Barion Pixel

Nincsenek termékek a kosárban.

A sötétségben reszketnek az árnyak. Az éjszakában megremeg egy árnyék. Elfogyott az összes szava a szájnak, És nincsen sehol kibontott ajándék. A szem kinyitódva, mégsem lát semmit. Az arc megfagyott, mosolya túl halvány. A mozdulatlanságban a perc rejlik, S az élet megoldhatatlan feladvány. Kanyargós, hideg és végtelen ösvény. Jeges,

- Segítsek? - kérdezte félve az illető. Amióta ide került, a legjobb esetben is elutasítást kapott, de inkább nézték levegőnek, súlytalannak. - Nem, nem - merítette meg a szedőkanalat a sósavban a másik- szeretek magam bíbelődni vele- felelte, majd a savat

már húsz éve írok, pontosan emlékszem,  mert akkor szenderült el végleg az apám,  temetés után a felhőket szemléltem,  éreztem hogy figyel, még láttam is talán.  úgy folytak a szavak, ahogyan a könnyek,  a mélyben fakadva bő folyókká váltak,  vezethettem kocsit vagy  értekezletet,  én fityiszt mutattam az élő világnak.  ömlöttek

A viharos, sötét éjszakában, egy falusi kis viskó ablakából pislákoló, narancsszínű fény szűrődött  ki. A földútnál, ahol a vad szél felkavarta a port, úgy sistergett a több száz éves fa koronája, mintha lángok nyaldosnák őt. Amikor elhaladt mellette a lovaskocsi, a

   Ha boszorkány lennék,    Rosszat sose tennék,    Erdőben sétálnék,    Varázsdalt dúdolnék.    Holdfényes tisztáson     Járnám bűvös táncom,    Lábam nyomán virág nőne,    Kopár mező kizöldülne,    Száradó fa lombosulna,    Madár sebe begyógyulna.    Soha senki nem éhezne,    Mindenki szerelmes lenne.    Csak táncolnék,    Csak táncolnék,    Ha boszorkány volnék.

9022 Győr, Bisinger sétány 18. [email protected]
MINDEN RENDELÉS MELLÉ EGY AJÁNDÉK KÖNYV JÁR!*
*kivéve e-könyv