Ez a könyv nem rendszeres írástörténet, nem a világ ismert írásrendszereinek leírása, még csak a különböző régi írások megfejtésének története sem. Ezek a kérdések ugyanis javarészt megtalálhatóak az olvasó számára is hozzáférhető művekben. Könyvünk, címéhez hűen, azzal foglalkozik, ami általában ezekből a könyvekből kimarad: ősi, kőkorszakbeli jelrendszerekkel, protoírásokkal, merész feltevésekkel, kétséges és vitatott megfejtésekkel, valószínű és bizonyított hamisítványokkal – egyszóval mindazzal, amiről mindenütt hajmeresztő, szenzációs “titkokat” sugdosnak a beavatottak, és amiről nem írnak a népszerűsítő kézikönyvek.
Ez a könyv azt szeretné igazolni, hogy az igazi merész eredményeket azok a tudósok érik el, akik bátran rákérdeznek tudományuk közhelyszerű elveire. Könyvünk célja, hogy ezt, a mozgásban lévő tudományt mutassa be, s nem a végleges, lezárt tudást.
Kapcsolódó könyvek
Karádi Ilona - Különös állatok
Kötetünk különböző állattörzsekből válogatva mutatja be a legérdekesebb fajokat, csoportjuk óriásait és törpéit, az álcázás művészeit éppúgy, mint a külsejükkel rémísztő "szörnyeket" vagy a nőstényüket csalogató "szépfiúkat". Nem tagadjuk, egy idlyen válogatás csak szubjektív lehet: olyan nehéz eldönteni, mit is tartsunk igazán különlegesnek! Hiszen ami számunkra izgalmas, egzotikus ritkaság, az a saját hazájában olyan megszokott, közönséges állat, hogy szinte észre sem veszik. Az imént a "ravasz" és az "előrelátó" szavakat említettük. Nem szabad azonban tévedésbe esnünk: sem az eszközt használó, sem az utódaikról oly nagy bölcsességgel gondoskodó állatoknál nincs szó tudatos emberi tevékenységről. A két legfontosabb ösztön: az ön- és fajfenntartás különleges példáit kell bennük látnunk. A bemutatott állatok közül néhány latin nevén szerepel, mert nincs jó magyar nevük. Külön szót érdemelnek a rajzok, melyek általában színes fényképek alapján készültek. És ha a fotóművész netán szokatlan pózban örökítette meg becserkészett "modelljét", bizony a mi állatunk is így jelenik meg a könyvben.
Móczár László - Legyek, hangyák, méhek, darazsak
1974 - Rajzolta Csépe Magdolna
A hosszúra nyúlt cím szaknyelven rövidebben is kifejezhető volna: valójában ez a könyv a kétszárnyú (Diptera) és a hártyásszárnyú (Hymenoptera) rovarok legfőbb csoportjait mutatja be. Sokszor egymáshoz meglepően hasonló és mégis sok szempontból más, jól elkülöníthető, közepes és apró, olykor parányi (0,2 mm-es) rovarokat sorol ide a tudomány.
Valóban gyakorlott szem tudja csak a virágokra repülő méhmajmoló legyet a valódi méhecskétől megkülönböztetni. Mindkettőjük 1 cm körüli, barnás testük szőrös, fejükön egyformán hatalmas összetett szemek ülnek, csak alaposabb összehasonlítással fedezhetjük fel a különbségeket. A méhmajmoló légynek csak két fejlett szárnya van, ezért is nevezzük a legyeket szaknyelven kétszárnyúaknak. A második szárny ugyanis nyeles gömböcskévé, az ún. billérré alakult. Ezzel szemben a háziméh torán négy hártyás szárny ered (innen a hártyásszárnyú elnevezés is), jóllehet csak kettőnek látszik, mert a hátulsó pár szárny az elülsőnél jóval kisebb, és parányi, csak mikroszkóp alatt látható horgocskákkal kapcsolódik hozzá az elülsőhöz. A két pár szárny a hártyásszárnyúak egyéb csoportjaira is jellemző, bár néhány darázs és a hangyák munkásnői szárnyatlanok. Ismerünk szárny nélküli legyeket is, ezek vagy élősködők, vagy talajlakók.
A kétszárnyúak a táplálékot vagy a szúró-szívó berendezéssé alakult, megnyúlt szájszervükkel, vagy tapadókorongban végződő nyelvükkel szívják fel. A darazsak, a hangyák és a méhek viszont erős rágóikkal darabolják fel a táplálékot, a nedveket pedig megnyúlt nyelvükkel nyalogatják fel.
A világon eddig ismert 85 ezer kétszárnyú és legalább 300 ezer hártyásszárnyú közül Magyarországon és a környező országokban mintegy hatezer, illetve tízezer faj él.
Priszter Szaniszló - Hagymások, gumósok
Könyvünk csak a télálló hagymásokkal, gumósokkal és hagymagumósokkal foglalkozik, ezért pl. nem említi a dáliákat. Így is 1000-1500 faj közül kellene választanunk, ha csakis a szabad földben - legfeljebb kis lombtakarással áttelelő fajokat számítjuk. Miután a szerző a Balkán, a Kaukázus, Közép-Ázsia tájairól a hazai meghonosításra alkalmas fajokat évtizedeken át gyűjtötte és nevelgeti budafoki kertjében, csakis az ő kertjének virágait mutatjuk be - melyekkel nemigen találkozunk a virágkatalógusok lapjain. A grafikus eredetiben festette meg az összes virágot, nyílásuk időrendjében - ami könyvünknek is vezérfonala. A közölt méretek és virítási adatok a 15-20 éves átlagok, a szerző megfigyeléseinek alapján készültek, amelyektől az ország más tájain kisebb eltérések lehetnek. E fajok nem különösebben érzékenyek talaj, hőmérséklet vagy csapadék iránt, így csak a sajátos igényekre térünk ki.
Scholz Gábor - Kövületek
1975 - Rajzolta Breznay Lívia
Egy napsütéses tavaszi napon kövületvadászatra indultam a budai hegyekbe, hogy néhány szép példánnyal gazdagítsam gyűjteményemet. Épp a Mátyás-hegy keleti oldalán lévő nagy kőfejtőben kalapálgattam szorgalmasan a köveket, amikor két kisfiú jött oda hozzám. Egy ideig csak néztek, majd kíváncsian megkérdezték: "Bácsi kérem, miért tetszik tördelni a köveket?" "Várjatok csak gyerekek, egy kis szerencsével mindjárt meglátjátok!" És valóban, ahogy kalapácsommal kettétörtem egy sárgás mészkőtömböt, kis barátaim ámuló szemei előtt egy zsemle nagyságú tengeri sün és néhány szép kagyló tűnt fel. "Jé - kiáltott az egyik srác -, egészen hasonló kagylót találtam én is tavaly a jugoszláv tengerparton, amikor ott nyaraltunk! De hogy kerül ide, a Mátyás-hegy mészkövébe egy tengeri kagyló?" "Látjátok - szóltam -, épp ez a bizonyíték arra, hogy valamikor itt is tenger hullámzott! Ez a sok kő itt körülöttünk mind az egykori tengerfenék megkövesedett anyaga, melyben kövületként hajdani tengeri állatok maradványai találhatók. A táj és az élővilág sem volt mindig ilyen, mint manapság."
Vásárhelyi Tamás - Egzotikus rovarok
Az ismert, több mint egymillió állatfaj, mintegy négyötöde rovar. Évente több ezer új fajt fedeznek fel, valószínűleg ennyi ki is hal. De hogyan lehet a majd egymillió rovarfaj közül kiválasztani azt a száz-egynéhányat, ami e könyv lapjain elfér?
Az ábrázolt példányokat a Természettudományi Múzeum Állatárában őrzött hatmillió (!) rovar közül válogattuk ki, az egyes csoportok szakemberének szíves segítségével.
A válogatáskor fontos szempont volt, hogy minél többféle színt, alakot, mintázatot és biológiai sajátosságot mutassunk be.
Tuba Zoltán - Vízinövények
1987 - Rajzolta Bíró Krisztina
A szárazon csodákat művelő ember ősi vággyal vonzódik a vizekhez és környékükhöz, a természet legüdébb foltjaihoz. Nem csoda, hiszen a vízi, lápi és mocsári világ semmi máshoz nem hasonlítható. A folyószabályozások és a lecsapolások előtt hazánk jelentős részét uralta a víz élővilágával. Csodálatos és félelmetes volt ez egyszerre. A múlt század közepi Bodrogköz lápvidékéről írja a krónikás: "Sok község él csupa lúdtenyésztés-nádlás vagy csíkhalfogásból, marhát őriz, a lápot használja, szántóföldje nincs..."
Egykor hazánk nagy részét uralta a víz csodálatos és félelmetes élővilágával. A vizek, lápok elzártságuk révén háborítatlanul őrizhették mára megtizedelődött növényritkaságaikat, melyek még mai is számtalan meglepetést tartogatnak.
Kötetünkben a tavaink, folyóink, nyílt vizeinek és partjainak növényeit mutatjuk be a mocsarak és lápok titokzatos növényzetével együtt. Utalunk arra is, hogy e növények élelemforrásként, gyógyírként és használati tárgyként is szolgálnak.
Kordos László - Emberelődök
Tartalom:
Az emberiség törzsfája I.
Emberszabású ősmajmok (driopitekuszok): Proconsul III., Dryoptihecus II., Óriásmajom III., Siva III., Bodi III.
Emberszerű ősmajmok (ramipitekuszok): Kenya IV., Rama IV., Rudi V.
Afrikai emberszerű lények (Homo): Lucy VI., 1470 VII., Az ügyes ember VIII.
Afrikai déli emberszabásúak (ausztralopitekuszok): Tanung bébi IX., Tűzhozó déli majom IX., Ples kisasszony X., Sterkfontein X.
Ősemberek (paleanthropuszok): Neander-völgyi ősember XXI., Le Chapelle-i ősember XXI., Krapina XXII., Saccopastore XXII., Suba-lyuk ősember XXIII., Ngandongi ősember XXIV., Tabuni ősember XXIV., Skhuli ősember XXIV., Tesi-tasi gyermek XXV., Shanidar XXV., Rodéziai ősember XXVI., Jebel Irhoud-i ősember XXVI., Atlanthropus XXVI.
Ásatag értelmes emberek (neonathropuszok): Obercasselk XXVII., Amudi ember XXVII.
Értelmes emberek (Homo sapiens): Cro-Magnos-i ember XXVIII., Combe Capelle-i ember XXVIII., Grimaldi ember XXIX., Wadjaki ember XXIX., A mai értelmes ember
Fehér László - Különös növények
Sok érdekes növény akad a változatosan gazdag növényvilágban, amely különös alkalmazkodóképességével bámulatba ejti az embert. Sokszor hallottuk már: a természetben a jobb életkörülményekért, a létért folyó harcban a vesztesek vagy kipusztulnak, vagy pedig kiszorulnak a jobb termőhelyekről. A mostoha körülmények - emitt például a sivatag éles fényei, szárazsága, amott meg éppen a trópusi őserdők sötétje, dús páratartalma - igen nagyfokú alkalmazkodásra kényszeríti őket. A földtörténeti korok nagymértékű éghajlatváltozásai is okozhatták, hogy ugyanazon a földrajzi helyen élő növények időközben szervezetük teljes átalakítására kényszerültek, hogy továbbra is megmaradhassanak őshazájukban.
A szélsőséges termőhelyeken általában a szélsőségesen furcsa növények tudták csak lábukat megvetni: szinte minden szervük, egész fölépítésük a túlélést, az egyedfönnmaradást szolgálja. Némelyikük annyira eltér a köztudatban élő "fű-fa-virág" képtől, hogy első pillantásra még afelől sem biztos az ember, élőlények-e egyáltalán.
Az egyed puszta léte azonban még nem biztosítja a faj fönnmaradását. A helyhez kötött növények a szél vagy az állatok - főleg a rovarok - közvetítésével juttathatják csak el egymáshoz a megtermékenyítő virágport. A rovarcsalogatásnak egészen fantasztikus módjait látjuk majd a sorra kerülő virágoknál. Ezeket a jobbára messzi földrészeken élő, egzotikus növényeket általában csak hallomásból ismerjük, csodálatos tulajdonságaikról talán csak mendemondákból értesültünk. Most e könyvben valódi arcukat szeretnénk bemutatni, mert gyakran nem létező legendás képességekkel is felruházták őket. S lehet, hogy a valóság izgalmasabbnak bizonyul majd a különös növényekről költött legendáknál!
Öveges József - Tanulságos kísérletek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Járainé Komlódi Magda - Kultúrnövények 2.
Földünkön 240000 virágos növényfaj él, s ebből kb. 1800 a termesztett. Régészeti leletek tanúsítják, hogy kultúrnövényeink eredete az emberiség sok évezredes történetének hajnaláig nyúlik vissza.
Kisázsiai ásatásokból a növénytermesztés több mint 9000 éves emlékeit (magvakat, őrlőköveket, mozsarat) tárták fel, bizonyítván, hogy Mezopotámia a gabonakultúra bölcsője volt. A Tigris és az Eufrátesz folyók termékeny síkságán búza-, árpamezők, borsóföldek és pisztácialigetek zöldelltek. Ősi sumér agyagtáblák írásai tanúsítják, hogy Babilónia népe már 7000 évvel ezelőtt malátakenyeret evett, és árpasört ivott. 5000 éves egyiptomi királysírokból gabona-, zöldség- és salátanövények magvai, gyümölcsök és fűszerek maradványai, kender és len rostjai, olajos magvai kerültek elő. A múmiákat burkoló lenvásznak finomsága fejlett rostkészítés- és szövéstechnikáról, a sírkamrák falán megörökített jelenetek a virágzó gabonatermesztésről tanúskodnak. A legősibb egyiptomi képírásjel a három gabonaszem.
Több ezer éves lepénydarab bizonyítja nálunk is, hogy már az Aggteleki-barlangban élt kőkorszaki ember finom csemegéje a gomborka olajos magvaival megszórt lepény volt.
Az ember először gyűjtögette táplálékát. A mérsékelt övön a téli élelemről is gondoskodnia kellett, s kezdetben az állatok meglesett raktárait fosztotta ki. Később maga is raktározott, de a nehezen gyűjthető élelmet még sokáig az állatoktól szerezte. Az észak-amerikai dakota indiánok például rendszeresen kukoricára cserélték az egerek földimogyoró-raktárait. Így könnyen ínyencfalatokhoz jutottak, s az állatok sem pusztultak el.
A gyűjtött magok a tanyahelyen elszóródtak, kikeltek, teremtek. Talán e véletlen siker késztette az embert arra, hogy a fáradságos, bizonytalan gyűjtögetés helyett a földbe vájja kőszerszámait, s most már tudatosan vesse el, válogassa ki s nemesítse a növények magvait.
Pápes Éva - Királylányok, tündérek, boszorkányok
Szeretne találkozni igazi királylányokkal? Olyanokkal, akikért a mesei hős életét is kockára téve elindul, hogy akár csak egyetlen pillantást vethessen rájuk? Esetleg tündérekkel, akik játszi könnyedséggel teljesítik a vágyakat, de hatalmuk tudatában ugyanilyen könnyedséggel veszejtenek is el, ha óvatlanok vagy tiszteletlenek vagyunk velük? Netán boszorkányokkal, aki olyan titkok tudói, amelyekkel nemcsak élni, de egyben ölni is lehet? Akkor nézzen mélyen a saját lelkébe, mert ott megtalálja mindhármat!
A kötet a mesék bölcsességének segítségével a női lét három alapvető szakaszán vezeti végig az olvasót, feltételezvén, hogy a mai világban semmivel sem nehezebb királylánynak, tündérnek vagy boszorkánynak lenni bármely nő számára, mint hajdanán… Ezek ugyanis olyan női minőségek, amelyeket nagyon jól ismerünk, élünk benne vagy vele, csak éppen nem kapcsoljuk össze az éppen aktuális életkorunkkal, élethelyzetünkkel. Hajdani őseink az életről, a női élet ciklusairól szóló minden tudásukat „elmesélték” – „bele-mesélték” a következő generációk tudatába.
„Rólad szól a mese, csak a név más” – mondja Horatius, ahhoz azonban, hogy megtaláljuk/felismerjük benne magunkat, nem mindig vagyunk készen. Bár a mese a mai napig úgy működik, mint Ariadné fonala, mert a megrekedt, válságba került ember ebbe kapaszkodva újra megtalálhatja a helyét a számára elidegenedett világban, mégis egyre nehezebben tudjuk megragadni ezt a segítséget.
A kötet fő célja, hogy a választott népmesék felfejtésével ráébressze a meséről (és egyben a képi gondolkodásról) leszokott mai olvasót, mesehallgatót, hogy mekkora erő és tudás az, amit a sarokba állítottunk…
Dr. Czeizel Endre - Az öröklődés titkai
A kötet a nagy sikerű televíziós sorozat anyagát adja közre némi stiláris átdolgozással. A családtervezés fogalmának ismertetése és a genetikai tanácsadók munkájának bemutatása után Czeizel néhány gyakran fölmerülő problémára (csípőficam, vetélés, rokonházasság stb.) kapcsán exponálja a témát, majd sorra veszi az öröklődés alapfogalmait: miért hasonlítanak a gyerekek a szüleikre, hogyan működnek a kromoszómák és a gének. Ezután bemutatja az ikerkutatások eredményeit, megmagyarázza a nem (fiú vagy lány) szerepét az öröklődésben, foglalkozik a szellemi képességek (tehetség vagy gyöngeelméjűség) öröklődésével, leírja a leggyakrabban öröklődő, veleszületett rendellenességeket, ismerteti azokat a módszereket, amelyekkel az orvostudomány ma rendelkezik ezek korai felismerésére, s kitekintést ad az akkor még kutatás tárgyát képező további lehetőségekről (lombikbébi, génsebészet stb). Végül a beérkező, közérdekű kérdésekből állt össze a sorozat utolsó, szintén rendkívül érdekes adása.
Kitűnő ismeretterjesztő munka, mindenki számára közérthető stílusban.
Mészáros Zoltán - Trópusi pillangók
A pillangók szívderítő jelenségek. A rét, a liget, az erdei tisztás, a hegyoldal, vagyis a természetes táj nem képzelhető el nélkülük. Sok színpompás pillangó él Európában is, a legszebb, legnagyobb fajok azonban a melegebb vidékek polgárai. A trópusok gyepszintjében általában kevés a virág, több a mézlelő virág a fákon és a cserjékben. Ezért a pillangók is a lombkoronában mozognak, kevesebbet kerülnek a kereső ember szeme elé. A trópusi pillangók fajainak száma több tízezerre tehető, közülük mutatunk be jó néhányat.
Farkas Henrik - Egyszervolt állatok
Azokról az állatfajokról olvashatunk e könyvben, amelyek annyira megfogyatkoztak, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket, vagy pedig már ki is pusztultak. Félő, hogy az elkövetkező évtizedekben nagyon sok állatfaj nevét törlik majd az "élők" névsorából. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne következzen be. De vajon sikerül-e megmenteni az indiai orrszarvút vagy a galápagosi óriásteknőst? A feladat nem egyszerű. Az emberiség most tanulja az élővilág megmentésének tudományát. Mert nem elég, ha "békén hagyjuk" az élővilágot, ha "nem bántjuk" a rohamosan pusztuló fajokat. Hiszen gyakori eset, hogy a védelem alatt álló, növényevő állatok túlzottan elszaporodva felborítják a természet egyensúlyát, elfogyasztják, tönkreteszik élőhelyük növényzetét, s végül elpusztulnak. Az embernek tehát be kell avatkoznia az állatvilág életébe. Gyakran ritkítania kell állományukat, vagy védelmezni a járványos betegségektől, ellenségeiktől, máskor meg éppen a ragadozók oltalmazásával lehet biztosítani egy-egy faj életképességét.
Furcsa dolog ez: hiszen a természet évmilliókon át megvolt az ember beavatkozása nélkül; a helyzet azonban visszafordíthatatlanul megváltozott. A földgolyót elfoglalta az ember. Egy sereg állatfaj jól megvan velünk, megtanultak mellettünk élni. Akadnak olyan fajok is - mint pl. a kártevő rovarok -, amelyeket ki sem tudunk irtani. Ne higgyük hát, hogy minden állatfaj pusztulóban, eltűnőben van. De mintha a legérdekesebb, legszebb állatfajokat fenyegetné a veszély, Földünk "élő műkincsei" egyre fogyatkoznak. Néhány évtized alatt sok száz állatfaj tűnt le az élet színpadáról, emléküket már csak kitömött példányok és képek őrzik. Többségük az emberi felelőtlenség áldozata. Bolygónk "állatsereglete" azonban még végtelenül gazdag, s a pusztuló fajokért mindent megtesznek a lelkes természetvédők.
Keve András - Madarak 1.
1988 - Rajzolta Csépe Magdolna
A madarakat mindenki szereti, sokan lesik életük egy-egy kedves mozzanatát a fiókák első szárnypróbálgatásától a fészekrakás örömteli munkájáig. Tavasszal az ő énekük jelzi, hogy vége a keserves télnek - ősszel pedig, ha a vándormadarak csapatait figyeljük az égbolton, tudjuk már, hogy hamarosan megérkezik a fagy.
Patay László - Vadak
1974 - Rajzolta Balogh Péter
Ősi, ha nem legősibb sportunk a vadászat. De vajon ki az igazi vadász? Az, aki kapja magát, kiballag a határba, aztán válogatás nélkül minden állatot lepuffant, ami csak elébe kerül? Bizony nem. Az igazi vadász elsősorban az állatvilág oltalmazására gondol, állatokat, fajokat ment meg a végső kipusztulástól, elszaporításukon fáradozik. ha kell, tenyésztéssel is. A környezetet védi, a természetet őrzi, benne a maga mentshelyét is, mert a mai, nagyvárosi beton- és kőrengetegbe zárt ember számára létkérdés a természet utolsó érintetlen foltjainak megmentése. Az ember már réges-régen felborította a természet egyensúlyát, de a vadász puskájával féken tarthatja olyan állatfajoknak az eluralkodását, amelyek az emberi beavatkozást nagyszerűen tűrték, és természetes ellenségeik kiirtása után végzetesen elszaporodtak. Ilyenkor a vadász "gyilkos" golyója a ritka, pusztulásra ítélt fajok védelmében öl. De a könnyelműen kilőtt golyó egy értékes állatfajnak utolsó példányát is leterítheti, amire már bőven volt példa a vadászat történetében.
A Búvár Zsebkönyvek kalauzok az erdőt-mezőt járó kisdiák kezében. Madarak, vadvirágok, gombák, halak, lepkék, dísznövények, csigák és kagylók, erdei és díszfák, bokrok, legyek, méhek, darazsak és hangyák után most a sorozat újabb kötete 29 színes tábláján 22 szárnyas és 31 emlős vadat mutat be a hazai és környező területekről, közli a vadászati tilalmi időket, a vadnyomok rajzát is.
Varga András - Varga Domokos - Ég és Föld
Volt-e eleje az időnek? És lesz-e vége? Kialudhat-e a Nap? Miért hosszabbak a téli éjszakák, mint a nyáriak? Mik azok a fehér éjszakák? Igazából mekkora a Hold? Összeütközhet-e egy üstökös a Földdel? Hogyan születtek a csillagok? Mik a hullócsillagok? Miért éppen a Földön van élet? Miből lesznek a felhők? Mitől ered el az eső? Honnan jön a folyók vize? Hol járhatsz gyalog a tengeren? Mi fűti a Föld mélyét? Hogy született a Himalája? Mitől reng a Föld? Hol érdemes aranyat keresni? Melyek a legpótolhatatlanabb kincsei a Földnek?
Íme, néhány kérdés a sok közül, amelyet a _Kérdések könyvé_nek első kötete, az _Ég és Föld_ felvet és megválaszol. A természeti világ rejtelmeibe vezeti be ez a színesen és gazdagon illusztrált mű az ifjú olvasókat, oly módon, hogy már a nyolcévesek is érdeklődéssel lapozgathatják, de még a tizenévesek is bőven kapnak segítséget földrajzi gondjaik megoldásához a kitűnő ábrák révén. Haszonnal forgathatják még a felnőttek is ezt a könyvet, s kiváltképpen a szülők és a pedagógusok, amikor iskolás korú gyerekeikkel foglalkoznak, nyiladoztatják értelmüket, felkeltik kíváncsiságukat a természet csodáira.
A sikeres kötet szép és modern grafikáját Kiss István készítette.
Janisch Miklós - Kígyók, békák
1976 - Rajzolta Breznay Lívia
1983 - Rajzolta Zsámboki Orsolya
"Kígyót-békát kiált rája" - mondjuk arról az emberről, aki minden rosszat ráfog a másikra. Könyvünk címében meghagytuk e szólásmondásban meggyökeresedett sorrendet, noha a szakember, a herpetológus a fejlődéstörténeti rendhez igazodik. Mi is ezt a módszertani sorrendet követjük könyvünkben. Röviden ismertetünk valamennyi hazai kétéltűt és hüllőt, hiszen e két osztályból mindössze harminc faj, alfaj és néhány színvariációs alak él nálunk. A hazaiakon kívül bemutatjuk a környező országokból azokat a legismertebb fajokat is, amelyekkel a turista a leghamarabb összetalálkozhat, vagy amelyeket hazahozva a terráriumában tarthat. A hazai fajok között sok színpompás is akad, mint a nászruhás tarajos gőte vagy a nefelejcskék torkú zöld gyík. Legtöbbjk a káros rovarok és rágcsálók fogyasztásával nagy hasznot hajt. Ezért az ingyenes és hasznos tevékenységükért természetvédelmünk valamennyiüket felvette a védett fajok listájára. Még a két mérges - de rágcsálókat pusztító - viperafajunk számára is jelöltek ki védelmi területeket: a Bugci és a Baláta-tavi Tájvédelmi Körzeteket, ahol még ezek sem gyűjthetők. A kecske- és tavi békák is csak különféle intézetek számára és nagykereskedelmi exportunk céljaira foghatók a halastavaknál.
Veress István - Macskák
1987 - Rajzolta Kőnig Frigyes
A házimacska eredete az idők homályába vész. Nemrég még úgy vélték, hogy 4-5 ezer évvel ezelőtt az egyiptomiak háziasították a núbiai vadmacskát. Az újabb ásatások során Anatóliában (Törökország) talált szobrocskák azonban - amelyek macskákkal játszadozó asszonyokat ábrázoltak, - tobb mint hétezer esztendeje készültek. Ekkor már Jerikóban is tartottak macskát. A macska tehát Elő-Ázsiában lett háziállat, mégpedig több helyen is. Elődei nem erdei vadmacskák, hanem az Elő-Ázsiában és Arábiában élő núbiai sztyeppmacskák voltak.
A földműveléssel foglalkozó ősi kultúrnépek számára az egérfogó macskák tevékenysége igencsak áldásosnak bizonyult - eredményesen védték az óriási gabonakészleteket -, s nagyon valószínű, hogy az ember elsősorban ezért szelídítette meg a vadmacskát. A félig-meddig domesztikált macska csak később vált szent állattá, istenek szimbólumává. Az elpusztult cicákat bebalzsamozták, s koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta szemöldökét. A macska kiirtását halállal büntették.
A középkor sötét babonavilágában is nagy szerep jutott nekik: az ördög fekete macskává változott át, s a boszorkányok vállán is égő szemű macska kuporgott. A boszorkányüldözések idején a szerencsétlen állatokat elevenen égették meg.
A viktoriánus időkben a macskák sorsa jobbra fordult, sőt 1871-ben Londonban megrendezték az I. macskakiállítást. Megkezdődött a tervszerű tenyésztés. Napjainkban világszerte hódít a macskakultusz, pazar küllemű, színezetű és mintájú cicák pompáznak a nemzetközi kiállításokon, s a hivatalosan elfogadott fajták száma elérte a százat. Az állatbarát azonban örömét lelheti egy egyszerű utcai macskában is, elragadó, kedves társsá válik, ha szeretettel közeledünk hozzá...
Kádas Lajos - Gyümölcsök
A monda- és mesevilág, a költészet és a képzőművészet sok-sok alkotásában bukkan fel a gyümölcsök művészi ábrázolása. A bibliai Paradicsom ősi gyümölcse az alma,a bűnbeesés jelképévé vált, másutt mint uralkodói jelvényt említik. Páris trójai királyfi aranyalmájáért három szép istenasszony versengett, és Páris döntése, amely az almát Helénának juttatta, végtére Trója pusztulásához vezetett.
Könyvünk csak a mérséklet övi gyümölcsfajokkal és azok közül is csak a környező tájakon legjobban elterjedt fajtáival foglalkozik. A mai modern piaci fajtákon kívül megemlítünk néhány hagyományos magyar fajtát, és a vadon termő gyümölcsökből is néhányat, amelyekkel erdőkben, irtásokon találkozhatunk. Ezeket, bár korábbi Búvár Zsebkönyveinkben esetleg említettük, ismét megnézegetjük - de most már a pomológus (a gyümölcsök ismerője) szemével.