Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Kuszma
5.0/5

Az ​ilyen intellektuális kamaradrámákban mindig kedvem telik, és ebben bizony egyes amerikai szerzők igazán nagy mesterek – Updike, Roth, Franzen, hogy mást ne mondjak (bár ez utóbbi azért elég nagy kamarákat ír, az szentigaz). Azt hiszem, az a titkuk, hogy hagyják beszélni a szereplőiket, kívül maradnak a szövegen, így nem nyomja agyon a moralizálás a témát. Bár ők is gyakran értelmiségiekkel töltik meg a regényteret, mégis képesek iróniában meg humorban pácolva tálalni őket. Ami nem jelenti azt, hogy súlytalan lesz a végeredmény – egyszerűen az olvasó egy fincsi kézműves bonbon közepébe helyezve nyelheti le a keserű pirulát.

A Gyere hozzám feleségül két házasság és egy szerelem története – sajnálatos módon ez a szerelem a házasságok ellen dolgozik. Updike szereplői megpróbálják értelmezni ezt a helyzetet, ami életüket egy futó nyár idejére a görög sorstragédiák magasságába emeli. Okos emberekről van szó, akik képesek okosan megfogalmazni azt, ami a fejükben zajlik – a paradox az, hogy ez csak feltűnőbbé teszi, mennyire megfogalmazhatatlan ez a XX. században talán mindennaposnak mondható családi trauma: a válás. Updike igazán mesterien ereszti össze a képzeletbeli ringben a különböző nézőpontokat, olyan izgalmas olvasmányt teremtve, ami a világirodalmi szinten jeleníti meg, hogy ez a nagy misztérium, ez a nagy varázslat, ez a kimeríthetetlen irodalmi téma-bánya – a híres szerelem – valójában milyen elcseszett nyűg tud lenni.


Felkavaró ​olvasmány. Ezerszer megírt történet, ezer feldolgozásban láttuk, hallottuk, olvastuk. Ettől akár lehetne sablonos is. Mégsem vált azzá, mert egyrészt elmarad (hál’ Istennek) a hülye halivúdi “ájlávjú, ájlávjú”, másrészt a regény izzik a feszültségtől. Engem egyik karakter se hagyott hidegen, voltaképpen az olvasás folyamán mindegyiküket utáltam a viselkedéséért. Miközben így százévesen meg kell, hogy értsem őket: én is tudom, hogy a szerelem, az a bizonyos emésztő, az kérem kegyetlenül tud fájni, férfiból és nőből egy időben hozza ki a legjobbat és a legrosszabbat: a szenvedélyt, az önzést, a teljes odaadást, a megalkuvást, a gyűlöletet, rajongást – az emberi érzelmek alfája és omegája részt vesz ebben a játszmában. És mindeközben reménykedni lehet, hogy a lélek amennyit sérül, annyit épül és tanul is közben. Vagy a maga, vagy mások kárán.
Updike szépen ír, imádtam a mondatait – olvasni fogok még tőle.


Khimaira
4.0/5

Azt ​hiszem egyre jobban utálom Updike-ot. Egyszer végzetes döfést fog bevinni a még megmaradt idealizmusomnak.
Elcseszett emberek, elcseszett életek. Egyre jobban undorodom az ilyen olvasmányoktól – egyre közelebb vagyok a korhoz, amikorra akár én is lehetek ilyen.
Ez a könyv csak azért kaphatott 4 csillagot, mert az író mesterien bánik a képekkel, leírásokkal, szinesztéziákkal. De az egész olyan, mintha egy hányás lenne gyönyörűen, részletesen, pontról-pontra lefestve. Ahogy ránézek, nekem is hányingerem támad, annak ellenére, hogy milyen szépen kidolgozott kép.
Nem attól vagyok rosszul, hogy egy ember esetleg csalja a másikat, netán ki is lép a házasságból. Ezeket a dolgokat sem szeretem, de sokkal rosszabbul érint az, ami ebben a történetben zajlik: az, hogy két ember azt hiszi, szereti a másikat, hogy szerelmes, miközben nem vállalnak egymásért semmi felelősséget, csak mindketten követnek valami felszínes csillogást, vágyaknak kusza ösvényeit, amiknek nem igazán tudnak a mélyükre hatolni, nem is látnak mögéjük. Engednek gyarló természetüknek úgy, hogy amit tesznek, abban nincs semmi magasztos, sem szép, miközben átgyalogolnak más embereken, akiket később visszalépésük okaként jelölnek meg. Az egész hátborzongatóan emberi, és undorító.
Még egyszer nyomatékosítanám, hogy az ábrázolás mesteri, de maga az egész egy szörnyedvény, amitől sajnos nem tudok elvonatkoztatni, ezért jár csak négy csillag.


Peónia
4.5/5

Réges ​régen olvastam, most azért vettem kézbe, hogy megtudjam, megszólal-e újra, és úgy szól-e, jól szól-e, ahogy egykor. Most is jó regénynek tartom. A szerelmi (vagy annak vélt) háromszögek, négyszögek jellegzetes típusai és forgatókönyvei épülnek fel Updike egyszerűséget kedvelő szövegalkotásában. Olvassa, csak olvassa az ember ezeket a felnőtt testbe szorult, de a szerelemben, a krízisben valójában gyermeki lélekbe regrediált vágyakat, önjáró tépelődéseket, és szorítana nekik, ha lehetne, hogy rendezzék le minél előbb a meccseiket, mert csak a szenvedés nő, a repedés mélyül, de az önmagukra való mély és őszinte reflektálás nélkül nincs esély “jó” megoldásra. A szereplőket egyébként annyira pontosan formálta meg Updike, hogy a történetben előrehaladva egyre nyilvánvalóbban látszik, mi lesz a befejezés. Éppen ezért imponáló a történet végső fordulata a több verziós zárással. Jelzi, hogy be lehetne fejezni ezt a játszmát éppen másként is. Legalabb kétféleképpen. De csak lehetne. A főszereplő – személyiségéből adódóan – egyféleképpen tudja csak lezárni a szépszerelmes viszonyát. Így hiteles.


ParadoxH
4.5/5

László ​Noémi – Könnyedén

Utólag gyerekjáték ecsetelnem
e kétszemélyes körtáncot, amelyben
eszes csupán akkor lehetsz, ha végül
a logikát nem hívod segítségül,
ha szívleled a nyájas intrikákat,
ha szád előre tudja, mit feleljen,
s szemednek megszabod: mikor mit láthat.

Utólag könnyű letagadni minden
félmondatot, amiben félve hittem.
Tartom a lépést, töprengek a dolgon,
kettőnk ügyét szótlanul is megoldom,
mert egy esetben jól beszél a látszat:
aki veszít, az könnyedén veszítsen,
s ne érdekelje, mi a magyarázat.


kvzs
4.0/5

Rövidke ​könyv, mégis nagyon nehéz olvasmány. Az unalomig ismert szerelmi sokszöget ugyanis úgy meséli el, hogy az olvasó csak utálni tudja az egész helyzetet és az összes szereplőt. Ebben a történetben ugyanis mindenki önző, felelőtlen, gyáva, döntéképtelen, hazug és képmutató. Próbálják felnőttnek mutatni magukat, és megmagyarázni a “döntéseiket”, amik egyik esetben sem döntések, és csak rugdossák és marják egymást. Természetesen a szeretet és a szerelem zászlaja alatt.
Rettentően idegesít, amikor egy állítólag felnőtt ember a racionalitást teljesen félretéve az vélt vagy valós érzelmeire hivatkozik, és azokkal próbálja megmagyarázni azt, hogy miért tesz tönkre maga körül mindent és mindenkit. Updike-ban az a zseniális, ahogyan ábrázolja ezt, rögtön több szereplőn keresztül. Ezért hiába nem szeretem a könyvet, el kell ismernem, hogy lenyűgöző.


Joxer
5.0/5

A ​szituáció mindennapos: házasságban élő emberek szeretnek egymásba. Titokban találkozgatnak, szeretkeznek és töltenek el szép napokat együtt. Elhitetik magukkal és egymással, hogy ennél többre vágynak. A páros férfi tagja egy találkozón, ahol mindkét érintett házastárs is jelen van (( (akikről az olvasó számára kiderül, hogy rövid ideig szintén szeretők voltak) )) váratlanul bejelenti, hogy elvenné a nőt feleségül. Abba bele sem gondol, hogy ezzel a döntéssel 2 család életét borítja fel: a felnőtteknél ez még nem okozna nagy problémát, de ott vannak mindkét oldalon a nagyrészt kisebb gyerekek, akiknek meg kéne magyarázni, hogy anya, vagy apa mellé hamarosan új szülőt kap. A megcsalt házastársak részéről megy az adok-kapok az egymásra talált szerelmesek felé, bár furcsa módon mindez nagyon higgadtan és visszafogottan. De a frissen megtalált boldogság nem tart soká, mert a férfi rájön, hogy a nő, akivel a titkos viszony rövid távon boldogságot és változatosságot okoz, azt hosszú távon mégsem tudná elviselni, így végül mégis inkább a családjával marad.
A regény olvasmányos, és tetszett, hogy a 60-as évek amerikai kisvárosi hangulatot nagyon jól adja vissza. A történetet olvasva gyerekkorom egyik kedvenc filmje, a “Jövőre veled ugyanitt” jutott eszembe, ahol a szerelmespár tagjai évente egyszer találkoztak, bár ők nem akarták felrugni a családi kötelékeiket.


Sajnálom, ​de csalódás volt és akkor még finoman fejeztem ki magam. Mondjuk, hogy rossz volt. Látom én, hogy sokan mások meg szinte mint kamaradarabot ünneplik, kiemelve a párbeszédeket, de szerintem ember így nem beszél. És az ötvenes-hatvanas években sem beszéltek így egymással házastársak. Jó mindegy. De még emellett ráadásul hótt unalmas is volt… olyan témával, ami amúgy bármi lehetett volna, jó dráma, jó bohózat, vagy mittudomén, attól függ, hogy tálalják, én halálosan untam. Ásítoztam, amíg ők váltak meg elvileg nagy konfliktus volt, nagy beismerések, titkok, majdnem elaludtam a buszon :)
Most ez ennyi.


Updike ​bámulatos író: a leírásai hatásosak, szépek és képszerűek, a párbeszédei valóságosak, izgalmasak és szellemesek. Az emberi drámákhoz nagyon ért.
Azért az utolsó fejezetet megírhatta volna úgy, hogy értsem.


Mafia
5.0/5

Két ​ionicus a minore van a címében. Gyönyörű.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

7.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók