Kaffka ​Margit regényei

Déry Tibor - A ​kiközösítő
Ambrus, ​Milánó szent életű püspöke a főhőse Déry Tibor nagy sikerű regényének: a híres egyházi szónok és kitűnő költő Szent Ambrus. 370 körül Valentinianus római császár nevezte ki a milánói tartomány helytartójává, majd a monda szerint egy gyerek felkiáltására - Ambrus legyen a püspök! - akarata ellenére választották meg püspöknek, hiszen még meg sem volt keresztelve. A kiközösítő, mely egyszerre történelmi regény és ironikus példázat, vagy más szóval áltörténelmi filozófiai regény, a mondai és történeti tényekből indul ki ugyan, de az események ábrázolásában és kiváltképp értelmezésében merészen elrugaszkodik tőlük, hogy a szent püspök példájában nagyszerű lehetőséget találjon egy különös emberi magatartás rajzára, egyén és közösség, tömeg és hatalom, hit és kétely örök problémájának megfogalmazására. A regény, Déry Tibor egyik legkitűnőbb, legszellemesebb és egyszersmind legmélyebb munkája, nemcsak nálunk, hanem világszerte is nagy sikert aratott: németül, franciául, angolul, szlovákul is megjelent.

Ottlik Géza - Buda
Ottlik ​az Iskola a határon befejezésétől kezdve annak folytatásán dolgozott. Ez a folytatás végül is csak posztumusz jelent meg 1993-ban. A több évtizedes várakozás, a felfokozott figyelem, az írónak időközben szinte mitikussá növekedett híre és rangja ellenére a kritika egységesen azt állapította meg a műről, hogy az - minden részletszépsége ellenére - nem áll az Iskola a határon magasán. Bizonytalan volt a kötet filológiai szempontból is. Többen vitatták, hogy a kiadó, Lengyel Péter jól értette-e a szerző intencióit, helyes sorrendbe állította-e a töredékes darabokat; sokan azt is kétségbe vonták, maga Ottlik befejezettnek, kiadásra érettnek tekintette-e a Budát. A regény természetesen csak az Iskola a határon ismeretében érthető-élvezhető, mert annak több pontjai hivatkozásul szolgálnak a Buda szerkezetében. A hős, az elbeszélő ezúttal is Bébé a - festő volta ellenére - szinte pontról pontra megfeleltethető Ottlik-hasonmás. Az "Iskola" másik elbeszélője, Medve Gábor ezúttal nem egyenrangú narrátora a műnek, ám annak változatlanul kulcsszereplője. A Buda bizonyos szempontból keretregény. Azt beszéli el, ami az "Iskola" előtt és után történt, ezáltal értelmezve, állandóan "újraolvasva" az első regényt. Ezek az értelmezések azonban nem érintik az "Iskola" központi magját, annak a helyzetnek metafizikai "megértését", amit a katonaiskola Bébének és Medvének külön-külön is jelentett. A Buda nem egy helyzet, hanem minden helyzet értelmezése kíván lenni, éppen ezért - időben erősen szétszórt - epizódok sorozatából áll. Talán ezért sem oly igen fontos tudnunk, hogy a kiadó a "helyes" sorrendet rekonstruálta-e. A középpont bizonyos, a kör pontjai, amelyeket a Buda epizódjai rajzolnak ki, szinte tetszőlegesek lehetnek.

Háy János - Dzsigerdilen ​/ Török korom
Van ​neki cselekménye, szerkezete, stílusa - van neki mindene. Van benne hősiesség, kaland, vér - van benne minden. Ez egy rendes regény. Ha titkos kapuit felnyitod, magához vonz. Ha elkerülöd, örök életedben hiányozni fog. A kötet Török korom címen tartalmazza azokat az elbeszéléseket, melyek közvetlenül köthetők a Dzsigerdilen c. regényhez.

Krúdy Gyula - Szindbád
Kicsoda ​Szindbád, az álmok vizén hajózó legendás hajós, akinek édes-bús hazudozásait "hitetlen mosollyal és elámult szívvel" hallgatta mindazon "százhét nő, aki viszontszerette", kicsoda ez a folytonosan úton lévő, lányszöktető, a halálból is visszatérő és átváltozni tudó gavallér, aki, ha kell, fésű egy kacér asszony hajában, vagy ájtatos olvasó az ábrándos apáca kezében, garabonciás, vagy züllő dzsentri, magyar Casanova, vagy a költészet maga, amelynek varázsában felfénylenek a megkopott utcák és elkopott szívek, s hatására borba mártott ujjak írják az imádott nő nevét a kávéházak asztalának márványlapjára? Kicsoda ez a különös, több száz évet megélt bolyongó, aki "mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény" és mégis "mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott... hisz még százhétnél több volt azoknak a nőknek a száma, akik Szindbád ábrándvilágában piros karikákon hintáztak?" Immáron hatvan éve tűnődteti el olvasóit, s hódít meg új és új olvasógenerációkat, újból és újból megajándékozva őket a nosztalgikus álomvilágon is átsütő, elpusztíthatatlan életörömével életszeretetével. Kötetünk első ízben gyűjti össze valamennyi Szindbán-novellát, tartalmazza továbbá Szindbád álomképeit a Francia kastély és a Purgatórium című Szindbád-regényeket, valamint Kozocsa Sándor adatokban és elemzésekben imponálóan gazdag és pontos utószavát.

Lovas Ildikó - Spanyol ​menyasszony
Lovas ​Ildikó új regénye, a Spanyol menyasszony az erotikus krimi és a lányregény mesteri ötvözete. A regény két síkon játszódik, az egyik az én-elbeszélő kiskamaszkoráig vezet vissza minket, míg a másik Csáth Géza feleségének, Jónás Olgának az utolsó napját elmondva próbálja megfejteni az író és felesége kapcsolatát. A regény - a végrendelet kivételével - alig használja fel Csáth leveleit és naplóit, inkább Jónás Olga nézőpontjából próbálja leírni a gyilkosságba fulladt kapcsolatot. Jónás Olga, akibe háromszor belelő a férje, átvonszolja magát a szomszédos kovácsműhelybe, és ott belehal a lövésekbe. A regény azonban nem kívánja ekképpen megoldani a helyzetet, mert Csáth és Jónás kapcsolatának sokkal lényegesebb része a gyilkosságra készülés, a kínzás és a félelem, a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság. A tragédia ezen részével foglalkozó regényfejezetek központi kérdése tehát: melyikük öli meg előbb a másikat. A spanyol menyasszony, az esküvőjére készülő, menyasszonyi ruhájában toporgó fiatal lány nem az ellenpontját képezi Jónás Olgának, de mindenképpen kiegészíti, hiszen benne testesül meg mindaz a bizonytalanság, kétely és vágy, amit a házasság jelenthet és amire kislányként, kiskamaszként különböző szerelmi próbálkozásokkal és testi történésekkel készül az én-elbeszélő. A házasságra készülő lány és a házassága végéhez közeledő Jónás Olga sorsában a lányszobák világából érkező vágyak, remények és hazugságok szólalnak meg. A kortárs irodalomban kevés olyan regény született, mint a Spanyol menyasszony, amely ennyire visszafogott pontossággal és mégis érzékien beszél a női testről és a szenvedélyről.

Rubin Szilárd - Csirkejáték
"A ​szerelem és szenvedély mint megváltás: ez a tét és ez a vadság." - Esterházy Péter Rubin Szilárd regénye, amely egy mély és megszenvedett szerelem történetét tárja elénk, először 1963-ban jelent meg, és kiválóságának hála újból és újból "előkerül". A figyelmes olvasó érdeklődésére éppúgy méltó, mint ahogy irodalmunk nagyjai sem mellőzhetik könyvtárukból, könyvélményeik sorából. "De hirtelen elcsüggedtem. A csipkés párnák, a süppedő ágy és benne Orsolya teste, egyetlen igazi diadalom volt. Meddig élhet meg ebből a férfi? A mohóságban, amellyel Orsolya elvette tőlem a gyönyört, mintha már ott lappangana a kíméletlenség, a gyors jóllakás és a fölszabadulás vágya." "Ritka magyar nyelven az én rosszának ez a figyelmes vizsgálata; az érzelmesség, a meghatódottság hiánya, a szenvtelen érdeklődés hideg tüze, valami puszta vagy pucér vagy pogány tekintet, nem objektív, de közvetlen, leplezetlen; ritka. Nyugalom, nyugalom akár a vereségben is, a szégyenben vagy épp a hisztériában (a nyugtalanságban): van, ami van. Ez a nyugalom teszi egyedülállóvá a könyvet; meteor, marslakó - mégis." - Esterházy Péter

Kosztolányi Dezső - Kosztolányi ​Dezső összes regényei
Kosztolányi ​Dezső (1885-1936) _A szegény kisgyermek panaszai_ című verskötetével robbant be az irodalmi köztudatba. Az 1920-as években azonban műfajt váltott, s megírta a _Nero, a véres költő_ (1922), _Pacsirta_ (1924), _Aranysárkány_ (1925) és _Édes Anna_ (1926) című regényeit, melyek ma már a magyar és egyetemes kultúrtörténet elidegeníthetetlen értékeit képezik. Kosztolányi ugyanis "magyar volt és európai - írja róla Márai Sándor - (...) Író volt, azzal a sajátos, megfejthetetlen erővel mondta el vágyait és tapasztalatait, amely egy kis nép nyelvének varázsos elkülönözöttségébe rögzítve, mégis egy világhoz szól, minden nyelvű és színű emberhez." Mesterségbeli tudása, elhivatottsága a legnagyobb magyar írók közé emeli, ahogyan azt Szabó Zoltán fogalmazza: "...ő az a prózaíró, aki legtöbbet tett a magyar írás művészeti tisztaságáért és szépségéért, aki a legjobb példát mutatta. Érdeme több a nyelvújítókénál: stílusteremtő." Jó barátja, Karinthy Frigyes Kosztolányiról szólva így üzen nekünk, utódoknak: "Ifjú nemzedék, hallgassátok meg az öregedő kortársat. Legyetek hálásak, hogy itt járt közöttünk. Építőköveket faragott számotokra, használjátok egészséggel, de áhítattal. Nem volt eredeti, magában álló csodalény, mint a ti bálványotok, nem más volt, mint a többi, csak különb. Többet tett, mint aki új törvényt hoz - új hangot adott az örök törvénynek. Nem ismeretlen járművet eszelt ki, de újra használhatóvá tette a régit, megjavítván motorját, az emberi szívet. A művészi ízlés és írói lelkiismeret zsenije volt."

Szász Imre - Ménesi ​út
Tíz-tizenöt ​éve forgatom a gondolatot, hogy megírom regénynek, de bujkáltam egyre a feladat elől, úgy éreztem, nem érek fel hozzá. Hiszen mindent szerettem volna belezsúfolni abba a könyvbe: tényeket, dokumentumokat, emlékeket és érzelmeket, adatszerű történeti hűségét és adatokon túllépő írói hűséget. Most már tovább nem halogathattam a munkát nem azért, mert éreztem, hogy megértem rá, hanem mert szorított a múló idő: mi voltunk az utolsó kollégista nemzedék, ha mi nem mondjuk el azt, ami velünk és bennünk megesett, helyettünk már nem mondhatja el senki.

Szép Ernő - Lila ​ákác / Ádámcsutka
Mindkét ​regény témája: az igazi emberség, a szép szerelem, a tiszta indulatok keresése annak a bizonyos "régi világnak" a sokszor édeskés, de mégis romlás szagú levegőjében. A Lila ákác az író egyik legjobb regénye. Egyéniségének legértékesebb eleme: a költőiség nyilvánul meg benne. Különleges íze, színe és illata van, s nemcsak azért, mert jellegzetesen nagyvárosi atmoszférájában a Ferenc József-i kor polgári s félvilági társasága tárul elénk a lautrec-i képek légies könnyedségével s karikírozás felé közelítő fanyarságával. Az Ádámcsutka szinte folytatása ennek a témának. A főszereplő itt már nem az életre vágyó fiatalember, hanem idősödő férfi, az emberi törekvés azonban - mint Szép Ernő minden írásában - itt is a gyermekkor természetes tisztaságigényéből táplálkozik, s ugyanazokon a pontokon szenved hajótörést, vagy talál kis szigeteket, mint a Lila ákác-ban.

Heltai Jenő - Álmokháza
Az ​Álmokháza egy hadirokkant sorsán keresztül kutatja a választ arra a kérdésre, hogy félemberként, csonkán miképp illeszkedhet vissza régi környezetébe az egykori életélvező Karmel Péter, mi lehet megtartó erő az ő számára a gyökeresen megváltozott világban? Heltai hőse az akkori körülmények között éppenséggel nem volt kivételes sorsú ember: 1922 márciusától miniszteri rendeletek szabályozták a "nemhivatásos katonai szolgálattal okszerű kapcsolatban rokkanttá váltak" ellátását. Már a háború alatt Országos hadigondozó Hivatal létesült, s egyre szélesebb körben terjedt a hadiözvegy, hadiárva, hadirokkant fogalma. Nemcsak a nagyszámú szerencsétlenek miatt volt fontos, mondhatni létkérdés a csonkult test problémája a háború befejezése után, hanem azért is, mert egy egész országnak kellett - kellett volna - megtanulnia a hiánnyal együtt, csonkán élni.

Hunyady Sándor - Családi ​album
Az ​önéletrajzi regényben a szerző apja, Bródy Sándor mellett eltöltött éveiről vall. Helyszínei a századelő kávéházai, szerkesztőségi szobái, szállodái, színházak próbatermei és kártyaszalonjai. Miközben a ritka erejű elbeszélő anekdotikus történeteivel elbűvöli, elszórakoztatja az olvasót, az anya hirtelen jött halálának megrendítően őszinte ábrázolásával meghökkent, majd pedig egy apafiú viszony egyszer befogadó, máskor kirekesztő fordulatain keresztül egyszerre szembesít a legfelemelőbb apai és fiúi érzelmeinkkel.

Boris Vian - Szívtépő
A ​filozófusok már évezredek óta töprengenek az emberi lét alapkérdésein. Kik vagyunk? Mi dolgunk a világban? Vajon volt-e Ádámnak köldöke? E regény - a Cartaphilus Kiadó Vian-életműsorozatának egyik első kötete (a two in one Vian-Sullivanhez méltó ötletnek gondoltuk ugyanis, hogy rögtön két 'első kötettel' indítsuk útjára a sorozatot) - másféle kérdéseket vet fel, melyek talán nem ennyire filozófikusak, de ezekre legalább választ kapunk. Miért jobb a kék színű meztelen csiga, mint a sárga? Hogyan kerül egy ágyba a karácsony, egy ószövetségi próféta és egy Citroen? Rendjén való-e, hogy egy pszichiáternek rossz a lelkiismerete? Miért nem kedvelik a cselédlányok a misszionáriuspózt? Hol húzódik a szeretet az önzéstől, a szülői gondoskodást a foglárkodástól elválasztó határ? És van-e határa az emberi kegyetlenségnek? Boris Vian e szívszorítóan komor, ám a rá jellemző fekete humorral és nyelvi játékokkal színezett regénye azoknak sem fog csalódást okozni, akik arra kíváncsiak, hogy hova vezet a teljes körű pszichoanalízis, és hogy mivel tölti szabad idejét egy patkolókovács. Azt, hogy 'a templom nem locsológép', már eddig is sejtettük, és a magunk részéről azon sem csodálkozunk különösebben, hogy Isten magasról lesajnálja a baltacímet. De azt, hogy hagyta lemészárolni a fákat, keresztre feszíteni a lovat (előzőleg pedig meghalni Chloét), sosem fogjuk megbocsátani neki.

Vaszary János - Szajna-parti ​kaland
Egy ​fiatalember ül a Szajna-parton. Egy gyönyörű, titokzatos lány sietős léptekkel tűnik el a párizsi estében. A fiatalember, Vaszary János – a későbbi ünnepelt író, színházigazgató, Muráti Lili férje, és Vaszary Gábor testvére – itt még csak egy álmokkal és vágyakkal teli, szegény, éhező, és szerelmes magyar fiú. A Szajna-parti kaland irodalmunk egyik legsikeresebb regénye, tele friss humorral, szerelemmel, világfájdalommal, és boldogsággal. Egy kis párizsi szálloda, egy lobogó szerelem, csontig hatoló éhezés, kalandok, minden hájjal megkent magyar tengerész, svéd vendégmunkás, menekült orosz herceg és egyéb nemzetközi szélhámosok. A háttérben pedig a Szajna-part, ahol minden kezdődik és végződik. Ha vannak könyvek, amelyek örök és maradandó kísérői életünknek éppúgy, mint Párizs és a szerelem, akkor Vaszary János Szajna-parti kalandja ilyen.

Moldova György - Hitler ​Magyarországon
"Hitler ​barna inget és barna bricsesznadrágot viselt, magas szárú, csatos bakancsot, éppúgy, mint huszonöt évvel ezelőtt, mikor egy sorozat injekció után berakták a hűtőgépbe. Nem látszottak rajta az idő nyomai, bár az anyakönyv szerint már betöltötte nyolcvanadik életévét." Hitler leghűségesebb emberei 1945. április 30-án hibernálják a Führert, akinek utolsó parancsa, hogy 25 évvel később keltsék őt új életre. Mikor azonban Hitler felébred, elborzad: Németország kettéosztottságban él, az egyik rész kommunista, a másik liberális, utóbbi ráadásul szövetséges Izraellel. Ilyen szégyenletes államban Hitler érthetően egy percig sem maradhat. Alvezérei úgy határoznak, hogy a Vezér átmenetileg tegye át székhelyét Magyarországra. Hitler saját nevén lép magyar földre. De mert ez a név nem szerepel a gyanús külföldiek listáján, akadálytalanul átjut az útlevél- és vámvizsgálatokon... Így kezdődik Moldova György 1972-ben - éppen 20 évvel ezelőtt(!) - írt fergeteges szatírája, a Hitler Magyarországon. A történet jottányit sem változott, ma mégis másként nevetünk. Mert azért nevetni kell.

Szabó Magda - Für ​Elise
Szabó ​Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát. Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is. Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak civilizálják. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, olyan szabálytalan, mint maga a szabálytalanság, már akkor kilóg a sorból. Cili története nem zárul le, annyit tudunk meg, hogy fiatalon meghal, de a részletek homályban maradnak. Ennek oka lehet az is, hogy Szabó Magda Magdaléna címmel a regény folytatását tervezte.

Temesi Ferenc - Por ​I-II.
I. ​kötet Porlódon játszódik Temesi Ferenc műve, ez az írói szótár formájú regény. Ott, ahol a "por" ellen nemcsak küzdeni kell, hanem együtt élni vele, sőt szeretni is, mint magunkat. Vágyak, mesék, mítoszok - s a kemény természeti-történelmi körülmények csapásai - "lecsapódásai közepette épül-alakul a város. Innen ide gyökerezik az a - történetében Porlóddal "összenőtt" - család, melynek sorsa kibontakozik a regény - egyelőre első kötetének - lapjain, s melynek sarja, Szeles András az ötvenes évek gyereke, a hatvanasok kamasza, a hetvenes esztendők fiatalembere. Nemcsak önmagát vállalja-képviseli tehát a főhős (és a Szótáríró), hanem városát, családját, barátait, ellenségeit - és az olvasót is. Csodás és hétköznapi, régi és közelmúltban játszódó történetek "fegyelmezett kavargása" komponálódik szerves egységgé, hogy bemutassa: Itt minden megtörtént, s minden egy kicsit másképp történt meg. Ám Temesi alkotása több, mint a "porlódiság" sajátos atmoszférájának s "képletének" rajza, s több, mint nemzedéki, család és énregény: mert mindez együtt. Lexikális szerkesztéséből következően is egymás mellett jelennek meg a múlt és a jelen alakjai, s így bontakozik ki hat nemzdék s evvel a helyszín története. Időben is hatalmas távot fog át a Por: 1833-tól 1973-ig juttatja el az olvasót. S mit fűz hozzá eme első kötethez a szerző: "Nincs más hozzáfűznivalóm a Szótár első kötetéhez, mint a második: L-ZS." II. kötet Bizonyára nagy érdeklődés előzte meg a történet folytatását: Temesi Ferenc írói szótár formában közreadott regényének második kötetét. Az előzőekben az olvasó megismerkedhetett Porlód város sajátos atmoszférájával, a főhőssel, Szeles Andrással, családjának hat generációjával. Régi és közelmúltbeli - homályosabb és élesebb - képkockákból áll össze végül is a monumentális freskó, feledhetetlen alakjaival, fantasztikus, hétköznapi történéseivel, színhelyeivel. Olvasói sejthetik, hogy - a rejtett linearitás törvényeinek eleget téve - az író most a századelőtől "címszavazza" tovább a Porlódon átsüvítő történelmet, az életet, a Kispéter-Stolz-Szeles család sorsának alakulását s a fiatalember - férfivá - érlelődő András kalandjait. Mindezt olyan provinciális hitelességgel, amely azt sugallja, hogy voltaképp mindenhol provinciában élünk.

Edith Wharton - Az ​ártatlanság kora
A ​19. század végi New York arisztokráciájának életét szigorú törvények irányítják. A szabályok sehol nincsenek leírva, mégis születésük óta ezt tanulják. Itt elképzelhetetlen, hogy egy szépreményű ifjú, jó házból való menyasszonya helyett egy már elvált, tehát bukott asszonyt válasszon. A jóképű Newland Archer jövőjét is már előre megírták a társaság törvényei, miszerint a csinos, fiatal May Wellanddel köti majd össze az életét, egyesítve ezzel a két jómódú család vagyonát. Archer házasságkötése küszöbén ismeri meg jegyese unokanővérét, a szokásokra keveset adó, szabad szellemű, válása miatt a társasági körökből kinézett Olenska grófnőt. A fiatalember saját befolyását és elismertségét latba vetve fölkarolja a leendő rokont, ám lovagiasságába csakhamar gyöngédebb érzelmek keverednek. Newlandet nemcsak a nő szépsége babonázza meg, de intelligenciája és öntörvényűsége is. Tisztessége, az elfojtott szerelmi szenvedély és a társadalmi nyomás választások egész sora elé állítja a férfit... Edith Wharton egyszerre érzelmes és finoman pszichologizáló, Pulitzer-díjas remekműve - mely elevenébe tapintott a hanyatlóban lévő amerikai arisztokráciának - megrendítő emberi dráma, kíméletlen korrajz és az életbölcsesség magasiskolája is egyben.

Déry Tibor - A ​befejezetlen mondat
"Több ​mint ezeroldalas regény olvasását fejezetem be; évekig olvastam, olyan mértékben, ahogy egy-egy fejezete elkészült. A művet nemcsak terjedelménél fogva tartottam rendkívülinek. Nagyobb irodalmi igénnyel írt regény régóta nem volt kezemben... A mű nem jelent meg, és alig van remény, hogy rövidesen megjelenjék. Túlságosan jól sikerült ahhoz, hogy nyomdába kerülhessen. Az írónak túlságosan sikerüt célját elérnie: azt, hogy hű lesz mesterségéhez, azt, hogy meg nem alkuvóan bátrat, azaz igazán irodalmit alkot... A regény nemcsak a legidőszerűbb társadalmi és lélektani kérdésekről nyújt hatalmas kompozíciót; tükre egyúttal egy sereg stílusproblémának is, a regényírás új útjainak. " Illyés Gyula (1939) "Déry víziójában két kompakt csoportra bomlik az emberiség: a kizsákmányolók és kizsákmányoltak csoportjára. A két emberfajta csak a térben érintkezik egymással, lelki értelemben minden csoport külön világot alkot, a másik csoport számára hozzáférhetetlenül... A regény a dubrovniki nyár s a bécsi munkásházak összelövésének epizódját kivéve elejétől végig Pesten játszódik. Abban az időben, amikor az uralmához görcsösen ragaszkodó magyar kormányzati rendszer vad rendőrségi terrorral fojtott csírájába minden forradalmi megmozdulást. A munkásság azonban nem hagyta megfélemlíteni magát. A nyomás éberen tartotta, szította dühét, válaszra ingerelte. A regény e küzdelem története, egyebek közt. A történet regényes, de részleteiben pontos, hiteles, autentikus. Autentikusak a figurák is. Mindegyik külön, mással összetéveszthetetlen személy. Proletárjai nem tömegemberek, hanem individuumok. Magyar prolik... Ez a gyönyörű regény harcias, mint az Iliász, és gyengéd, mint az Odüsszeia. Kívül csupa tüske, belül csupa bársony." Német Andor (1947) "Déry regényeit az emeli világirodalmi színvonalra, hogy rendkívüli ember-, probléma- és helyzetérzékenysége ugyancsak rendkívüli evokatív erővel párosul. Felvevőképességének érzékenységét felületesen és így eltorzítva írják le azok, akik kizárólag a pillanatnyi hangulatok, az érzéki megjelenés finomságaira helyezik a hangsúlyt. Ez Dérynél - mégpedig a fejlődés folyamán egyre erősödő mértékben - csak nélkülözhetetlen eszköz arra, hogy jelentős típusokat, típus-csoportokat, típusoknak egymáshoz kapcsolódó szövevényes társadalmi vonatkozásait művészileg megérzékíthesse." Lukács György (1954)

Diane Setterfield - A ​tizenharmadik történet
Margaret ​Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.