Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Nikolett0907
4.5/5

“Az ​olyan gyűlölet, amikor az ember nem is tudja, kit is kéne gyűlölnie valójában – végül mindig saját maga ellen fordul, a saját átkozott sorsa ellen. Ez történik azokkal, akiket olyan ember árul el, akit szerettek.”

Hogy őszinte legyek a mai napig nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e ezt a sorozatot vagy sem. Sajnos az első kötettől kezdve egy bizonyos hullámzás jellemzi az olvasási élményemet, ami “az egyszer olvasható” és az “olvastam, de minek” kategóriákba estek.

A mostani rész viszont felettébb adott egy löketet, ugyanis bár különösebben nem történik benne számomra semmi izgalmas, mégis alig tudtam letenni a könyvet.
Karakterek szempontjából éreztem ezt a változást, ugyanis az előzőektől eltérően most hagyott az író lehetőséget az elmélyülésre, illetőleg én sokkal jobban átláttam Harry gondolatait és ez által megértőbb lettem a viselkedése és döntései iránt.

Ami a mostani kötet cselekményét illeti, mint fent említettem nem éreztem azt a mindent eldöntő izgalmat, de nem is ezért értékelem a könyvet négy és fél csillagra.

Egy biztos, nagyon érdekes olvasmányban volt részem és pont ezért várom a következő részt.


Ákos_Tóth
5.0/5

Megértem ​azokat, akik rossz regénynek tartják – 90 százaléka ellenére ugyanis én eddig csak ilyen visszajelzéseket kaptam a közvetlen környezetemből. Ezzel együtt azt mondom, a Boszorkányszög jobb, mint a Hóember, még azzal együtt is, hogy jóval több tárgyilagosan megállapítható hibát lehet a számlájára írni. Ez sem egy könnyen védhető álláspont…

Tény ugyanis, hogy a _Boszorkányszög_et utoljára átnéző szerkesztő rendkívül megengedő volt Nesbø-vel, sőt, talán ő maga is elbóbiskolt a szövegen egy Jim Beam és egy Iggy Pop lemez hatására. Stílus és történetszövés terén vannak azért itt problémák, a kötet kritikusai ezt egyszerűen csak úgy mondják: vontatott. És tényleg az, mivel a szükségesnél többször szakadnak félbe fontos eseménysorok, túl sok az értelmetlen, akár csak néhány soros betoldás, a szerző túl átlátszóan próbálja húzni az időt, mintha csak Sterling Archer módjára karakterszám alapján kapná a bérét, és ráadásul még levegőben lógó történetszálak is visszamaradnak az utolsó lapok végére.
A legerősebb negatívum mégis Harry megvilágosodásainak egyike: {{ez a bizonyos okfejtés az emberi bélrendszer működésének sebességéről és a magokról veretes WTF? momentum volt a számomra, főleg úgy, hogy magam is legalább három egyéb variánst tudtam volna kitalálni, ami Willy Barlira terelte volna a figyelmet}}.
Hogy ennek ellenére miért remek regény a Boszorkányszög? Egyrészről Nesbø ezúttal nem akart olcsó trükkökkel félrevezetni, Hole nem indult el olyan tévutakon, amikről én pusztán a könyv fizikai kiterjedésének ismeretében tudtam, hogy tévút. Ami viszont még fontosabb: az amúgy 400 oldalnyi terjedelmet nem okvetlen érdemlő bűnügyön sikeresen csavart egyet, egyszerre helyezve regényeken átívelő dimenzióba a cselekményt, és alkotva meg egy önállóan is élvezhető/érthető, de a leírtakon bőven túlmutató sztorit. A Hóember esetében nagyon minimális volt bennem ez az érzés, itt viszont határozottan zavarni kezdett, hogy nem olvastam el a közvetlen előzményeket. Ám a történet kivezetése, az a mód, ahogyan Harry meglovagolta a zavaros, még csak félkész puzzle-ként ismert rejtélyt, egyszerűen zseniális volt – nem mint krimi, hanem mint kaland, kihívás. Számomra plusz extra volt, hogy körülbelül félúton felbukkant egy olyan eszmei konfliktus is a történetben, ami több, amúgy klasszikus Alain Delon filmben és francia bűnügyi regényben is meghatározó volt – sajnáltam is, hogy ez végül a maga módján elsikkadt.

Amúgy Harry Hole karaktere nélkül ez az egész szerintem baromira nem működne: remekül kitalált figura ő, minden esendőségében szerethető, a maga módján megingathatatlan, mégis törékeny, mélyebb pillanataiban gyenge ember. A belső mozit pörgetve folyamatosan Fassbender mozgott a lelki szemeim előtt – ha valaki, hát ő alkalmas lenne akár egy streaming szolgáltatóra készített HH-sorozatot is elvinni a hátán. Ezt az ötletet nyugodtan ellophatják a netflixes kreatívok!

Az agyam azt mondja, négy és fél, a szívem azt, hogy öt. Én meg gyenge vagyok, mint Harry két Jim Beam és egy kéthetes lakásspórátlanítás után – naná, hogy öt.


Timcsibaba77
5.0/5

Legelső ​és talán lehet egyik legjobb skandináv krimi könyvem volt, ami tényleg nagyszerű kikapcsolódást nyújtott a legelső oldalától a legutolsóig. Alig bírtam letenni, folytonos idő hiányomban eléggé lassan tudtam csak haladni, féltem kicsit attól, hogy elveszítem a fonalat. De meglepő módon végig követhető, és zseniális volt ez a könyve Jo Nesbonak. Talán kissé bizarr, és különös merész húzás volt tőlem egy sorozatot úgy elkezdeni, hogy rögtön az ötödik része akadt a kezeim közé, mégis jó indítás volt bele kóstolni, a sorozat nem sorrendjével kezdeni, szokásomhoz híven bele nyúltam a közepébe, szereplők kissé absztrakt ismeretlen módon vették ki magukat előttem, mégis azt mondanám, hogy Jo Nesbo bűvkörébe kerültem, sikerült lehengerelnie. Van benne igazság, hogy egy skandináv krimi után nem bír megállni az ember, mert tényleg annyira élveztem logikusságát, hogy már alig várom a következő “zsákmányt”.
{{ }}A könyv címe volt a meggyőző számomra, amiért a legelső választásom pont erre a kötetre esett. Jöhet a következő rész.


SteelCurtain
5.0/5

Általános ​szabály: Harry Hole alkoholizmusa súlyos Nesbø függőséget okoz.
A Skandináv véletlen pillanatnyi ötletektől vezérelt elve kezd statisztikailag is értékelhető mennyiségű olvasói megfejtést eredményezni. Némileg árnyalja a képet, hogy míg jó arányban sikerül rájönnöm a tettes személyére, a hogyan, s főleg a miért kérdésére többnyire tanácstalanul vonogatom a vállam.
A SteelCurtain–féle szubjektív sejtelem azt sugallja, hogy Norvégia viszonylag csekély szerepe Hitler szövetségeseként legalább akkora traumát okozott a norvég társadalomban mint nálunk egy hangyányival nagyobb gazemberség. Erre utal, hogy a Vörösbegy után a szerző – ha érintőlegesen is – de ismét visszatér a 2. világháborúhoz.
Ám hiába érzi úgy az olvasó, hogy Harry Hole immár megfejthetővé vált, mert ezek a regények nem egyszerűen csak krimik, hanem ragyogóan megírt jelentések is világunk illúziótlan valóságáról.
Őrültek járnak közöttünk?
Miért? Járnak mások is?


Európa ​nagy részén tilos a halálbüntetés, de ha népszavazást tartanának, biztosan a kivégzések visszaállítását követelők lennének többségben. Nem csak az elrettentés miatt. A gonosz javíthatatlan, ezért meg kell semmisíteni. Ha lehetséges, akkor szenvedjen fájdalmas kínhalált, hogy kapja vissza azt a fájdalmat, amit okozott. De ezt a “felvilágosult elit” nem engedi. A humanista jogászok és politikusok. Mi marad a nép egyszerű gyermekének? Az akciófilmek és a bűnügyi regények. Valahol ki kell hogy éljük gyilkos ösztöneinket.
Persze, vannak olyan finomkodó krimik, ahol a bravúros nyomozáson van a hangsúly, de Nesbo nem ilyeneket ír. Nála minden olyan, mint az életben, véres és mocskos. Aztán a végére jön a hepiend. Mert a jónak győznie kell, ezt várjuk tőle, és ő tudja ezt. Ismer bennünket, a frusztrációinkat, a félelmeinket, azt hogy mitől szorongunk és mitől undorodunk, és azt is, hogy mivel lehet ezeket a feloldani. Játszik a sablonokkal és a karakterekkel, mi pedig izgatottan követjük a mutatványt, és úgy mozgunk, mint a marionett figurák.

Hogy milyen ez a regénye? Az eleje kicsit lassú, van benne egy csomó elvarratlan szál is, de mind ez lényegtelen, mert a közepétől szinte letehetetlen.


Sokàig ​ùgy gondoltam, h ez az eddigi legjobb rèsze a sorozatnak. Kb az utolsò 5 % volt a nagy pofàraesès, mert a Prince dolognak ezt a fajta lezàràsàt sosem vàrtam volna, ès hàt egyben nagy csalòdàst is okozott. Jòò, hàt a vìzàgyas dolog meglepett, na, az egy jò hùzàs volt.
Beate egyre jobb arc, remèlem Nesbø őt nem halasztja meg, mint Ellent.


akire
5.0/5

Harry ​Hole különleges küldetése: tapasztalatból mondom, hogy életvitelében labilis, de magát végülis mindenhonnan kimenekitő (és csak azért nem úgy írom, hogy saját hajánál fogva kirántó, mert Bruce Willis képe lebeg a szemem előtt) nyomozónk hasznos társunk lehet a CSOK-felvétel államilag irányított mizériájában is. …mert vele jártuk végig a félrevezető banki ügyintézők, az életünk sorsa felől döntő pecsételők sorát, – s volt, hogy az amúgy indulatos Harry fogott vissza az erőszaktevéstől – hogy most itt várjuk a döntést. Harry nem merült alá, s remélem mi is megússzuk…


Hosszú ​kihagyás után újra ajtót nyitottam Nesbø-nek és többé-kevésbé a Nemeszisz után maradt makacs grimaszomat is sikerült levakarnom az arcomról.

Azt már most az elején le kell szögeznem , hogy a szerzőnek azonnal sikerült megragadnia a figyelmemet, és megteremteni a kellő atmoszférát a kőművesmester köré szőtt mesével. De ezzel kicsit félre is vezetett, hiszen ezt a szintű misztikumot a későbbiekben már nem idézi meg, – talán nem is volt cél – az én nagy bánatomra. Ehelyett megkapjuk a szokásos líraiságot és egy kisebb falatot a jól működő kulturális kitekintőből, ami félreértés ne essék, nem panasz akar lenni, de hogy legyek oly arcátlan, azt mondom, ez az elvárt minimum. Ennyi regény után, ilyen sokoldalú bemutatkozások után ha ezt nem kapnám meg, kételkednék benne, hogy valójában Nesbøt olvasok. Amit azonban nagyon hiányoltam, az a jól megszokott társadalmi problémafelvetés, ami lehet, hogy a balsikerű Nemeszisz után mostantól végleg jegelve lesz? Ha így lenne, sajnálnám, hiszen mindig érdekes, a komfortzónánkból masszívan kimozdító témák voltak ezek, melyekről a szerző, kiválóan felkészült előadóként számolt be és hagyott magunkra annak megemésztésével. Számomra ettől volt egyedi az ő stílusa, a Nesbø krimik világa.

A boszorkányszög mint visszatérő szimbólum jelenik meg a regényben, motívummá nemesedés és különösebb kultúrtörténeti, vagy vallástörténeti többlet nélkül, mely köré gyilkosságok sora épül. Harry pedig a sorozatgyilkosokról már korábban elsajátított ismereteit most, a rituális gyilkosságok témakörével is bővítheti. Félelmetesen sokszínű és didaktikus ez a norvég kriminalisztika. :)

A címe és a kötet egészét uralni kívánó történet ellenére azonban úgy érzem, hogy nem ez a hangsúlyos témája a kötetnek, nem a pentagrammák uralják az oslói nyarat. Elszórakoztat Nesbø a maga stílusában egy 18+os krimivel a délutáni vajas kenyér mellé, de a lényeg a színfalak mögött játszódik az időnként búvópatakként felszínre kerülő Waaler kontra Hole konfliktus újabb epizódjában. Ami megvallom őszintén, nagyon patentre sikerült, konkrétan az utolsó néhány oldalon akkorát csaptam a könyvre, hogy az a gerince mentén levált a borítójából…* A regényt záró feszültség és leleplezés kicsit felturbózta az addig csak kellemes, olykor perverz teadélutánt. Így magabiztosan adom meg rá a négyest, szemet hunyva a sutácska és kiábrándító okfejtés, vagy Rakel karakterének hevenyészett ostobácskasága fölött.

Talán az én hibám is, hogy a kezdeti lelkesedést nem tudják kiváltani belőlem a kötetek, hiszen már tudom, hogy öt regénnyel később hogyan alakul Harry és a többiek sorsa. De része van ebben a skandináv lassúságnak is, ami az általam megszokott pörgős, izgalmas krimikkel nem igazán kompatibilis. Viszont a szerző írói stílusa, a regényekhez adott, műfajtól szokatlannak tekinthető többlete, mindig biztosítja a következő szakaszjegyemet a folytatásra. Úgyhogy amolyan beletörődő bólogatással, már készítem is A megváltót.

  • Mentségemre szóljon, hogy régi feslett, kopott példány volt, és azóta már meg is ragasztottam.

gybarbii
4.5/5

Az ​az igazság, hogy A fiú után egy kicsit tartottam a további Nesbø-könyvek olvasásától, mivel biztos voltam abban, hogy annál jobbat már nem írhatott! Itt le is vontam fél csillagot, bár a könyv nagyszerű volt, valami nekem mégis mintha hiányzott volna… az a kis libabőr, ami A fiú olvasása közben tényleg megvolt. A könyv olvastatta magát, a történet tökéletesen volt felépítve, Harry Hole hozta a megszokott formáját, megvolt a kellő borzongás, és a vége is fantasztikusra sikeredett! De szerintem Nesbø egy nagyon fontos elemnek tett pontot a végére, így borzasztóan kíváncsi vagyok, mivel rukkol elő a következő részekben!


Ez ​volt nálam a vízválasztó Harry Hole, mert meg kell hogy mondjam, az első négy rész valahogy nem nyűgözött le annyira, mint kellett volna. Úgyhogy azt gondoltam, ha ez sem fog tetszeni, nem olvasom tovább a sorozatot. Erre tessék, hát ez őrült jó volt. Harry Hole is egyre szimpatikusabb, eddig nem nagyom bírtam, de most bejött. Jó, valóban megvezetődtem egy kicsit, {{azt hittem, a negyedénél kitaláltam a gyilkost, de mégsem}} de ez direkt jó volt.
Jöhet a következő rész is.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

120.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók