Valahonnan ​Európából

Marx József - Szabó ​István - Filmek és sorsok
Szabó ​István rendezői névjegye 1960-ban 1 Koncert című vizsgafilmje volt. Azonnal feltűnést keltett. Egy olyan korszakban, amikor Magyarországon a rendezőktől elvitatták az írókkal, képzőművészekkel és zenészekkel egyívású művész rangját. Még az olyan jelentős rendezőktől is, mint Szőts István, Radványi Géza vagy Bán Frigyes, Gertler Viktor, Fábri Zoltán és Máriássy Félix. Ők csak "mesteremberek" voltak, akiket egy hatalom mézesmadzaggal vagy szigorral saját céljai érdekében használt fel. A filmesek azonban már ekkor is ravasz emberek voltak: hiába íratták le a cenzorok ötvenszer-százszor, hogy mi hangozzék el a filmben, a képekre, a színész arcára és az őt körülvevő környezetre nem tudták ráerőszakolni egyébként önmaguk előtt sem mindig világos elvárásaikat. Már amikor Szabó István gimnazista volt, ami pedig az 50-es évek első felére esett, a magyar film több lett, mint lehetőség. Fábri Zoltán Körhintája, benne Törőcsik Mari és Soós Imre tiszta arca, magasan fölébe emelkedett a történetnek, amelynek egyébként a szövetkezetesítést kellett volna propagálnia. Amikor Szabó István pályát választott, elmúlt egy felfedezők kora: tudta már, hogy mi a film, arról azonban fogalma sem volt, hogy miként készül. Ez szerénységre ösztönözte, és Mestere, Máriássy Félix iránti tiszteletre. Holott túlcsorduló öntudata is lehetett volna: akit 1956-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felvettek, fejjel magasabbnak érezhette magát korosztálya átlagánál. Nem, a híres Máriássy-osztály nem a látszatok híve volt, hanem a munkáé. Továbbá rájöttek arra, hogy a zárt szakmába együtt könnyebben tudnak bekerülni, mint egyenkint. Felismerésüknek 1960-ban szervezeti kereteket is teremtettek: ez volt a Balázs Béla Stúdió, amely ugyan a kulturális politikai játszma egyik alapja volt, de többre vitte, mint létrehozói gondolták. Felemelkedését olyan művek is elősegíteték, mint Szabó István itt készített két filmje, a Variációk egy témára és a Te. A tehetség utat tört, és Szabó István - nemzedékéből elsőként - játékfilmet rendezhetett. 1966. február 11-én, a rendező huszonhetedik születtsnapja előtt néhány nappal, a közönség elé került egy figyelemre méltó film, az Álmodozások kora, amelyet például Locarnóban is jól fogadtak. Elindult egy pálya... ...Ó, ha ilyen egyszerű lett volna! Ha figyelmen kívül lehetne hagyni, hogy Szabó István az "apátlan nemzedék" tagja, ha nem kellene foglalkozni azzal, amit a kritikusok olykor mint Szabó István "magánmitológiáját" boncolgatták, ha nem tudnánk, hogy Szabó István már első filmjéig több rendszerváltást élt át, ha első filmjeinek újdonsága nem éppen a magyar filmben szokatlan személyesség lenne, nos akkor tényleg problémátlannak lehetne látni a pályakezdést és magát a több mint négy évtizedet átívelő és korántsem lezárt pályát. Akkor elég lett volna, ha feljegyzem mindazt, amit Szabó Istvánról a személyes munkakapcsolat révén tudok, és fölkérem az Olvasót, elemezzük együtt a filmeket, hiszen azok nemcsak a magyar, hanem a világ filmtörténetének is kihagyhatatlan alkotásai. Aztán rájönnénk, hogy elemzésünk száraz és féloldalas lett, mert - adatok hiányában - nem fordítottunk figyelmet az alkotói karakter és a körülmények gondos mérlegelésére. Hiába, neki kell veselkedni a kor és benne a Szabó Istvánra ható "filmszakmai ártalmak" föltárásának. Látnivaló ugyanis, hogy Szabó István egyszerre van bent a bennünket is körülvevő világban, és kint, egy olyan virtuális valóságban, amelyet a filmszalag rögzít, és a mozik sötétjében elevenedik meg. Választ kell keresni még egy olyan egyszerűnek látszó kérdésre is, hogy Szabó István miért csinál filmet. Az alapos kutatás végén magam is meglepődtem, hogy mennyire közhelyes az a kép, amely az "Oscar-díjas" Szabó Istvánról alakult ki, és mennyire eleven és összetett az a személyiség, amely egyik legjelentősebb kortársunkról talán a könyv lapjain is megszületett. 2002. március Marx József Marx József, kritikus és esztéta. 1971 és 1990 között a Budapest Stúdió dramaturgja, az Objektív Stúdió vezetője, a Magyar Filmintézet igazgatója volt. A Vince Kiadó jelentette meg 2000-ben Jancsó Miklós két és több élete című életrajzi esszéjét.

Muhi Klára - Perlaki Tamás - Werner ​Herzog
A ​gyakran a német filmművészet romantikus látnokának nevezett Werner Herzog a kalandor, csavargó és fenegyerek rendező jelképes figurája lett. A róla készült dokumentumfilmek - melyek közül a leghíresebb a Les Blank-féle Burden of Dreams ("Az álmok terhe", 1982) - egyaránt megszállott, félőrült művésznek ábrázolják, aki képes kockára tenni az életét egy filmért. Főszereplői, a lázadó álmodozók és eretnekek, fanatikusok és mániákusok mind a független rendező alakmásolatai, aki minden nehézség ellenére megpróbálja valóra váltani elképzeléseit. Minden filmje a másságot kutatja és engedi érvényesülni; a legtöbb egzotikus tájakon játszódik, például a dél-amerikai dzsungelben, mint az Aguirre, Isten haragja (1972) vagy Afrikában, mint a Cobra Verde (1987). Még szűkebb pátriája, Bajorország is mint a modern kor előtti, távoli vidék jelenik meg (Üvegszív, 1976). Az, hogy filmjei felölelik az egzotikus és primitív tradíciókat, egyben azt is jelenti, hogy radikális, gyakran apokaliptikus kritikát gyakorolnak a nyugati civilizáció és a benne uralkodó racionalitás felett.

Muhi Klára - Perlaki Tamás - Wim ​Wenders
Wim ​Wenders (eredeti nevén: Ernst Wilhelm Wenders) (Düsseldorf 1945. augusztus 14. –) német filmrendező, forgatókönyvíró, a nyugatnémet újhullám második generációjának tagja.

Norbert Stresau - Audrey ​Hepburn filmjei, élete
Audrey ​Hepburnt már első hollywoodi filmje, a Római vakáció mozibálvánnyá tette. A törékeny szépségű belga színésznő új típust indított útjára az ötvenes és hatvanas évek filmtörténetében: az ártatlan Hamupipőkét, aki őzikeszemével, karcsúságával és eleganciájával felülemelkedik minden földi durvaságon, bűnöző szenvedélyen, és jóra inti a gyarló emberiséget. Norbert Stresau érdekes könyve ennek az eszményképnek, szakmai tolvajnyelven: image-nek a vizsgálatára vállalkozik. Kimutatja: a légies finomságnak valódi arisztokrata származás az alapja; a karcsúságnak a háborús idők koplalása; az ideáltípusnak magának pedig a hollywoodi filmgyártók üzleti számítása. A szerző jó kalauznak bizonyul: nemcsak a filmsztár életének és karrierjének izgalmas fordulatait követi nyomon, hanem felidézi a híres filmek (a Római vakáció, a Háború és béke, az Álom luxuskivitelben, a My Fair Lady) meséit is. Az olvasó egyszerre ismerkedhet meg a feledhetetlenül kedves Audrey emberi és színészi küzdelmeivel, filmjeinek korabeli visszhangjával, a sajtó és a közönség "kritikájával". A kötetet a széles olvasóközönségen túl a szakemberek is haszonnal forgathatják pontos adatai és magyar vonatkozású kiegészítései miatt.

Nemes Károly - Alfred ​Hitchcock
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karcsai Kulcsár István - Szabó ​István
Szabó ​István (teljes neve Szabó István Tamás) (Budapest, 1938. február 18.) Oscar-díjas és Kossuth-díjas magyar filmrendező, kiváló művész. A magyar filmművészet európai hatású és rangú alkotója. Mephisto című filmje a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert.

Vermes Judit - Korda ​Sándor, a filmmogul
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nemes Károly - Jean-Luc ​Godard
Godard ​azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a hatvanas évek nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái. Egy régi anekdota szerint az egyik cannes-i filmfesztiválon egy hosszas vita végén Henri-Georges Clouzot a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól: – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?! – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. wikipedia

François Truffaut - Önvallomások ​a filmről
"Lehet, ​hogy jók a filmjeim, lehet, hogy rosszak, de én csakis ezeket a filmeket akartam megcsinálni. Olyan színészekkel, akiket én szemeltem ki, akiket szerettem" - olvashatjuk François Truffaut (1932-1984) egyik kritikusának írt levelében. Truffaut filmjei talán valóban nemcsak a "francia új hullám", de a filmművészet legszemélyesebb alkotásai, igazi szerzői filmek, melyeket "kamera-töltőtollal" írt. A "Négyszáz csapás", a "Jules és Jim", a "Bársonyos bőr", a "Fahrenheit 451", az Amerikai éjszaka", "Az utolsó metró" rendezőjének őszinte, személyes vallomásait olvashatjuk önmagáról, a filmművészetről, filmjeinek keletkezéséről-forgatásáról az Anne Gillain gondozta kötetben, melyet több mint háromszáz interjúból formált különös életrajzzá, izgalmas olvasmánnyá a szerkesztőnő.

Györffy Miklós - Ingmar ​Bergman
"Feneketlen ​szakadék választ el a magyarázóimtól. A motívumoknak ezt a keresését és az elemzésnek ezt a módját az irodalomtól örököltük, az irodalmi kritikától, ahol az őrületig hajszolták. Belehelyezik a művet valamilyen kontextusba, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, s végül a rejtvényt sikerült olyan pompásan megfejteniök, hogy a szerzőnek nem is lehet semmi hozzáfűzni valója..." Bergman sokat nyilatkozik. Nyilatkozataiban előszeretettel hangoztat hasonló kijelentéseket. Nem egyszerűen arról van szó, hogy elzárkózik művei értelmezése elől, mint a legtöbben, hanem sokszor cáfolja, belemagyarázásának minősíti a kritikusok állításait. Lehet póz is ez az antiintellektuális magatartás, egy ízig-vérig intellektuális művész érthető önvédelmi póza, nemcsak a kritikusokkal, hanem önmagával szemben is...

Walter Murch - Egyetlen ​szempillantás alatt
Szerzőifilmes ​Könyvtár 1. kötet Ez a kötet egy rendkívüli utazás a film vágásának roppant bonyolult, de annál izgalmasabb világába.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Jiří Menzel - Szabó G. László - Trabanttal ​a Hiltonig
Minden ​moziba járó ember hordoz a szívében egy Jiří Menzelt. Van, aki többet is. És ő a szerencsésebb, mert látta a "Szigorúan ellenőrzött vonatok"-at, a "Hóvirágünnep"-et, a "Sörgyári capricció"-t vagy "Az én kisfalum"-at. Esetleg úgy emlékszik rá, mint O'Casey nőtlen urára a prágai Činoherní klub legendás előadásából. Vagy olvasta szellemes írásait a "Hát, nem tudom..." című szösszenetgyűjteményben És az is lehet, hogy vele tartott Gyarmathy Lívia "Koportos"-ában, Böszörményi Géza "Szívzűr"-jében, Maár Gyula "Felhőjáték"-ában vagy Szabó István "Rokonok"-jában.

François Truffaut - Hitchcock
A ​film több, mint az élet. A mozi száz éves történetének talán legérdekesebb könyvéből kiderül, miért lehet ez így. A fiatal Francois Truffaut beszélget Hollywoodban az idős Alfred Hitchcockkal. Titkokat hallunk a filmcsinálás technikájáról... hogy mitől válhat maradandóvá egy szórakoztató-ipari termék. Nem egyszerű interjúsorozatot olvasunk, hanem vallomásfüzért életről és filmről. Mester és tanítvány? Mára mindkét rendező klasszikus - amikor beszélgettek, a filmkészítés robotos szakemberei. Műhelytitkok és anekdoták - és a teljes Hitchcock-pályakép áttekintése. Nagy színészek (Cary Grant, Ingrid Bergman, James Stewart) és nagy filmek (Londoni randevú, Forgószél, A gyanú árnyékában, Idegenek a vonaton, Psycho, Madarak...). A Hitchcock-életmű a kegyetlenség és irónia, feszültség és rettegés univerzuma - humorban pácolva. Miért rémületes egy üres lépcsőház és miért rémületes egy pohár tej... Filmesztétika izgalmas, humoros, dramatikus tálalásban. Vallomás a rettegés és a mese jogáról, a félelmet elűző ijesztés ősi sámánmesterségéről. Nemcsak Hitchcock és Truffaut munkásságát ismerjük meg a könyvből, de varázsos személyiségüket is. Az olvasó belép a párbeszédbe, sőt ellentmondhat, ha akar. Mert e két mester szereti az ellentmondást, csak a képzelethiányt nem szereti. Szelídek és kérlelhetetlenül szigorúak: a filmmunka megszállottjai, az élet vászonra-tolvajlói. Se nagyképűség, se lila köd, csak a játékos értelem szabad és éles fényei. Kettős portré. Szellemi párbaj a képzelet vágóasztalánál.

Ray Carney - John ​Cassavetes filmjei
John ​Cassavetes amerikai filmrendező, a New York-i filmiskola vezéralakja, sok szakmabéli és filmbarát kedvence, aki élete során távol tartotta magát mind az avantgárdtól, mind Hollywoodtól. Ray Carney, a Bostoni Egyetem professzora Cassavetes hat, talán legnépszerűbb filmjét - New York árnyai, Arcok, Minnie és Moskowitz, Egy hatás alatt álló nő, Egy kínai bukméker meggyilkolása, Szeretetáradat - elemzi tekintélyromboló módon, többféle szempontot érvényesítő megállapításaival sok esetben a filmtörténet és filmesztétika általánosan elfogadott ítéleteivel szembeszállva. Közben azt is megtudhatjuk, hogy a rendező miképpen írta forgatókönyveit, hogyan bánt a színészekkel, hogyan zajlott a forgatás és a munka a vágószobában. Különös filmrendező - különös megközelítésben. A kötetet fotók illusztrálják, amelyeket a Cassavetes-filmek forgatásain készítettek.

Nemes Károly - Mitta ​/ Panfilov / Tarkovszkij
Alekszandr ​Mitta rendező, forgatókönyvíró Gleb Anatoljevics Panfilov (oroszul Глеб Анатольевич Панфилов; Magnyitogorszk, 1934. május 21. –) orosz filmrendező, forgatókönyvíró. Nevét az orosz filmművészet legnagyobbjai között emlegetik, munkáit számos nemzetközi filmfesztiválon ismerték el. Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij (Андрей Арсеньевич Тарковский), (Zavrazsje falu, Kosztromai terület, Szovjetunió, 1932. április 4. – Párizs, 1986. december 29.) orosz (szovjet) filmrendező, forgatókönyvíró; a modern filmművészet korszakos, stílusteremtő alakja.

Zay László - Huszárik ​Zoltán
Nekem ​festõnek kellene lennem. Én nagyon jól érzem a színek közötti hangulati különbségeket." Mintha Huszárik Zoltán valamelyik nyilatkozatából való volna ez a két mondat. Illik õrá, igaz. S csakugyan az õ ajkán hangzik el, mégsem a saját szava, még csak nem is egyik filmjében hallani. Ezt Ablakos mondja a Budapesti mesék-ben, Szabó István filmjében. Ablakos alakítója azonban Huszárik Zoltán, s amit elmond, akár õszinte vallomásának is vehetnénk.

Szentgyörgyi Rita - Redford
Robert ​Redford amerikai színész-rendező rövid életrajza a 80-as évek közepéig. CHARLES ROBERT REDFORD Születési adatok: Kalifornia, Santa Monica, 1937 08 18. Lakhely: Utah állam, Sundance város Foglalkozás: színész, rendező, producer Iskolai végzettség: 2 év Colorado Egyetem, 1 év Pratt Intézet, fél év Drámaművészeti Főiskola Családi állapota: elvált Különös ismertetőjele: Robert Redfordnak hívják Óriások örökébe léphet, mint Gary Cooper, Cary Grant, Spencer Tracy. Egyikükre sem hasonlít, mégis olyan, mint ők, egyedülálló, zavarba ejtő, tökéletes egyéniség - mondta róla Sydney Pollack filmrendező.

Gilles Durieux - Belmondo
Az ​értelmiségi művészcsaládból származó Belmondo nevéhez mára már több mint nyolcvan film és megszámlálhatatlan sikeres színházi szerep fűződik, noha színészi pályája egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Bár a háború borzalmait is átélte, a franciák kedvenc színészének mégis csodálatos és boldog gyermekkora volt. A fékezhetetlen energiájú, örök optimista rosszcsontot soha nem érdekelte igazán az iskola. Unta az órákat és a lecke helyett folyton csak újabb és újabb csínytevéseken járt az esze. Sokkal jobban szeretett a barátaival bandázni, verekedni, rali versenyeket rendezni, mint betartani a szigorú iskolai szabályokat és számára értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Rajongva szeretett szobrász édesapjával rendszeresen járt a Louvre-ba, édesanyja pedig a cirkusz világával ismertette meg, ami egy életre elvarázsolta. Eleinte bohóc akart lenni, később elkezdett a sportok iránt érdeklődni, és rátalált a nagy szerelemre, az ökölvívásra. Egy komolyabb betegség miatt azonban le kellett tennie a bokszkarrierről. Szülei révén megismerte a kor nagy művészeit, állandó látogatója volt a színházaknak és moziknak. Az, hogy végül színésznek állt, részben a művészetek iránti általános rajongásának, részben pedig egy meghatározó színházi élménynek köszönhető… Gilles Durieux könyvéből kiderül az is, hogy milyen nehézségekkel küzdött meg a főiskolai felvételin, illetve az ott eltöltött évek alatt az a zseniális Bébel, aki a későbbiekben játszott bérgyilkost, gengsztert, kasszafúrót, kosztümös zsiványt és magányos zsarut egyaránt, aki mindig kaszkadőr nélkül hajtotta végre a legveszélyesebb attrakciókat is, és akinek a belapított orr és a bőrdzseki mára már a védjegyévé vált. Izgalmas és vicces sztorikat olvashatunk a forgatásokon történt kalandokról, de bepillantást nyerhetünk a sztár magánéletébe is. Tanúi lehetünk szerelmeknek és szakításoknak, örökké tartó barátságoknak és az elmaradhatatlan szakmai összecsapásoknak is.

Ismeretlen szerző - Wim ​Wenders
Wim ​Wenders (1945) német filmrendező a kortárs filmművészet egyik legismertebb és legkedveltebb alakja. Filmjei - A dolgok állása; Párizs, Texas; Berlin felett az ég; A világ végéig; Lisszaboni történet; Az erőszak vége - a legutóbbi években figyelemre méltó szereplői a leghíresebb filmfesztiváloknak és a világ moziműsorainak. Kevésbé ismert azonban, hogy Wenders, aki Fassbinderrel és Herzoggal együtt indult, kezdettől rendszeresen írt kritikákat, reflexiókat, tanulmányokat a filmről és a rockzenéről. Írásaiban mindenekelőtt a képek logikáját és a filmnyelvi elbeszélés új lehetőségeit keresi, de érdeklik az új, elektronikus technikák éppúgy, mint a film, az európai film sorsa változó, naponta új arcát mutató vizuális környezetünkben.