Assisi ​Ferenc

Hermann Hesse - Sziddhártha
Egy ​cél lebegett Sziddhártha szeme előtt, egyetlenegy: üressé válni, üressé a szomjúságtól, üressé a kívánságoktól, üressé az álmoktól, üressé az örömöktől és szenvedésektől. Elhalni önmagától, nem válni többé Énné, kiürült szívvel nyugalomra lelni, Énjétől megválva gondolkodni, és nyitottnak lenni a csodára - ez volt a célja.

Hermann Hesse - Assisi ​Szent Ferenc gyermekkorából
A ​válogatásban szereplő tizenhét legenda közül tizenhárom különböző történelmi korokban és mitológiai környezetben játszódik. A helyszín többnyire a napnyugati középkor vagy a kora újkor, de már itt is felvillan a szerző érdeklődése a Távol-Kelet iránt.

Hermann Hesse - Az ​üveggyöngyjáték
Hermann ​Hesse életművének betetőzése ez a szimbólumokban gazdag regény, amelyért a szerző 1946-ban Nobel-díjat kapott. Szoros szellemi rokonságban áll Joyce _Ulysses_ével, Musil _A tulajdonságok nélküli ember_ével és Thomas Mann _Doktor Faustus_ával. A történet egy képzeletbeli tudósállamban, téren és időn kívüli világban játszódik. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem pusztulásra ítéltetett. Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa.

Hermann Hesse - Narziss ​és Goldmund
Goldmund ​egész életén át a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismeret útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.

Hermann Hesse - Csodálatos ​ifjúság
„A ​tanulékony tudóst mindenfelől hamisság és csalás vette körül: a városokat szénfüst szennyezte és pénzéhség korrumpálta, a vidék elnéptelenedett, a parasztság kihalófélben, az élet minden eredeti rezzenését pusztulás fenyegette. Azok a dolgok, melyeket még napokkal korábban is közönyösen, sőt élvezettel szemlélt, most leleplezték benső rothadásukat. Berthold úgy érezte, ő maga is vétkes mindebben, és köteles együttműködni az új erkölcs és kultúra megteremtésében.”

Hermann Hesse - Kerék ​alatt
Nappal ​találták meg, és hazavitték. Rémült apja kénytelen volt félretenni a botot, s felgyülemlett haragját hirtelen kifújni. Nem sírt ugyan, sőt alig lehetett észrevenni rajta valamit, de a következő éjszakán is ébren maradt, és az ajtó résén át időnként átnézett elcsendesült, tiszta ágyra fektetett fiához. A gyerek finom homloka, sápadt, okos arca még mindig egy különleges teremtésről árulkodott, akinek született joga, hogy a többiekétől eltérő sors jusson osztályrészéül. Homlokán és kezein a bőr kékespirosra horzsolódott, csinos vonásai kisimultak, szeme fölé csukódott fehér szemhéja, kissé elnyílt szája pedig elégedettnek, szinte derűsnek látszott...

Hermann Hesse - A ​fürdővendég / A nürnbergi utazás
A ​fürdővendég Hessének Zürich melletti Badenben eltöltött gyógyüdülését örökíti meg, ám nem egyszerű útibeszámolóról van szó, hanem elsősorban egy isiászban szenvedő fürdővendég humorral és öniróniával ábrázolt lélekrajzáról, melyet részben Jean Paul fürdőtörténete, a Doktor Katzenberger fürdőútja ihletett, s melybe a szerző becsempészte írói ars poeticáját és hitét, mely szerint a betegségben szenvedő, kétségek közt hánykódó íróember számára is létezhet remény a gyógyulásra és az üdvösségre. A nürnbergi utazás 1925-ben keletkezett, és 1927-ben jelent meg, ugyancsak az S. Fischer kiadónál. Ez az írás egy előadóest-sorozat történetét eleveníti fel, és szintén lélekelemzésre épül. A délszaki svájci magányban élő író igent mond egy későbbre tervezett, nürnbergi meghívásra, és közben azon tűnődik, voltaképpen miért is vállalta a felkérést. A gyermekkori élményekig visszanyúló, szövevényes motivációs háló kibogozása során kiderül, hogy nem egyenes vonalú, ok-okozati elvek vezérelték döntése kialakítása során, hanem egykori olvasmányok és személyes élmények indították el benne azt a folyamatot, melynek végeredményképpen elfogad egy olyan "hétköznapi" meghívást, amely kizökkenti megszokott alkotói üteméből, mitöbb, több hetes, élménydús utazássá dagaszt egy olyan rutinszerű utat, melyen mások néhány nap alatt túlteszik magukat.

Hermann Hesse - Pillantás ​a káoszba
"Az ​emberi kultúra szempontjából a legalapvetőbb igazság a világ eme felosztása világosra és sötétre, jóra és rosszra, megengedettre és tiltottra. Miskin számára viszont elemibb igazság az a mágikus élmény, hogy a létező ellentétes pólusok egyenrangúsága alapján minden tétel megfordítható. A félkegyelmű, ha következetesen végiggondoljuk, bevezeti a tudatalatti anyajogát, s ezzel felfüggeszti a kultúrát. Nem töri össze a törvénytáblákat, csupán megfordítja őket, s megmutatja, hogy hátoldalukra s ellentétüket írták."

Hermann Hesse - Gertrud
"Ha ​most utólag végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. Végül is bolondság boldogságot és boldogtalanságot keresni benne, mert azt hiszem, életem legboldogtalanabb napjait nem adnám oda a derűsekért. Ha az emberi életnek az az értelme, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, jóllakjunk jóval és rosszal egyaránt, és külső életünk mellett meghódítsunk egy belső, egy valódibb, nem a véletlenek által irányított sorsot is, akkor az én életem nem volt sem szegényes, sem rossz. Bár a sors áthaladt fölöttem, mint mindenki fölött, s nem kerülhettem el, amit az istenek kiróttak rám, belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém, egyedül vállalom érte a felelősséget." Hermann Hesse

Umberto Eco - A ​szépség története
A ​népszerű publicista, író és irodalomtudós, Umberto Eco szerkesztésében látott napvilágot e kötet, mely több száz, nőkről és férfiakról alkotott remekművet sorakoztat fel a szépség kifejezőeszközeként vagy annak igazolására. Az olvasó mégsem elsősorban művészettörténeti albumot tart kezében, hanem olyan szemelvénygyűjteményt, mely az ókor nagyjaitól kezdve korunk gondolkodóiig közöl idézeteket arra vonatkozólag, hogy mely kornak miféle elképzelése volt a szépségről, mikor ki volt a szépségideál. Az impozáns kivitelezésű kötetet előző kiadása kapcsán a 200510012-es számon ismertettük részletesen.

Hermann Hesse - A ​márványmalom
"Az ​országúton találkozol egy emberrel, tehenet hajt vagy kecskét, vagy kordét tol, vagy batyut cipel, és egy kutya követi farkcsóválva. Látod, amint közeledik, istenhozzádot mondasz neki, visszaköszön; ám alig halad el melletted, alig fordulsz hátra és nézel utána, elhalványul az alakja, és nyomtalanul belevész a szürkeségbe. Ugyanígy van ez a házakkal, a kertkerítésekkel, a fákkal és a szőlőhegyek sövénykerítésével is. Azt hinnéd, úgy ismered a vidéket, mint a tenyeredet, ám ilyenkor furcsamód elámulsz, milyen messze is van az a kőfal az utcától, milyen magas is az a fa, és milyen alacsony az a kis ház..."

Pál Ferenc - A ​szorongástól az önbecsülésig
A ​szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre. Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is. Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk. Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk - mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is. Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.

Hermann Hesse - A ​napkeleti utazás
A ​pusztai farkas és Az üveggyöngyjáték között írta Hesse ezt az elbeszélését, amelynek a tárgya ezúttal is az önmegismerés: az utazás a benső én, az egyéniség legmagasabb rendű állapota felé. A történet realitás és álomvilág mezsgyéjén egyensúlyoz, írója történelmi tények, földrajzi helyek, ismert személyek említésével köti saját korához, ugyanakkor a beavatottak titkos szövetségéről beszél, amelyhez magán és az említett művészeken, gondolkodókon kívül régi korokban élt rokon szellemek is hozzátartoznak. Az egész földet behálózó titkos szövetség tagjai nem sokkal a nagy háború után elhatározzák, hogy zarándokútra indulnak a mesés keletre. A résztvevőknek különféle célok lebegnek a szemük előtt - kinek a "tao" nevű kincs fellelése, kinek a varázshatalmú kígyó megkeresése -, maga a szerző Fatime hercegnő szerelmét akarja elnyerni. A menetben nemcsak alkotók, hanem műveikből kilépett szereplők is részt vesznek, kik az előbbiek rovására válnak egyre színesebbé. A kezdeti lelkesedés és önfeledt ünnepségsorozat után megérkeznek a morbiói völgybe, s itt vesz döntő fordulatot a sorsuk... Hesse így ír egy levélben művéről: "Magát a szimbolikát nem kell, hogy az olvasó »világosan« értse, semmi szüksége felvilágosításra, a megértésnek erre a formájára. Elég, ha készségesen befogadja a mélyebb értelmet hordozó képeket s velük együtt magába issza az életről szóló példázatokat - azok majd észrevétlenül munkálni kezdenek benne."

Hermann Hesse - Demian
Az ​ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki. Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.

Hermann Hesse - A ​varázsló gyermekkora
"- ​Kedves madár, mondd meg nékem, merre találom a boldogságot? - A boldogságot - felelte a szépséges madár, és közben aranycsőrével kacagott -, a boldogságot, barátom mindenütt megtalálod, hegyen-völgyön, virágok közt, kristályok közt. Ezekkel a szavakkal a vidám madár megrázta a tollát, előrebiggyesztette a nyakát, megbillentette a farkát, kacsintott, még egyszer felnevetett, aztán mintha megdermedt volna, úgy ült a fűben, és láss csodát: a madár egyszerre csak tarka virággá változott, tolla levél, karma gyökér." Hermann Hesse

Hermann Hesse - Gyermeklélek ​/ Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara
"Néha ​az az érzésem támad, hogy történik velem valami. Erre az esetre, kérem jegyezze fel, hogy a következő könyveimnek föltétlenül meg kell jelenniük: egy három novellát tartalmazó könyvnek, ami a legújabb, legforradalmibb munkáimat tartalmazza. Tartalma: Gyermeklélek, ami pillanatnyilag a Deutsche Rundschaunál van. Másodszor a Klein és Wagner című novella és egy kis fantasztikus költemény, a Klingsor utolsó nyara. E három novellából álló könyv lesz a legfontosabb munkám, ez és a Demian." Hermann Hesse

Sándor Anikó - El ​Camino
Akik ​túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amiről nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Hermann Hesse - A ​pusztai farkas
A ​pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak - legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki - nem dogmatikus értelemben - közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez. A Helikon Kiadó e kötetét Gunter Böhmer (1911-1986) illusztrálta. A huszonkét éves emigráns festő 1933-ban Hesse meghívására látogatott el az idillikus dél-svájci Montagnolába, és kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig ott élt. A festő és grafikus Böhmer elsősorban könyvillusztrátorként vált nemzetközileg is ismertté.

Paulo Coelho - Az ​Ötödik Hegy
Miért ​hányatja kardélre Jézabel, a világszép libanoni hercegnő az Úr prófétáit? Miért dacol a Bibliából ismert Illés próféta Baál isten hol kereskedő, hol vérengző martalóc imádóival, hol önmagával, hol meg magával az Úrral? Miért vív Baál és az ötödik Hegy isteneinek főpapja álnok vagy áldozatos harcot a bübloszi hangíró ábécé (vagy a haladás?) ellen? Hogy színezi egy észrevétlenül bimbózó szerelem egy külső-belső válságokon át bukdácsoló és mégis diadalmas küldetés nyomasztó-lelkesítő erőfeszítéseit? Mi megy végbe egy földúlt ókori város lángjainál: a büszke asszír birodalom gyürkőzik világhódításra, vagy a hagyomány és a hazaárulástól sem visszariadó érdek vív történelmi jelentőségű "kultúrharcot" a "fejlődéssel" és az igazsággal? Szabad-e az akaratunk, vagy tehetetlen bábok vagyunk "az elkerülhetetlen" (vagyis a sors) kezében? Ezekre a kérdésekre keresi és véli megtalálni a választ Az ötödik hegy, e lebilincselő történelmi, lélektani és kalandregény világhírű brazil szerzője, az 1947-ben, Rio de Janeiróban született Paulo Coelho, napjaink egyik legsikeresebb, sőt divatos (amerikában úgy mondják: bestseller-) írója.

Csányi Vilmos - A ​tökéletesség illata
"…nem ​arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni…" - Avilai Nagy Szent Teréz Csányi Vilmos regénye játékos szeretettel állítja elénk a XVI. századi Spanyolország egyik legkarizmatikusabb alakjának példás életét. Egyfelől hagyja szabadon beszélni Terézt, aki kora vallásháborúi és eretneküldözései miatt nem engedhette meg magának, hogy műveiben egyértelműen kifejthesse újító gondolatait és mélyen emberi kétségeit. Másfelől a vallomást közreadó Könyv képében kommentálja is a szent megkapóan őszinte monológját. Egy nő élete, aki ha komolyan vette volna Szent Pál intelmét az asszonyok alacsonyabb rendűségéről, sosem taníthatott vagy prédikálhatott volna, és Istent sem gondolhatta volna el a maga bájosan esendő módján. Egy nő élete, akinek lépten-nyomon akadályoztatott munkája végül az egyház újbóli felemelkedéséhez vezetett az ellenreformáció idején. Akit végül, négyszáz évvel később VI. Pál pápa első nőként az egyháztanítók sorába emelt. Egy nő, aki egyszerre volt törékeny hívő, látnok, ügyes politikus és ellenállhatatlan gyönyörűség. "Érzékeny orrom van és utálom az izzadt test szagát, nem hiszem, hogy az Úr csak a bűzlő ájtatosokat szereti. Azonkívül valamennyire ápolom is a testem, mindig veszek kicsi fiola réti virág olajat, főleg rózsa van benne meg levendula, és abból esténként néhány cseppet magamra kenek. Azt gondolom, ha az ember igyekszik belső állapotát az Úr figyelmébe ajánlani és tőle telhetően minél tökéletesebbre igazítani, akkor nem ildomos azt pállott, visszataszító foglalatban tárni elé. Kis árváim pedig büdösek, mint a görény, mert nem mosdanak."