Szerencsés időben jártam a rezervátumban. Azokban az években éledtek újjá a régi hagyományok, biztossá vált az összetartozás tudata, az önállóság követelése. Az észak-amerikai indiánok jövője mégis bizonytalan. De ragaszkodásuk saját földjükhöz, kultúrájukhoz segített önmaguk megőrzésében. Egyszóval: a fennmaradásban.
Kapcsolódó könyvek
Kertész Magda - Vendég voltam Japánban
Bejrúton, Indián, Hongkongon át, a legnagyobb japán hírügynökség vendégeként érkezett Japánba Kertész Magda, a Nők Lapja ismert munkatársa. Az idegen hosszú évekig élhet Japánban anélkül, hogy átléphetné egyetlen japán család küszöbét. A hírügynökség munkatársai azonban meghívták a vendéget otthonukba, elvitték rokonaikhoz, ismerőseikhez, és hétköznapi jelenségekben mutatták meg az ősi törvényeknek és a legmodernebb vívmányoknak azt a furcsa keverékét, ami a mai japán élet fő jellemzője.
David Attenborough - Titokzatos állatok nyomában
A legtöbb állat, amely 1950-ben brit televízióban adásba került, lábtörlőn, vagy pokrócon üldögélt. A televízió lényegében élő műsorközeg volt. A filmet - mivel drága volt, ritkán használták, kivéve a hírműsorokat, így ha egy személyt, vagy egy állatot meg akartak jeleníteni a képernyőn, akkor annak el kellett mennie az észak -londoni Alexandra Palace-be. Az országban egyedül ott működött két apró stúdió, ahol a napi, mindössze négy-öt órányi televíziós műsort összeállították. A műsorok készítői és a nézők is azt gondolták, hogy a még gyermekcipőben járó médium legnagyobb erénye az azonnaliság. A képernyőn megjelenő események valóan akkor és úgy történtek, ahogyan a nézők látták. Ez a tudat különös ízt adott a televíziózásnak, mely azóta jórészt elillant már. Ha egy színész elfelejtette a következő mondatot, a súgást mindenki hallhatta. Ha egy politikus kijött a sodrából, azt ország-világ láthatta, és szó sem lehetett arról, hogy később meggondolja magát, és ragaszkodjék ahhoz, hogy óvatlanul elejtett szavait kivágják a műsorból. És ha az állatok viselkedtek neveletlenül, gazdájuk bosszúságán mindenki derülhetett.
Kittenberger Kálmán - A Kilimandzsárótól Nagymarosig
A legsikeresebb magyar vadászíró tudományos munkában eltöltött, élményekben gazdag életének ezernyi tapasztalatáról szól ez a sokszínű gyűjtemény. Az 1881-ben született és 1958-ban elhunyt Afrika-kutató és útirajzszerző lenyűgözően érdekes megfigyeléseit tette közzé ebben a könyvében, amely 1956-ban jelent meg először. Az afrikai vadászkalandok, gyűjtőutak, természetrajzi és néprajzi megfigyelések az akkor még oly egzotikus, oly távoli földrész csaknem egy évszázaddal ezelőtti képét idézik, a hazai vadászkalandok pedig Kittenberger Kálmán páratlanul tartalmas életének ugyancsak izgalmas, de immár bölcs derűvel átszőtt élményeiről adnak számot.
A világéletében oly szűkszavú, híres vadász ebben az utolsó munkájában a természettudós tényeket közlő, hitelességre törekvő részletességgel foglalta össze mindazt, amit a "fekete földrész" növény- és állatvilágáról, a lélegzetelállítóan izgalmas vadászatokról, a bennszülött népek életéről és szokásairól, továbbá a hazai erdők, mezők vadászútjairól még elmondhatott.
Maderspach Viktor - Medve!
" ... ember és állat egyaránt megdöbben, a halál misztériumának közelségét megérezve elhallgat, pillanatokra kővé mered. Ez a végső vészkiáltás egyaránt idegbontó, akár a nehézkes és indolens szarvasmarha, akár a fürge, de amellett hallgatag ló tüdejének végső erőfeszítése rezegteti meg utoljára a hangszálakat.
Az előbbinek mély feljajdulása és az utóbbinak nyerítésszerű vinnyogása egyaránt kifejezésre juttatja azt a minden képzeletet meghaladó őrjöngésszerű ijedelmet, mely a szerencsétlen állatot abban a pillanatban megszólaltatja, amikor a medve teljes súlyával ránehezedik és fogat és karmait a húsába vágja. "
Sten Bergman - Kamcsatka ősnépei, vadállatai és tűzhányói között
Bergman Sten (1895-1975) svéd zoologus. A svéd Földrajzi Társaság és a svéd kir. Tudományos Akadémia kezdeményezésére, 1923-ben indult el az a tudományos expedíció, amelynek célja Kamcsatka természeti viszonyainak tanulmányozása volt. A könyv, olvasmányos formában számol be erről az útról, a szerző és útitársai által készített fényképek szemléletes illusztrálásával.
Bodoky Richárd - Livingstone
Egy szorgalmas skót takácslegény a múlt század első felében önerejéből orvosi és misszionáriusi stúdiomokban kezdett, hogy nagy álmát valóra válthassa, hogy eljuthasson a titokzatos Afrikában. 1840-ben kezdte meg a munkáját a Becsuána-földön mint a Londoni Missziói Társulat küldöttje. Hogyan valósult meg élete legnagyobb szenvedélye, miképpen vált az afrikai föld egyik legnagyobb felfedezőjévé és közben a feketék igazi barátjává és ismerősévé Davig Livingstone, hogyan került a nemzetközi érdeklődés középpontjába, amikor Stanley expedíciója bravúros módon felkutatta a már halottnak hitt öreg tudóst - erről szól ez a regényes életrajz.
A kötet hitelességét Livingstone naplójának, úti beszámolóinak, leveleinek, Stanley leírásának részletei, valamint számos dokumentum jellegű fénykép növelik.
Baktay Ervin - Hindusztán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Baktay Ervin - A Pandzsáb
A nyugat - vagyis a görögség, az ókori Európának ez a vezető kultúrnépe - egészen Nagy Sándor keleti hódítóútjáig csak igen keveset tudott Indiáról. Amit Hérodotosz és mások Indiáról feljegyeztek, többnyire másod-, harmadkézből nyert értesülés volt és a perzsák útján jutott el nyugatra. A perzsák azonban jól ismerték Indiának északnyugati részét, hiszen birodalmuk, legnagyobb kiterjedésében, egészen az Indus folyamig nyúlt és perzsa népcsoportok, a zarathusztrai vallással együtt, az Induson túlra is beszivárogtak. Perzsa emlékek tanúskodnak erről az északi Pandzsábban is, pl. a taxilai ásatásokkal napvilágra került romvárosban. Az ókori nyugat, amikor «Indiáról» beszélt, voltaképpen csak az Indus folyó környékét és az ettől keletre elterülő síkságot, vagyis a mai Pandzsábot értette e név alatt. India: az Indus folyam vidéke. Még Nagy Sándornak is csekély fogalma volt arról, hogy amikor - véleménye szerint - «meghódította Indiát», tulajdonképpen csak India egy igen kicsiny részét látta s ennek az aránylag kis területnek is csupán töredékét vetette uralma alá. Számára is mindössze az Indus folyamon túl fekvő ország jelentette Indiát és csak utódának, Szeleukosz Nikátornak követe, Megaszthenész adott hírt elsőül India távolabbi tájairól. Megaszthenésznek töredékekben fennmaradt munkája az első, nyugati embertől eredő leírás Indiáról, illetve Indiának északi részéről. Az északnyugati terület, amelyről ebben a könyvben beszélünk, később kapta perzsa «Pandzsáb» nevét. Ez a szó «öt vizet», «öt folyót» jelent.
Bóna István - A hunok és nagykirályaik
A könyvben nincs szó olyan eseményről, amely ellentétben lenne a régészet tanúbizonyságával, s megfordítva: nem tárgyal olyan régészeti leletet sem, amely ne volna beilleszthető a hunokról és korszakukról egyre valósabb történeti képbe. A könyv ezért nem új hipotézis a hunokról, hanem máig terjedő ismereteink összefoglalása. Erőssége a Szerzőnek, hogy a késő antik-korai középkor történelmi tudományában is otthonos. A régészet eredményeit - kivált elméleteit - nem kellett ellenőrzés nélkül átvennie, mivel gyakorló régészként a leleteket és a hozzájuk kapcsolódó szakirodalmat jól ismeri. Ugyanakkor otthonosan mozog az írott forrásokra támaszkodó történettudományban is, lévén maga is történeti munkák szerzője és szerkesztője
Ismeretlen szerző - Magyar utazók, földrajzi felfedezők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Halász Gyula - Öt világrész magyar vándorai
Halász Gyula könyve jó példája a legnemesebb értelemben vett ismeretterjesztésnek. A műben szereplő 13 világhírű magyar utazó és földrajzi felfedező - Benyovszky Móric, Kőrösi Csoma Sándor, Magyar László, Xántus János, Vámbéry Ármin, Széchenyi Béla, Lóczy Lajos, Zichy Jenő, Teleki Sámuel, Déchy Mór, Bíró Lajos, Torday Emil és Stein Aurél - életútja és tudományos pályafutása felér egy-egy kalandregénnyel.
Földünk szinte minden tája, ismert és kevésbé ismert szöglete vonzotta világjáró honfitársainkat, akikre méltán lehetünk büszkék: nevükhöz számos - a földrajztudomány által mindmáig számontartott - felfedezés, kutatási eredmény fűzödik.
A reprint kötetet újonnan készített földrajzi névmutató egészíti ki.
Friedemann Bedürftig - A világ 500 csodája
A világnak sokkal de sokkal több csodája van, mint az a hét, amelyet az ókor ismert. Ez a pompás képeskönyv kereken 500 jelentős műemléket, építészeti mesterművet és egyedülálló szépségű tájat mutat be. Az összes világcsodát szemléletes leírás és briliáns képek alapján ismerhetjük meg.
Stein Aurél - Indiából Kínába / Nagy Sándor nyomában Indiába
Stein Aurél, az 1943-ban elhunyt Kelet-kutató és régész angol nyelvű könyveit évtizedenként adják ki újra meg újra Angliában és Indiában, nemrég elkészültek az első kínai fordítások is - "csak" hazájában volt mostoha sorsú szerző hosszú évtizedekig. A Palatinus Kiadó 2007-ben - Felföldi Szabolcs, szegedi régész-történész gondozásában - elkezdte az adósság törlesztését, sorban jelentetve meg a szenzációs utazások krónikáit. Elsőként a "Homokba temetett városok" látott napvilágot, aztán a "Romvárosok Ázsia sivatagjaiban". Most két munkája olvasható egy kötetben. Az egyik, az "Indiából Kínába". Harmadik utam Belső-Ázsiába először 1923-ban jelent meg. A másik mű Stein fölfedező szenvedélyének talán legszebb és legizgalmasabb tanúbizonysága: a kutató több kisebb-nagyobb expedíciót is szervezett északnyugat indiai területekre, hogy Nagy Sándor nevezetes hadjáratának útvonalát rekonstruálja. Ezeknek az utaknak az összegzéseként született a "Nagy Sándor nyomában Indiába".
V. K. Arszenyev - A Távol-Kelet őserdeiben
Amikor a Szovjetunióban 1928-ban megjelent Arszenyev Derszu Uzala című könyve, Gorkij meleg hangú levélben üdvözölte a szerzőt:
"Tisztelt Vlagyimir Klavgyijevics!
Nagy élvezettel és gyönyörűséggel olvastam könyvét. Nem szólva tudományos értékéről, mely kétségtelen és hatalmas – valósággal elbűvölt ábrázoló ereje. Önnek sikerült magában egyesítenie Brehmet és Fenimore Coopert – s ez, higgye el, nem csekély dicséret. A gold alakját kitűnően írta meg; számomra élőbb és művészibb figura, mint Bőrharisnya…"
Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a gold vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.
Balázs Dénes - Magyar utazók Amerikában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Balogh János - Bioszféra-expedíció
Ha egy öklömnyi almát nagyon vékony hártyapapírba csomagolnánk be, a legvékonyabb papír is vastagabb lenne, mint a Földön a bioszféra, az élet területe. De az élet e hártyavékony szférája további négy összetevőből: légkörből, talajból, vízből és élővilágból áll. Be tud-e a mai ember illeszkedni a természetbe anélkül, hogy összhangját megbontaná?
Úti kalauzunk, a biológia és környezettan tudósa beszáguldja velünk az egész Földet a trópusi őserdőktől a sarkvidékekig, és szóval, képpel, térképpel elmagyarázza, hogy a természet és az ember együttműködésének egyetlen módja az alkalmazkodás. Nem harcolni kell a természet ellen, nem pusztítani kell adományait, hanem okosan gazdálkodni velük.
Peter Aughton - Cook kapitány
A legendás James Cook kapitány és legénysége 1768-ban kettős feladattal vágott neki az ismeretlen meghódításának. A brit kormány arról tájékoztatta a korabeli közvéleményt, hogy az expedíciót kizárólagosan tudományos céllal indította útnak, nevezetesen azzal a feladattal, hogy a Föld egy távoli pontjáról megfigyeljék a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Az Endeavour tengerészei azonban tudták, hogy versenyt futnak az idővel és vetélytársaikkal, a francia, holland, netán spanyol felfedezőkkel, akik ugyanabban a titkos reményben tették kockára életüket a távoli vizeken: ők lesznek az elsők, akik rábukkannak a feltételezett déli kontinensre, azaz a későbbi Ausztráliára.
Volt-e valaha is olyan felfedezőút a világtörténelem során, amelynek ilyen gazdagon sikerült összhangba hoznia a tudomány és a művészet sokféle nézőpontját? Hiszen az utazás magába foglalta a matematikától és a csillagászattól kezdve az antropológia, a botanika, a természetrajz, a földrajztudomány, a geológia, a műszaki rajz, a festészet, a kartográfia, az orvostudomány, a hadtudomány, a táplálkozástan, a nyelvészet, a pszichológia megannyi elemét - nem beszélve a vezetéshez és a szervezéshez szükséges szakértelemről, amely nélkül aligha lehetett volna az ellátásról gondoskodni, és a legénységet három éven át egészségben és jó hangulatban tartani a földgolyó túlsó felén.
Peter Aughton eredeti naplórészletekkel hitelesített, térképekkel illusztrált könyve részletes és lebilincselő beszámoló Új-Zéland és Ausztrália felfedezéséről, továbbá a Csendes-óceán egzotikus szigeteinek első, kalandos feltérképezéséről.
Hagymásy András - Prágai kocsmakalauz
"A Kisoldal Prága legizgalmasabb kerülete. Nem azért, hogy lesz-e hely a Kandúrban, vagy hogy vándortermeszek módjára lerágják-e rólunk a húst az úton átkelő koreaiak. A Kisoldal az utcái miatt a legizgalmasabb. Erre rájönni csak akkor fogunk, ha eltévedünk. Akár szándékosan is! Nincs szebb, mint menni az orrunk után, beleszagolni a sikátorokba..."
"... a faborítású helyiség, a hajós relikviák, a függönyként operáló halászháló, az árboc takarta ablakra aggatott mentőöv, az ajtóban megkapaszkodott horgony egy rejtői kikötői kocsma hangulatát idézi. A hajó formájú csapszék különösen elegáns megoldás: a bámész vendég talán azon sem lepődne meg, ha 11 óra tájban a fali kolomp kondulására megreccsenne a faszerkezet, és a hajó korsóstul, sörcsapolóstul és csaplárnéstul útnak indulna egy távoli kikötő felé, hogy másnapra visszaérkezve friss sörgyári herkentyűkkel váltsa valóra a környékbéliek mindennapi álmait..."
V. K. Arszenyev - Az őserdők fia
V. K. ARSZENYEV
1872-ben született Pétervárott. Már gyermekkorában mohó buzgalommal olvasta a kalandregényeket, és különösen az útleírásokat: legkedvesebb szerzői Verne, Darwin és a híres orosz utazó, Przsevalszkij voltak. A gyermekkori álmok csakhamar valóra váltak. Arszenyev 1896- ban elvégezte a tiszti iskolát, s pár esztendő múlva Kelet-Szibériába vezényelték. Oroszországnak 1egelhanyagoltabb része volt ez akkoriban. A fiatal térképésztiszt mérhetetlen nyomorban sínylődő őslakókat, végtelen mocsarakat, átjárhatatlan vadont talált itt. Csak egyetlen vasútvonal vezetett át a tajgán. Kelet-Szibéria jórészt még felderítetlen terület volt.
Arszenyev egyik expedíciót a másik után vezette a Szihote-Aliny hegyei közé és az Usszuri
vidékére. 1906-tól 1910-ig járta kozákjaival a tajgát, és számtalan kalandot élt át. Tudományos munkássága később sem lankadt. 1918-ban Kamcsatkában járt, l923-ban a Kommandor-szigeteket térképezte fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kutatói munkássága pedagógiai tevékenységgel is bővült. A Vlagyivosztoki Népi Egyetemen tanított, azonfelül részt vett a Távol-Kelet fejlesztésére alakult bizottságok munkájában. 1927-ben vezette utolsó nagy expedícióját a távol-keleti tengerpart északi vidékeire. 1930-ban, ötvennyolc éves korában halt meg.
Legtöbbet olvasott könyvét - amelyet itt új kiadásban bocsátunk közre - Derszu Uzala, a derék bennszülött vadász emlékének szentelte. Az ő társaságában tette meg 1906. és 1907. évi utazásait, tőle tanulta meg értő és vizsgáló szemmel figyelni a természetet. A színes, érdekes útleírás természetesen rég tovatűnt állapotot tükröz: Arszenyev és kozákjai járhatatlan őserdőkön vergődnek keresztül, zabolátlan folyók árvizétől menekülnek, s a vadonságban nemcsak a vadállatoktól, hanem - az emberektől is tartanak.
A könyv utolsó sorai azonban már a változást sejtetik. Valóban, Szibéria ma már nem lakatlan, ismeretlen föld többé: a szovjethatalom évei alatt hatalmasat fejlődött, amiben része vo1t Arszenyev úttörő munkásságának is.
Sven Hedin - A rejtelmes India felé
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.