Regény, ​színház, zene

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Akutagava Rjúnoszuke - A ​vihar kapujában
Akutagava ​a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.

Alfred Jarry - Übü ​király / A láncra vert Übü
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alfred Jarry - Az ​Übük
"Akkoron ​Übü papa az hátulját pirosra vakará, miért is az ángliusok Segszpirnek nevezték vala el, és e néven több gyönyörűséges tragyődiát hagya reánk."

Ismeretlen szerző - Az ​elátkozott kert
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kurt Vonnegut - Ördögcsapda
Kurt ​Vonnegut 12 olyan írását tartalmazza a gyűjtemény, amelyek még soha, sehol nem jelentek meg. Valamennyit áthatja a szerző erőszakkal szembeni kérlelhetetlen elutasítása éppúgy, mint lesújtó véleménye az emberiség pusztítás iránti olthatatlan szenvedélyéről. Az Ördögcsapda mindent elmond a korról, amelyben élünk, ugyanakkor árnyaltabbá teszi Vonnegut portréját is. A novellákat olvasva és a könyvet illusztráló különös képzőművészeti alkotásokon eltöprengve jobban megismerjük az írót, a szülőt, a művészt, a humanistát.

Boldizsár Ildikó - Meseterápia
„Boldizsár ​Ildikó korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után most a mesék gyógyító erejét tárja fel előttünk. Bevezet a történelmi gyökerekbe, rámutat a népmese szerepére a hajdani közösségekben, feleleveníti a legértőbb mese-kommentárokat, saját praxisából hoz példákat a lelki gyógyulásra, és végül hasznos tanácsokat ad, hogyan is meséljük a mesét, hogyan segítsünk vele másokon. A könyv hosszas kutatómunka eredménye, teljességgel eredeti végkövetkeztetésekkel. Minden fejezetében izgalmas, tartalmas és hasznos olvasmány.”

Ismeretlen szerző - 303 ​magyar filmszínész
Többek ​közt: Agárdy Gábor, Ajtay Andor, Alfonzó, Andorai Péter, Bács Ferenc, Bajor Gizi, Balázsovits Lajos, Bánky Vilma, Bársony Rózsi, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Bujtor István, Czinkóczi Zsuzsa, Csákányi László, Csortos Gyula, Darvas Iván, Darvas Lili, Derzsi János, Domján Edit, Esztergályos Cecília, Feleki Kamill, Ferrari Violetta, Gaál Franciska, Gábor Miklós, Gálffi László, Garas Dezső, Gáti Kati, Gobbi Hilda, Gózon Gyula, Görbe János, Gyabronka József, Halász Péter, Haumann Péter, Hollósi Frigyes, Horváth Tivadar, Inke László, Jávor Pál, Kabos Gyula, Kabos László, Karády Katalin, Kaszás Attila, Keres Emil, Kibédi Ervin, Koletár Kálmán, Koltai Róbert, Kozák András, Latabár Kálmán, Latinovits Zoltán, Lugosi Béla, Mácsai Pál, Madaras József, Major Tamás, Márkus László, Németh Marika, Oszter Sándor, Őze Lajos, Páger Antal, Patkós Irma, Pogány Judit, Putty Lia, Rajz János, Reviczky Gábor, Ruttkai Éva, Sáfár Anikó, Schütz Ila, Sinkovits Imre, Somlay Artúr, Soós Imre, Sulyok Mária, Szacsvay László, Szellay Alice, Szőke Szakáll, Torday Teri, Tóth Orsolya, Törőcsik Mari, Törzs Jenő, Venczel Vera, Zenthe Ferenc

Hermann Hesse - A ​varázsló gyermekkora
"- ​Kedves madár, mondd meg nékem, merre találom a boldogságot? - A boldogságot - felelte a szépséges madár, és közben aranycsőrével kacagott -, a boldogságot, barátom mindenütt megtalálod, hegyen-völgyön, virágok közt, kristályok közt. Ezekkel a szavakkal a vidám madár megrázta a tollát, előrebiggyesztette a nyakát, megbillentette a farkát, kacsintott, még egyszer felnevetett, aztán mintha megdermedt volna, úgy ült a fűben, és láss csodát: a madár egyszerre csak tarka virággá változott, tolla levél, karma gyökér." Hermann Hesse

Hermann Hesse - Napkeleti ​utazás
A ​pusztai farkas és Az üveggyöngyjáték között írta Hesse ezt az elbeszélését, amelynek a tárgya ezúttal is az önmegismerés: az utazás a benső én, az egyéniség legmagasabb rendű állapota felé. A történet realitás és álomvilág mezsgyéjén egyensúlyoz, írója történelmi tények, földrajzi helyek, ismert személyek említésével köti saját korához, ugyanakkor a beavatottak titkos szövetségéről beszél, amelyhez magán és az említett művészeken, gondolkodókon kívül régi korokban élt rokon szellemek is hozzátartoznak. Az egész földet behálózó titkos szövetség tagjai nem sokkal a nagy háború után elhatározzák, hogy zarándokútra indulnak a mesés keletre. A résztvevőknek különféle célok lebegnek a szemük előtt - kinek a "tao" nevű kincs fellelése, kinek a varázshatalmú kígyó megkeresése -, maga a szerző Fatime hercegnő szerelmét akarja elnyerni. A menetben nemcsak alkotók, hanem műveikből kilépett szereplők is részt vesznek, kik az előbbiek rovására válnak egyre színesebbé. A kezdeti lelkesedés és önfeledt ünnepségsorozat után megérkeznek a morbiói völgybe, s itt vesz döntő fordulatot a sorsuk... Hesse így ír egy levélben művéről: "Magát a szimbolikát nem kell, hogy az olvasó »világosan« értse, semmi szüksége felvilágosításra, a megértésnek erre a formájára. Elég, ha készségesen befogadja a mélyebb értelmet hordozó képeket s velük együtt magába issza az életről szóló példázatokat - azok majd észrevétlenül munkálni kezdenek benne."

Hermann Hesse - A ​fürdővendég / A nürnbergi utazás
A ​fürdővendég Hessének Zürich melletti Badenben eltöltött gyógyüdülését örökíti meg, ám nem egyszerű útibeszámolóról van szó, hanem elsősorban egy isiászban szenvedő fürdővendég humorral és öniróniával ábrázolt lélekrajzáról, melyet részben Jean Paul fürdőtörténete, a Doktor Katzenberger fürdőútja ihletett, s melybe a szerző becsempészte írói ars poeticáját és hitét, mely szerint a betegségben szenvedő, kétségek közt hánykódó íróember számára is létezhet remény a gyógyulásra és az üdvösségre. A nürnbergi utazás 1925-ben keletkezett, és 1927-ben jelent meg, ugyancsak az S. Fischer kiadónál. Ez az írás egy előadóest-sorozat történetét eleveníti fel, és szintén lélekelemzésre épül. A délszaki svájci magányban élő író igent mond egy későbbre tervezett, nürnbergi meghívásra, és közben azon tűnődik, voltaképpen miért is vállalta a felkérést. A gyermekkori élményekig visszanyúló, szövevényes motivációs háló kibogozása során kiderül, hogy nem egyenes vonalú, ok-okozati elvek vezérelték döntése kialakítása során, hanem egykori olvasmányok és személyes élmények indították el benne azt a folyamatot, melynek végeredményképpen elfogad egy olyan "hétköznapi" meghívást, amely kizökkenti megszokott alkotói üteméből, mitöbb, több hetes, élménydús utazássá dagaszt egy olyan rutinszerű utat, melyen mások néhány nap alatt túlteszik magukat.

Kányádi Sándor - Valaki ​jár a fák hegyén
„Egyberostált ​versek" – Valaki jár a fák hegyén (1997) A kilencvenes évek, a rendszerváltozás évtizede sok szempontból új helyzetet teremtett az irodalomban. Nem volt szükség arra, hogy a költők, írók rejtjeles üzenetekben juttassák el az emberi méltóság lélekbátorító szavait. „A közteherviselésnek a nagyon nehéz súlya leesik az irodalom válláról, s most meg lehet mutatni, hogy érdekessé tud-e válni, tud-e valami érdekeset mondani, megállja-e a helyét. Miről szólt eddig az irodalom? A születésről, az életről, a halálról, az örömről, a bánatról, a szerelemről, a tájról. És pluszban, nálunk, szólt a nemzetiségi sorsról is. Most ezt az utóbbit kiiktatjuk, s hadd lássuk, tud-e valami érdemlegeset mondani a többiről?"[8] Az 1997-es Valaki jár a fák hegyén című „egyberostált" versek arra engedett következtetni, hogy költészetének alakulása fő vonulatában lezárult, a szigorúan egykötetes életművé szerkesztett könyvvel mintha az alkotó a maga számára is befejezettnek tekintette volna a versírást. Az „egyberostált" kötetben mindössze tizenhét (inkább alkalmi, kisebb) költemény datálódik a kilencvenes évekre – viszont itt jelenik meg az életmű egyik csúcsteljesítményének tekinthető, az 1994-es címadó létfilozófiai, transzcendens összegzése is. A Valaki jár a fák hegyén a költő istenkeresésének, a népi vallásosságnak és a tudományos világkép összhangzó megbékélése. Kányádi Sándor költészetében a hatvanas évek közepéig nyomát sem leljük annak a népi protestantizmusnak, mely meghatározta gyermekkorát, azonban a hatvanas évek közepétől hangsúlyosan megjelennek verseiben a bibliás-zsoltáros utalások, megidézések, mint a Hipotézis (1964); a Tűnődve áll a férfi (1964), a Húsvéti Bárány (1965), a Ne szólj (1965), A XC. zsoltár (1965), illetve az 1967-es, Isten sírján című versekben. A dilemma nem egyszerűen Isten létének vagy nemlétének az ismeretelméleti kérdése, mélyebb értelme, hogy az istenhit megteremtette a maga intézményrendszerét, a kereszténység pedig az európai kultúrát, majd a reformáció az anyanyelvet; közösséget és a lélek békéjét adta, s ez a bizonyosság a 20. század második felében történelmileg is és az egyes emberben is tragikusan megrendült. Kányádi Sándor verseiben visszahozza és megerősíti a közösséget éltető szimbólumokat (biblikusság, megváltó kép), és végül az éltető, erőt adó szimbólumokhoz mintegy visszahozza Istent is. A világ rendjét a Valaki ügyeli, „gyújtja s oltja" a csillagokat, teremti és befejezi az emberéletet, s érdemek szerint – nagyon finoman, a versben alig észlelhetően – ítél is: az érdemesek lelkét új csillagban továbbélteti, a méltatlanokét „sötétlő maggá" összenyomja, megsemmisíti, azaz helyreállítja a világrendet. Az ég és a föld, a fönt és lent, a mikrovilág és a makrovilág harmonikus, egymásra felel. A népi babona zökkenőmentesen belesimul a keresztény teologikus és a természettudományos világképbe, értelmezik és kölcsönösen megerősítik egymás igazságát. A költő a Valaki jár a fák hegyén versében is, miként A folyók köztben, , a természetbe vonul. Ádámként, egyfajta Ember előtti világban, teremtés előtti csöndben, panteisztikus szakrális térben megnyugodva veszi tudomásul, hogy „valaki jár a fák hegyén", azaz világunk oltalom alatt áll. (Pécsi Györgyi - Kányádi Sándor költészete, munkássága)

Török András - Szálasi ​álarc nélkül
Az ​1941-ben megjelent kritikus hangvételű párttörténeti dokumentum a NAP (Nemzet Akaratának Pártja) 3. számú tagsági igazolványának tulajdonosa szemével nyújt objektív bepillantást a mozgalom ötéves munkájába. A szerző többek között a "Kitartás!" köszöntés bevezetésével és az "Új Magyar Munkás" című lap megalapításával írta be magát a Hungarista Mozgalmak magyarországi történetébe. A Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom históriája iránt érdeklődők számára a most megjelent reprint kötet egy alapmunka.

Mihail Bulgakov - Acéltorok
Mikor ​Mihail Bulgakov elbeszéléseit, tárcanovelláit és karcolatait gyűjtöttük egy kötetbe, arra törekedtünk, hogy az 1989-es, ötkötetes orosz kiadás alapján, ahol szükséges, visszaállítsuk az elbeszélések teljes szövegét, illetve az Egy fiatal orvos feljegyzései című ciklus esetében a novellák sorrendjét. Kötetünk új fordításokat is tartalmaz, amelyeket a tartalomjegyzékben csillaggal jelöltünk. Mindennek eredményeként az Acéltorok című kötetben most jelenik meg először magyarul Mihail Bulgakovnak az 1920-as években íródott összes elbeszélése. A tárcanovellákból és a karcolatokból csupán válogatást közlünk, mivel egyrészt mind a mai napig nincsenek összegyűjtve a különféle álneveken és a különféle újságokban megjelent feuilletonok, másfelől pedig a válogatást meghatározta az írások minősége is, hiszen Bulgakov a szó szoros értelmében megélhetési célból alkotta ezeket a műveket.Bulgakov elbeszélései és kisebb írásai a nagy regények és a színművek árnyékában sem Oroszországban, sem nálunk nem kaptak elegendő figyelmet. Ugyanakkor olyan elbeszélések, mint a magyarul most először megjelenő Rajtaütés vagy Kínai történet felveszik a versenyt a kor legkiválóbb novelláival, mivel rendkívül hitelesen, nagy lélektani pontossággal teremtik meg a kor atmoszféráját, s irányítják rá a figyelmet a forradalom és a polgárháború okozta traumákra. Szatirikus írásai pedig az 1920-as évek orosz szatirikus prózájának egyedülálló darabjai, mivel a személyiség és a valódi értékek védelme nevében leplezik le és teszik nevetségessé a beköszöntő személytelenség és sematizmus korszakát.

Friedrich Nietzsche - Az ​Antikrisztus
Nietzsche ​egyik legnagyobb vihart kavaró és megjelenése óta folyamatosan elemzett, támadott és védelmezett munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta a kereszténységhez való ambivalens viszonyulását. A kötetet a fordító részletes tanulmánya kíséri és bőséges jegyzetapparátus segíti az olvasót.

Buji Ferenc - Az ​emberré vált ember
Izgalmas ​szellemi kalandra vállalkozik az az olvasó, aki kezébe veszi Buji Ferenc tanulmánykötetét; nemcsak azért, mert a könyv számos olyan kérdést vet föl, amely egy gondolkodó ember számára eleven, megoldandó problémaként merülhet fel, hanem elsősorban azért, mert egy olyan merőben új gondolkodásmóddal találkozhat, amely gyökeresen eltér a manapság megszokottól. A szerző képes arra, hogy elszakadjon a bevett tudományos és társadalmi nézetektől, gondolkodási sémáktól, közhelyektől, és teljesen friss szemmel, roppant eredeti látásmóddal vizsgálja tárgyát, legyen az a posztmodern művészet, a reinkarnáció, a matematika és a politika, a keresztény lélektan, az evolucionizmus, a barokk alkímia vagy éppen Isten világszemlélete. Újszerűsége azonban nem valamiféle eredetieskedésből, az új önmagáért való hajszolásából fakad; számos szokatlan szempontot felvető vizsgálati módszere ugyanis alapos tárgyismerettel, szigorú és következetes logikával, elmélyült komolysággal ötvözve hoz meghökkentően új és elgondolkodtató végkövetkeztetéseket. Briliáns okfejtései, elegáns stílusa, merészen eredeti gondolatai, szellemes megoldásai minden tudományos igényt kielégítenek, ugyanakkor lebilincselően érdekes olvasmányt, komoly szellemi kihívást nyújtanak az érdeklődőnek.

Hamvas Béla - Tabula ​Smaragdina / Mágia szutra
Az ​ún. Smaragdtábla és a Tarot ősi szövegeinek kommentárja, egyúttal bevezetés az alkímia nyelvezetébe és világába. A kötet második írása a hagyomány alkalmazásának könyve, útmutatás a szellemi megvalósítás belső műveleteihez, a „tudatosan megtisztított életrend” megvalósításához.

Böjte Csaba - A ​szeretet bölcsője
Emberi ​léted kibontakozásának fontos perce, amikor megtapasztalod a tiszta, őszinte szerelmet. A mesében olyan egyszerű minden: „Megházasodtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak!” A valóságban azt tapasztaljuk, hogy sok kísértés próbálja ellopni a hűséget, az őszinte egymásra figyelést, kioltani a házastársi szerelmet. Az oltár előtt a keresztre tett eskü könnyen elkopik a mindennapi terhelés alatt. Ha azt látom, hogy valaki a sípályán hatalmasat esik, akkor nem arra gondolok, hogy a síelés ostoba sport, hanem arra, hogy az illető nem tanult meg jól síelni. Ha azt látom, hogy sok házasság felbomlik, hogy nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon, túl gyorsan rámentek a feketepályára, és emiatt összetörték magukat. Nem a pálya rossz, egyszerűen nem tudtak bánni a felmerülő nehézségekkel. Könyvünkben végigvesszük a házasság útjának 18 mérföldkövét, azok örömét, sajátos feladatait, kihívásait, melyekre ha tudatosan készültök, könnyebben megbirkóztok velük. Imádkozom azért, hogy töretlen hűséggel szeressétek egymást, kapcsolatotokat ápoljátok, és egymás iránti szerelmeteket mindeneken keresztül megőrizzétek.

Hajnóczy Péter - A ​fűtő / M / A halál kilovagolt Perzsiából / Jézus menyasszonya / Hátrahagyott írások
Ez ​a kötet Hajnóczy Péter minden megjelent könyvének anyagát tartalmazza a megjelenés sorrendjében. A kötet végén Hátrahagyott írások címmel összegyűjtöttük a még az író életében folyóiratközlésre elfogadott, de javarészt már posztumuszként megjelent műveket, és ezt kiegészítjük egy válogatással azokból a kiadatlan kéziratokból, amelyeket annak idején az író maga is közlésre szánt. A korai írásokból közöljük például azokat, melyeket "kész" műnek tekintett, de kötetei kiadása idején már túljutott a stíluskorszakon (az automatikus íráson) aminek jegyében megírta őket. Tehát ez a könyv az írói életmű teljesnek tekinthető gyűjteménye.

G. K. Chesterton - A ​józan ész nevében
„…Egyik ​erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. Mivel nem hisznek a megosztásban, nem maradhatnak megosztva. Mivel csak az egyesülésben hisznek, maguk is egyesülni fognak. Egyikük ezt jelenleg szolidaritásnak hívja, a másik konszolidációnak. Úgy tűnik, csak addig kell várnunk, míg mindkét szörnyeteg megtanulja konszolidaritásnak mondani. De bárhogy is nevezik, afelől nem lesz semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. Egyre mozdulatlanabb és megszokottabb lesz. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz. Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek. A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánüggyé váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.”