Mesék ​Napnyugatról

Ismeretlen szerző - A ​reflexió szabadsága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Nietzsche-tár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Friedrich Nietzsche - Platón ​és elődei
,,Manapság ​hiányzik az, ami féken tarthatna minden parciális erőt: így aztán minden ellenségesen viseltetik minden mással szemben, és kölcsönös megsemmisítő hadjáratot folytat egymás ellen minden nemes erő . Mindez megmutatható a filozófián: _rombol_, mivel nem tartja féken semmi. A filozófus _közveszélyes_ lénnyé lett. Megsemmisíti a boldogságot, az erényt,a kultúrát, végül pedig saját magát. - Pedig a féken tartó _erők szövetségének_ kellene lennie, _a kultúra orvosának_." ,,Platón és elődei": a jelen kötethez a szerzőtől, Friedrich Nietzschétől vettük a címet, a Platón életéről, műveiről szóló - és szélesebb értelemben a görög filozófia kezdeteivel foglalkozó - egyetemi előadásai bevezetőjéből. Mint az a tartalomjegyzékből kitűnhet, kötetünk Nietzsche számos könyvterve egyikének, a Platónról és a Platón előtti (preszókratikus) filozófusokról tervezett munkájának kész és félkész szövegeit, fragmantumait, egyetemi előadásszövegeit adja közre.

Gilles Deleuze - Hume ​és Kant
Kötetünk ​együtt jelenteti meg Gilles Deleuze Hume-ról és Kantról szóló - eredetileg külön könyvekként kiadott - elemző tanulmányait. "Az igazi dualitás Hume-nál nem az affekció és az ész, a természet és a mesterséges intézkedés között húzódik, hanem a természet egésze, beleértve a mesterséges intézkedéseket is, és a szellem között, amelyet ez az egész afficiál és meghatároz." /Empirizmus és szubjektivitás/ "Világosan látszik, mely ponton szakít Kant Hume-mal. Hume jól látta, hogy a megismerés szubjektív elveket implikál... Ezek az elvek azonban számára csak az emberi természet elveinek tűntek, vagyis az asszociáció pszichológiai elveire gondolt, melyek saját képzeteinkre vonatkoznak. Kant átformálja a problémát: annak, mai oly módon mutatkozik meg a számunkra, hogy egy Természetet formál, szükségszerűen ugyanolyan típusú elveknek (sőt, mi több, ugyanazoknak az elveknek) kell engedelmeskednie, mint amelyek képzeteink lefolyását irányítják."

Gilles Deleuze - Spinoza ​és a kifejezés problémája
Baruch ​(vagy Benedictus) Spinoza (1632-1677) az egyetemes filozófiatörténet legnagyobbjainak egyike. Életművéről, kivált főművéről, az Etikáról (legutóbb: 9722017) magyarul is számos mű jelent meg. Régebben ontológiája állt a róla szólók figyelmének középpontjában (az egyetlen, Isten vagy a természet, szubsztancia tana), később az első igazán kritikai bibliai exegézist végző került a figyelem reflektorfényébe, napjainkban konferenciák és tanulmánykötetek elsősorban a zseniális politikai gondolkozót vizsgálják benne. A posztmodern egyik pápája, Gilles Deleuze azonban szakít minden korábbi Spizona-képpel. Nem érvényteleníti őket, egészen egyszerűen őt más ragadja meg, más foglalkoztatja Spinoza-ouvre-jében. Nem függetlenül a posztmodern filozófia nyelvi reflektáltságától, attól a koncepciótól, hogy a referalitás (a valóság "visszatükrözése") éppen nem kézenfekvő, sőt alighanem teljesen téves ismeretelméleti modell, Deleuze-t az foglalkoztatja, amit Spinoza (elsősorban Etikájában, de egyebütt is) a kifejezésről, az általa fölismert "igazságok" (a szubsztancia, az immanencia, a moduszok elmélete stb.) kifejezésének moduszáról (nem azonos a létmoduszokkal) mond. Ez az üzenete a spinozai életműnek meglehetősen rejtve maradt (többek közt ennek kapcsán alakította ki Leo Strauss az ezoterikus beszédmódtól való elméletét), ám Deleuze számára ez az elsőrendűen fontos. Nézetei persze nem maradnak meg Spinozánál (nem Spinoza-monográfiát ír), tulajdonképpen a monográfia címszereplője ürügyén a posztmodern beszéd- és kifejezéselmélet alapjait rakja le, különös tekintettel annak szembenállására az (angolszász) analitikus filozófia argumentáció-elméletével. - Kitűnő, nagy hatású mű, ám elsősorban szakemberek, a filozófiatörténetben is, a mai filozófiai vitatémákban is járatosak olvasmánya.

Maria Fürst - Bevezetés ​a filozófiába
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Richard T. Wallis - Az ​újplatonizmus
A ​nyugati kultúrát és gondolkodást meghatározó szellemi irányzatok között nem sok olyan akad, amely ma ismeretlenség tekintetében versenyre kelhetne az újplatonizmussal. Ilyen körülmények között széles körben tartják magukat a félreértések és féligazságok az újplatonista iskolának mind csodálói, mind pedig kritikusai körében. Ezért a szerző arra törekedett, hogy tömören összefoglalva a lehető legpontosabb képet adja az újplatonista irányzatról. Célja mindenekelőtt az volt, hogy bemutasson néhány olyan alapvető szempontot, amelyek segítségével az olvasó jobban eligazodhat az újplatonisták műveinek útvesztőjében.

Diogenész Laertiosz - A ​filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Diogenész ​Laertiosz _A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben_ című műve mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). Ha a szerző népszerűségre törekedett, minden kritika és szövegkritika ellenére elérte célját. ___Laertiosz kezünkben levő műve sajátságos műfaj. Maga a szerző filológusként mutatkozik be, aki minden rendelkezésére álló forrást felhasznál, és megpróbál a „filozófusok történetének" Prokrusztész-ágyába kényszeríteni. Leginkább nagy mondaciklusnak tekinthetjük művét, amely a „relata refero"-elv alapján közvetíti amit mások mondtak. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd. ___Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különböző groteszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életéből, és amennyire lehetséges, nézeteiket áthagyományozni az utókornak. így számít széles olvasókörre, akárcsak jelen fordítása. ___A bölcsek mondásainak áthagyományozása mutatja, hogy a filozófia kezdetének az „életbölcsességet" tekinti. Az összes filozófus közül Platónnak és Epikurosznak szentel egy-egy teljes könyvet, ami valamit elárul a szerző álláspontjáról. ___Diogenész Laertiosz, ha sajátságos módon is, bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nem egy esetben félisteneknek vélt iskolaalapítókat és mestereket, ha nem is tekintjük különcöknek és csodabogaraknak, de hozzánk közelebb állóknak érezzük. _Rokay Zoltán_

Hársing László - A ​filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig
A ​filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig azok számára íródott, akik első megközelítésben szeretnék megismerni az európai filozófia kiemelkedő képviselőinek gondolati teljesítményeit. Ennek megfelelően nem több filozófia-történeti bevezetésnél. Nem tart igényt sem eredetiségre, sem arra, hogy meghatározott nézőpontból értékítéletet mondjon az egyes gondolkodók érdemeiről. A könyv megszületését a filozófia hazai oktatásban bekövetkezett változások indokolták. Az európai filozófia két és félezer éves történetének rekonstruálása szükségképpen csakis töredékes lehet, de talán jelen formájában is hozzájárulhat a filozófiatörténet iránti érdeklődés és főképpen az oktatás szükségleteinek kielégítéséhez.

Annie Cohen-Solal - Sartre ​1905-1980
"Egy ​életrajz sohasem képes kimeríteni tárgyát. Nem szobrot akartam állítani a kertben, hanem behatolni abba a házba, amelyben Sartre volt az úr. Lakatos módjára dolgoztam, sartre-i szerszámokkal feszegetve a sartre-i törvényeket, zárakat törve, falakat döntve, nyílásokat vágva. Felhívtam a figyelmet néhány ismeretlen momentumra, mint például Sartre szemérmességére, Annie nevű unokahúgára, az 1960-as évektől kezdve egyre erősödő nemzetközi hatására. A nyolcvanas évek vitáival szemben reményeim szerint sikerült feltárnom némely olyan bizonyítékot, amelyek végre véget vetnek az elhamarkodott áligazságok terjedésének a megszállással, a Nobel-díj visszautasításával, a gyermekkorával kapcsolatban. Behatoltam a Sartre-házba, átkutattam, de másokra vár a feladat, hogy folytassák a kutatást, hogy újabb ajtókat nyissanak fel. S hogy mindent összevetve mit sikerült elérnem, azon túl, hogy felvázoltam egy ember szüntelenül változó portréját és hogy felvillantottam néhány új irány lehetőségét? Talán egyszerűen csak hozzájárultam ahhoz, hogy az író visszakerüljön a köztudatba, hogy újra beszéljenek róla" - írja a francia írónő könyve utószavában.

Jostein Gaarder - Sofie ​világa
Ki ​vagy te? Hogyan keletkezett a világ? Hogyan lesz földből és vízből élő béka? Hiszel a sorsodban? Mire van szükségünk a boldog élethez? Sofie Amundsen tizenöt éves norvég kislány különös kérdéseket tartalmazó levelekre bukkan a levélládában. Ahhoz, hogy megválaszolhassa az önmaga és a világ létezéseként titkait érintő kérdéseket, kalandos szellemi utazásra indul az európai kultúra és filozófia történetében. Sofie-val együtt az olvasó is észrevétlen részese lesz ennek a nem mindennapi filozófiai utazásnak, melynek során az európai kultúra legendás alakjai tűnnek elénk: Athén romjai között találkozunk az ideák mágusával, Platónnal, megtudjuk, mi köze van Démokritosznak a legóhoz, miért ügyelt Arisztotelész oly kínosan a rendre, miért azt tartotta ésszerűnek Hegel, ami életrevaló. Szókratész nyomán megtanulhatunk kérdezni, Locke az emberi gondolatok és képzetek eredetéhez kalauzol. Descartes és Spinoza, Hume és Kant, Kierkegaard és Nietzsche mindannyian kiveszik részüket a kérdések megválaszolásának izgalmas munkájából. A Sofie világa az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere Nyugat-Európában. 38 nyelvre fordították le eddig. Sikerének egyik oka, hogy Gaarder a filozófia történetének bemutatásához irodalmi formát talált, stílusa élvezetes, gondolatai tiszták, pontosak és érthetőek. Haszonnal forgathatják a fiatalok és a felnőttek is, mindazok, akik nem felejtettek el kérdezni, és megőrizték magukban a rácsodálkozás képességét.

Arno Anzenbacher - Bevezetés ​a filozófiába
A ​kötet a szó tág, kultúrhistóriai értelmében vett nyugati fizozófiai gondolkodás fejlődésébe nyújt betekintést - a kezdetektől napjainkig -, mégsem egyszerű "filozófiatörténet". Inkább a filozófiai gondolkodás problématörténete, amely átfogó rendszerességgel igyekszik megismertetni bennünket a bölcselet legfontosabb témaköreinek kialakulásával és hatástörténetével. Hozzásegíti a filozófiában ez idáig járatlan olvasót ahhoz a korántsem könnyű felismeréshez, hogy a filozófia legelvontabb, a gondolkodás számára legnehezebben megközelíthető okfejtései is "mindennapi világban-való-létünk" sajátosságaiban gyökereznek.

Roger Penrose - A ​nagy, a kicsi és az emberi elme
Roger ​Penrose eredeti és provokatív elképzelései a világegyetem nagyléptékű fizikájáról, a kvantumfizika kisléptékű világáról és az elme fizikájáról nem ismeretlenek a magyar olvasó számára. Ezeket az elképzeléseket fejtette ki többek között A császár új elméje és a Stephen Hawkinggal közösen írt A tér és az idő természete című nagy sikerű könyveiben. A nagy, a kicsi és az emberi elme összegzi, felfrissíti és aktualizálja Penrose gondolatait e komplex területekről. Mesteri összefoglalást ad a fizika azon részeiről, ahol lényeges megoldatlan problémákat lát. Ennek során gyökeresen új foglamakat vezet be, amelyeket különösen hasznosnak gondol az agyműködés és az emberi elme természetének megértéséhez. Elgondolásairól három jeles szakértő mond véleményt különböző szempontokból - Abner Shimony és Nancy Cartwright mint tudományfilozófusok és Stephen Hawking mint elméleti fizikus és kozmológus. A kötet végén a szerző válaszol tudóstársai gondolatébresztő kritikáira. Penrose lelkesedése, éleslátása, jó humorérzéke az átlagos olvasó számára is könnyen felfoghatóvá teszi a modern fizika problémáiról írt beszámolóját.

Paul Feyerabend - Három ​dialógus a tudásról
Feyerabend ​nemcsak a tudást illető elképzeléseit kívánja ismertetni e könyvében. Igen fontos számára az is, hogy megmutassa: a filozófiai gondolatok kibontásának a dialógus, az irodalmi forma sokkal adekvátabb eszköze, mint az esszé, értsd: tudományos dolgozat és a könyv. Érveket mutat fel a dialógus, meg tudja mutatni az érvek hatását a kívülállókra vagy a más iskolákhoz tartozó szakemberekre, világossá teszi, hogy semmiféle más, eltérő elgondolás nem zárható ki. Feyerabend számára ez már tartalmi kérdés is, olyan tartalom közlése a dialógussal, amit csak ez a forma képes közölni. Nevezetesen, hogy egyáltalán nem biztos talaj az, amit életünk legszilárdabb részének hiszünk. A biztos és megalapozott tudás: kiméra.

Geoffrey Stephen Kirk - John Earle Raven - Malcolm Schofield - A ​preszókratikus filozófusok
Ezt ​a könyvet elsősorban azoknak szánjuk, akik nem csupán alkalmi érdeklődést éreznek a korai görög gondolkodás története iránt. Ám... az volt a szándékunk, hogy hasznára váljék azoknak is, akik úgy tanulmányozzák a filozófia vagy a tudomány történetét, hogy korábban nem tettek szert ismeretekre e fontos és elragadó területen.

John Stuart Mill - A ​szabadságról / Haszonelvűség
" ​Az egyén szabadsága Mill számára nem valami abszolút cél, hanem inkább eszköze az emberiség általános haladásának. A választási szabadság sokféleséget és kísérletezést tesz lehetővé, a sokféleség és a kísérletezés pedig lehetővé teszi a mind vonzóbb életformák fölfedezését." S. Hampshire, 1960 " A jó társadalom boldog emberekből áll, és Mill nem hagyja homályban , hogy mi teszi boldoggá az embert. Az, hogy jelleme önálló, észszerűen méri fel a világot, toleráns, érdeklődése tág, és magától támad benne szimpátia mások iránt. Erőszakkal senkit sem lehet ilyenné tenni, sőt, az erőszak logikailag ellentmond az ilyen jellem kialakulásának." A. Ryan, 1970 " Mill a függetlenséget az egyenlőség tartozékának tekinti. Az olyan törvények, melyek azon az alapon korlátoznak akár csak egyetlen embert is, hogy az illető nem képes eldönteni, mi a jó neki, megtagadják tőle az őt jogosan megillető függetlenséget." R. Dworkin, 1978

Carlo Lizzani - Az ​olasz film története
Az ​elmúlt években elburjánzott cikkek a "rendszer" filmjeiről (a propaganda jellegű, a "fehér telefonos", vagyis szórakoztató, az ellenállási és tiltakozó filmekről); az újra fellobbanó viták a háború utáni évekről, az ötvenes évek elejének legfontosabb kulturális jelenségeiről, a neorealizmustól a Politechnico-ig; a csatározások a szocialista realizmus zsdanovi értelmezése, Lukács kritikai realizmusa, és Gramsci "népi-nemzeti" felfogása körül; a történészek egyre kitartóbb és eredményesebb kutatómunkája ama jelenségek feltárására, melynek első jelei az ötvenes években bukkannak fel, amelyek a következő tíz esztendőben főszereplőkké válnak (pszichoanalízis, egzisztencializmus, antropológia, revizionizmus), és amelyek abban az időben a filmművészet kapuján is kopogtattak: ezek a jelenségek késztettek arra, hogy átdolgozzam és 1979 küszöbéig menve, korszerűsítsem olasz filmtörténetemet, amely az említett korszaknak, különösen pedig az 1940-1960 közötti éveknek közvetlen dokumentuma és hites tanúbizonysága. Könyvem utolsó, 1960-as olasz kiadása amúgy is elfogyott és az elmúlt években többfelöl jelentkezett igény újbóli kiadására, lévén az olasz film egyetlen olyan összefoglalása, amely a néma korszaktól a neorealizmus utánig folyamatosan ábrázolja tárgyát. Hasznos segítség lehet tehát az olasz filmet illető vizsgálódásokhoz és kutatásokhoz. Az 1895-1961-es korszakról szóló szöveghez alig nyúltam, lényegében pusztán néhány húzást végeztem ott, ahol úgy tűnt, hogy mondandóm túlságosan a pillanatnyi csatározásokhoz kötődött, néhány betoldást pedig azokon a helyeken, ahol szükségesnek véltem az említett csatározásokból fakadt ítéleteim felülvizsgálását (lásd pl. Rossellini második alkotó korszakát).

Nyíri Tamás - A ​filozófiai gondolkodás fejlődése
Nyíri ​Tamásnak jelen munkája műfaja szerint filozófiatörténet, ám, mint a szerző írja, e szóösszetételben a filozófia hangsúlyosabb, mint a történet. Évtizedek óta változatlanul népszerű könyvében a szerező a filozófiai gondolkodás fejlődését a transzcendentális módszer segítségével mutatja be. A kötet jól használható tankönyvként - ahogy több helyütt használják is - a filozófiatörténet egyetemi és főiskolai szintű oktatásához, valamint kézikönyvként a szakemberek és a bölcselet iránt érdeklődő olvasók számára.

Lendvai L. Ferenc - Nyíri J. Kristóf - A ​filozófia rövid története
Elõszó Könyvünkkel ​a filozófia története iránt érdeklõdõk számára kívánunk rövid bevezetést nyújtani; egy ilyen jellegû munka érezhetõ hiánya bátorított bennünket arra, hogy az itt adódó nyilvánvaló buktatókat vállaljuk. A könyv a kapitalizmus elõtti korok filozófiájának történetét és a polgári filozófia történetét tárgyalja. Könyvünkben mindvégig arra törekedtünk, hogy a filozófiai eszméket a társadalmi teljesség részeként mutassuk be. E törekvésünkben, módszertani példaként, mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a mûvészet és irodalom társadalomtörténetérõl írott munkája, valamint Lukács György mûve, Az ifjú Hegel hatottak ösztönzõen. Forrásaink részletes felsorolásával nem terheljük az olvasót: ami az összefoglaló jellegû filozófiatörténeteket illeti, itt Hegel alapvetõ jelentõségû elõadásain kívül a régebbi munkák közül Karl Vorländer, az újabbak közül F.C. Copleston mûvét használtuk; a Bevezetésben a Kossuth Kiadónál 1971-ben megjelent Munka és emberréválás címû kötetre, továbbá Hahn István és Tõkei Ferenc különbözõ munkáira is támaszkodtunk. Köszönetet mondunk Erdélyi Ágnesnek, Faragó-Szabó Istvánnak, Hermann Istvánnak, Hont Istvánnak, Munkácsy Gyulának, Simon Endrének, Tõkei Ferencnek és Vidrányi Katalinnak, akik megjegyzéseikkel és tanácsaikkal a kézirat végleges megfogalmazásában segítségünkre voltak. A kézirat technikai elkészítésében Fürst Beáta és Orbán Lívia voltak segítségünkre.

Immanuel Kant - Antropológiai ​írások
A ​Pragmatikus érdekű antropológia, Kant utolsó nagyobb lélegzetű írása, annak az előadás-sorozatnak a könyvvé formált változata, melyet harminc éven át évente megtartott, szélesebb publikum előtt és a maga feje után, kötelező (kormányzatilag jóváhagyott) sorvezető nélkül. Találkozni benne mindazzal, ami Kantot, túl a tekintélyen, amelyet a Kritikák szereztek neki, lebilincselő beszélgetőpartnerré tette a kortársak szemében: amit Kant összeolvasott, végighallgatott és kigondolt csillapíthatatlan kíváncsiságában az ember, az emberi esendőség és az esendőségek dacára mégiscsak bámulatra méltó emberi tehetségekről és fogékonyságokról. Bár az antropológiai előadások nem filozófusoknak vagy filozófustanoncoknak szóltak, mégis sok minden előkerül a könyvben a Kritikákból. Szó esik továbbá olyasmiről is, amiről a voltaképpeni filozófiai munkákban nem esett szó, ám ami Kantot azokban is szenvedélyesen érdekelte - egyebek közt nemünk esélye arra, hogy ne kelljen beismernünk, hogy "az eszes lényeknek ez a faja aligha érdemel tisztes helyet a többi (általunk ismert) lény között". A kötetben olvasható néhány kisebb antropológiai tárgyú írás, valamint egy bő válogatás az ízlést és a nem karakterét tárgyaló fejezetekhez készült jegyzetekből is.