Esztétika ​- Rövidített változat

Douglas R. Hofstadter - Gödel, ​Escher, Bach
Ritkán ​találkozunk olyan művel, amely a szó legszorosabb értelmében új világokat tár fel számunkra, s amely igazán mélyen megérint bennünket ismereteinek mélysége, stílusának játékos kreativitása és szépsége folytán. Az is egyedülálló, ha egy műnek sikerül a külön életet élő, egymással semmilyen kapcsolatban sem álló távlatokat és tudásterületeket összekötni és érthetővé varázsolni. Ez a könyv - Gödel, Escher, Bach - ilyen mű. Egy briliáns egyéniség, egy komputertudós szórakoztató, paradox-szürreális dialógusokat, Escher képeit, Bach zenéjét, továbbá egy csomó gondolatot használ fel olyan területekről, mint a logika, a biológia, a pszichológia, a fizika, a zen-buddhizmus, a matematika vagy éppen a neurológia, annak érdekében, hogy a modern tudomány legmélyebb titkára rávilágítson: nyilvánvalóan képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük a gondolkodás természetét. Hofstadter könnyedén lépked az emberi szellem és a „gondolkodó" gépek közt húzódó határvonalon. Mindkét oldal szorosan kapcsolódik a klasszikus paradoxonokhoz, a matematikus Kurt Gödel forradalmi felfedezéseihez, a nyelv adta lehetőségekhez, a matematikai rendszerekhez, a komputerprogramokhoz, vagy az olyan művekhez, melyek képesek önmaguk végtelen tükrözésében önmagukról beszélni. Aki belefeledkezik e könyvbe, az valójában utazásra indul az emberi szellem csodálatos világába, egy olyan utazásra, amelynek során kalandok tömkelegét kell átélnie, és amelyről más emberként tér majd vissza. E közel húszéves mű közreadásával a magyar könyvkiadás egy régi adósságát rója le a kiadó.

Arthur C. Danto - A ​közhely színeváltozása
Danto ​a New York-i Columbia Egyetem filozófiaprofesszora, az analitikus filozófia egyik vezetõ képviselõje. Esszéivel, melyeket 1984 óta fõként a The Nation képzõművészeti folyóiratban publikál, elõkelõ helyet vívott ki magának az amerikai művészetkritikában, korunk esztétái között a legalaposabb és egyben a legizgalmasabb gondolkodó. 1981-ben kiadott, és a magyar olvasók számára ebben a kiadásban hozzáférhetõ könyve [The Transfiguration of the Commonplace] a modern képzõművészet értelmezésében kulcsfontosságú esztétikai kategóriák - reprezentáció, műalkotás, művészeti világ, stílus, metafora, kifejezés - fogalmi elemzését nyújtja.

Oliver Ramsbotham - Tom Woodhouse - Hugh Miall - Contemporary ​Conflict Resolution
Since ​the end of the Cold War, conflict prevention and resolution, peacekeeping and peacebuilding have risen to the top of the international agenda. The third edition of this hugely popular text explains the key concepts, charts the development of the field, evaluates successes and failures, and assesses the main current challenges and debates in the second decade of the twenty-first century. Existing material has been thoroughly updated and four new chapters added, on environmental conflict resolution, conflict resolution in the arts and popular culture, conflict resolution in the media and the communications revolution, and theories and critiques of the field. The authors argue that a new form of cosmopolitan conflict resolution is emerging, which offers a hopeful means for human societies to handle their conflicts non-violently and eventually to transcend and celebrate their differences. Part I offers a comprehensive survey of the theory and practice of conflict resolution. Part II sets the field within the context of rapid global change and addresses the controversies that have surrounded conflict resolution as it has entered the mainstream. Contemporary Conflict Resolution is essential reading for students of peace and security studies, conflict management and international politics, as well as for those working in non-governmental organizations and think-tanks.

Daniel Arasse - Festménytalányok
Daniel ​Arasse (1944-2003) a Társadalomtudományi Felsőfokú Iskola művészettörténeti és elméleti kutatócsoportjának vezetője, nagy jelentőségű művek szerzője volt. Jellemzésképp legjobb, ha őt idézzük: -Ez nem művészettörténet. -Fogalmazzunk úgy, hogy ez nem szokás a művészettörténetben. De talán ideje lenne, hogy ez megváltozzon. Ha a művészetnek volt története, és ha még mindig van, az a művészek munkájának köszönhető, és részben annak, ahogyan ők nézték a múlt műveit, ahogyan magukévá alakították őket. Ha nem próbálja megérteni ezt a tekintetet, megtalálni egy régi képben azt, ami a későbbi művész tekintetét magára vonhatta, akkor lemond a művészettörténet egy részéről, épp a legművészibbről. Az Urbinói Vénusz esetében ez annál is sajnálatosabb, mert az Olympia hozzájárult a modern festészet születéséhez. És maga, aki művészettörténettel foglalkozik, úgy ítéli meg, hogy ez a kérdés magát nem érinti? Minden további nélkül lemondhat róla, hogy az Urbinói Vénusz kivételes utóéletével foglalkozzék? Pedig része annak, amit maga a festmény "kritikai fogadtatásának" nevez, még akkor is, ha egy festő elemezte, és nem egy író. -Akárhogy is, Manet nekem ad igazat. Ő is egy pin-upot látott a képben, vagy ha magának jobban tetszik, egy kurtizánt, hiszen egy kuncsaftját váró prostituáltat csinált belőle... -Már megint az ikonográfia! De hát nézzen oda a képre! Én a kompozícióról, a térviszonyokról, az alakok és a háttér, a nézők és a szereplők közötti kapcsolatról beszélek! -Erről már mindent elmondtak. -Biztos benne?

César Aira - Epizód ​egy vándorfestő életéből
Johan ​Moritz Rugendas (1802-1858) német festő latin-amerikai útjának César Aira által megregényesített ,,argentin epizódja" tragikusan végződik: a főhős egy lovasbalesetben elveszíti arcát, és hogy az őrjítő fájdalmat leküzdje, morfin-függővé válik. Az az ember, aki a nagy természettudós és felfedező, Alexander von Humboldt hatására nekivágott a vadonnak, hogy érzékletesen pontos festményein ,,elhozza" azt Európába, végül önnön belső vadonját is kénytelen feldolgozni. Szörnyeteggé válva, sajátságos nézőpontból szemléli a tájakat, embereket és eseményeket, valamint ezekben önmagát, miközben hű útitársa, a szintén festő Krause szolgál ,,normális" ellenpontjául vízióinak. César Aira rendkívüli finomsággal szőtt elbeszélésében folyton cserélődnek a nézőpontok; a história nyelve a teóriáéba, másutt érzékeny szépirodalmi nyelvbe vált; a külső és belső táj hol egybejátszik, hol eltávolodik, észrevétlenül, megragadhatatlanul. Hogy végül a világ, az ábrázolás és az értelmezés útvesztőinek áldozatává váló Rugendas magával rántsa olvasóját a mágikus ismeretlenbe. César Aira 1949-ben született Coronel Pringlesben. Író, műfordító; az egyik legfontosabb alakja a kortárs argentin irodalomnak. Közel ötven novellagyűjteménye, regénye és esszéje jelent meg eddig, számos közülük - ahogyan az Epizód egy vándorfestő életéből is - Argentína 19. századi múltját, eseményeit dolgozza fel.

Ernst Fischer - A ​nélkülözhetetlen művészet
A ​magyar olvasók e kötettel ismerkednek meg a híres osztrák művészetteoretikussal és íróval, Ernst Fischerrel. Könyve érdekes és eredményes kísérlet és bizonyítás a művészetek, a művészi irányzatok társadalmi szükségszerűségéről, nélkülözhetetlenségéről. Fischer ragyogó stílusa, világos, érthető kifejezésmódja, találó példái, lebilincselő elemzése szinte az élő szó erejével hatnak, s az olyan fogalmakat, mint mágia, pszichologizmus, misztifikáció, l'art pour l'art - hogy csak néhányat ragadjunk ki e kötet számtalan érdekes kérdésfeltevéséből - könnyen érthetővé teszi. A szerző sok tekintetben újszerű összefoglaló képet ad a művészetek kialakulásáról. De nem elégszik ezzel meg. A jelenkor képzőművészetének, költészetének és irodalmának, sőt zeneesztétikájának áttekintése és elemzése után a jövő művészetének irányát is felvázolja. A kötetet Fischer eredeti gondolatai és mély embersége, alapvető optimizmusa és kiváló asszociáló képessége, nagy tudása és egyszerű, szerény magatartása, szilárd világnézete értékes olvasmánnyá teszi.

Hauser Arnold - A ​művészet szociológiája
A ​művészet szociológiája Hauser 1974-ben, németül megjelent utolsó munkája, melyet joggal tekinthetünk munkássága betetőzésének, nagyjelentőségű szintézisnek. A több mint hatvan íves kötet nagy mennyiségű kritikai és bizonyító érvet felsorolva tárgyalja a művészet és művész társadalmi szerepét, feladatát, a művészet ideologikus voltát, jelen helyzetét és perspektíváit. Miközben következetesen az elvi összefüggések kidomborítására törekszik, mindig konkrét történeti tényanyagra támaszkodik. Hauser alapvető hitvallása, hogy a művészetet, mint minden ideológiát és ideológiailag meghatározott szellemi magatartást végső soron a gazdasági és társadalmi viszonyok határoznak meg, hogy a szellemi formációk létrejöttére és megváltozására soha nincs elégséges magyarázat azok önfejlődéséből. Ugyanakkor nagyon fontos feladatának tartja, hogy mindenfajta leegyszerűsítés llen hadakozva, részletesen foglalkozzék a művészet visszahatásával az alapra, a bonyolult kölcsönhatások szövevényes rendszerével. Új és igen jelentős része a kötetnek a művészet művelődési rétegek szerinti történeti, illetve szociológiai vizsgálata. Részletesen tárgyalja a tömegművészet és a tömegkultúra jelenségeit, népművészet és népszerű művészet viszonyát a tömegkommunikációs eszközök szerepét és a művészet válságának problémáit is.

Hauser Arnold - A ​művészettörténet filozófiája
A ​magyar származású nemzetközi hírű tudós már nem ismeretlen a magyar olvasók körében. _A művészet ér irodalom társadalomtörténete_ című alapvető kézikönyv nagy sikert aratott; most készül második kiadása. A hazatelepedése után nemrég elhunyt neves művészetszociológusnak valamennyi művét közreadjuk egy életműsorozat keretében. _A művészettörténet filozófiája_ című kötetben Hauser Arnold a művészettörténet-írás elméleti és módszertani problémáit vizsgálja. Fontos és nagyhatású polgári, idealista és szellemtörténész művészetteoretikusok nézeteit teszi kritikai vizsgálat tárgyává. A kötet bevezető tanulmányában tömören és frappánsan összefoglalja a művészetszociológia céljait és határait. Nagy fejezet foglalkozik a művészet pszichoanalitikus szemléletének bírálatával. Igen érdekes a könyvnek a népművészet és a népszerű művészet problémáival foglalkozó része. Hauser Arnold műve minden bizonnyal az elméleti könyvkiadás jelentős eseménye lesz.

Austin Kleon - Steal ​Like an Artist
You ​don’t need to be a genius, you just need to be yourself. That’s the message from Austin Kleon, a young writer and artist who knows that creativity is everywhere, creativity is for everyone. A manifesto for the digital age, Steal Like an Artist is a guide whose positive message, graphic look and illustrations, exercises, and examples will put readers directly in touch with their artistic side. When Mr. Kleon was asked to address college students in upstate New York, he shaped his speech around the ten things he wished someone had told him when he was starting out. The talk went viral, and its author dug deeper into his own ideas to create Steal Like an Artist, the book. The result is inspiring, hip, original, practical, and entertaining. And filled with new truths about creativity: Nothing is original, so embrace influence, col- lect ideas, and remix and re-imagine to discover your own path. Follow your interests wherever they take you. Stay smart, stay out of debt, and risk being boring—the creative you will need to make room to be wild and daring in your imagination.

Hans Belting - A ​hiteles kép
Mi ​a hiteles kép? Miért hiszünk vagy kételkedünk egy képben? S miért is kellene hinnünk a látványnak? És mitől hiteles az írás? Hogyan küzd egymással kultúránkban kép és írás? Hogyan fonódik össze a Torinói lepel Krisztus-képe és a nyugati individualizmus? Hogyan csap át keresztény képkultusz képellenességbe? Miért helyezi szembe a reformáció az írást a képpel? Miként hatják át a képekhez és a szövegekhez való egész mai viszonyunkat a vallástörténet, a hit dilemmái? S mindaz, amit a testről, az arcról és a maszkról gondolunk? Belting a művészettörténet és a művészetelmélet nyugtalanító kérdéseinek lenyűgözően eredeti gondolkodója, egy új képelmélet immár klasszikusnak számító megteremtője.

Daniel Arasse - Művész ​a műben
„Amit ​a kép meg­mu­tat, de nem fi­tog­tat” - erről szól min­den mű­elem­zés, ezért keres ren­de­ző elvet az iko­nog­rá­fia, és ennek meg­ta­lá­lá­sa a mű­él­ve­zet leg­főbb for­rá­sa. A ka­land­hoz pedig Aras­se-nál jobb ve­ze­tőt nem­igen ta­lál­ha­tunk. Ebben a kö­tet­ben hét ta­nul­má­nyát egy új ve­zér­lő elv sze­rint írta meg, me­lyet ana­li­ti­kus iko­nog­rá­fi­á­nak ne­ve­zett el. A kép szü­zsé­je(sujet) és az al­ko­tó szub­jek­tu­ma(sujet),- ahogy a fran­cia szó egy­be­esé­se is azt mu­tat­ja, - egy­más­ba épü­lé­sét, és egy­más­ra uta­lá­sa­it vizs­gál­ja. „Elem­zé­sem­nek nem az a célja, hogy egy nevet kap­csol­junk egy mű­al­ko­tás­hoz, hanem az, hogy egy al­ko­tás­ban meg­ra­gad­juk, mivé tu­dott válni al­ko­tó­já­nak kö­szön­he­tő­en (aki­nek vi­szont is­mer­nünk kell a nevét ahhoz, hogy a képet meg­fe­le­lő­en tud­juk ér­tel­mez­ni). Témám jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó: újabb és újabb konk­rét ese­te­ket ele­mez­ve sze­ret­ném meg­ra­gad­ni azt, ami - túl azon, hogy egye­di­vé teszi az egyik vagy a másik mű­al­ko­tást azon a so­ro­za­ton belül, amely­hez tar­to­zik - magán vi­se­li al­ko­tó­já­nak sze­mé­lyi­ség­je­gye­it. Vagy­is azt ku­ta­tom, mi­kép­pen van benne a Mózesben Mi­che­lan­ge­lo, a Noé ré­szeg­sé­ge című fest­mény­ben Bel­li­ni, A Böl­cses­ség al­le­gó­ri­á­jában (Az idő mú­lá­sá­nak al­le­gó­ri­á­ja a böl­cses­ség által ve­zé­rel­ve) című képen Ti­zi­a­no, akár­csak Mant­eg­na a szig­na­tú­rá­i­ban, vagy Piero di Co­si­mo a Pro­mé­the­usz mí­to­sza című képen?” „Aras­se kí­ván­csi­sá­ga és fan­tá­zi­á­ja ki­me­rít­he­tet­len, nyel­vi és vi­zu­á­lis hu­mo­ra le­nyű­gö­ző, ter­mé­sze­te nyug­ha­tat­lan. De a naiv rá­cso­dál­ko­zás és az alá­zat ke­gyes ado­má­nya is az övé.”

Bacsó Béla - Kép ​- fenomén - valóság
Válogatásunk ​folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.

Gottfried Boehm - Paul ​Cézanne, Montagne, Sainte-Victoire
A ​sorozat az esztétikai kultúra terén kíván új távlatokat nyitni a kép és értelmezésének kérdéseit boncolgató tanulmányok közlésével. A festészet korszakalkotó fordulatainak feltárása során ezúttal a neves szerző, Gottfried Boehm írásai érkeznek segítségül. A kötet első részében a modern művészet egyik atyjaként aposztrofálható Paul Cézanne festészeti törekvéseinek fényében fogalmazódik meg a 19-20. század fordulóján lezajlott ábrázolási forradalom mibenléte.

Friedrich Schiller - Művészet- ​és történelemfilozófiai írások
Megeshet, ​hogy a sors elfoglal minden külső védművet, melyre az ember biztonságát alapozta, s neki nem marad más választása, mint a szellemek szent szabadságába menekülni. Kötetünk Schiller művészet- és történelemfilozófiai írásainak eddigi legteljesebb magyar kiadása.

Jean-Luc Marion - A ​látható kereszteződése
"A ​festészet kérdése nem elsősorban és nem kizárólag a festőkre tartozik, azt pedig még kevésbé állíthatjuk, hogy az esztéták ügye volna. A festészet kérdése nem más, mint a láthatóság kérdése, és ezért mindenkit egyaránt érint - közös érzékelésünk, vagyis egyáltalán az emberi érzékelés problémája rejlik benne. Valójában persze inkább azt kellene mondanunk, hogy nem mindenkit érint, hanem csak azokat, akik számára a látás távolról sem magától értetődő dolog; a filozófia kétségkívül ezért időzik el szívesen a festészet kérdésénél. Napjainkban a filozófia egy lényegi formát öltött magára: a fenomenológiát; a fenomenológia viszont csak azért tűzi ki célul a dolgokhoz való visszatérést, mert mindenekelőtt arra vállalkozik, hogy meglássa azt, ami adja magát - azt, ami adódik. A festmény kitüntetett láthatósága így a fenomén egy kiváltságos esetévé válik, ami azt is jelenti, hogy az általában vett fenomenalitás felé is utat nyithat." Jean-Luc Marion (1946-) a kortárs francia fenomenológia kiemelkedő alakja. E kötet tanulmányaiban Marion a perspektivikus látás feltételrendszerének vizsgálatával arra mutat rá, hogy a látható megpillantása minden esetben rászorul a tárgy és az észlelő közötti "ürességre", s ily módon magába rejti a láthatatlant. A perspektíva ebben az értelemben nemcsak egy képábrázolási eljárás, hanem a látás lényegi összetevője, amely minden tekintet sajátja, hiszen csak ennek köszönhetően válnak a dolgok tőlünk elkülönülő vizuális tárgyakká: "egyedül a láthatatlan teszi tehát a láthatót valóságossá".

Peter Conradi - The ​Saint and the Artist
Iris ​Murdoch, who died in 1999, was the author of 26 novels, including "The Bell", "A Fairly Honourable Defeat", "The Black Prince" and the Booker Prize-winning "The Sea, The Sea". In "The Saint and the Artist", this critical examination of Murdoch's work by a British critic, Peter Conradi, who knew her well, traces the way in which the zest and buoyant high spirits of her early novels gave way to a more deeply and darkly comic achievement in the novels of the 1970s, and in some from the last period. He suggests how her own life, wonderfully transmuted into high art, provided the raw material for her novels, and argues that they should be read as serious entertainments and as important fictions in the Anglo-Russian tradition, and not as disguised philosophy.

Németh Gábor - Sebők Zoltán - A ​mémek titokzatos élete
A ​kultúra mint fertőzés? Tegyük fel. hogy komoly zenei műveltséggel rendelkezünk, és mondjuk rá, hogy Bachra bukunk. Még ha ilyenek is vagyunk gyakran megtörténik velünk, hogy hallunk egy buta kis melódiát, és mintha megbetegedtünk volna, valami ellenállhatatlan kényszert érzünk arra, hogy dúdoljuk, vajon mi történt? A dallam megfertőzött bennünket, méghozzá akaratunk ellenére, annak ellenére, hogy egész más muzsikát kedvelünk és értékelünk. És mégis valami ostoba melódiát dúdolunk, akár az eszeveszettek. És azzal, hogy dúdoljuk, meg fogjuk fertőzni a többi ember-társunkat is. Ilyen esetben, ugye, nem tiltakozik az ember a fertőzés szó használata ellen. Ha megkérdezed tőle, hogy miért dúdolja, nem tudja. Tényleg úgy hat, mint hogyha beteg lenne. A kötet a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőség Művilág című, nagy sikerű, kilencrészes beszélgetéssorozatának szerkesztett változata. A beszélgetések egy rejtélyes tárgyat, a születőben levő új tudományt és szemléletmódot, a memetikát járják körül. Ezáltal korunk fontos bölcseleti, vallási és művészeti kérdései új nezőpontból nyernek megvilágítást. A szerzőpáros, Németh Gábor és Sebők Zoltán dialógusának nagy erénye rendkivül világosan, eredetien és élvezetesen beszélnek mindarról, amiről többnyire nehézkes válaszokat szoktunk kapni.

Körtvélyes Géza - Művészet, ​tánc, táncművészet
Ez ​a könyv a művészet ősi, kultikus funkciójából kiindulva kalauzolja el az olvasót a művészi mozgás világához. Felvázolja a tér- és időbeli művészeti ágak jellegzetességeit, a közös vonásokat és az átfogó ábrázolási módszereket. Ezt követően szól az emberi test köznapi és művészi mozgásáról, a kialakult táncnyelvekről, a zene és a tánc kapcsolatáról, majd a koreográfia és az előadóművészet alapvető kérdéseiről. A leghosszabb fejezet - valójában a második rész - esztétikai megközelítéssel nyújt áttekintést a táncművészet egymást kiegészítő ágazatairól, századunk balett és modern táncirányzatairól, a posztmodern kísérletekről és a táncszínházi törekvésekről. Végül röviden tájékoztat az élő távol-keleti klasszikus tánckultúráról és a közelmúlt színpadi néptánc művészetének stiláris válfajairól.

Schreiner Dénes - Schelling ​és az antikvitás
E ​tanulmányban Friedrich Wilhelm Joseph Schellingnek a görög művészet és mitológia kapcsolatáról kifejtett gondolatait szeretném elemezni. Az elemzések középpontjában Schelling Művészetfilozófiai előadásai állnak, ám az ebben lévő gondolatokat helyenként összevetjük az életmű más darabjaival és a kortársak idevágó gondolataival is.

Kovács András Bálint - The ​cinema of Béla Tarr
The ​Cinema of Béla Tarr is a critical analysis of the work of Hungary’s most prominent and internationally best known film director, written by a scholar who has followed Bela Tarr’s career through a close personal and professional relationship for more than twenty-five years. András Bálint Kovács traces the development of Tarr's themes, characters, and style, showing that almost all of his major stylistic and narrative innovations were already present in his early films and that through a conscious and meticulous recombination of and experimentation with these elements, Tarr arrived at his unique style. The significance of these films is that, beyond their aesthetic and historical value, they provide the most powerful vision of an entire region and its historical situation. Tarr's films express, in their universalistic language, the shared feelings of millions of Eastern Europeans.