Ajax-loader

Ez ​Illik A Székely Legénynek
Volt-e az átkos diktatúra éveiben még egy olyan város, amely az odalátogató „Kárpátok géniuszát és hű élettársát” a kötelező tapsmenet végén egy nagy álommal ostromolta volna meg? A csíkszeredai vendégeskedés alatt ugyanis a derék polgárok ezt skandálták: „Műjégpályát akarunk!” Valószínűleg a ravasz vezér is elcsodálkozott, amikor tolmácsolták neki a tömeg kérését. Nem volt ilyesmihez hozzászokva, hiszen a többi városokban gyárak és lakónegyedek építéséről esett szó, homogenizálásról, betelepítésekről.
A „nép szeretett fia” a lakosság óhajára rábólintott, de cserébe nagy árat kért: lebontani a monarchia arculatát viselő régi polgárházakat, helyükbe „szocialista várost” építeni, gondoskodva a népesség összetételének „javításáról”.
A fedett jégpálya építése azonban a jóváhagyáson és a Bukarestben készült bunkerterven túl, a város szívügye volt és annak apraja-nagyja tett valamit a nagy álom megvalósulásáért. Elkészülte után birtokába is vette a hokiszerető csíkszeredaiak tömege és felcsendült benne Salló István-Gáll Árpád himnusza: „Hajrá fiúk, csíki gyerekek!” Mindenki megtanulta, énekelte, fütyülte, tombolva végigtapsolta. Minden mérkőzés, bajnoki vagy barátságos, hazai vagy nemzetközi, valóságos népünnepéllyé vált. Akkor, amikor anyanyelvünket a hivatalokból és az iskolákból is már száműzték, Csíkszeredában a templomokon kívül volt még egy hely, a jégpálya, ahol nyelvünk mindig otthon volt.
Anyai szeretettel vették körül az emberek azt a pályát, amely ma az elévülhetetlen érdemű játékos és edző Vákár Lajos nevét viseli, s az eddig keletkezett legszebb buzdító ének is az édesanyához szól. Kit szerethet jobban az ember az édesanyjánál, nos, a csíki drukkerek tőle várták a jégkorong fennmaradását és virágzását.
„Édesanyám, kedves anyám
Csak az a kérésem,
Hoki botot, hokibotot
Csináltasson nékem,
Hoki botot, sejhaj,
Korcsolyát melléje,
Ez illik, illik, illik,
Ez illik, illik, illik,
A székely legénynek.”
Ezt a szöveget nem írta senki, a szívekből fakadt, a dallamot hozzá a székely népdalkincs szolgáltatta.
Most, amikor az ezredfordulón számvetést végzünk és méltó módon megemlékezünk a dicső múltról, annak halhatatlan hőseiről, mivel köszönthetném legillőbben a csíki jégkorongot, mint azzal, hogy legyen mindig hokibot és korcsolya melléje, legyenek mindig hokiszerető édesanyák és drukkerek, öregek és fiatalok, hogy örömmámorban úszva kiálthassák: „Ez aztán a GÓL, GÓL, GÓL, GÓL!”
Dr. Csedő Csaba István, polgármester

Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók