|
Hermann Hesse 1919-ben, a magánéletében bekövetezett krízisek és az első világháború traumája után, új életet kezdve írja részben van Gogh-ihletettségű, expresszionista elbeszélését új lakhelyén, az egzotikus dél-svájci Montagnola egyik, kissé romos palazzójában. A Klingsor-elbeszélés alapérzése a szorongás és a rettegés. A főhős önpusztító élete pedig kétségbeesett küzdelem és versenyfutás az elmúlással, a halállal. Klingsor azért szorong és retteg, mert művészetével egy újfajta ábrázolást, a megélt és hiteles, expresszív képi lélekábrázolást kívánja megtalálni, melyben a formai újításon túl képes megfesteni az ellentéteket megszüntető, idő és tér korlátait szétfeszítő, örökkévaló pillanatot: a duálissá hasadt élet feloldását a visszanyert Egységben. És amíg ez nem sikerül, Klingsor szenved és elkeseredetten küzd. Amint „megvilágosodik”, és sikeresen megküzd az önarcképpel is, megnyugodhat, mert: „Hitte, hogy ebben a portréért megvívott küzdelemben nem csupán egyetlen ember sorsa és számadása forog kockán, hanem általános, elkerülhetetlen, alapvető emberi dolgokról van szó. Érezte, ezúttal hatalmas feladat, sors vár rá, s minden korábbi félelme és menekülése, minden mámora és botorkálása ettől a feladattól való félelem és menekülés volt. Megszűnt immár a félelem, a menekülés, nem volt más, csak szaladni előre, hadakozni, győzni és elpusztulni. Klingsor győzedelmeskedett és elpusztult, szenvedett, kacagott, foggal-körömmel küzdve haladt előre, gyilkolt és meghalt, szült és megszületett.”
Jelen kötetünk Gunter Böhmer, Hesse fiatal festő barátja illusztrációival készült Hermann Hesse halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a Cartaphilus Kiadó gondozásában.
„Vajon menyi maradt még Klingsor tíz életéből? Három? Vagy kettő? Egynél mindenesetre még mindig több, több a derék és szokványos, átlagos polgáréletnél. Klingsor sokat tett, sokat látott, sok papírlapot és vásznat megfestett, sok szívet hangolt szerelemre és gyűlöletre, sok bosszúságot és frissítő szelet hozott a világba. Sok asszonyt szeretett, sok hagyományt és szentséget lerombolt, sok újítással megpróbálkozott. Sok teli kupát kiürített, sok napot és csillagos éjt lélegzett magába, sok vízben megmártózott. S most itt üldögél Itáliában, Indiában vagy Kínában, miközben a nyári szél bohókásan beletúr a gesztenyefák koronájába; a világ jó, tökéletes. Mindegy, hogy száz képet fest még vagy tízet, húsz nyarat él meg vagy egyet. Elfáradt, halálosan elfáradt. Úgyis minden meghal egy napon, s örömmel néz a pusztulás elé […] Csak az örök Anya nem hagy el.”
Kapcsolódó könyvek
Hermann Hesse - Pillantás a káoszba
"Az emberi kultúra szempontjából a legalapvetőbb igazság a világ eme felosztása világosra és sötétre, jóra és rosszra, megengedettre és tiltottra. Miskin számára viszont elemibb igazság az a mágikus élmény, hogy a létező ellentétes pólusok egyenrangúsága alapján minden tétel megfordítható. A félkegyelmű, ha következetesen végiggondoljuk, bevezeti a tudatalatti anyajogát, s ezzel felfüggeszti a kultúrát. Nem töri össze a törvénytáblákat, csupán megfordítja őket, s megmutatja, hogy hátoldalukra s ellentétüket írták."
Hermann Hesse - Gyermeklélek / Klein és Wagner / Klingsor utolsó nyara
"Néha az az érzésem támad, hogy történik velem valami. Erre az esetre, kérem jegyezze fel, hogy a következő könyveimnek föltétlenül meg kell jelenniük: egy három novellát tartalmazó könyvnek, ami a legújabb, legforradalmibb munkáimat tartalmazza. Tartalma: Gyermeklélek, ami pillanatnyilag a Deutsche Rundschaunál van. Másodszor a Klein és Wagner című novella és egy kis fantasztikus költemény, a Klingsor utolsó nyara. E három novellából álló könyv lesz a legfontosabb munkám, ez és a Demian." Hermann Hesse
Hermann Hesse - Sziddhártha
Egy cél lebegett Sziddhártha szeme előtt, egyetlenegy: üressé válni, üressé a szomjúságtól, üressé a kívánságoktól, üressé az álmoktól, üressé az örömöktől és szenvedésektől. Elhalni önmagától, nem válni többé Énné, kiürült szívvel nyugalomra lelni, Énjétől megválva gondolkodni, és nyitottnak lenni a csodára - ez volt a célja.
Hermann Hesse - Thomas Mann - "Kedves és tisztelt barátom"
"Egy neves, öreg, hűséges német és végtelenül dühös, müncheni zeneszerző nemrégiben egy Amerikába küldött levelében mindkettőnket, Hessét és engem is, "nyomorultaknak" nevezett, akik nem akarják tudomásul venni, hogy mi, németek, a népek között legmagasabban álló és legnemesebb nép vagyunk, "kanárimadarak a verebek között". Ez a kép sajátosan elhibázott és ostoba, nem is szólva a benne kifejeződő tudatlanságról és javíthatatlan önhittségről."
Hermann Hesse - A márványmalom
"Az országúton találkozol egy emberrel, tehenet hajt vagy kecskét, vagy kordét tol, vagy batyut cipel, és egy kutya követi farkcsóválva. Látod, amint közeledik, istenhozzádot mondasz neki, visszaköszön; ám alig halad el melletted, alig fordulsz hátra és nézel utána, elhalványul az alakja, és nyomtalanul belevész a szürkeségbe. Ugyanígy van ez a házakkal, a kertkerítésekkel, a fákkal és a szőlőhegyek sövénykerítésével is. Azt hinnéd, úgy ismered a vidéket, mint a tenyeredet, ám ilyenkor furcsamód elámulsz, milyen messze is van az a kőfal az utcától, milyen magas is az a fa, és milyen alacsony az a kis ház..."
Hermann Hesse - Csodálatos ifjúság
„A tanulékony tudóst mindenfelől hamisság és csalás vette körül: a városokat szénfüst szennyezte és pénzéhség korrumpálta, a vidék elnéptelenedett, a parasztság kihalófélben, az élet minden eredeti rezzenését pusztulás fenyegette. Azok a dolgok, melyeket még napokkal korábban is közönyösen, sőt élvezettel szemlélt, most leleplezték benső rothadásukat. Berthold úgy érezte, ő maga is vétkes mindebben, és köteles együttműködni az új erkölcs és kultúra megteremtésében.”
Hermann Hesse - A fürdővendég / A nürnbergi utazás
A fürdővendég Hessének Zürich melletti Badenben eltöltött gyógyüdülését örökíti meg, ám nem egyszerű útibeszámolóról van szó, hanem elsősorban egy isiászban szenvedő fürdővendég humorral és öniróniával ábrázolt lélekrajzáról, melyet részben Jean Paul fürdőtörténete, a Doktor Katzenberger fürdőútja ihletett, s melybe a szerző becsempészte írói ars poeticáját és hitét, mely szerint a betegségben szenvedő, kétségek közt hánykódó íróember számára is létezhet remény a gyógyulásra és az üdvösségre.
A nürnbergi utazás 1925-ben keletkezett, és 1927-ben jelent meg, ugyancsak az S. Fischer kiadónál. Ez az írás egy előadóest-sorozat történetét eleveníti fel, és szintén lélekelemzésre épül. A délszaki svájci magányban élő író igent mond egy későbbre tervezett, nürnbergi meghívásra, és közben azon tűnődik, voltaképpen miért is vállalta a felkérést. A gyermekkori élményekig visszanyúló, szövevényes motivációs háló kibogozása során kiderül, hogy nem egyenes vonalú, ok-okozati elvek vezérelték döntése kialakítása során, hanem egykori olvasmányok és személyes élmények indították el benne azt a folyamatot, melynek végeredményképpen elfogad egy olyan "hétköznapi" meghívást, amely kizökkenti megszokott alkotói üteméből, mitöbb, több hetes, élménydús utazássá dagaszt egy olyan rutinszerű utat, melyen mások néhány nap alatt túlteszik magukat.
Hermann Hesse - Gertrud
"Ha most utólag végigpillantok az életemen, nem látom különösebben boldognak. Boldogtalannak azonban még kevésbé nevezhetem, tévedéseim ellenére sem. Végül is bolondság boldogságot és boldogtalanságot keresni benne, mert azt hiszem, életem legboldogtalanabb napjait nem adnám oda a derűsekért. Ha az emberi életnek az az értelme, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent, jóllakjunk jóval és rosszal egyaránt, és külső életünk mellett meghódítsunk egy belső, egy valódibb, nem a véletlenek által irányított sorsot is, akkor az én életem nem volt sem szegényes, sem rossz. Bár a sors áthaladt fölöttem, mint mindenki fölött, s nem kerülhettem el, amit az istenek kiróttak rám, belső életem mégis az én művem volt, édessége és keserűsége is csak az enyém, egyedül vállalom érte a felelősséget." Hermann Hesse
Hermann Hesse - Kerék alatt
Nappal találták meg, és hazavitték. Rémült apja kénytelen volt félretenni a botot, s felgyülemlett haragját hirtelen kifújni. Nem sírt ugyan, sőt alig lehetett észrevenni rajta valamit, de a következő éjszakán is ébren maradt, és az ajtó résén át időnként átnézett elcsendesült, tiszta ágyra fektetett fiához. A gyerek finom homloka, sápadt, okos arca még mindig egy különleges teremtésről árulkodott, akinek született joga, hogy a többiekétől eltérő sors jusson osztályrészéül. Homlokán és kezein a bőr kékespirosra horzsolódott, csinos vonásai kisimultak, szeme fölé csukódott fehér szemhéja, kissé elnyílt szája pedig elégedettnek, szinte derűsnek látszott...
Hermann Hesse - Peter Camenzind
A Peter Camenzind hirtelen ismert és ünnepelt íróvá avatja Hessét, eleinte csak Németországban, majd hamarosan az ország határain kívül is. Talán ebben a regényben talál magára először az ifjú író, és indul el azon a költői úton, amely átíveli és rögzíti a XX. század jelentős történelmi eseményeit: pusztulásokat és újrakezdéseket.
Hermann Hesse - Assisi Szent Ferenc gyermekkorából
A válogatásban szereplő tizenhét legenda közül tizenhárom különböző történelmi korokban és mitológiai környezetben játszódik. A helyszín többnyire a napnyugati középkor vagy a kora újkor, de már itt is felvillan a szerző érdeklődése a Távol-Kelet iránt.
Hermann Hesse - Knulp
A kötet a harmincas éveiben járó Hesse három novelláját és két töredékét tartalmazza Knulpról, a régivágású csavargóról. A műben már feltűnnek a késõbbi nagy Hesse-művek tipikus jegyei is: a filozofikus gondolatok, a misztikum, a transzcendencia, a szépség és a melankólia. Hesse "kívülálló"-jának e korai változata 1907 és 1913 között keletkezett.
Hermann Hesse - Az üveggyöngyjáték
Hermann Hesse életművének betetőzése ez a szimbólumokban gazdag regény, amelyért a szerző 1946-ban Nobel-díjat kapott. Szoros szellemi rokonságban áll Joyce _Ulysses_ével, Musil _A tulajdonságok nélküli ember_ével és Thomas Mann _Doktor Faustus_ával.
A történet egy képzeletbeli tudósállamban, téren és időn kívüli világban játszódik. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem pusztulásra ítéltetett.
Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa.
Hermann Hesse - Demian
Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Ezek a gondolatok szövik át Hesse fiatalkori regényét, amelyet álnéven adott ki. Megjelenése óta a Demian méltán foglalja el helyét a virágirodalom gyöngyszemei között.
Doris Lessing - Az arany jegyzetfüzet
Anna Wulf sikeres írónő, aki egyedül neveli lányát az 1950-es évek Londonjában. Napjai rettegésben telnek. Attól fél, hogy idővel kicsúszik lába alól a talaj, elveszti kapcsolatát a külvilággal, és megőrül. Ezért naplóba kezd, gondolatait négy jegyzetfüzetbe rögzíti; a feketébe Anna múltja, a pirosba politikai nézetei, a sárgába az érzelmi élete, míg végül a kékbe a mindennapok történései kerülnek. Szerelem és visszautasítás, hűtlenség és szexuális felszabadulás, politikai szekértáborok és családi traumák, elvesztett haza és megtalált női identitás története Az arany jegyzetfüzet, mely Doris Lessing főműve, és a 20. század talán egyik legfontosabb regénye. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A nyolcvannyolc éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismerté. Idén a Megint a szerelem és Az arany jegyzetfüzet című regényekkel folytatjuk Lessing életműsorozatát.
Hermann Hesse - Az álmok háza
Hesse kötetünkben közölt elbeszéléseinek közös vonása, hogy hősei magányos, a társadalmon kívül élő, meg nem értett, "idegen", öntörvényű és érzékeny emberek: akár a felnőttek világába lépő, az élet küszöbén álló kamaszról, akár egy megöregedett, magányt kereső férfiról, akár egy hontalan koldusról vagy a háborúról tudomást nem vevő, filozofikus hajlamú emberről szól is a történet. A magány egyik oka a világ, az egyre modernebb és egyre uniformizáltabb, egyre embertelenebb és arctalanabb, gépies világ, melytől az öntörvényű hős ugyanúgy idegenkedik, mint ahogyan tőle a világ.
Hermann Hesse - Rosshalde
"Három életnagyságú figurát festett: két egymástól idegen, önmagába mélyedt embert, egy férfit és egy nőt, s közöttük egy csöndes örömmel játszogató gyermeket, kinek fogalma sincs a fölötte tornyosuló felhőkről. A személyes utalás világos volt, a férfi mégsem hasonlított a festőre, a nő sem a feleségére. De a gyermek Pierre volt, néhány évvel fiatalabb korában. A kisfiút legjobb képeire jellemző bájos és nemes vonásokkal festette meg. Két oldalán merev szimmetriában elhelyezve ült a két alak , a magányosság szenvedő megtestesítői: a férfi súlyos töprengőn, arcát kezébe temetve, a nő fájdalmas, de üres érzéketlenségbe veszve."
Hermann Hesse - A varázsló gyermekkora
"- Kedves madár, mondd meg nékem, merre találom a boldogságot? - A boldogságot - felelte a szépséges madár, és közben aranycsőrével kacagott -, a boldogságot, barátom mindenütt megtalálod, hegyen-völgyön, virágok közt, kristályok közt. Ezekkel a szavakkal a vidám madár megrázta a tollát, előrebiggyesztette a nyakát, megbillentette a farkát, kacsintott, még egyszer felnevetett, aztán mintha megdermedt volna, úgy ült a fűben, és láss csodát: a madár egyszerre csak tarka virággá változott, tolla levél, karma gyökér." Hermann Hesse
Kate Morton - Az elfeledett kert
Egy kislányt magára hagynak 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón.
Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv - egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és "Nell", aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja.
Hermann Hesse - Narziss és Goldmund
Goldmund egész életén át a művészi ideált keresi. Ehhez azonban önmagára kell találnia; érzéki tapasztalatokon alapuló önismeret, a természet adományozta tehetség kibontakoztatása és kamatoztatása lehet csak legfőbb célja. Az önkeresés és önismeret útján sokáig segíti az ellentétes jellemű Narziss, az aszkéta paptanár, a szellem embere. A főhős fejlődése, útja önmagához és a művészi beteljesüléshez egy ellentétes, taszító-vonzó póluspár dinamikus erőterében zajlik.
