A ​magyar folklór

Ortutay Gyula - A ​nép művészete
1978 ​márciusában, 68 éves korában hunyt el Ortutay Gyula, a magyarországi folklórkutatás kiemelkedő egyénisége. Jelentős, szerteágazó és sokszínű munkásságának eredményeit számos gyűjtemény, könyv, tanulmány őrzi. Váratlan betegsége és halála következtében azonban sajnos nem valósíthatta meg egy olyan tervét, amelyet élőszóban emlegetett: a szóhagyományban élő népköltészet egészéről szóló monográfia megírását. Úgy képzelte, hogy hetvenéves korában lemond közéleti funkcióiról, akkor sajtó alá rendezi néhány, még nem publikált folklórgyűjtését és megírja összefoglaló szintézisét a népköltészet sajátosságairól. A betegség alkotóereje teljében ragadta el. Így ez az összefoglaló munka megíratlan maradt, körvonalai azonban kibontakoznak jelen kötet tanulmányaiból. A közölt írások annak idején főleg szakfolyóiratokban jelentek meg, s így a magyar olvasók széles rétegeihez első megjelenésük idején nem jutottak el, a fiatalabb generáció pedig már nem is ismerheti őket. A nép művészete című kötet szerkesztői Ortutay Gyulának a népművészetről és a népköltészetről szóló legfontosabb elméleti és módszertani írásait gyűjtötték egybe. A könyvet Ortutay életművének bibliográfiája teszi teljessé.

Kerezsi Ágnes - Az ​udmurtok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​magyarságtudomány kézikönyve
A ​tudományos ismeretterjesztés új vállalkozása A magyarságtudomány kézikönyve című kötet. A szerzők nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a lehető legtömörebben foglalják össze ismereteinket Magyarországról és a magyarságról. Így kerültek a kötetbe a hungarológia fogalmát és témakörét tág szemhatárral megrajzoló tanulmányok, amelyek a magyar nyelv sajátosságait, nyelvi rokonságunkat, történelmünk viharos századait, irodalmunk és művészeteink európai léptékét, népi kultúránk mindmáig kiapadhatatlan forrásvidékét - például a szokás- és hitvilágot - tekintik vizsgálatuk tárgyának. Kósa László, Kiss Jenő, Gergely András, Kőszeghy Péter, Szegedy-Maszák Mihály és Szemerkényi Ágnes a legújabb tudományos felfogásokat közvetítik a tájékozódni kívánó hazai olvasóknak és a világban szétszóródott magyarságnak.

Ismeretlen szerző - Népszokás, ​néphit, népi vallásosság
A ​harmadikként megjelenő folklórkötet a szellemi kultúra fontos területeit ismerteti, tematikailag három részben. Elsőnek a szokások témakörét dolgozza fel, ezen belül az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó népszokásokat, a születés, a házasságkötés és a temetés alkalmaihoz kötődő hagyományos viselkedésformákat. Ezt követi a jeles napok ünnepi szokásait ismertető fejezet, a népszokások kalendáriuma. A második tematikus részt a népi vallásosság, a katolikusok, görög katolikusok, protestánsok, valamint a protestáns kisegyházak (nazarénusok, baptisták, adventisták és mások) népies hitéletét, vallási szokásait, ünnepeit és a vallási hagyományok mindennapokat befolyásoló szerepét tárgyaló tanulmányok alkotják. A kötet harmadik nagy témaköre a néphit és a népi tudás színes világáról ad képet. Eddig még nem készült hasonlóan részletes áttekintés a népi hiedelmekről s a magyar mitológiáról. A népi hiedelmek és szokások, valamint az évszázados tapasztalatok jellemzik a népi gyógyítás hagyományait, s ez derül ki a népünk természetszemléletét bemutató fejezetből is. Ezzel a kötettel egy terjedelmében is minden korábbit meghaladó korszerű összefoglalás jelenik meg parasztságunk szellemi kultúrájáról.

Vámbéry Ármin - Indiai ​tündérmesék
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vértes Edit - Szibériai ​nyelvrokonaink hitvilága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kodály Zoltán - Györffy István - Viski Károly - Bátky Zsigmond - Czakó Elemér - Gőnyey Sándor - A ​magyarság néprajza I-IV.
A ​magyar néprajz nemzeti önismeretünket szolgáló tudománynak számít. Többi rokontársa - a magyar történet, az irodalomtörténet, a nyelvészet - már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. Néprajzunk is tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyüjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda a Hóman-Szekfű Magyar történet után testvérkiadványként jelenteti meg négy kötetben a Magyarság néprajzát. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyüjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főkép a tudományos ismertetés feladatát vállalják s csak ott adnak szitnézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudósok felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami népi jelenségekről eddig köztudatban forgott. A nagyközönség előtt népünk többnyire ünnepi díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink fölékesítették. A tudomány ehelyett feltár olyan eddigelé kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek - Herman Ottó szerint is - "tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelentik."

Ismeretlen szerző - Népköltészet
Kötetünk ​a széles értelemben vett népköltészetet mutatja be. Olyan alkotások rendszerezésére és elemzésére vállalkozik, amelyeket a nép teremtett, és a kollektív emlékezet őrzött meg évszázadokon át, s amelynek tehetséges előadóik és gyűjtőink munkáján keresztül jutottak el hozzánk. A magyar folklórt összefoglaló kötetünk sok újdonsággal szolgál szerkezetében, felépítésében egyaránt. A verses epikáról, a balladáról és a lírai népköltészetről olvasható nagyívű fejezetek mellett bő teret kapnak a közismert népi prózai műfajok: a népmese és a népmonda, de az ún. kisműfajokról - az anekdotáról, a közmondásról és szólásról, a találós kérdésekről - is minden eddiginél teljesebb képet kapunk. A ráolvasás és a vallásos népköltészet gazdag anyagának, az igaz történetnek, a história műfajának és a népszokások költészetének bemutatása a népköltészetről alkotott eddigi ismereteinket gazdagítja, és önálló fejezettel jelentkezik a munkásfolklór, a munkásdal is. A rendszerező tárgyalást sokrétű - esztétikai, szociológiai és történeti szempontú - értékelés egészíti ki. Így a kötet nemcsak a néprajz és a rokon tudományok művelői, hanem a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat.

Dömötör Tekla - A ​magyar nép hiedelemvilága
Úttörő ​vállalkozás Dömötör Tekla műve, amely hatalmas ismeretanyag birtokában, az eddigi munkálatok figyelembevételével és saját gyűjtéseire, kutatásaira támaszkodva összefoglaló képet nyújt a néphit valamennyi ágáról, ismerteti a néphitkutatás történeti előzményeit, a szaktudomány eredményeit, gondjait, feladatait. A néphit tárgyalása során áttekinti a magyar népi hiedelemvilág mitikus lényeit. Külön kis fejezetek foglalkoznak a lidérchez, a szépasszonyhoz, a hazajáró halottakhoz, kísértetekhez, a természeti démonokhoz fűződő hiedelmekkel s az ördöggel, a Lucával, a betegségdémonokkal, a sárkánnyal, kígyóval és más mitikus állatokkal. Elemzi a néphit tudományosaival, a táltossal, a garabonciással, a halottlátókkal, az ördöngős kocsissal, a tudományos pásztorral és boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmeket, majd szól a mágia különböző fajtáiról - többek között a rontásról, igézésről, a serkentő mágikus eljárásokról, a szerelmi varázslásról - s a jóslás és a varázserejű szó szerepéről. A könyvnek külön értéke és színesítője a zömmel saját gyűjtésből származó idézetanyag. Az idézetek kiegészítik, hitelesítik, élményszerűvé teszik a tudományos megállapításokat.

Andrásfalvy Bertalan - Borbély Jolán - Lányi Ágoston - Martin György - Pesovár Ernő - Pesovár Ferenc - Magyar ​néptánchagyományok
A ​magyar néptáncok művelődéstörténeti jelentőségét, valamint a jövőbe átmentendő művészi értékeit valójában csak az európai tánckultúra egészébe, egyetemes fejlődésének menetébe illesztve érthetjük meg. Európa különböző nagyobb tájain a paraszti táncélet más-más divatkorszakok jellemző táncformáit megtartva haladt sajátos útján, eltérő ütemben az egyenlőtlen történelmi-társadalmi fejlődés következtében. Az egyes korszakokra jellemző táncműfajok mintegy területenkénti fáziseltolódással határozták meg Európa parasztságának táncéletét szinte napjainkig. A nemzeti tánckultúrák kialakulása, a nemzeti táncjelleg megfogalmazásának 18-19. századi törekvése már ezekre a történeti-társadalmi okokból kialakult divatbeli eltérésekre épült. Mindezeket szem előtt tartva készültek el a könyv tanulmányai. Tekintettel a tánckutatás fiatal korára, a tanulmányok nem "tankönyvszerűen", hanem különböző módszerrel közelítik meg az egyes témaköröket, mintegy bemutatva a néprajz, és ezen belül a néptánckutatás sokrétű feladatait. A magyarság jellemző tánctípusainak bemutatása előtt a szerzők röviden jellemzik a három nagy táncdialektust (a dunántúlit, az alföldit és az erdélyit). A táji különbségek után pedig a körtáncok - lánctáncok, a fegyvertánc - mutatványos szólótánc - hajdútánc, a legényes - verbunk, a párostáncok és a dramatikus táncok történeti kialakulását és jellemző stílusjegyeit elemzik a tánc-, dallampéldákkal és fényképekkel illusztrálva.

Diószegi Vilmos - A ​pogány magyarok hitvilága
A ​tudományos világot régóta foglalkoztatja a pogány magyarok hitvilága. A szerző összehasonlító vizsgálatok alapján közelít a kérdéshez: a magyar népi szellemi kultúra ide tartozó területeit összeveti a rokon népek és a magyarokkal rokon kultúrájú népek folklórjával, s a közös motívumok történeti párhuzamai alapján bizonyítja, hogy a magyar szellemi kultúra etnikus sajátságait nem a honfoglalás után vettük át a szomszéd népektől. Ezzel a módszertani elvvel bontja ki a pogány magyar világképét, a természetfeletti világról alkotott felfogásukat, s e természetfeletti erőkkel „érintkező” személy, a sámán alakját. A sámánokról szóló anyagot szibériai és mongóliai népek körében is tanulmányozta a szerző.

Ismeretlen szerző - Népzene, ​néptánc, népi játék
A ​sorozat újabb kötete a magyar parasztság zenei életét, tánckultúráját és a népi gyermekjátékokat mutatja be. Vargyas Lajos nemzetközi hírű népzenekutató tanulmánya — a magyar népzene sokrétű elemzése mellett — a népi alkotás- és előadásmód sajátosságairól, valamint a zenének a paraszti társadalomban betöltött szerepéről szól. A magyar nyelvterület különböző vidékeiről vett közel 200 kottapélda nemcsak a szakembereknek, hanem a népzene hivatásos és amatőr művelőinek nyújt gazdag példatárat. A magyar nép tánckultúráját bemutató fejezet a hazai szakirodalomban az első teljességre törekvő összefoglalás. Megírásában olyan jeles kutatók vettek részt, mint a sajnálatosan korán elhunyt Martin György és Pesovár Ferenc. A másik két szerzőtárs Pesovár Ernő és Felföldi László, akik az elhunytak szövegét is gondozták. A fejezetet záró, közel 100 oldalas táncírástár eredeti, gyűjtött anyagot kínál az utóbbi évtizedekben terjedő táncházmozgalom számára is. A magyar népi gyermekjátékokról szóló fejezet elméleti része Niedermüller Péter munkája. a játéktípusokat Lázár Katalin mutatja be az olvasónak. A gondos játékleírások, kotta-példák az óvodai és iskolai nevelésben jól felhasználhatók. A kötethez gazdag bibliográfia csatlakozik. Az eligazodást személynév-, helység- és táj-névmutató segíti.

Ismeretlen szerző - Szem ​meglátott, szív megvert
Az ​ember az ősidőktől egészen a közelmúltig hitt a szavak varázserejében. Nemcsak hitt benne, fel is akarta használni: ráolvasással és a velejáró mágikus cselekedetekkel akarta segíteni mindennapi munkáját, elhárítani a személyére, tárgyaira, környezetére leselkedő veszélyeket, elűzni a gonoszt, gyógyítani a betegségeket - vagy éppen beteljesíteni szerelmét. A ráolvasás a népköltészet legarchaikusabb műfaja. Máig őrzi a pogány hitvilág elemeit, bár a varázsigék a középkorban egyházi fordulatokkal telítődtek, imádsággá váltak, beépülve az egyház áldásosztó és ördögűző vallási formuláiba. Kötetünk anyagát több, mint nyolcezer ráolvasás közül válogatta Pócs Éva, akinek magvas utószava nemcsak a műfaj tematikai és történeti áttekintését segíti, hanem a tér- és időbeli kapcsolatait is elemzi. A bájolásra, gyógyításra, rontásra mondott szövegek - miközben kirajzolják a magyar hiedelemvilág egyik fővonulatát - költőiségükkel is elbűvölik az olvasót. Az újszülött látogatói a pólyába pénzt csúsztattak, arcát pedig friss tojással dörzsölték meg, ezt mondva: "ilyen kerek, ilyen szép, ilyen egészséges légy!" Szemmelverésre szenesvizet készítettek három szem parázzsal. Miközben mosták a beteget "nevetlen" (negyedik) ujjal, háromszor mondták: "Szem meglátott, szív megvert, Jézus vigasztaljon!" Bal kézzel fogta a gyógyító a kificamodott végtagot, jobb keze élével keresztezgetve: "ér helyre, bőr helyre, Jézus, Mária húzd helyre." A lány ásóval felszedte a legény lábnyomát, viaszba burkolta, és bevetette a kemencébe, ezt mondva: "Úgy égjen a te szíved értem, ahogy elolvad ez a viaszk itten."

Vlagyimir Jakovlevics Propp - A ​mese morfológiája
Talán ​egyetlen folklórkutató egyetlen műve vált igazán világhírűvé: Proppnak az orosz varázsmese felépítéséről, ahogy ő nevezte, "morfológiájáról" szóló kismonográfiája. Idézik ezt nemcsak az orosz folklór szakértői, vagy világszerte a mesekutatók, hanem irodalomtudósok, a strukturalizmust vizsgálók, sőt általában a modern filológiai irányzatok ismerői. A mese morfológiája először 1928-ban jelent meg Leningrádban, és az "orosz formalizmus" néven ismert irányzat keretében méltán sikert aratott. Minthogy egy közismert műfaj, a közkedvelt népmese egy nagy csoportját igen pontos és találó módon jellemezte, hivatkoztak rá mindazok, akik az egyszerűbb elbeszélések szerkezetét vizsgálták. Bizonyos nemzetközi visszhangot is említhetünk - ám ekkor még nem ismerték fel a könyv klasszikus értékeit. Propp magán az orosz formalista mozgalomban belül is különálló egyéniség volt - témaválasztása, valamint későbbi, sokoldalúan szaktudósi tevékenysége révén. _Voigt Vilmos_

Ismeretlen szerző - A ​művészet születése
E ​könyv a művészet születésének azt az ősi pillanatát tárja föl, amelyben a művészeti ágak még nem váltak el egymástól, s a művészet része volt az egész életet átható kultusznak, a mágikus szertartásoknak. Keresi a választ: Mi váltotta ki a szakadást, a művészeti ágak önállósulását? A kötet első része válogatást nyújt a költészet legősibb örökségéből, a törzsi költészetből - az óceániai népektől az eszkimókig a legkülönbözőbb területekről véve példát -, s a magyar népköltészet őskori, pogány elemeket őrző legrégebbi kincseiből: ráolvasásokból, varázsmondókákból, vadász- és halotti énekekből. A második részben utazóktól és tudósoktól olvashatunk izgalmas élménybeszámolókat. A magyar Fónagy Iván, Boglár Lajos vagy Dömötör Tekla kutatásai mellett megismerkedhetünk a néprajztudomány olyan klasszikusainak, mint Frazer, Levi Strauss tárgyilagos, mégis megdöbbentő következtetésekhez vezető fejtegetéseivel. A kötet tehát nem csak az ősköltészet birodalmába kalauzolja olvasóit, hanem vallatóra fogva a szövegeket feltárja az ősi korok emberének világszemléletét, vallását, hiedelmeit, mindennapi szokásait, az őskultúrák életét. A művészet születése önálló tankönyvként vagy kiegészítő olvasmányként a középiskolai irodalomoktatásban (segédanyagként a történelem és művészettörténet-órákon is) kitűnően használható. S ha az iskolapadból már kinőtt olvasó is megvásárolja a kötetet, egy hasznos, az irodalomtörténet e legősibb korszakát átfogó antológiához, kézikönyvhöz jut hozzá.

Mircea Eliade - A ​samanizmus
Sámánok ​- különféle neveken, de hasonló jellemzőkkel és szerepben - a világ szinte minden archaikus kultúrájában léteztek, és léteznek sokfelé ma is. Mircea Eliade az első, aki ezt az igen összetett jelenséget egységes egészként kezelte és illesztette az általános vallástörténet keretei közé. Eliade bemutatja a sámánná válás lépcsőfokait, a különféle beavatási technikákat, a szibériai, az indoeurópai, az észak- és dél-amerikai, az indonéz, az óceániai samanizmust, a sámánszimbolikát, valamint a kapcsolódó mítoszokat és rítusokat. A magyar olvasó gyakran találkozhat ismerős motívumokkal, hiszen a mi sámánunk, a táltos alakja és szimbolikája sokáig elevenen élt a néphagyományban. A kötetet Hoppál Mihály utószava zárja, összefoglalva az 1968-as, bővített francia kiadás megjelenése óta eltelt időszak kutatási eredményeit.

Keszeg Vilmos - A ​folklór határán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Timaffy László - Táltosok, ​tudósok, boszorkányok
Dr. ​Timaffy László szedte csokorba ennek a tájnak ma is szájhagyományként őrzött mondáit. A hiedelem- és történelmi mondák tükrözik a Kisalföld - benne Burgenland és Csallóköz - területén élő magyarság értékes prózai népköltészetét. A hiedelem-mondák őseink hitvilágának maradványait mutatják, a történelmi mondák pedig azt, hogy mint élnek a múlt eseményei a nép emlékezetében. Határainkon kívül élő népünk híven őrzi hagyományait és azt is megláthatjuk, hogyan hat egymásra az itt élő népek kultúrája. Az iskolák, az ifjúság számára értékes anyagot nyújt a könyve, és azoknak is élvezetes olvasmány, akik érdeklődnek prózai népköltészetünk iránt.

Hoppál Mihály - Szemadám György - Nagy András - Jankovics Marcell - Jelképtár
"Alapvető ​kézikönyv megírására vállalkozott a négy szerző: mintegy félezer címszó segítségével kalauzolják végig az olvasót - támaszkodva az összehasonlító mitológia, a néprajz, a vallástörténet és a szimbólumkutatás legfrissebb eredményeire - jel- és képvilágunk sokszor áthatolhatatlan erdejében. A lexikon közel ötszáz szócikke felöleli a legelemibb ábrázolások, a primitív kultúrák, a népművészet képnyelvét, és eligazít a nagy civilizációk művészeti, vallásos és tudományos kultúrájának - mára sokszor megfejtendő talánnyá vált - jelkészletében. A szerzők - és ez egy úttörő jellegű hazai kézikönyv esetében több mint indokolt - külön is gondot fordítottak a magyarság szellemi hagyományának, jelképi örökségének bemutatására és feltárására. Ízelítőül néhány a címszavakból: ÁG, ALKÍMIA, APA, ARC, ASZTROLÓGIA, BÉKA, BOR, CÉGÉR, CÍMER, CSILLAG, DICSFÉNY, DISZNÓ, EMBER, FA, FÁTYOL, FENÉKBÉLYEG, GÓLYA, HALÁL, KENTAUR, KERESZT, ÖRDÖG, RAGADOZÓ MADARAK, RÓKA, ROVÁSÍRÁS, SÁRKÁNY, SZABADKŐMŰVES SZIMBÓLUMOK, SZAMÁR, SZÁMOK, TEMPLOM, VILLÁM, VIRÁGOK, ZÁSZLÓ. A lexikont a szócikkek világos utalásrendszere és gazdag irodalomjegyzék teszi mindenki számára könnyen forgatható kézikönyvvé, szemléletességét pedig csaknem ezer kísérő ábra biztosítja."

Sárosi Bálint - Hangszerek ​a magyar néphagyományban
A ​"népi hangszer" gyűjtőfogalom olyan eszközök - régiek és újabbak, házi készítésűek és gyáriak - jelölésére, amelyeket csupán a hagyomány kerete tart össze. Ezek a "néptől" származó eszközök részletesebb leírást kívánnak, mint a gyáriak. Igyekeztem tehát velük kapcsolatban összeszedni mindazt, ami nem csak zenészek, hanem nyelvészek, néprajzosok, sőt történészek számára is érdekes lehet. Egy-egy hangszert meghatározott szempontok és sorrend szerint tárgyalok: a hangszerrel kapcsolatos terminológia, szerkezete, zenei jellemzése, a rajta játszott jellemző repertoár, funkciója, múltja és elterjedése. E szempontok olyan részletek tárgyalására is lehetőséget kínálnak, amelyek e könyvben nem kaphattak helyet. Meggyőződésem és reményem szerint azonban lényeges dolog nem maradt ki a könyvből.Sárosa Bálint