A ​filmjáték esztétikája és dramaturgiája

Kristin Thompson - David Bordwell - A ​film története
Ez ​a mű mely – mind a szerzők felkészültsége, mind a könyv szakmai színvonala alapján – olyan alapműnek számít a nemzetközi filmes szakirodalomban, ami sok vonatkozásban "átírja" a filmről való gondolkodásunkat. Hosszú ideje nem jelent meg sem idegen, sem magyar nyelven egységes szemléletű, következetes szempontok szerint végigvitt filmtörténeti munka, tehát mindenképpen komoly hiányt pótol a kiadás. A kötet nagy érdeklődésre tarthat számot a filmes szakma művelőinek körében, hiszen munkájuk során a könyv megkerülhetetlen. Ugyanakkor a mű tankönyvként is használható: elsősorban a filmszakos egyetemisták számára, másfelől pedig – erőteljes szaktanári irányítás mellett – a mozgóképes és kommunikációs tárgyakat tanuló középiskolások részére. A könyv rengeteg illusztrációt tartalmaz, melyek nem egyszerűen csak képek, hanem a mű szemléletének fontos elemét képezik. A könyv ugyanis – szemben a korábbi filmtörténetekkel – nem elsősorban a filmek által elmesélt történetek elemzésére épít, hanem a filmek stilisztikai, képi, művészi anyagára, ezért az illusztrációk elemzéseket egészítenek ki, és ez a művet szemléletileg is újdonsággá teszi.

Ismeretlen szerző - Filmkönyvek ​könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Király Jenő - A ​filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája
A ​2009-ben a Kaposvári Egyetemen Művészeti Karán újonnan alakult Mozgóképkultúra Tanszék elhatározta, hogy A film szimbolikája címmel tankönyvsorozatban jelenteti meg a diákok számára Király Jenő legendás Frivol múzsa című művének eredeti, teljes verzióját. Az 1993-ban megjelent kétkötetes Frivol múzsából félmondatok, sőt olykor féloldalak is hiányoznak, ami erősen csorbítja a kiadvány élvezhetőségét, közérhetőségét. Jelen bővített kiadás a szerző témában tartott egyetemi előadásainak teljes szövegeit tartalmazza. A most megjelent első három részt (I. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája; II. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A fantasztikus film formái; III. rész, 1-2. kötet: A film szimbolikája. A kalandfilm formái) a tervek szerint további két kötet követi majd, illetve várható egy új, bővített kiadás is, ami a további filmműfajokat mutatja be. A köteteket válogatta és sajtó alá rendezte Balogh Gyöngyi. A hat vaskos kötetet bőséges, Király Jenő munkásságát bemutató utószó egészíti ki.

André Bazin - Mi ​a film?
André ​Bazin a filmkritika, a filmelmélet egyik legjelentősebb alakja - a francia új hullám "szellemi atyja". A Mi a film? című kötet legfontosabb írásainak gyűjteménye, amelyet haszonnal forgathat minden olvasó, akit érdekel a film lényege, a filmnyelv természete, változásai és a filmtörténet mesterrendezőinek (Charles Chaplin, Jean Renoir, Orson Welles, Vittori de Sica) művészete

Durst György - A Balázs Béla Stúdió története (1961-1986)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Király Jenő - Frivol ​múzsa I-II.
A ​tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993) Könyv A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő. A Frivol múzsa úgy próbálja feltárni a mai emberiség élő mitológiáját, ahogyan Mircea Eliade (vagy Hamvas Béla) az őseredeti ember képzeletvilágát, Lévi-Strauss pedig a törzsi ember tudatát, a „vad gondolkodást” vizsgálta. Jung a neurotikus panaszok fénytörésében kutatta a modern mitológiákat, a Frivol múzsa a kommunikatív nyilvánosság legelterjedtebb narratív tradícióinak titkos tartalmait kutatja. Tarthatatlan, hogy a bororo indiánokról többet, mélyebbet, átfogóbbat tudunk, mint önmagunkról. Fel kell tárni a modern nagyvárosi ember mitológiáit, össze kell foglalni a „Vízöntő korának” új szellemiségét. (…) A Frivol múzsa szerkezete Dante művének fordítottja – s ez jogosult, mert a huszadik század vér- és hazugságtengere nyelte el a felvilágosult szellemi rend ama virágkorát, melyet Dante műve megnyitott. A műfaji világképeket bejáró utunk mintegy a „paradicsomból” indul, s a pokol legmélyebb körein végződik, hogy itt találjuk meg a szenvedésben fogant érzékenység ősszikráját, az esztétikai szellem „ősrobbanását”.

Király Jenő - Mágikus ​mozi
A ​filmélet ős- és hőskorának alapvető témája a filmszerűség, a modern filmelméleteké a filmnyelv, míg a posztmodern korban a filmalkotások sokfélesége, a műfajprobléma kerül előtérbe. A Modernség módszertani örökségét és a posztmodern érzékenység új tanulságait egyaránt figyelembe vevő Mágikus mozi e tekintetben a nemzetközi szakirodalomban is hézagpótló kísérlet.

Király Jenő - Erőszak ​és erotika a filmben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Steven Jay Schneider - 101 ​horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Georges ​Méliés és F. W. Murnau klasszikusaitól Tobe Hooper és a nagy David Cronenberg vérfürdőjéig a 101 horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz végigvezet a népszerű műfaj egészén. Ezek a felkavaró és lenyűgöző filmek zsigeri félelmeinkig hatolnak: ismerik rémálmainkat, gyengéinket, tudják, mitől iszonyodunk és tudják, hogy rettegünk az ismeretlentől, a nemiségtől, a haláltól és az identitás elvesztésétől. Kritikusok, filmtörténészek és tudósok járultak hozzá szakértelmükkel a 101 horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz anyagához, amelyben több mint egy évszázad vámpírjai, zombijai, kannibáljai és eszelős gyilkosai adnak randevút egymásnak. Ezek után mer még valaki sötétben aludni?

Pier Paolo Pasolini - Eretnek ​empirizmus
Pier ​Paolo Pasolini a 20. század olasz társadalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Magyarországon elsősorban mint filmrendező ismert, jelentős műveiből jó néhány hozzáférhető video- és DVD-tékákban, illetve olykor a mozikban. Pasolini filmes életműve egyetemi, főiskolai kurzusok tárgyai. Az író, költő, a debatter-újságíró, a tanulmány- és esszéíró azonban jószerivel ismeretlen idehaza, jóllehet néhány költeménye olvasható magyarul. Kötetünk a Magyarországon "ismeretlen" Pasolinit kívánja bemutatni, mindenekelőtt azt az embert, akinek a számára az életben talán a nyelv a legfontosabb. Ezért választottuk közlésre Eretnek empirizmus című kötetét, amely a nyelvről, a szépirodalom nyelvéről, de legfőképpen a film nyelvéről írott munkáit tartalmazza. Köztudott, hogy a hatvanas évek elején megjelent írásai, amelyek közül magyarul eddig A költői filmnyelv olvasható, milyen mély benyomást gyakoroltak a nyelvészekre, szemiotikusokra és a filmalkotókra is. Úgy véljük, az olasz filmrendező hívei és a hazai olvasóközönség jelentős része kíváncsi a gondolkodó, esszéista Pasolinire, amit bizonyítanak a 2005 őszén, halálának harmincadik évfordulóján lezajlott magyarországi megemlékezések is.

Johann Wolfgang Goethe - Színtan
1840-ben ​jelent meg a Színtan, amit élete vége felé Goethe fő művének nevezett. Ebben a könyvben a természettudós Goethe lép elénk, akinek kísérletező kedve, vizsgálódásainak érzékletes leírása jól mutatja, hogy személyében elválaszthatatlan a költő és tudós, a művész és gondolkodó. Magyarul eddig csak részletek jelentek meg a műből: ebben a könyvben a Didaktikai résznek - a háromrészes mű legfontosabb részének - teljes magyar szövegét adjuk az olvasó kezébe, jegyzetekkel és színes ábrákkal kibővítve.

Szabó Z. Pál - Lázadás ​a halál ellen
Mit ​takar a botrányos látvány: a beretvával átvágott szem, a hangyákkal ellepett kéz, a zongorában heverő döglött szamarak? A könyv radikálisan új megvilágításban mutatja be a szürrealista művészet zseniális alkotását. A film ismeretlen mélységeibe vezet a szerző: zárt, hermetikus világba, hogy választ adjon a nyugtalanító kérdésekre.

Carlo Lizzani - Az ​olasz film története
Az ​elmúlt években elburjánzott cikkek a "rendszer" filmjeiről (a propaganda jellegű, a "fehér telefonos", vagyis szórakoztató, az ellenállási és tiltakozó filmekről); az újra fellobbanó viták a háború utáni évekről, az ötvenes évek elejének legfontosabb kulturális jelenségeiről, a neorealizmustól a Politechnico-ig; a csatározások a szocialista realizmus zsdanovi értelmezése, Lukács kritikai realizmusa, és Gramsci "népi-nemzeti" felfogása körül; a történészek egyre kitartóbb és eredményesebb kutatómunkája ama jelenségek feltárására, melynek első jelei az ötvenes években bukkannak fel, amelyek a következő tíz esztendőben főszereplőkké válnak (pszichoanalízis, egzisztencializmus, antropológia, revizionizmus), és amelyek abban az időben a filmművészet kapuján is kopogtattak: ezek a jelenségek késztettek arra, hogy átdolgozzam és 1979 küszöbéig menve, korszerűsítsem olasz filmtörténetemet, amely az említett korszaknak, különösen pedig az 1940-1960 közötti éveknek közvetlen dokumentuma és hites tanúbizonysága. Könyvem utolsó, 1960-as olasz kiadása amúgy is elfogyott és az elmúlt években többfelöl jelentkezett igény újbóli kiadására, lévén az olasz film egyetlen olyan összefoglalása, amely a néma korszaktól a neorealizmus utánig folyamatosan ábrázolja tárgyát. Hasznos segítség lehet tehát az olasz filmet illető vizsgálódásokhoz és kutatásokhoz. Az 1895-1961-es korszakról szóló szöveghez alig nyúltam, lényegében pusztán néhány húzást végeztem ott, ahol úgy tűnt, hogy mondandóm túlságosan a pillanatnyi csatározásokhoz kötődött, néhány betoldást pedig azokon a helyeken, ahol szükségesnek véltem az említett csatározásokból fakadt ítéleteim felülvizsgálását (lásd pl. Rossellini második alkotó korszakát).

Bikácsy Gergely - Buñuel-napló
Luis ​Bunuel a film történetének legnagyobb provokátora. A hispán hagyomány és a francia szürrealizmus egyaránt meghatározta pályáját. A személyes erkölcs Istennel feleselő komor szépsége érdekelte. Középkori vallási mítoszok és eretnekségek, a modern kor kegyetlensége, külső és belső polgárháborúk álomképei népesítik be képsorait. Bikácsy Gergely "Bolond Pierrot moziba megy" című francia filmtörténetéből ismert szubjektív hangvétele új könyvének is sajátos értéke. E könyv valóban napló: a rendező minden fontos filmjének alapos elemzése megtalálható benne, de szabálytalan, csak az emlékek belső logikájának engedelmeskedő, olykor érzékenységeket is sértő írás. Fejezeteiben az "álomvalóság", Bunuel életének és mozijának abszurd jellege tükröződik. Bikácsy mozinaplója elsősorban a nagy rendező istentagadó és istenkereső gúnykacajára figyel. "Bunuel nevetése helyteleníti a rosszal teli ťlétező világotŤ, de a létező világ magyarázhatatlan abszurdumát harsogó örömmel fogadja. Erről már érdemes filmet készíteni…és érdemes könyvet írni"- mondja a szerző.

Hevesy Iván - A ​némafilm egyetemes története
Most, ​hogy hamarosan 100 éves lesz a 20. század legizgalmasabb művészete, a film, talán sokaknak eszébe jut majd: milyenek is lehettek a kezdetek? Hogyan lett a bűvészmutatványból, vásári látványosságból önálló művészeti ág? Milyen lehetett „a film őskora és hőskora"? Hevesy Iván, az 1966-ban elhunyt művészettörténész és műkritikus csaknem egyidős volt a filmmel, lelkes hívéül szegődött, és a kezdetektől figyelemmel kísérte fejlődését Alapos tudósként adatokat gyűjtött, filmek és jellegzetes irányzatok sajátosságait elemezte, hasonlította össze a „régi" művészetekkel. Könyve mégsem hagyományos tudományos mű, hanem a művészetrajongó kutató felfedező kalandja, aki teljesen tisztában volt azzal, amivel valószínűleg kevesen akkoriban: hogy „a művészettörténet legszebb, legizgalmasabb korszakának lehetett szemtanúja: új művészet született meg szeme láttára, új forma, új mondanivalókkal, aminek néni volt mása a görög tragédia, a színpadművészet kialakulása óta". Hevesy több évtized filmtörténetét átfogó munkája a magyar filmelmélet egyik legjelentősebb teljesítménye. Arra is rávilágít, hogy a némafilm nem pusztán a film korai, kezdetleges szakasza, hanem saját törvényekkel rendelkező, s a hangosfilm megjelenésével sajnálatosan eltűnő, önálló művészet.

Szilágyi Gábor - Film és cselekmény
Filmművészeti Könyvtár 68. kötet

Paul Schrader - A ​transzcendentális stílus a filmben
"A ​filmben a természetfeletti csupán a valóság sokkal pontosabb tolmácsolása, a valós dolgok mintegy bezáródnak." (Robert Bresson) A transzcendentális (latin) jelentése: természetfeletti, érzékekkel nem észlelhető. „A film számára a valóságon túli tapasztalatok közvetítése nehézséget jelent nem csupán a gyakran emlegetett képi reprodukció tökéletessége, hanem a fiImi elbeszélésmód értelmezésének realisztikus konvenciója miatt is” - fogalmazta meg 2001-ben Gelencsér Gábor "Láss Csodát! - Film és transzcendencia" című tanulmányában. E kötet - Paul Schreder tolmácsolásában - három filmrendező életművére építve mutatja be, hogyan lehet mégis megközelíteni a Megközelíthetetlent...

J. H. Lawson - A filmalkotás I-II.
Filmművészeti Könyvtár 36-37. kötet

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.