Essais ​critiques

Kulcsár Szabó Ernő - Beszédmód ​és horizont
A ​kötet nemcsak a modernség új irodalomtörténeti korszakolásának elméleti hátterét és történeti indokoltságát mutatja be, hanem olyan műveket is vizsgál, amelyek ma főként a nagyon különböző hatástörténetükkel vonják magukra a figyelmünket. Mert a modernség nemcsak a folytonosan és széles körben olvasott Rilke, hanem a befogadástól művileg elzárt Márai, a hol túlértékelt, hol pedig mellőzött Móricz, de a már-már feledett Tersánszky korszaka is. Az 1987 és 1995 kötött írt tizenkét tanulmány így szinte folyamatában szemlélteti annak a koncepciónak a kialakulását, amely a szerző a magyar irodalom története 1945-1991 című, nagy visszhangot kiváltott könyvének is alapjául szolgált.

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Jean-Paul Sartre - Mi ​az irodalom?
Mi ​az irodalom? "...Az emberek gyorsan, rosszul olvasnak és ítélkeznek, mielőtt bármit is megértettek volna. Kezdjük hát elölről. Ez senkinek sem szórakozás, sem Önöknek, sem nekem. Azért ezen túl kell esni. És mivel a kritikusok az irodalom nevében ítélnek el, anélkül, hogy valaha is megmondanák, mit értenek rajta, a legjobban azzal felelhetek nekik, ha megvizsgálom az írás művészetét, előítéletektől mentesen. Mit jelent írni? Miért írunk? Kinek írunk? Valójában úgy tűnik, ezt a kérdést még senki nem tette fel magának."

Ismeretlen szerző - Kultusz ​és áldozat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Azár Náfíszí - A ​Lolitát olvastuk Teheránban
A ​szavak hol gyilkos, hol vigasztaló erejéről szól Azár Náfíszi iráni írónő regénye: az a könyv, amely a legtöbbet tette azért az utóbbi években, hogy el tudjuk képzelni, milyen az élet (főként a nők számára) Iránban az iszlám forradalom óta. Náfíszi az Egyesült Államokban tanult, s az ottani iráni diákok körében ő is lelkesen vett részt az egyre hevesebb és erőszakosabb politikai vitákban: mindannyian egy új Iránról álmodtak, de ezerféle módon képzelték el hazájuk átalakítását. S aztán "otthon" ő is "szemtanúvá" vált: közelről figyelhette, ahogy a szavak torz valósággá változnak. "Amikor az Államokban azt kiabáltuk, hogy halál erre vagy arra, az a halál inkább jelképes volt, elvont, mintha jelszavaink képtelensége arra lett volna jó, hogy még inkább ragaszkodjunk hozzájuk. De 1979-ben Teheránban ezek a jelszavak hátborzongató precizitással valóra váltak. Döbbenten figyeltem, ahogy minden álom és minden jelszó beteljesül - és nincs előlük menekvés. Valami kis menekvés mégiscsak volt - Náfíszi, az angol és amerikai irodalom professzora két éven keresztül minden csütörtök délelőtt összegyűjtötte hét legtehetségesebb diáklányát. Feketelistára tett nyugati klasszikusokat olvastak és vitattak meg. Miközben iszlámista erkölcs-rohamosztagok tomboltak a teheráni utcákon és házakban, a fundamentalizmus hatalmasodott el az egyetemeken, és egy vak cenzor szabta meg, miről lehet írni és miről nem, ezek a lányok Azár Náfíszi nappalijában nagy merészen levették a fátylukat, és elmerültek Jane Austen, Scott Fitzgerald, Nabokov világában. Az ő életük története váltakozik ebben a páratlan memoárban a világirodalom híres szüzséivel.

Szegedy-Maszák Mihály - "Minta ​a szőnyegen"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Catherine Millet - A ​féltékenység
Ki ​gondolta volna, hogy a Catherine M. szexuális életének írója féltékeny lehet? Az a Catherine Millet, aki botrányt kavaró sikerkönyvében döbbenetes őszinteséggel vallott saját testéről, alkalmi és legtöbbször névtelen szexuális kalandjairól, vad orgiákkal teli éjszakáiról. Most egy "másik Catherine" mesél, aki véletlenül rátalál egy aktfotókkal teli borítékra, mely leleplezi férje titkos életét. Közös ismerősök, akikből szerető lett, kegyes hazugságok, éveken át eltitkolt szenvedélyek. A harcedzett nő egy csapásra összeomlik, és menthetetlenül hatalmába keríti a féltékenység; ez a testi-lelki válság, amelyet lázálomszerű képzelgések és pillanatra sem enyhülő szenvedés jellemez. Ahogy az írónő találóan fogalmaz: a féltékeny ember olyan, akár az elfajzott rágcsáló, ami mérgezett táplálékot halmoz fel vackában. A féltékenység írói kihívás: egy páratlan mű folytatása, egyúttal könyörtelen, szívbe markoló és magával ragadó ellentéte. Catherine Millet első regényét negyvenöt nyelvre fordították le, és több mint egymillió példányban adták el világszerte.

Jean-Philippe Toussaint - Esterházy Péter - Zidane ​melankóliája / Toussaint reménye
Zidane ​2006. július 9-én este a berlini Olimpiai Stadionban felnézett az égre aztán, állítólag, lefejelte Materazzit, bár ezt a nézőtéren senki sem látta. Se Jean-Philippe Toussaint, aki néhány oldalas regényszerűségben örökítette meg az esetet, se Esterházy Péter, aki a belga-francia író szövegéhez hozzáfűzte a maga Zidane-gyakorlatait. A könyvecskét a két szerző sportos ifjúkorát dokumentáló fényképek díszítik.

J. M. G. Le Clézio - Aranyhalacska
Van ​egy afrikai mondás: "Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád." Ez a mottója a világhírű, nálunk is jól ismert francia író regényének, s hősnője, Laila sorsának. Laila neve azt jelenti: Éjszaka. Nomen est omen. Laila élete sokáig az éjjel, a sötétség jegyében zajlik. Attól a naptól fogva, hogy hatéves korában Marokkóban elrabolják és eladják egy öreg zsidó asszonynak, Lalla Aszmának, aki egyszerre úrnője és nagyanyja lesz a kislánynak. Amikor Lalla Aszma meghal, kitárul a mellahi ház kapuja, és a tizenhárom éves Laila kilép a nagyvilágba, hogy hosszú-hosszú útra induljon térben és időben. Vándorútja főbb állomásai: Madame Dzsamíla, az angyalcsináló és a hat "hercegnő", valójában prostituált fonduk-béli háza, egy városszéli nyomortelep, majd illegális bevándorlóként az "álmok városa", a valóságban szürke, könyörtelen Párizs egy nyomorúságos hónapos szobája, aztán egy leszbikus orvosnő elegáns villája, egy föld alatti, napfény nélküli garázslakás, a nizzai cigánytábor, végül a nagy lehetőségek hazája, Amerika. Lailának több kontinenst sok várost kell megjárnia, számtalan megpróbáltatást kiállnia, akadályt legyőznie, hogy végül el- és visszajusson önmagáig, hogy kiderítse, ki ő és honnan jött. Le Clézio a mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja ezt a XX. század végi, egyszerre modern és romantikus történetet, ahol álom és valóság keveredik egymással, ahol jó és rossz emberek, jóságos és gonosz szellemek küzdenek a hősnő testéért és lelkéért, ahol mindennek színe, szaga, hangja, tapintható formája van, ahol minden csupa fény, mozgás, zene. Ám le Clézio regénye mese- és álomszerűsége dacára is keserű, könyörtelen látlelet a századvég társadalmáról, hol kifinomultan, hol brutálisan romlott világunkról, a modern "érzelmek iskolájáról", amelyet a létbe kivetett hősnőnek akarva-akaratlan ki kell járnia, hogy önmagát megtalálva megtalálhasson másokat is.

André Malraux - Ellenemlékiratok
1940-ben ​együtt szöktem meg a vercors-i partizánok későbbi tábori papjával. A szökés után röviddel összetalálkoztunk Drome falujában, melynek plébánosa volt, és ahol minden lehetséges dátummal ellátott keresztleveleket osztogatott válogatás nélkül a zsidóknak, azzal a feltétellel, hogy megkeresztelte őket : "Azért valami haszna csak lesz...." Párizsban sohasem járt: tanulmányait a lyoni szemináriumban végezte. Minden cél nélkül társalogtunk az illatos falusi éjszakában, mint azok, akik újra találkoznak.

Paul Verlaine - Paul ​Verlaine versei
Az ​egyik legnagyobb szimbolista, Paul Verlaine verseiből válogattunk ebbe a kötetbe. Verlaine a hangulatok világát fedezi fel a költészet számára, az árnyalatot keresi a színnel szemben, menekül a rímtől és a csattanótól. A válogatás folytatja azt a hagyományt, hogy egy-egy vers több költő tolmácsolásában is megszólal.

André Breton - Nadja
André ​Breton 1926. október 4-én ismerkedett meg vele a párizsi La Fayette utcában. A szegényesen öltözött, de büszke tartású és sejtelmes mosolyú ismeretlen Nadjának nevezte magát. Az írót lenyűgözték a lány rejtélyes kijelentései és jóslatai, személyében a szürrealizmus szabad szellemét tisztelte, és mint minden nőtől, tőle is azt várta, hogy segítsen neki rátalálni saját létezésének titkára és küldetésének értelmére. A Nadja voltaképp Breton saját énjének kereséséről szól, nem véletlen, hogy kezdő mondata egy filozofikus kérdés: "Ki vagyok?". Az utókor jól tudja, André Breton (1896 - 1966) a szürrealizmus megteremtője és legjelentősebb teoretikusa. Rendhagyó regénye, a Nadja (1928) a 20. századi francia irodalom remekei közé tartozik.

Patrick Modiano - Dora ​Bruder
Patrick ​Modiano a francia nouveau roman és az egzisztencialista regény egyik nagy hatású képviselője. Ezek a stíluselemek klasszicizálódtak ebben a különös, 1997-ben írott, franciául több kiadást is megért és hazájában kultuszregénynek számító művében. Az elbeszélő ráakad egy 1941-ben megjelent újsághirdetésre: a szülők 15 éves eltűnt lányukat keresik. Az író a hirdetés nyomán kutatásba kezd. A regény szívszorító tényfeltárás, nyomozás az 1940-es évek Párizsában. A francia kollaboráció időszaka ez, a zsidóüldözés kezdete. Aki csak tud, rejtőzik, menekül. A hír azért különös, mert a kislány kétszer is megszökött egy katolikus internátus oltalmazó falai közül. Miért szökött meg Dora Bruder az iskolából, a szülői házból, és hol tartózkodott mintegy három hónapon át a náciktól megszállt Párizsban? Bár a titok titok marad, a regény végén előttünk áll Dora Bruder és szülei életútja egészen Auschwitzig. És előttünk áll a szerző önarcképe is: a lelkiismeret, a hűség és az emlékezés írójáé, aki a múlt nyomainak kutatásával, nevek, időpontok, helyszínek, útvonalak, apró tények dokumentálásával megszállottan küzd a múlt vétkeivel kollaboráló feledés ellen.

Michel Foucault - Nyelv ​a végtelenhez
Michel ​Foucault munkássága kétségkívül a század legnagyobb hatást kiváltó szellemi teljesítményei közé tartozik. Az utóbbi években Magyarországon is jól láthatóan megélénkült a Foucault iránti érdeklődés; a mind nagyobb számban megjelenő fordítások és értelmezések egyértelműen jelzik, hogy a francia gondolkodó munkái témájává és ösztönzőjévé váltak a honi szellemtudománynak. A Nyelv a végtelenhez című válogatás átfogja Foucault harmincéves kutatói pályának az egészét, kezdve az 1954-es híres Binswanger-előszóval, egészen A szexualitás története 1984-ben megjelent második és harmadik kötetének programját meghatározó tanulmányokig.

Roger Martin du Gard - Maumort ​alezredes
Az ​1983-as év legnagyobb irodalmi eseménye kétségkívül a Maumort alezredes megjelenése volt. A művet - az író végakaratának megfelelően - a Nemzeti Könyvtárban őrizték, a törzsszöveget egy tiszti ládában, a még fel nem dolgozott anyagot pedig egy "fekete doboz"-ban. Maritin du Gard 1941-ban fogott hozzá monumentális művéhez, de már 1951-ben világosan látta, hogy nem fog a végére jutni. Mindazonáltal jó előre mindent aprólékosan elrendezett, hogy a mű, a XX. század első felének hatalmas freskója, torzó voltában is áttekinthető, követhető, olvasható legyen - de csak halála után huszonöt évvel. Miért ez a rendkívüli óvatosság? Martin du Gard mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a "szexuális nevelésnek", több művében is érintette ezt a témát. Mindamellett, mint Jacques mondja A Thibault család-ban, mindig úgy érezte, hogy erről nem lehet mindent elmondani. Talán szabad kezet akart magának adni, fel akarta szabadítani magát az öncenzúra alól. A kamaszévek szexuális "eltévelyedéseit" meglehetősen gyorsan, "nagy kedvvel" írta, akárcsak Dosztojevszkij A karamazov testvérek "istenkáromló" részeit, a többihez tizenhét év megfeszített munka sem volt elegendő.

André Breton - Philippe Soupault - A ​mágneses mezők
"- ​De hát mi ez az új izmus, amely nem tágít tőlünk? - A szürrealizmus nem költői forma. A szellem kiáltása, mely önmaga felé irányul, de el van rá szánva, hogy kétségbeesetten szétzúzza béklyóit, méghozzá, szükség esetén, kegyetlen anyagi kalapácsokkal!" Az 1925. január 27-i szürrealista nyilatkozatból való a fenti idézet, aláírói között Breton és Soupault nevét is ott találjuk. Ez a radikális, a teljes élet megváltoztatására törő program egészében sohasem valósult meg, de a szürrealizmus a XX. sz-i művészet egyik legeredetibb és legjelentékenyebb mozgalmává nőtt. Breton és Soupault költői életműve mind ez idáig csak töredékesen lehetett ismert a hazai olvasók előtt. A műfordító Parancs János e régi adósság törlesztésére vállalkozott. Kötetünk Breton életművének jelentős alkotásait, Soupault szürrealista korszakában írt verseinek reprezentatív válogatását és a manifesztumost sok évvel megelőző közös művük - A mágneses mezők - eddigi legteljesebb fordítását tartalmazza. Az egykor feltűnést, botrányt keltő költemények azt bizonyítják, hogy képi gazdagságuk és ötletességük ma is eleven, megőrizték bizarr, nyugtalanító és felszabadító hatásukat.

Ismeretlen szerző - Az ​utazás
Minden ​bizonnyal egyedülálló vállalkozás Somlyó Györgyé. Már eddig is több kötetben adta ki műfordításait, a mostani azonban különbözik mindegyiktől - az egyezések ellenére. Hiszen a huszadik századi francia költészetet mutatja be, azt a nemzeti lírát, amely oly nagy hatással volt a világ költészetére. Természetes, hogy egy század poézise nem az évszámmal veszi kezdetét, hanem gyökerei - formai és tartalmi értelemben is - a múltba nyúlnak, hiszen a korábbi vívmányokat folytatják akarva-akaratlanul a megváltozott körülmények között. Emiatt indítja összefoglaló szándékú könyvét Somlyó György mintegy mottóként is Nerval versével, s emiatt magyarította újra Baudelaire remekét, jelkép gyanánt is, Az utazás-t. Majd következik Verlaine, Rimbaud, Cros, és megérkezvén századunkba, az immár klasszikussá lett Valéry, Apollinaire, Tzara, Cocteau, Éluard, Aragon, Guillevic - és folytathatnánk a névsort a kortárs francia költészet képviselőiig, Vargaftigtól Deguyn át Marc Cholodenkóig. Somlyó György könyve kettős számvetés: egyrész a francia költészet huszadik századi mérlege, másrészt a műfordító-költő számadása. Hiszen bármennyire is teljességre törekvő a névsor, a válogatás szükségszerű volt. S a válogatás mindig kockázattal jár, még a klasszikus életművek esetében is. Somlyó György azokat a verseket emelte ki, amelyek, hite szerint, nem csupán önmagunkban kiemelkedő teljesítmények, de egyben a Baudelaire forradalmasította francia (és világirodalmi) költészet folytonos megújulását, a megújulás irányát is jelzik máig ható érvénnyel. Emiatt is hihetjük, Somlyó György antológiája több a huszadik századi francia költészet dokumentálásánál.

Carl Dahlhaus - Az ​abszolút zene eszméje
Az ​abszolút zene eszméje az 1800 körüli romantikus zeneesztétikában jött létre, a másfélszáz éven át meghatározta a hangszeres zenével - a "voltaképpeni" zenével - kapcsolatos elképzeléseket. A szövegektől, funkcióktól és még az empirikusan megfogható effektusoktól különvált - és ennyiben "abszolút" - zene, ahogyan ezt Wachenroder, Tieck és E.T.A. Hoffmann óta hiszik - az "abszolútum" sejtését közvetíti. Nietzsche még a wagneri zenedrámát is "abszolút" zenének tekintette, mivel (a "zenekari dallam") olyan zene, amely a drámai folyamatok "belső lényegét" mondja ki. Ezért nem túlzás, ha az abszolút zene eszméjéről mint zeneesztétikai alapfogalomról beszélünk, amelyet be kell mutatni, hogy megértsük: mi volt egyáltalán a zene a 19. században - abban a században, amelyből a hangverseny-repertoár legnagyobb része származik.

François Truffaut - Önvallomások ​a filmről
"Lehet, ​hogy jók a filmjeim, lehet, hogy rosszak, de én csakis ezeket a filmeket akartam megcsinálni. Olyan színészekkel, akiket én szemeltem ki, akiket szerettem" - olvashatjuk François Truffaut (1932-1984) egyik kritikusának írt levelében. Truffaut filmjei talán valóban nemcsak a "francia új hullám", de a filmművészet legszemélyesebb alkotásai, igazi szerzői filmek, melyeket "kamera-töltőtollal" írt. A "Négyszáz csapás", a "Jules és Jim", a "Bársonyos bőr", a "Fahrenheit 451", az Amerikai éjszaka", "Az utolsó metró" rendezőjének őszinte, személyes vallomásait olvashatjuk önmagáról, a filmművészetről, filmjeinek keletkezéséről-forgatásáról az Anne Gillain gondozta kötetben, melyet több mint háromszáz interjúból formált különös életrajzzá, izgalmas olvasmánnyá a szerkesztőnő.

Georges Bataille - Az ​erotika
Bataille ​a lehetőségek végső határáig, egyfajta vitális teljességre akart eljutni. Új műfajt teremtett, "a pőre vallomást filozófiai elmélkedéssel és misztikus búvárkodással" társította. Az őskor emberének barlangrajzait elemezve Bataille állítja, hogy az erotika és a szexualitás két különböző dolog. A lascaux-i barlang falán a talányos rajz a dühöngő bölény lábánál fekvő, halott férfiról, akit rajzolója ágaskodó nemi szervvel ábrázolt, azt bizonyítja, hogy ezek az őskori emberek létük lényegét - az állattól magukat megkülönböztetve - összekötötték a vággyal. Az erotikával együtt jelenik meg a halállal való foglalkozás. Erotika, halál, szentség - Bataille gondolatmenetének ezek a kulcsszavai. Bataille gondolatmenetében a költészet ugyanoda vezet, ahová az erotika különböző formái: az örökkévalósághoz s a halálhoz, a halál révén pedig a folytonossághoz. A lét folytonosságának keresését az ember a közvetlen világon kívül folytatja, s ez a vallással rokon; a vallási erotika, nyugati formájában, összemosódik Isten szeretetének áhításával, Keleten viszont - például a buddhizmus - mentes ettől az elképzeléstől.