Illesztékek

Lackfi János - Hőveszteség
"Életünk ​voltaképpen szüntelen hő-gyűjtögető és hővesztő akciók sorozataként is felfogható. Eszünk-iszunk, melegszünk, hogy fűtsük testünk kályháját, szerelmeskedünk, hogy ki ne hűljünk, izzítjuk eszünket, hogy megacélosodjék. És a folyamatnak sosincs vége, hiszen minden életfunkciónk, mozdulatunk, cselekedetünk, de még beszédünk, álmodásunk is a testmeleget apasztja bennünk. Csak remélhetjük, hogy a világban továbbadott hő valahol valakit melegít, s így elvesztése végeredményben tiszta nyereség." Lackfi János

Szalóczi Dániel - Csakrádfigyelős
„Még ​egy Dani a magyar költészetben” – egy különleges tehetségű és érdekes nézőpontú fiatal költő első kötete jelenik most meg. Kamaszoknak, kamaszlelkületű felnőtteknek és azoknak ajánljuk, akik nem felejtették el, hogy ők is voltak kisgyerekek, kamaszok. „Ez a kötet a szerelemről szól, kicsit idétlen, kicsit komoly, kicsit mosolygödröt arcra varázsoló, kicsit szájszélet lebiggyesztő. Van benne koncepció, rendezettség, de van benne hirtelen csakúgy is. Versikekötet, tehát nem szabad komolyan venni, ezek olyan reggelire teavajjal versek, amit nem baj, ha leöntesz egy kis kakaóval, mert úgy sokkal inkább a magadénak érzed őket. Én is egy csomószor lekajáltam a cetliket, amikre írogattam, meg el is vesztettem párat. Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek, amit kábé az anyukák mondanak az épp bekakilás előtti állapotukban édesen mosolygó kisbabájuknak. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik, meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután. Talán ez az én versikéim lényege, hogy… nem, nem magyarázom meg őket. Tudod mit? Olvasd el őket, és ha valamelyik tetszik, akkor egy nagy összeveszés utáni jóleső kibéküléskor suttogd a kedvesed fülébe, és tuti egy mélyről jövő szeretleksóhajt kapsz vissza a nyakadba, kicsit csikizősen, kicsit komolyan, és egy kicsit mosolygödröt az arcra varázslósan…” (Szalóczi Dániel)

Lackfi János - Magam
1971-ben ​születtem Budapesten. Jelenleg az ELTE harmadéves magyar-francia szakos bölcsészhallgatója vagyok, s emellett újságírással is foglalkozom. Verseim 1989. óta különböző lapokban jelentek meg. Ez a kötet az elmúlt három év során íródott.

Tóth Krisztina - Lackfi János - Varró Dániel - Állatok ​a tubusból
A ​Csimota könyvkiadó szeretettel ajánlja "Állatok a tubusból című festészeti albumát minden olyan 2-6 éves kisgyereknek és szüleiknek, akik szeretik a színes képeket, szeretnek állatokat és érdekes tárgyakat felfedezni egy új világban. A XX. századi magyar festők művei mellett ritmusos gyermekversek gazdagítják a könyvet Lackfi János, Tóth Krisztina és Varró Dániel tollából. Az izgalmasabbnál izgalmasabb képeket Alföldi Róbert válogatta.Reméljük könyvünk sok örömet nyújt majd a csimotáknak!

Varró Dániel - Szívdesszert
Ha ​nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily’ reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzá tenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek. Jónás Tamás

Varró Dániel - Túl ​a Maszat-hegyen
A ​Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül… A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.

Kányádi Sándor - Valaki ​jár a fák hegyén
„Egyberostált ​versek" – Valaki jár a fák hegyén (1997) A kilencvenes évek, a rendszerváltozás évtizede sok szempontból új helyzetet teremtett az irodalomban. Nem volt szükség arra, hogy a költők, írók rejtjeles üzenetekben juttassák el az emberi méltóság lélekbátorító szavait. „A közteherviselésnek a nagyon nehéz súlya leesik az irodalom válláról, s most meg lehet mutatni, hogy érdekessé tud-e válni, tud-e valami érdekeset mondani, megállja-e a helyét. Miről szólt eddig az irodalom? A születésről, az életről, a halálról, az örömről, a bánatról, a szerelemről, a tájról. És pluszban, nálunk, szólt a nemzetiségi sorsról is. Most ezt az utóbbit kiiktatjuk, s hadd lássuk, tud-e valami érdemlegeset mondani a többiről?"[8] Az 1997-es Valaki jár a fák hegyén című „egyberostált" versek arra engedett következtetni, hogy költészetének alakulása fő vonulatában lezárult, a szigorúan egykötetes életművé szerkesztett könyvvel mintha az alkotó a maga számára is befejezettnek tekintette volna a versírást. Az „egyberostált" kötetben mindössze tizenhét (inkább alkalmi, kisebb) költemény datálódik a kilencvenes évekre – viszont itt jelenik meg az életmű egyik csúcsteljesítményének tekinthető, az 1994-es címadó létfilozófiai, transzcendens összegzése is. A Valaki jár a fák hegyén a költő istenkeresésének, a népi vallásosságnak és a tudományos világkép összhangzó megbékélése. Kányádi Sándor költészetében a hatvanas évek közepéig nyomát sem leljük annak a népi protestantizmusnak, mely meghatározta gyermekkorát, azonban a hatvanas évek közepétől hangsúlyosan megjelennek verseiben a bibliás-zsoltáros utalások, megidézések, mint a Hipotézis (1964); a Tűnődve áll a férfi (1964), a Húsvéti Bárány (1965), a Ne szólj (1965), A XC. zsoltár (1965), illetve az 1967-es, Isten sírján című versekben. A dilemma nem egyszerűen Isten létének vagy nemlétének az ismeretelméleti kérdése, mélyebb értelme, hogy az istenhit megteremtette a maga intézményrendszerét, a kereszténység pedig az európai kultúrát, majd a reformáció az anyanyelvet; közösséget és a lélek békéjét adta, s ez a bizonyosság a 20. század második felében történelmileg is és az egyes emberben is tragikusan megrendült. Kányádi Sándor verseiben visszahozza és megerősíti a közösséget éltető szimbólumokat (biblikusság, megváltó kép), és végül az éltető, erőt adó szimbólumokhoz mintegy visszahozza Istent is. A világ rendjét a Valaki ügyeli, „gyújtja s oltja" a csillagokat, teremti és befejezi az emberéletet, s érdemek szerint – nagyon finoman, a versben alig észlelhetően – ítél is: az érdemesek lelkét új csillagban továbbélteti, a méltatlanokét „sötétlő maggá" összenyomja, megsemmisíti, azaz helyreállítja a világrendet. Az ég és a föld, a fönt és lent, a mikrovilág és a makrovilág harmonikus, egymásra felel. A népi babona zökkenőmentesen belesimul a keresztény teologikus és a természettudományos világképbe, értelmezik és kölcsönösen megerősítik egymás igazságát. A költő a Valaki jár a fák hegyén versében is, miként A folyók köztben, , a természetbe vonul. Ádámként, egyfajta Ember előtti világban, teremtés előtti csöndben, panteisztikus szakrális térben megnyugodva veszi tudomásul, hogy „valaki jár a fák hegyén", azaz világunk oltalom alatt áll. (Pécsi Györgyi - Kányádi Sándor költészete, munkássága)

Varró Dániel - Akinek ​a lába hatos
Varró ​Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek - ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert "Varró Dani" mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Maros Krisztina illusztrációival. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Szabó T. Anna - Elhagy
Szabó ​T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek. Ami most a legjobban foglalkoztatja, az a test, a test gyönyörűsége és romlása, az emberi érzelmek, indulatok és kapcsolatok anatómiája, a szeretet és a szerelem, sőt a hit fájdalmas függése a testtől. Nem enged a tőle megszokott és a forma megkívánta fegyelemből, ugyanakkor a várandósságba, gyermeke szemlélésébe, egy férfitest szépségébe belefeledkező szem már nem akar mindent tárgyszerűen rögzíteni, hanem teret enged az örömnek és a fájdalomnak is, az önfegyelem helyét átveszi az önfeledtség. Szabó T. Anna egy pillanatra kimerevíti, majd hirtelen könnyedséggel el is engedi a képeket, legyen szó születendő testről, egy férfi mezítelen talpáról vagy egy haldokló utolsó mozdulatairól.

Fodor Ákos - Idéző ​jelek
Semmit ​sem lehet igazán végigmondani (hát még végighallgatni!) - akkor már inkább az ellenkezőjével próbálkozom. Keresem a Szükséges Minimumot; a hordozható kivitel-lel kísérletezem. Ennek a törekvésnek anyagválasztási és egyszerű mennyiségi konzekvenciái is vannak - engem most elsősorban ezek foglalkoztatnak. Terjedelmes, drága, kényes holminak csupán kínzó hiányát cipelhetjük magunkkal ilyen-olyan számkivettetéseinkkor; a "portable" élmények viszont, az idézhető dallamok, a felidézhető képek, emlékezetes érintések életünk fájdalomcsillapítói lehetnek. Másfelől: ugyan ki tudhatná, nem mondta-e el már első tíz szava között azt a hármat (kettőt?, egyet?), amiért érdemes volt megtanulnia - úgy-ahogy - beszélni? E meggondolás is szerénységre int. Terjedelmesebb megnyilatkozásaimat úgy tekintem, hogy azokból (idő vagy tudás hiányában) még nem sikerült kihagynom a romlandó fölösleget. Ez a jegyzet is ilyen. Fodor Ákos

Simon Márton - Dalok ​a magasföldszintről
A ​legelső vers végén egy zuhanó gépet talál az olvasó. A gépben egy alvó utast, az utas fejében egy álmot, ami nem derülhet ki soha. A kép romantikus és leleplező: ezek a versek tele vannak szenvedéllyel, pedig látszólag semmi nem áll messzebb tőlük, mint a romantikusság. Inkább tűnnek nagyon szomorú és nagyon pontos blogbejegyzéseknek. Vagyis őszinték, mint egy napló, de olvasókhoz beszélnek. Mindenkihez, aki maradt már egyedül. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Kiss Tibor - Ventilátor ​blues
Kiss ​Tibor szövegeinek jó részét a néhol abszurd, szürreális, mániásnak ható belső beszéd uralja, de ez nem zárja ki a gyermeki játékosságot a nyelvileg leginvenciózusabb sorokban, a felszabadult öröm ritka, ám annál emlékezetesebb kitöréseit, illetve a már-már fülledt erotikát. Újszerű nyelvszemlélet, fesztelenség és keresetlenség jellemzi minden egyes mondatát. Az egyes szövegek kronológiai rendjétől elszakadó kötetszerkezet (melynek fontos része a szimptomatikusnak nevezhető rajzok sorozata) egyszerre érzékelteti és rejti el azt a novellisztikus történéssort, mely egy lehetséges pokoljárás állomásait mutatja be megkapó, egészen plasztikus képiséggel és kíméletlen őszinteséggel. Mindazonáltal a kötetegész végkicsengése pozitív: úgy tűnik, még a leglehetetlenebb állapotból is van kiút. k.kabai lóránt

Jónás Tamás - Kiszámítható ​józanság
A ​Kiszámítható józanság az Ő című verseskötet méltó és, mondhatni, szerves folytatása. Erős és egyenletes színvonalú verskönyv, tudatos és az olvasó számára élvezetkeltő szerkesztettséggel, mely a témák előfordulásában, valamint a különböző kötött formák a kötet-egész ritmusát meghatározó váltakozásában egyaránt megmutatkozik. Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Nem könnyű ember – nehéz „én” –, nem könnyű témákkal; bármely műfaj is az, amelyben éppen megnyilatkozik. Ahogy a novelláiban, ezekben a versekben is a saját poklába enged bepillantást, a saját sötétségébe. Persze: belepusztulunk – persze, csak ha van szívünk. De irodalmat csinálni abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.

Nádasdy Ádám - Az ​az íz
Emlékek ​és maradványok: ennyi volnánk? A verseskötet orvul csupa "nagy dolog" körül lépeget, melyek legjelentősebbje a szerelem. Nádasdy költeményeinek könnyű-nehéz tánca az érzelmekről - azok időbeliségéről leginkább - nem hivalkodó rumba, inkább valami közép-européer iróniát sejtető, levegős salsa. Az emlékszíneket és -illatokat könyörtelenül (mert markánsan) eleveníti meg, mediterrán napsütésben vibrálnak az alkalmak és a tárgyak. A Nádasdy-versskiccek kirabolják az időt, majd tovább engedik, hogy könnyű szívvel hagyjanak mindent és mindenkit elenyészni. Ez fájdalmas, de jó nekünk. _Sárközy Bence_

Fodor Ákos - Még: ​mindig
ÉLET ​ÉS MŰ szellem az anyag örökégő házából menekít ezt-azt

Rakovszky Zsuzsa - Fehér-fekete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fodor Ákos - Dél ​után
Fodor ​Ákost Tandorihoz képest szokták a kortárs költészet térképén elhelyezni. A kötet hátlapján idézett interjú szerint éppen ő nyilvánítja a szerzőt "eredeti költő"-nek. Bár ez a gyűjtemény címekkel együtt sem tartalmaz többet háromszáz rövid sornál, mégsem tekinthető ötletek, rímes vagy rímtelen szójátékok, poénok, maximák véletlenszerű halmazának. Olyanféle gondolati, nyelvi sűrítés munkálkodik bennük, amilyen a haikukban, még inkább Weöres Sándor legtömörebb, olykor csak egysoros költeményeiben. Fodor Ákos elmés paradoxonjaiban mindig van továbbgondolható tanulság: "Gyertyámra sem vet / rossz fényt az, hogy folyton fogy, / amíg világít" (Védőbeszéd); "Némelyik árnyék / jelentőségteljesebb, / mint ami veti" (Metaoptika). Egyik Axiómája - valószínűleg véletlenül - csaknem teljesen egybevág W.H. Auden saját versírómódszerére alkalmazott kijelentésével: "Emberi művet / csak abbahagyni lehet / - befejezni nem." Az epigrammatikus tömörségen túl sajátos jellemzője még a szerző helyzetjelentéseinek a szarkasztikus humor. A barguzini ásatás hisztériájától is nyűgös közélet korabeli jelenségeit például így összegzi: "Hőhányó venne inaktív Petőfit / Nemzet van. Dal nincs. A PITI tetőzik." (Helyzet, jelentés). Hasonló közéleti kiáltvány karikatúrája olvasható ki az Állás, pont-ból. Kiemelkedően szellemesek még: Bejön, majd kimegy két jelmezes figura, meg egy mezítlen; Weimari emlékkönyv-lap; Goethe-haiku; Egy románc szinopszisa; Kavafisz-hangminta, illetve az Egy vallomás hommage á Kosztolányi; Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt; New Age; Az is, valamint a Politika hommage á W.S. című versei is. - Főként a szatirkus-intellektuális költészetre fogékony olvasókban válik élményszerű befogadássá.

Fodor Ákos - Addig ​is
A ​haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé. Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik - ha egyetlen haiku pontjában is - találkozhatnak és megérinthetik egymást. Fodor Ákos

Varga Mátyás - parsifal, ​parsifal
,,...jönnek, ​mennek, mintha emberek volnának" - mondja az angyalokról a hálátlanságról című vers zárlata. Ilyen mintha-lények mindenestül a parsifal, parsifal a szereplői. Minthaságuk, tünékenységük, kisbetűsségük hívja új életre a Grál-legendát: a vér, a test, a vágy és a szentség történetét, melyben a túlontúl emberi lovag istenkereső céllal jut el végül leglényegibb önmagához. A versek ideje azonban nem Artur király lovagjainak kora, még ha a nevekben vissza-visszacseng is; fontosabb, hogy a kudarcokkal tarkított kaland és keresés örök legendája beleoltódik a mindenkori ember hétköznapi történetébe. Hétköznapi szeretésbe, csalódásba, vágyakozásba. Mert ahogyan Varga Mátyás ezt megelőző, hallásgyakorlatok című kötetében, itt is a minimál-mozzanatok visznek bennünket oldalról oldalra tovább, minimál-perspektívából, hogy végül ez a végtelenül pontos kicsiség nőjön hatalmassággá.

Tim Burton - Karácsonyi ​lidércnyomás
Kinek ​jutna eszébe Télapót és az egész karácsonyt csak úgy ukmukfukk elrabolni? Természetesen Tim Burtonnek, no meg az általa írt és illusztrált könyv főhősének, Csontvázy Izsáknak. Izsák a rémület őshazájában, Halloweenföldén éli frászhozással teli, izgalmasnak tűnő életét, amikor egyszeriben azt veszi észre, hogy már igencsak unja a vérfagyasztást, a velőtrázást és a hátborzongatást. Elindul hát világgá, és egy elvarázsolt erdő közepén egy csudás világra lel. Egy szempillantás alatt rabul ejti a szeretet ünnepe, majd viszonzásul ő ejti rabul a szeretet ünnepét. Mindenki fedezékbe, kezdetét veszi az Izsák főszereplésével megtartott karácsony! A Karácsonyi lidércnyomás filmváltozatát már sokan ismerhetik, de Tim Burton eredeti rémes-rímes meséjét most először fedezhetik fel maguknak a felnőttnek látszó gyermekek és a gyermeknek látszó felnőttek. Kötelező olvasmány a morbid és abszurd humor kedvelőinek. Fontos tudni, hogy Burton most megjelenő verses horror-meséje ihlette a rajongók által jól ismert azonos című kult-bábfilmet. A később készült film szövege azonban nem azonos ezzel az eredeti vers-változattal, csupán az alaptörténet, néhány figura és a hangulat közös! Az eredeti vers éppen ezért kihagyhatatlan az igazi rajongóknak, akik a RÍMBÖRTÖN kötetnek köszönhetően korábban már megismerhették a kult-rendező verses vénáját is!