Rakovszky Zsuzsa verseinek első nagyobb gyűjteménye a Madárúton című antológiában jelent meg. Ebben közölt Strand című verséért az 1980. évi Graves-díjjal jutalmazták. A fiatal költő élményvilágát alapvetően értelmiségi létmódja határozza meg, nyelvezete, szókincse is természetesen ehhez idomul. A csak általa megélt és megélhető világot korszerű eszközökkel, fegyelmezetten áradó versbeszéddel, erős hatású metaforákkal fogalmazza meg nékünk valóvá. Ritmikája, rímkezelése biztonságos, néha fölényesen tudatos – anélkül azonban, hogy az öncélú bravúr vagy a kínos precizitás érzését keltené bennünk. Versvilága nem annyira határai méreteivel, inkább szuverenitásával és láttató képei mélységélességével válik vonzóvá. S ami történik benne, visszavonhatatlanul személyes; a belső esemény nem csupán lejátszódik előttünk, de mindig a résztvevőjévé avat, s ezáltal saját személyiségünket is gazdagítja.
Kapcsolódó könyvek
Rakovszky Zsuzsa - Visszaút az időben
Rakovszky Zsuzsa nyolc év után új verseskötettel jelentkezik, amelyben a nagy lélegzetű Téli napforduló cikluson túl helyet kapott szinte összes eddig megjelent verse. "Kezdettől ugyanaz az átható hang szól belőle. Nem változtak rögösnek, töredezettnek álcázott nyelvi, mondattani, ritmikai formái, széttartó elemekből csinált stílusötvözetei, a kisszerű körülmények közt is az egzisztencia nagy drámáit fürkésző figyelme." (Lator László)
Ismeretlen szerző - Friss tinta!
"Sok éve nem jelent meg ilyen remek versantológia. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Én azt mondom, annak, aki éppen olvassa, de ha együtt teszik, az a legjobb. Szellemes, mulattató versek, egyiken sírsz, a másikon nevetsz, szóval az én ízlésem szerint valók. (Halász Judit) "Az ember ritmusokban él. A szív, lélegzés "testi", az évszakok, a nappal és éjszaka változásainak természeti ritmusaiban. Akkor egészséges, ha "fölveszi", ha "tartja", ha "harmonizálja" a ritmust. A kisgyereknél ez még spontán folyamat. Elalszik, ha álmos, felébred, ha kialudta magát... De minden "külső" ritmus erősíti benne ezt a még adott harmóniát, erősíti, gyógyítja őt. Ritmikusan ringatjuk, ritmikusan csitítjuk, babusgatjuk, altatjuk mondókákkal, dúdolókkal; ritmikusan játszunk vele csiklandozókkal, lovagoltatókkal, höcögtetőkkel... Ritmikusan-dallamosan mondjuk később a mesét, vagy éppen: a halandzsát. S ő ezt élvezi. Ezekhez a ritmusokhoz ad új ötleteket ez a könyv, a nyelv egész embert átható, vigasztaló, felderítő ritmusaihoz. Forgassák szeretettel!" (Vekerdy Tamás)
Ismeretlen szerző - Elfelejtett lények boltja
Az elfelejtett lények boltja csupa varázslat: téli titkok és illatok, sürgés-forgás, neszezés.
A polcokon mai magyar írók meséi és versei, az ünnepvárás minden napjára jut egy-egy.
Boldog ámulást-bámulást kívánunk!
Tóth Krisztina - Lackfi János - Varró Dániel - Állatok a tubusból
A Csimota könyvkiadó szeretettel ajánlja "Állatok a tubusból című festészeti albumát minden olyan 2-6 éves kisgyereknek és szüleiknek, akik szeretik a színes képeket, szeretnek állatokat és érdekes tárgyakat felfedezni egy új világban. A XX. századi magyar festők művei mellett ritmusos gyermekversek gazdagítják a könyvet Lackfi János, Tóth Krisztina és Varró Dániel tollából. Az izgalmasabbnál izgalmasabb képeket Alföldi Róbert válogatta.Reméljük könyvünk sok örömet nyújt majd a csimotáknak!
Varró Dániel - Túl a Maszat-hegyen
A Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül…
A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.
Varró Dániel - Bögre azúr
Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben. Diák még, garabonciás is talán, Nádasdy Ádám és Géher István tanár urakhoz jár szemináriumra. A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket. A rímek és ritmusok és szójátékok és lírai tréfák keresték meg maguknak őt, mert otthonra találtak Varró Dániel költészetében. Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki.
Kötet bögrében úgyse volt még, ebben az itókában van ám néhány csepp nemcsak a mennyeiből, hanem a még mennyeibb Kosztolányi-azúrból is, de az egész mégis csak saját főzet: egy bögre azúr.
Tessék kortyolgatni!
Tóth Krisztina - A londoni mackók
A kötet már formájában sem a megszokott verseskönyv; a versek párosával jelennek meg tíz kicsi füzetben. Minden versszakot egy teljes oldalas illusztráció követ, a tíz füzet hordozója pedig egy bőröndre emlékeztető kartondoboz.
Az utazótáska szimbolizálja a gyermek kalandozásait és felfedezéseit az őt körülvevő szűkebb és tágabb világban, egységbe rendezi a füzeteket, s nem utolsó sorban élvezetes játékszere minden gyereknek.
A versek főhőse Marci, aki a négyévesek elevenségével csodálkozik rá az őt körülvevő világra. A füzetekben megjelenő két-két vers első darabjában hétköznapjainak, kérdéseinek, játékainak lehetünk részesei, ezt minden esetben egy líraibb hangvételű mű követi, mely a hétköznapokból az álomvilágba, a képzelet, mese területére visz minket; a nappalok nyüzsgéséből az este nyugalmába és varázsába csöppenünk.
A versekhez több fiatal képző- és iparművész, más és más technikával készített illusztrációkat.
Szabó T. Anna - Tóth Krisztina - Varró Dániel - Kerge ABC
Egy-egy állatról szóló játékos vers egy-egy betűvel ismerteti meg a kisgyermekeket. Az óvodában és iskolában is hasznosan forgatható könyv jelentősége, hogy összeköti az óvodában tanultakat az iskolában elsajátítandó ismeretekkel: a gyerekek könnyen felismerhetik és megtanulhatják a kis- és nagybetűket egyaránt. Ismert állatok (cica, csacsi, teve) mellett egzotikus és kitalált lények (dzseláda, ibisz, űregér) népesítik be a Kerge ábécé képzeletbeli állatkertjét.
Varró Dániel - Nem, nem, hanem
Mit kell itt ezzel a könyvvel csinálni?
Érdemes állatos keksszel kínálni?
Vagy bántalmazz vele egy eladót tettleg?
Tépd szét, és tedd vissza?
Nem, nem, hanem
vedd meg!
Lackfi János - A részeg elefánt
Tudtad, hogy úgy táncol az egész világ, akár egy részeg elefánt? Riszál a folyó, szambázik a fa lombja a szélben, tangózik az árnyék a kövön. Lépéseink táncoltatják az utat, mellkasunkban diszkózik a szív, ereinkben zenevonatozva áramlik a vér. Zene minden és tánc minden. Ebben a könyvben is táncritmust hallani, táncol a kisbabáját altató apuka-medve, a kipottyant fog egy madzag végén, bálnatáncot jár a tengeralattjáró a víz alatt, öklüket rázva, szitkozódva keringőznek egymással autósok és motorosok, pörög-forog a kosárlabda a gyűrű peremén, báloznak a szénabálák, de még az icipici atomok és a hatalmas bolygók is ritmusra forgolódnak. Ugye, te is beállsz a körbe?
Ismeretlen szerző - Aranysityak
Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, és ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hát a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért látja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szélben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Ha veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve. Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek.
Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazán nem élet az élet! Lackfi János ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot…
Kedves nullától kilencvenkilenc évesek, tessék bolyongani benne, tessék nyugodtan eltévedni és hazatalálni!
A kötet szerzői: Acsai Roland, Babiczky Tibor, Balázs Imre József, Békés Márta, Demény Péter, Erdős Virág, Farkas Beáta, Filip Tamás, Finy Petra, Garaczi László, Gáti István, Hárs Anna, Ijjas Tamás, Imreh András, Jász Attila, Kadlót Nikolett, Kiss Gabriella, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, László Noémi, Lengyel Tamás, Mátay Kata, Máté Angi, Mesterházi Mónika, Miklya Zsolt, Mile Zsigmond Zsolt, Molnár Krisztina Rita, Murányi Zita, Nyilas Attila, Petőcz András, Pion István, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Turbuly Lilla, Turi Tímea, Vass Tibor, Varró Dániel, Vörös István, Zorkóczy-Kovács Katalin
Lackfi János - Vörös István - Apám kakasa
Régi verssorok: ott csörögnek, ott zörögnek a gyerekkobakokban réges régóta. Valósággal belénk nőttek, szeretettel ízlelgetjük, dédelgetjük őket, nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Közben a gyerekek felnőnek, gyerekeik lesznek meg unokáik, de a fejükben, meg még a gyerekeik és unokáik fejében is egyre ott visszhangzanak, keringenek, röpdösnek azok a bizonyos foszlányok. Az egyik hang ezt mondja: "este jó, este jó". A másik ezt: "nagy bánata van a cinegemadárnak". A harmadik emezt: "süt a pék, süt a pék". Esetleg: "alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom". Netántán: "este van, este van, ki-ki nyugalomba". Továbbá: "volt egy fakatona". Meg aztán: "aludj el szépen, kis Balázs". Kezdődhet így a mese: "volt egyszer egy iciri-piciri házacska". De indulhat kérdéssel is: "ismeritek Bors nénit?", vagy: "Laci, te, hallod-e?".
Az ilyen "örökzöld" verseket szinte mind megtaláljuk ebben a válogatásban. Ám mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy olyan világban, ahol van pizza, mobiltelefon, cementgyár, Rubik-kocka, parabola-antenna, tévé és benne Batman?
Ebben a könyvben két mai költő, Lackfi János és Vörös István tovább írta Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kányádi Sándor, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán és mások jól ismert sorait.
Egyéb fura teremtmények mellett feltűnik itt "apám kakasa", az "após macskája", a "pöfögő Suzuki", a "sanyarú savanyú uborka", a "körömemberke", Kövér Lajos és Tányér Kázmér, Pióca bácsi és Jeremy, a fekete srác. Itt szaladgál Misi, Loni, Simon, Margit, Dorottya, Johanna és Ágnes: ők a költők hús-vér kisgyerekei, és pompásan belakják, bebukfencezik, beszaltózzák ezt a rugalmas, színes, félig régi, félig mai ugrálóházat. És még egy kitalálós meglepetés is vár a figyelmes olvasóra!
Fodor Ákos - Kis téli-zene
Fodor Ákos kötetét leginkább saját szavaival érdemes „jellemezni”: „A haiku …nem harci induló szövege, nem szerelmeslevél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltség bemutató. – Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem: valami igen kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között.”
Fodor Ákos - Lehet
Nem adok neki néhány napot, és nem fogok emlékezni arra, milyen volt, amikor ez a könyv még nem jelent meg.
Tényleg: el lehet képzelni a világot a Varázsfuvola nélkül? A Brandenburgi versenyek nélkül? A Hermelines hölgy vagy a Primavera nélkül? Mi maradna, ha eltüntetnénk Michelangelo Dávidját (és mindent, ami vele kapcsolatos, ami rá vonatkozik, amit valaha gondoltam róla)? Világ volna az még egyáltalán?
A felszínen alkalmasint igen. Hiszen éltek emberek azelőtt is, hogy - például - Rossini megírta A tolvaj szarka nyitányát, és nem hiszem, hogy kevésbé lettek volna boldogok.
Mi azonban kétségkívül szegényednénk örömben, ha mindezek egyszer csak nem léteznének többé. Bizonyos művek kitörölhetetlenül felrajzolták magukat a világ arcára, és attól fogva evidenciákká váltak. Tájékozódási pontok ezek, amelyekre föltekintve a sűrűben bolyongó ember megállapíthatja, mihez képest és mennyire tévedt el.
Fodor Ákos verseiből sok ilyen állócsillag került fel az én személyes égboltomra. Sőt, annál szorosabb kapcsolatba léptek velem: beépültek a szervezetembe, mint a táplálék. Ezeket a verseket már nem felidézem, hanem gondolom. A legváratlanabb pillanatokban ismerem fel némelyiket saját szavaim között. Ugyanúgy nem lehetne kiválogatni belőlem, mint egy tavalyi uzsonnát.
Nem én vagyok az egyetlen, akivel így jártak ezek a versek. Fodor Ákos eddigi kötetei, hosszú idő óta megszerezhetetlenek lévén, fénymásolatban terjednek, mint a szamizdatok. (Faludy Villonja óta nem tudok verseskötetről, amely így járt volna.) Most végre egy fiatal könyvkiadó, a Fabyen - Vavyan Fable vállalkozása - a közkedvelt írónő új kalandregénye után mindjárt másodikként közreadta a Lehet című kötetet, Díner Tamás gyönyörű fotójával a címlapon.
Analizálni, rokonítani, bírálni ezeket a verseket? Talán lehetne; volt, aki meg is tette. De az ítész tollát épp maga a költő fogja le szelíden.
"Titok a rózsa. / Aki firtatja - talmi a tudása. / Ki csak csodálja: az a tudósa. / A rózsa: rózsa." - mondja a Canto az új könyv 127. oldalán.
Ezek a pár soros versek mind megannyi rózsa: csodálni valók, nem firtatni. Tűhegyen piramisokat egyensúlyoznak, mérhetetlen messzeségbe vezető gondolatokat indítanak el az alig néhány szótagnyi hajtóerővel. A lézersugár élességével megvilágítanak valamit bennem vagy a világban, és ezáltal segítenek rendet teremteni. A rendteremtéshez pedig nem széles, látványos, hanem célratörő, pontos, takarékos mozdulatok valók.
Például ilyenek: "Isten nem hivő. / A nép nem demokrata. / A víz nem szomjas."
Vagy: "Minden veszteség / fájdalomba csomagolt / megkönnyebbülés."
Vagy: "Talán hozzá se / nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak / gyönyörű nem lesz."
Vagy: "Veszteni? nyerni? / ne, soha! csak játszani / szeretnék. Mindig."
Kicsit irigylem azokat, akik most találkoznak először Fodor Ákos verseivel, a régiekkel és az újakkal egyaránt. Ma van rájuk szükség igazán.
Révbíró Tamás
Rakovszky Zsuzsa - Hangok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Tóth Krisztina - Síró ponyva
Tóth Krisztina előző kötetét, a Porhót az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar irodalmi vállalkozásaként értékelték, elnyerte a rangos Palládium-díjat, szerzője azóta is a fiatal költőnemzedék legkedveltebb tagjai közé tartozik. A kivételes formaérzékű költő a Síró ponyva szövetét is gyöngéd figyelemmel szövögeti lenyűgöző egésszé. A letisztult versciklusok megszenvedett fegyelmezettségről és rendkívüli érzékenységről árulkodnak. Tóth Krisztina a hétköznapi események hátterében meghúzódó örökérvényűt keresi verseiben, méghozzá úgy, hogy belát, bevilágít a mindennapi történések mögé. Az elénk táruló látvány nem mindig szívderítő, a pontosan rajzolt, kinagyított részletek olykor valami bizonytalan, sejtelmes, baljós végkifejlet felé mutatnak. Abban a világban, ahol a ponyva is sírva fakad, s szinte a keletkezése pillanatában elmúlik minden, a csönd és a néma szemlélődés a túlélés eszköze lesz.
Boldizsár Ildikó - Meseterápia
„Boldizsár Ildikó korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után most a mesék gyógyító erejét tárja fel előttünk. Bevezet a történelmi gyökerekbe, rámutat a népmese szerepére a hajdani közösségekben, feleleveníti a legértőbb mese-kommentárokat, saját praxisából hoz példákat a lelki gyógyulásra, és végül hasznos tanácsokat ad, hogyan is meséljük a mesét, hogyan segítsünk vele másokon. A könyv hosszas kutatómunka eredménye, teljességgel eredeti végkövetkeztetésekkel. Minden fejezetében izgalmas, tartalmas és hasznos olvasmány.”
Rakovszky Zsuzsa - Egyirányú utca
„Nincs múltidő. A múlt múlik el.
Megőrizzük, ahogy a régi leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohasem véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged."
Fodor Ákos - Idéző jelek
Semmit sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) - akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak - engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek.
Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt megtanulnia - úgy-ahogy - beszélni? E meggondolás is szerénységre int.
Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen.
Fodor Ákos
Borbély Szilárd - Berlin Hamlet
Berlin megtapasztalása. Egy visszavonhatatlan utazás. Nevek, hangulatok, elmosódó képek. Rejtély és balsejtelem. Az eltűnő emlékezet visszhangja. Semmi sem múlik el oly visszahozhatatlanul, mint a reggel.