A ​hét mesterlövésze I. Az ​50 legjobb film

Ismeretlen szerző - JLG ​/ JLG
„Azt ​hiszem, lehet logikát találni abban, amit eddig rendeztem.” – mondja Jean-Luc Godard. „Filmet csinálni, ez minden. Egyszerre élvezettel és komolyan kell őket csinálni. Ha komolyan csinálunk valamit, akkor láthatjuk, hogy nem lehet akárhogyan leforgatni, mert különben nem létezik. A film, ha lehet ezt mondani, valamiféle külső pszichoanalízis. Ha valaki sokat foglalkozik magával, attól beteg lesz, de azt is jelenti, hogy beszélgetni akar valakivel. Amikor valaki kétségbe van esve, nem mosdik. A mai filmek zöme nem mosdik már.”

Ismeretlen szerző - Bódy ​Gábor 1946-1985
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.

Ismeretlen szerző - Vannak ​változások...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyöngyösi Zoltán - Így ​élt Bacsó Péter
A ​szerző 2007 és 2009 között 24 órányi interjút készített Bacsó Péterrel életéről és munkásságáról. Ezekből a beszélgetésekből és a rendező életére vonatkozó sajtóanyagokból írta meg róla ezt az életrajzot, amelynek véglegesítés előtti utolsó változatát Bacsó Péter áttanulmányozta, s annak felépítését, szemléletét, nyelvezetét helybenhagyta. A könyvből kiderül, hogyan értékelte a rendező a sorsát és az, hogy tetteit és alkotásait az utókornak miként kell megközelítenie.

Ismeretlen szerző - F. ​I. L. M.
"Ma ​a filmek tömegében nem ér rá az ember azzal foglalkozni, hogy egy-egy film-négyzet képét vizsgálja, s ott nézze meg a szereplő egyén arckifejezését, hiszen nem is érne vele sokat, mert ott mindenki úgy mosolyog, sír, néz, ahogyan azt a mozidráma írója, rendezője előírja, még ha valaki egyenkint, a legrégibb filmektől kezdve, a mezítelen athléta mozgófényképétől kezdve figyeli a szereplőket a mai művészi filmekig, valami olyasmit lát, amit más nem láthat, aminek a tudása mindig, mindenütt igazi gyönyört okoz. Az utolsó falu kocsmájában mozielőadást rendező vándorkomédiás kopott filmje, mozgó, rezgő képe, táncoló magnézium kréta fénye mellett vetített képei előttem éppoly értékesek, mint a pazar fényű színház hamvas pozitívjai, amelyeknek perforációján még egyetlen horog sem szaladt keresztül. Mert én csak a filmet, annak a lelkét látom, aki a filmen ott préselődik, mert én magát a mozgó életet látom, a technika ragyogó tudását bámulom, amely megteremtette a való élet élettelen tárgyon mozgó élő mását." (Boross Mihály: A film lelke)

Bíró Yvette - Nem ​tiltott határátlépések
A ​látványosság társadalmában, amelyben élünk, a mozgó képírás mindenhatósága diadalmas pillanatában nem indokolatlan megkérdezni: pusztán nyereség-e ez az új agresszív térfoglalás, vagy a túl sok látványos ész talán bajjal is jár. A kép metamorfózisa ma eleven valóság. Megszületett és mindent elárasztott a multimédia. Valaha a film mindenevő éhséggel fogadta magába a színház, a képzőművészet és a zene kifejezőeszközeit, hogy a hetedik művészet rangjára emelkedjék. Ma, mintha fordított folyamat tanúi volnánk. Az "időtlen" térművészetek megmozdulása folytán nemcsak a festészet, a szobrászat és a fotó, de az egykor klasszikus színház és tánc, valamint az újabb keletű installáció és performansz is hibrid formákról árulkodik. Nem beszélve a televízió, a videó, a klip és az internet ezernyi játéklehetőségéről. A válaszfalak lerombolása, idegen területek megszállása, eszközeik, módszereik kisajátítása újdonságot ígérő, elfogadott eljárás lett. "Műfajtalankodások", gátlástalan határátlépések korát éljük. A tanulmánykötet, néhány kiemelkedő falromboló példája által Godard, Chris Marker, Agnés Varda, Greenaway, Atom Egoyan és a Dogma 95 digitálisai vagy a távolabbról jött Kiarostami, Won Kar-Wai és Caj Ming-liang műveiben, másfelől viszont Boltanski, Nam June Paik, Bill Viola és Pina Bausch eredetiségére figyelve azt vizsgálja, mi újat hozott a modern technológiák és a multimédia csábítása a képírás és a vizuális érzékenység számára. Bíró Yvette a New York University Gratued Film professzora. New Yorkban és Párizsban él. Könyvei és esszéi több mint fél tucat nyelven jelentek meg.

Gelencsér Gábor - Váratlan ​perspektívák
Bizonyára ​nem véletlen, hogy Jeles András filmjeiről számtalan kitűnő esszé, elemzés és kritika látott napvilágot, olyan szerzőktől, mint Balassa Péter, Fodor Géza, Radnóti Sándor vagy éppen Petri György, ám átfogó, monografikus igényű áttekintés, mint a jelen kötet, még nem született a rendező filmművészetéről. A könyv módszertanában is igyekszik követni a Jeles-recepció hagyományát, illetve Jeles művészetének voltaképpeni tárgyát: a küzdelmet saját anyagának megformálásért. Célja egyszerre bemutatni Jeles filmjeinek formaeszközeit és társadalmi környezetét, ugyanakkor megsejtetni mindennek bölcseleti távlatát. Jelesnél erős az elutasítás, a rombolás - avagy enyhébb kifejezéssel élve - a perspektívaváltás gesztusa, ám ehhez látnunk kell azt is, mit utasít el, mit rombol le, mihez képest módosít a nézőpontján, hogy megnyílhasson a figyelme valami másra. Nehéz őt elhelyezni a magyar filmtörténeti hagyományban, hiszen művészetének lényege épp e hagyomány lebontása, illetve átalakítása.

Ismeretlen szerző - A ​sci-fi
„Tedd, ​vagy ne tedd, de ne próbáld!” „Visszatérek!” „Utak… Ahová mi megyünk, ott nincs szükség utakra.” Csak néhány a filmtörténet nagyszerű szállóigéiből, amelyek történetesen mind sci-fikből származnak. A science fiction, ez a sokak szerint még mindig csak külsőségeket jelentő műfaj hatalmas fejlődési ívet írt le az elmúlt mintegy százhúsz évben a mozivásznon, mire a legkedveltebb, legnagyobb bevételt elért és leglátványosabb zsánerek egyikévé vált. A Filmanatómia-sorozat harmadik kötete a sci-fi műfaját járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a tudományos-fantasztikus film műfajtörténetét, alműfajait, beszélnek a legismertebb sci-fikről és a franchise-rendszerről, ismertetik a fantasztikus film vallással való kapcsolatát. Roswellről éppúgy szó esik, mint az inváziós filmekről vagy a cyberpunkról, a népszerű zsánerrendezőkről és szerzői filmesekről, de a kötet bemutatja a science fiction gazdag hagyományait is a magyar animációs filmben. A műfaj több száz alkotását tárgyalják a szerzők a könyvben: egyebek mellett olyan szériákat, mint a _Star Wars, Star Trek, Alien, Terminátor, Robotzsaru, A majmok bolygója_ és a _Vissza a jövőbe_; kasszasikereket, mint az _E.T. – A földönkívüli, a Mátrix, a Jurassic Park,_ továbbá olyan szerzői darabokat is, mint a _Mechanikus narancs_, a _2001: Űrodüsszeia_ vagy a _Brazil_. Jelen tanulmánykötet a közönség legkedveltebb sci-fi filmjeinek ismertetésével, szakemberek, kritikusok közreműködésével mutatja be a műfajt, az értő közönség és a műkedvelő laikus számára egyaránt olvasmányos módon. Látható lesz, a műfaj kezdeti óvatlan lépései éppúgy jelentőségteljesek, mint a réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban játszódó történetek.

Ismeretlen szerző - Sodrásban
Gaál ​István (Salgótarján, 1933. augusztus 25. Budapest, 2007. szeptember 25.) 1957-ben készült Pályamunkások című vizsgafilmjével, majd az 1963-as Sodrásban című első játékfilmmel (mindkettőt Sára Sándor fényképezte) a modern magyar filmművészet egyik megteremtője volt. A vizsgafilm nemzetközi sikerének a korszakban szinte egyedülálló jutalmaként 1959-től két évet tölthetett a római filmfőiskolán, és az Itáliában megismert művészi szabadságról sem a Kádár-rezsim kultúrpolitikai, sem a rendszerváltozást követő piaci elvárások nyomására soha nem volt hajlandó lemondani. 1963 és 1986 között talán ezért is mindössze nyolc játékfilmet készített, majd néhány televíziós munka után, a 90-es évektől lényegében önként kiszállt a filmkészítők ringjéből, és a sienai kismesterek kézműves módszerével alkotta meg egyéni hangú városfilmjeit és kiemelkedő Bartók-portréját, a Gyökereket. Az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének Gaál István és Sára Sándor 80. születésnapja tiszteletére tartott konferenciája, továbbá az Uránia Filmszínház vetítéssorozata mellett Pásztón, a Gaál István Egyesület által a művész halála óta évente rendezett Gaál István Filmnapokon is megemlékeztek a rendező születésének 80. és korszakalkotó első játékfilmje forgatásának 50. évfordulójáról. A születésnapi kötetet az ELTE-konferencián, a korábbi és az idei Filmnapokon elhangzott tanulmányokból, visszaemlékezésekből, illetve Gaál Istvánnak főleg a pásztói tematikus Filmnapokhoz (Mesterek és pályatársak, Választott hazák) kapcsolódó leveleiből, írásaiból állítottuk össze.

Dániel Ferenc - Milos ​Forman
Igen ​fiatalon elárvult, mert a szüleit megölték az auschwitzi koncentrációs táborban, a cseh ellenállásban való részvételük miatt. A háború után Miloš a Poděbrady város iskolájába járt, ahol iskolatársa volt Václav Havel is. Később filmrendezést tanult a prágai filmművészeti iskolában 1951–1956 között. A Varsói Szerződés csehszlovákiai invázióját követően, 1968-ban az Egyesült Államokba emigrált. A kezdeti nehézségek ellenére új hazájában is rendezni kezdett, és első sikerét Ken Kesey Száll a kakukk fészkére regényének filmadaptációjával érte el 1975-ben: 5 Oscar-díjat kapott, köztük a rendezésért járót is. Másik nagy sikerű filmje az Amadeus, amely 8 Oscart kapott 1984-ben. Wikipédia

Kalmár Mariann - Popcorn-Zóna
Régebbi, ​sorozatokról, filmekről szól a Popcorn-Zóna nevű blog. Eddigi életem első és legjelentősebb blogja, nagyon szerettem írni, 2010 szeptember 23-án született meg egy iskolai feladatnak hála, de azóta is írogatom kisebb-nagyobb szünetekkel. A legjobb írásokból szemezget ez a könyv, fogadjátok szeretettel.

Király Jenő - Mágikus ​mozi
A ​filmélet ős- és hőskorának alapvető témája a filmszerűség, a modern filmelméleteké a filmnyelv, míg a posztmodern korban a filmalkotások sokfélesége, a műfajprobléma kerül előtérbe. A Modernség módszertani örökségét és a posztmodern érzékenység új tanulságait egyaránt figyelembe vevő Mágikus mozi e tekintetben a nemzetközi szakirodalomban is hézagpótló kísérlet.

Zalán Vince - Film ​van, babám!
A ​közértes Fekete Péter, a szerelmes Szöszi, Miloš, a vasutas gyerekember, a százszorszép Jarmila és Ježinka – sorolhatjuk emlékezetes cseh filmek felejthetetlen filmhőseit. Mindannyian egy nevetős-sírós, filmművészeti (tűzoltó) bál résztvevői voltak az 1960-as években, ahonnan, mint ismeretes, ellopták a tombolanyereményeket – máig nem tudjuk, kik. Mások meg, 1968-ban, véget vetettek a táncnak, a mókának, a kacagásnak. Tudjuk, kik voltak. A bált fiatal cseh és szlovák filmrendezők új szemléletű nemzedéke rendezte, szomorúságos évek után újra mosolyt varázsolva a nézők arcára, nemcsak Csehszlovákiában és Magyarországon, hanem egész Európában. Az úgynevezett cseh új hullámról van szó, arról a filmművészeti megújulásról, amelyhez olyan kiemelkedő rendezők munkái tartoznak, mint Miloš Forman, Jiří Menzel, Věra Chytilová, Jan Němec, Evald Schorm, Karel Kachyňa és Ivan Passer. Olyan filmek, amelyek az ember belső szabadságáról, eltiporhatatlan méltóságáról és esendőségéről szóltak az azóta is oly sokszor emlegetett hatvanas években. E rendezők a régi filmformákat megújítva biztosan igazodtak el a valóság dokumentumai között éppúgy, mint a képzelet kifürkészhetetlen birodalmában. Miközben előszeretettel tették nevetségessé az emberi kicsinyességet és önhittséget, egy pillanatra sem feledkeztek meg ember voltunkról, sem a humánum elpusztíthatatlanságáról. A Film van, babám! az eddigi legteljesebb magyar nyelvű összefoglaló a cseh új hullámról, mely a korszak zárlatáig, 1970-ig mutatja be e filmművészeti megújulást, kitérve azokra a szellemtörténeti és filmtörténeti hagyományokra is, amelyeket a rendezők folytatásra érdemesnek tartottak. Több mint százhúsz csehszlovák produkció szerepel a kötetben, a kiemelkedő tehetségű filmrendezők filmjeinek részletes elemzésével. Filmtörténeti-filmelemző kalauz, amelyet nemcsak a cseh kultúra, a cseh filmművészet iránt érdeklődők forgathatnak érdeklődéssel, hanem hasznos lehet a filmrajongó olvasók széles tábora számára is.

Király Jenő - A ​mai film szimbolikája
A ​Balázs Béla- és Hauser Arnold díjas szerző új könyve - A mai film szimbolikája - azt kutatja, hogy korunk emberének lelki és társadalmi problémái miként jelennek meg általában a kor tipikus és különösképpen a legújabb idők jelentős, reprezentatív filmjeiben. A filmek gyakran a társadalomtudományokat megelőző érzékenységgel mutatják be a lelki hidegség és közöny, a szellemi cinizmus, az önimádat és a szenvedélybetegségek elhatalmasodását, a nemi szerepek bomlását, a házasság válságát, a gyermekkor eltorzulását és az ennek nyomában járó általános infantilizációt, a konkurencia elvadulását és a korrupció elhatalmasodását, a társadalmakon belüli és a társadalmak közötti kiéleződő viszonyokat, az életszínvonal különbségeinek abszurddá és elviselhetetlenné válását. A szerző könyve a mai turbókapitalizmus kártékonyságának előrejelzéseit már a némafilmben kimutatja, de a végeredmény, az emberiesség összeomlása jellemzésére összpontosít, melyet a könyv első részének döntő fejezetében, a Saul fia című film vizsgálata során összegez.

Virginás Andrea - A ​kortárs tömegfilm
A ​kortárs tömegfilm (tömegkultúra, műfajok, médiumok) egy olyan előadás-sorozat jegyzete, amely a kérdéskörrel most ismerkedő diákok tájékozódását hivatott elősegíteni. Bár elsődleges célzottjai a Sapientia EMTE fotóművészet, filmművészet, média szakán tanuló alap- és mesterképzéses diákok, a jegyzet hasznos lehet a magyar nyelvű média szakok közössége számára is, lévén, hogy kortárs médiakultúránk egyik fontos vetületét, a tömegfilmet dolgozza fel, és teszi komplexitásában érthetővé. A "tömegfilm" kifejezést az angol "popular/mainstream cinema" kifejezésnek a 2010-es években talán legtalálóbb, könnyen használható, releváns magyar megfelelőjeként vezettem be a jegyzet szóhasználatába, és a tömegkultúra részeként is működőképes, műfaji hagyományokat mozgósító filmek megnevezésére használom. Helyénvalóbbnak tartom ezt a megnevezést, mint a magyar nyelvterületen használt egyéb kifejezéseket: a „fősodorbeli film" megnevezést (ez egy, a magyar nyelvbe nehezen integrálódó teminus, ráadásul a "mainstream" megnevezés egy viszonyfogalom is, amely mögött a kulturális kánonok teljes spektruma ott rejtezik); vagy a „kommerszfilm" megnevezést (a kereskedelmileg sikeres film nem feltétlenül jelenti azt, hogy népes nézőközönséget célozna meg, illetve attól, mert valami népes nézőközönséget céloz meg, még nem biztos, hogy kereskedelmileg sikeres is). Az írott jegyzet alapanyaga eddig három közegben került előadásra, és következésképp tesztelésre is: a Sapientia EMTE Média Tanszékén általam oktatott A kortárs kommerszfilm (2006-2009 között) és a Mozgókép a kortárs kultúrában 2. című tantárgyak keretében (2011-2016 között); továbbá a European Virtual Academy elnevezésű oktatási platformon (http://www.evaonlinecourses.eu/) Contemporary Mainstream Cinema címmel (2011-2012-ben); végezetül pedig a budapesti Moholy Nagy Művészeti Egyetemen és a vaxjöi Linnaeus Egyetemen, ahol ERASMUS + oktatói mobilitás ok keretében oktattam 2014 őszén, valamint 2016 tavaszán. Mindezen tapasztalatok fényében a kortárs tömegfilm jelenségeinek és példáinak a tanulmányozását a következő nagy kérdéskörök mentén csoportosítottam: a tömegkultúra kérdésköre; a műfaji film fogalma és jellemzési lehetőségei; az analóg-digitális technikai platform-váltás hatása, valamint tükröződése a tömegfilmben (amely jelenségkör egyúttal a ,,kortársság" kijelölését is lehetővé tette); továbbá a tömegfilm példái a kortárs Hollywoodban, a tömegfilmre (adott) variációk az európai filmgyártásban, és végezetül a kortárs Bollywood tömegfilmjei. A fentiekben említett, Mozgókép a kortárs kultúrában 2. című tantárgy keretében a jelen jegyzet alapján megtartott előadásokat heti szemináriumi munka és filmvetítések egészítik ki, amelyek keretében a felvázolt jelenségekhez és problémakörökhöz kapcsolható filmműfajok (melodráma, bűnügyi film, thriller, horror, sci-fi, akciófilm, ügynökfilm, komédia, zenés-táncos film) kiemelkedő példái, illetve releváns, az 1975 óta tartó kortárs időszakhoz kapcsolódó "tömegfilmes" szerzői (elsősorban rendezői) életművek kerülnek bemutatásra és megbeszélésre. A jegyzet szorosan kapcsolódik kutatói-elemzői tevékenységemhez is, így az egyes előadások végén felsorolt szakirodalmi hivatkozások olyan általam publikált tanulmányokra is utalnak, amelyek kifejtettebb, árnyaltabb formában, avagy szorosabb szaktudományos kontextusban tárgyalják a felvetett kérdéseket. A tárgyalt filmcímek eredeti, illetve a nemzetközi forgalmazásban használatos angol nyelvű címükkel kerülnek először említésre és így jelennek meg az összesített filmográfiában is, többedik említésük esetén használom a forgalmazásbeli magyar fordítást. Amennyiben saját fordításban idézek angol vagy román nyelvű szakirodalomból, lehetőség szerint megadom az eredeti részletet is, lábjegyzetben.

Lakatos Róbert Árpád - Rendezői ​beszélgetések
Lakatos ​Róbert filmjei dokumentarizmus és fikció izgalmas határvidékén kalandoznak - Lakatos Róbert interjúkötete a dokumentarizmus és fikció izgalmas határvidékének bejárására hív. Nem volna ebben semmi meglepő, ha ezúttal nem egy rendező vállalkozna a kérdező szerepére. Lakatos, valamint interjúalanyainak személye a téma tekintetében különösen szerencsés. A dokumentarista és a fikciós forma keveredése megragadható a filmelmélet fogalomrendszerével, ám a módszer lényege jóval inkább a gyakorlaton múlik. Lehet-e, s ha igen, milyen módon történetet mondani dokumentarista keretek között? Hogyan lehet olyan közel kerülni a civil szereplőkhöz, hogy azok elfelejtkezzenek a kamera jelenlétéről? Miképpen lehet egyszerre természetes, valószerű, ugyanakkor komponált, absztrakt jelentésekre is utaló képi nyelven fogalmazni? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesz fel Lakatos Róbert kollégáinak, akik így vagy úgy, szintén érintettek a dokumentarista és a fikciós forma keveredésében. S a beszélgetésekből végül az is kirajzolódik, hogy a szerző miként válaszolna – saját kérdéseire. Gelencsér Gábor

Varga Zoltán - A ​magyar animációs film
Az ​immár 100 éves magyar animációs filmről még nem készült átfogó jellegű szaktudományos feldolgozás. Hiánypótló vállalkozásként ez a könyv az első olyan kísérlet a magyar animációs film vizsgálatára, amely intézménytörténeti és formai alapon közelít a tárgyához. A kötetben a magyar animációsfilm-készítés korszakolásának lehetőségei éppúgy kirajzolódnak, mint az egyes korszakok részletes jellemzői; az animációs filmek elemzése, értelmezése és kapcsolódásaik bemutatása pedig a magyar animáció sokfélesége mögött felfedezhető közös törekvéseket is feltárja, részletesen tárgyalva a klasszikus, a karikaturisztikus, az ornamentális és a dokumentarista tendenciákat. A nagyszabású áttekintés sorvezetője az animációs formák rendszere: a rajzfilmtől a stop-motion animáción át a formák kombinálásáig.

Váradi Júlia - Saul ​útja
Ilyen ​még nem volt a magyar filmtörténetben! A Saul fia című film eddig 38 díjat nyert, közte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját, a legnagyobb elismerést, amit magyar nagyjátékfilm valaha Cannes-ban kapott. Ehhez, február utolsó vasárnapján még egyet begyűjthet, a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Nemes Jeles László, a film rendezője és alkotótársai sok éven át készültek ennek a különös, egészen egyedi koncepcióval és filmes eszközökkel megvalósított filmnek az elkészítésére. Megrázó és a nézőt aktív útitársként kezelő film olyan mély, talán tudatalatti érzelmeket és gondolatokat hoz a felszínre, amelyek hatása alól senki sem tudja magát kivonni. Milyen indíttatásból tette ezt Nemes Jeles László és többnyire fiatal alkotókból, kiváló szakemberekből álló csapata? Milyen utat jártak be a gondolat megszületésétől a film megvalósításáig? Milyen célt tűztek ki maguk elé? Milyen tudásra, ismeretanyagra támaszkodtak? Miben nem alkudtak meg egy jottányit sem? Miként élik meg a díjesőt? A könyv olvasói minderre és még sok minden másra választ találnak az alkotókkal készített beszélgetésekből és a kötetben szereplő dokumentumokból.

Kővári Orsolya - Árnyékvilág
A ​rendezői életművet felölelő esszékötet A torinói lótól a Családi tűzfészek felé haladva elemzi Tarr Béla filmjeit, kísérletet téve arra, hogy az önálló fejezetek egységes alkotói portrévá kerekedjenek. Külön írások olvashatók Tarr ritkábban emlegetett filmjeiről, a Macbethről, Az utolsó hajóról, a Prológusról, és a szerző részletesen foglalkozik a fennmaradt vizsgamunkákkal, a Diplomafilmmel és a Hotel Magnezittel is. Az írásokat gazdag képanyag kíséri, a korai filmekből eddig publikálatlan felvételeket is tartalmaz.