Múzsák ​és mesterek Párbeszéd ​művészekkel

Eszéki Erzsébet - Így ​látunk mi
Eszéki ​Erzsébet 2004-től készített interjúkat ismert, érdekes emberekkel egy-egy festményről. Hat év alatt hat évszázad műalkotásait "járták be" főként írókkal, színészekkel, rendezőkkel, egy-egy festővel és múzeumigazgatóval. Mindig az interjúalany személyes képélményéről beszélgettek, így ezek a történetek nem művészettörténeti elemzések, hanem "képes mesék" arról, kiben milyen érzelmeket, gondolatokat ébreszt a választott mű. A 2004 óta készült beszélgetésekből válogatta, állította össze Eszéki Erzsébet a kötet anyagát, s több interjút már a könyvhöz készített el. A Corvina kiadó gondozásában az Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvben végül 37 interjú olvasható, a személyes hangú, olvasmányos történetekkel elsősorban azt szeretnénk érzékeltetni, milyen érdekes kaland belemerülni egy képbe - és ennek kapcsán a mesélő világába.

Ismeretlen szerző - Pluralica
Kortárs ​észt Beszélik, hogy élnek valahol… hogy egyszer [hol volt, hol nem…] egy nép elfeledett álmai nyomába eredt, ám mikor hosszan tartó üldözés után épp utolérték volna egymást (ki tudta már, ki vágyott kire), útjukat állta a tenger. Búsan leültek hát a kerekre csiszolt kövekre a parton, és nézték, hogyan tűnnek tova. Haragot mégsem éreztek, ugyanis a végtelen víz látványa és szívüket simogató lassú hullámzása megnyugtatta őket, békével töltve meg lelküket, hogy elmerülhessenek a csendben. Megfeledkezve szavaikról beleolvadtak a természetbe, és tiszta, határozott hangokká váltak. Ezért ha szólnak, bár (ön)iróniával, s szarkasztikusan, csakis őszintén. Mondom, beszélik, hogy így történt, ekképpen… Hasonló lehet egy kortárs észt is, vagy másmilyen [aki nem hiszi…] alkossa meg saját képét mindenki, ezzel a céllal állt össze a motívumok és asszociációs mezők ezen szövete. Felfejtéséhez, egyéni társítások létrehozásához, illetve képzelőerőnk mozgásba lendítéséhez a képek és szövegek rendszere [partitura] megfelelő ösztönző, alap lehet. Kortárs észtnek tekintettünk a válogatás nézőpontjából mindenkit (legyen élő vagy holt; legyen elismert és neves vagy pályája elején álló), aki az 1980-as évek végi fordulat és a jelen pillanata között olyat alkotott, ami kora művészeti lüktetésében meghatározó. Ennek és a Pluralica elveinek figyelembevételével, a mai észt irodalomban és képzőművészetben otthonosan mozgó szakemberekkel együttműködve szerkesztettük meg ezt az átfogó keresztmetszetet. Azon túl, hogy minden itt szereplő szöveg vagy kép (egy-két kivételtől eltekintve) az elmúlt szűk húsz évből (sőt leginkább az ezredforduló utánról) való, az itt közölt írásoknak ez az első magyar nyelvű megjelenése, és a materián kívüli blokkokban a külön nem jelöltek kimondottan e lap számára készültek. Impulzivitásukról, összhangzatukról döntsön majd az olvasó, mindenesetre a kötet elemei (a lábjegyzetek is) – legyenek azok a materia, a thesis, az interactio vagy akár a reactio részei – együtt, külön-külön, egyazon helyen vagy távoli pontokról egymáshoz ívelve, de egy széles, kihívó és elgondolkodtató merítés szándékával kerültek bele ebbe a dupla számot kitevő válogatásba, hisz [jó tett helyébe…] beszélik, hogy élnek valahol észtek, kortársak. (a szerk.)

Ismeretlen szerző - Beszélgetések ​Pilinszky Jánossal
Beszélgetések ​Pilinszky Jánossal - többek között Cs. Szabó Lászlóval, Hegyi Bélával, Domokos Mátyással, Czigány Györggyel, Krassó Lászlóval, Maár Gyulával. Versről, hitről, művészetről, világról.

Kaththea A. Rowland - Placebo ​– Sebzetten és összetörve
Sok ​mindent el lehet mondani Brian Molkóról. Sokféle skatulya létezik, amibe beilleszthető, legyen az pozitív vagy adott esetben negatív. Egyvalami azonban vitán felül áll: Brian Molko és zenekara, a Placebo a ’90-es évek újhullámának meghatározó alakjai, ha nem elindítói. A könyv bemutatja Molko mondatain, gondolatain keresztül, hogyan lehetett egy lányos fiúból világhírű frontember és fiatalok ezreinek példaképe. Az írónő számos személyes interjún keresztül rajzolja fel Molko alakját és a Placebo hátterét. A könyvből a zenekar életútjáról is renget információ megtudható tele magyar vonatkozásokkal. Elgondolkodtató és érzelemdús könyv egy művelt és érzelmeinek élő emberről és zenekaráról.

Winkler Nóra - Csillagtúra
Miért ​fontos, hogy egy múzeumban jókat lehessen enni? Mi köze az árverésvezetésnek a hasi légzéshez? Hogyan köszönnek egy nőnek Berlinben, és hogyan Párizsban? És Paul Newman miért lóbál pezsgősüveget egy pesti jótékonysági aukción? Hogyan kelhet el 230 millióért egy Csontváry-festmény? Elfér-e egy teljes magyar forgatócsoport egy zsebkendőnyi New York-i lakásban? És mit tehet a műsorvezető, ha felvétel közben egyszer csak leomlik mögötte a díszlet? Winkler Nórának rengeteg élete van. Az utóbbi években televíziós, rádiós műsorvezető, művészeti magazin lapigazgatója, tárlatvezetések, színházi beszélgetések, díjátadók moderátora, fontos árverések vezetője volt. De leginkább szenvedélyes művészetélvező, akit éppúgy lázba hoznak a modern festmények és kortárs szoborparkok, mint egy mexikói szőnyeg, egy olasz designlámpa vagy fiatal magyar tervezők esőkabátjai. A Csillagtúra ezekbe az életekbe nyújt bepillantást: humorral, de elgondolkodtatóan, ugyanazzal a közvetlenséggel és felkészültséggel, amit a tévéképernyőn és írásaiban már megismerhettünk. Winkler Nóra szövegeit a fiatal képzőművész, Magyarósi Éva szellemes és játékos rajzai illusztrálják.

André Salmon - Modigliani ​szenvedélyes élete
Amadeo ​Modigliani a modern európai művészet egyik legnagyobb festője. Livornóban született. Olaszországból Párizsba ment. Sorsa talán az utolsó romantikus tragédia, írta róla Jean Cassou. Rövid, megrendítő életében egyedülálló művészetet teremtett, jóllehet az ő festészete is beilleszkedik a kor forrongó művészetébe. A nagy kubista művészek - Picasso, Juan Gris, Lipchitz, Zadkine - kortársa. André Salmon Modigliani e „romantikus tragédiáját" írja meg regényében, s egyúttal érdekes képet rajzol a század eleji Párizs művészvilágáról, a Mont-parnasse avantgardista nemzedékéről, amelynek ő maga is nevezetes alakja volt, mint Modigliani közvetlen barátja és életének szemtanúja.

Marcel Brion - Rembrandt ​élete
Marcel ​Brion, a neves francia művészettörténész-író és akadémikus könyve monográfia, regény és tanulmány együttvéve. Ragaszkodik a tényekhez, és alkalmazkodik az adatokhoz, ugyanakkor behatóan és érzékletesen elemzi az egyes műveket, felhasználva az elbeszélés nyújtotta lehetőségeket is, elsősorban az érzelmi és lélektani motívumok kibontásánál. Az elegáns, árnyalt és igen kifejező stílusú műben Rembrandt élete és művészi munkássága tökéletesen összefonódik. Az élettörténetben benne vannak a művek, a művekben az élettörténet; egyik sem érthető meg a másik nélkül. Ez az ábrázolásmód rendkívüli közelségbe hozza az olvasóhoz Rembrandtot és korát, amelynek a szerző kiváló értője. A könyv gazdag kor- és művészettörténeti ismereteket nyújt, amelyek segítségével más festőkhoz is közelebb férkőzhetünk.

Ben Myers - Green ​Day
Billie ​Joe Armstrong, Mike Dirnt és Tre Cool triója nem csak az amerikai álmot váltotta valóra, hanem a világ összes középsulis bandájának álmát is: "Zenéljünk, legyünk híresek!" Ennyi elég volt, hogy három barát meghódítsa a világot. Nem volt mindig könnyű, de mindig marha vicces volt. Hogy átéljük a lazulást, mintha egy nagy füstfelhőn át szemlélnénk az eseményeket egy nyugis napon, amelyen tulajdonképpen abszolút semmi sem történik (ez a green day alapjelentése), akkor ez a jó választás: a teljes Green Day sztori rengeteg beszólással és interjúrészlettel.

Hugh McLeave - A ​festő és a hegy
"Minden ​látószögből megfestette a hegyet: Gardanne, Saint-Antonin, Beaurecueil felől frontálisan ábrázolta: a Jas mellett fölfedezett egy óriásfenyőt, melynek ágai úgy illettek a hegy cukorsüvegkontúrjához, mint kulcs a zárhoz; az Arc völgyét átívelő viadukt mélységet kölcsönzött a látványnak. A Sainte-Victorie azonban lázadozott, nem adta meg magát. Akár egy élőlény, a megvilágítás szerint változtatta méreteit: kékezüst reggeleken vagy déli verőn hátrébb csúszott, a lilás alkonyban közelebb lopakodott, esőben-ködben lekuporodott a város fölé, akár egy ősi dinoszaurusz." Cézanne művészete: folytonos küzdelem, hogy festménye a megmásíthatatlan, tökéletes remekmű legyen. Élete: a kudarcok, megaláztatások, a későn érkező elismerések fájdalmas sorozata. Hugh McLeave e küzdelmes élet tényeiből kiindulva - az adatbeli vagy pszichológiai "fehér foltokat" merész fantáziával áthidalva - Cézanne-t egy valódi regény főhősévé avatja, a modern művészsors szimbolikus alakjává. Nagy beleérző képességgel tárja fel nehezen megfejthető személyiségét, így közelíti az olvasót a "valódi Cézanne-hoz", ma is látható műveihez.

Salvador Dalí - Salvador ​Dalí titkos élete
"Csak ​egyetlen embert nyúznak meg elevenen ebben a könyvben, és az én leszek. Nem szadizmusból vagy mazochizmusból teszem, hanem narcizmusból" - jelenti ki Salvador Dalí e könyv egyik fejezetében, és hinnünk kell neki, mert a XX. század egyik meghatározó művésze e zavarba ejtően őszinte önéletrajzi művének szinte minden lapján lényének és művészetének egyediségét és fontosságát hangsúlyozza. A szürrealizmust nem is annyira betetőző, mint inkább bevégző, illetve meghaladó Dalí maga is úgy látta, hogy két legfőbb tulajdonsága - őrültsége és zsenialitása - egy tőről fakad, ezért gondolta azt, hogy muszáj "mindennap kicsivel őrültebbnek lennie", zsenialitását - és szerénységét - pedig legjobban az a kijelentése érzékelteti, mely szerint egyetlen képe többet ér, mint Picasso egész életműve. Ha ezzel nem is ért egyet mindenki, az vitathatatlan, hogy a festészeten és szobrászaton kívül filmezéssel, ékszerkészítéssel, irodalommal - ráadásul paranoia-kritikával is - foglalkozó Dalí nemcsak a képzőművészetet, hanem az önreklámozás művészetét is forradalmasította.

Gladys Schmitt - Rembrandt ​I-II.
Rembrandt ​nem jegyezte fel megfigyeléseit, mint Leonardo és Dürer, nem volt körülrajongott géniusz, mint Michelangelo, hogy mondásait megőrizzék az utókor számára, még nagy levélíró sem, mint Rubens, aki korának vezető tudósaival állandó eszmecserében állott. Mégis jobban ismerhetjük, mint az említett nagy mesterek bármelyikét, mert bámulatos önéletrajzot hagyott ránk önarcképeiben. A fiatalsága idejéből valók a sikeres, sőt divatos festőt tükrözik, Saskiával közös képe boldog szerelemről, anyagi jólétről vall, a későbbiekről magányosságot, meghasonlottságot olvashatunk le, az öregkoriak egy nagy, igaz ember anyagi csődjének és töretlen akaratának megrendítő tragédiáját hirdetik. Az amerikai írónő tizenhét esztendős korától fogva kísér végig bennünket a művész életén, olyan közvetlenül, hogy valósággal vele együtt éljük át küzdelmeit, szerelmeit, sikereit, kudarcait, amint szenvedélyes alkotókészségében minden indulatát színekké, fényekké, árnyékokká, alakokká rögzíti a vásznon. A regény felülmúlhatatlan érdeme, hogy érzékeltetni tudja a művészi alkotás folyamatát, világszerte ismert képei létrejöttének eszmei és érzelmi indítékait. Élvezetesen mutatja be a világhírű alkotások, a _Doktor Tulp anatómiai leckéje_, az _Éjjeli őrjárat, A posztóscéh elöljáróinak csoportképe_, a bibliai tárgyú művek, a híres önarcképek keletkezésének körülményeit. Gladys Schmitt 1909-ben született Pittsburghban, ott végezte iskoláit, az egyetemet, és ma is ott él. Több évtized óta szerkesztője egy pittsburghi művészeti folyóiratnak és tanára az ottani képzőművészeti főiskolának. Hét regénye közül a _Rembrandt_ a legsikeresebb.

Juliette Greco - Jujube ​- Önéletrajz
A ​híres francia sanzonénekesnő és színésznő önéletrajza olyasfajta olvasmányt kínál, amely sokak számára érdekes. Élete színes, nézetei, ember- és szabadságszeretete rokonszenvesek. Furcsa és vad, magányos gyerekkora volt, kamaszkorában letartóztatta a Gestapo. A háború után megint csak sokat hányódott, míg végül a legpezsgőbb párizsi irodalmi-művészeti élet középpontjába került: Boris Vian és Raymond Queneau, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir, Jacques Prévert, Jean Cocteau, André Gide, Francois Mauriac mind a barátai voltak. Kollégái közül különösen Jacques Brelt szerette, dalait annak korai halála után is énekelte. Amerikai filmes barátai közé tartozik Mel Ferrer, Audrey Hepburn, és tartozott Cary Grant. Természetesen szó van a könyvben elsöprő tévéfilmsikeréről, a Belphégorról is, no meg a férfiakról. Két férje közül nálunk a második, Michel Piccoli ismert - de Gréco mesél más kapcsolatairól is.

Giorgio Vasari - A ​legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete I-II.
"Kiváló ​és hőn szeretett művészeim! Miközben legjobb tudásom szerint munkálkodtam az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet hírének terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igaz szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik talán nálam nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat. Így hát szeretetem, de még inkább kiváló tehetségetek iránt érzett tiszteletem, nemkülönben természet adta hajlamom, amelyet a tudatos választás fölöttébb megerősített, mindig azt az érzést táplálta bennem, hogy köteles vagyok mindannyiótoknak támogatást és segítséget nyújtani, ha úgy ítélem, hogy valamilyen módon valamiben örömöt szerezhetek vagy hasznot hajthatok nektek. E cél érdekében adtam ki 1550-ben legjobb és legnevesebb művészeink életrajzát. Fogadjátok tehát jó szívvel fáradozásomat, bármily kevéssé sikerült is elérnem a szeretet sugallta célt: a művészet dicsőségének és a művészek megbecsülésének szolgálatát. Művemet tekintsétek lelkem tükrének, igaz zálogának..." (Giorgio Vasari)

Henri Perruchot - Gauguin ​élete
„Jól ​tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.” Gauguin

Bóta Gábor - Koltai ​Róbert - Pogány Judit
Koltai ​Róbert és Pogány Judit két közismert, közkedvelt ember, két színész. Fiatalkoruk óta összeköti őket a sorsuk, pályájuk, magánéletük. Színházban ismerkedtek össze. Örökre elkötelezték magukat egymásnak és a színháznak is. Imádják Tháliát, és perlekednek vele. Imádják egymást, és nem ritkán perpatvaroznak. Eltávolodnak, elhidegülnek, de aztán újra összemelegednek, széttéphetetlen a kapocs közöttük. Menthetetlenül különböznek, és reménytelenül hasonlítanak egymásra. Több közös szerepük volt színpadon, filmen, tévében, de gyakran, éppen a mesterségük miatt, alig találkoznak. A könyvben, amely sok fotóval illusztrálja szakmai és magánéletüket, mindenképpen együtt vannak.

Richard Friedenthal - Leonardo
Napjainkban ​egyre nagyobb az érdeklődés a reneszánsz izgalmas művészegyéniségei iránt. Ledőltek a bálványok, nem normák többé, amihez a tökéletességet mérik, nem lehet őket utánozni. Ezért talán annál feszélyezetlenebbül lehet titkukat kutatni, ami valószínűleg éppen abban rejlik, hogy koruk és minden idők nagy kutatói ők, fáradhatatlan és sokoldalú intellektusok, akiknek életműve máig hatóan az emberi szellem és akaraterő nagyszerű eredményeiről tanúskodik. Friedenthal, akinek Goethéről és Lutherről írott művét már ismerheti a magyar olvasó, sok képpel illusztrált könyvében élvezetes bevezetőt nyújt Leonardo varázslatos világába minden érdeklődő számára.

Román József - Bálint ​Endre
A ​szerző, Román József a művésznek régi tisztelője, barátja, évtizedek óta figyeli életútját, a művek keletkezésének körülményeit. Felhasználva Bálint Endre megjelent és kéziratos feljegyzéseit, visszaemlékezéseit, valóságos életrajzi regényt ír, hiteles képet rajzol a művész gyermekkoráról, élményeiről, az őt ért hatásokról. Bálint Endre életművének megértéséhez különösen fontos életének, környezetének, társadalmi körülményeinek alaposabb ismerete, hiszen művészete emlékeinek, érzelmeinek, a hétköznapi eseményeknek szinte közvetlen lenyomata, naplója. Gondolatait, érzelmeit azonban csak rá jellemző motívumokkal fejezi ki, amelyek megfelelő kulcs nélkül csak nehezen olvashatók. A szimbólumok megfejtéséhez, értelmezéséhez nyújt segítséget a szerző a kitűnő képanalízisek sorával, az ismételten visszatérő témák, jelek szubjektív motivációját, jelentését kutatva, pszichoanalitikus módszerrel jut el a művész mondanivalójának kifejtéséhez. Nem kívánja meghatározni Bálint Endre helyét, rangját a magyar és egyetemes művészet történetében, elsősorban az életmű pszichológiai determináltságát hangsúlyozza. A kötetet 114 reprodukció, köztük 62 színes kép gazdagítja.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Marcel Paquet - Magritte
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Henri Perruchot - Renoir ​élete
Pierre-Auguste ​Renoir (1841-1919) az örök nyár festője. Derűs természet volt, semmi sem tudta megtörni az életbe vetett bizalmát. Renoir a művészettörténet egyik legizgalmasabb korszakában élt, az impresszionizmust megteremtő művészekhez tartozott. A regényben nyomon követhetjük életének fordulatait, tanúi lehetünk művészete - a fényben feloldódó formák és színek - kibontakozásának.