La ​Cucina (angol)

Christa Wolf - Visszaperelt ​emlékezet
Az ​írónő 1971-ben családostul ellátogat szülővárosába. Két rövid nap alatt megelevenedik a múlt, beszélni kezdenek házak, utcák. És kérdezni kezd az írónő tizenöt éves lánya, és konokul kérdezi: az igazat, a személyes igazságot, az önvizsgálat fáradságával leszűrt igazságot akarja tudni a német fasizmus éveiről. Az írónő válasza - mélyen emberi és mélyen német önvizsgálata - regénnyé terebélyesedik a rövid látogatás regényében : Nelly Jordanról szól, aki egy porosz kisvárosban nő föl a 30-as, 40-es években. Nelly Jordan tipikusan németnek mondható csalájáról is szól ez a második regény az első regényben, a hitleri időkről, a rettentően rendes hétköznapokról, amelyekből rettentő háború és bukás származott. Harmadik rétege is van ennek az immár európai hírű regénynek, a mai NDK-irodalom egyik legjelentősebb alkotásának: ebben a jelent vizsgálja Christa Wolf, kettős történetében beiktatott reflexiókkal, tűnődésekkel. Ilyenképpen háromszoros vizsgálat és önvizsgálat ez a regény. Az európai irodalomnak abba a nagy vonulatába tartozik, amelyet a történelmi önvizsgálat irodalmának nevezünk, és amelynek célja az, hogy az európai népek és az emberiség úrrá legyenek a keserves múlton, a tiszta jövő és tiszta nemzedékei szolgálatában. Chirsta Wolf: "..... nemzedékem érései folyamatát nyomon követni, s egyben az okokat is keresni, amelyek hátráltatták fejlődését. Azok számára, akik a fasizmus korában nőttek fel, nem létezik olyan dátum, amelytől fogva azt lehetne mondani: "úrrá lettek rajta". Az irodalomnak kell utánajárnai a folyamatnak...."

Bíró-Balogh Tamás - Tollvonások
A ​kötet több "szereplője" élete kisebb-nagyobb szakaszában erősen kötődött a Nyugathoz: Ady, Schöpflin és Szép Ernő az indulástól voltak munkatársai, Karinthy egy év múlva, Márai az első világháború után csatlakozott hozzájuk; a Nyugat Osvát életének főműve volt, Németh László életrajzában pedig az is jelentős esemény, amikor eltávolodott tőle. Más dolgozatokban a Szegeden élt vagy innen indult, de munkásságukkal messze a várost egykor az árvizektől védő Körtöltésen túlra jutó alkotók pályájának momentumai villannak fel egy-egy kézjegyben. Az írások középpontjában álló filológiai apróságok, dokumentumok hátterébe pillantva felsejlenek az irodalmi élet szereplőinek sajátos típusai: a könyveivel házalni kényszerülő író; a rejtőzködő szerkesztő és ellentéte, a kéretlenül kitárulkozó redaktor; az egymást szakmailag és emberileg tisztelő grafikus és nyomdász; a rajongó gyűjtő; a fiatalabb kollégát munkára ösztökélő irodalomtörténész professzor vagy éppen a saját hibáját leplező sajtó alá rendező. A magyar irodalom kis történetei ezek, de elég Kosztolányi azon szavaira gondolni, miszerint nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.

Bíró-Balogh Tamás - Mint ​aki a sínek közé esett
A ​Kosztolányi Dezső életművét és életrajzát közel húsz éve kutató szerző nagyobb, Kosztolányi életrajzával foglalkozó tanulmányait gyűjtötte egybe. A kötet olyan dolgozatokat foglal magába, melyek a jól ismert alkotó pályájának ismeretlen, jelentős részben szándékoltan mellőzött epizódjait tárják fel. „Az életrajzíró ki van szolgáltatva a nyomok számának, jellegének és relevanciájának: csak abból tud következtetéseket levonni, ami nyomként megmaradt, s mint ilyenhez hozzáférünk. Az életrajzíró, vagy valaki más előzetesen már megtalálta, rögzítette és így számba vehetővé tette a nyomokat. Aminek nincs nyoma, az elveszett, fölismerhetetlenné vált” – írja Lengyel András. Ugyanakkor „az életrajzíró nemcsak a nyomoknak van kiszolgáltatva: önmagának is ki van szolgáltatva. A nyomkeresés és -olvasás ugyanis maga is a tudásnak egyik nagyon speciális, bonyolult és sok tapasztalatot, sőt invenciót is igénylő formája. Ugyanazt a nyomot egészen más hatásfokkal képes értelmezni egy tapasztalt és invenciózus »nyomolvasó«, mint egy hozzá nem értő. A nyomot igazában nem a szemünk, hanem előzetes kondicionáltságunk, tudásunk teszi láthatóvá.” A Mint aki a sínek közé esett tanulmányai Kosztolányi Dezső életrajzának olyan fejezetei, melyek anyagát, azaz Kosztolányi életének nyomait jobbára maga a szerző kutatta fel és próbált meg olvasni belőlük.

Rigó Béla - Szaffi
Szaffi, ​vagyis Szófia hercegnő nem mindennapi kalandjaival ismerkedtet meg minket ez a színes mesekönyv. A történet nem szűkölködik izgalmakban, cselszövésekben és természetesen igaz érzelmekben sem. Az árral elsodródó apró Szófia hercegnő csodálatos fiatal lánnyá cseperedik, amikor végre ismét találkozik jegyesével, Jónással. Ahhoz azonban, hogy a fiatalok egymáséi lehessenek, még sok nehézséget kell kiállniuk. Vajon elegendő erejük lesz-e szembeszegülni a kormányzó haragjával, és lesz-e elég idejük megtalálni Ahmed basa legendás kincsét? Kalandozzunk együtt Szaffival, Jónással és Cafrinka anyóval, eredjünk mi is Ahmed basa elrejtett kincsének nyomába.

Hank C. K. Wuh, M.D. - MeiMei Fox - Szexfitnesz
A ​nemi élet és az egészség közötti kapcsolat mind a nők, mind a férfiak életében nagyon szoros. A szexuális kielégülés nagyobb örömet ad, ha egészségesek vagyunk, ugyanakkor a gyakori szex hozzá is járul jó egészségi állapotunkhoz. A Szexfitnesz feltárja, hogy a hét módszer - az étrend, a nemi vágyat fokozó szerek és a táplálékkiegészítők, a gyógyszerek, az érzéki ingerlés, a testmozgás, az alvás és a stresszcsökkentés - miként gyakorol közvetlen hatást a nemi erőnlétre. A Szexfitnesz egy 30 napos könnyen követhető étkezési útmutatóval, receptekkel, napirenddel és számtalan gyakorlati tanáccsal ellátott programot ajánl.

Tarr Ferenc - Egy ​szívsebész naplója
Tarr ​Ferenc szívsebész könyvének komoly hagyományokkal bíró műfaja a napló, ám ő felrúgja a hagyományos naplóírás kereteit, hogy térben és időben messzire kalandozhasson. Mintha egyetlen nagy füzetbe írná a múlt, a közelmúlt és a jelen történéseit, ami végül egy gazdag, tartalmas élet és egy ellentmondásoktól feszülő kor látleletévé áll össze. Egy orvos naplója önmagában is rendkívül izgalmasnak ígérkezik, hát még, ha a kendőzetlen őszinteség pontos korrajzzal és lírai szépségű emlékekkel, jóízű humorral, valamint örömteli erotikával párosul. A filozofikus hajlamú orvos-író könyvének középpontjában a nagybetűs Erkölcs áll: egy alapvetően erkölcsös és jóra törekvő ember küzdelmei korunkkal, amely – mint azt mindannyian érezzük – a morál terén igencsak kihívásokkal küszködik. Hagyománytisztelet feszül szembe hatalomra és sikerre törekvéssel; beszűkült rutinszerűség újat akarással; jóra való igyekezet a közömbösség és a rosszindulat különböző megnyilvánulási formáival. Tarr Ferenc 1948-ban született Budapesten. 1976-ban diplomázott az Orvostudományi Egyetemen. 1980-ban tette le általános sebészeti, 1985-ben szívsebészeti szakvizsgáját. 1985–87 között kétéves ösztöndíjat nyert a Leedsi Egyetem (Egyesült Királyság) oktatókórházának szív- és mellkassebészeti osztályára, 1988-ban féléves ösztöndíjat a hollandiai Groningeni Egyetem szívsebészeti osztályára. 2003-tól az országos Gyógyintézeti Központ Szívsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa volt az intézmény 2007-es megszűnéséig. 1998-ban jelent meg monográfiája Az ischaemiás szívbetegség sebészeti kezelése címmel. Társasági tagságok: 1981 – Magyar Sebész Társaság 1981 – Magyar Kardiológus Társaság 1994 – Magyar Szívsebészeti Társaság (alapító tag) 1994 – Magyar Tudományos Akadémia (köztestületi tag) 1994 – DeBakey International Surgical Society (USA) 1996 – Society of Thoracic Surgeons (USA)

Térey János - Termann ​hagyatéka
Termann, ​a huszonéves tanárjelölt szülővárosába, Debrecenbe utazik, talán felkutatni, ami még megmaradt a gyermekkor morzsalékából, talán örökre búcsút mondani neki. Aztán újra Pest, dacos ismerkedés a fővárossal, a szűkös albérletek és füstös kávéházak világával. Házibulik, emlékezetes tengerparti expedíciók és az első pszichedelikus utazások a város utcáin, melyek még a háborús Varsóig is elviszik az óvatlan utazót - sőt annál is tovább, egész a felnőttkor küszöbéig. Térey János 1997-ben megjelent novelláskötete, a Termann hagyományai újraírásával ezúttal karcosabb és érettebb hangon meséli el, hogyan múlik el az ifjúság, és hogyan teszi mégis halhatatlanná a makacs emlékezet. Mintha egy hard-boiled nevelődési történetet néznénk fekete-fehérben, megelevenedik a 90-es évek Budapestjének letűnt atmoszférája, és újra felragyognak az elveszett illúziók.

F. Tóth Benedek - Mellékhatás
A ​világ legkövérebb emberének fogynia kellene, de ha lefogy, oda a hírneve, a pénze, az élete. Férfi és női hajak, amelyekre egy titkos szervezetnek szüksége van. Egy élő showműsor, amelyben egy falu jövője a tét, és egy másik show, amelynek résztvevője felforgatja egy egész bolygó társadalmi és politikai rendjét. Egy öngyilkosjelölt, akinek felajánlják a halál ezer formáját, csak választania kellene. Egy referenciakutató, referenciaélettel és referenciahalállal. Öt, autóbalesetet szenvedett fiú és egy különleges bál borzongató története. És végül egy magas, szikár alak, amint az ablakból figyeli az életet... De vajon milyen életet is figyel? Zavarba ejtő, gondolkodásra késztető, ámde könnyed stílusú novellák sora...

F. Tóth Benedek - Nélküled ​a jövő
Szerelem ​és gyűlölet, szerénység és kevélység, félelem és bátorság - minden emberben megtalálható. Ám nem mindegy, hogy melyik énünk győz, amikor a boldogság forrását kutatjuk. Mert mindenki a boldogságot keresi. A kitartók előbb vagy utóbb rátalálnak. Vagy mégsem? Kilenc novella és egy kisregény a boldogság kereséséről, tíz megrendítő történet arról, hogyan találhatunk rá, s ha mégsem, miért.F. Tóth Benedek a kortárs magyar science-fiction írógeneráció tagja. Történetei új ösvényeket nyitnak a fantasztikum világában. Lendületes, olvasmányos és egyedi stílusával közel engedi az olvasóhoz a sci-fi-t, azokkal is képes megszerettetni a tudományos-fantasztikus irodalmat, akik eddig csak távolról szemlélték azt.A szerző első - Mellékhatás című - kötetéért 2007-ben Koppenhágában, mint a legígéretesebb magyar szerző, Bátorítás-díjat kapott az Európai SF Szövetségtől; 2012-ben pedig az Éjnek Hajnala című novellájáért a hazai zsűri neki ítélte a magyar tudományos-fantasztikus irodalom legmagasabb elismerését, a Zsoldos Péter-díjat.

C. S. Lewis - Az ​emberiség felszámolása
"A ​pedagógusnak manapság nem az a dolga, hogy ritkítsa a dzsungelt, hanem sokkal inkább, hogy vizet fakasszon a sivatagban. A talmi érzelmek ellen a valódi érzelmi nevelés a helyes védekezés. Ha érzelmi diétára fogjuk és kiéheztetjük az ifjúságot, azzal csak könnyebb prédává válik a propagandisták számára, amikor útjába kerül: a lélek kiéheztetése megbosszulja önmagát,s a megkeményített szív nem jelent kijátszhatatlan védelmet a meglágyult fejjel szemben" - tűnődik a múlt század közepén írt esszéjében a jól ismert oxfordi irodalomprofesszor egy középiskolai tankönyv kapcsán. Lewis a modern felfogás szerint pusztán az ember képzeletében élő, ám szerinte objektív értékek (mint például a jóság és a szépség) védelmében érvel ebben a művében. Úgy véli, hogy a világban létezik olyan univerzális értékrend, amely független a körüményektől és az egyéni véleményektől, s amelynek alapján az ember képes erkölcsi döntéseket hozni. Ezt Taónak nevezi el, s meggyőződése, hogy elvetésével olyan értékek vesztíthetik értelmüket, mint az emberi szabadság és méltóság. E rövid műnek - amelyre Francis Fukuyamától Hankiss Eleméren át ma is sokan és sok nyelven hivatkoznak - hasznát veheti bárki, aki útbaigazítást és érveket keres a modern értékzavarban, s szívesen eljátszik a gondolattal: hová vezethet az objektív értékrend felszámolása.

Tompa Andrea - A ​hóhér háza
Tompa ​Andrea első regénye 2010-ben jelent meg, azóta számos kiadást megért. A pályakezdő mű az 1980-as évek romániai diktatúrájában felnövekvő elbeszélő és családja történetén keresztül idézi meg a nem is olyan távoli közös múlt fojtogató világát. "A 20. század nyolcvanas éveinek, kolozsvári hétköznapoknak a krónikája ez a regény. S már csak azért sem lehet vidéki, csupán egy szűk területre érvényes vallomás az életről, mert a kételymentes, a gondolkodást kerülő alávetettség kemény bírálata, fájdalmas és szellemes és roppant természetes kritika. Ez a kritikai szellem, ez a lázadás a beletörődés ellen, a megalázó és ekként elfogadott lét ellen állandó, egyetemes emberi törekvés, az, ami az emberben a legjobb" - mondta a regényről Szilágy Júlia 2010-ben a kolozsvári könyvbemutatón. "Nagymi, most teherautók jönnek, és cukrot hoznak meg lisztet és olajat és gyógyszereket, kinyíltak a határok, és szabadság van, érted?, mire nagymama ingerülten válaszolta, Tudom én, de a lány szelíden folytatta, hogy Nagymi, most új világ jön, érted?, mire a nagymama szelídebben mondta, már annyiszor volt új világ"

Tompa Andrea - Fejtől ​s lábtól
„…meg ​lehet, meg kell írni a ’87-es spirituális erő maradékának előzményeit és magyarázatát, a semmi máshoz nem hasonlítható erdélyi polgárság, az erdélyi urbanitás gazdag, sokszínű hagyományaival. Így született meg, Fejtől s lábtól címmel két orvos párhuzamos életrajza. Míg az első könyv, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel előbb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében. Igen, lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint, mintegy először, egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. És ennek sodró energiáiból az országos traumák után is marad muníció. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokban, tudományos értekezésekben, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ezekben találja meg a válaszokat legszemélyesebb kérdéseire. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. Irodalmárként, a regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teátralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira.” Reményi József Tamás „Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag s düh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.” TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.

Vámos Miklós - Kedves ​kollégák I-II.
"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A "Kedves kollégák" megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben." (Vámos Miklós)

Csáki Judit - Alföldi ​színháza
Nemzeti ​Színház, 2008-2013. Sokunk színházi és színháztörténeti ismerete nem tud fölidézni még egy ennyire sikeres és tartalmas öt esztendőt a Nemzeti Színház történetéből. Csupa remek előadás? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Csupa rendkívüli színész? Egy frászt. Ilyen meg olyan. Új közönség? Igen. Nemzetközi terep? Igen. Milyen igazgató Alföldi? Hogyan változott az extravagáns celeb megfontolt, érett vezetővé? Botrányok? Dögivel. Parlamenti szereplés? Szinte "repertoárdarab". Csúcsok? Szép számmal. Bukás? Akad. Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája. Moliere, Shakespeare, Schiller. Heiner Müller, Klaus Mann, Martin Sperr, John Osborne. És mit mondanak mások? Írók, rendezők, színészek, bentről és kintről. Megszólalnak - van véleményük. Nevek. Udvaros, Závada, Serban, Rába, Sinkó, Törőcsik, Ascher, Térey, Mohácsi, Esterházy, Znamenák, Parti Nagy, Nádasdy, Gergye, Radnay - és sokan mások. Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja. Alföldi színháza - öt nemzeti év.

Babits Mihály - Az ​írástudók árulása
Mintha ​könyvismertetést írna Babits Mihály 1928-ban: irodalmi összefoglalót, okos, terjedelmes recenziót Julien Benda izgalmas könyvéről, Az írástudók árulásáról. Valójában a tudós tanulmány leplében Babits Mihály arról gondolkodik: mi a feladata századunkban az írástudónak, a szellem emberének, az értelmiséginek. Szétnéz maga körül a világban, s keserűen tapasztalja: az írástudók valaha az igazság szószólói voltak, népük, hazájuk, szűkebb közösségük szellemi papjai, nemzetek lelkiismeretének ébren tartói, ám a XX. század elüzletiesedett világában egyre inkább kisszerű célok, hatalomra törekvő csoportok, kétes vállalkozások ügynökeivé alacsonyodtak. Babits Mihály az írástudók felelősségéről ír, arról, hogy sem hallgatásukkal, sem kinyilvánított szavukkal nem szolgálhatnak önös érdeket: ha elárulják erkölcsi, szellemi értékeiket, írástudókból tollforgatóvá vedlenek.

Sofi Oksanen - Mikor ​eltűntek a galambok
Lebilincselő ​és kivételesen bátor hangú ,,nagyregény" Észtország II. világháború alatti és utáni megszállásáról, az ellenállásról, a kollaborációról, a szerelemről és egy tragikus házasságról. A Baltikumban járunk, de a sodró lendületű történet játszódhatna bárhol a keleti tömb országaiban, ahol a történelem tapinthatóbban gázolt bele az emberek életébe, mint a Föld más szegleteiben. A regényben három szereplő életét követhetjük nyomon: Roland - az ideákat kergető, hazája függetlenségéért küzdő szabadságharcos; unokatestvére, Edgar - aki mindent elkövet azért, hogy elrejtse életének sötét oldalát és még sötétebb titkait, s megkaparintson magának legalább egy kis szeletet a hatalomból; és Edgar felesége, Juudit - akit házasságának szégyene és a reménytelen boldogtalanság köt béklyóba. E három ember sorsa örökre egybefonódik, nemcsak a rokoni kapcsolatok okán, hanem az olykor kusza érzelmek, szenvedélyek, s a megannyi rejtély és bűn miatt is. Oksanen a csak az igazán nagy írókat jellemző kivételes tehetség birtokosa. Művében fontos kérdéseket tesz fel, alaposan körüljárja ezeket, s a feldolgozásnál képes végig fenntartani a feszültséget. Nem bicsaklik meg a történetvezetése, a szálak összesodrása tökéletes, és okosan, átgondoltan, egy nyomozó logikájával illeszti össze a történelem és a magánélet töredezett darabkáit, míg végül összeáll a kép. S teszi mindezt úgy, hogy az utolsó lapokra is tartogat meglepetéseket - de a kulcsot már az olvasó illeszti a zárba.

Horváth Viktor - A ​vers ellenforradalma
A ​rajztanárok rajzolni tanulnak, a hegedűművészek hegedülni, a színészhallgatók színészkednek, és ez így van rendjén. Az irodalom is művészet, azonban itt az intézmények elfelejtették az alkotva tanítást. Most újra fel kell fedeznünk, mert tanulni saját élményekkel lehet, mert tehetségre nem lehet kiképezni, de szakmára igen, mert a zseni szakismeret nélkül eszköztelen dilettáns, mert a rúdugróknak, konyhai mosogatóknak és atomfizikusoknak is éppúgy szebb az életük az írástól, ahogy a zenétől, tánctól is, és mert a közgazdászok, asztalosok és politikusok is jobb szakemberek lesznek, ha művészeteket tanultak. Vissza kell vennünk az iskolába az írásoktatást, különben lehúzhatjuk a rolót. És mert írni jó. De hogyan csináljuk? A magyartanárokat nem képezték ki írásra, írástanításra végképp nem, és az egész terület a szent megközelíthetetlenség ködébe rejti magát. Mer ilyesmibe belefogni normális ember? Illik ezt? A vers ellenforradalma verset írni tanít, és tanítani tanít. Egymásra épülő feladatokkal újítja fel a hagyományt, és javaslatot tesz egy élhető tantervre: az alkotáselvű irodalomoktatás programjának kidolgozására.

Esterházy Péter - A ​szív segédigéi / Helping Verbs of the Heart
Esterházy ​Péter A szív segédigéi című művének angol nyelvű kiadása ez a kötet, mely magyarul először 1985-ben jelent meg. A téma klasszikus: a szülő halála. Három, már felnőtt testvér - két fiú és egy lány - gyűlnek össze egy meleg augusztusi napon a kórházban, anyjuk halálos ágyánál. Az idősebbik fiú hűségesen meséli el anyja halálát és az azt követő napok eseményeit, mígnem az anya türelmetlenné válik és ő maga kezdi elbeszélni életét, katolikus környezetben megélt gyerekkorát, fiatalságának kalandjait katonákkal, első szerelmét, miközben kirajzolódik a háború előtti Magyarország vidám képe. Esterházy regénye anya és fiú megrendítő kapcsolatáról szól.

Esterházy Péter - Egyszerű ​történet vessző száz oldal - A Márk-változat
Egy ​kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás? Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten. Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

Pléh Csaba - Pszichológiatörténet
A ​pszichológia a mai értelemben vett tudományként való megszületését sokan Descartes-nak tulajdonítják. Annak a Descartes-nak, akitől nemcsak a _cogito ergo sum_ elcsépelt szállóigéje származik, hanem aki megpróbáltam megoldani a test és a lélek viszonyának filozófiai rejtélyét. Hogyan működik az emlékezetünk? A legrégibb válasz erre az asszociáció. Hogyan alakult ki ez az elgondolás, minek adta át a helyét és miért? Milyen elméletek versengtek és versengenek vele? Mi a viszonya az élettannak a pszichológiához. Hogyan alakult ki a pszichofizika, az érzékelés kutatása? Hol kezdődött a modern kísérleti pszichológia? Hogyan hatott a az evolúció elmélete az önálló pszichológia kialakulására? Hosszan lehetne sorolni azokat a fontos kérdéseket, amelyekre a pszichológia választ keres. Pléh Csaba nagyszabású pszichológiatörténete világos áttekintését adja annak a fejlődésnek, amelynek a során az ilyen és hasonló kérdésekre választ kereső tudomány mai állapotába eljutott. Érzékeltesen mutatja be azokat a dilemmákat, amelyekkel e fejlődés során szembe kellett néznie, azokat a válságokat, amelyeken keresztülment, s azokat a pszichológiai iskolákat, amelyek egy-egy markáns megoldással jelentkeztek.