Ajax-loader

Kocsis L. Mihály könyvei a rukkolán


Kocsis L. Mihály - Makacs ​terep
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kocsis L. Mihály - A ​halál kapujában
LABDA ellenségünk összerugdalt ​feje, minden ember összerugdalt feje, ó, labda, labda, labda lábak között, testek között, mely érverés és lüktetés, és élő nyersanyag, s a gól, az istenadta gól, a gól, a gól, a gól, a győzelem. Vadak vagyunk, és meztelen testtel táncolunk önmagunk véres hullája fölött.

Kocsis L. Mihály - Durcás ​Fletó királysága
Fletó ​annyira visszafojtotta a lélegzetét, hogy kezdett elkékülni, szerencsére Dzsordzs időben észrevette, és kegyesen intett neki: "Tovább! Illetve pihenj... Egyébként milyen a koszt?" Csevegőre váltott, hogy oldja a feszültséget. "Pirinene jól van? Ugye, még mindig ott laktok?" Megveregette Fletó vállát, mire ő önkéntelenül dorombolni kezdett. Izgalmas pillanatok ezek a távoli Snagovban, ahova a híres fölfedező és utazó, MarketPlace kísérte el Kátyúföld alkirályát, I. (Durcás) Fletót. Vajon hogy kerül oda Dzsordzs Dabljú Bús, az Egyesült Áramok elnöke? És mit keres ott a káty főváros, Bubopestis első embere, a Lord Májer (ráadásul kutyazacskókkal a hóna alatt)? Könyvünkben egy titkokkal teli, távoli ország hétköznapjairól lebben fel a fátyol. (Fátyol? Retyketek.)

Kocsis L. Mihály - Csillebérc: ​elviszem pont
A ​szocialista állam mindig is adakozó volt: 1948-ban egy 46 hektáros terület adott ajándékba a magyar gyermekeknek, úttörőtábor céljaira. Csillebércnek a hatvanas évektől kezdve a KISZ lett a kezelője, és a rendszerváltás előtti izgatott időszakban valahogy "elfelejtődött", hogy ki is a valódi tulajdonos. Így történt, hogy az áprilisban megszűnt KISZ júniusban odaajándékozta az úttörőknek. Illetve ugyanezt megtette a KISZ megszűnésével megalakult DEMISZ is... Vagy egy évtizedig (csoda!) nem is hiányzott senkinek. De aztán az úttörőszövetség megpróbált üzletet csinálni belőle, s ez már szemet szúrt. Most vita folyik. És bírósági per, amelynek ítélete túlmutathat Csillebércen. A dominó-elv fenyeget? Hogy is hangzott az amúri partizánok dala? "Völgyvidéken és hegygerincen át, tör előre a hadsereg..."

Kocsis L. Mihály - Olvasó ​példány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kocsis L. Mihály - Sportpályák ​foglyai
A ​sportban nőttem fel, legfogékonyabb kamaszkoromban napi összezártságban a kor leghíresebb élsportolóival (1955, 1956). Akkoriban nem gondolkoztam azon, hogy vajon szeretem-e a sportot. Az eredményeket, kiugró teljesítménye— ket szerettem. Később azonban, amikor sorsom úgy alakult, hogy sportújságíró lettem, s mintegy másfél évtizedre me- gint ebbe a világba zárkóztam, kezd— tem rájönni, hogy a dolgok nem egészen úgy vannak — a sportpályán sincsenek úgy —, ahogy látszanak. A siker, a bu— kás mindig kicsit mást is jelent, s min— denféle céllal valahogy úgy vagyunk, mint magunkban az idővel: nem tudjuk folyamataban megélni. A sport — idegen szó, öt betű, a keresztrejtvény rubrikái- ba könnyen beírható, ugyanakkor a hozzá közel állók előtt mintha megkér— dőjelezné önmagát. Mert nem csak azt jelenti, nem csak úgy jelenti. "Megfej— tése" ezért várat magára. Tandori Dezső írta dr. Kamuti Jenőnek egy nyilvános "sportlevélben": "Ezeket a csillagtávol— ságokat, mondanám most, ha szép sza- bályosan akarnék befejezni egy nagyon boldog levelet, igen, ezeket az áthidal— hatatlan partokat hozzák közelebb né- mely mérkőző felek: és itt hadd emlit— hesse ki-ki a saját csillagait, szerényen, odatolakodni se mervén közelükbe. Pe- dig... mindnyájan nagyon közel va— gyunk; közel, úgy általában." Erről a közel-ségről szeretnék beszélni. KOCSIS L. MIHÁLY

Kocsis L. Mihály - Énekelt ​történelem
1965-1973 ​között nyolc év elég volt ahhoz, hogy az Illés együttes legendát teremtsen, megalapozza a magyar rockzenei élet alapjait és útmutatást adjon - most már tudjuk - több nemzedék számára. Nincs olyan Illés dal, amelyet ne ismernének fel az első három taktus után. Életművüket csak hanglemezen több, mint egymillió példányban vásárolták meg. Az Illés együttes klasszikussá vált a XX. századi magyar zene- és kultúrtörténetben. Kocsis L. Mihály könyve választ keres az együttes mai napig meglevő töretlen népszerűségére és arra a kérdésre, hogy miért tud az Illés zenekar ma is példaképül szolgálni a fiatal zenészgenerációknak. A zenekari tagokkal készült interjúk, beszélgetések és a sok, a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen történet feltárásának segítségével az írónak sikerült érdekfeszítően felidéznie a zenekar pályafutását és bemutatnia további sorsuk, magánéletük alakulását az együttes felbomlása utái időszakban. Miközben a zenészek bepillantást engednek nyújtani a zenekari együttlét bohóságaiba, mókázásaiba és a sok-sok turné olykor pikáns történeteibe, szerelmeik és családi életük alakulásába, az ügyes írói szerkesztéssel egymáshoz igazított vallomásokból kiderül, hogy minden tag másként élt meg egy-egy, a zenekar életét és egyéni pályafutásukat meghatározó eseményt, történetet... A könyv az 1999. karácsonyi könyvvásárra jelent meg.

Kocsis L. Mihály - A ​sakk az én keresztem
Úgy ​éreztem, hogy a sakkot a Jóisten adta nekem (szó szerint isteni ajándék), és ezzel nem szabad visszaélnem. A „civilben" elkövetett bűnökkel valahogy jobban el tudtam számolni, mintha a sakkban követtem volna el, akár csak hasonlókat. Csalni! Hogy visszavegyek egy lépést! Hogy megbeszéljek egy folyó partit, vagy akár csak jegyzeteket készítsek mérkőzés előtt, amit a mellékhelyiségben aztán előveszek... Nem. Ha ilyesmit megtettem volna a győzelem érdekében, akkor nincs tovább. Valahogy úgy éreztem, hogy még ha Isten megbocsátaná is, én magamnak nem. Éppen azért, mert akkora ajándéknak éreztem a sakkot, hogy az ezzel kapcsolatos fogadalmamat semmiképpen sem sérthettem meg.

Kocsis L. Mihály - Bara ​Margit tekintete
„ ​(…) több Bara Margit nem fog születni, nem fog tündökölni, s nem fog eltűnni előlünk úgy, hogy mégis örökre megmaradjon. Bara Margit a gyöngyvászon egyszeri királynője, koronája nem hullt le, talán mert látni se láttuk, hogy fejére illesztették – hiszen mindig ott volt, ugye? Ezért aztán megmaradt olyannak, amilyennek mutatta magát.” – írja a színésznőről a szerző.

Kocsis L. Mihály - Végszavazás ​a halállal
Az ​elmúlt ötven évben nagyszerű színművészek sora vetett véget önkezével az életének. Gondoljunk csak a felejthetetlen Somlay Artúrra és Soós Imrére, a zseniális Rozsos Istvánra és Domján Editre, vagy a színészkirály Latinovits Zoltánra. Az okokat és a körülményeket kutatja a kiváló író. Művében megszólalnak a pályatársak, a barátok. Vajon mi mondatta ki ezekkel a zsenikkel önmaguk halálos ítéletét? A szerelem? A betegség? Netán a politika? A válaszokat - vagy legalábbis azok jelentős részét - elolvashatjuk a kötetben.

Kocsis L. Mihály - Fut-ni
Sráckoromban ​arról ábrándoztam, hogy hosszútávfutó leszek. Ez szinte kézenfekvő volt, mert sorsom szerencsés alakulása folytán egyrészt rendelkeztem a mindenkori hosszú távval, másrészt pedig futásra alkalmas két fürge lábbal. És persze örökösen fűtött a vetélkedés szelleme.

Kocsis L. Mihály - Van ​itt valaki: Major Tamás
Major ​Tamás a magyar színházi élet meghatározó alakja volt. Jelenség! S mint minden jelenség, indulatok kereszttüzében állt; voltak hívei, rajongói, tanítványai - és voltak vádlói, ellenfelei, haragosai. Csak olyanok nem, akik közömbösek lettek volna vele szemben, vagy akik korszakos jelentőségét vitatnák. Egyik tanítványa mondta: "A legerősebb benne a vágy: mindent túlélni." Vagyis talpon maradni, elvégezni a rámért munkát. "Van itt valaki." Major Tamás pályaképéből, a vele és róla folytatott beszélgetésekből egy regényhős alakja bontakozik ki. Egy huszadik századi clown, aki mint halhatatlan ősei - kihívta maga ellen az időt.

Kollekciók