|
“… megírtam egy különös novellát, amely Önnek talán tetszeni fog – egy Sakknovellá-t, amelybe beépítettem a sakk filozófiáját…”; ez az idézet Stefan Zweignek egy jó ismerőséhez írt levelében áll, amelyet öngyilkossága előtt néhány hónappal írt neki.
Ez a ‘mesternovella’ – amely keletkezése óta sok millió olvasónak nagyon “tetszett” -, Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve.
Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának is tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja.
A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: ‘A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá -, s ezáltal végül embertelenné…’
Reméljük, e lecsiszolt logikájú és felkavaró szépségű, híres novella bilingvis kiadásához – Fónagy Ivánnak az eredetihez méltó fordításában – a mindkét nyelven értő, vagy az egyiket tanuló, jó irodalmat szerető olvasó érdeklődő “partnerül” szegődik.
Értékelések 5.0/5 - 1 értékelés alapján
Szuper
Kapcsolódó könyvek
Tar Sándor - Lassú teher
Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.
_"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.
Kurt Vonnegut - A hamvaskék sárkány
A többi világhírű amerikai íróhoz, Scott Fitzgeraldhoz, William Faulknerhez, John Steinbeckhez és társaikhoz hasonlóan Kurt Vonnegut is novellákkal kezdte hosszú pályafutását. A híres folyóiratok, amelyekben ezek az írások annak idején megjelentek, mára már sajnos elvesztek. Peter Reed professzor, Vonnegut egyik rajongója, kritikusa és írásművészetének szenvedélyes kutatója azonban bosszú évek szorgos gyűjtőmunkájával a teljes termést kötetbe rendezte. Vonnuegut abszurd humora, hangja és stílusa már a kezdetek kezdetén is összetéveszthetetlenül eredeti. Korunk egyik nagy gondolkodójának és szórakoztatójának legelső próbálkozásai ma is dokumentumértékű gyöngyszemek. (A javító kommentárja: Üdítően naiv szösszenetek, betekintést enged, mit is ettek irodalom címén Amerikában az ötvenes években. Felfoghatatlan, hogy ugyanez az író írta az Ötös számú vágóhidat, a Macskabölcsőt, vagy a Titán szirénjeit)
Báthori Csaba - Boldog ólom
A szerző előző kötetében (Üvegfilm) a szerelmét rögeszmésen követő s végül a nyomorba tragikusan belepusztuló anya alakja állt a középpontban. Itt a menekülő, magát megvonó és szenvedélyeitől idő előtt megsemmisülő apa-figurával való szembesülés határozza meg a könyv látásmódját, érzelmi tartományait. A szembenézés a jóvátehetetlen gyerekkortól az enyhületlen hiányérzetig terjedő regisztereket szólaltatja meg. Ez a tapasztalat itatja át a lírai alany világérzékeléséhez, szerelmeihez és saját apaszerepéhez fűződő kapcsolatát. A nemzedékek meghatározzák és elviselik egymás sorsát: a költői főszereplő a fiú- és apaszerep egyszemélyes gyújtópontjában igyekszik megszakítani a rombolás spirálját. A sors szorítása csak ott ernyed el, ahol a szerelem, érzékiség és gyöngédség, vagy más odaadó viszony vonzza a tekintetet. A kötet azt sugallja: az embert az igazság keresése teszi szabaddá.
Lélekvesztőn megkísérelt érzelmi eredetrajz ez a kötet.
Elszámolás,leltár, mérkőzés, kiegyezés.
Ismeretlen szerző - Rémségek könyve
Az ember néha akaratlanul is elkezd félni a sötétségtől. Rettegve lesi az eldugott sarkokat, árnyékos zugokat, hátha valamilyen nem evilági szörnyeteg figyeli embertelen gonoszsággal. De pontosan mitől félhetünk? Egy óriási gépezettől, vagy a szellemektől? A gondolatainkba beférkőző rosszindulatú növényektől? A szomszédban lakó pszichopatától, esetleg a saját árnyékuktól? Számos okot adhat a rettegésre ez a kötet, amely a Fangoria Horrormagazin második novellapályázatának legjobb írásait, az újság íróinak egy-két novelláját mutatja most be a nagyközönségnek. A Rémségek könyve tökéletes késő éjszakai olvasmány, amely ha nem is választ az összes kérdésünkre, amely az agyunk legrejtettebb zugaiban formálódik meg, arra mindenképpen tökéletes eszköz, hogy elfeledett és ezidáig soha elő nem került félelmeink most napvilágot lássanak a rövid történetek olvasásának következtében.
Petelei István - Petelei István összes novellái I-IV.
Petelei István (1852-1910) marosvásárhelyi születésű novellista és hírlapíró. Novellisztikáját, számos kortársához hasonlóan, hírlapírói tevékenysége és a 19. század második felének sajtóirodalma befolyásolta. A különböző sajtóorgánumokban megjelent írásait gyakran alakította át a lap vélt vagy valós közönségének igényei szerint. Időnként írásait kötetekbe is rendezte, sajátos kompozíciókat alkotva, A posztumusz kiadásokban az eredeti kompozíciókat nem ismerhették az olvasók. A jelen kiadás újdonsága, hogy Peteleinek mind a hét autográf kötetét tartalmazza a novellák eredeti kompozíciójának, a novelláskönyvek megjelenési sorrendjének megtartásával és a kötetekre, illetve az egyes szövegekre vonatkozó jegyzetekkel. Petelei István szerzői köteteinek újrakiadásával nemcsak a 19. század végének novellairodalmával kapcsolatos kutatások, hanem a műfajtörténethez a mediális elméletek felől közelítő vizsgálatok is új szempontokat kaphatnak. A mediális szemlélet szerint ugyanis a szövegek értelmezését nagyban befolyásolja megjelenési környezetük. A kiadás ehhez kíván kiindulópontként hozzájárulni.
Jókai Mór - A nagyenyedi két fűzfa
A nagy magyar mesemondó szép történelmi tárgyú elbeszéléseit tartalmazza ez a kötet. Ez a tizenkét történhet felöleli úgyszólván az egész magyar történelmet. Szerepel köztük Árpád vezér és a honfoglalás, Rozgonyi Cecília, a Zsigmond királyunk idejében vitézkedő hős asszonyunk története. Mátyás király fája és további kilenc történet a törökvilágból, a kuruc időkből és a szabadságharc hősi napjaiból. Jókai mesteri tolla alatt a nagyenyedi vitéz kollégistáktól Trajtzigfritzig és Bórembukk labanc rablóvezérek mulatságos figuráján át a rettenthetetlen bátorságú Simonyi Józsefig, a "legvitézebb huszárig" és Guyon tábornokig a feledhetetlen alakok egész sora elevenedik meg. És a székely asszony nemes pátoszától a Komárom anekdotázó könnyedségéig az elbeszélő modor változatossága ejt rabul.
Szabó Róbert Csaba - Kutyák birodalma
A kötet 21 novellája sokféle módon kapcsolódik a kutyákhoz, némelyiknek szereplői a kutyák, némelyikben csupán utalnak rájuk, de ilyenkor, az utalások révén mintha még erősebben érződne a jelenlétük. Mintha a novellák mondatai olyan vehemenciával és kitartással erednének a történetek nyomába, ahogy a kutya teszi, ha szagot fog. Mintha olyan buzgalommal kaparnák ki a földből a témát, ahogy kutya az elhullott csontot. Mondhatni azzal a folyton megújuló kíváncsisággal hajolnak témáik fölé, ahogy egy kutya hajol minden reggel ébredező gazdája fölé, boldogan köszöntve, mintha akkor találkoznának először. Még azt a pontosságot, azt a közeliséget, amellyel az elbeszélő a leírt jelenségekhez hajol (ahogy például az ablakon kitekintő fogorvosról leírja, hogy ugyanúgy nézett ki az ablakon, ahogy a szájakba pillant), azt is lehet kutyamozdulathoz hasonlítani. Vagyis a Kutyák birodalma azt jelenti: az emberek különös vidéke. Különös, hiszen egy kutyának minden kis mozdulat egetverően különös, észbontóan érdekes.
Ian McEwan - Geometria
A kötet Ian McEwan kilenc novelláját tartalmazza a József Attila Kör válogatásában. A történetekben a méltán világhírű, sajátos látásmódú, zseniális író legjobb formáját nyújtja: a morális problémákat szellemes-ironikus formában közelíti meg, szinte észrevétlenül adva kíméletlenül pontos jellem-, társadalom- és korrajzot.
F. Scott Fitzgerald - Flappers and Philosophers
Flappers and Philosophers was F. Scott Fitzgerald's initial encore - his first collection of short fiction, published in 1920 to capitalize on the success of This Side of Paradise, the novel that had made him famous at the age of twenty-three. Flappers and Philosophers contains some of Fitzgerald's best early stories: 'The Offshore Pirate' 'Bernice Bobs Her Hair', 'The Ice Palace', and 'Benediction'. In these narratives Fitzgerald presented his prototypical Jazz-Age heroines, beautiful and willful young women who later became trademarks of his fiction.
Mikszáth Kálmán - Öreg szekér fakó hám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Anatole France - Az istenek szomjaznak
Évariste Gamelin, a festő, David tanítványa, a Pont-Neuf körzet (korábban: IV. Henrik körzet) tagja, kora reggel a volt barnabita templomba ment, amely 1790. május 21, azaz három év óta a körzeti taggyűlés színhelyéül szolgált. A templom az Igazságügyi Palota rácsa mellett, egy szűk és sötét téren emelkedett. A két ókori oszloprenddel díszített, fordított gyámkövekkel és kandeláberekkel ékesített, idő dúlta, ember marta homlokzatáról lekalapálták a vallásos jelképeket, és a kapu fölé fekete betűkkel írták fel a köztársasági jelszót: "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, vagy Halál". Évarista Gamelin belépett a templomhajóba: a boltozat alatt, ahol valaha a Szent Pál kongregáció klerikusai karingben énekelték a szent dalokat, most veres sipkás hazafiak gyűltek össze, hogy megválasszák a városi hivatalnokokat, és megtárgyalják a körzet ügyeit. A szenteket kivették fülkéikből, és Brutus, Jean-Jacques Rousseau és Le Peltier mellszobraival helyettesítették őket. A lemeztelenített oltáron az Emberi Jogok Nyilatkozatának táblája állott.
.jpg?1575457313)
Tömörkény István - Szökés a bitófa alól
"Ki volt Tömörkény? - A magyar Alföld költője volt. - Petőfi volt, de prózában írt. Szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint a régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani. -Tömörkény azt a Magyarországot írta meg, amely még itt van, de már elszállóban van, mint a felhő a szél szárnyán... A szélmalmok csöndes forgása a látóhatáron, a füvek szinte szemmel látható növekedése, a távoli tanyáknak őskori csendje, a Tiszának megbékélt, megnyugtató folydogálása, a háborúmentes emberélet biztonsága, a jegenye módjára, lassan növekvő új generáció csöndben történő felváltása, a kiszolgált kocsikerekeknek szinte emberi pihenése - ez volt Tömörkény Magyarországa." (Krúdy Gyula)
Mikszáth Kálmán - Pipacsok a buzában
Minden lelkiismeretfurdalás nélkül szövi meséit a magyar író párisi regények kaptájára, mivel hogy Budapesten ugy sincs magyar élet. Valami bolond elmondta ezt egyszer (mikor még tán igaz volt) s azóta megfogamzott, mindenki belenyugszik s rajzolja innen a franczia életet, pedig franczia élet sincs Budapesten. Várkonyi grófné és báró Ködváry salonjaiban a Daudet és Ohnet alakjainak rossz másolatai mozognak, szólítják a grófnőket "asszonyomnak", isznak cognacot, esznek szarvasgomba-pástétomot és beszélnek tömérdek banalitást. Ugyan kedves kollegák, csapják el egyszer egy félévre a kedvencz auktoraikat, és ne olvassanak semmit, mielőtt hozzáfognának az íráshoz; beszélgessenek inkább a házmesterükkel, látogassanak meg egy fecsegő nagynénit, a ki rengeteg pletykát tud elevenekről, holtakról, forduljanak meg a kurta korcsmákban, hol a szegény emberek vigadnak, előkelő hotelekben, hol a gazdagok unatkoznak, iratkozzanak be legalább egy clubba, nézzenek körül a váczi utczán féltizenkettőkor délelőtt, uzsonnáljanak meg a Redout előtti kioszkban félhatkor délután és ha még sem látták meg a magyar életet, szaladjanak a szemorvoshoz, vessék magukat kura alá, de ne írjanak könyveket.
Fejes Endre - A hazudós
Fejes Endre írói világának sokszínűségét reprezentálja novellás kötete. Hősei nehéz, küzdelmes sorsú munkások, a Józsefváros szűk utcáin, sötét terein élnek. Szűkre mért életükből a képzelet szárnyán, szivárványos álmok segítségével próbálnak kitörni. De meséik nem csupán a prózai valóságot szépítő hazugságok, hanem egy másfajta, emberibb élet utáni vágyakozást is kifejezik. A bukástól, a kudarctól akarja védeni szeretett hőseit az író, értük, velük perel lírai realizmussal telített írásaiban.
Fodor Sándor - Az első hó
Amióta eszemet tudom nem volt cím-problémám. Az írások-könyvek szinte maguk sugallták – én csak lejegyeztem. Jól sikerültek-e vagy sutáknak bizonyultak – nem én vagyok hivatott eldönteni.
Valamikor kizárólagosan – utóbb “főként” mint novellistát tarottak számon. Legjobb(nak vélt) novelláimat a Tűzoltózenekar című kötetemben gyűjtöttem össze – 1983-ban jelent meg. Azt hittem akkor, hogy immáron újabb kötetre való novellát aligha írok. Tévedtem. Miközben (elkészült, de a kiadónak át nem adott) regényem esetleges újraírásán tűnődtem,, ismét kedvet kaptam a novellára. Ezeket írtam, amelyeket ebben a kötetben láthat az Olvasó.
Immár jócskán túl vagyok “az emberélet útjának felén” – harmincöt éve jelent meg az első kötetem. A jelen könyvbe foglaltak már (ne féljünk kimondani) – öregkori írások. A tél első “gyümölcsei”. Azt hiszem, ha a válogatásban nem lenne Az első hó című írás – én akkor is ezt írtam volna a könyv címlapjára.
Az Olvasó megítélésére bízom, vajon Az első hó ezúttal férfiasan kemény, tiszta levegőjű – vagy latyakos-ködös, alattomosan grippét terjesztő, hitvány telet jósol-e.
A szerző
Tömörkény István - Hühü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Örkény István - Egyperces novellák
"A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások.
Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetek-hónapokra terjedő figyelmet.
Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát.
Rossz közérzet, zaklatott idegállapot, nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető!
Fontos, hogy a címükre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppoly fontos tartozékuk a cím.
Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód.
Figyelem!
Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.
Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!"
Örkény István
Füst Milán - A sanda bohóc, Goldnágel Efráim csodálatos kalandjai
"Egy marék bolondság" - írta műve alcíméül Füst Milán a kéziratra. S voltaképpen valóban, nem más ez az abszurd-groteszk történet a cirkusz világából a világ cirkuszába vettetett bohócról, aki elindul, hogy csodálatos kalandok során dicsőséget szerezve elnyerhesse a kígyónő, Anglája Szűz kezét.
Ám mivel Füst Milántól való, "a bolondság" egyúttal filozofikus mesévé is válik.
"E kis könyvben fejetetején áll a világ, s aki kedvét akarja lelni benne, annak is a fejetetejére kell állnia" - vezet be minket Goldnágel Efráim, a sanda bohóc világába a szerző. - "Vagyis: e kis könyv szereplői fajankók. S amit végbevisznek: bakugrások. S mikor közrebocsátom, az a reménység vezet, hogy nyílván kívülem is akadnak olyanok, akik a fajankók képtelenségein mulatni tudnak és különösen akkor, ha képesség rejlik mögötte."
Az életmű-sorozat e rendkívüli darabja Szűcs Édua ráérző rajzaival kerül most az olvasók elé.
Serfőző Simon - Amíg élünk
Ha hazautazom, s megállok a szelektől zúgó tanya végén, szabadon elmehet tekintetem kilométeres messzeségekbe. Ellátni Újszászig, szülőfalumig: Zagyvaré-kasig, a nyári konyha felőli oldalról Szolnokig, délnyugati irányban pedig majdnem az abonyi határig.
Máig ismerőseimnek tudom azokat a kíméletlen szorgalmú embereket, akik ezen a tájegységen, párálló földhátak és laposok közt, a Kapás-Széles-Fűzfa-
Havasi-dűlők mentén, a ködöt lengető, házunk körüli földeken teperték a munkát tavasztól őszig. Az ő életük keménységét, a Zagyván inneni és túli volt tanyasiaknak a hatvanas évek utáni mindennapjait, a velük tizenöt év alatt történteket próbálom - sűrítve az eseményeket, életeket - elmondani e kötetbe gyűjtött riportjaimban.
Idevalósi írásaimban minden barázda, idevalósiak a zakatoló vasútpartok, a kutyákat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akiknek az életét kívánom megmutatni.
Akiknek a sorsa életre szóló ügyem.
Serfőző Simon
