A német tengeralattjáró-flotta elsöprő diadalokkal és véres kudarcokkal teljes története a második világháború hadi krónikájának lebilincselő, drámai eseményekben gazdag fejezete. 1939 és 1945 között a német búvárnaszádok körülbelül 2900 kereskedelmi hajót süllyesztettek el, amelyek összesített vízkiszorítása meghaladta a 14 315 000 bruttóregisztertonnát (összehasonlításképpen: az elsüllyesztett hajók összesített vízkiszorítása mintegy 302 darab Titanic méretű hajót tesz ki). Rettenetes veszteség volt ez: Winston Churchill személyes számításai szerint a búvárnaszádok a háború során a szövetséges kereskedelmi flotta szállítókapacitásának hozzávetőlegesen 68 százalékát küldték hullámsírba. A tenger könyörtelen acélfarkasai azonban nem csupán a kereskedelmi egységek, de a szövetséges haditengerészet hajói ellenében is kimagasló eredményeket értek el. A második világháború éveiben a Kriegsmarine búvárnaszádjai 145 ellenséges hadihajót süllyesztettek el, köztük olyan, korábban legyőzhetetlennek tartott egységeket, mint a 31100 tonnás HMS Barham csatahajó, a 22600 tonnás HMS Ark Royal repülőgéphordozó, a 29150 tonnás HMS Royal Oak csatahajó, vagy a 22500 tonnás HMS Courageous repülőgéphordozó. A tengeralattjáró flotta azonban rettenetes árat fizetett ezekért a fényes diadalokért. A második világháború éveiben összesen 1170 német búvárnaszád teljesített szolgálatot a Kriegsmarine kötelékében, közülük 751 pusztult el harci cselekmény közben.
Kapcsolódó könyvek
Földi Pál - A Waffen SS története
Ami az ókori perzsa hadseregben a Halhatatlanok különleges alakulata, a nagy Rómában a Pretoriánusok válogatott csapata, vagy Napóleonnak az Öreg Gárdája volt, azt jelentette Hitler Harmadik Birodalmában a Waffen SS (Fegyveres SS). Ez az ezüst halálfejet és fekete egyenruhát viselő elit gárda azonban harckészségben, vitézségben, a vezér iránti hűségben felülmúlta elődeit. Csak úgy, mint az emberi élet iránti megvetésében.
A Waffen SS alakulatait ott látjuk a második világháború legvéresebb csatáinak gyújtópontjában, Harkov és Rosztov elfoglalásában, a demjanszki és a cserkaszi katlanok poklában, Narva védelmében és a normandiai harcokban csak úgy, mint az 1944-es decemberi, ardenneki halálroham élén. De ugyanakkor, ezek az egységek felelősek a harcmezőn elkövetett atrocitásokért, az ő kezükhöz tapad Le Paradis, Varsó, Oradour vagy Maldémy áldozatainak vére. Az sem mentheti őket, hogy a "kilengések" kétségtelenül a csata hevében történtek és gyakran az ellenség által elkövetett hasonló túlkapásokra adott válaszról volt szó, és általában csak kevés katonát érintettek.
Azok, akik csak a Waffen SS csapatainak ezen atrocitásait hangoztatták, általában nagyvonalúan el szoktak feledkezni a Vörös Hadsereg kegyetlenkedéseiről és a szövetségesek által elkövetett nem kevés háborús bűntettről. Ha majd egyszer, az idő múlásával hozzáférhetővé válik a szövetségesek - főleg a szovjetek - rémtetteiről szóló valamennyi dokumentum, és ismertté válik minden tény, akkor a történelem talán kevésbé szigorú képet fog kialakítani a fegyveres SS-ről.
Korát megelőzve Simon Wiewenthal, a náci háborús bűnök jelen kutatója, aki több mint 40 évet töltött a második világháború során a nácik által elkövetett bűnök feltárásával, annak a véleményének adott hangot, hogy a Waffen SS katonái lelkét nem terhelték nagyobb bűnök, mint akármelyik más nemzet katonáiét.
A szörnyű pusztulást hozó második világháború immár több mint félévszázada véget ért. A sebek lassan behegednek – ha nem is feledhetők –, és Németország ma újra az Európai Unió megbecsült tagja. Ezzel párhuzamosan fokozatosan megszűntek a németekkel, sőt még a német katonával szembeni korábbi előítéletek. Történészek és volt ellenfelek ismerik el a német katona második világháborúban nyújtott kimagasló teljesítményét: akár a Wermachtot, a Luftwaffét, vagy a Kriegsmarinét tekintjük.
Stephen E. Ambrose - Az elit alakulat
A 101. légideszant-hadosztály 506. ejtőernyős ezredének Easy százada a világ legjobb gyalogszázadai közé tartozott. Ambrose ennek a roppant figyelemre méltó alegységnek a második világháborús történetét mondja el,az 1942-ben Georgia államban végzett embert próbáló alapkiképzéstől a D napon át a végső győzelemig.
Az Easy század mindent végigcsinált. Ejtőernyővel szállt le a D nap hajnalán, és Hitler berchtesgadeni Sasfészkének elfoglalásával fejezte be a háborút.
E könyv annak a gyalogszázadnak állít emléket,amely 150 százalékos veszteséget szenvedett a háború végéig,ahol a Bíborszív-kitüntetés egyszerű szolgálati jelvény volt csak,ahol valóban "egy falka testvér" módjára koplaltak, fáztak, éltek és haltak együtt a katonák. Stephen Ambrose ezeknek az amerikai hősöknek a történetét gyakran a saját szavaikkal mondatja el.
Műve sok órányi interjú,eredeti naplók és levelek alapján készült.
"Hihetetlen harci út, Ambrose pedig fantasztikus érzékkel mutatja meg minden egyes mérföldjét".
- The Tampa Tribune -
Balogh Zsolt - Ferwagner Ákos - Miszlay Zsolt - Prantner Zoltán - Szirtes Krisztián - Zámodits Attila - Villámháború
A sorozat nyitókötete bemutatja a versailles-i békeszerződés következményeit, Adolf Hitler és a Nemzetiszocialista Párt hatalomra jutását. Beszámol a náci fegyverkezési programokról és a háború közvetlen előzményeiről, a lengyel offenzíváról és a megszállás utáni terrorról. Günther Prien bravúros rajtaütést hajt végre Scapa Flow kikötője ellen, az Admiral Graf Spee hadihajót pedig saját kapitánya küldi hullámsírba. Ismerteti a téli háborút és következményeit, Dánia és Norvégia megszállását. Leírja Mussolini felemelkedését és a Franciaország ellen indított offenzíva nyitányát.
Göcsei Imre - Sorsfordulók
A könyv címe "Sorsfordulók". Ezt a címet azért adtam, mert valóban az ember sorsa úgy változott meg, ahogy arra nem is számított. Ilyen például a tanulásom. Azért volt lehetőségem a tanulásra, mert a bátyám - miután 5 évet eredményesen elvégzett a soproni bencés gimnáziumban - kijelentette, hogy nem megy vissza Sopronba "ha agyonütik is!" inkább dolgozik itthon. Így engem küldtek, hogy menjek tanulni. Én viszont nagyon örültem neki és olyan szorgalmasan tanultam, hogy a legjobb tanuló lettem az osztályban, illetve az évfolyamon.
Egy másik ilyen sorsforduló volt, amikor Jutason elvégeztem a tisztiiskola II. évfolyamát és hadapród lettem. Kaptam a parancsot, hogy jelentkezzek Kaposváron a 91. gyalogezrednél és megyek a frontra. Kaposváron egy újonc ezredet kaptam, amelyet pár nap múlva kivittek Dániába, ahol aztán angol fogságba kerültem, ahonnan egy év múlva megszöktem.
Több ilyen esemény is történt velem, ami megváltoztatta a sorsomat.
Földi Pál - Egy elfelejtett háború
1939/40-ig a világ műveltebb része csak egy finn hőskölteményt ismeri, a Kalevalát.
Ezen a téli évfordulón azonban egy újabb finn eposz keletkezett, a finnek szabadságharca a világtörténelem leggátlástalanabb és legkegyetlenebb hódítójával, a bolsevik Szovjet-Oroszországgal szemben.
A második világháború poklában az a "kis tüzecske", amit a szovjet agresszió jelentett a szabad Finnország ellen, jelentéktelen eseménynek tűnhet. De nem volt az!
Egyrészt végleg lerántotta az álarcot a "békeszerető, humanista" dolgozók államáról, a velük cinkos nyugati demokráciák aljasságáról, és megmutatta, hogy a kis népeknek mit jelent a szabadság.
Ebben a hősi eposzban megtalálható minden. A könyörtelen gonosz, mint Sztálin és bandája, a világtörténelem és népének egyik legnagyobb árulója, Otto Kuusinen elvtárs, és szemben vele a valódi hős, az öreg konzervatív katona, Gustaf von Mannerheim.
És látjuk a keserű, végig hősiesen harcoló, önfeláldozó finn katonákat, a terrorbombázások áldozataivá vált gyermekeket és asszonyokat, és a fagyott kristály meseerdőhöz hasonló tájakat, amely a "fehér halált" jelentette az agresszorok százezreinek.
Ez a könyv nem csak egyszerűen a háború leírása, de emlékműve az immár romlásnak indult Európa függetlenségéért harcoló nemzetállamainak is.
Christine Arnothy - I am Fifteen and I Do Not Want to Die
The compelling and moving narrative of a young girl caught by the tides of marching armies during the siege of Budapest in 1945. Told with calm compulsive force, and with an intimacy and maturity that defies the author's youth, I am fifteen is a poignant coming-of-age memoir, and a remarkable tale of ordinary lives destroyed by war. Budapest in early 1945: the siege - which was to kill some 40,000 civilians - raged around Christine Arnothy, her family and the various inhabitants of their building. Hiding in cellars, venturing out in a desperate search for food and water only when the noise of battle momentarily receded, they wondered if the Germans from the West or the Russians from the East would be victorious and under which they would fare best. Praying she would survive, and mourning the loss of some of her fellow refugees, Christine found solace in her writing - in pencil on a small notepad in the cellar - and dreamt of becoming a writer at the end of the war. Her subsequent adventures include a dramatic escape over the frontier into Austria, to Vienna and freedom (or so she imagined); then the difficult decision to leave her parents in an Allied refugee camp, while she searched for a new life in Paris.
Anette E. Dumbach - Jud Newborn - Sophie Scholl és a Fehér Rózsa
Lélekemelő ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február 22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot, akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet, de gyors legyen, és elrettentő.
A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is, szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen, további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre olajfestékkel mázolja rá: Németország első számú ellensége.. A hatalom fél, a családtagokat is megfigyelik, bebörtönzik, faggatják. A kemény mag eredetileg három, majd öt diák, Hans Scholl, Sophie Scholl, Alex Schmorell, Willie Graf és Christoph Probst, valamint az egyik professzoruk, Kurt Huber.
A könyv huszonhárom fejezete nem csak a Fehér Rózsa mozgalom kilenc hónapját tárgyalja, de az 1890-es évektől felvezeti és elhelyezi az eseményeket, bemutatja a történelmi és kulturális hátteret, az előzményeket és az utóhatást.
A ZDF német tévécsatorna 2005-ben arra szólította fel a nézőit, hogy szavazzanak a valaha élt legnagyobb németekre. Hans és Sophie Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve Bachot, Goethét, Albert Einsteint, Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A fiatalok szavazatai alapján ők végeztek volna az első helyen.
V. N. Viszockij - A Terminál-akció
1945.július 17.és augusztus 2. kötött Potsdamban megtartották a Szovjetunió,az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányfőinek harmadik konferenciáját a második világháború időszakában.Előzményeiről a szerző egyebek között ezt írja:
......A konferencia összehívásának formális kezdeményezését Harry Truman vállalta. Az előkészítéssel Joseph Edward Daviest és Harry Hopkinst bízta meg.1945 május végén Davies Londonba,Hopkins pedig Moszkvába látogatott.,s tárgyalásaik valamint a Szovjetunió,az Egyesült Államok és Anglia közötti további eszmecsere eredményeként megállapodtak a "három nagy" találkozójának megtartásával kapcsolatos fő kérdésekben.Churchill javaslatára,aki szótárral a kezében sokáig keresgélte a kormányfők konferenciája számára a megfelelő elnevezést,Terminál -akciónak nevezték el.Az angol miniszterelnök elképzelése szerint ugyanis ez az utolsó állomást jelentette a Szovjetunióval közösen megtett úton-vagyis ezzel lényegében véget kellett érnie a háború alatt kialakult együttműködésnek.
Helyszínéül,Sztálin javaslatára,Berlin egyik elővárosát választották.Ez nem volt véletlen,Berlin volt a legyőzött hitleri Németország fővárosa,az agresszió és az obskurantizmus jelképe.A győztes hatalmak kormányfői itt tartott konferenciájukkal is jelképezték a történelmi tényt:a fasizmus megbukott ,s a Hitler-ellenes koalíció győzelmet aratott.Minthogy a lerombolt Berlinben nem találtak megfelelő helyet,úgy döntöttek ,hogy a konferenciát Potsdamban tartják meg,amely voltaképpen Berlin elővárosa.Egykor Potsdam a porosz királyok székhelye volt.Itt épségben megmaradt számos kastély,biztosítottak voltak a feltételek a konferencia munkájához.
Inge Scholl - A Fehér Rózsa
„A Fehér Rózsa” volt a szimbóluma annak az ellenállási szervezetnek, amelyben néhány müncheni egyetemista – amint ezt Theodor Heuss mondta – „a lelkiismeret tisztaságát, az igazság vállalásához való bátorságot a frázis és a hazugság fölé emelte.” Addig az 1943. évi februári napig, amikor a Gestapo letartóztatta őket, terjesztették „A Fehér Rózsa röpcéduláit”, tanúságot téve a sötét korban egy másik Németországról. Inge Scholl – nővére Hans és Sophie Schollnak, akik barátaikkal együtt életüket áldozták eszméikért – a megmentett dokumentumok alapján elbeszéli az előzményeket és a mozgalom történetét. A müncheni egyetemisták elszánt megmozdulása a német ifjúság és mindannyiunk számára az igazságszeretetnek és a bátorságnak mindig követésre méltó példája marad.
David Benioff - Tolvajok tele
A Trónok harca tévésorozat alkotójának, producerének és forgatókönyvírójának, New York Times bestseller, díjnyertes, közel negyven országban kiadott regénye.
A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek – Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.
A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.
_David Benioff a könyvek mellett forgatókönyveket ír. Első regényéből, Az utolsó éjjelből Spike Lee rendezett emlékezetes filmet Edward Norton főszereplésével. A Tolvajok tele a második és eddig utolsó regénye, mert a megjelenése után Benioff egy olyan projektbe fogott bele, ami mellett nincs ideje másra: ő az utóbbi évek egyik legsikeresebb tévésorozatának, a Trónok harcának alkotója, producere és forgatókönyvírója. A feleségével, Amanda Peet színésznővel és lányukkal Los Angelesben él._
Retkes Tamás - Budapest hősei
„A főhadnagy tagja volt az egyik utolsó ludovikás évfolyamnak, és mint ilyen, nem volt hozzászokva az efféle hangnemhez. Meglepettségében úgy felhúzta mindkét szemöldökét, hogy az arisztokratikus külsőt biztosító monoklija leesett. Még hogy vele egy ilyen alantas félkatona így beszéljen! Az első meglepetést követően legott elöntötte a pulykaméreg.
– Mégis ki az öhdög maga? Hendfokozata? Csapatteste?
Laci elfojtott egy mosolyt, mivel nem hallott még raccsoló beszédet, és illedelmesen felelt:
– Zalaváry László pártszolgálatos vagyok a Fegyveres Nemzetszolgálattól. Ezekhez a derék honvédekhez a véletlenek hosszú során csapódtam a testvéreimmel, és együtt vettük fel a harcot az ellenséggel szemben. Kommandós akcióra is vállalkoztunk, minek következtében sikerült ezt az orosz foglyot ejtenünk. A társai elestek a tűzharcban, bár egyikük sebesülten került a kezünkbe, és út közben hunyt el. Ezek a bűnözők pedig régóta halásznak a zavarosban, rontván ezzel Pártunk és Mozgalmunk jó hírét, továbbá gyengítik a városi védelem erőit."
Marianne Szegedy-Maszak - I Kiss Your Hands Many Times
A magnificent wartime love story about the forces that brought the author’s parents together and those that nearly drove them apart
Marianne Szegedy-Maszák’s parents, Hanna and Aladár, met and fell in love in Budapest in 1940. He was a rising star in the foreign ministry—a vocal anti-Fascist who was in talks with the Allies when he was arrested and sent to Dachau. She was the granddaughter of Manfred Weiss, the industrialist patriarch of an aristocratic Jewish family that owned factories, were patrons of intellectuals and artists, and entertained dignitaries at their baronial estates. Though many in the family had converted to Catholicism decades earlier, when the Germans invaded Hungary in March 1944, they were forced into hiding. In a secret and controversial deal brokered with Heinrich Himmler, the family turned over their vast holdings in exchange for their safe passage to Portugal.
Aladár survived Dachau, a fragile and anxious version of himself. After nearly two years without contact, he located Hanna and wrote her a letter that warned that he was not the man she’d last seen, but he was still in love with her. After months of waiting for visas and transit, she finally arrived in a devastated Budapest in December 1945, where at last they were wed.
Framed by a cache of letters written between 1940 and 1947, Szegedy-Maszák’s family memoir tells the story, at once intimate and epic, of the complicated relationship Hungary had with its Jewish population—the moments of glorious humanism that stood apart from its history of anti-Semitism—and with the rest of the world. She resurrects in riveting detail a lost world of splendor and carefully limns the moral struggles that history exacted—from a country and its individuals.
Kónya Lajos - Hej, búra termett idő
Az utóbbi esztendők felbuzdulásai dacára igen kevesen állíthattak méltő és maradandó emléket a második világháború magyar áldozatainak, a háborúba sodródott ország szenvedéseinek és veszteségeinek. Nem az irodalmi, tudományos vagy művészi tehetség és szándék hiányzott, hanem a lehetőség. A Magyarországot a háborúban összeomlott Európa közepette leigázó hatalom ideológiai sarokpontja, a "fasizmus utolsó csatlósa" jelszóval sulykolt vád, a százezrek halálát és milliók háborús szenvedését semmibe vevő történelemhamisítás teljes mértékben egybeesett a Magyarországot aránytalanul sújtó, csaknem kizárólagos bűnbakká tevő, kollektív bűnösséget megfogalmazó és megsemmisítő büntetést kiszabó békeszerződések ideológiájával.
Kónya Lajos az elsők között fordult szembe a vádaskodókkal, hiteles szóval, a háború tényeinek felmutatásával. Az a kötet, amelyet az Olvasó most kezében tart, dokumentum. Az első része a Don-kanyarban született és máig fennmaradt napló, Az eladott hadsereg legénységének sorstörténete. A második rész a politikától egyáltalán nem érintett, az átvonuló frontokat megszenvedett magyar falvak és kisvárosok háborús mindennapjait állítja elénk, elbeszélő formában, kronológiai hűséggel, név szerint azonosítható szereplőkkel és sorsokkal.
A mű a maga külön sorsával, létével-nemlétével többszörös dokumentummá vált. Az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i számát Kónya Lajos egy verse és Benjámin László egy epigrammája miatt elkobozták. Az íróellenzék, tiltakozó szavát felemelve a hatalom erőszakos beavatkozása ellen, 1955. október 18-n megfogalmazta az "Írók és művészek memorandumát". Az 1956-os forradalom közvetlen előzményeihez sorolandó Memorandum a kulturális életet uraló önkény kirívó eseteit rója fel: "A legutóbbi félesztendőben leváltották az Irodalmi Újság két felelős szerkesztőjét, megakadályozták Kónya Lajos Naplójegyzeteinek, Benjámin László és Nagy László versesköteteinek megjelentetését...". A Memorandum és a szerző személyes kockázatot vállaló küzdelmének eredménye volt, hogy 1956 szeptemberére megjelenhetett az a könyv, amely az addig gyalázott magyar katonák szenvedésiért emeli fel szavát, és pusztulásukra döbbent rá.
Az eredmény nem volt tartós. Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című, szélesebb köröket felrázó, a mélyben lappangó tudást pontosságával artikuláló történészi felkiáltásának hosszas huzavonát követő megjelenésére újabb tizenhat évet kellett várni. És majdnem ugyanannyit, amíg Sára Sándor Pergőtüze - akkor is csak részlegesen - a közönség elé kerülhetett. A Hej, búra termett idő első és második kiadása között pedig pontosan negyven kényszerű esztendő telt el.
Roger Douglas - Sztálingrád
A könyv aktualitását nemcsak az adja, hogy 1992 a II. világháború sorsfordító ütközetének ötvenedik évfordulója, hanem az, hogy magyar nyelven mindeddig nem jelent meg valamennyire is tény-, és adathű összegző elemzés az emberiség történetének legsúlyosabb, legtöbb áldozatot követelő csatájáról. A szerző könyve messze különbözik a nálunk szokványos hadtörténeti fejtegetésekről. Szinte regényszerű fordulatokkal teli a "civil" közönség számara is élvezetes, könnyen érthető művet kap kezébe az olvasó. Adatai, következtetései olykor meghökkentőek, mert rengeteg tény és esemény másképp rögződött a köztudatban (különösen a német és a szovjet tábornokok többségükben önigazoló jellegű emlékiratai nyomán), minthogy ahogy valójában megtörtént. A szerző egyebek között bebizonyítja, hogy nemzeti tragédiánk - a magyar 2. Hadsereg pusztulása a Don-kanyarban - a Sztálingrádi csata részhadműveletként következett be.
A szenzációs tanulmány függeléke a legfontosabb korabeli dokumentumokat és a katonai szakkifejezéseket is tartalmazza.
Ismeretlen szerző - "Szálasi naplója"
A történeti szakirodalom is „Szálasi Naplója”–ként ismeri azt a vegyes tartalmú anyagot, amely eredetileg „a hungarizmus négy könyve” közül a harmadik „könyv” anyagát tartalmazza. Alcíme szerint „Harc a hatalomért”, és voltaképp a nyilasmozgalom naplója, nem a pártvezető Szálasié, bár a háborús főbűnösök perében is szerepet játszott feljegyzések közül valóban igen sok a pártvezető, a németek és a szélsőjobboldali politikusok közötti tárgyalásokról készített naplószerű feljegyzés. De találkozunk nyilas besúgók jelentéseivel és a pártvezető „értékeléseivel” is.
Kötetünkben „A hungarizmus harmadik könyvé”–nek legérdekesebb részeit közöljük, Karsai Elek magyarázó kommentárjaival és összekötő szövegével, vagyis értékelő módszerrel, amely egyúttal az események igazi arculatára is rávilágít.
Az eredeti nyersanyag ugyanis érthetően torz szemszögből ad képet a nyilasmozgalom „hatalmi harcairól”, valójában a németek kegyeiért folytatott intrikákról.
Figyelmet érdemel ez a torz anyag – önleleplező ereje miatt. A szélsőjobboldali csoportok és személyek kisszerű marakodása közben ugyanis egymást leplezik le a magyar nép sírásói. És igen sok történeti eseményről, főként Szálasi és horthysta garnitúra panoptikumfiguráinak tárgyalásairól, kizárólag csak a Napló révén tudunk.
Bizonyos, hogy a szélsőjobboldali pártok és frakciók második világháború alatti „mozgásairól” sehol sem olvashatunk olyan részletes (és nem az utókornak szánt) feljegyzéseket, mint éppen a nyilasmozgalom hivatalos naplójában.
Karsai Elek - A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig
A nagy sikerű munka eredetileg a szerzőnek a rádióban elhangzott előadássorozatára épült föl. Előljáróban ismerteti Hitler és a nácizmus 1933-as németországi uralomra jutásának körülményeit, s azt a történelmi szituációt, amelynek során a mindenen átgázoló fasiszta militarizmus a csatlós államok, de nem utolsósorban a nyugati államok megalkuvó, sőt nem ritkán áruló szövetségeseit cserbenhagyó politikája jóvoltából kirobbantja a világháborút. A további fejezetek bemutatják a Lengyelország elleni 1939. szeptember elsejei támadástól egészen az 1945. augusztus 14-i, a Japán megadásáig terjedő gigászi küzdelmet. Az eseménytörténet elsősorban az európai hadszíntérre koncentrál, a többi földrészen folyó hadműveletekről csak akkor és annyiban esik szó (pl. Rommel és Montgomery afrikai csatája, a Japánra ledobott atombomba), ha azok alapvetően befolyásolták az Európában folyó harcot, vagy a háború befejezésére voltak döntő hatással.
Cseres Tibor - Parázna szobrok
A paráznai szobrok epikai közegén keresztül azokat a körülményeket, helyzeteket, katonai és politikai feltételeket kutatja fel és fogja vallatóra, amelyek nélkül egyszerűen nem érthetők meg a második világháborús magyar szereplés tragikus ellentmondásai. S itt már nem a "kilencmillió magyar fasisztát" idéző tévképzetekről vagy a könnyen felelősséget kiáltó buzgalomról van szó. Láthatóan olyan szakaszáról a nemzeti önismeretének, melyben az ítélkezés alapjainak megteremtése folyik, mégpedig a valóságos tények,a dokumentumok, a legapróbb mozzanatok, a tudatba és az ösztönökbe égett, osztott és kapott sebek számbavételével. Minthogy azonban az írónak beláthatatlan anyaggal kell dolgoznia, szükségszerűen nem a felelősség, nem a történelmi ítéletmondás regénye lesz a Parázna szobrok. Sokkal inkább az egyedi sorsoké, a sorsokban hordott történelemé.
Paul Brickhill - A gátrobbantók
1943 májusában az angol Királyi Légierő bombázói lerombolták a náci Németország nagy víztározóit a Möhne és az Eder folyón. Ez volt a második világháború legmerészebb bevetése és leglátványosabb sikere. E könyv életre kelti ezt a hajmeresztő vállalkozást és a többi izgalmas bevetést, amelynek során a vakmerő és ördögien ügyes pilóták és személyzetük újfajta, fantasztikus \\földrengető\\ bombákkal végül is megtörték Hitler hadigépezetét. Elpusztítottak gátakat, hadiüzemeket, viaduktokat, alagutakat, tengeralattjáró-dokkokat - s nem utolsósorban megsemmisítették a félelmetes, hirhedt Tirpitz csatahajót.
Wulf C. Schwarzwäller - Hitler pénze
Wulf C. Schwarzwäller levéltári dokumentumok, naplók és magánfeljegyzések alapján összeállított dokumentumkötete a diktátor egyfajta életrajzaként olvasható. Hitelesen ábrázolja Hitler gyerekkorát, azt a nyomasztó világot, amelybe elsősorban saját tehetetlensége és nagyravágyása sodorja. A sivár lelkületű, sekélyes jellemű 'Führer' magánéletének kulisszatitkaiba, szerelmi életének zűrzavaros viszonyaiba nyújt betekintést ez a számos szenzációs közlést sem nélkülöző dokumentumkötet.
Walter Schellenberg - Walter Schellenberg emlékiratai
"...Büszkeséggel léptem be új, a technika minden rafinériájával felszerelt dolgozószobámba. A nagy íróasztal mellett egy gördíthető asztal is állt, több telefonkészülékkel és mikrofonnal. Láthatatlanul a falba építve, az íróasztal alatt és a lámpában lehallgatókészülékeket helyeztek el, minden társalgást, zajt önműködően felvettek és rögzítettek. Az ablakokon jól látható kis drót négyszögek: elektromos biztonsági felszerelések, amelyek este, távozás előtt bekapcsolva biztosították az ablakokat, a páncélszekrényeket és az iroda különböző bejáratait. A fotocellákkal biztosított termek puszta megközelítése önműködően teljes riadót váltott ki, amire másodperceken belül ott termett a fegyveres őrség. Íróasztalom olyan volt, mint egy kis erődítmény: beleépítve két géppisztoly, amelyek csövei az egész termet elárasztották golyóval. Mihelyt kinyílt a terem ajtaja, a csövek önműködően a belépőre irányultak. Veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, és a két fegyver tüzet nyitott. Egy másik gomb megnyomásával egyidejűleg egy szirénát szólaltathattam meg, amire az őrök a ház minden ki- és bejáratát bezárták. Szolgálati kocsimból huszonöt kilométer távolságra telefonálhattam, titkárnőimnek távbeszélőn diktálhattam. Ha idegen országba mentem kiküldetésbe, a parancs szerint egy műfogat kellett betétetnem, amely kellő mennyiségű ciánkálit tartalmazott ahhoz, hogy engem harminc másodpercen belül megszabadítson az ellenség kezéből. Ezenkívül egy nagy kékköves pecsétgyűrűt hordtam, a kő alatt egy további ciánkapszulával."