Fülep Lajosnak, a közelmúltban elhunyt tudósnak – bármilyen nagy szerepe volt és van századunk magyar gondolkodásának történetében – hosszú évtizedek óta csupán rövidebb írásai jelentek meg. A Corvina Kiadó most könyv alakban adja az olvasó kezébe Fülep legfontosabb képzőművészet-filozófiai írásait. Közülük, elsősorban az 1916-ban megírt, majd önálló kötetben megjelent “Magyar művészet”-et, továbbá az 1923-as keltű “Művészet és világnézet” című tanulmányt kell megemlíteni, melyek alapvető tételeket tartalmaznak a magyar művészet nemzeti ismérveiről, a magyar és az egyetemes jelleg összefüggéséről, a műalkotás világszemléleti feltételezettségéről. A több mint száz illusztrációval kísért kötetet Fülep Lajos állította össze, és saját előszavával látta el.
Kapcsolódó könyvek
Genthon István - Cézanne
A Művészet Kiskönyvtára sorozat ezúttal elsőízben jelenik meg az eddiginél gazdagabb kiállításban: színes képekkel illusztrálva. Örvendetes, hogy a sort éppen Paul Cézanne kötetével nyithatjuk meg, akinek művészetében oly döntő szerepet játszik a szín. Cézanne kiemelkedő helyet foglal el a posztimpresszionizmus úttörő mesterei között, művészete magába sűríti az utána következő fejlődés minden lényeges vonását.
A kitűnően megírt tanulmány és a képanyag összeválogatása Genthon István munkája.
Krasznahorkai László - Seiobo járt odalent
„…rögtön tudta, ahogy rájuk nézett, hogy ezek az angyalok igaziak.” A Sátántangó szerzőjének legújabb kötete! Susan Sonntag „az Apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkai Lászlót, hazai méltatói mondták már a kortárs magyar irodalom egyetlen metafizikus ihletésű írójának, melankolikus-szaturnuszi alkotónak. E meghatározások mindegyike érvényes marad a Seiobo járt odalent elbeszéléseit olvasva is, ám mindezek mellett szembeszökő az írásokat jellemző termékeny tágasság: a meghökkentő történetek hátterét adó korok, kultúrák közötti szellemi ívek, a hol a bibliai időkből, hol napjainkból előlépő szereplők önmagában is izgalmas változatossága. De az elbeszéléseknek ezúttal nem csak eleven, emberi hőseik vannak: kitüntetett hőssé válnak a világ más elemei is, ezeket leginkább műalkotásoknak mondhatnánk, de csakis a szó legszélesebb értelmében – a természet, a teremtés, a világban föltételezett transzcendens lényeg önmagukban tökéletes, céltalanul és végső soron értelmetlenül szép alkotásainak, amelyek tökélye, ereje, vonzása azonban ellenállhatatlan és kikerülhetetlen. Egy hatalmas fehér madár, egy épület, egy rom, egy ikon. Akár hétköznapi emberek, akár művészek kerülnek kapcsolatba velük – mintha Seiobo istennő kertjébe lépnének be, ahol a barackfák csak minden ezredik évben teremnek gyümölcsöt, de aki eszik abból a gyümölcsből, az örök életet nyeri el. A kötet szinte valamennyi elbeszélése egyetlen végtelennek tűnő mondatból, a részletek egyre árnyaltabb, megvesztegethetetlenül elszánt kibontásából áll, melynek sodrásában Krasznahorkai László egyforma virtuozitással hozza létre és érzékelteti a történetek végletes drámaiságát, fájdalmát és rezignált iróniáját. Olykor torz jeremiádában, olykor a hétköznapiságból kinövő, emelkedetté váló ódai textusban. Szépséget teremtve.
Király Jenő - Frivol múzsa I-II.
A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993)
Könyv
A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő. A Frivol múzsa úgy próbálja feltárni a mai emberiség élő mitológiáját, ahogyan Mircea Eliade (vagy Hamvas Béla) az őseredeti ember képzeletvilágát, Lévi-Strauss pedig a törzsi ember tudatát, a „vad gondolkodást” vizsgálta. Jung a neurotikus panaszok fénytörésében kutatta a modern mitológiákat, a Frivol múzsa a kommunikatív nyilvánosság legelterjedtebb narratív tradícióinak titkos tartalmait kutatja. Tarthatatlan, hogy a bororo indiánokról többet, mélyebbet, átfogóbbat tudunk, mint önmagunkról. Fel kell tárni a modern nagyvárosi ember mitológiáit, össze kell foglalni a „Vízöntő korának” új szellemiségét. (…)
A Frivol múzsa szerkezete Dante művének fordítottja – s ez jogosult, mert a huszadik század vér- és hazugságtengere nyelte el a felvilágosult szellemi rend ama virágkorát, melyet Dante műve megnyitott. A műfaji világképeket bejáró utunk mintegy a „paradicsomból” indul, s a pokol legmélyebb körein végződik, hogy itt találjuk meg a szenvedésben fogant érzékenység ősszikráját, az esztétikai szellem „ősrobbanását”.
Vlagyimir Majakovszkij - Oroszország, a művészet és mi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Szabó Attila - Művészettörténet képekben
A Művészettörténet vázlatokban a kezdetektől napjainkig című könyvhöz szervesen kapcsolódik a Művészettörténet képekben a kezdetektől napjainkig című kötet. A két könyv egymásra épül, egyszerre használható: a vázlatokban található elméleti ismeretek és fogalmak megértését a képkötet alkotásai szemléltetik. A vázlatgyűjteményben megjelölt minden egyes művészeti korszak építészeti, szobrászati, festészeti, és - koroktól függően - iparművészeti alkotásait mutatja be az összeállítás. A művek alatt az alkotások szerzője, címe, eredete, keletkezési dátuma és őrzési helye található. Az idegen nevek és szavak kiejtését is feltüntettük.
Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása.
Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.
Horváth Lászlóné - Az V-XVIII. század művészete
Barangolás a művészettörténetben.
Oelmacher Anna - Pór Bertalan
Pór Bertalan képei olyan művészt mutatnak, aki ugyan sohasem tartotta magát avantgarde festőnek, a szó valódi jelentését tekintve mégis az volt a javából. Századunk első másfél évtizedében nyolcadmagával (később Nyolcak néven) új szellemet, új formát, friss levegőt hozott az avult naturalizmus és a kifulladt nagybányai piktúra után. Pór már a Nyolcak fellépése előtt is sikeres, díjazott portretista volt, de közös fellépésük még Szinyei Majálisának kegyetlen fogadtatásánál is nagyobb vihart kavart. A haladó értelmiség - Ady, Bartók és Bölöni - viszont értő barátként fogadta őket.
A szétszóratás, az emigráció évtizedeiben Pór nagyrészt Szlovákiában élt és dolgozott, a fasizmus éveit pedig Párizsban vészelte át.
Hosszú élete során (1880-1964) egyre változó festői formái szeizmográfszerűen előre jelezték a történelmi-társadalmi földrengéseket.
Hazatérése után, 1948-ban katedrát kapott a Főiskolán, képzőművészeti közéletének egyik központi alakja lett. Sok nagy megbízásnak tett eleget. Számos kitüntetést és kétszer Kossuth-díjat kapott..
A kötetet 24 színes és 10 fekete-fehér kép illusztrálja.
Durst György - A Balázs Béla Stúdió története (1961-1986)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Jávorszky Béla Szilárd - Sebők János - A magyarock története 1.
E mű több generáció számára is élvezetes, legendaoszlató, izgalmas olvasmányt kínál, egyúttal igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a rockzene végre Magyarországon is a megérdemelt helyére kerüljön a kultúrtörténetben.
A kötet a maga nemében páratlan történelemkönyv, különleges krónika. A szerzők a magyar rockzene csaknem fél évszázados történetének megírására vállalkoztak abból az alkalomból, hogy a műfaj első képviselői a "koppintós korszak" után "hatvannégyben épphogy elindultak", majd 1965 nyarán Verőcemaroson, az Expressz-táborban megszülettek azok az első magyar nyelvű Illés-dalok, amelyek az új műfaj hazai kezdeteit jelentik. Számos, eseményekben és jelenségekben gazdag korszak, hat generáció, többtucatnyi stílus, sok száz zenekar és előadó, ezernyi sláger, rádiófelvétel, hanglemez, koncert - erről szól A magyarock története.
Mario de Micheli - Az avantgardizmus
A XX. század első harmada, ahogy az élet más területein, a művészetben is forradalmakat, nagy kísérleteket és máig érvényes rátalálásokat hozott. Ennek az ellentmondásokkal, zsákutcákkal és jelentős eredményekkel telített korszaknak adja elemzését a Képzőművészeti Zsebkönyvtár ötödik kötete, Mario de Micheli olasz művészettörténész munkája.
Ismeretlen szerző - Ismerjük meg Japánt!
A Károli Gáspár Református Egyetem Japanológia Tanszékének oktatói által összeállított kötet nemcsak a japán szakos egyetemi hallgatókat kívánja bevezetni a japanisztika tudományának alapjaiba, hanem a japán nyelvet tanulókat és a japán kultúra iránt érdeklődőket is. Milyen a japán család? Milyen volt a szamurájok világa? Mit tanultak a császári udvarban? Milyen a japán információs társadalom? Ki tanul ma japánul? Mi az a kabuki és mi a nó? Milyenek a japán beszédhangok? Hogyan fordítsunk le egy japán levelet magyarra? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ egyrészt a hagyományos területek - történelem, irodalom-, művelődés-, művészet- és vallástörténet, nyelvtudomány -, másrészt az újabb, a mai ismereti igényeknek is megfelelő területek - fordítástudomány, kommunikáció, társadalomismeret - felől megközelítve, közérthető stílusban. A kép természetesen közel sem lehet teljes, a kötetnek - reményeink szerint - lesz még folytatása.
Horváth Lászlóné - A XIX. század művészete
Barangolás a művészettörténetben.
Horváth Lászlóné - Őskor és ókor művészete
Barangolás a művészettörténetben.
Menyhárt László - Szász Endre
Szász Endre festő- és grafikusművész a mai magyar művészeti élet egyik legkülönösebb jelensége. Virtuozitásával, amely egyaránt jellemzi műveit és munkamódszerét, a közönség szemében ő testesíti meg a bűvész művészt. Azt az alkotót, aki úgy ura a mesterségének, mint a régi nagyok.
A legenda azonban, amely alakját övezi, nem csupán félelmetes rajzkészségéből táplálkozik. Az élete is tele van fordulatokkal. Erdélyben született és nőtt fel, de már Budapesten járt a Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes években börtönben volt, illetve politikai dekorációkat készített, a hatvanas évtizedben az egyik legtöbbet foglalkoztatott illusztrátorként szerzett magának népszerűséget. Majd Amerikába ment, de nem hagyta el hazáját: sokat dolgozik itthon, és, mint e könyvében vallja, magyarsága mindennél többet jelent számára. Könyvünk nem szokványos biográfia: Szász bizarr epizódokkal és fantasztikus történetekkel fűszerezve meséli el az életét, úgy, hogy közben nemcsak magáról szól. Érzékelteti azt is: hogyan látta korát, milyen volt a művészeti közélet, amelyben ő fekete báránynak tudta magát. Elfogultságoktól és szubjektív megfogalmazásoktól sem mentes tehát ez a beszélgetés, amit Menyhárt László készített vele, de stílusos. Pontosan megfelel a művész szürreális látomásainak.
Andrási Gábor - Pataki Gábor - Szücs György - Zwickl András - Magyar képzőművészet a 20. században
A 20. századi magyar művészet története 1896-ban, a millennium esztendejében kezdődik, akkor, mikor a fényes ünnepségek ellenére leplezetlenül feltárul az akadémikus és modern szemlélet ellentéte. A historizmus mellett virágzik a szecesszió, néhány fiatalember pedig elindul Nagybánáyra, a modern magyar művészet első állomására.
A történet az avantgárd törekvésekkel folytatódik, a Nyolcakkal és aktivistákkal, a két világháború közötti római iskola hivatalos modernségével, a posztimresszionista Grashammel, 1945-tel, a realizmus doktrinája által meghatározott ötvenes évekkel, a hatvanas, hetvenes évek újavantgárd művészetével, a rendszerváltással, a modernizmus utáni kortárs művészettel.
A kötet átfogó képet ad a század képzőművészetéről, és első ízben vállalkozik az 1945-től napjainkig terjedő időszak ismertetésére, az elmúlt ötven év újjáértékelésére, a politikai nyomástól, cenzúrától, és a vele szembe alkalmazott taktikáktól független szakmai elemzésre. Ebből adódik, hogy a szerzők korábbi művészettörténet-írásunkban központi helyet elfoglaló az ún. haladó törekvések kiemelése helyett árnyaltabb képet festenek, nem hangsúlyoznak egyoldalúan egy-egy vonulatot vagy irányzatot.
Úttörő jelentőségű az utóbbi harminc év feldolgozására, amelynek művészetről összefoglaló tanulmány mindeddig nem született. A szerzőknek új szempontok alapján kellett feldolgozniuk ezt az időszakot, és törekedtek arra, hogy a művészet folytonosan alakuló kontextusát és intézményrendszerét, a kiállításokat, galériákat, folyóiratokat egyaránt bemutassák, és a legfiatalabb alkotók munkáinak is helyet adjanak.
1989, a rendszerváltás óta immár tíz év telt el. Nemcsak a világ formálódott át, és vele a művészet, hanem a művészettörténet szemlélete. A századvég közelsége kényszerítően időszerűvé tette, hogy egy új nézőpontú összegzés, a nagyközönség számára is érthető, friss szellemű, színvonalas 20. századi magyar művészettörténet megjelenjen.
A kötet szerzői a 20. századi magyar és közép-kelet-európai képzőművészet szakemberei, akik kiállítások kurátoraiként, egyetemi előadókként foglalkoznak kutatási területükkel, tudományos publikációk mellett a kortárs művészeti életben is aktívan résztvesznek.
Andrási Gábor (1954) az Óbudai társaskör Galéria vezetője, Pataki Gábor (1955) az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatóhelyettese és az Új Művészet folyóirat szerkesztője, Szücs György (1960) a Magyar Nemzeti Galéria tudományos titkára és Festészeti Osztályának múzeológusa, Zwickl András (1964) a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa és a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa.
Ismeretlen szerző - A neoavantgarde
Számos olvasónk régi kívánságának tesz eleget kiadónk ezzel a kötettel és a sorozat többi kötetével, amelyek a világirodalom legjelentősebb irányzatainak, áramlatainak, stílustörekvéseinek - a barokk, szentimentalizmus, romantika, futurizmus, szocialista realizmus stb. - összefoglaló ismertetését, mintegy feltérképezését tűzték ki célul. Természetes, hogy a világirodalmi stílusirányzatokkal kapcsolatban szóba kerülnek más művészetek stílustörekvései is.
A kötetek nagyjából azonos felépítésűek: a bevezető esszé ismerteti a tárgyalt irányzat keletkezésének körülményeit, társadalmi alapját, jellemző stílusjegyeit. Ezt követik az egyes irányzatok megalapítóinak és reprezentáns képviselőinek kiáltványai, programművei, legjelentősebb elméleti megnyilatkozásai.
Forgács Éva - Bauhaus
Forgács Éva monográfiája különleges pillanatban született, amikor túl vagyunk már az avantgárd nagy illúzióján, mely szerint az élet és a művészet közötti határ lerombolható, s amikor a szemünk láttára hullik darabokra az ipari társadalom mítosza, amelynek el nem hanyagolható eleme volt a hasznosság és a szépség azonosítása. A Bauhaus-gondolat posztmodern kritikája ismeretében ma tragikus ellentmondásként értelmezzük azokaz az alapelveket, amelyekre Gropius híres iskoláját felépítette.
Ibos Éva - XIX–XX. századi magyar festészet
Ez a könyv a festészet legérdekesebb száz éven keresztül mutatja be a XIX-XX. század magyar művészetét, átfogó képet adva a stílusok és irányzatok váltakozásáról. A rövid szöveg és a legjelentősebb alkotókat bemutató képanyag révén az album kézikönyvként is jól forgatható kezdő és haladó műkedvelők számára egyaránt.
Kósa László - Megjártam a hadak útját
A mese és valóság határán járó szóbeli történelem - népünk történeti emlékezete - nem igazodik a történetíráshoz. Nyomtalanul elmúlt belőle számos nagy király, politikus, hadvezér, ám megőrződtek a legjelesebbek: az igazságosztó Mátyás, II. Rákóczi Ferenc, a kuruc harcok vezére és Kossuth Lajos, a jobbágyfelszabadító. Sorsfordító napokról néha semmit sem tud az emlékezet, jelentéktelen mozzanatokat melenget évszázadokon át. Ami mondákban, népdalokban, mesékben, közmondásokban, hiedelmekben, szokásokban megőrződött, mégis sajátos történelem - minél jobban megismerjük, annál közelebb jutunk igazságához.