elérhető könyvek

Kata Mária - A ​romos ház titka
Kamaszokról ​kamaszoknak szól a hátborzongató, titkokat felsorakoztató történet. A romos ház titkát a kis csapat sok-sok kaland során ismeri meg. Történelmünk egy korszaka is feltárul előttük.

Sigrid-Maria Grössing - A ​Habsburgok szerelmi krónikája
Kit ​ne érdekelnének híres emberek, művészek, uralkodók szerelmei, titkos vagy éppenséggel házassággal szentesített kapcsolatai? A téma örökzöld, hát még ha Európa egyik legnagyobb uralkodóházának, a ma is számtalan leszármazottal büszkélkedő Habsburg-oknak a szerelmeit dolgozza fel valamely vállalkozó szellemű történész. Mert bizony rengeteg anyagot kell átnéznie, hiszen a Habsburg-házat gyakorta kereste fel Ámor, hogy pajkos nyilával megsebezze az istenként tisztelt, ám mégis húsból-vérből való esedő uralkodókat, főhercegeket, hercegeket. Vad szerelmi szenvedélyek dúltak már a középkortól kezdve ebben a családban, Szép Fülöp és a szenvedélyes Őrült Johanna gyermekei minden bizonnyal egy pusztító szerelem gyümölcsei, s Ferenc József, a kötelességtudó hivatalnok-császár sem becsülte alább a női nemet (noha mindvégig imádta az ő gyönyörű Sissijét), mint csapodár fia, szinésznőcskék, táncosnőcskék kedvence, Rudolf trónörökös. Szórakoztató, ugyanakkor igényes olvasmány is a Salzburgban elő történész-író könyve, ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a történelem, mert hiszen a Habsburgok szerelmeinek krónikája történelmünk krónikája is.

Carlo Cassola - Bube ​szerelmese
- ​Az őrmester revolvert rántott, és tüzelt... Umberto holtan esett össze. De bosszút álltunk érte - tette hozzá gyorsan. - Először az őrmestert öltük meg, aztán a fiát. - Egy pillanatra megállt: - A fiát, azt én öltem meg. Nem tudom, honnan került oda, ahogy meglátta az apja holttestét, elkezdett üvöltözni... Aztán, mikor észrevette, hogy ráemelem a revolvert, futásnak eredt. De én nem hagytam futni. Mögötte voltam, és már-már utolértem, amikor befordult egy házba. Én meg utána, föl a lépcsőn. A lépcső tetején meg kellett állnia, mert zsákutcába jutott. Megfordult, és nem egyetlen lövéssel átlyukasztottam a fejét. - Megérintette a homlokát. - Itt ment be a golyó és a tarkóján jött ki. Én bizony nem vétek el egyetlen lövést sem - mondta, Vinicióra pillantva, aki a földön ült, és lenyűgözve figyelt az elbeszélésre, - Ezzel még egyetlen lövést sem vétettem el soha! - kiáltotta, és a farzsebére csapott. - És a pap lesz a következő, az a gazember... Hanem azt látnod kellett volna, hogy mi volt a templom előtt. Nagy tömeg gyűlt össze, az a szegény lány meg, a menyasszonya, átölelte Umbertót, zokogott, és jajveszékelt, hogy ez nem lehet igaz... Úgy kellett erőszakkal elhurcolnunk onnét. Bube visszaült a padra, és cigarettára gyújtott.

Lázár Zsófia - Lázár Ervin - Bogármese
Egy ​mese Csillagszeműről és az erdő megannyi csodabogaráról. Csillagszemű bogár-főhősünk küldetése az, hogy felkutassa a jótékony varázsvirágot, mely beteg Szivárványos barátjának egyetlen gyógyírja lehet. Lázár Ervin és Lázár Zsófia első közös műve.

Robert Ludlum - A ​szenátor
Andrew ​Trevayne egy ragyogó képességű, megvesztegethetetlen multimilliomos, aki korábban államtitkár volt, s ma a legbefolyásosabb amerikai alapítvány kurátora. Indulni akar az elnökválasztáson, de időközben előbukkan egy titkos szervezet, amelynek csápjai a Fehér Háztól a maffiáig kígyóznak. A szervezet tagjai kongresszusi képviselők, milliárdosok, akik adják-veszik a kongresszusi helyeket, s az elnöki széket is megpályázzák. Előtűnik egy világ, tele titkokkal, konspirációval, árulással. Ebben a félelmetes világban mérhetetlen hatalmú emberek szövetkeznek arra, hogy végrehajtsák az évszázad összeesküvését. E mitikus erőkkel szemben egyetlen ember, Andrew Trevayne száll szembe, ahol a tét nem pusztán az élete, hanem az emberiség jövője. Ez egy olyan lebilincselő történet, ahol Trevayne vagy meghal, vagy... aki olvasta Robert Ludlum könyveit, gyaníthatóan tudja a választ.

dr. Kováts istvánné - Visszapillantó tükör
Történelmi időkben éltem

Molnár Róbert - Az ​elnök embere voltam
Új ​ötleteihez megtalálta az új embert. Így aztán állandó jövés-menés volt körülötte. Mindig voltak első számú kedvencek, akik ígértek neki fűt-fát, aztán az esetek többségében semmi nem lett a dologból. Amikor már átverték, Torgyán kidobta őket. Ki gondolná, hogy három évtizedes ügyvédi praxissal a háta mögött, az emberismeret legcsekélyebb formája se alakuljon ki benne. Ha valaki az utcáról beesett hozzá és rendelkezett valamilyen tudományos fokozattal, a magyaron kívül beszélt idegen nyelvet, vagy jól használta nyelvét, annak komoly esélye volt egy elnöki főtanácsadói, kabinetfőnöki vagy más megtisztelő cím viselésére. Volt olyan eset, hogy elég volt az is, ha az illető jól menő üzletember benyomását keltette vagy átlagon felüli egzisztenciája volt. Molnár Róbert több mint egy évtizedig volt az elnök embere. Januárban önként szakította meg kapcsolatukat. Az egykori bizalmas ebben a könyvben a történelmi hűségre támaszkodva mutatja be a kisgazdapárt újkori tevékenységét, és tárja fel az eddig még soha nem publikált kulisszatitkokat.

Tito Gobbi - Életem
A ​zenei előadóművészet talán minden területén ismerünk olyan zseniális művészeket, akiknek működése szinte sorsforduló. Az ilyen művészek forradalmasítják az előadásmódot, új eszméket honosítanak meg - vagy esetleg nagyon is régieket elevenítenek fel -, de mindenképpen átalakítják nemcsak a művészek, de a közönség ízlését és szemléletét is. A modern operajátszás területén ilyen művész Tito Gobbi. Tulajdonképpen az ő nevéhez kapcsolhatjuk a mai "énekesszínész" fogalom megszületését, hiszen ő volt az első - vagy az elsők közt a legeredményesebb és leghíresebb -, aki nem elégedett meg az emberi énekhang szépségének csillogtatásával, a virtuóz technikával és az operaéneklés többi külsőséges eszközével, hanem azt vallotta, hogy az énekes minden rendelkezésére álló eszközt latba kell hogy vessen egyetlen cél: az ábrázolt figura minél sokoldalúbb megvilágítására. Így Gobbi és követői számára egyaránt fontos és lényeges az ének és a színjáték, a maszk és a jelmez. Az énekben magában pedig nincsen fontosabb feladat, mint a jellemzést szolgáló különböző hangi árnyalatok megvalósítása. Ezt nevezzük összefoglaló néven mai, modern operajátszásnak; s ennek az irányzatnak volt elindítója Tito Gobbi. A nagy művész egyben kitűnő humorú ember is. Emlékiratai számos humoros epizódot tartalmaznak. Színes, olvasmányos lektür ez az életrajz, azt az olvasót is jól elszórakoztatja, aki nem a szakma rejtélyeire kíváncsi. S felvonulnak a lapokon az elmúlt fél évszázad nagy operaénekesei is, élükön Maria Callasszal, korunk legnagyobb Scarpiájának állandó ToscájávaI. Döbbenetes hatású képanyag egészíti ki a szöveget. Ha volt könyv, amelyben az illusztrációs anyag egyenértékű a szöveggel, úgy ez az. Hiszen Gobbi szerepképei lenyűgözően bizonyítják a fentieket : minden szerepében más és más arc néz velünk szembe, más és más karakter tükröződik rajtuk.

V. Belousz - Csapás ​a kozmoszból
TARTALOM I. ​"Akié a világűr, azé az egész világ" II. Álmok a "kozmikus erődről" III. Égből jött dollárok IV. "A csillagháború fegyvere" V. A világűrnek a békét kell szolgálnia Zárszó Jegyzetek

Jiři Sotola - Szent ​a hídon
Csehország ​majd minden hídján, majd minden faluvégi kápolnájában ott díszeleg a csehek védőszentjének, Nepomuki Jánosnak a szobra, ki is IV. Vencel korában élt hányattatott életet, s halt erőszakos halált a Moldva habjaiban, és jó háromszáz évvel később, az ellenreformáció idején támasztatott fel, s avattatott szentté az eltévelyedett cseh népet a katolikus egyházba visszaterelni kívánó jezsuiták szorgalmazására. Vajon tiszteletre méltó mártír, törtető csaló vagy az egyházi s világi hatalmasok által mozgatott akarat nélküli báb volt ez a Nepomuki János? Vajon csak a XIV. század végének züllő cseh királyságában éltek Nepomuki Jánosok, vagy a mi korunknak is megvannak a "szentjei"? Ezekre a kérdésekre ad választ a Jézustársaság és a Nyársra húzva neves írójának groteszk történelmi regénye, amelyben Sotola nemcsak Nepomuki János, hanem minden szentek igaz történetét, nemcsak egy egyházi legenda, hanem minden politika, ideológia szülte legenda ellenlegendását írta meg - hol színpompás, monumentális, korhű történelmi tablókat festve, hol csípősen fanyar hangon anekdotázgatva, hol sztoikus-bölcsen elmélkedve élet s halál dolgairól.

Gilles Plazy - Az ​igazi Marlene Dietrich
Marlene ​Dietrich a huszadik század egyik nagy mítosza. Alakja, szeme, hangja azóta babonázza meg a világot, amióta feltűnt a mozivásznon a Kék angyalban. Egy fiatal német színésznő ekkor egyik napról a másikra nemzetközi sztárrá vált. Sternberg és a hollywoodi stúdiók építették fel arculatát és hírnevét, ő saját magának talált ki egy álarcot és egy olyan személyiséget, amellyel még életében a legendák világába lépett. Dicsőséges karrierje közben eltávolodott hazájától, elítélte a nácizmust, amerikai állampolgárságot kapott és a háborúzó amerikai közkatonákat lelkesítette. Mindeközben a tökéletes ikon mögött egy igazi női szív dobogott örömökkel és szenvedésekkel, reményekkel és csalódásokkal, nagysággal és kicsinyességgel. Volt egy férje és egy lánya, barátai, és számos férfi szeretője mellett több női kedvese, akikkel szinte mindig kénye kedve szerint bánt. Gilles Plazy, az író könyvében Marlene Dietrich igazi arcát akarta felfedni: egy nőét, aki vasakarata révén sztár lett és a hetedik mennyországban érezte magát, majd az elviselhetetlen öregség csapdájába kerülve talán a pokolban tért örök nyugalomra. Egy nő, aki nap mint nap vásárra vitte a bőrét, hogy istennő lehessen belőle.

Dénes Zsófia - Ami ​a százból kimaradt
A ​szerző biológiai és szellemi csoda: túl századik életévén, még mindig szellemi kapacitásának birtokában van, még mindig képes az alkotásra, emlékeinek, élményeinek művészi formába öntésére. Ez a kötete egyaránt tartalmaz réges-régen - például a 20-as évek elején, a bécsi emigrációban - keletkezett írásokat, amelyek több mint fél évszázad alatt alámerültek az írásművészet óceánjába, de jelentős találkozásokat, eseményeket örökítettek meg annak idején, továbbá a közelmúltban, folyóiratainkban, újságjainkban megjelent, hangulatos, magával ragadó, impresszionisztikusan színes tárcákat, miniatűr esszéket és egészen friss, új írásokat, amelyek ebben a kötetben kerülnek először közlésre. Tematikájában, sokszínűségében is igazi Dénes Zsófia-kötet: emberségre tanító, érzelemmel telített, morális ihletésű.

R. Kárpáti Péter - Élet ​az élet után
Beszélgetés ​hazai szakértőkkel, ismert személyiségekkel és átélőkkel - pro és kontra. A halállal kapcsolatban nem csupán az életből való távozás tudata nehéz, de legalább annyira fájó a szeretetkapcsolatok visszavonhatatlan szétszakadása. De elgondolkoztunk-e valaha azon, hogy eltávozott szerettünk lelke, lénye tovább él-e, és ha igen, vajon mi történik vele? A kötetben megszólalnak: dr. Bárdos György neurobiológus professzor - Benkő László zenész - dr. Garamvölgyi László igazgató, Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács - Jókai Anna író - dr. Keller Éva igazgató, Igazságügyi Orvostani Intézet - Molnár Piroska színművész - dr. Papp Lajos szívsebész - Paulinyi Tamás író, PSZI-kutató - Réz András esztéta - dr. Székely László szívsebész - dr. Szűcs Ferenc teológus professzor - Vágó István, a Szkeptikus Társaság volt elnöke - dr. Vekerdy Tamás pszichológus... és az átélők.

Maurice Choury - Jó ​napot, Courbet úr!
Maurice ​Choury újabb könyvében a realista festőművészet egyik kimagasló alakjával, Gustave Courbet-val foglalkozik. Regényes életrajza, melyet korabeli dokumentumok, kiadatlan kéziratok alapján írt meg, a festőművész alkotói és politikai pályáját rajzolja meg. Choury pontosan nyomon követi a művész életútját, alkotói fejlődését, de dokumentumregényének középpontjába a párizsi kommün éveit, a politikus művész magatartását helyezi. Courbet-nak a realizmus elfogadtatásáért vívott harca szorosan egybefonódik a mindennapok valóságához kötődő politikus ember humánus gondolkodásával, a művészi és a társadalmi valóság igazságát kereső tevékenységével.

Tóth Béla - Szájrul ​szájra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

corina firuta - visitati Romania
Gyönyörű album Románia nevezetességeiről

Bánlaki Viktor - Aranyfelhő ​muzsikál
"Az.ember ​soha ne bánja, soha ne szégyellje az ifjúkori eszméit és az ifjúkori szerelmeit... Túl lehel és túl is kell lépni rajtuk, a letűnt eszméken és elmúlt szerelmeken, de megbánni vagy kiváltképp ócsárolni nem szabad őket, mert az illető akkor saját magát, a saját fiatalkorát köpi szembe. Az emlékeit. Azok nélkül pedig nincs ember, én a legkevésbé, Lassan már csak egy élő emléktár leszek." Első látásra az olvasó klasszikus nemzedékregényt tart a kezében, egy feledésbe merülő kor furcsa krónikáját. Felidézését régi éveknek és a bennük kószáló embereknek, a szerkesztőségek, a pesti kocsmák, éjszakai bárok hangulatának, ilyen-olyan csodabogaraknak, presszós lányoknak és szajháknak, hosszú beszélgetéseknek immár naivnak és ósdinak tűnő témákról, felbuzdulásokról és kiábrándulásról, a cinizmus és fásultság mindent beborító hullámairól. A Kádár-korszak hol viszolyogtató, hol nevetséges, hol mocsár-meleg közegéről, amelyről utólag annyi bölcset tudunk mondani, holott benne élve sem bölcsek nem voltunk, sem bátrak. A könyv azonban csak első látásra nemzedékregény. Valójában rólunk mesél, szürke arcú kisemberekről, akik a világnak ezen a fertályán élünk, időtlenül, kortalanul és bűnösen, nyakig posványban és megtisztulva szerelmek által, hiszen a mű mindenekelőtt három meghatározó szerelem, három asszony története. És egy férfié. Szerelem a hatvanas évek Moszkvájában, a nyolcvanas évek Budapestjén, majd túl az életen, a jövőben, a képzeletben. Három különleges személyiségű női alaknak muzsikál az aranyfelhő, a főhős életének alfája és ómegája.

Pintér József - Ki ​volt az áruló?
-A ​magyar királyok koronájáról, erről a felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklyéről már csak azért is érdemes írni, mert minden ami kapcsolatos vele, amag a történelem. ...Először azt hitte, kő, de aztán ismét belevágott a szerszám hegyével, sőt le is hajolt, hogy kézzel kotorja meg a ragacsos talajt. - Vas! - kiáltotta egy pillanat múlva, mire a többiek elengedték szerszámaikat és kiegyenesedtek. A legközelebb állók odahajoltak hozzá, és szintén túrni kezdték a földet. - Vas! - kiáltotta ismét az öreg katona, és úgy nézett fel az árokból az őrnagyra, mint vallásos vénasszony a feszületre. Karger és Imrissevich szinte egyszerre ugrottak le az árokba. Ujjaik nyomán lassan láthatóvá is vált a vasláda, amit a katonák segítségével percek alatt kierőszakoltak fogságából. - Mennyi az idő Őrnagy úr? - kérdezte Karger. Imbrissevich előhúzta óráját, és még az árokból válaszolt: - Nyolc óra tizenöt perc... - Tehát az Úr ezernyolcszázötvenharmadik esztendejének szeptember nyolcadik napján, nyolc óra tizenöt - ismételte Karger. - Jegyezzük meg ezt a napot és percet, Őrnagy úr!

Ismeretlen szerző - Szaknyelvi ​divatok
Beszélhetünk-e ​magyarul a számítógéppel? Mi köze az argónak a szaknyelvekhez? Miféle szakszókat használunk otthon? Milyen a jó szakszó? Ebben a nyelvművelő tanulmánykötetben, amely a Nyelvi divatok folytatásaként íródott, öt nyelvész (Bíró Ágnes, Felde Györgyi, Kemény Gábor, Seregy Lajos, Tolcsvai Nagy Gábor) válaszol többek között ezekre a kérdésekre is. Az írásokból megismerkedhetünk a legkülönbözőbb foglalkozások — az autószerelő, a cipész, az orvos, a rendőr, a színész, az újságíró — szakszavaival, a hivatali zsargonnal, s olvashatunk olyan tipikus rádiós, televíziós bakikat is, amelyek az ellenkezőjére változtatják a mondat jelentését. A szaknyelvek anyanyelvünk egyik leggyorsabban változó rétegét alkotják. Valamilyen szaknyelvet mindenki ismer és használ, a rockzenész éppúgy, mint a háziasszony. Ennek a területnek a legfrissebb, legaktuálisabb sajátosságait foglalja össze a Szaknyelvi divatok című kötet.

Michael Baier - Testestől ​lelkestől I-II.
A ​könyv főhőse, Adam Kempfert atya szimpatikus alakja nem ismeretlen a magyar tévénézők előtt. A regény azonos című, többrészes filmváltozatát ugyanis nemrég mutatta be a televízió, igen nagy sikerrel. – Teológus van elég, de plébános kevés! Adam Kempfert, a filozófia és teológia doktora, e szavakkal cseréli fel a Katolikus Akadémián lévő tanszékét az eberstadti kis egyházközség lelkipásztorának kötelességeivel. Feladata ellátásában nemcsak az emberi gyengeségekkel, hanem a butasággal és a szívtelenséggel is szembekerül. Ám Kempfert plébános soha nem tér ki a problémák elől, hanem humorral és az emberek iránti szeretettel lát hozzá megoldásukhoz.

Borbély -Hatvani- tamássyné - ein wort gibt das andere
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Endrődi Frigyes - Angol ​nyelvkönyv középhaladóknak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Endrődi Frigyes - Angol ​nyelvtan
A ​szerző nyelvtankönyvéből minden középiskolás és angolul tanuló alapos ismeretekre tehet szert. Közérthető formában, egyszerűen tárgyalja-mutatja be azokat a nyelvtani alapstruktúrákat, melyekkel a nyelvet tanuló találkozhat. Az egyes témakörökhöz tartozó magyarázatok egyszerűen fogalmazzák meg a legfontosabb szabályokat, melyek jobb megértését gondosan megválasztott példamondatok is segítik. A szöveg logikus, áttekinthető elrendezése miatt a kötet kézikönyvként is használható, melyben a tanuló könnyen utánanézhet egy-egy nehezebb nyelvtani szabálynak, struktúrának, illetve azok helyes használatához is útmutatást kaphat.

Ács Tibor - Széchenyi ​katonaévei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csorba László - Széchenyi ​István
Széchenyi ​a legtöbb gondolkodó honfitársunk számára nem hús-vér ember, hanem félistenekhez hasonlatos figura, akinek sorsa egyike a magyar nemzet leghatásosabb modern mítoszainak. Tizenöt évtized pergett alá az idő rostáján azóta, hogy a döblingi szanatórium emeleti lakosztályában eldördült a végzetes pisztolylövés. Világháborúk s diktatúrák viszontagságain átvergődve, tanulságaitól kiábrándulva ma egy, a politikától megcsömörlött nemzedék éppen olyan "karizmatikus" vezető után áhítozik, amilyenné az ő szobrát formálták gondos kezek s tudatos szándékok. Széchenyi alakja, sorsa mindmáig kétségkívül alkalmas arra, hogy a nemzeti érzésvilág vallásos rajongóinak üdvtörténetében ő legyen a megtagadott és megfeszített, de végül feltámadó Messiás. Ebben a könyvben azonban nem a legendák Széchenyijével találkozhat az olvasó. Egy minden zsenialitása, impozáns alkotásai stb. ellenére sokféle kicsinyességgel, hibával teli, a maga egyszervolt sorsával betegen megküszködő, a mindennapok erkölcsi csatáiból hol győztesen, hol vesztesen kikerülő férfi pályáját rajzolja elibénk az elfogulatlan szakkutatás eredményeinek summázata. A lángész kinyilatkoztatásainak réveteg hallgatása helyett inkább a politikai és lélektani rejtélyek bogozása kínál magas fokú szellemi izgalmat. Sok évtizeden át nem volt olyan népszerű összefoglalás a magyar olvasók asztalán, amely a Széchenyi-kutatás azóta felhalmozódott számos értékes részeredményét közérthetően, olvasmányos stílusban tárta volna az érdeklődő közönség elé. A "legnagyobb magyar" születésének bicentenáriuma remek alkalmat kínált egy ilyen célú, az életút összes lényeges részletét felölelni igyekvő áttekintés elkészítésére. A kötet elfogyott, 2001-es második kiadása sincs már sehol a könyvesboltok polcain - így itt az ideje, hogy Csorba László munkája immár harmadik (részben átdolgozott) kiadásban lásson napvilágot. Ám ha a klasszikus Széchenyi-legendák egy része fenn is marad a szakmai rostán, szó sincs valamiféle divatos "deheroizálásról". Hiszen legragyogóbb tetteinek nem vész el, csupán illúzióktól remélhetőleg mentesebb összefüggésekben tárul elibénk erkölcsi vonzata. Az eddig csupán hódolattal megközelíthető félisten figurája mögül viszont így előbukkanhat igazi valójában az esendő ember, akit nemcsak becsülni és tisztelni, de szeretni is lehet.

Horváth Tamás - Szamurájok
Zoltán ​Balázs utolsó éves szegedi joghallgató 1965 szeptemberének egyik hajnalán arra ébred, hogy váratlan látogatói érkeztek, akik házkutatást tartanak nála, letartóztatják, s aztán harminckilenc napon át vallatják a rendőrségen. Ügyében ez csak prológ; több mint fél évig ül ítéletére várva, előzetesben, mert a Hruscsov-Brezsnyev-váltást kihasználó hazai poszt-sztálinisták csak nehezen tudják eldönteni, mi illene jobban rendcsinálási játszmájukhoz: az, hogy összeesküvést varrjanak páciensük nyakába, vagy érjék be egy sima izgatással. Zoltán Balázs bűne az, hogy mindig azt mondja, írja, amit gondol, és mindegy kinek, hol és mikor. A szüntelen vallatások foglya csak befelé menekülhet, a képzeletbe, a tilthatatlan világba, ahonnan rabtartói nem tudják kicibálni. Ebből az álomragacsból lép elő Nagata no Takemori, a középkori japán főúr, hogy elmesélje, eljátssza hősünknek a sigeharai csata s a vérhólyaggá püffedt Hoszokava diktátor elleni felkelés történetét. Zoltán Balázs akkor kap magyarázatot sorsára, mikor összekeveredik benne saját története Takemoriéval. Ebben a helyzetben ugyanis teljesen mindegy, hol kezdődik Takemori vesszőfutása, és hol végződik az övé...

Vaszil Bikov - A ​kőbánya
Véget ​ért a háború. Agejev leszerelt, történész lett belőle, megnősült, felnevelte a fiát. Valami szorongással vegyes szemérmesség gátolja abban, hogy feltárja háborús évei eseményeit. Amint megözvegyül, elutazik egy messzi városkába - itt érte a kivégzőosztag golyója, ám csodával határos módon életben maradt. Felássa, átlapátolja a kőfejtő mélyének földjét. Egy lány nyomát keresi, Marijáét, egyetlen igaz szerelméét - majdnem negyven éve. Együtt bujkáltak a megszállt városkában, kapcsolatot tartva az ellenállókkal, míg Agejev figyelmetlensége miatt az ellenség el nem fogta a lányt... Különböző sorsú emberek izgalmas történetei gazdagítják a regényt, melyben Vaszil Bikov szembesíti a múltat s jelent.

Mihail Ancsarov - Puszpángerdő
"Leereszkedtek ​az úton, átegyensúlyoztak a gerendákon, a halkan csobogó kis patak fölött, és ott találták magukat az erdő különös csendjében... Némán álltak a szürke fatörzsek, ugyanolyan némán, mint a tövüknél tekergő mohlepte gyökerek... a koronájuk sem zizzent... Úgy borultak össze a fejük felett, mint egy katedrális kupolája... alkalmasint ezek a legkeményebb fák a világon, amelyek örökké állnak és örökké élnek..." Ilyen puszpáng regényünk főhőse, Szapozsnyikov is, aki foglalkozására nézve egy kis moszkvai vegyes profilú javító-szerelő üzem mérnöke, megreparálója mindannak, ami saját magától, automatikusan nem javul meg - valójában viszont jóval több ennél: ezermester és feltaláló, álmodozó és tudós fantaszta, aki egy önmagához írt levélben megfogadja, hogy megalkotja a perpetuum mobilét, amely az embereket függetlenné teszi az energiát birtokló skizofrénektől. A kudarcokkal és ellenfelei gáncsoskodásával mit sem törődve, erre áldozza egész életét.

Vlagyimir Dugyincev - Fehérruhások
A ​regény a szovjet biológiának abban a tragikus időszakában játszódik, amikor számos tudós fizetett életével, ha fel merte emelni a szavát Liszenko és követői ellen, akik a genetikusoknak a "gyakorlati problémáktól való elfordulását" próbálták igazolni: cáfolták az öröklődés anyagi jellegét, elvetették a Mendel-szabályokat, a kromoszómaelméletet, és idealistának minősítették a mutációk tanát. A liszenkoizmus 1925-től jelen van a szovjet tudományos életben, de "elsöprő győzelmet" 1948 augusztusában, a Lenin Mezőgazdasági Akadémia hírhedt ülésén arat, évtizedekre visszavetve a növénynemesítést. Dugyincev sokáig íróasztalban fekvő kéziratának cselekménye 1948 szeptemberében kezdődik, és nemcsak nagy láttató erővel idézi meg az évtized fordulójának a tudományos életet gyökerestől felforgató eseményeit, hanem a Sztálin halálát követő évek ellentmondásos légkörét is érzékelteti. A szereplők morális vívódásain keresztül szembesülünk a "jó álarcában fellépő rosszal", a tudományon belüli harc etikai kérdéseivel, a kollektív bűnpártolás, a tömegpszichózis és az egyéni vezeklés örök témájával. A fiktív, de valóságos személyek tulajdonságaival is felruházott hősök között a korszak csaknem valamennyi jellegzetes figurája ott van: a hatalomvágyó "népi akadémikustól" a megalkuvást nem ismerő, lágerra ítélt lángelmékig, a fanatikus állambiztonsági tisztektől a bujkálásra kényszerített vérbeli tudósokig. A fordulatokban gazdag, megrázó történetet egy nagy, megtisztító erejű szerelem foglalja romantikus keretbe.

Féja Géza - Arcképek ​régi irodalmunkból
Féja ​Géza tanulmánykötetének alapját a mintegy fél évszázada, először 1937-ben megjelent irodalomtörténetének első kötete, a Régi magyarság képezi. A változatlan ismételt megjelenések (1941, 1943) után az író 1960 körül vette újra elő művét és fogott hozzá annak átdolgozásához. Új szempontok vezették: nem folyamatos irodalomtörténetet kívánt írni, hanem kedvelt régi magyar íróinak portréit akarta minél személyesebben, minél inkább az olvasó érdeklődését felkeltő módon megeleveníteni. Már az alapmű is fordulatot jelentett irodalomtörténet-írásunkban: ráirányította a figyelmet az akkor még igen háttérbe szorult régi magyar kultúrára. A jelenlegi (az író fia, Féja Endre által véglegesített) kötet újdonsága a régihez képest nemcsak abban áll, hogy a portrésort bővítette a korábbi változatban még nem szerepelt néhány íróval (Kemény János, Szalárdi János, Árva Bethlen Kata, Hermányi Dienes József, Bod Péter stb.), hanem abban is, hogy élesen elemzi a kölcsönhatásokat az irodalom ás a vallási mozgalmak (protestantizmus, unitarianizmus, kálvinizmus, jezsuitizmus, janzenizmus), illetve a vallási irányzatok és a politika között. Ezért ha személyesek is a portrék, eleven személyiségek tekintenek is ki a lapokból, mögöttük ott húzódnak Magyarország művelődéstörténetének legfontosabb vonulatai Janus Pannoniustól Orczy Lőrincig.

Sík Csaba - Az ​értelem bilincsei
Esszék ​a 20. századi mûvészetrõl. A szerzõ színes mûvészeti esszéirõl Tandori Dezsõ írta: Ebben az éles ihletû, lassú forrósodrású, magyarán kifejtett szemléletben elsõ pillantásra megnyerõ: hogy ami zászló lesz, nem idegen terekben lebeg, nem elénkkészített képzeteket suhogtat, nem szakterminológiázik...

Péchy Blanka - Hűséges ​hűtlenek
Péchy ​Blanka új könyvének hősnője szinte gyermekfővel lett a fiatal Nemzeti Színház ünnepelt művésznője - csakhogy a hazai elismerés nem elégítette ki: német színpadokon aratta a legnagyobb sikereit. Mégsem az a legjellemzőbb rá, hogy nagy művésznő volt, hanem a szinte páratlan ambíció, a föltétlen önérvényesítés: színpadon, társaságban, sőt irodalomban egyaránt az elsők közé sorolták, s nőiességének rafinált fölhasználásával uralkodókat éppúgy, mint nagy alkotókat tett imádójává. E rendkívül érdekes, gazdag, hallatlan intenzitással megalkotott dokumentumregénynek egyetlen költött részlete sincsen: eredeti beszámolók, újságcikkek, eddig kiadatlan levelek és személyes följegyzések gyűjteménye. Mindebből regénynél is érdekesebb, eleven valósággá lesz számunkra Bulyovszky Lilla sikerekben és kudarcokban gazdag pályája, parádés szerepek, fantasztikus kapcsolatok és szerelmek története. Hódolói közt ott találjuk a színházművészet stílusteremtő védnökét: a meiningeni herceget, Wagner patrónusát: a szerencsétlen sorsú II. Lajos bajor királyt, az idősebb Dumas-t s a kor annyi más híres, sőt hírhedt figuráját. A szédületesen merész, becsvágyó és imponálóan okos asszony átutazza és meghódítja fél Európát, s e könyv révén, száz év távlatából, minden bizonnyal újra meghódítja majd a magyar közönséget is.