József ​Attila-tanulmányok

Tőkei Ferenc - A ​kínai elégia születése
Miért ​nem fejlődött ki az ókori Kínában a hősi eposz műfaja, milyen irányba fejlődtek a primitív epikai formák, s miért vált az elégia a kínai költészet középponti jelentőségű műfajává? Ezekre az irodalomtörténészeket és esztétikusokat egyaránt érdeklőd kérdésekre keres feleletet e kötet szerzője. Az első fejezetek minden elvileg számba jöhető primitív-epikus, epiko-lírai és lírai formát megvizsgálnak a Csou-kori irodalomban (i.e. I. évezred), az eredeti szövegek alapján, műfaj-elméleti elemzéssel. A tanulmány ezután K'iü Jüan, a legnagyobb kínai költő életművének részletes elemzésével bizonyítja, hogy a Csou-korban kialakult műfajok mozgása a korszak végén hogyan teremti meg a legjellemzőbb kínai műfajt, az elégiát. A szerző fejtegetéseit. bőségesen támasztja alá versidézetekkel, melyek kiváló műfordítóink tolmácsolásában ugyancsak értékes részei e jelentős munkának.

Ismeretlen szerző - Az ​egzisztencializmus
A ​modern polgári filozófia és irodalom irányzatai között fontos helyet foglal el az egzisztencializmus, melyet Köpeczi Béla tanulmánya és szövegválogatása ismertet meg az olvasóval. A bevezető ideológiai igényességgel és pontossággal tisztázza az egzisztencializmus filozófiai és esztétikai problémáit, a szemelvények pedig Kierkegaard, Jaspers, Heidegger, Sartre és Camus műveiből vett részletekkel világítják meg más-más nézőpontból e jelentős irányzat különböző oldalait. Az egzisztencializmust tárgyaló antológiákkal szemben a kötetnek az az újdonsága és fő érdeme, hogy következetesen érvényesíti a filozófiai és esztétikai szempontot, egyiket a másikkal világítva meg.

Borisz Eichenbaum - Az ​irodalmi elemzés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tverdota György - József ​Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930
József ​Attila értekezéseinek kritikai kiadása 1958-ban látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában, József Attila összes mûvei, III. kötet címen. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette Szabolcsi Miklós. Ez a kötet több mint három évtizedig jól szolgálta a József Attila-kutatást, és általában a költõ szakmailag megalapozott, behatóbb megismerését. Két ok tette szükségessé új kritikai kiadás elkészítését. Az elsõ és legfontosabb: a költõ publikálatlan, többnyire töredékes értekezéseinek új kéziratai kerültek elõ, igen nagy mennyiségben. Ezek az írások döntõ mértékben megváltoztatják a költõ gondolkodásáról alkotott eddigi képünket: lehetõvé teszik korábban tévesen datált fogalmazványok keletkezési idejének helyes megállapítását, s fontos következményekkel járnak a gondolkodói életmû értelmezésére nézve. A másik ok: az elõzõ kritikai kiadás megjelenése óta kibontakozott József Attila-kutatás új kérdéseket tett föl, sok tekintetben újszerûen közelítette meg az értekezõi teljesítményt. Az életútnak és az alkotói pályának a feltárása területén - nem utolsósorban a kritikai kiadás sajtó alá rendezõjének, Szabolcsi Miklósnak a munkássága eredményeként is - nagy haladás történt. Egészében új helyzet állt elõ a József Attila-szakirodalomban, és ez megkövetelte az új kiadás közzétételét.

Benyovszky Krisztián - A ​jelek szerint
"Az ​egyik detektívtörténet olyan, mint a másik, mondhatnánk, és nem is járnánk messze az igazságtól. Uniformizált műfaj, a meglepő befejezés ellenére is kiszámítható fogásokkal, elbeszélő trükkökkel. Konvenciókból, toposzokból él, népszerűsége mégsem szűnik. Olykor még az ún. »magas irodalom« is kacérkodik vele. Utánozza, parodizálja, élvezettel és önfeledt játékossággal rúgja fel kátékban rögzített szigorú szabályait. Ilyen művekről szól ez a könyv. Amelyek egyrészt krimik, másrészt mégsem azok. A határokról, ha vannak, műfajok és nemzeti irodalmak közt. Arról a műfaj teremtette ismerős, változatlanul lakható világról, ahová mindig jó visszatérni..." - olvassuk a kötet bevezetőjében. A jelek szerint a detektívtörténet műfajával, értelmezési hagyományaival és újabb elméleti megközelítéseivel foglalkozik. A szerző ismerteti, rendszerezi és kommentálja a teória idevonatkozó eredményeit (mindenekelőtt Tzvetan Todorov, Bényei Tamás, Daniela Hodrová, Miroslav Petricek, Stanislaw Balbus munkáit), könyve második részében pedig magyar (Lengyel Péter, Darvasi László, Tar Sándor, Németh Gábor és Szilasi László), cseh (Josef Skvorecky, Karel Capek) és szlovák (Tomás Horváth, Pavel Vilikovsky) prózai művek elemzésén keresztül mutat rá a műfaj közép-európai emléknyomaira.

Ismeretlen szerző - Ismerjük ​meg Japánt!
A ​Károli Gáspár Református Egyetem Japanológia Tanszékének oktatói által összeállított kötet nemcsak a japán szakos egyetemi hallgatókat kívánja bevezetni a japanisztika tudományának alapjaiba, hanem a japán nyelvet tanulókat és a japán kultúra iránt érdeklődőket is. Milyen a japán család? Milyen volt a szamurájok világa? Mit tanultak a császári udvarban? Milyen a japán információs társadalom? Ki tanul ma japánul? Mi az a kabuki és mi a nó? Milyenek a japán beszédhangok? Hogyan fordítsunk le egy japán levelet magyarra? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ egyrészt a hagyományos területek - történelem, irodalom-, művelődés-, művészet- és vallástörténet, nyelvtudomány -, másrészt az újabb, a mai ismereti igényeknek is megfelelő területek - fordítástudomány, kommunikáció, társadalomismeret - felől megközelítve, közérthető stílusban. A kép természetesen közel sem lehet teljes, a kötetnek - reményeink szerint - lesz még folytatása.

Fejes Endre - Gondolta ​a fene
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Babits Mihály - Könyvről ​könyvre
A ​Nyugat Könyvről könyvre rovatában Babits rendszeresen publikálta legfrissebb reagálásait vagy kritikus véleményét rövidebb-hosszabb reflexiókban, alkalmi megemlékezések és tanulmányok, írói arcképek formájában. Az 1973-ban a Magyar Helikon gondozásában megjelent kötetet Belia György rendezte sajtó alá.

Hegedüs Géza - A ​szépirodalom műfajai
Mit ​is ígér az olvasónak A szépirodalom műfajai? Mindenekelőtt útmutatást az irodalmi műformák élettelien burjánzó dzsungelében, amely gazdagságával és sokszínűségével vonzza, csábítja az olvasót, de áttekinthetetlenségével néha félelmet, szorongást is ébreszt benne.

Ismeretlen szerző - A ​neoavantgarde
Számos ​olvasónk régi kívánságának tesz eleget kiadónk ezzel a kötettel és a sorozat többi kötetével, amelyek a világirodalom legjelentősebb irányzatainak, áramlatainak, stílustörekvéseinek - a barokk, szentimentalizmus, romantika, futurizmus, szocialista realizmus stb. - összefoglaló ismertetését, mintegy feltérképezését tűzték ki célul. Természetes, hogy a világirodalmi stílusirányzatokkal kapcsolatban szóba kerülnek más művészetek stílustörekvései is. A kötetek nagyjából azonos felépítésűek: a bevezető esszé ismerteti a tárgyalt irányzat keletkezésének körülményeit, társadalmi alapját, jellemző stílusjegyeit. Ezt követik az egyes irányzatok megalapítóinak és reprezentáns képviselőinek kiáltványai, programművei, legjelentősebb elméleti megnyilatkozásai.

Jurij Karjakin - Megvilágosodás ​és elvakultság
„Dosztojevszkij ​sok mindent megsejtett a jövőből. Csakhogy sejtésének igaz volt nem vált azonnal egyértelművé. Múltak az évtizedek, már egy évszázad is eltelt, és mint a fotópapíron – valami végtelenül lassan ható előhívó folyadék (az előhívó itt az idő) nyomán – megjelennek azok a jelek és írásjegyek, amelyek érthetőek a világ számára. Dosztojevszkij könyveiről mondott ítéletek először durvák voltak, majd szenvedélyesekké váltak, s csak később kezdték más szemmel nézni ezeket a műveket. Az emberiség belemerült a XX. század apokaliptikus megpróbáltatásaiba, s meggyötört tekintetével már mindent új megvilágításban látott. Különösen megdöbbentő ebből a szempontból az ÖRDÖGÖK című regénye…”

Ismeretlen szerző - Az ​európai irodalom képeskönyve
Nagy ​irodalmakban hagyománya van az irodalomtörténeti képeskönyveknek, több is közkézen forog belőlük, megújuló forrásaként az irodalmi múltról való elmélkedésnek, művei, alakjai, eseményei felidézésének. Az egész európai irodalom történetének bemutatására azonban csak kevesen vállalkoztak, ez a reprezentatív kiadvány nemcsak nálunk számít tehát úttörőnek.

Ferdinandy György - Szomorú ​szigetek
"Harminc ​éve, amikor a nyakamba szedtem a világot, kiégett tankokat hagytam magam mögött, füstölgő romokat. Lehetetlen volt elfelejtenem, hogy nélkülem épült fel újra az ország, talán még ellenemre is, hiszen nem úgy, ahogyan én elképzeltem Nyugaton. De hát, a napi politikától fényévnyi távolságra éltem, a trópuson. Ráadásul szépirodalommal foglalkoztam, ezt pedig - tudjuk - nem olvassák a politikusok. Bíztam benne, hogy - ha egyszer beengednek - odabent sem lesz semmi bajom... A Wiener Walzer átdübörög a Lajta-hídon. Eszembe jut, hogy valamikor, nagyapáink idejében, ez volt itt a határ. De most nincs idő az ilyen renitens gondolatokra, csikorognak a fékek, a nyílt pálya, ahol megáll a szerelvény már Hegyeshalom." - írja Ferdinandy György hosszú emigrációjának egyik történetében; abban, amelyben egy kiváló - idegen nyelvi környezetben elismert, francia nyelven írt könyveiért többször díjazott - magyar író hazatérését írja le. A sajátját. De mi - minden!? - történhet meg egy magyar íróval Nyugaton harminc év alatt?! El kell olvasni a könyvet, amelyben egzotikus környezetben játszódó történetek éppúgy megtalálhatók, mint az emigráns értelmiségi mindennapos gondjaival foglalkozó kisesszék. Könyvünkben külön fejezetben foglalkozik a szerző Remenyik Zsigmond életpályájával és életművével.

Balassa Péter - A ​látvány és a szavak
Balassa ​Péter harmadik tanulmánykötete műelemzéseket és kritikai esszéket tartalmaz a 20. század magyar irodalmáról. A kötet szerkezete módszertani, szaktudományos dolgozatoktól (Lukács György, Hamvas Béla, Németh G.Béla munkásságáról) napjaink magyar prózáját elemző írásokig (Bodor Ádám, Krasznahorkai László, Márton László, Esterházy Péter), majd egy összefoglaló tanulmányig (Hagyományértelmezések újabb prózánkban) ível. E két tanulmánycsoport néhány klasszikusunk (Babits, Kosztolányi, Pilinszky) életművéről vagy egy-egy alkotásáról szóló esszéket fog közre. A kötet logikája mai irodalmunk megértése és kritikai-közvetítő befogadása felé feszül, illetve a magyar és a világirodalmi tradíciónak újbóli elemzéséből merít érveket és szempontokat. A szerző módszere itt is, mint korábban, a formai-poétikai analízis egyesítése és összehangolása az adott műből kibontakozó világkép teoretikus, filozófiai feltárásával. Ezekhez a célkitűzésekhez járul az az esszéforma és stílus, amely a szerző nézete szerint a magyar kritikaírás legitim és hagyományokra is visszatekintő lehetősége, épen ezért energikus továbbfejlesztése valódi irodalmi, közösségi igényekből fakad. A tanulmányok többsége az MTA Soros Alapítvány támogatásával készült

P. Müller Péter - Drámaforma ​és nyilvánosság
A ​szerző a magyar drámának azt a néhány évtizedét vizsgálja, amelyben ez a (szélesebb értelemben vett társadalmi nyilvánosságnak leginkább kitett) műnem sok tekintetben új körülmények között ismerhette föl és határozhatta meg önmagát. A könyv érzékeny elemzését adja e feltétel rendszerbeli változásnak: új körülményeket jelentett a külső, szociális-politikai kontextus bizonyosfajta módosulása, de újakat teremtett a műnem alakulástörténete is. A szerző - aki nem becsüli le és nem utasítja el a korábbi hazai drámaértelmezés szaktudományi eredményeit - mindenekelőtt azzal tár új horizontot a műnem történetének legújabb periódusaira, hogy a külső és belső feltételek ,.összjátékát" nem a régi determinációs logika mentén értelmezi. Vagyis nem a Hegel/Lukács-tradíció mentén veszi szemügyre a drámai műalkotás esztétikai teljesítményének mibenlétét. hanem annak az "interperszonális megtörténésként" értett irodalmi kommunikációnak a nézetéből, amelynek Peter Szondi dolgozta ki a hermeneutikai alapjait.˝

David Daiches - A ​regény és a modern világ
David ​Daiches az egyik legkiemelkedőbb angol irodalom- és kultúrtörténész. Művei az angol irodalom tanulmányozásához nélkülözhetetlen kézikönyvek. Négykötetes irodalomtörténete az angol szakos egyetemi hallgatók "Bibliája" Magyarországon is. Ebben a könyvében a XX. századi angol regény négy nagy megújítójáról nyújt árnyalt, rokonszenves, tárgyilagos elemzést. Joseph Conrad, James Joyce. D. H. Lawrence és Virginia Woolf műveit vizsgálva rámutat közös kiindulópontjukra s az ebből fakadó lényeges különbségekre is: a kapitalista társadalmakban megrendült az értékkategóriák világa, s a négy író működése négyfajta válaszkísérlet, négy próba a rendteremtésre, s mindegyik egyénien izgalmas. A kítűnő irodalomtörténész esszékötete széles körnek szóló, élvezetes alapmunka, mely minden bizonnyal nem csak az angol irodalom kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot.

Benedek Marcell - Kis ​könyv a drámáról
Benedek ​Marcell a magyar és a külföldi drámairodalom kiváló értője és az irodalmi ismeretterjesztés nagy mestere, új könyvecskéjében a dráma történetének fontos állomásian, a dramaturgia törvényeinek folytonos változásán kalauzolja végig az olvasót, a nagy görög tragikusoktól egészen korunk "ellenszínházáig", Ionescóig és Beckettig. Könyvének jelentőségét az is fokozza, hogy a színházlátogató nagyközönség érdeklődése e műfaj történeti elméleti kérdései iránt a közelmúltban nagymértékben megnőtt.

Balassa Péter - Nádas ​Péter
Regényei, ​esszéi, színpadi művei, novellái, „művészkönyvei” egyaránt alátámasztják a minősítést. Mára nemcsak életműve jelentős, de a róla szóló szakirodalom is számottevő. Balassa Péter szinte kezdetektől figyelemmel kísérte pályafutását, műről műre, évtizedről évtizedre értékelte, elemezte tevékenységét. Nádas Péterről szóló munkái szintén több műfajúak, így a készülő kötet iskolapéldája a sokoldalú műelemzésnek. Követendő példa arra nézve is, hogy milyen módon segítheti az értelmezést – és az élvezetet – az értő műkritikus munkássága.

Pierre Bayard - Hogyan ​beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
Mit ​tegyen, aki szereti a könyveket, de éppen, mert érdeklődik irántuk, felméri, hogy minden könyvet nem lehet elolvasni, mivel az irodalom, akár a világ, végtelen? S hová forduljon az, aki megrögzött könyvmoly létére rémülten fedezi fel, hogy semmire sem emlékszik azonkívül, hogy olvasta ezt vagy azt a művet? És hogyan győzzük le a könyvundort vizsgára készülve, a sok ezer oldalas, megemészthetetlen kötelező olvasmánylisták láttán? Pierre Bayard, aki maga is nagy felejtő és buzgó nem-olvasó, megnyugtató válaszokat és okos tanácsokat ad ezekre a kínos dilemmákra, amelyekkel minden könyvbarátnak, köztük Montaigne-nek, Umberto Ecónak és David Lodge-nak is szembe kellett néznie. Valóságos olvasási stratégiákat dolgoz ki a gyakori és különösen kényes helyzetekre, amelyeket minden könyvről társalgó jól ismer, hiszen csak az kerülheti el őket, aki egyáltalán nem szokott olvasni és nincs mit elfelejtenie, vagy aki nem szeret könyvekről beszélgetni. Az olvasás és az aktív nem-olvasás örömteli felfedezéséhez és együttes gyakorlásához olyan felismeréseken át vezet az út, amelyeket Bayard szívesen megoszt minden érdeklődővel. Mert igenis lehet, sőt érdemes olyan könyvekről társalogni, amelyeket soha nem vettünk kézbe, csak hallottunk róluk, netán elábrándoztunk a címükön. Szabad kitalálni másoktól ellesett tudásfoszlányok alapján a nem olvasott könyveket. Sőt, talán ez a legjobb útja annak, hogy örömmel olvassunk, lapozgassunk, ferdítsünk és képzelegjünk, vagyis megalkossuk önmagunkat könyvek ürügyén. Pierre Bayard szerint minél szabadabban kezeljük ugyanis a kultúra fogalmát, és minél bátrabban rugaszkodunk el az írott betű iránti tisztelettől, annál több az esélyünk, hogy felfedezzük az írót, a szellemes társalgót és öntudatos nem-olvasót magunkban. Ez a felismerés pedig megszabadíthat a bűntudattól, a vizsgafrásztól, a rossz iskolai emlékektől és attól a rengeteg megalázó élménytől, ami kínná változtatott egy lehetséges örömforrást: a könyveket.

Kabdebó Lóránt - Versek ​között
"Másfél ​évtized alatt készített kritikáimból válogattam össze ezt a gyűjteményt. Az egyik tanulmányom alcíme: _Töredékes nyomozás_. Ez a kötet egészére is érvényes: azokat a jellegzetességeket keresem, amelyek líránk mai arculatát meghatározzák, és amelyekre jelentkezésükkor kritikusként felfigyelhettem. Formálisan retrospektív gyűjtemény - valójában helyzetjelentésnek szánom líránk alakulásáról és jelen állapotáról. Éppen ezért a válogatást is eszerint végeztem. Öt évvel ezelőtt biztosan más kötetet állítottam volna össze, és öt év múlva talán megint másokat emelnék ki írásaim közül. Bár majdnem minden kortárs költőnkről írtam ez idő alatt, az összeállítás mégis szűkmarkú: sok esetben úgy éreztem, még nem sikerült a magam számára érvényesen megragadnom egy-egy jellegzetes költői teljesítményt. Ebből is következik a töredékesség. Elsősorban nem a kritikus múltját akartam dokumentálni. Bár egy ilyen válogatás menthetetlenül azzal is szembesít. Éppen ezért a tájékozódás kedvéért írásaim keletkezésének dátumát is jelzem, megjegyezve, hogy ezen évszámok mellé odaértendő az 1975-78-as dátum, a kötet összeállításának és végső megfogalmazásának az időszaka is. Ha korábbi kritikáimnak mondandóját meg nem is változtattam, de pontosítottam, sok esetben módszertanilag átalakítottam. Több rövidebb írást egy-egy terjedelmesebb tanulmányban foglaltam össze. Ezáltal ebben a kötetben a régebbi szövegek egy újabb számvetés részeivé is válnak. Egy kritikus, aki másfél évtizeden keresztül követte a kortárs költők útját, most ezt a körképet tartja érvényesnek a maga szemszögéből a mai magyar költészetről. Úgy vélem, költészetünk jelen pillanata olyan vizsgálódási pontot kínál, amelyben szükséges az ilyen szembesítés: a benne kifejeződő folyamat, a kimutatható jellegzetes alakulás nyomon kísérése és a pillanatnyi állapot megrajzolása."