volt az ezüstpénz. Ekkor a hal így szólt: Legyen ez a történet Emlékmű érted, aki kegyetlen Halász vagy; az ezüstpénzért, amely a számban az Életet jelenti; és értem, akit ha visszadobsz a Vízbe, meghalok.

Borbély Szilárd - Árnyképrajzoló
"Az ​évezred utolsó karácsonyának első napján a telefonközpont géphangja üzent neki, hogy haladéktalanul hívjon fel egy távoli számot. Gyanútlanul pötyögte be a készülék billentyűzetén a megadott számsort. Talán még ki sem csengett, olyan gyorsan vették fel, mintha már várták volna a hívását. Miután bemutatkozott, kialudtak a karácsony délelőttjének fényei. Amikor letette a kagylót, még nem fogta fel, amit hallott. Megértette, de még nem élte át. Aztán befelé kezdett zuhanni, be a testbe. Nem emlékszik, meddig tarthatott ez a szédület." Borbély Szilárd új prózakötete tematikusan is kapcsolódik a Halotti pompa lírai requiemjéhez. A könyv centrumában a 2000. év karácsonyán történt brutális kettős gyilkosság és a szülők elvesztésének fájdalma áll, de immár a próza nyelvén és eszközeivel. Az Árnyképrajzoló című kötet egy alakulásban lévő nagy költői pálya első prózakísérlete, de máris azon a színvonalon, amelyet Borbély Szilárdtól megszokhattak az irodalomértők.

Borbély Szilárd - Berlin ​Hamlet
Berlin ​megtapasztalása. Egy visszavonhatatlan utazás. Nevek, hangulatok, elmosódó képek. Rejtély és balsejtelem. Az eltűnő emlékezet visszhangja. Semmi sem múlik el oly visszahozhatatlanul, mint a reggel.

Borbély Szilárd - Adatok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Borbély Szilárd - Nincstelenek
A ​szerző új kötete életrajzi fikció. Szabálytalan prózakönyv, amely egy elzárt, endogám, szatmári kisfalunak a tereit és alakjait, emlékeit és hiedelmeit mutatja be, ahogy azt egy gyerek láthatja.

Borbély Szilárd - Szemünk ​előtt vonulnak el
Borbély ​Szilárd költő, esszéista, irodalomtörténész az elmúlt években újabb műnemben jelentkezett, korábbi témáit erős színpadi jelenlétbe álmodva. Darabjaiban a drámatörténet olyan mintáihoz kapcsolódik, mint az antik sorstragédia (Az Olaszliszkai), a misztériumjáték és Brecht (Akár Akárki), a színházi parabola (Szemünk előtt vonulnak el) vagy akár a klasszicista tézisdráma és a vásári bohózat (Istenasszony Debreczen). A minták megdöbbentően alkalmasak mai, szinte napi aktualitások „megtárgyalására”. A jelen jelenéssé válik, a dadogó tudatlanság, a szociális kiszolgáltatottság és az agresszió biblikus távlatot kap. Csokonay Miska és Kazinczy Franzi pedig itt téblábol közöttünk.

Borbély Szilárd - Míg ​alszik szívünk Jézuskája
Karácsonyi ​betlehemes versek metszetekkel illusztrálva. A Márai-díjas szerzőnek a Halotti pompa után ez a második kötete kiadónknál. A vallásos költészet ismert toposzának átformálásával a misztériumjáték lírai beszélője Krisztus születésének eseményeit a gyengédség, a báj és népi dramatikus játékok humoros hangján szólaltatja meg.

Borbély Szilárd - Mint. ​Minden. Alkalom.
Némi ​jövés-menés, fontoskodás, keresgélés, szöszölés ezzel-azzal, meg ilyenek. A tévé képernyője, kirakatok, szélvédők, meg mindenféle tükröződő felületek, ahogy megsokszorozzák a dolgokat, a dolgok között lévő dolgokat, és így tovább. Meg még a nyelvtani viszonyok elcsúszásai, ahogy nem fedik le a dogokat, elárulják a szerző hasonmását, aki ezeken a helyeket keresi a szerzőt. Moziban, színházban, játéktermekben jár, a másolatok eredetijét másolja. A nyelvtan viszonyai másolják a szerzőt és a szerző hasonmását másolják és másolják és másolják, és ennyi ez a könyv, nem több. Borbély Szilárd 1964-ben született Fehérgyarmaton. Debrecenben él, és Kossuth Lajos Tudományegyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékén tanít. Korábbi kötetei: Adatok (Határ KLTE, 1988), Történet/a bábu arca (Széphalom, 1992), Hosszú nap el (Jelenkor, 1994).