Szenvedélyes ​emberek

Vámos Miklós - Öt ​kis regény
"Öt ​Kis Regény. Engem fölkavar, hogy a legkorosabb mindjárt betölti a harmincat, s a legfiatalabb is elmúlt tizenöt. Huszonhárom voltam, amikor az elsőnek nekiültem, harminchét, amikor az utolsót befejeztem. Most ötvenkettő vagyok, így hát nem tudtam megállni, hogy picit át ne írjam őket. Égek a kíváncsiságtól, mit szólnak hozzánk. Öt Kis Regény. Ajánlom magunkat." - Vámos Miklós A kötet tartalmazza a Borgiszt, az Én és ént, az Emily néni szakállát, a Hanyatt-homlokot és a Jajt. A legkorábbi írás a 70-es évek elején, a legutolsó a 80-as évek végén jelent meg először. A mostani kiadás számára a szerző átdolgozta őket.

Vámos Miklós - Majdnem ​összes
"Majdnem ​az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a "bár" című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert... csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek. Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young? Utóbbiról szerencsére már lemaradtam." (A Szerző)

Vámos Miklós - Anya ​csak egy van
Az ​"Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik - az első javított - kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós - mindközönségesen: félbolond - anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk - a szerző írói nyílvesszeje célba talált. "Nem voltam képes abbahagyni a röhögést, bökdösött pedig a Zsuzsa, bámult rám a Sári, a Julcsi, meg az egész gyásznép, az a másfél tucatnyi ember, aki eljött anya temetésére Rávallott ez az utolsó tréfa, és persze rám, észrevehettem volna a halotti anyakönyvi kivonaton, hogy téves az évszám, anya fiatalítási célból a születési évét átjavította a személyijében, azt vették alapul, észrevehettem volna a sírkövesnél is, de én nem szoktam észrevenni azt, amit kéne, vagy csak későn, túl későn, így hát anya életéből végleg elveszett tíz év, s a veszteséget márványba vésték az örökkévalóságnak, pontosabban tíz évre, urnafülke esetén ennyi a porladási idő, jaj, nehogy elfelejtsem meghosszabbítani, ahogyan anya felejtette el apát, illetve ahogyan mindannyian elfelejtettük Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE"

Vámos Miklós - 135 ​lehetetlen történet
Vámos ​Miklós tévéműsora, a 'Lehetetlen' 73 adást ért meg. Ez a kötet nemcsak azt tartalmazza, ami a tévében elhangzott, olvasható benne több olyan történet is, amely először itt kap nyilvánosságot.

Vámos Miklós - Vámos Miklós - Zenga ​zének
"E ​regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes…) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme. Az első kiadás idején (1983-ban) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká." Vámos Miklós

Vámos Miklós - Apák ​könyve
Az ​"Apák könyve" ...családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál "egynevűsítve", hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyannak a "nemzettségnek" (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is. Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők "aktívumából". Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek. De - az én mércém szerint - azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva. Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán "normális" az erre-normás közfelfogás." (Tandori Dezső)

Vámos Miklós - bár
"Art ​várta, hogy befusson a lány, akit a Zanzibárban ismert meg két napja. Várta, de nem túl izgatottan. Egy ilyen bárkapcsolat eléggé kiszámítható ívű. Tíz évvel ezelőtt Art még tisztára takarította a lakást, virágot tett az ólomkristály vázába, s megpróbálta beszerezni az illető nő kedvenc italát, ha tudta. Ha nem, igyekezett kitalálni. Most hason feküdt a szőnyegen, s egy rondán gépelt kéziratot olvasott. Kortárs magyar író - Art látásból ismerte, kötözködő mitugrász - novellája volt, melyet holnap kell fölolvasnia a rádióban, húszezer forintért. Megéri. Bár a szövegtől tarkótájt fájni kezdett a feje. A kortárs magyar író végtelen párbeszédekben nyilvánult meg, két hőse mögé bújva. Minden megszólaláshoz szolgálatkészen odabiggyesztette: - mondta Béla. - mondta Bella. - mondta Béla. - mondta Bella. Istenem, ki a fene mondaná, ha összesen két szereplő van? Miért nem egyénítette őket inkább? Egy nő másképp fejezi ki magát, mint egy férfi, nem igaz? Hemingway jutott eszébe, aki a legritkább esetben jelöli a beszélőt. Ha mégis, könnyű a dolga: angolban van két "ő", külön a férfinak és a nőnek, he és she. A magyarban is bevezethetnénk. Csak elhatározás dolga. Lehetne például ő és öe. Ő, a középkorú színművész várja, hogy öe, a szőke bárkapcsolat megérkezzék, s minél hamarább levetkőzzék. Hogy ez miért nem jut eszébe egy írónak?"

Vámos Miklós - Szitakötő
Kedves ​Barátaim - Levél Vámos Miklóstól Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barátságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem - személyes érintettség okán - régóta izgat a kérdés. A szitakötő a barátság és a nemzedék regénye. Kérdés, mire jutott a múlt század közepén (1950, plusz-mínusz valamennyi) született generáció. Nyolc főhősöm (és néhány "kültag") a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek. A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnőtt. Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás. Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltek huszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünk el, s miről maradtunk le? Mit tanultunk, s miből nem? Mit felejtettünk el, s mi vésődött belénk örökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy "örökre".) Számba vehető a várható jövő is. Sok a szitakötő-zizegés ebben a regényben. És, az egyik szereplő szavait idézve: sok a férfisírás. De nem több, mint a közös nevetés.

Vámos Miklós - Jaj
Mi ​volna - írta Vámos Miklós a regényt elindító fikcióról -, ha befutna egy vonat a Nyugati pályaudvara, a szerelvény marhavagonokból állna, s lekászálódnának róla mindazok a rokonaim, akiket sohasem ismerhettem, mert különféle haláltáborokban végezték?! Mi vona továbbá, ha így nyert népes családommal - aj,mindig erre vágytam - együtt élhetnék; ha volnának unokatestvéreim, nagynénikéim, s a többi hozzátartozóim, annak rendje szerint?! Hogyan illeszkednének (?) be életünkbe és hogy illeszteném be őket az én életembe?!" - Vámos Miklós abban az életkorban jeleníti meg a negyven éve halott nagyszülőket, nagynéniket és nagybácsikat és a többi rokont, amelyben elérte őket a halál. Gyönyörű, csábos, éretten asszonyos nagynénik, életerős, mindazonáltal fontoskodóan nagyképű nagybácsik népesítik be rövidesen a lakást. Mondani se kell; sok baj van velük, elvégre köztudomású, hogy a család sok bajjal jár - feltéve, ha van! Ha van, úgy, ahogyan az természetes, egészséges és normális. De a második világháború óta semmi sem maradt egészen az. A kötet második fele a Világszezon című tragikomédia, rokon szemléletű a kisregénnyel. A Szegedi Nemzeti Színház mutatta be 1986-ban, nagy sikerrel. Egy tengerparti strandon vagyunk, mi, a világ különféle tájairól érkezett férfiak, nők, gyermekek, kutyák és papagájok. Nem értjük egymás nyelvét, szenvedünk e zsúfoltságtól, az olajszennyezett tengertől, a savas esőtől és a hadgyakorlatoktól - de azért igyekszünk jól érezni magunkat. A szerző biztosít bennünket baljós jövőnk felől, arra az esetre is, ha netán a harmadik világháború mégsem következnék be. Innét nézve már (még) az átlagos és szegényes turizmus kínjai is gyöngéd aggódást váltanak ki belőlünk, elvégre csak az szenvedhet a strandon, aki él.

Ismeretlen szerző - 27 ​képtelen történet
A ​legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Vámos Miklós - Tiszta ​tűz
_I. ​(első fül)_ Minden könyvnek két füle van. Ahogyan (majdnem) minden embernek is. Páros szerv. Ehhez igazodik most a (két) fülszöveg. Volnának itten bizonyos szövegek. Melyek különféle témákról szólnak, születésről, halálról, válásról, szerelemről, félelemről, boldogságról, rivalizálásról, önérzetről. Két valami azonos bennük. 1. Én írtam őket. 2. A szerkezetük egyforma. Dupla. Páros. Kettős. Két-részes tehát. Három dupla kisregény és négy dupla novella található a kötetben, az elmúlt hat év termése. Két szemszög, két idősík, két történet ugyanarról az eseményről vagy jelenségről, két vallomás, két főszereplő, ilyesmik. Hamvas Béla és más ezoterikus szerzők szerint az egyes szám a tézis, a férfi jelképe, a kettes pedig az antitézis, vagyis a nőé. Én ezt nem tudom elfogadni. azt sem, hogy a kettes a sátán szimbóluma volna. Ámbátor talán mindegy, a sátán és az Isten éppúgy valaminek a színe s visszája, ahogyan a nő és a férfi. A debreceni páros (dupla kolbászkák) mintájára valamiféle irodalmi műfajnak érzem az irodalmi párost, a szövegek együttes fogyasztása melegen ajánlatos, lehetőleg fanyar mustárral, friss kenyérre, tisztatüzes innivalóval. _II. (hátsó fül)_ Az irodalmi páros műfaját nem én teremtettem. Nem is most éltem vele először. Már az 1972-es pályakezdő kötetemben (Előszó az ábécéhez) is szerepelt egy, ott annyira komolyan vettem a duplaságot, hogy a Magvető Kiadó tipográfusát arra kértem, tördelje két függőleges sávba a két szöveget, ahogyan a forgatókönyveket szokták, jócskán megnehezítve az olvasók dolgát. Ilyen formai trükkökkel már nem élek. De az irodalmi párosodhatnék alaposan rámjött. Írtak már ilyen dupla szövegeket kül- és belföldön egyaránt, például az áldott tollú Krúdy Gyula, amikor egy párbajt a két résztvevő szemszögéből külön novellákban mesélt el. Ő azonban nem tartotta fontosnak, hogy együtt jelenjenek meg. Számomra épp ez volna a lényeg. Olykor talán a páros is lehet páratlan. Boldog lennék, ha e könyv hatására szokásba jönne az irodalmi páros, mint olyan. A hozzám hasonló írónak remek játék. A hozzám hasonló olvasónak is. Reménykedem, hogy sokan vagyok.

Ismeretlen szerző - Hasítás
MI ​VAGYUNK A ROCK, MI VAGYUNK AZ ÉLET! A rockzene nemzedékek számára nyújtott és nyújt máig is életre szóló élményt, mert mindenkit szétfeszít belül a rock and roll rugója! Tóth Krisztina és Békés Pál írók felkérték zenerajongó kollégáikat, hogy írjanak novellát valamilyen, a rockkal kapcsolatos személyes élményükről. Az írások témája igen változatos: egy lemez, szám, koncert, együttes, vagy csupán egy emlékezetes pillanat. Az antológiában huszonhat alkotó írása olvasható magyar és külföldi, régi és új, kőkemény és dallamos zenét játszó együttesekről, a Beatlestől a Nirvanáig.

Tar Sándor - A ​mi utcánk
"Valami ​lehet a levegőben mostanában, vagy csak a hőség teszi, érzi ember, állat, hogy valami nincs rendben. Dorogi lova, a Palkó például úgy issza a sört újabban, hogy felemeli a farkát közben. Mérő Lajos pedig a műfogát vesztette el valahol, de a sört ugyanúgy issza, talán kicsit kevesebbet, vagy csak Esztike, a pultos nem húz neki annyi vonást. Lajost valaki fejbe vágta egy fülledt, zavart éjszakán... Akkor tűnt el az az adonyi alak is, aki hozott patkánnyal rágcsálót irtott, és kedvelte, ha pofozzák. Azóta valami vibrál a levegőben." "Magyarországon megsokasodtak az 'írók'. Ezzel arányosan csökkent az írást tudók száma. Tar Sándor ezen kivételes kevesek közé tartozik." - Petri György "Tar Sándor 'ott' maradt, ahonnan a pályatársak lassanként kivonultak. Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában." - Bodor Ádám

Faludy György - Pokolbeli ​víg napjaim
Faludy ​György a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának megdöbbentő történetét írta meg Szolzsenyicin Gulágjához is hasonlított életrajzi regényében. A Pokolbeli víg napjaimban az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásáig kísérhetjük figyelemmel. Mindaz, ami kapaszkodót nyújtott számára a hányattatás éveiben - ösztönös életigenlése, a testi szépség és a szellemi nagyság iránti feltétlen tisztelete - mélyen áthatja anekdotáit. Kortörténeti jelentősége mellett a Faludyra oly jellemző irónia és elemi őszinteség teszi a könyvet lebilincselő olvasmánnyá.

Vámos Miklós - A ​csillagok világa
Szerző ​oly sokat mesélt már különféle gyermekeknek mozgalmas élete során, hogy úgy érezte, ideje írnia egy mesekönyvet, ekként hasznosítva háromszoros atyai élményeit és tapasztalásait. Azonban ha csorogni kezd szív és lélek tintája, okos enged: törjön magának medret, amerre akar. Ilyen alapon készült meseregény helyett az e könyvben olvasható mesés regény. Mondhatnánk A csillagok világá-t családregénynek is, mert bár kevéssé követi e műfaj hagyományait, egy család különös világába kerül az olvasó, ennek minden előnyével és hátrányával, fájdalmával és izgalmával. Néhány előre aligha kiszámítható meglepetéssel. (De csitt!) Akinek jobb családja van, mint az én tengerjogászomnak, méltán lehet büszke magára. Akinek rosszabb, ne szomorkodjék, a családi boldogság vagy boldogtalanság - akár a földi élet - mindig átmenet csupán, bármivel kábítson bennünket a szépirodalom és más tanok termése. Ha sírunk, örvendezhetünk, hiszen akkor hamarosan nevetni fogunk. A csillagok világa ajánlható az olvasni képes közönségnek (korhatár nélkül), azzal a piciny megszorítással, hogy a 10 alattiak a dőlt betűs részeket egyszerűen lapozzák át. Igazán praktikus kis csupor - akarom mondani, regény - ez: tartalmazza-idézi-említi a világirodalom legszebb meséit és történeteit. Odüsszeusz, Don Quijote, Gulliver és Robinson jól megfér Jézus Krisztussal, Julius Caesarral, Lancelottal és István királlyal, avagy a kis herceggel, dr. Dolittle-lel, a tücsökkel-hangyával, a klónokkal, Nils Holgerssonnal és más régi kedves ismerőseinkkel. A szerző gyerekes makacssággal vallja, hogy az olvasás, illetve a történetfabrikálás és -hallgatás még családi bajokra is lehet jobbféle orvosság, mint a lélektan fortélyai vagy pirulái. Aki nem hiszi, járjon utána.

Tar Sándor - A ​térkép szélén
Tar ​Sándor az elmúlt években írt novelláit gyűjtötte kötetbe. Írásainak szereplői a térkép, a társadalom szélére szorult, szorított emberek. Életükből hiányzik a remény, de nem hiányoznak belőlük az érzelmek és a vágy egy emberibb sorsra. Helyzetük ezért tragikus. Tar most sem dramatizál, egyszerűen csak leír. Történetei éppen ettől a puritánságtól szépek és megrendítőek.

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Tar Sándor - Lassú ​teher
Bizonyos, ​hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor. Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: "átlagember" - ilyen nincs. Ember van. Sosem átlagos. Sors van. Sosem banális. Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre. Ez az író nem bánja, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről. Hihetetlen történetei beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés. Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet. _"Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud."_ Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.

Ismeretlen szerző - Körkép ​2011
A ​kortárs magyar irodalom nagy múltú, meghatározó antológiája 22 mai szerző, 2010-ben lapokban, folyóiratokban megjelent kisprózáját tartalmazza.

Bartis Attila - A ​kéklő pára
(...) ​Bartis Attila karizmatikus író. Ezen kívül - ha a történelemből nem nyomtalanul fog kiesni a kommunizmus negyven éve - megírta a magyar irodalom egyik halhatatlan novelláját: Károly avagy az irodalom története. Ha nyomtalanul esik ki, akkor sok minden más is ki fog esni. Akkor nemigen lesznek majd válaszok az ilyen kérdésekre: Mi volt a kommunizmus? Mi volt a román kommunizmus? Mit jelentett a díszmagyar Romániában a kommunizmus alatt? Mi volt az, hogy besúgó, és mi köze volt a díszmagyarhoz meg "ehhez a nyomorúságos román időhöz"? Mi volt az, hogy Marosvásárhely? Mi volt az, hogy vendégbarátság? Miféle morál tette természetessé, hogy egy család öt és fél évre befogadjon egy vadidegent? És így tovább. Az egy más világ lesz. Akkor a Károly... csak egy lesz azok közül a novellák közül, amik egy könnycseppel jobbak a tökéletesnél. (...) Az irodalmat rendszerint elrontja, ha az irodalomról szól. A Károly avagy az irodalom története a ritka kivételek egyike. Az alcím nem kevesebbet ígér, mint hogy ebből a novellából - mintegy mellékesen - megtudhatjuk az irodalom értelmét. És megtudjuk. A legutolsó mondatnál nem lehetne tisztábban, fehér-feketébben kimondani, minek is ír az író: "Mit segíthetek? - kérdeztem, de Károlynak elfogytak a kettesei, a nővér sem akart több pénzt adni egy bolondnak, és már csak annyit hallottam, hogy: kérlek, írjál..." Igen, ezért ír az író: mert tartozik ennyivel egy bolondnak. Kemény István