|
Berecz János könyve az 1956-os magyarországi ellenforradalomról már ismert feldolgozásnak számít a politikai irodalom olvasóközönsége előtt. Mostani harmadik, javított és bővített kiadását elsősorban a változatlanul élénk érdeklődés ösztönözte. A harminc évvel ezelőtti események tanulságai – nemritkán a “túlsó oldalon” állókkal folytatott ideológiai vitáink hatására sokakat foglalkoztatnak. Az érdeklődésbe természetesen belejátszik, hogy új olvasók is a színre lépnek, a felnőtté váló nemzedékek tagjai, akik szeretnék tudni, mi is történt valójában ötvenhatban. A könyv tényekre, dokumentumokra alapozva, tudományos igényességgel, ugyanakkor népszerű formában mutatja be az ellenforradalom előzményeit: az ötvenes évek ellentmondásos politikai gyakorlatának következményeit, a politikai elbizonytalanodást és a megromlott közhangulatot kihasználó belső és külső ellenséges erők részvételét az ellenforradalom előkészítésében és – részletesen, szinte napról napra – magukat az október végi, november eleji eseményeket. A korábbi kiadásoknál is nagyobb teret kap a könyvben az ellenforradalom leverése után kialakított új politika, a szocialista konszolidáció és megújulás bemutatása. Ellenforradalom tollal és fegyverrel – más szavakkal szólva: a rendszer elleni támadás a szellemi és a fizikai harc eszközeivel – zajlott le. A szerző erről nemcsak hiteles és érzékletes képet rajzol, hanem meggyőzővé, érdekessé teszi a munkáját azzal is, hogy elmondja személyes véleményét, polemizál a különböző indíttatású megítélésekkel, állást foglal az 1956-os események vitatott kérdéseiben.
Kapcsolódó könyvek
Meszlényi Antal - A magyar hercegprímások arcképsorozata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Lázár Balázs - Nagy csaták 13.
Pétervárad, 1716. augusztus 5.
A szultáni hadigépezet 1716-ban újra működésbe lépett a Duna-völgyében Magyarország ellen. Augusztus 5-én viszont az oszmán sereg a péterváradi sáncokban súlyos vereséget szenvedett.
Belgrád, 1717. augusztus 16.
A péterváradi győzelem után Jenő herceg célja Belgrád erődjének visszafoglalása volt. Az ostromló sereget azonban az oszmánok körülzárták. A csata kaotikus éjszakai harccal indult, de reggelre a császáriak ismét kivívták a győzelmet.
Banja Luka (1737. augusztus 4.)
Az oszmán-Habsburg háborúk egyik véres epizódja volt a boszniai Banja Luka vára elleni sikertelen támadás. Balkán hegyei között még évszázadokig a törökök maradtak az urak.
Kolin (1757. június 18.)
Szilézia birtokáért a Monarchia és Poroszország három háborút vívott. A poroszok sokáig legyőzhetetlennek bizonyultak, de az elbizakodott II. Frigyes Kolinnál megtámadta az erős állásokban lábát megvető császári-királyi hadsereget és kemény küzdelem után megalázó vereséget szenvedett.
Berlini portya (1757. október 10–23.)
A legendás huszártábornok, Hadik András altábornagy különítményével messze az ellenséges vonalak mögé behatolva vakmerő módon megsarcolta Poroszország fővárosát.
Leuthen (1757. december 5.)
II. Frigyes a kolini kudarc után rendezte sorait majd a ferde csatarend mesteri alkalmazásával hatalmas vereséget mért a túlerejű császári-királyi hadseregre.
Arcole (1796. november 15–17.)
Az arcole-i hídon rohamozó ifjú Napóleon Bonaparte talán a legismertebb hadvezére a világtörténelemnek. Kevéssé ismert akkori ellenfele, az erdélyi kisnemes Alvinczy József táborszernagy, aki kemény ellenfele volt Bonaparténak.
Győr (1809. június 18.)
Az 1809. évi háború folyamán a Magyarországra benyomuló napóleoni sereg összecsapott az egyesített császári-királyi és magyar inszurgens csapatokkal. Ez az összecsapás, amely a franciák győzelmével végződött, megmutatta az inszurrekció csekély katonai értékét, de az osztrák hadvezetés is kudarcot vallott.
Ismeretlen szerző - Redite ad cor
Redite ad cor... - ez a kötet a barátságról, az emlékezés hatalmáról, a szellemi jelenlétről, a földi távlatokon is túlmutató teremtőerőről szól. Sahin-Tóth Péter közelebbi s távolabbi barátai, tanárai, tanítványai, pályatársai emlékeznek a szívével és lelkével alkotó, elhivatott emberre, az ifjú tudósra, az egyetemi oktatóra. A kötet valamennyi szerzője a maga szíve s a maga tudománya nyelvén kelti életre azokat a tájakat, embereket, jelenségeket, amelyek az ő rövid időre szabott, ám igen hatékony történészi pályafutását is meghatározták.
Hermann Róbert - Nagy csaták 15.
A magyar honvédsereg első komoly győzelme a perlaszi szerb sánctábor 1848. szeptember 2-i bevétele. Itt szerepeltek először együtt a magyar haderőt alkotó volt császári királyi alakulatok, a 10. honvédzászlóalj, a Woroniecki-szabadcsapat, illetve a mozgósított nemzetőrség erői.
Az 1848. szeptember 29-i pákozdi csata közben a magyar hadsereg a jobbszárnyon sikeresen verte vissza a horvát balszárny támadását, a hadközépen pedig a magyar tüzérség szétlőtte a támadó oszlopokat, így azok el sem jutottak a magyar vonalakig.
Noha a magyar haderő a Bécs felmentésére indított támadásban vereséget szenvedett, az 1848. október 30-i schwechati csatában a közelharcban a magyar csapatok jól szerepeltek, s a Répásy Mihály ezredes vezette lovasdandár sikeresen akadályozta meg a császári csapatok átkaroló mozdulatát.
Perczel Mór tábornok 1849. január végén a Duna-Tisza-közben indított ellentámadást – a január 22-i szolnoki, ill. a január 25-i ceglédi ütközet volt a magyar haderő első sikeres támadása a főhadszíntéren a főváros feladása után. Ennek köszönhetően Windisch-Grätz császári fővezér Budapest közelében vonta össze erőit, s hetekre leállított minden támadó tevékenységet.
Az 1849. február 5-i branyiszkói ütközet Guyon Richárd ezredes, „a magyarnak ángol oroszlánja” nevéhez fűződik. Ez az összecsapás zártra le Görgei felvidéki téli hadjáratát, s ennek révén vált lehetővé a magyar főerők egyesülése.
Az egyesült honvédsereg első nagy csatáját 1849. február 26–27-én a Tarna vonalán, Kápolnánál vívta Henryk Dembiński altábornagy vezetése alatt. Miután a magyar fővezér nem összpontosította időben csapatait, a csata Windisch-Grätz győzelmével ért véget.
Józef Bem tábornok, a magyarok Bem apója 1848. december közepe és 1849. március közepe között, mintegy három hónap alatt szabadította fel Erdélyt. A hadjárat fordulópontja volt az 1849. március 11-i nagyszebeni ütközet, amelynek révén Bem megszerezte az ellenség legfontosabb támaszpontját, s arra kényszerítette az Erdélyt megszálló osztrák és orosz erőket, hogy rövid időn belül kiürítsék az országrészt.
Urbán Aladár - Batthyánytól Kossuthig
Urbán Aladár tanulmányai a magyar forradalom és szabadságharc egyik legérdekesebb és legbonyolultabb időszakát, az 1848 júliusától októberéig terjedő hónapok politikai és katonai eseményeit tárgyalják. A Batthyány Lajos vezette független felelős minisztérium működését ekkor lehetetlenítette el az osztrák kormány és az Udvar, ami végül a magyar kormány lemondásához és Batthyány újabb miniszterelnöki kinevezéséhez vezetett. 1848 szeptember végétől azonban már működött az a parlamenti bizottság, a későbbi Országos Honvédelmi Bizottmány, amely eleinte a miniszterelnök katonai intézkedéseit ellenőrizte, Batthyány távozása után pedig előbb ideiglenesen, majd parlamenti határozat alapján a végrehajtó hatalmat gyakorolta. Külön tanulmányok tárgyalják a bizottmány legfontosabb személyisége, Kossuth Lajos alföldi toborzóútját, Lamberg Ferenc altábornagy küldetését és meggyilkolását, Kossuth és Görgey 1848 nyári és őszi kapcsolatát, a Hunyadi- és a Zrínyi-szabadcsapat, illetve Vasvári „Fővárosi csapatának” megszervezését és ténykedését. A haditechnika- és a fegyvernem-történet szerelmesei számára külön érdekességet jelentenek az első magyar hadigőzösről, illetve a honvédtüzérség megszervezéséről szóló írások.
Hetényi Varga Károly - Pásztor volt vagy béres?
Az ismert kutató és történész az 1970-es évektől kezdődően több ezer dokumentumot gyűjtött össze hazai és külföldi levéltárakban, melyek ebből a korszakból származnak, s amelyek tanúskodnak a magyar egyházban zajló szellemi ellenállásról, mely 1944 végére már a hierarchia legfelsőbb rétegeiben is határozottan jelentkezett. A kötet több mint másfél százat mutat be ezekből a dokumentumokból; ezek hűen illusztrálják a tárgyalt korszakot, és a magyar egyház tevékenységét üldöztetést szenvedett embertársaink érdekében.
Bán Mór - Isten katonái - 1456
Róma, 1520
X. Leó pápa utasítására egy éve tart a Giovanni da Capistrano ferences atya által állítólagosan végbevitt csodatételek felülvizsgálata. Feltámasztott halottak, hihetetlen gyógyulások és egyéb, józan ésszel megmagyarázhatatlan események sokasága kötődik a harcos szerzetes nevéhez.
De vajon valódi csodákról van-e szó? Nagy tekintélyű egyházi méltóságok tanulmányozzák a hatvannégy esztendővel korábban elhunyt pap cselekedeteiről szóló dokumentumokat. Őszentsége határozott elvárása, hogy az egyházi testület mielőbb kimondja: Capistrano atya méltó a katolikus szentek közösségébe. A döntés egyben üzenet, biztatás is volna a török által erősen szorongatott Magyarország népéhez, amely kétségbeejtő helyzetében már valóban csak a csodában reménykedhet.
Amikor azonban egy matuzsálemi korú szerzetest vezetnek a bíróság elé, kiderül, hogy még személyesen ismerte Capistrano atyát. S mi több, elkísérte Magyarországra az Úr 1456. esztendejében, midőn a török hadak Nándorfehérvár ostromára készültek…
Az agg szerzetes vallomásából megdöbbentő történet körvonalazódik az egyházi bírák számára…
Hoss József - A kaposvári plébánia története
"Nemes örömmel és büszkeséggel ajánlom ezt a könyvet a tudomány és az egyházi élet köreinek, valamint az érdeklődő nagyközönségnek, különösképpen pedig egyházmegyém papságának s híveinek. A tudós szerző először hosszú évek közvetlen lelkipásztori tapasztalatával ismerte meg tárgyát. Majd fiatalos acélossággal, kitartással, minden akadályt legyűrő szorgalommal 20 éven át szabad idejét teljesen a levéltári kutatásnak és a tudományos irodalom tanulmányozásának szentelte. Önfeláldozó és önmegtagadó munkálkodása megteremte méltó gyümölcsét.
A legavatottabb szakértői vélemény szerint ez a mű a magyar egyháztörténeti irodalomban mintaszerűen tudományos módszerességével, hatalmas levéltári anyagával és a leggondosabban körültekintő könyvészeti tájékozottságával a maga nemében az első helyet érdemli meg. Színvonala hasonló külföldi alkotásokkal összemérve is mindenképpen útmutató és tiszteletet érdemlő."
Dr. Barczy Zoltán - Sárhidai Gyula - A Magyar Királyi Honvédség légvédelme 1920-1945
A légvédelem eszközei nemcsak a légvédelmi ágyúkból és fényszórókból állnak, bár a laikus olvasó számára csak ezek ismertek. A légvédelmi fegyvernem igen összetett, sokrétű felszerelést használt, hogy eredményességét növelje, jóval többet mint a tábori tüzérség. Jelen kötet szerzői igyekeztek összegyűjteni mindazt, ami az 1920 és 1945 közötti időszakban alkalmazásban volt, de az eszközök jelentős részének megsemmisítése miatt a fellelhető anyag csak korlátozottan áll rendelkezésre. Ezen kívül néhány német szállítású kiegészítő felszerelést is használt a honvédség. Ezekről dokumentáció nem készült, csak alkalmazásba vették az eszközöket.
A kötet érdeme, hogy ez az első magyarul nyomtatásban megjelenő összeállítás a Magyar Királyi Honvédség légvédelmi tüzérségének eszköztáráról, mellyel korábban nem foglalkozott a hazai szakirodalom. Sok ismertetett műszerből és felszerelésből mára nem maradt fenn egy darab sem, létezésüket csak néhány fotó és a szabályzatok őrzik.
Eörsi László - Corvinisták, 1956
Ma már közismert a fegyveres felkelés jelentősége a forradalomban. Enélkül elképzelhetetlen lett volna az 1956. októberi szovjet támadás visszaverése, Gerőék eltávolítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség bejelentése. A felkelők reménytelennek tűnő heroikus küzdelme adott erőteljes nyomatékot a korábban irreálisnak tartott forradalmi követeléseknek, amelyek az országos politikai eseményeket is döntő mértékben befolyásolták a forradalom alatt.
A fegyveres felkelést a fegyveres csoportok, ezek között is a VIII. kerületi csoportok aspektusából vizsgáljuk. E közösségeknek természetesen, amellett, hogy a forradalmat szolgálták, önálló céljuk is volt, vezetőiket különféle ambíciók vezérelték, a „srácok" is különböző indítékokból vállalták a kockázatot. Mindegyik csoportnak megvan a maga önálló története. Több kritikusom hányja a szememre: „szerelmese vagyok a tényeknek". Szenvedélyem azzal magyarázható, hogy a felkelőcsoportok nem közszereplőkből álltak, történetüknek van egy sajátos, a résztvevők szemszögéből - ha úgy tetszik, „békaperspektívából" - fölfogható aspektusa, amely csak részben értelmezhető a nagypolitikai dimenziókban fölfogott, nagybetűs Történelem összefüggésében. Másrészt elengedhetetlennek tartom a résztvevők tényleges tevékenységének, és a valóságos események rekonstrukcióját, annál is inkább, mivel túlságosan teret nyertek a köztudatban a jóhiszeműen terjesztett legendák, és a szándékos torzítások.
Fabiny Tibor - A megállás szimbóluma
_"A te megállásod a nyugati világ számára a keresztyén megállás szimbólumává lett."_
____________________________________________________________(Hanns Lilje)
Salamon Konrád - Tizenkét nap szabadság, 1956
Salamon Konrád albuma izgalmas áttekintésben tárja elénk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét a forradalom kibontakozásától egészen a megtorlásig. A történeti eseményeket közérthetően átfogó kötetet mintegy 200 kép illusztrálja, köztük számos nyomtatásban korábban nem megjelent '56-os vonatkozású fotóval, így a könyv egyszerre tud kézikönyve és képes albuma lenni 1956 történetének.
Csorba Csaba - A tatárjárás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Friedrich Schuller - Friedrich Teutsch - Az erdélyi szászok letelepedéséről
E két tanulmányt tartalmazó kötet 1895-ben jelent meg Stuttgartban, s azokat a kutatásokat összegzi, melyek feltérképezték az erdélyi szászok közösségi jogainak és a letelepedésük módja közötti összefüggéseket. A Friedrich Teutsch és Friedrich Schuller írta szövegek egymást kiegészítve szólnak múltról és jelenről, vallanak a szász történetírók történelemről alkotott elképzeléseiről, s mindemellett a XXI. században már forrásanyagnak számíthatnak az Erdély multikulturális történetét vizsgáló kutató számára.
Ismeretlen szerző - Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ruffy Péter - Magyar ereklyék, magyar jelképek
Nemzeti ereklyéinkről, jelképeinkről az elmúlt századok során számos művet írtak. Nagyrészt tudományos műveket, amelyek a Szent Korona, a klenódiumok vagy az ősi nyelvemlékek eredetével, történetével foglalkoznak. Megjeleníti őket gyakran a szépirodalom is, ám népszerű tudományos ismeretterjesztő, a nem szakmai olvasóközönség számára is élvezhető munka mindeddig nem készült róluk. Pedig gyakran éreztük szükségét az iskolai, a közösségi és a családi nevelésben egyaránt.
Ruffy Péter, az igényes tollú, népszerű könyveiről is ismert újságíró vállalkozott a merész feladatra, hogy egy kötetben szól a nemzettudat ápolása terén oly nagy értékkel bíró tárgyakról, jelképekről. Ismereteket közöl anélkül, hogy adathalmazzal fárasztana, és érzelmeket ébreszt olykor már feledésbe merülő emlékek iránt.
A szerző a kialakulás történeti rendjében veszi sorra bemutatandó tárgyait, államalapító Szent István királyunk jobbjától a nemzeti színek használatáig.
A könyv az államalapító nagy uralkodó halálának 950. évfordulója alkalmából kerül az olvasók elé.
Nagy Imre - Viharos emberöltő
Nagy Imre mártír miniszterelnök Kaposváron, Somogyország székvárosában született paraszti származású, városivá lett szülők gyermekeként. A gimnázium alsó négy osztálya után kitanulta a lakatosmesterséget és megkezdte felsőkereskedelmi iskolai tanulmányait, melyeket félbeszakított az l. világháború.
Az olasz fronton harcolt, megsebesült, majd 1916 nyarán ismét megsebesülve esett orosz fogságba. A kaposvári szociáldemokrata mozgalomban szerzett élményei ész az orosz forradalom hatására lett az oroszországi bolsevik (kommunista) pártnak.
Sok ezer magyar hadifogollyal egyetemben tért haza. 1921--ben biztosítási tisztviselőként talált megélhetést. Tevékeny részese volt az újjáéledő szociáldemokráciának 1925-ben a Magyarországi Szocialista Munkáspárt helyi csoportjának egyik vezetője. Ekkor kötött házasságot Égető Máriával, 1927-ben született meg gyermekük. Erzsébet. Rövidesen hajsza indult az új párt tagjai ellen. Nagy Imrét többször letartóztatták. Ettől kezdve az illegális kommunista párt falusi szervezkedését irányította. 193-ban emigrálni kényszerült előbb Bécsbe, onnan pedig a Szovjetunióba. Az itt töltött évek alatt szakértőjévé vált a magyar mezőgazdaságnak, a demokratikus földreform ügyének. Nézetei miatt éles viákat folytatott egyes pártvezetőkkel, akik ellenezték a földosztást. A háború alatt a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője és egyben bemondója volt.
Nagy Imre 1944-ben tért haza, megválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, majd kinevezték az Ideiglenes Nemzeti Kormány földművelésügyi miniszterének. A következő hónapokban irányító szerepe volt a radikális földreform végrehajtásában. 1946-47-ben néhány hónapig a köztársaság belügyminisztere. 1947-1949 között az országgyűlés elnöke. Tiltakozott a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása ellen, amiért kizárták a pártvezetésből. Kényszerű önkritika után miniszteri és miniszterelnök-helyettesi megbízást kapott az ötvenes évek elején. 1948-tól egyetemi tanár volt a Közgazdaság-tudományi Egyetemen és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az MTA akadémikussá választotta.
Nagy Imre 1953. július 4-én nehéz politikai és gazdasági helyzetben lett Magyarország miniszterelnöke. Kiemelkedő szerepe volt az általa meghirdetett "új szakasz", az életszínvonal-emelés, a gazdasági és szociális reformok megvalósításában, a demokratikus törekvések érvényesítésében, a kitelepítés, az internáló- és kényszermunkatáborok megszüntetésében, a törvényesség helyreállításában.
A Rákosi-diktatúra felülkerekedésekor minden tisztségtől, még párttagságától is megfosztották. Ekkor lett Magyarországon szellemi vezéralakja a sztálinizmus elleni küzdelemnek, a szocializmusnak a nemzeti sajátosságok és a demokrácia jegyében fogant reformjáért küzdő ellenzéknek. Tanulmányaiban leleplezte a magyarországi sztálinizmus vétkeit, kiállt a békés egymás élés világpolitikai elve mellett.
1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc Nagy Imrét miniszterelnökként az ország élére emelte. Azonosulva a forradalmi követelésekkel arra törekedett, hogy békés úton, széles nemzeti összefogással valósuljon meg a független, semleges és demokratikus szocialista Magyarország. A világtörténeti helyzet azonban nem volt kedvező egy ilyen politikai célkitűzés számára.
A forradalom és szabadságharc leverése után véres megtorlás következett. Nagy Imre sorsa tragikusra fordult. Nem volt hajlandó megtagadni a forradalmat, elárulni népét. 1956 novemberében a menedéket adó Jugoszláv Nagykövetségről romániai fogságba hurcolták, ahol még volt ereje és lehetősége a zaklatott körülmények ellenére tanulmányokat írni és papírra vetni a "Viharos emberöltő" c. vázlatos önéletírás 1918-ig terjedő részét, melyet az olvasó most hasonmás kiadásban a kezében tart.
Nagy Imrét 1958. június 15-én koholt vádak alapján államellenes összeesküvés címén a vérbíróság kötél általi halálra ítélte. Kegyelmet nem kért. A perben elmondott utolsó szavaival sorsát "a nemzet kezébe" helyezte. Június 16-án mártírtársaival együtt kivégezték.
Nagy Imre a magyar nemzet világhírű hőse jelképévé vált a magyar népi ellenállásnak, világméretekben pedig az antisztálinista harcnak. Szimbolikus temetése 1988-ban történt Párizsban, A Pére Lachaise temetőben. Jelképes sírjánál a világ szabadságharcosai tisztelegtek.
A magyar demokrácia létrejöttének ünnepi pillanata volt Nagy Imre és mártirtársai újratemetése 1989. június 16-án. Példamutató emlékét a magyar országgyűlés 1996. június 25-én törvényben ökökítette meg.
Magyarországon és szerte a világban szobrok, utcák, terek, intézmények, szervezetek és a róla szóló művek sokasága őrzi, elemzi életútját, példáját.
A "Viharos emberöltő" személyes módon, megragadóan mutatja be egy nagy magyar, szocialista hazafi ijfúságát. Sajnos, még ezt is befejezetlenül...
Wass Pál - Fegyver alatt
Forrongó történelmi kor megrázó dokumentuma ez a napló, melynek középpontjában tragikus emberélet áll. Lapjain az éles megfigyelőképességű hadikrónikás időben a lipcsei csata évétől Solferinóig, térben Szebentől Bécsig és Lembergtől Nápolyig vezeti az olvasót. Világeseményeket és apró epizódokat mesél el benne, bemutat művészeti kincseket és népi szokásokat; megelevenít nagyhatalmú uralkodókat és tűzrőlpattant asszonyokat. Mindezt emberi közelségből, művészeti látásmódján átszűrve, sokszor nehézveretű, de mégis olvasmányos stílusban.
Bryan Cartledge - Trianon egy angol szemével
"Cartledge könyvének fő értéke és érdekessége Trianon előzményeinek, még inkább következményeinek új adatokkal és mélyreható összefüggésekkel gazdagított leírása, főleg az akkori angol szemszögből. Aránylag kevés magyar munka merítette ki a korabeli francia, angol, olasz és kisebb mértékben amerikai antantpolitika Magyarországot illető tényezőit és vonatkozásait... Lényegét összefoglalva: sajnálatosan döntő fontosságú volt nem csupán a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége, hanem az is, hogy az immár majd másfél évig tartó párizsi békekonferenciák tagjai fáradtak és fásultak voltak. Ergo: a Magyarországgal foglalkozó döntéseik igen gyakran gyors és felületes nemtörődömségük következményei lettek. Mindehhez jelentősen hozzájárult az elvesztett magyar presztízs és a háborút követő siralmas magyar események sora - ezt én fűzöm hozzá Sir Bryan Cartledge országunk történelmét mélyen megértő könyvéhez." (John Lukacs)
Bogyay Kamill - A magyar nemzet története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
