|
“Hogyan került oda az a nő? És miért?… Megfojtották, ebben legalább bizonyosak lehetnek. Még vasárnap este, valószínűleg fél tizenegy körül beállt a halál. A holttestre kevéssel hajnali négy után akadtak rá az istállóban.
A zsilip környékére nem vezet egyetlen közút sem. Errefelé csak olyan ember jár, akinek van valami köze a hajózáshoz. A vontatóút olyan keskeny, hogy egy autó nem fér el rajta. Aki aznap éjjel erre járt, annak térdig kellett gázolnia a tócsákban és a sárban.
Márpedig az a nő szemmel láthatólag olyan világban élt, ahol jóval ritkábban járnak gyalog, mint luxusautón vagy hálókocsival.”
Kapcsolódó könyvek
Georges Simenon - Maigret és a félarcú ember
Emile Gallet Saint-Fargeau-i lakost a Sencerre-i Hotel Loire-ban gyilkolták meg. Lövés érte az arcát, a szívét kés szúrta át. A szállodába Monsieur Clément néven, orléans-i üzletemberként jelentkezett be. Közben a felesége úgy tudta, hogy Rouenban van, és kereskedelmi utazóként jár házról házra. Mint utóbb kiderült, abból élt, hogy királypárti nemeseket pumpolt. Rossz egészségi állapota ellenére valahogyan sikerült nagy összegű életbiztosítást kötnie, amelynek a felesége volt a kedvezményezettje. Csakhogy három évvel a gyilkosság előtt egy bizonyos Monsieur Jacob rájött, miből szerzi a pénzét Gallet, és zsarolni kezdte.
Georges Simenon - Maigret és a mamlasz unokaöcs
A főfelügyelő már nyugdíjban élvezi a komfortmentes vidéki élet örömeit, amikor egy zimankós februári éjszakán beállít az unokaöccse, és elzokogja, hogy túlbuzgóságból gyilkosság alapos gyanújába hagyta keverni magát. A gyermektelen Maigret atyailag lép fel, taxin azonnal Párizsba utazik, kihúzni a slamasztikából a szerencsétlen mamlaszt. Az ismerős helyszíneken és tetthelyeken nemcsak ellenszenves utóda aknamunkájával valamint a tettes és bandája minden képzeletet felülmúló pimaszságával kell megküzdenie, hanem kisfiáért aggódó tyúkanyó sógornőjével is.
Georges Simenon - Maigret osztálytársa
"Simenonnál nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük "azt" a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket... vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset - és sört - hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És... és... és...
Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni." Tandori Dezső
Maigret irodájában váratlanul felbukkan egyik volt osztálytársa, Florentin. Akadozva elmeséli, hogy megölték a szeretőjét, és nem tudta, kihez forduljon...
Georges Simenon - Maigret és a hazudós szeretők
Mindenki hazudik. Maigret úgy nyomoz, ahogy szokott. Lassan, szinte lustán, ösztöneire hagyatkozva. Mi van a bűntett hátterében? Szerelem? Féltékenység? Szerencsejáték? Pénz? A hazugságháló itt is, ott is felfeslik. A megoldás már-már szomorú...
Georges Simenon - Maigret és a törpe
Én ma egyetlen módon nézem Simenon bűnügyi könyveit: nekem kellenek.
Tandori Dezső
"Közben Toulonban alighanem leszállt a másik gép a koporsóval no meg Line-nel. Ahogy Maigret haladt előre, egyre több és több emberrel találkozott, az egyik kanyar után pedig körülbelül ugyanaz a látvány fogadta, mint reggel a Ballu utcában.
Vajon hány ember tudja az igazságot? Mindegy, hiszen aki tudja, az se beszél róla.
Egyetlenegy ember mondta ki csupán, egy telefonfülkében, de a nevét az sem merte elárulni, és most isten tudja, hol bujkál a Montmartre-on."
Georges Simenon - Maigret New Yorkban
"- Halló!... O'Brien?... Képzelje csak, már megint szükségem van magára... Ne ijedjen meg, szigorúan tiszteletben tartom a szabad Amerika valamennyi szabadságjogát... Tessék?... Hová gondol... Higgye el, csipetnyi irónia sem szorult belém... Akár hiszi, akár nem, én is egy magándetektív szolgálatait szeretném igénybe venni..."
Georges Simenon - Maigret és a makrancos tanúk
Aki ennyi évet nyomott le a rendőrségnél, aligha hisz már a Mikulásban, de a tanulságos könyvekben meg a vásári képekben sem, ahol egyik oldalon a gazdagok, a másikon a szegények, emitt a becsületesek, amott meg a gonosztevők állnak, és ahol mosolygós öreg pátriárka köré gyűlnek össze a példás családok, akárcsak a fényképésznél.
Georges Simenon - Maigret karácsonya / Hét kis kereszt
Amikor 1930-ban Georges Simenon (1903-1989) megírta első Maigret-történetét, aligha sejtette, hogy személyében a bűnügyi regény halhatatlan alakját teremti meg, aki a bűntények felderítése során a maga logikus észjárásával, emberismeretével még a legkisebb, látszólag jelentéktelen mozzanatokból is képes lényegi következtetések levonására.
A kötetben olvasható két bűnügyi történet mindmáig nem jelent meg magyar fordításban, jóllehet ezekből sem hiányzik Simenon nyugodt, ám mégis drámai cselekménybonyolítása, kíméletlen logikája.
Agatha Christie - Tizenhárom rejtély
Ódon vidéki ház, hattagú társaság, kandalló, félhomály, könnyed beszélgetés. Miss Marple jóságos arccal kötöget, olykor-olykor bosszúsan megcsóválja fejét, hogy ejnye, hát már megint leesett egy szem. Egy sima, egy fordított.
Hogy gyorsabban teljék az idő, titokzatos bűnügyekre terelődik a szó. Játék, agytorna, megoldatlan rejtélyek. Ki lehet a tettes? A társaság tagjai buzgón töprengenek. Tévutak, zsákutcák, félmegoldások, Miss Marple szelíd mosollyal kötöget. Egy sima, egy fordított. Mérgezés, vérfoltos járda, halált hozó virágok, pogány istennő baljós ligete, állhatatlan leány holtteste a zúgó habokban - megannyi rejtelmes eset. És Miss Marple bájos példázatai kertészekről, cselédlányokról, St. Mary Mead csip-csup dolgairól, melyek - persze, kötögetés közben - még a legbonyolultabb esetekben is játszva eligazítják a kedves öreg hölgyet.
A tizenhárom feszes történet mindegyike oly remek, hogy bármelyikükkel szívesen találkoznánk akár regényformában is. A bűnügyi történetek nagyasszonya, Agatha Christie e kötetben a sűrített feszültségkeltés mestermunkáit tárja az olvasó elé.
Georges Simenon - Maigret és a bíró háza
"Maigret talán még soha nem találkozott senkivel, aki ennyire ellenállt a drámaiságnak. Egy finom modorú, művelt, békés természetű úriember a bridzspartija után a lépcsője legfelső fokán ülve találja tagbaszakadt fiát, és ebben nem lát semmi különöset.
Másnap reggel benyit egy ajtón, és ott egy ismeretlen hullába botlik: a férfit meggyilkolták.
De neki a szeme se rebben, senkinek nem szól, lányával a szokásos sétájára indul.
Megvárja a kedvező dagályt. Zsákba varrja a hullát. Azután..."
Georges Simenon - Maigret és a hajnali vendég
- Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt... Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, ő pedig végképp a bűvkörébe vonta.
Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelő csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá.
- Ponyvaregényt ír? - csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna.
- Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hűtlen elhagyás.
- Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést... Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést?
- Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?
Georges Simenon - Maigret az iskolában
Maigret egy langyos tavaszi délelőttön, pipával a szájában, kis félmosollyal hallgatja egy vidéki tanító elbeszélését arról, hogy Saint-André-sur-Mer lakosai azzal vádolják, hogy meggyilkolta a hajdani postáskisasszonyt, és közben egy másik falura gondol, gyermekkora színterére, ahol hasonló drámák zajlottak le a postáskisasszony, a tanító és a mezőőr között. Hirtelen eszébe jut a fourras-i strand, a kagyló és a fehérbor illata, és minthogy már több mint tíz hónapja nem volt szabadságon, úgy dönt, enged a szerencsétlen tanító rimánkodásának, és odautazik a tengerparti kis faluba. Nem nyomozni, csak egy kicsit "körülnézni" . A kövér fogadós, az alkoholista polgármester- helyettes, a félkarú postás, a megszürkült tanító-feleség, a balszerencsés hentes és a gyerekek idegengyűlölettel átitatott szavai között nem könnyű eligazodnia. Kinek higgyen? A szülőknek vagy a gyerekeiknek?
Georges Simenon - Maigret és az idős hölgy
Maigret maga mögött hagyja Párizst, Madame Maigre-t, Quai des Orfévres-t, a felügyelőit, és vidékre utazik, egy Le Havre közeli halászfaluba, hogy kiderítse, vajon idős úrnője helyett miért is kellett meghalnia egy kíváncsi kis cselédlánynak, aki mosogatás közben filozófiai problémákon rágódott, orvosi könyveket bogarászott és a légynek sem ártott.
Tengerparti séták közben, állandó calvadosmámorban, a gazdagok és szegények világában azon töpreng, vajon kinek állhatott érdekében, hogy megkíséreljen meggyilkolni egy szeretetre méltó, habókos öregasszonyt. Modellszépségű, férfifaló lányának, Arlette-nek? Vagy mostohafiainak: a képviselő Charles-nak, akiről azt gondolták, soha nem viszi majd semmire, esetleg öccsének, a windsori herceget utánzó, elszegényedett világfinak?
Zsebre vágott kézzel, pipáját szívogatva bolyong a kis halászfalu kacskaringós utcáin, oldalán hol Casting felügyelővel, hol a tűsarkain tipegő Arlette-tel, és keresi a kiutat a hazugságok és rejtélyek labirintusából.
Georges Simenon - Maigret és az öreg szerelmesek
"Van egy halott, egy igazi hulla, szétlőtt koponyával, mell- és haslövéssel. Következésképp gyilkosnak is kell lennie, márpedig minden jöttment bűnöző nem juthatott be a házba és lőhette le közvetlen közelről az exnagykövetet úgy, hogy az még csak ne is gyanakodjon, és ne próbáljon védekezni. Maigret a hosszú évek alatt megtanulta, hogy nincs gyilkosság indíték, súlyos indíték nélkül. Még ha netán őrült is a tettes, hús-vér emberről van szó, aki az áldozat környezetében él."
Georges Simenon - Maigret és a gyilkos
Maigret-ék éppen barátaiknál vacsoráznak, amikor arról értesül, hogy egy fiatal fiút halálosan megsebesítettek egy kiskocsma előtt. Nem sokkal később a gyilkos levelet ír a főfelügyelőnek...
Georges Simenon - Maigret és a magányos férfi
Egy augusztusi hajnalon a lebontás előtt álló vásárcsarnoknegyed legrozogább házában holtan találnak egy ismeretlen személyazonosságú hajléktalant. Senki nem tudja a nevét, a környékbeliek mindig egyedül látták. A többi csavargó csak látásból ismerte. Válaszra sem méltatta azokat, akik megpróbáltak szóba elegyedni vele. Egyesek Arisztokratának, mások Némának nevezték.
Szép lassan kiderül, hogy a magányos férfi nem is volt mindig olyan magányos. Jó szakmája, felesége, gyönyörű lánya volt, aztán egyik napról a másikra mindent otthagyott, tizenkilenc év múlva pedig holtan találták. Miért kellett meghalnia?
Maigret cudarul érzi magát. Kutakodik múltban és jelenben, tipródik, számolja a söröket, végül egy névtelen telefonáló segítségével két gyilkosságot is felderít.
Georges Simenon - Maigret aggályai
Meggyőződésem, hogy a feleségem egy ideje, legalább öt-hat hónapja meg akar ölni engem. Hát ezért akartam személyesen találkozni önnel, főfelügyelő úr. Formális bizonyítékom nincs, különben azzal kezdtem volna. De kész vagyok ön elé tárni a birtokomban lévő bűnjeleket. Két fajta van. Először a lelkiek, amelyeket a legnehezebb bemutatni, mert mint nyilván ön is tudja, ezek kis semmiségek, és önmagukban nincs súlyuk, de ha fölhalmozódnak, végül értelmet nyernek.Tárgyi bűnjel is van, elhoztam, ez a legzavarbaejtőbb...\'
Agatha Christie - Órák
"Az eset olyannyira bonyolult, hogy egészen egyszerűnek kell lennie" - jelentette ki Hercule Poirot. De vajon annyira egyszerű-e? Halott férfira bukkannak a vak asszony szalonjában, s a holttestet senki sem tudja azonosítani. És ott van a négy furcsa óra, mindegyik azonos időre beállítva - 4 óra 13 percre. Ki vitte ezeket oda? Mit jelentenek?
Georges Simenon - Maigret dühbe gurul
Olykor-olykor a Quai des Orfèvres-en is megesik, hogy néhány napig nyugalom van, és Maigret főfelügyelő szusszanhat egy csöppet. Egy ilyen napon, ebédidőben, komótosan átsétál a Dauphine sörözőbe, hagyja, hogy elbolondítsa kedvenc aperitifjének ánizsos íze és a párizsi kisvendéglő jellegzetes szaga. Épp a menüt tanulmányozza a palatáblán, amikor ráköszön Lucas, és Maigret szinte észrevétlenül nyakig merül egy alvilági históriában. Mióta a gyilkossági csoportot vezeti, ritkán foglalkozik a montmartre-i mulatók világával, melyet egykor olyan jól ismert. Most sok év után újra a Pigalle környékét rója. Miközben azon morfondíroz, kinek állt érdekében megfojtani Émile-t, a tisztességes lokáltulajdonost és jóravaló családapát, Maigret-t újra átjárja a lokálok hangulata, és betekintést nyer egy Párizsban élő olasz család nőtagjainak mindennapjaiba. Lassan halad a nyomozással, csak gyűlnek a megválaszolatlan kérdések. Sejti, hogy valaki a bolondját járatja vele. És ettől dühbe gurul.
Steve Berry - A templomosok öröksége
Cotton Malone volt amerikai ügynök Koppenhágában brutális öngyilkosság szemtanúja lesz. A morbid esemény felkelti érdeklődését, és magánnyomozása eredményeképpen a legnagyobb titokban fennmaradt Templomos rend nyomára jut. Kiderül, hogy sokan kutatják az elveszettnek tudott kincsek között talán legnagyobb értékű dokumentumgyűjteményt, az ősi templomos irattárat, melyből szakértők szerint kiderülhet, hogy a Feltámadás csupán mendemonda. Természetesen a Vatikán az egyház hatalmának megőrzése érdekében minden erejével azért küzd, hogy az irattár soha többé ne kerüljön elő, hiszen ebben az esetben hatalmuk egyik pillanatról a másikra összeomlana. A több országon átívelő, sodró lendületű, fordulatos okkult thrillerben Malone legnagyobb ellenfele mégsem a katolikus egyház, hanem egy gazdag muszlim asszony, akinek harcosai állandó fenyegetést jelentenek a ravasz kódok és szimbólumok alapján a célt kutató nyomozóra. Márpedig minél többet tud meg Malone, annál nagyobb veszélyben van az élete. De vajon ki kerül ki győztesen a félelmetesen kegyetlen ellenfelek közül ebből az intrikákkal és árulással tarkított hatalmi vetélkedésből? Mert ha nem megfelelő kezekbe kerül a sok évszázados titok kulcsa, az akár világméretű felfordulást is okozhat.
