Dawkins ​Istene Gének, ​mémek és az élet értelme

Richard Dawkins - A ​vak órásmester
E ​világhírű könyv szerzője szerint az élők világát megszabó vak égi "órásmester" maga a halmozódó szelekció. Dawkins érthetően és szemléletesen foglalja össze az "élet tudományának" mai állását, melynek vezérelve a ma is sokat támadott evolúciós gondolat. A szerző arra törekszik, hogy megmagyarázza a vak véletleneket, a látszólagos csodákat. Megpróbál rávilágítani az élő szervezetek bonyolultságának rejtélyére, és egyben a megoldást is megadja.

Richard Dawkins - Az ​Ördög Káplánja
Az ​Ördög Káplánja érdekfeszítő, személyes hangú válogatás eddig megjelent írásaiból, amelynek nyomán kirajzolódik a tudomány egyik legkiemelkedőbb elméjének portréja. A válogatásban munkásságának kulcsfontosságú írásai szerepelnek, melyekhez Richard Dawkins témánként új, a keletkezés körülményeire utaló értelmező szövegeket is írt. Irodalmi értékű írásaiból megmutatkozik széles érdeklődési köre, erőteljes nézeteinek kihívó jellege. Írjon bár az evolúció és az általában vett tudomány jó néhány aspektusáról, elhunyt kollégáiról, a nevelésről, a számítógép és az ember kapcsolatáról, a terrorizmusról és - nem éppen mellékes témaként - a vallásról, stílusa gyakran provokatív, de sohasem enged az intellektuális színvonalból.. Nemcsak átadja az ismereteket, hanem egy egységes világkép részeként értelmezi is azokat. Irásainak intellektuális hősei között találjuk Darwin, Jean Henri Fabre, Gregor Mendel, H.G. Wells, T.H. és Julian Huxley alakját.A kötet későbbi írásaiban Dawkins modern szerzők mai nézeteivel vitatkozik, vagy éppen bizonyos társadalmi jelenségeket elemez és értelmezi azokat. Gondolkodása éles ellentétben áll a legtöbb divatos áramlattal, például a New Age miszticizmusával és spiritualizmusával, a posztmodern tudományelmélettel és a zárt, tekintély elvű, vallásos hittételekre alapuló gondolkodással. Az embert éppen úgy a földi lét részeként szemléli, mint bármely más élőlényt, és ebből a nézőpontból szemlélve különös megvilágításba kerülnek a biológia és a tudomány tényei, de még inkább az erkölcs, a filozófia és a vallás. Richard Dawkins, aki híres arról, hogy tántoríthatatlan, sőt könyörtelen, ha a tudomány igazságát és módszereit védi, ebben a válogatásban megmutatja szelídebb, szemlélődőbb arcát is, ami sok olvasóját meglepheti.

Richard Dawkins - A ​valószínűtlenség hegyének meghódítása
A ​Valószínűtlenség Hegyének meghódítása Richard Dawkins egyik legjobb könyve. Dawkins - talán némileg meghökkentő módon - e könyvében az organizmusok evolúciós alkalmazkodásának gyöngyszemeit tárja elénk; a szokott világos, lebilincselő stílusban. Végig olyan témákat tárgyal, melyek kapcsán darwini természetes szelekció erejét a trivialitásokon messze túlmenően bemutathatja. Egyik korábbi könyvére, A hódító génre rezonál a állatok építményeinek, kiváltképp a pókhálók természetrajzának és evolúciójának bemutatása. Tanúi lehetünk annak, ahogy - az idők jeleként - számítógépes algoritmusok reprodukálják nemcsak a pókháló szövésének folyamatát, hanem a szövést lehetővé tevő, öröklött magatartásforma evolúcióját is. a leglebilincselőbb azonban - talán - a szemek természetrajza: az evolúció mintegy negyven (!) módozatát munkálta ki - ahogy Dawkins mondja - a "felvilágosodásnak". S ez a szó kapóra jön: Dawkins könyve felvilágosító mű a javából. Most, amikor egyfelől a mesterséges szelekció modern válfaja: az in vitro (kémcsőben zajló) genetika korábban sohasem látott molekulákat termel, a másfelől nálunk is egyre-másra jelennek meg a természetes szelekción alapuló evolúciót butaságból vagy tudatos kampány részeként tagadó sajtótermékek, egy ilyen munka jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Aki ennek alapján nem érti meg a biológiai evolúció működését, az valószínűleg soha nem is fogja, viszont aki meg akarja érteni, az egyik legjobb segítőtársra talál benne. A szakemberek sem fognak azonban unatkozni: számukra Dawkins néhány korábbi, már-már dogmatikus nézetének nyílt vagy burkolt feloldásával szolgál Hogy melyek ezek? Tessék elolvasni a könyvet!

Richard Dawkins - Folyam ​az Édenkertből
RICHARD ​DAWKINS, a Charles Simonyi által Oxfordban újonnan alapított Tudománynépszerüsítõ Tanszék elsõ professzora. A VILÁG - EGYETEM sorozat számára írt könyvében a génkutatás újabb eredményeit ismerteti. Miként alakulhatott ki az élet a Földön? Digitális információk, bitek halmaza az élet, s az ember - vagy bármely élõ szervezet - kivételes "programozott túlélõgép"? Egyetlen közös õstõl származik minden földi élõlény? Miért 50-50% a nemek közti arány? A gének hömpölygõ folyamáról szóló könyv az evolúció történetén kalauzolja végig az olvasót.

Richard Dawkins - A ​hódító gén
Vajon ​mik azok az egységek, amelyek között a természetes szelekció válogat; kik a harcoló felek a létért folyó küzdelemben? – teszi föl ebben a könyvében is a kérdést a szerző. A biológusok egy része azt válaszolja erre: a rátermettségük növelésén fáradozó egyedek, mások viszont a saját fennmaradásukért „fáradozó” génekre igyekeznek terelni a gyanút. Nem volna elvi különbség e két nézet között, ha az élő szervezetek tulajdonságait (mármint a genetikai hátterűeket) kizárólag az adott szervezetben helyet foglaló s egymással együttműködő gének határoznák meg. Ha azonban az egyik élőlény génjeinek fenotipusos hatásai átterjedhetnek a másik élőlény testére, a közös testen osztozó gének pedig olykor egymás ellen dolgoznak, akkor az evolúciós alkalmazkodás lehetőségeinek vizsgálatát újabb dimenziókkal kell bővítenünk. Ezért nem pusztán játék a szavakkal, amikor Dawkins a termeszvár vagy a hódgát génjeiről beszél; amikor a paraziták és gazdáik közötti evolúciós „fegyverkezési versenyben” kialakult manipulációkat genetikai távolhatásként értelmezi, vagy amikor tényleges és potenciális „törvénysértő” génekről elmélkedik. Mindezzel újabb pontokon ássa alá a hagyományos egyedközpontú felfogást, hogy azután a génközpontú világkép keretében helyezze vissza jogaiba, „fedezze föl újra” a valami okból mégiscsak létező egyedi organizmust. _A hódító gén_ egy Darwinnál is darwinistább, bizonyos tekintetben mégis úttörő evolúcióelméleti irányzat alapműve, a tárgyához tartozó legfontosabb fogalmakat, eszméket és téveszméket újszerűen megvilágító tankönyve. Mint ilyen, elsősorban biológusoknak és biológusjelölteknek szól, de boldogulhat vele mindenki, aki olvasta és élvezte Dawkins első könyvét, _Az önző gént._ * * * Richard Dawkins 1941-ben született. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte, doktori disszertációját a Nobel díjas etológus Niko Tinbergen mellett írta. 1967-től 1969-ig zoológus adjunktusként a Kaliforniai egyetemen, Berkeleyben dolgozott, majd visszatért Oxfordba, ahol azóta mint a magatartásbiológia tanára működik. Első, világsikert aratott könyve _Az önző gén_ címen 1976-ban (magyarul 1986-ban) jelent meg. Az 1982-ben kiadott _A hódító gén_ - eredeti címén _A kiterjesztett fenotípus_ - logikus továbbgondolása és letisztult újraértelmezése a sokakra reveáló erővel ható, mások szemében botránykőnek számító dawkinsi alaptéziseknek. * * * "Ha egy gyereknek rossz a matematikatanára, magától értetõdik, hogy lemaradása bepótolható, feltéve hogy a következõ évben különlegesen jó oktatásban részesül. Ám ha a jelek arra utalnak, hogy a gyerek matematikai hiányosságai genetikai eredetűek lehetnek, kétségbeesés lesz úrrá a szülõkön: ha a hiba a génekben van, akkor minden "elõre meg van írva", nincs mit tenni ...Vajon mivel szolgáltak rá a gének arra, hogy ilyen baljóslatú, könyörtelen szerepben tüntessük föl õket? Miért nem csinálunk ugyanilyen mumust mondjuk az óvodai képzésbõl vagy a hitoktatásból? ... Bármennyire feltartóztathatatlanul haladnak is a gének nemzedékrõl nemzedékre, azok a hatások, amelyeket az õket hordozó egymás utáni testekre gyakorolnak, nagyon is feltartóztathatók." "Akik még sosem szenvedtek el agymosást és soha nem váltak semmilyen kábítószer rabjává, aligha értik meg ama embertársaikat, akik már keresztülmentek ilyesmin. Ugyanebbõl a kívülállásból fakad értetlenségünk a tekintetben, hogy mi készteti a befogadó madarat a hozzá képest nevetségesen túlméretezett kakukkfióka táplálására, avagy a hangyadolgozókat arra, hogy önként és dalolva meggyilkolják az egyetlen lényt a világon, amely genetikai sikerük szempontjából létfontosságú. Az ilyenfajta szubjektív megközelítés azonban félrevezetõ ... Ha a természetes szelekció működik a háttérben, ugyan ki merne akár csak tippelni is, mi lehetséges és mi nem az idegi működések befolyásolásában?" "Mi teszi az egyedi szervezetet oly különlegessé? Ha igaz az, hogy az élet replikátorok sokaságának színjátéka, amelyek kiterjesztett fenotípusuk segítségével a fennmaradásért küzdenek, a gyakorlatban miért döntöttek úgy ezek a replikátorok, hogy százezrével sejtekbe tömörülnek, és miért késztették ezeket a sejteket arra, hogy milliószor millárdos csoportokba verõdjenek a szervezetek kötelékében? ... Ahelyett, hogy magától értetõdõnek fogadtam volna el a szervezetek létét, és azt kérdeztem volna, milyen elõnyökkel járnak a szervezet szempontjából az általa kifejlesztett alkalmazkodási formák, azt igyekeztem kimutatni, hogy már a szervezetek puszta léte is magyarázatot kíván."

Richard Dawkins - A ​valóság varázsa
A ​varázslatnak sok formája van. Őseink leginkább arra használták, hogy a világ érthetetlen jelenségeit magyarázzák meg vele, mielőtt tudomány választ talált volna rájuk. Az ókori egyiptomiak szerint az éjszaka akkor jön el, amikor Nut istennő lenyeli a napot. A vikingek szerint a szivárvány az istenek hídja a földi világba. A földrengéseket a japánok egykor az óriási harcsával magyarázták, ami a hátán hordozza a világot - és minden alkalommal, amikor megrázza a farkát, a föld remegni kezd. Ezek mind varázslatos, különleges történetek. Van azonban még valami, ami ennél is varázslatosabb: megtalálni az igazi választ ezekre a kérdésekre. Ez a valóság varázsa - a tudomány. A valóság varázsa seregnyi találó gondolatkísérlettel, lenyűgöző illusztrációkkal és megdöbbentő tények garmadájával segíti a természeti jelenségek megértését. Miből vannak a dolgok? Mennyi idős a világegyetem? Miért néznek ki úgy a kontinensek, mintha egy kirakós szétszedett darabjai volnának? Mi okozza a tsunamit? Miért van ilyen rengeteg féle állat és növény? Ki volt az első férfi, vagy nő? A könyv letehetetlen, látványos detektívtörténetként kalauzol végig a legkülönbözőbb tudományágakon, arra sarkallva az olvasót, hogy közben ő maga is gondolkodjon a tudósok fejével. Richard Dawkins, a világ leghíresebb evolúciós biológusa, és a tudományos oktatás egyik legszenvedélyesebb élharcosa egész karrierjét annak szentelte, hogy megismertesse a tudomány csodáit a felnőttekkel. Most azonban Dave McKean illusztrátorral közösen arra vállalkozik, hogy páratlan oktatói tehetségének segítségével minden korosztály számára elérhetővé tegye a tudomány varázslatos világát. Dawkins és McKean könyve valódi kincsesbánya mindazok számára, akik valaha is eltűnődtek azon, hogyan működik a világ. Olyan képes kalauz a világ titkaihoz, mely hosszú éveken át útitársunk lehet.

Charles Darwin - A ​fajok eredete
Darwin ​monumentális műve, A fajok eredete másfél évszázad alatt semmit sem veszített az időszerűségéből. Ma éppúgy lelkes ünneplés és heves ellenzés veszi körül, mint megjelenése idején, 1859-ben. A művelt ember könyvespolcának szinte kötelező darabjaként még mindig az élő természettudományos műveltség fontos része, de a tudományt és az evolúciót elutasítók figyelmét is joggal vonja magára. Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló szemléletű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv ,....egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet egészében elutasítók pedig ma egyaránt e Darwin által felállított lánc elemeit vizsgálgatják. Más szóval, A fajok eredete kétféle értelemben is modern mű: mind ismeretközlő funkcióját tekintve, mind pedig abban, hogy felmutatja, vagy számos esetben előre megsejti azokat a gondolati fordulópontokat, amelyek az evolúció kérdését a mai napig olyan izgalmassá és továbbgondolásra is érdemessé teszik. A pszichológia, a filozófia, az ismeretelmélet, a szociológia, a nyelvészet és még számos más tudományterület frontvonalában ma sikerrel hasznosítják Darwin örökségét.

Richard Dawkins - A ​legnagyobb mutatvány
150 ​évvel ezelőtti megjelenésekor Charles Darwin főműve, A fajok eredete megrázó erővel hatott kora társadalmára és a vihar máig nem csitult. Miközben az evolúciót a világ vezető tudósai, sőt teológusai ma már egybehangzóan tudományos tényként fogadják el, még mindig több millióan kérdőjelezik meg a helyességét. A legnagyobb mutatványban Richard Dawkins az „intelligens tervezéssel” és azokkal a kreacionista tanokkal száll szembe, amelyek megkérdőjelezik az evolúció tényét. A világhírű brit tudós új könyvében egy nyomozó szemével vizsgálja a természetes kiválasztás számos példáját, és tárja fel előttünk az evolúció folyamatának részleteit. A könyv megjelenésének időzítése tökéletes, hiszen korábban soha nem látott mértékű burjánzásnak indultak azok az áltudományos nézetek, amelyek szószólói cáfolni akarják az evolúció elméletét. Dawkins merészen - gyakran ironikusan – száll szembe ezekkel a tudománytalan állításokkal, és miközben sorra veszi őket, szórakoztató bepillantást nyújt a természet világába és annak helyes értelmezésébe. A legnagyobb mutatvány az emberi törzsfejlődés, a biológia, a molekuláris genetika és a mai tudomány más területeit lebilincselő formában mutatják be az olvasónak. Richard Dawkins angol etológus, evolúciós biológus, népszerű tudományos író. Az Oxfordi Egyetem Faculty of Public Understanding of Science vezetője. A Royal Society tagja. Számos világhírű bestseller szerzője, A legnagyobb mutatvány a 10. könyve.

Alister E. McGrath - Tudomány ​és vallás
A ​tu­do­mány és a val­lás az em­be­ri­ség vizs­gá­ló­dá­sá­nak egyik leg­fi­gye­lem­re­mél­tóbb te­rü­le­te. A nö­vek­vő ér­dek­lő­dést mi sem jelzi job­ban, mint az Is­ten­nel és a fi­zi­ká­val, a spi­ri­tu­a­li­tás­sal és a tu­do­mánnyal, az em­be­ri ter­mé­szet és sors nagy rej­té­lye­i­vel fog­lal­ko­zó köny­vek és fil­mek iránt meg­nyil­vá­nu­ló fo­ko­zott fi­gye­lem. E könyv célja az, hogy meg­is­mer­tes­se az ol­va­sót a val­lás és a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak leg­fon­to­sabb té­ma­kö­re­i­vel és kér­dé­se­i­vel. Így azok, akik ren­del­kez­nek némi elő­ze­tes is­me­ret­tel a tu­do­mánnyal és a val­lás­sal kap­cso­lat­ban, egyes fe­je­ze­te­ket is­me­rős­nek ta­lál­nak majd – az elő­ze­tes is­me­ret­tel nem ren­del­ke­zők szá­má­ra vi­szont hasz­nos lesz ez a rész­le­tes­ség. A kötet el­sőd­le­ges cél­ki­tű­zé­se a tu­do­mány és a val­lás érint­ke­zé­si pont­ja­i­nak fel­tá­rá­sa. Ezért akik tud­nak már va­la­mit a tu­do­mány­ról vagy a val­lás­ról, e tu­dá­su­kat új né­ző­pont­ból vizs­gál­hat­ják felül, és vi­lá­go­san lát­hat­ják is­me­re­te­ik kap­cso­ló­dá­sát a könyv té­má­já­hoz.

Samuel P. Huntington - A ​civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
A ​hidegháború után kialakuló politikai és ideológiai világhelyzetet elemző, a történelem lehetséges forgatókönyvét vizsgáló immár könyvtárnyi irodalomból hatását tekintve kiemelkedik Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve. Az amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem professzora Francis Fukuyama gondolatait, „a történelem végét” hirdető elméletét bírálva jutott arra a megállapításra, hogy világunkat a szovjet kommunizmus összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia végleges diadala határozza meg, hanem a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk összecsapásai. Más szóval, a sokak által egyetemesnek – a történelem végcéljának – tekintett vagy hitt „nyugati demokrácia” elterjedése helyett Huntington szerint arra kell felkészülnünk (s annak a jeleit látjuk már ma is), hogy a különböző kultúrák és civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékei és érdekei újra és újra konfliktusokat, hidegháborúkat és a civilizációs törésvonalak mentén föllángoló helyi háborúkat okoznak. S a Nyugat – pontosabban a nyugati civilizáció – puszta fennmaradásának az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell érvényesítenie, s a modernizáció nem jelenti azt, hogy a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció átveszi a nyugati – vagy amerikai – értékeket. Mert olyan illúzió ez, amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem azt is, hogy a Nyugat – lemondva saját egyetemességének hitéről – megőrizhesse egyediségét.

Friedrich Nietzsche - Im-ígyen ​szóla Zarathustra
Az ​Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik. A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű.

Héjjas István - Buddha ​és a részecskegyorsító
„Itt ​láthatják a táblán a nevezetes Schrödinger-féle hullámegyenletet. Ezt az egyenletet Önök persze nem értik. Én sem értem. Schrödinger úr sem értette, de ez ne zavarja Önöket. Én ezt majd minden óra elején felírom a táblára, és elmagyarázom, mire lehet használni. Önök pedig majd lassan hozzászoknak.” Marx György, egyetemi tanár egyik előadásának kezdete. A XX. század beköszöntével a reál és humán tudományok terén egyaránt megdőlni látszott az addig elfogadott világkép. A relativitáselmélet gyökeresen átalakította a térről, az időről, az anyagról és az energiáról alkotott fogalmainkat. A kvantumfizika megdöntötte az oksági kapcsolatok sérthetetlenségét. A mélylélektan pedig kimutatta, hogy az emberi cselekvések mozgató rúgója többnyire nem a racionális gondolkodás, hanem a tudattalan. Ezek a felismerések szinte sokkolták a nyugati embert, s a modern tudományos eredményeket a mai napig sem volt képes teljesen megemészteni a közgondolkodás. S mit szóltak mindehhez a távol-keleti országok lakói, az indiaiak, a kínaiak vagy a japánok? Legfeljebb azt kérdezték: mi ebben az új? Hiszen ők mindezt már több ezer éve tudták. De honnan tudhatták azt, amit a modern tudomány éppen felfedezett? És ha valóban tudták, miért nem akarták felhasználni ezt a tudást hétköznapi, materiális célokra, mondjuk, profitszerzésre, többlettermelésre, a mindennapi élet kényelmesebbé tételére? Bár ez a könyv nem tud felelni minden, idevágó kérdésre, sejteni engedi a lehetséges válaszokat. Szabatos, egyszerű és közérthető megfogalmazásban adja közre felvillanyozó téziseit, miközben a tudomány legmagasabb szintjén is teljességgel helytálló. Minden benne rejlő szónak súlya van, mégis olvasmányos, tele van izgalmas példákkal, történetekkel, amelyek képszerűvé és egyértelművé teszik a mondanivalót. Miközben lexikális jellegű ismereteket is közöl, magával ragadó, sodró lendületű gondolatmenetén átsüt a spiritualitás. A kötet amolyan BEAVATÓ MŰ: a világ működésének rejtelmeibe avat be minden tanulni vágyót. Hogy a valóság – mélyebb szinten – miért éppen úgy működik, ahogyan az a könyvből kiderül, ugyanolyan érthetetlen, mint a hullámegyenlet. Ha azonban újra meg újra elgondolkodunk rajta, lassan hozzászokhatunk…

Johanan Aharoni - Michael Avi-Jonah - Anson F. Rainey - Ze'ev Safrai - Bibliai ​atlasz
A ​Bibliai Atlasz teljesen átdolgozott kiadása felhasználja a legújabb bibliai, történelmi és régészeti felfedezéseket a bibliai történelem térképek segítségével történő bemutatásához. A kétszínnyomásos térképek, a szöveg és az illusztrációk hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerhessük az i. e. 3000 és i. sz. 200 között eltelt időszak eseményeit. A szerzők nemcsak a bibliai tudományokból merítettek, hanem fölhasználták az egyiptológia, az asszíriológia, valamint az ókori Görögország és Róma kutatásának tudományos eredményeit is, melyek segítségével az alábbi területeket sikerült részletekbe menően megvilágítaniuk: - népvándorlások és letelepedések - a Bibliában szereplő hadjáratok és ütközetek - gazdasági fejlődés, kereskedelmi útvonalak és természeti erőforrások - a bibliai szereplők helyváltoztatása az egyes területeken és városokon belül - régészeti ásatások a Szentföldön a kő- és rézkorszakban, a kanaáni periódusban, valamint az izraelita időszakban - az egyház növekedése az i. sz. első és második században A térképeket és a főszöveget még szemléletesebbé teszik az eszközöket, pénzérméket, fegyvereket és műalkotásokat ábrázoló illusztrációk. Ezenfelül az atlasz számos értékes függeléket tartalmaz: a korai civilizációk részletes összehasonlító kronológiáját, a bibliai helyek szerint visszakereshető térképmutatót, valamint személynévmutatót, melyeknek köszönhetően a legrészletesebb és legalaposabb atlaszt veheti kezébe az olvasó.

Stephen W. Hawking - Az ​idő rövid története
ÚJ, ​BŐVÍTETT ÉS ÁTDOLGOZOTT KIADÁS Ez a könyv a XX. század klasszikussá vált, rengeteg meglepetést kínáló tudományos ismeretterjesztő munkája. Az ősrobbanástól az általános relativitáselméletig sok helyen próbára teszi a fantáziánkat, és kiszélesíti a Világegyetemről alkotott elképzeléseinket. Volt-e kezdete az időnek? Folyhat-e visszafelé az idő? Végtelen-e a Világegyetem, vagy vannak határai? Csak néhány kérdés azok közül, amelyeket Stephen Hawking klasszikussá vált mesterművében érint. Bevezetésként áttekinti a mindenségről alkotott legjelentősebb elméleteket Newtontól Einsteinig, majd elmerül a tér és az idő legrejtettebb titkaiban az ősrobbanástól a spirálgalaxisokon és az erős kölcsönhatáson keresztül a fekete lyukakig. Az idő rövid története tömör és világos nyelvezete milliókkal ismertette meg az univerzumot és annak csodáit. Ez az új kiadás Hawking utolsó gondolatait is tartalmazza a határ nélküli elképzelésről, a sötét energiáról, az információs paradoxonról, az örökké tartó felfúvódásról, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás megfigyeléséről és a gravitációs hullámok felfedezéséről.

Richard Dawkins - Az ​Ős meséje
Az ​Ős meséje különös zarándokútra viszi az olvasót. Mi mai emberek vagyunk a zarándokok, akik a szerző vezetésével az elképzelhetetlenül távoli, négymilliárd éves múltba, még az élet hajnala előtti időkbe indulunk őseink felkutatására. Velünk együtt más élőlények - állatok, növények, gombák és baktériumok - is hasonló utat tesznek meg visszafelé az időben, hogy rátaláljanak őseikre. A bizarr utazáson találkozunk olyan fajokkal, amelyekkel közös ősön osztozunk. Ahogy megyünk, mendegélünk, visszautunkon tömeges kihalások nyomai kísérnek, és egyre több, mind távolibb közös ősre bukkanunk, mígnem elérkezünk a Földön kialakult élet eredetéhez, valamennyi életforma egyetlen őséhez. Ezen a ponton összefutnak a zarándoklatok. Valóságos mese ez a nagyszerű elbeszélés, amely összefogja a könyv mondandóját. Az időutazás során megismerjük a legkülönfélébb zarándokok meséjét. Bár saját őseinkre összpontosítunk, s általában csak akkor vesszük észre a többi lényt, amikor hozzánk csapódnak, időnként mégis felpillantunk az útról, és emlékezetünkbe idézzük, hogy más zarándokok is járják a maguk többé-kevésbé független útját végcélunk felé. Számozott találkozás-mérföldkövek és az időrend megerősítéséhez szükséges közbülső útjelző táblák jelölik ki utunkat. Mindegyik mérföldkő új fejezetet jelez, ahol megállunk, hogy számot vessünk zarándoklatunkkal, és esetleg meghallgassunk egy-két mesét. Időnként valami jelentőségteljes történik a környező világban, és ekkor zarándokaink rövid pihenőt tartanak, hogy elgondolkodjanak a történteken. A legújabb DNS-kutatások eredményeinek birtokában megdöbbentő betekintést nyerhetünk az evolúció lenyűgöző történetébe. Az evolúció egységes alapelve érvényesül minden mesében, s fogja össze őket ezzé a rendkívüli történetfüzérré, amely nem más, mint az ember és minden élő történelme. Ez a könyv a jelenből a múltba vezető zarándoklattól szóló beszámoló formáját ölti. Valamennyi út az élet eredetéhez vezet. Ám mivel emberek vagyunk, az általunk követett út saját őseinké lesz. Az Ős meséje fajunk kivételességének lenyűgöző története, s rávilágít arra a szoros kapcsolatra, amely a többi élőlényhez fűz bennünket.

Michio Kaku - Párhuzamos ​világok
A ​Párhuzamos világokban a világhírű fizikus és bestselleríró a kozmológia és az M-elmélet lenyűgöző világába repíti az olvasót, és az Univerzum végső sorsát tárgyalja. Első fizikai témájú könyvében, a Hipertérben, Michio Kaku annak a rendkívüli fejlődésnek a leírásával indít, amely az utóbbi évtizedben a tudósokat az Univerzum születéséről és végső sorsáról alkotott elképzelések újragondolására kényszerítette. Kaku szemében a fizika aranykorában élünk, mivel a WMAP és GOBE műholdak, továbbá a Hubble-űrtávcső által tett új felfedezések a "gyermekkorú" Univerzum képeit tárják elénk. Amint a csillagászok a WMAP műholdról érkező adatok özönén átverekszik magukat, egy új kozmológiai kép tárul elénk. Az Univerzum születéséről alkotott máig legelfogadottabb elmélet a felfúvódó Univerzum elmélete. Ezen elmélet szerint az Univerzum a buborék-univerzumok végtelen tengerében lebegő buborékok egyike, talán csak egy a multiverzumban helyet foglaló sok-sok univerzum közül és új univerzumok állandóan keletkeznek. Egy párhuzamos univerzum csupán csak milliméterekre heverhet a mienktől. A húrelmélet és a párhuzamos univerzumok elképzelése sokáig a misztikum, a sarlatánok és a bolondok területe volt. Mára az elméleti fizikusok visszamenőleg elfogadják a húrelméletet és annak legutóbbi változatát, az M-elméletet, mint az egyetlen olyan elméletet, amely- ha helyesnek bizonyul- az Univerzum négy alapvető erőfajtáját egyszerű és elegáns úton újraegyesítheti, és megadhatja a választ arra a kérdésre, hogy mi történt az Ősrobbanás előtt. Az M-elmélet hatása lenyűgöző és vég nélküli. Kaku elképzelése az, hogy amikor idővel, talán trillió évek múlva a mi Univerzumunk a tudósok által leírt Nagy Fagyban véget ér, azaz hideggé és sötétté válik, akkor egy fejlett civilizáció a mi Univerzumunkból való szökés módját az interdimenzionális mentőcsónakokban találhatja meg. Időgépek, más univerzumok, többdimenziós terek és felejthetetlen utazás a fekete lyukak felé. A Párhuzamos világok a kozmológia világán keresztülsöprő forradalom ellenállhatatlan képét rajzolja meg.

Ismeretlen szerző - Védelmező ​istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben
Az ​1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is. A harmadik kötet (Helyszellemek kultusza Mongóliában) megjelenése óta a terepkutatások során felkeresett területek közé erőteljesebben bevontuk a Mongol Köztársaság keleti és központi, halhák és burjátok lakta vidékeit is. A megelőző évek gyűjtőútjain feljegyzett anyagok feldolgozása folyamatos, s jelen kötetben is ezekből közlünk a korábbiakhoz híven mind a szájhagyományra, mind a kéziratos anyagra támaszkodó elemzéseket. Az expedíciós kutatások mellett a kötet előzménye egy, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban megrendezett kiállítás (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2002-2004), amely a tibeti és mongol népi vallásosság vizuális vonatkozásait dolgozta fel. A kiállítás és az időközben megjelent hozzá kapcsolódó katalógus (Démonok és Megmentők: Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban, 2003) különleges, a nemzetközi szakirodalomban is alig publikált anyagokra hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a népi vallásosság számos vonatkozása sem a kiállításon, sem a katalógusban nem volt megjeleníthető. Ezt a hiányt próbálta pótolni a Hopp Ferenc Múzeumban megrendezett konferencia (Démonok és Megmentők, 2004), melyen a tibetológusok és mongolisták a korábbi kiállításhoz és katalógushoz kapcsolódó, ám abból többnyire kimaradt, vagy kevésbé részletezett témákból adtak elő. Kötetünkben többek között e konferencia kibővített előadásainak egy részét is közreadjuk.

Hornyánszky Balázs - Tasi István - A ​természet IQ-ja
Látszólag ​nincs semmi meglepő abban, hogy a hangyák hangyaként, a madarak madarakként, az emlősállatok pedig emlősökként viselkednek. Táplálkozási, védekezési szaporodási tevékenységeik jelentős részét születésüktől fogva adott módon, ösztönösen hajtják végre. De honnan tudják az állatok, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálniuk? Honnan származik a természet intelligenciája? Igaz lenne az a manapság széles körben hangoztatott elképzelés, mely szerint a tudatlan anyagmassza hosszú idő leforgása alatt intelligenssé vált? Saját magától intelligens a természet? Napjainkban a legtöbb kutató az egyszerűbb viselkedésformák fokozatos változásai alapján próbálja elmagyarázni az összetett magatartásformák eredetét. Azonban óriási meglepetések érnek minket, amikor megpróbáljuk ezen a lépcsőzetes módon levezetni egyes konkrét állati cselekvések „kialakulását” – s kiderül, hogy ez lehetetlen! Elképzelhető, hogy inkább egy természetfeletti, külső intelligencia tükröződik sokszínűen a világunkban, amely – vagy aki – végtelenül ötletes megoldásokat alkalmazott az élővilág kialakítása során? Döntsön az olvasó!

Carl Sagan - Korok ​és démonok
A ​neves tudósnak, aki sokat tett a tudománynépszerűsítés új eszköztárának kialakításáért, utolsó műve a jelen könyv. A régi és mai pszeudotudományok, csodák és babonák jóindulatúan szkeptikus sorát vázolja fel. Igen fontos, hogy más harcosan szkeptikus könyvekkel szemben ebben a műben az ezoterikában hívő olvasók sincsenek pellengérre állítva. A XXI. századba lépve, amikor - akarjuk, nem akarjuk - a tudományra alapozott életfeltételek között létezünk több, mint hatmilliárdan, a racionalitás nem adható fel.

Stephen W. Hawking - A ​mindenség elmélete
A ​mindenség elmélete hét előadást tartalmaz, amelyekben S.W.Hawking, a neves tudós, a tudomány nagy népszerűsítője fejti ki a világegyetem ismereteink szerinti történetét. Hawking felfedező utazásra hív tehát mindenkit a kozmosz világába, és arra készített, hogy megtaláljuk benne saját helyünket. Ez a könyv azoknak íródott, akik már néztek fel az éjszakai égboltra, és eltűnődtek azon, hogy mi is van odafönn, és mindaz hogyan került oda.