Ajax-loader

Nem ​adok neki néhány napot, és nem fogok emlékezni arra, milyen volt, amikor ez a könyv még nem jelent meg.

Tényleg: el lehet képzelni a világot a Varázsfuvola nélkül? A Brandenburgi versenyek nélkül? A Hermelines hölgy vagy a Primavera nélkül? Mi maradna, ha eltüntetnénk Michelangelo Dávidját (és mindent, ami vele kapcsolatos, ami rá vonatkozik, amit valaha gondoltam róla)? Világ volna az még egyáltalán?

A felszínen alkalmasint igen. Hiszen éltek emberek azelőtt is, hogy – például – Rossini megírta A tolvaj szarka nyitányát, és nem hiszem, hogy kevésbé lettek volna boldogok.

Mi azonban kétségkívül szegényednénk örömben, ha mindezek egyszer csak nem léteznének többé. Bizonyos művek kitörölhetetlenül felrajzolták magukat a világ arcára, és attól fogva evidenciákká váltak. Tájékozódási pontok ezek, amelyekre föltekintve a sűrűben bolyongó ember megállapíthatja, mihez képest és mennyire tévedt el.

Fodor Ákos verseiből sok ilyen állócsillag került fel az én személyes égboltomra. Sőt, annál szorosabb kapcsolatba léptek velem: beépültek a szervezetembe, mint a táplálék. Ezeket a verseket már nem felidézem, hanem gondolom. A legváratlanabb pillanatokban ismerem fel némelyiket saját szavaim között. Ugyanúgy nem lehetne kiválogatni belőlem, mint egy tavalyi uzsonnát.

Nem én vagyok az egyetlen, akivel így jártak ezek a versek. Fodor Ákos eddigi kötetei, hosszú idő óta megszerezhetetlenek lévén, fénymásolatban terjednek, mint a szamizdatok. (Faludy Villonja óta nem tudok verseskötetről, amely így járt volna.) Most végre egy fiatal könyvkiadó, a Fabyen – Vavyan Fable vállalkozása – a közkedvelt írónő új kalandregénye után mindjárt másodikként közreadta a Lehet című kötetet, Díner Tamás gyönyörű fotójával a címlapon.

Analizálni, rokonítani, bírálni ezeket a verseket? Talán lehetne; volt, aki meg is tette. De az ítész tollát épp maga a költő fogja le szelíden.

“Titok a rózsa. / Aki firtatja – talmi a tudása. / Ki csak csodálja: az a tudósa. / A rózsa: rózsa.” – mondja a Canto az új könyv 127. oldalán.

Ezek a pár soros versek mind megannyi rózsa: csodálni valók, nem firtatni. Tűhegyen piramisokat egyensúlyoznak, mérhetetlen messzeségbe vezető gondolatokat indítanak el az alig néhány szótagnyi hajtóerővel. A lézersugár élességével megvilágítanak valamit bennem vagy a világban, és ezáltal segítenek rendet teremteni. A rendteremtéshez pedig nem széles, látványos, hanem célratörő, pontos, takarékos mozdulatok valók.

Például ilyenek: “Isten nem hivő. / A nép nem demokrata. / A víz nem szomjas.”

Vagy: “Minden veszteség / fájdalomba csomagolt / megkönnyebbülés.”

Vagy: “Talán hozzá se / nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak / gyönyörű nem lesz.”

Vagy: “Veszteni? nyerni? / ne, soha! csak játszani / szeretnék. Mindig.”

Kicsit irigylem azokat, akik most találkoznak először Fodor Ákos verseivel, a régiekkel és az újakkal egyaránt. Ma van rájuk szükség igazán.

Révbíró Tamás

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

10.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók