Gelléri ​Andor Endre válogatott művei

Zilahy Lajos - Halálos ​tavasz / Az ezüstszárnyú szélmalom
Zilahy ​Lajos (1891-1974) a két világháború közötti polgári magyar irodalom egyik legnagyobb hatású, legtöbbet olvasott írója és közéleti embere volt, aki haladó gondolkodásával, németellenességével sokak rokonszenvét kivívta. A Két fogoly, Valamit visz a víz s a nagyszabású A Dukay család regénytrilógia szerzője nemcsak a fordulatos, érzelmes bestseller-technikát ismerte jól, de bírálta saját osztályát s még inkább a történelmi Magyarországgal együtt széteső arisztokráciát. Most új kiadásban olvashatjuk a filmváltozatban is nagy sikerrel játszott Halálos tavasz-t (1922), első regényét s Az ezüstszárnyú szélmalom (1924) cím alatt megjelent novelláskötetét. Későbbi, nagyobb formátumú regényeihez képest Zilahy Halálos tavasz-a romantikus rajzát adja egy vergődő léleknek. A novellák hasonlóképpen romantikus jellegűek, de a fiatal író világába már beszüremkednek a valóság komoran hiteles elemei és a megélt tapasztalatok alapján kibontott lélekrajz eszközei is.

Végh Antal - Ha ​az Isten Nyulat adott...
Két ​szatirikus kisregényt és elbeszéléseket tartalmaz a kötet: valamennyi írás a mai falu életéről tudósít. Vérbő szatíra a Téeszmetró: a Vörös Rák nevet viselő téesz fantasztikus vállalkozásának meglepő és mulatságos fordulatokban bővelkedő története. A csőd szélén álló téesz, helyzetének javítására, metrót épít a falunak, a vezetőség és a tagok teljes hittel és hatalmas lelkesedéssel vesznek részt a terv megvalósításában. Először kézi erővel, aztán lopott gépekkel és a fővárosi metróépítkezéstől elcsalt szakemberekkel folyik az építkezés, de hajmeresztő korrupciókban, megvesztegetésekben sincs hiány - hisz csak ezek árán jöhet létre a világ első falusi metrója nyugati turisták szórakoztatására. A címadó írásban a "felsőbb szervtől" kirendelt szónok meggyőző beszédekben bizonyítja-magyarázza a téesz vezetőségének vagy a közgyűlésnek, hogy a jó elnököt miért váltják le, a szélhámost miért nevezik ki igazgatónak, a rossz elnök miért kap kitüntetést, a sikkasztó vezető milliós állami támogatást. S ezenközben elmondatik minden napjainkban dívó csalási, megvesztegetési forma és módozat. Az elbeszélések hősei többnyire idős szabolcs-szatmári parasztok, magányos emberek, utolsó képviselői egy letűnt korszaknak, a régi falu világának. A kötetzáró Élet-novella lírai hangvételű vallomás az író gyerekkoráról, családjáról.

Karinthy Ferenc - Szellemidézés
Apám ​mindig azt mondta, hogy ő azon a bizonyos augusztus 29-i éjszakán vált felnőtté, amikor az apja, Karinthy Frigyes meghalt. Az élménytől soha nem tudott végleg szabadulni. Budapest ostroma alatt, a pincében kezdte lejegyezni fiatalsága emlékeit. Feje felett közben szétlőtték a várost. Úgy érezte, amit nem vet papírra, az örökre elvész az időben. Ezért tekintette az első igazi regényének a Szellemidézést. Öregen pedig a legkedvesebb könyvének mondta. Szerette a frissességét. Visszasírta fiatalságának erejét. Felidézte az élmény lüktető valóságát. Számomra is legfontosabb könyve ez. Hiteles híradás a Karinthy család mindennapjairól. Karinthy Frigyes utolsó óráiról. A kamaszkor legszebb és legszörnyűbb nyaráról. Hitvallás és látlelet egy nemzedék felnőtté válásának felejthetetlen pillanatairól. A gyerekkori társaságról, amelyik egész életén végigkísérte. A Szellemidézés nem csupán azért érdekes könyv, mert a Karinthy Frigyes fia írta. Egyéni írói világot rendkívüli érzékletes módon felmutató, sajátos nyelvet teremtő művész varázslatos műve. Irigylem érte az apámat. Jó lett volna, ha fiatalon én is ilyen könyvet tudtam volna írni. Karinthy Márton

Gelléri Andor Endre - Egy ​önérzet története
"Ha ​van elütő látású szem, a naturalistáé és a meseköltőé bizonyára az. A nyers illúziótlanság világa az egyiké, a csupa-illúziók varázskertje a másiké. De íme, ez a kétfajta szem most egyetlen arcból ragyog elő. Gelléri Andor Endre a jobb szemével egyebet se lát, mint fenekedő mészároslegényeket, durva napszámosokoat, facér munkásokat, nyomort, pincét, műhelyek gőzét - «naturát»; a bal szemével pedig ezt az egész naturalista világot tündéri fátylakba látja, öltözteti, a levegőbe emeli s ott ringatja, mint egy mesét, egy álmot. A legérdekesebb stílusjelenség, stílusbravúr ez. Primitív népek életérzésében, látásában van így együtt az érdes valóság s a képzelet arany játéka." (Kardos László) "Egyszóval költő ez a javából. Nem megfigyelő, hanem álmodó. Álmok a valóságról: így lehetne talán legjobban megközelíteni ezt a folyamatot, amely benne végbemegy. Ő nem ceruzával a kezében jár a kocsmákba, nem valószínű, mert hiába is menne. Mert nem abból áll ő, nem megfigyelésből, ha figyel is. Neki egészen másirányú álomra van szüksége, hogy amit látott, életre keljen benne, minthogy a teremtés nála nem abban a síkban van, mint a világ, mások a pólusai. S bár olykor az álma megtévesztésig közel jár ahhoz, amit valóságnak nevezünk, de aztán el is kanyarodik tőle hirtelen, felcsap valahova, ahol még sohsem járt ember előtte." (Füst Milán)

Serfőző Simon - Amíg ​élünk
Ha ​hazautazom, s megállok a szelektől zúgó tanya végén, szabadon elmehet tekintetem kilométeres messzeségekbe. Ellátni Újszászig, szülőfalumig: Zagyvaré-kasig, a nyári konyha felőli oldalról Szolnokig, délnyugati irányban pedig majdnem az abonyi határig. Máig ismerőseimnek tudom azokat a kíméletlen szorgalmú embereket, akik ezen a tájegységen, párálló földhátak és laposok közt, a Kapás-Széles-Fűzfa- Havasi-dűlők mentén, a ködöt lengető, házunk körüli földeken teperték a munkát tavasztól őszig. Az ő életük keménységét, a Zagyván inneni és túli volt tanyasiaknak a hatvanas évek utáni mindennapjait, a velük tizenöt év alatt történteket próbálom - sűrítve az eseményeket, életeket - elmondani e kötetbe gyűjtött riportjaimban. Idevalósi írásaimban minden barázda, idevalósiak a zakatoló vasútpartok, a kutyákat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akiknek az életét kívánom megmutatni. Akiknek a sorsa életre szóló ügyem. Serfőző Simon

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - A ​szórakozó egyed
"Eléggé ​nehéz feladat A tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja, Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."

Gelléri Andor Endre - Gelléri ​Andor Endre összegyűjtött novellái I-II.
A ​harmincas évek Magyarországának lelkiállapotáról, hangulatáról kevesen tudnak olyan jellemzőt és lényegesen mondani, mint Gelléri Andor Endre. Novellái szívszorítóan költői vallomások egy távoli korról, távoli világról. Valami ősi meseszövő készség, valami bibliai-mítoszi, rafináltan elbeszélő báj, újszerű, meghatott líra hatja át írásait. Mindez a báj és kedvesség igazi hitelét, otthonosságát a nehéz életű kisemberek világában leli meg. S a vádat emelő, igazságot sürgető indulat heve is sokszor ott lappang - a játékos derűben. Mert a kor, amely annyi más társával, a magyar szellemi élet annyi nagy képviselőjével és ígéretével Gelléri Andor Endrét is elpusztította, kegyetlen kor volt, kultúrát és művészetet gyűlölő kor. S Gelléri éppoly szenvedélyesen tagadta meg ezt a kort, mint a haladás, a humanizmus többi harcosa világszerte. Nemcsak mártírsorsa biztosítja helyét a fasizmussal szembeszegülők között, hanem egész írói és emberi magatartása, életműve. Életműve csonkán maradt - és mi teljesnek érezzük. Beteljesülést nyújtott, mielőtt még teljességet ígérhetett volna. Remekművet alkotott, mielőtt végleg beléfojtották a szót. A kötet az életmű legjelentősebb részét - összegyűjtött novelláit tartalmazza, az eddigi legnagyobb teljességben.

Babits Mihály - Tímár ​Virgil fia / Halálfiai / Válogatott novellák
Babits ​egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusváltozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költő fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjai nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol ő tarózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát. (Illyés Gyula)

Lázár Ervin - Hét ​szeretőm
Lázár ​Ervin novelláinak három évtized alatt megjelent anyagából készült a válogatás. Az a finommívű, néhány kivételtől eltekintve frappáns, rövid ívre szabott elbeszélésforma, amely az író legszemélyesebb mondanivalóit hozza színre, való és képzelet, pontos tényszerűség és mesés lebegés együttesét alkotja. Már a kötetnyitó novellában is: egy vidéki cirkuszelőadás, ahol minden a helyén van, a közönség is köznapi, s mégis: a bűvész trükkje nem leleplezhető - s épp ez a titka, hogy nincsen (A bűvész). A városba szakadt fiatalember élményköreként idézi meg több írás is azt a hajdani pusztát, melynek élménygazdag elevenségéből, emberi tisztaságából, gyermeki varázsából egy csipetnyi is vigasztalás lehet (Rozmaring; Veréb a Jézus szívében). Ez a "tündéri realiz- mus"-ra való képesség, a naivitás tartományainak megőrzött integritása ad magyarázatot arra, hogy Lázár Ervin sikeres gyermekkönyvei és "felnőtt" elbeszéléseinek képzeletvilága egymáshoz illenek. Az írói személynek két alakmása van: Illés Ezsaiás és Simpf, s mindkettőben az álmodozó, a világ képtelen, szürrelisztikus megnyilatkozásaira nyitott személyiség rajzát adja az író. Ez a "szívjó" embertípus az esendők pártján áll (A kuka), képzeletvilágának teremtményeivel vonul ki a rideg valóságból (Egy lapát szén Nellikének), titkos dolgokért, köznapi ember nem sejtette ügyekért érezve felelősséget (A föld szíve). A kötet utolsó harmadában szereplő elbeszéléseket, párbeszédes fantáziajátékokat ismételten a felnőtt és a gyermek, szülő és aprócska lány egymásra ható világlátása jellemzi. Nem "gyermekszáj"-írások ezek, hanem a nyelvi és a képi fantázia együttes futamai, valamiről, ami a valónál igazabb, mégha a történet "nemlétező" valóságba vezet is át. A kötetbe gyűjtött három tucat elbeszélés érzékeny, komolyságában is játékos kisepikát nyújt az olvasóknak - Lázár novellisztikájának legjavát, amely minden olvasónak bátran ajánlható.

Szabó Magda - Ókút
Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

F. Scott Fitzgerald - Újra ​Babilonban
Századunk ​egyik legtehetségesebb amerikai íróját korán sírba vitte az alkohol és a szívbaj, "A nagy Gatsby"-ről szóló regénye meg néhány novellája azonban úgy is korunk klasszikusai közé sorolja. "A nagy Gatsby" egy jobb sorsra méltó gengszterről szól, aki csalóka illúzió rabja: az örök szerelemé... Az okozza vesztét, hogy különb, mint az előkelő társaság, melynek egyik hölgytagja az ideálja. A kötet többi darabja Scott Fitzgerald elbeszéléseinek legjavából ad mutatót, s lehetővé teszi egész írói életútjának áttekintését - magánélete és művészi elképzelései a húszas évek elveszett fiatalságának leglelkét idézik.

Ray Bradbury - Marsbéli ​krónikák - Kisregények és elbeszélések
A ​Földet elpusztító atomháború után egy embercsalád kóborol a Marson, békét, nyugodt életet, az ember által elpusztított Mars-lakók maradékát keresve. "Egyedül vagyunk. Mi és még egy maroknyi ember, akik néhány napon belül megérkeznek. Elegen ahhoz, hogy újra kezdjük. Elegen, hogy elforduljunk mindattól, ami a Földön volt, és új csapást vágjunk... És most megmutatom nektek a Marslakókat." Öreg emberek, egykori tudósok, művészek bujdosnak az erdőbe, egyikük a "Prédikátorok könyve", másikuk "Platón Köztársasága", harmadik a "Gulliver utazásai"... Közéjük menekül egy "tűzőr" is, a könyvégető új társadalom pribékje, s attól fogva együtt őrzik fejükben az emberiség kultúrkincsét egy jobb, tisztább világ számára... Ray Bradbury a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb művelője. Vérbeli író: a távoli jövőben sohasem a gépkorszak technikai részletei érdeklik - hiszen akkor már rég elavultak volna a könyvei -, sőt, tulajdonképpen nem is a távoli jövő - hiszen a Fahrenbeit 451-et saját bevallása szerint az ötvenes évek McCarhy-korszakáról mintázta. Az élet, az ember, a jóság és a gonoszság, az emberiség sorsa érdekli. Szenvedélyes humanista. És igazi költő: az élettelen, rideg várost s az onnan kiszabaduló ember első természetélményét ilyen hátborzongatóan, ilyen megragadó erővel csak költő tudja érzékeltetni. És végül: mesemondó, ahogy ő nevezte magát egyik nyilatkozatában - a régi mesemondó öreg bölcs utóda.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Thury Zsuzsa - Családi ​dolgok
Thury ​Zsuzsa született elbeszélő, az irodalmi divatoktól függetlenül alkotó realista író, aki mindig érzékenyen és pontosan ábrázol, akár anekdotázik, akár elmélkedik, akár ironikus, akár tragikus módon láttatja a világot. Elbeszélései az elmúlt fél évszázad belső, emberi történéseinek pillanatképei, akár önéletrajzi regényként is egybeolvashatók lennének. Elsősorban családi dolgokról szólnak a novellák, a gyermekkor szegénységéről, tragédiáiról, megaláztatásairól, de ugyanilyen tiszta és őszinte hangon szól az öregkor magányáról és veszteségeiről. A kötet erőssége a Tiszta helyzet című kisregény, amely a Mihelfi-Nagy család lassú széthullásának, képmutatásának és lelepleződésének groteszk és tragikus története. Thury Zsuzsa nagy hatásának titka kétségtelenül a személyesség varázsa és a realista jellemábrázolás: ez teszi lehetővé, hogy írói skálája az érzelmes emlékezéstől a maró szatíráig terjed. elbeszéléseinek e gyűjteménye erről a gazdagságról győzhet meg minden olvasót.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Változó ​felhőzet
A ​kötet időben is, térben is rendkívül változatos gazdag világot tár fel előttünk, melyben múlt és jelen, szerelem és kaland, az ifjúság nagy szenvedései és az idősebb kor csendes nosztalgiái fonódnak össze. A líraibb hangvételű elbeszélések mellett a könyv zömét a szatirikus írások teszik ki, az író az egykori középosztály hamis erkölcsi nézetektől, magatartásformákról, illúzióktól megfertőzött alakjait éppúgy megörökíti, mint korunk karrieristáinak bürokratáinak öntelt kispolgárainak, álszent képmutatását, törtető butaságát, vad önzését.

Jean-Paul Sartre - Egy ​vezér gyermekkora / A fal / A szavak
A ​nemrég elhunyt világhírű francia író három rövidebb írását gyűjti egybe ez a kötet. Az első, a címadó, egy francia gyároscsemete gyermekkorát és ifjúságát meséli el, az elkényeztetett üvegházi léttől egy megrontott kamaszkor fülledt perverzitásain át az ifjúkor harcias, tüntető jobboldaliságáig és antiszemitizmusáig. Ez a maróan szatirikus elbeszélés a nagyon egyéni jellemzésen keresztül megmutat valami nagyon lényegeset a fasiszta diktatúrák lélektanából is. - A második történet, A fal, a spanyol polgárháborúban játszódik: egy halálra ítélt forradalmár utolsó éjszakáját. lidércnyomásos elmélkedéseiben visszatükröződő életét ábrázolja. - A szavak-ban, ebben az emlékiratnak szánt nagyszerű önvallomásban Sartre a tulajdon gyermekkoráról, gyermekélményeiről, különös, bolondos és rokonszenves családjáról s a tulajdon íróvá válásának kezdeményeiről vall csillogó egyszerűséggel, megindító és megdöbbentő nyíltsággal.

Ismeretlen szerző - Eső ​a szilfák levelén
Az ​utóbbi években megjelent a két hasonló kisprózai antológia. - Naponta más és Ahol a sziget kezdődik - szintén előjelzés volt. Pályakezdő, túlnyomórészt valóban fiatal prózaírókat szólaltatott meg, s nem azért, hogy ezzel tizenöt vagy húsz jelentkezőt első vagy néhányadik sikerült novellájával íróvá, egy névsorba szedett csoportot írónemzedékké avasson, hanem azért, hogy a legújabban jelentkezőkkel mondathassa el a holnapi élő irodalom, a holnapi kispróza eszmei, gondolati, formai előrejelzését. Az előrejelzések nem föltétlenül válnak be. A pályakezdő-antológiák névsoraiban vannak nevek, amelyek fel-, majd eltűnnek, és vannak, amelyek újra írónevekké válnak. De az előrejelzésnek nem tehetség-előrejelzés a tárgya, hanem az, hogy merre halad a szépirodalom, a kispróza.

Szabó Magda - Az ​ajtó
Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött? Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást? Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben felkerült a The New York Times sikerlistájára.

Palotai Boris - Szerelmespár
Palotai ​Boris, a mindennapok kisrealitását hordozó novellái egyetlen szálra, csattanóra épülnek, írásai nem nélkülözik az iróniát sem. Fanyar iróniája, humora megható életszeretettel társul, melyből a legváratlanabb pillanatokban tör fel a tiszta líra, s mélyíti történeteit tragikussá. Megrázó belső monológjai különösen kamaszfiguráinak ábrázolását telítik meg igazi, szuggesztíven drámai feszültséggel.

Ilja Ilf - Jevgenyij Petrov - Elsöprő ​egyéniség
"Elég ​nehéz feladat a Tizenkét szék szerzőjének önéletrajzát megírni. Ugyanis az a helyzet, hogy a szerző két ízben született: 1897-ben, illetve 1903-ban. Először Ilja Ilf, másodszor Jevgenyij Petrov képében. Mindkét esemény Odessza városában történt. Ily módon az író már ifjúi éveitől kezdve kettős életet élt. Az idő tájt, amikor a szerző egyik fele a pelenkában rúgkapált, a másik már hatesztendős volt, és átmászott a temetőkerítésen, hogy orgonát csenjen... Megannyi kaland után a két különálló félnek végre sikerült összetalálkoznia. Ennek egyenes következményeként napvilágot látott a Tizenkét szék című regény... Efféle esetekben rendszerint arról faggatják a szerzőket, hogyan alkotnak kettesben. A kíváncsiskodóknak megemlíthetjük az énekművészek példáját, akik duettet énekelnek, és közben remekül érzik magukat..."