|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Bacsó Béla - Kép - fenomén - valóság
Válogatásunk folytatja azt a nagy sikerű témát, amely az egykori Athenaeumban Kép - képiség címmel jelent meg, s amely a jelenkori humántudományban egyik legsokoldalúbban tárgyalt kérdés. A kötetben található írások a címként megadott hármas, jóllehet teljességgel el nem különíthető problémának egy sajátos metszetét adják. Ezt a problémaegyüttest másként megjelenítésnek vagy reprezentációnak is nevezhetnénk, ez ugyanis az a titkos összekötőkapocs, amely a fenomenológiai, a művészettörténeti, az esztétikai, az irodalomelméleti írásokat kötetbe rendezhetővé teszi.
Umberto Eco - A rútság története
Szépség történetének folytatása ez a könyv. Szépség és rútság nyilvánvalóan egymást feltételező fogalmak. A rútságot többnyire a szépség ellentéteként fogjuk fel, s ezért úgy érezzük, hogy az utóbbi meghatározása révén már az előbbiről is tudjuk, micsoda. Ám a rút különféle megnyilvánulásai a századok során sokkal gazdagabbak és váratlanabbak, semmint általában gondolnánk.
E könyv irodalmi szemelvényei és rendkívüli illusztrációi meglepő úton kalauzolnak végig közel háromezer év lidércnyomásai, félelmei és szerelmei között.
Michel Foucault - A tudás archeológiája
"Megértem azoknak a rossz közérzetét, akik nem képesek elviselni, hogy ezt kell hallaniuk: 'A beszéd nem az élet: ideje nem a ti időtök; nem fogtok benne kiengesztelődni a halállal; könnyen lehet, hogy megöltétek Istent mindazoknak súlyával, amit mondtatok, de ne gondoljátok, hogy mindazzal, amit mondtok, létrehozhattok egy embert, aki nála tovább él.' A tudás archeológiája Foucault filozófiai főműve."
Niklas Luhmann - Látom azt, amit te nem látsz
A válogatásba felvett tanulmányok három fő témakörre összpontosulnak, így az ismeretelméletre, az etikára, valamint a vallásra. A kötetben mintegy utószóként Robert Spaemann előadása olvasható, melyet 1989-ben mondott, amikor Luhmann a Hegel-díjat átvette: a méltatás kifejezetten filozófiai kontextusba helyezte a luhmanni elméletet. "Még a hivatásos filozófusok között sincs mindenki abban a helyzetben, hogy felvegye a versenyt Luhmann reflexióinak engesztelhetetlenségével, fogalmi eszköztárának precíziójával és mélységével. Ugyanez talán még fokozottabban vonatkozik a tematika egyetemlegességére és az absztrakció fokára. Luhmann munkái a szaktudományon túlmenően nem itatódnak át azzal az életvilágbeli értelemben vett bölcsességgel, amelyet aztán a professzionális filozófusok szoktak ?fogalmi szintre hozni?. Luhmann ugyanis magát hozta - nem filozófiai - fogalmi szintre. Luhmann sokkal inkább arra törekszik, hogy a filozófiai fogalomalkotásnak teljesítőképesebb alternatíváját fejlessze
Arisztotelész - Az égbolt
Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.
A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.
Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.
Alain Finkielkraut - A gondolkodás veresége
"A barbárság végül hatalmába kerítette a kultúrát. E hangzatos kijelentés árnyékában egyidejűleg nő az intolerancia és az infantilizmus. Ha nem a kulturális identitás börtönzi be az egyént a maga hovatartozásába, az árulás bűntettében marasztalva el azokat, akik élnek a kétség, az irónia, a ráció jogával, és elszakadnak a kollektív anyaméhtől, akkor a szabadidőipar, a technika korának vívmánya süllyeszti a csillogó csecsebecse szintjére a szellem alkotásait. (Ahogy Amerikában mondják: entertainment lesz mindenből.) És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikusok és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának."
Friedrich Nietzsche - Bálványok alkonya
Nietzsche egyik utolsó munkája, melyben a filozófus nem sokkal elméje elborulása előtt összefoglalta tanítását. A kötetet a fordító rövid tanulmánya kíséri és jegyzetapparátus segíti az olvasót.
Karl Jaspers - Filozófiai önéletrajz
Karl Jaspers (1883-1969) a német egzisztencialista filozófia egyik fő képviselője. Önéletrajzában az orvoslástól a filozófiához vezető útjának motivációit, indítékait tárja fel, szigorúan arra korlátozva beszámolóját, amit írásai szempontjából jelentősnek tartott, és csak azokról szól részletesebben, akik gondolkodásukkal közvetlenül hatottak munkájára. Műveinek két legfőbb törekvését a határhelyzetek megélésében és az emberek közötti kommunikációban jelölve meg, így összegez: A világ nem magától halad megváltozhatatlan útján, amelyet a természeti törvényekhez hasonló törvények határoznak meg, nem olyan sorsfolyamat ez, amelyet bármiféle gondolkodással megközelíthetnénk, amit eleve meghatároztak, vagy amibe idegen döntések segítségével be lehetne avatkozni hanem ami megvalósul, az minden egyes embertől függ, olyan módon, hogy azt ő összességében nem tudja kiszámítani.
Bacsó Béla - Gábor György - Gyenge Zoltán - Heller Ágnes - A szépség akarata
Azt mondják, szöveg nincs olvasója nélkül, kép nincs szemlélője nélkül. Szövegek képeket indukálnak, és viszont, képek szövegeket. Ez utóbbit képviseli a Képfilozófiák sorozat, melyben jelen esetben filozófusok tekintetéből tanulhatja az olvasó, hogy kép és gondolat hogyan és hányféleképpen fonódhat egymásba. Egy különös kiállítóterembe lépünk, ahol együtt látható Raffaello A lovag álma, Carracci Herkules válaszúton, Blake Jákob lajtorjája, Henri Rousseau Az álom, Rembrandt Ábrahám áldozata, Caravaggio Izsák feláldozása Poussin A jeruzsálemi templom lerombolása és Lenbach Titus diadalkapuja Rómában című festménye.
Ezen a kiállításon négy filozófus látogató vezet végig, hogy feltáruljanak előttünk a homályos és rejtett jelentések, a mitológiai és biblikus hagyományok, a történelem és az üdvtörténet, vagy maga az álomvilág.
Minthogy filozófusok, nem a képekről beszélnek, hanem a képeket beszéltetik. És e beszédek olvasói számára nem csak a képek egyszerű ikonográfiája nyílhat fel, hanem a mögöttes tradíciók racionalitáson túli abszurditása és a történelem ábrázolhatósága.
A kötet négy tanulmánya – Bacsó Béla „Herkules válaszúton” (Akarat és döntés), Gábor György Az akarat kiábrázolása, a történelem megképesítése, Gyenge Zoltán A szenvedély akarata – Caravaggio Izsákja. Képfilozófiai kísérlet, és Heller Ágnes Akaratnélküli álom-akaratformáló álom – kép és filozófia kapcsolatait vizsgálja.
Georg Wilhelm Friedrich Hegel - Friedrich Wilhelm Joseph Schelling - Hit és tudás
"A művészet vagy tudomány bármely területén műveljék is, a kritika megkövetel valamilyen mértéket, amely egyformán független az ítélőtől és a megítélt dologtól, s ez a mérték nem az egyedi jelenségből, nem is a szubjektum különösségéből, hanem a dolog örökkévaló és nem változó ősképéből származik. Ahogyan a műkritika sem teremti vagy kitalálja, hanem egyszerűen előfeltételezi a szépművészet eszméjét, a filozófiai kritikában éppígy föltétel vagy előföltevés a filozófia eszméje; enélkül az ugyanis mindörökké csak szubjektivitást szegezhetne szembe szubjektivitással, ám az abszolútumot sohasem állítaná szembe a feltételtől függővel."
Heller Ágnes - A szégyen hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Max Scheler - Az ember helye a kozmoszban
A történelem során sohasem vált még az ember olyan problematikussá a maga számára, mint manapság. Ezért fogtam bele, hogy a legszélesebb alapokon megkíséreljem egy filozófiai antropológia kidolgozását. A következőkben csak néhány olyan pontot szeretnék megtárgyalni, amelyek az ember lényegét a növényekhez és az állatokhoz való viszonyában, tovább az ember metafizikailag különleges helyzetét illetik, és az általam elért eredményeknek csak kis részére fogok utalni.
Ernst Bloch - Az utópia szelleme
Nehéz kifürkészni, hogyan is fest belülről ezeknek a korsóknak a sötét, tágas hasa. Alighanem jó volna rájönni erre. A makacs, kíváncsi gyermeki kérdés újra fölötlik. [...] Minden, amit valaha szeretettel és szükségképp alkottak meg, a maga saját éltét éli, idegen, új területre tör be, és velünk tér vissza, megformáltan - amilyenek mi elevenen nem lehettünk -, földíszítve valamifajta még ha csak alig is látható jellel, önmagunk pecsétjével. Hogy hosszú, napsütötte folyóson járunk, amelynek végén ajtó, és azon belátni, itt is azt érezni - mint a műalkotásnál. Ez nem az, a régi korsóban nincs semmi önmagában vett művészi, de legalább így kellene kinéznie minden műalkotásnak, hogy műalkotás legyen.
Arnold Gehlen - Kor-képek 1907-1914
Arnold Gehlen (1904-1976) filozófus, szociológus, a 20. századi polgári gondolkodók egyik legjelentősebb képviselője volt. Filozófiai antropológiai főművét, Az embert már korábban megismerhették a magyar olvasók.
Kor-képek című művészetszociológiai kötete a modern művészeti törekvések összefoglalása. Gehlen a festészet alkotásait egyszerre tekinti művészeti produktumnak és a társadalmi mozgás tükröződésének. A nonfiguratív festészet szükségszerűségét és létjogosultságát kutatva - az emberben leírtakhoz hasonlóan - a hangsúlyt ebben a művében is az emberi aktivitásra, illetve az ösztönösség és a tudatos ellenőrzés kölcsönhatására helyezi. Ilyen szempontok szerint elemzi Klee, Mondrian és Kandinszkij festményeit, illetve a modern művészet peremhelyzetét a tudományos-technikai forradalom korában. Elméletének alátámasztásául felhasználja a különféle szaktudományokat: a pszichológiát, a társadalomtörténetet, a filozófiát, a művészettörténetet. Törekvése, hogy mindezek szintézisével igazolja: a 20. század művészetének szükségszerűen el kellett jutnia a nonfiguratív ábrázolási módhoz.
Friedrich Nietzsche - Platón és elődei
,,Manapság hiányzik az, ami féken tarthatna minden parciális erőt: így aztán minden ellenségesen viseltetik minden mással szemben, és kölcsönös megsemmisítő hadjáratot folytat egymás ellen minden nemes erő . Mindez megmutatható a filozófián: _rombol_, mivel nem tartja féken semmi. A filozófus _közveszélyes_ lénnyé lett. Megsemmisíti a boldogságot, az erényt,a kultúrát, végül pedig saját magát. - Pedig a féken tartó _erők szövetségének_ kellene lennie, _a kultúra orvosának_."
,,Platón és elődei": a jelen kötethez a szerzőtől, Friedrich Nietzschétől vettük a címet, a Platón életéről, műveiről szóló - és szélesebb értelemben a görög filozófia kezdeteivel foglalkozó - egyetemi előadásai bevezetőjéből. Mint az a tartalomjegyzékből kitűnhet, kötetünk Nietzsche számos könyvterve egyikének, a Platónról és a Platón előtti (preszókratikus) filozófusokról tervezett munkájának kész és félkész szövegeit, fragmantumait, egyetemi előadásszövegeit adja közre.
David Hume - Beszélgetések a természetes vallásról
A világ, magasabb mércével mérve, nagyon is fogyatékos és tökéletlen, ezért csakis egy gyermekisten első, kezdetleges próbálkozása lehet. Hume vallásfilozófiai fő művét nem csak a szerző rejtegette fiókjában - halála után barátai sem merték kiadni. 255 év múltán most magyarul is olvasható az újkori filozófia egyik kulcsszövege.
Sutyák Tibor - Michel Foucault gondolkodása
A világért sem árulta volna el, hogy mire gondol. Mintha valamiféle nyomasztó titkot lepleznének a szavak, Foucault szövegei mindig megtartanak maguknak valamit. Például azt ígéri, most az őrületről ír, elmondja, hogy mi ez a különös jelenség, ám végül is erről, néhány rejtvényes utalástól eltekintve, jószerivel nem hangzik el semmi. Helyette műelemzések, gazdaság- és településtörténeti részletek, intézményi szabályozások sokasága gyülemlik fel. Vagy éppen a börtön ügye kerül elő, és miközben a lapokat valósággal átüti a kritikai furor, árva szó sem illeti az aktuális állapotokat, a börtönviszonyok és az egyéni méltóság vagy szabadság feszült kapcsolatát, a lehetséges tennivalók körét.
Tőkei Ferenc - Sinológiai műhely
A kínai filozófia ókori nagyjait, a kínai irodalom kiemelkedő műveit, a középkori kínai esztétika fő irányzatait elsősorban a sinológus, esztéta és társadalomfilozófus Tőkei Ferenc (1930-2000) fordításai és tanulmányai révén ismerte meg a magyar közönség. Ő volt az, aki a hazai művelődés körét kitágítva mintegy beemelte a kínai konfucianizmust, a taoizmust, a motizmust, és feltárta ezek belső összefüggéseit a kínai társadalom történeti fejlődésének sajátosságaival. Az életműsorozat olvasója most a kiváló tudós kalauzolásával fedezheti fel a kínai kultúra örökbecsű értékeit, amelyek nélkül nem lehet teljes a modern ember világképe.
John Sallis - A kő
Az öt előadást tartalmazó könyvben a látszó igazság kérdéseit vizsgálja a szerző a műalkotásokból kiindulva, mert a műalkotás ad helyet az igazságnak, biztosítja a helyet, ahol az igazság megjelenhet, feltűnhet. A kövekből létrehozott struktúrák, az építészet és a művészet viszonyát kutatja A toronytól a katedrálisig című előadás. Heidegger görögországi utazásait és gondolatait ismerteti és értelmezi A Föld temploma című tanulmány, mely kiemeli, hogy a német filozófus egy szövegét kőbe véste, hogy így szólaltassa meg az anyagot. A kötet utolsó írásában egy Shakespeare színmű elemzését olvashatjuk.
Cseke Ákos - A középkor és az esztétika
A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából. Cseke Ákos, Talentum-díjas filozófus a párizsi Sorbonne Egyetemen doktorált középkori filozófiából és esztétikából. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Esztétika tanszékén tanít.
