|
A kulturantropológus szerzõ mezsgyevilágoknak tekinti és vizsgálja azokat a történeti magyar nyelvterület perifériáján elhelyezkedõ multietnikus régiókat, ahol az újkori telepítések, migrációk és asszimilációs folyamatok révén többnyelvû, vegyes kulturális arculattal, gyakran többes nemzeti lojalitással rendelkezõ közösségek jöttek létre.
Kapcsolódó könyvek
Balassa Iván - Ortutay Gyula - Magyar néprajz
A két kiváló tudós, Balassa Iván és Ortutay Gyula a néprajztudomány eddigi eredményeire támaszkodva, a szakemberek, az érdeklődő nagyközönség igényeit egyaránt szem előtt tartva ad átfogó képet a hagyományos népi kultúra valamennyi ágazatáról, a társadalmi, az anyagi és a szellemi kultúráról. (...)
Minden fejezethez rövid bibliográfia csatlakozitk, amely útbaigazítást ad azok számára, akiket egyik vagy másik kérdés közelebbről érdekel. A kötetet gazdag képanyag, 319 fekete-fehér, 65 színes fénykép és 231 rajz, térkép, kotta illusztrálja.
Koncsol László - Lakszakállas-Vök
A háromkötetes, többnyelvű honismereti szöveggyűjtemény a Csallóköz történelmi, földrajzi, statisztika és településtörténeti enciklopédiája. Benne a szerző az eddig megjelent magyar, német, latin és szlovák nyelvű helytörténeti lexikonokból (Korabinsky, Vályi, Ludovicus Nagy stb.) gyűjtötte össze a Csallóköz településeire vonatkozó szövegeket. Az idegen nyelvűeket eredetiben és magyarul is közli. A terjedelmes köteteket a szerző-szerkesztő rövid előszava egészíti ki, név- és tárgymutató zárja.
Urosevics Danilo - A magyarországi délszlávok története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Koncsol László - Gancsháza-Kulcsod
A háromkötetesre tervezett többnyelvű honismereti szöveggyűjtemény a Csallóköz történelmi, földrajzi, statisztikai, településtörténeti enciklopédiájának is mondható. Benne a szerző az eddig megjelent magyar, német, latin és szlovák nyelvű helytörténeti lexikonokból (Korabinsky, Vályi, Ludovicus Nagy stb.) gyűjtötte össze a Csallóköz településeire vonatkozó szövegeket. Az idegen nyelvűeket eredetiben és magyarul is közli. A terjedelmes kötetet a szerző-szerkesztő rövid előszava egészíti ki, név- és tárgymutató zárja.
William Graham Sumner - Népszokások
Sumner ma már klasszikusnak tekinthető műve több mint hetven éve íródott. Kevés olyan tudományos munka akad, amely kiállja az idők próbáját és ennyi idő múltán is ébren tudja tartani az érdeklődést. A Népszokásokat minden újabb tudományos generáció érdemesnek tartotta arra, hogy ne csak a könyvtárak polcain található egy-egy példányát forgassa, hanem újabb és újabb kiadásokkal tegye munkát közkinccsé. Sumner műveinek e sikere nemcsak annak köszönhető, hogy roppant gazdag ismeretanyagot ad a legkülönbözőbb társadalmak szokásairól és intézményeiről, s hogy megkísérli ezek kialakulásának magyarázatát, hanem módszertanilag is példamutató az összehasonlító - etnológiai anyag kezelésében. Témái a legszélesebb skálán mozognak: rabszolgaság, kannibalizmus, szexuális viselkedési normák, házasság, babonás hiedelmek, aszketizmus, vérbosszú, és még sok más népszokás és viselkedési norma kerül aprólékos elemzésre. Sumner közlési módja is figyelemre méltó. Tőmondatokkal fejezi ki mondanivalóját, s mégis sikerül elérnie a tudományos mű egyik legnagyobb erényét: érdekfeszítő olvasmány.
Gereben Ferenc - Olvasáskultúra és identitás
Kissé leegyszerűsített képlet szerint a határon túli magyarok olvasáskultúrája és nemzettudata egyaránt magasabb szintűnek bizonyult a magyarországinál. Mindkettő feltehetőleg a kisebbségi helyzet identitást erősítő nyomása alatt állt elő, mint ahogy a kora-kádári diktatúra értékdeficites állapotát magyarországi társadalom is egy értéktelítettebb (olvasás-)kultúrával ellensúlyozta az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, a hatvanas évek elején. A Kárpát-medence Magyarországon kívül élő magyarsága tehát olvasáskultúrájának tradicionális vonásaival identitásának megőrzését szolgálja; és identitástudatának markánsabb jellege pedig egyúttal premodern, értéktelítettebb olvasási szokásait konzerválja.
Meg kell jegyezni, hogy az identitástudat és az olvasáskultúra nem automatikusan erősítik egymást. Ezredfordulós felméréseink helyzetképe változóban van: határon túlról is egyre több jelzést kaptunk az olvasáskultúra hanyatlásáról. Nyomatékosan tudatosítanunk kell a fenti összefüggésből adódó másik következtetést: a hiányosságok, a romlási tendenciák is erősíthetik egymást, az írott (és nem írott) kulturális értékek megőrzésére, kényszerré formálására irányuló folyamatos erőfeszítések nélkül az identitástudat is meggyengülhet.
Kőhegyi Mihály - Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kunt Ernő - Az utolsó átváltozás
Parasztság és mulandóság - megközelítési módszerek és meghatározások, A magyar parasztság hagyományos halálképe, A magyar parasztság haldoklóval és halottal kapcsolatos szokásai, Összegzés - rítus és szelekció
Szergej Botalov - Hunok Ázsiában és Európában
Hogyan függ össze a szkíták, szarmaták és hunok népessége? A szerző, Szergej Gennájevics Botalov az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető régészeként a Déli-Urálon túli terület, a kazak sztyeppe északnyugati része és az Urál keleti lejtőinek kitűnő ismerője. Ásatásain a különböző korok, a szkíta, a szarmata, a hun, illetve a honfoglalás korabeli magyarnak tartott leletanyag is gazdagon tárul fel. Ugyanakkor történész is, aki a régészeti leletek és szakirodalom mellett otthonosan mozog a történettudomány antik forrásaiban és ezek mai olvasataiban, értékeléseiben is. Az utóbbi évtizedek sok ásatását vezette, több évtizedes kutatómunka után írta meg e könyvet. Újszerű megközelítése a szarmatákkal és a hunokkal kapcsolatban méltán tarthat számot a szakmán kívüli olvasók érdeklődésére is. A honfoglalást megelőző magyarság lakóhelyének közvetlen közeléből, ha nem annak bizonyos részéről előkerült régészeti leletek, kultúrák kapcsolatai, valamint a lehetséges etnokulturális folyamatok a magyar honfoglalást megelőző időszak vizsgálatakor is megkerülhetetlenek.
A szerző annak a paradoxonnak a vizsgálatakor, hogy hol vannak a népes alánokat és gótokat legyőző hunok régészeti emlékei, ha a kortársaiknak (késő szarmatáknak, alánoknak, illetve gótoknak) tulajdonított leletek száma az övék sokszorosa, arra a következtésre jut, hogy az eddigi ún. késő szarmata típusnak meghatározott leletek tekintélyes része valójában a közép-ázsiai és európai hunok késő szarmata lakossággal összeolvadt népességének hagyatéka.
Antos Balázs - Fiáth Titanilla - Határsávok
Regionális tanulmányainkat azzal a céllal adjuk ki, hogy segítsék az új tudományos eredmények vitáit és terjedését. A publikációk a szerzők véleményét tartalmazzák, amelyért maguk a szerzők vállalnak felelősséget. E tanulmány megjelenését az ELTE BTK Szimbiózis Alapítványa, és az MTA Politikai Tudományok Intézetének segítsége tette lehetővé. Kiadásához az OTKA T 035241 számú kutatási keret biztosított anyagi hátteret.
A szerzők az ELTE és a Vas Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ támogatását élvezték. A kiadvány első kötete annak a sorozatnak, amely a térség más településein készült kutatásokat is be kívánja mutatni. A kutatás szakmai irányítói Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor voltak.
Kiadni, másolni csak a szerzők engedélyével és az MTA Politikai Tudományok Intézetének hozzájárulásával lehet.
Pálóczi Horváth András - Besenyők, kunok, jászok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Tánczos Vilmos - Szimbolikus formák a folklórban
A szimbolikus formák, amelyekről ez a könyv beszél, az emberi képzelet egyetemes univerzáléi, természetes tehát, hogy nemcsak az úgynevezett hagyományos folklórban és nemcsak a magyar népi kultúrában lelhetjük fel őket, hanem más népi kultúrákban is, továbbá megjelennek a vizualitáshoz és az elektronikus médiához kapcsolódó tömegkultúrában is, nem is szólva arról, hogy ugyanez a képi nyelv jelen van a vallásokban, az irodalomban, a különböző vizuális művészetekben és a nap mint nap használt nyelvi kifejezésekben is. A mai, élőkultúra sajátossága, hogy a régi és az új szimbolikus kódok keveredését, sőt olykor szerves ötvöződését mutatja. A kötet gazdagon illusztrálva mutatja be ezt a nem szokványos témakört.
James G. Frazer - Az aranyág
"Frazer a klasszikus brit etnológia utolsó képviselője (1854-1941). Élete és munkássága korszakot jelent a néprajztudomány történetében. ... Az Aranyágban arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az emberi gondolkodás fejlődését a mágia, a vallás egymást követő lépcsőfokain keresztül egészen a tudományig. Egy ókori szokás - a Diána szentély papja (az Erdő Királya) elődjét megölve nyerte el tisztségét, amelyet addig viselt, míg ő maga áldozatul nem esett utódja kardjának - nyomába ered. A szokásra Frazer az ókori irodalomban nem talál kielégítő magyarázatot... ezért bejárja Ausztrália bozótjait, felkeresi az afrikai őserdők törzseit, részt vesz a mexikóiak, anjuk szertartásain, német és olasz városkák farsangi forgatagában és meghallgatja az öreg parasztok múlt idéző meséit. Végül nemcsak az Erdő Királya megölésének szokására hoz magával magyarázatot, de felvázolja az emberi gondolkodás történetét is."
Koncsol László - Albár-Füss
A háromkötetesre tervezett többnyelvű honismereti szöveggyujtemény a Csallóköz történelmi, földrajzi, statisztikai, településtörténeti enciklopédiájának is mondható. Benne a szerző az eddig megjelent magyar, német, latin és szlovák nyelvű helytörténeti lexikonokból gyűjtötte össze a Csallóköz településeire vonatkozó szövegeket. A terjedelmes kötetet a szerző-szerkesztő rövid előszava egészíti ki, név- és tárgymutató zárja.
Putz Éva - Å kolonyi lågzi
Az 1938-1945 közötti időszak mindmáig szinte fehér folt tudománytörténet-írásunk számára. Ennek eltüntetéséhez járul hozzá az eredetileg 1943-ban megjelent _Å kolonyi lågzi_ újrakiadása. Ám a könyv nemcsak tudománytörténeti érdekesség - a kutatott probléma, alakodalom újszerű és sokoldalú megközelítése, a feldolgozás tudományos alapossága és a nagyközönség számára is élvezetes közvetítése követendő példaként szolgálhat napjaink néprajzkutatása számára is. Meggyőző bizonyíték ez a könyv arra is, hogy a szakszerűség, az elmélyült vizsgálódás a legnehezebb körülmények között is hozhat olyan eredményeket, melyek nemcsak a kisebbségi, hanem az egész magyar tudományosság számára értéket jelentenek.
Zalabai Zsigmond - Mindenekről számot adok
Nem tudom én... Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert... Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert, /Hogy született földjét el ne felejtse soha... Ovidius, a római költő viaskodott így, jó kétezer éve, e régi-új kérdéssel, vésve a papírra lüktető verssorait, melyeket Szentkirályi Sámuel uram hagyott volt magyar nyelvutódaira, hogy most, negyed évezreddel később, bennem támadjanak föl újra örök-új kérdőjellel a végükön: Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert,/Hogy született földjét el ne felejtse soha... Keresem hát a választ, a sokféle közül azt, amelyikkel a leginkább azonosulni tudok. Az ősi kérdés egy ősi megválaszolója, egy görög bölcs igazít útba: Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, és akik lehetnénk. Bolyongva elmúlt századokban, jövőnket szeretném meglelni tehát. Oly módon mégpedig, hogy a múlt Ipolypásztójának kis közösségéről beszélve mánk és holnapunk nagyobb közösségekhez is szólnának szavaim. A lehetnénk végett. Múltismeretben: történelmi tápászkodásokban, "önösszeszedésekben" megedződött mai önmagunk életre hívását, az emberi-közösségi tartás és megtartás holnapi erkölcsének istápolgatását kíséreli meg szolgálni ez a könyv. Amelynek szerzője valójában nem is én vagyok. Nagy író mondta tollba ezt nekem: a Történelem. Boldog vagyok, hogy volt módom szavait jegyezni.
Dobos Ilona - Áldozatok
Az író mondja könyvéről: "Huszonöt éve foglalkozom folklórral; meséket és mondákat gyűjtök. Szerettem volna minél közelebbről megismerni azokat az embereket, akiknek meséit megnetofonszallagra vettem. Így bontakozott ki - kérdezősködésem nyomán - az Áldozatok hősnőjének életútja. Később már maga a "műfaj" is izgatott. Tapasztaltam, hogy az elbeszélő tehetség túlnő a hagyományos népköltészeti műfajok keretein. Vannak emberek, akik nem mesékkel, hanem élményekkel, életükből vett "igaz" történetekkel szórakoztatják hallgatóikat. A későbbiek során már ezeket is feljegyeztem. A kötet elbeszélői valamennyien élő személyek, a múlt társadalom legszegényebbjei. Vallomásuk így az egyéni élményeken túl kortörténeti dokumentum: századunk története, személyekre bontva."
Barabási László - Magyarul gondolkodni
„A székely társadalom alapja a család volt. Ennek egyetlen vagyona a ház, s ami a kerítésen belül létezett. Egyik porta nem volt alárendelve a másiknak. Mellérendelő viszony volt közöttük. Több porta alkotott egy tízest. Több tízes a falut. Egyik tízes nem volt alárendelve a másiknak. A falu vezetősége a portákról került ki, de ők csak szolgálták a közösséget. Sok falu alkotott egy széket. De egyik szék sem volt alárendelve a másiknak. Mégis egy egységes Székelyföldről beszélünk. És jogosan. Megismétlem, s kérem, jegyezzük meg: senki nem volt alárendelve senkinek. Mi a lényege ennek a társadalmi gondolkodásmódnak, amelyet az emberiség több tízezer évvel ezelőtt kialakított, s az működött is több tízezer esztendőt? Szerencsénk van a székelyek szinte őrültségnek számító hagyománytiszteletével. Így ismerjük ezt a formát.“
Kovács Lajos - Kanyargós utcák, görbe esték
A száz esztendővel ezelőtti szórakozási szokások, az ital, a kártya, a nők és az elfüstölt milliók világának, ám mindenekelőtt a pécsi vendéglátás neves emlékhelyeinek gyűjteményes összeállítása ez a könyv. Megismerhetjük belőle a szállodákat és fogadókat, a vendéglőket és kiskocsmákat, előbbieket a Magyar Koronától a Hétfejedelemig, utóbbiakat a Fekete Sastól a Fehér Hollóig. Megtudhatjuk, hogy milyen volt a korabeli Nemzeti, a Nádor, az Arany Hajó, a Pannonia, a Vadászkürt, a Vadember és a Mátyás Király fogadó illetve szálloda, hol és hogyan működtek a leglátogatottabb sörözők, kiskocsmák. Részletesen bemutatja a szerző a kávéházakat és a kávéházi életet, a legendás Ribaytól az Otthonig, a Bedőtől a Royalig. Nem kerüli el a figyelmét a Pécsi Nemzeti Kaszinó, a Polgári Kaszinó és a Vigadó bemutatása sem. "Édes óráknak" is részesei lehetünk a leghíresebb cukrászdákban, a Caflishban, Oroszy Sándor, Benczenleitner Sándor, Gindl Dezső, Murányi József és Vasicsek János remekeit kóstolgatva. Végezetül ellátogathatunk az Ostende mulató piros lámpás házába is. Igazán nem rossz programösszeállítás...
Kovács Lajos (Kistótfalu, 1950) tanár, "kocsmológus", hosszú idő óta folytat vendéglátóipari, szórakozástörténeti kutatásokat. Számos írása után első önálló könyvét veheti kezébe az olvasó.
Gazda József - Mindennek mestere
A régi falu modelljét állítja ez a fényképekkel gazdagon illusztrált könyv az olvasó elé. Azét a faluét, amely egész felépítésével, belső szerkezetével, foglalkozás szerinti és társadalmi rétegződésével egyetlen nagy célt szolgált: a termelést, az anyagi javak létrehozását. Alkotó, termelő közösség volt a régi falu. Élelmiszert termelt - gabonát, zöldséget, húst -, építőanyagokat, ruházati cikkeket, lakástextíliákat, bútorokat, mindent, amire a társadalomnak szüksége volt. A könyvben megszólaltatott falusi iparosok, nagy tudású földművesek között jó néhányan a népi tudás mesterei. Örömmel ajánljuk ezt a páratlanul szép könyvet mindenkinek, akit érdekel népünk múltja, a régi falu gazdag hagyományaival, s akik érzékenyek a nyelvi színekre, a népi nyelv változatosságára, képszerű gazdagságára. Önmagunkat becsüljük, ha nem feledkezünk meg elődeinkről. Azokról, akiktől nemcsak életünket, de tudatunkat, kultúránkat, erkölcsünket, lelkünket, nemzeti-emberi örökségünket is kaptuk.
