|
Magyar nyelven most jelenik meg első ízben önálló koreai mesekötet. Korábban csupán néhány többé-kevésbé hiteles mesefordítás jelezte a Kína és Japán szomszédságában élő koreai nép sajátos hangú, emberközelségű mesevilágát. A koreai nyelvhasználatban a meséket általában legendá-nak nevezik, ami nem azonos a folklórkutatásban használt típuskategóriával. Ez a megnevezés kifejezi azt is, hogy az alkotások sokkal közelebb állnak a valósághoz, az ábrázolásmód reálisabb igényű, mint a par exellence tündérmeséké vagy akár a novellameséké.
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Urasima Taró, a szegény halász
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Az arany teknősbéka
E kis kötetbe foglalt mesék felvillantják előttünk a távoli vietnami nép életét, tanúságot tesznek gazdag képzeletéről, szenvedélyes érzéseiről, számot adnak bátorságáról, önfeláldozásáról, megőrizték optimista világszemléletét, derűs bölcsességét.
E mesék visszatérő motívuma az ember harca az elemekkel, de fölismerjük bennük a társadalmi hátteret is: a nép küzdelmeit, nyomorgását és a jólét utáni vágyát. A jó és a rossz viszályából a jó kerül ki győztesen, az igazság a szegény ember oldalán áll.
E mesékben öltött testet, amit a vietnami nép régi életében nem érhetett el.
Ismeretlen szerző - Ligetszépe
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A hulladémon huszonöt meséje
Élt valahol az őserdőben egy Valkalásana, azaz Kéregrágó nevű remete. Hosszú évezredeket töltött el remetetanyáján. Egy vadfügefa tövében ült, elmélkedésbe merült, sanyargatta testét, hogy vezeklése jutalmául elnyerje Brahmá egét. Nem ismert pihenést. A nagy önsanyargatásban keze-lába kiszikkadt, mint a fahasáb. Természetes szükségletét sem végezte. Napjában egyszer evett egy darab vadfügefa-kérget, azt is éjszaka, elmélkedés közben. A következő éjszakáig nem evett semmit, akkor megint evett egy darab fakérget. Így teltek az évezredek a nagy bölcs fölött az őserdőben.
Egyszer egy király meglátta a szent révületbe merült bölcset. Így gondolkozott:
"Amikor magához tér révületéből, lábaihoz borulva üdvözlöm."
Leszállt lováról és szótlanul várakozott. Négy őrségváltásnyi ideig állt ott, de a remete egész napon át folytatta elmélkedését. Ekkor a király így szólt magában:
"Ez a remete meg akarja mutatni: Ki vagyok, mi vagyok! Fennhéjázása megalázó reám nézve. Ám legyen; én is tudom, hogy mit kell tennem!"
Ezzel a király visszatért városába. Egész népét összehívatta palotája tróntermébe, és így szólt az egybegyűltekhez:
- Mondjátok, van-e közöttetek valaki, aki meg tudná zavarni a dölyfös remete áhítatát?
Ismeretlen szerző - A nyolcszirmú lótusz
„… A világmindenségben sok hatalmas birodalom van. Napnyugat országában, ahol a négy nagy folyó ered, ahol a szépséges havasok lándzsahegy csúcsai magaslanak, ott az Örökkévalóság Kilenc Emeletes Hegyének lábánál, a Hátukat Összetámasztó Oroszlánok sziklái között, a föld felett, mely olyan, mintha a nyolcszirmú lótusz, az ég alatt, mely olyan mint a nyolcküllőjű kerék, egy ligetben, melynek fái a szivárvány színeiben ragyognak, a sokféle fű és virág erdejében, a gyógyító nektár lúgosában áll a drágakövek vára…”
A ragyogó környezetben e sokszor kegyetlen, véres események sorozatát a lélekvándorlással magyarázza a keleti ember. A mesék, legendák legtöbb motívuma a buddhizmus ősrégi mesekincsét idézi.
Ismeretlen szerző - A nyírfa-fiúcska
Járja a vadász a tajgát, hattyú a zúgó Amur felett: az engedetlen lány az, aki átbucskázott a fején és hattyúvá változott....
Vadkan csörtet a bozótban – a falánk, önző sámán lelke lakik benne, akit mohóságáért erdei vaddá varázsolt a Tigrisember. És szájról szájra szállnak az Amur partján a csodálatos tündérmesék, hősmondák, állattörténetek...
Az olvasó szeme előtt megelevenedik a tajgalakók titokzatos szellemekkel, jó és gonosz állatokkal, leselkedő szörnyekkel benépesített világa.
Ismeretlen szerző - A boldogtalan kolibri
Ezek az indián mesék nem híres-neves kultúrák üzenetét hozzák, nem a büszke inka, azték vagy maja folklór gazdagságát hirdetik, hanem a dél-amerikai őserdők primitív népeiről vallanak. Ismeretlen táj, ismeretlen természet, furcsa élet, furcsa ember tárulkozik ebben a mesevilágban és sok-sok meglepő külsőséget kell lehántanunk, hogy közel férkőzzünk ennek a sejtelmes világnak lelkületéhez, gondolkodásához. „Egyszer két kisleány meghallotta, hogy a kolibri furulyázik. Olyan szépen játszott, hogy az egyik kisleány így szólt: >A felesége akarok lenni.< Felkereste a kolibrit és vele aludt.” – Ilyen üde színek váltakoznak nekünk oktalan, szokatlan drasztikummal, varázslattal, olykor suta költőiséggel, de kópé-derűvel és bölcselő kedéllyel is. ha figyelmesen olvassuk, mi mindent gondol a kóbor halász-vadász önmagáról és környezetéről, a sok furcsaság mögött valami nagy megnyugtató tanulságot lelünk: egy kissé rokonok vagyunk, mert talányai-honnan-hogyan-miért jött létre az ember és a környező világ ezer jelensége, a tűz, az éj, a csillag, az ünnep, a dal vagy a földművelés – tulajdonképp a mi talányaink is.
Ismeretlen szerző - Kalila és Dimna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A Mambiala dombja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A sárkánykirály palotája
Japán, tibeti, mongol, vietnámi, koreai, ujgur és kínai meséket foglal magában a Népek Meséi sorozat újabb kötete. Különös világot tár fel ez a mesekincs. Kínában a vizek istene, a bőség és jólét atyja: a Sárkánykirály, aki elefántcsontból faragott, arannyal ékesített palotájában lakik a tengerek mélyén. Sok jótett fűződik nevéhez, sokkal több, mint például ahhoz az ember-császáréhoz, aki magas falat emeltetett az ellenség ellen, s az udvari tudósok tanácsaira hallgatva, élő embert temettetett el benne. Egy tibeti mese elmondja, hogyan hagyta el a vadlovat a hátasló, hogy az azúrkék Szkijben éljen az emberek között, akik minden élőlénynél bátrabbak és okosabbak.
A mongol mesék ravasz fintorból a mesehősök ezerféle leleményességét ismerni meg, mellyel túljárnak a magusz, a mongolok démona eszén. Mintegy száz mesét talál a Sárkánykirály palotájában az olvasó, és a száz mese között alig akad a mi olvasóink számára ismert. Annál több az ódon ízű, keleti szemlélettel megalkotott mese.
A magas szintű, művészi illusztráció Orosz János festőművész alkotása.
Ismeretlen szerző - Tolvajok kútja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A pórul járt víziszellem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Sfurtuna, az elátkozott leány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - A fakó lovacska
Ezeket a kazah népmeséket 1942-1944. között fordítottam, amikor a nagy szovjet honvédő háború idején Moszkvából Közép-Ázsiába evakuálva, Kazahsztán köztársaságának fővárosában, a szép Alma-Atában éltem. A kazah népköltészet szépségére még egyetemi hallgató koromban felhívta figyelmemet öreg professzorom, Vámbéry Ármin, a világhírű magyar utazó és folklórista, aki járt a kazahok között és emlékét még máig is őrzik ott.
Ezeknek a meséknek nagy része még oroszra sincs lefordítva. Egy részük kazahul sincsen még kiadva. Az alma-atai Tudományos Akadémia kéziratos gyűjtését bocsátotta rendelkezésemre és kazah munkatársakat adott mellém, akik a nyersfordítás elkészítésében támogattak.
A magyar fordítás munkájában Geréb László volt segítségemre.
Hálás köszönetet mondok e helyen a Kazah Tudományos Akadémia kitünő tudósainak támogatásukért. Különösen Avezov elvtársnak, a kiváló költőnek, aki a kazah népköltészet legjobb ismerői és földerítői közé tartozik.
Balázs Béla
Ismeretlen szerző - A három narancs palotája
Furfangos kópék, tohonya hétalvók, serény hajadonok, leleményes grófkisasszonyok, gonosz mostohák, jóságos tündérek, megszemélyesített elemi erők és halálba bűvölt lelkes állatok népesítik be a spanyol nép színes képzeletvilágát, mely gazdag mesekincs ihletője. Sok hagyományos, ismert elemet találunk ebben a mesevilágban, olyanokat, mint a hármas számmágia, a „legkisebb” fiú vagy leány szerencséje, az útbaigazító és tanácsadó aggastyán alakja, és ezek az elemek helyenként drasztikus, misztikus motívumokkal is keverednek. A halálos szorongás kópéderűvel párosul, s a gyöngéd árnyalatok és rikító színek kavargásában az igazságra szomjas szegény nép duzzadó ereje és tiszta vágyai öltenek testet.
Ismeretlen szerző - A varázsdob és a látó asszonyok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Holdangyal
A tadzsikokat a 16. századig nemcsak történelmük, nyelvük, de kultúrájuk is évszázadokig a perzsa birodalomhoz, és ezzel együtt a perzsa irodalomhoz kötötte. A tadzsik nyelv ugyanis a mai perzsával és afgánnal együtt elválaszthatatlanul a 9–10. században kialakult újperzsa nyelvhez kötődik. Ahogyan nem választható el a klasszikus perzsa és tadzsik irodalom egymástól, ugyanúgy nem független a tadzsik folklór sem a perzsától, a közös iránitól, sőt a tadzsikokkal szomszédságban és kapcsolatban élő különböző török népek költészetétől sem.
A tadzsik folklórral csak a 20. században kezdtek el tudományosan foglalkozni. Az 1900-ban megjelent első tadzsik népmesekötet után a harmincas években a Tadzsik Tudományos Akadémia indította el a már pusztulóban lévő gazdag folklórkincs összegyűjtését és tudományos publikálását. A tadzsik népmesék 1938–40-ben, majd 1954–57-ben jelentek meg nagyobb számban. A kötet meséi is ezekből a gyűjteményekből származnak.
Ismeretlen szerző - Az aranyhajú királylány
Ebben a kötetben déli szomszédaink, a délszláv népek meséit mutatjuk be.
Akadnak köztük hagyományos mesék: hős királyfiak indulnak útjukra, hogy megvívjanak a sárkányokkal, boszorkányokkal, és kiszabadítsák a tündért. Ám ezek a hősök csak látszatra királyfiak – valójában a népet jelképezik. A népi képzelet indítja őket útra, hogy megvívjanak a földi, ártó hatalmakkal.
De már sok mesében, különösen a trufákban, leplezetlenül maga a nép egyszerű fia száll harcba. Nem visel fényes fegyverzetet, egyedüli fegyvere – a leleményessége. S bizony, életrevalóságával mindannyiszor letöri az ördög szarvát...
Így ezek a trufák nemcsak mosolyt fakasztanak, hanem azt is hirdetik, hogy a nép legyőzi az igazságtalanságot, megtorolja a gonoszságot.
Ismeretlen szerző - Elvarázsolt madarak
Nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban,öltözetben és környezetben áll előttünk. A hősök ezekben a mesékben is a szegény, elnyomott nép álmait váltják valóra, s csak annyiban különböznek más népek mesehőseitől, hogy az örmény szegényt csak ritkán segítik titokzatos erők, varázslók és tündérek, legtöbbször saját furfangjának, leleményességének köszönheti sikereit. A bölcsességet az állatok világában itt a kígyó és a ló testesíti meg, az istenek és táltosok képviselői.
A meséket erős igazságérzet jellemzi. A jók mindig elnyerik bennük jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. Néha felbukkan a csupán költői igazságszolgáltatásnál lényegesebb igény is, a társadalmi igazságtalanságok felismerése. Ezt mondatja a bölcs takáccsal: „Én, uram, csupán egyet akartam, azt, hogy tudd: szolgáid között bölcsebbek akadnak, mint vizirjeid, és hogy ezután vedd emberszámba a takácsokat és saruvargákat is!”
Ismeretlen szerző - A szép delfinlány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
