Sopronkőhidai ​napló 1944-1945

Boldizsár Iván - Don ​- Buda - Párizs
"Ez ​a könyv nem önéletrajzi regény, és nem is emlékirat. Nem azt írtam meg benne, amire ma emlékszem, és nem hallgattam el azt, amire ma nem szívesen emlékszem vissza. Nem az van benne, amit ma tartok érdekesnek, hanem az, ami 1942 és 1947 között vezette a tollamat. Nem mai tudatomon megszűrve írok a háborúról, az ostromról, a felszabadulásról és a Trianont megismétlő Luxembourg-palotai békéről, hanem akkori tudatom termékeit bocsátom az olvasó elé."

Szlankó Bálint - Maximum ​nulla áldozattal
Ez ​a könyv első ízben derít fényt arra, milyen mélyen belesüllyedt a Magyar Honvédség az afganisztáni háborúba. Testközelből számol be egy harctámogató csoportról, ami súlyosabb harcokban vett részt, mint bármelyik magyar katonai alakulat a második világháború óta. A szerző saját tapasztalatain, több tucat interjún és pontosan rekonstruált történeteken keresztül mutatja be a katonák és a háború mindennapjait, a magyar szerepvállalás történetét 2004-től napjainkig. Itt olvashatunk először arról, hogy mit is csinálnak a magyar különleges alakulatok Kelet-Afganisztán több ezer méter magas hegyei között. A valóság sokkal durvább annál, mint amit elképzeltünk.

Robert Capa - Kissé ​elmosódva
„A ​valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami köze az igazsághoz is.” Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei – pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Vérbeli mesemondó volt, szellemes társalgó, csak úgy ontotta a remek sztorikat. Imádták őt a nők, hírességek vették körül, mint például nagy szerelme, Ingrid Bergman, vagy a barátai Steinbeck, Hemingway, John Huston, Billy Wilder és Picasso. A Kissé elmosódva című, stílusában itt-ott Rejtő Jenő-i ízeket felvonultató háborús memoárt a szerző több mint száz, fekete-fehér fotója illusztrálja. Robert Capa (1913-1954) magyar származású fotóriporter és haditudósító 1936-ban a spanyol polgárháborúban készített, A milicista halála című fotójával vált világhírűvé. 1941 és 1945 között az amerikai hadseregben volt haditudósító, az olasz- és németországi hadszíntereken, a szicíliai és normandiai partraszállásról készült híres felvételei a Life-ban és a Collier’sben jelentek meg. 1947-ben többekkel megalakította a ma is működő Magnum fotóügynökséget, melynek haláláig elnöke volt. Utolsó riportját az indokínai harcokról készítette. A vietnami Thai Binhben aknára lépve vesztette életét. Tekintélyes hagyatékából (felvételeinek száma 70 ezer körül mozog, s egyre újabbak kerülnek elő) 88 fotó ma a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum tulajdonában van.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Anthony Swofford - Bőrnyakúak
A ​hivatalos propaganda szerint az Öböl-háború csupán egy apró sebészi beavatkozás volt, kevés amerikai emberáldozattal. Anthony Swofford azonban ott harcolt, és máshogyan emlékszik. Amerikában azt mondják a fiataloknak, hogy katonának lenni dicsőség és az egyik leglelkesítöbb dolog a világon. De egy homokbunkerba beásva az embernek kétségei támadnak.

Zlata Filipović - Zlata ​naplója
Az ​utóbbi hónapok legnagyobb könyv-világszenzációját tartja kezében most az olvasó: egy tizenhárom éves szarajevói kislány naplóját, amelyből a szemtanú hitelességével végigkísérhető az ott dúló háború, annek kitörésétől egészen napjainkig. Érdekes és felkavaró könyv, az "Anna Frank naplója" méltó és örökérvényű társa. Néhány rövidített részlet belőle: 1991. szeptember 29. vasárnap Tegnap Ivana születésnapját ünnepeltük. Szuper buli volt. Teleettük magunkat kiflivel, szendviccsel, és ami a legfontosabb: tortával. Ivana fiúkat is meghívott. Táncversenyt rendeztünk, és én győztem. Jutalmul egy ékszeres dobozt kaptam. 1992. április 4. szombat Ma van a muzulmánok nagy ünnepe, a Bajram. Az utcán alig van ember. Biztosan az ágyúktól félnek, pedig nem is volt semmiféle támadás. Úgy látszik, Anyunak volt igaza, és csak rémhír az egész. 1992. április 18. szombat Lőnek, mindenfelé gránátok hullanak. Anyu állandóan sír. Megpróbálja titkolni előlem, de én mindent látok. A békének lőttek. A háború váratlanul berobbant a városunkba, a házunkba, az agyunkba, az életünkbe. 1993. január 26. kedd Katasztrófa. Nem bírom tovább, mindenből elegem van. Én is emberi lény vagyok, az én értelmemnek is van határa. Talán megölöm magam, ha azok az őrültek ott kint nem előznek meg. 1993. október 19. kedd Alexandra elment Párizsba, és elvitte a naplómat. Ki fogják nyomtatni, az emberek elolvassák, és legalább néhány órára velem lesznek itt, Szarajevóban. Én pedig tovább írom feljegyzéseimet nyomorúságos életemről.

Sárdi Mária - Kislány ​a pokolban
1944. ​december 24-én érkeztünk az egyik utolsó magyar transzporttal Bergen-Belsenbe. Magyarországon már harcok folytak, és Budapest, az én szülővárosom, három hét múlva felszabadult. Ezt, természetesen akkor nem tudhattuk, és azt sem, mi lesz a mi sorsunk. Megérkeztünk a Pokolba! Sárdi Mária 2003. június 16-án vehette át a Béke Inter-Lyra díjat, amelyet ennek a könyvnek az első kiadásával érdemelt ki.

Damó Elemér - Honvédtiszt ​az I. világháborúban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ishmael Beah - Gyerekkatona ​voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
A ​mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Világszerte háromszázezerre teszik a gyerekkatonák számát. Ishmael Beah egy volt közülük. Megélte a poklot, és túl is élte azt. Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finomlelkületű Ishmael rájött, hogy kepes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet. Ez a különleges és megigéző beszámoló egy őszinte irodalmi alkotás, amely immár a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el.

Hiroo Onoda - No ​Surrender
In ​the spring of 1974, Second Lieutenant Hiroo Onoda of the Japanese Army made world headlines when he emerged from the Philippine jungle after a thirty-year ordeal. Hunted in turn by American troops, the Philippine police, hostile islanders, and successive Japanese search parties, Onoda had skillfully outmaneuvered all his pursuers, convinced that World War II was still being fought and that one day his fellow soldiers would return victorious. This account of those years is an epic tale of the will to survive that offers a rare glimpse of man's invincible spirit, resourcefulness, and ingenuity. A hero to his people, Onoda wrote down his experiences soon after his return to civilization. This book was translated into English the following year and has enjoyed an approving audience ever since.

Dr. Liffa Aurél - Pécstől ​Isonzóig
Ajánló „Ritka, ​értékes könyvet vehet kezébe a Tisztelt Olvasó, több szempontból is. Ritka, mert a Nagy Háború népfelkelőivel az utóbbi években nem igen kényeztettek el a szerzők, sem a hivatásos hadtörténészek, sem más, a hadtörténelemmel foglalkozó írástudók. Különösen kevés olvasható a Népfelkelés egyik szakcsapatáról, a hadtáp alakulatokról. Értékes, mert Dr. Liffa Aurél népfelkelő hadnagy, hadtápállomás parancsnok, majd főhadnagy, zászlóalj segédtiszt, végül a császári és királyi Bányafelügyelőségnél szolgálatot teljesítő százados a tudós geológus pontosságával, következetességével vezette naplóját, fogalmazta megjegyzéseit, rajzolta vázlatait a fronton.” Óvári Gábor ny. ezredes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szerződéses munkatársa, kutató „A Nagy Háború magyar vonatkozású szerbiai-montenegrói eseményei a magyar hadtörténet kevésbé ismert fejezetéhez tartoznak, s ezek a közelmúltban napvilágot látott naplókban, visszaemlékezésekben sem jelennek meg. Dr. Liffa Aurél alakulatának a története így mindenképp újdonságnak tekinthető, s érdekes, új ismereteket adhat a korszak kutatói számára egy elhanyagolt hadszíntér kevésbé ismert alakulattípusáról, s annak a hadiútjáról.” Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (www.nagyhaboru.hu)

Ernst Jünger - Acélzivatarban
Az ​Acélzivatarban (1920) Ernst Jünger (1895-1998) egyik legismertebb, legendás műve, egyben a Nagy Háború egyik leghitelesebb frontregénye. A szerző a háború alatt végig naplót vezetett, regényében saját élményeit írja meg: egyetemi diákként, még szinte gyermekfejjel, tizenkilenc éves korában önként jelentkezett katonának, és a nyugati fronton végigharcolta a világháborút. A húszas években egyik vezető teoretikusa a "konzervatív forradalom"-nak. Ez a szellemi irányzat a weimari köztársaságot jobbról bírálta, viszont többnyire távol tartotta magát a nemzeti szocializmustól is. Hitler hatalomra jutása után Jünger fokozatosan belső emigrációba vonult. Háborús tapasztalatait - a mérhetetlen szenvedéseket, a brutális eseményeket és olykor a már-már idilli pihenőnapokat - mindenféle álromantika és érzelgősség nélkül tárja az olvasó elé. Az Acélzivatarban - Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című nagy sikerű regénye mellett - az első világháború egyik, Németországban több kiadást is megért alapműve, magyarul most jelenik meg először. "A legszebb háborús regény, amit valaha olvastam" -írta róla André Gide. Jünger munkásságát rangos kitüntetéssel ismerték el, 1982-ben Goethe-díjat kapott, 1984-ben, az első világháború kitörésének 70. évfordulóján - a német-francia megbékélés jegyében - a verduni csatatéren együtt tisztelgett Kohl kancellárral és Mitterrand elnökkel az áldozatok emléke előtt.

George Orwell - Hódolat ​Katalóniának
Orwell ​"visszatérése" , a Hódolat Katalóniának, egy sorozat második kötete. Alapkönyv a másik két nagy műhöz, az Állatfarmhoz és az 1984-hez. A szerző őszinte lelkesedéssel utazott Spanyolországba 1936-ban, hogy riportot készítsen a köztársaságiak hősi harcáról, sőt megérkezvén csatlakozott a milíciához, hogy vérét hullassa az "eszméért" a frankoisták ellen az aragóniai fronton. Néhány hónap múlva aztán űzöttként kellett kimenekülni az országból, pusztán azért, mert azok közé sorolták, akik ellen valóságos hajtóvadászatot, irtóháborút folytattak a spanyol kommunisták a sztálinista Komintern és a szovjet államvédelmisek irányítása mellett. A "nagy terror" , amely 1936-ban vette kezdetét a Szovjetunióban, e polgárháborún belüli elvtársháborúval terjedt nemzetközivé. A trockistákkal, az anarchistákkal és a szovjet totalitárius rendszerrel szembeforduló európai baloldaliakkal való leszámoláshoz ideális terepet kínált Moszkva számára (dicstelen magyar részvétellel, lásd Gerő Ernő működése) a spanyol nép szabadságharca. Az elmúlt 40 év eszméket idealizáló és tényeket hamisító magyar történelemtanítását e könyv végre dokumentatív erővel szembesíti a nyers valósággal. Interart Stúdió, 1989

William Wharton - Srapnel
Lengyelül ​kiadott regényei közül először a Srapnelt foghatják kézbe a magyar olvasók. Wharton ebben saját háborús élményeit írja le néhol már-már sokkoló őszinteséggel, ám az egész művet most is áthatja a szerző finom humora. Hetvenöt évesen visszatekint élete meghatározó élményére, és végre rászánja magát, hogy elmesélje azokat a borzalmakat, amelyekről soha senkinek nem volt képes beszélni. Olyan elemi erővel ábrázolja a háború abszurditását, amellyel csak Az ötös számú vágóhíd vagy A 22-es csapdája versenyezhet. A Srapnel vitathatatlanul kiemelt helyet érdemel mind Wharton életművében, mind a második világháborús irodalomban.

Murányi Gábor - Egy ​epizodista főszerepe
"Balga ​és gonosz munka!" - süvítette 1939 nyarán számos politikus és sajtóorgánum, amikor egy addig ismeretlen pécsi történész azt állította: Németország, ha kirobbantja, bizonyosan el is fogja veszíteni a világháborút. A politikai vihart kavaró, s rögvest betiltott Szürke Könyvében a legitimista Lajos Iván azt is megjövendölte, hogy Amerika feladja izolációs politikáját: Anglián és Franciaországon kívül pedig a bolsevik Szovjetunióval is összefog majd. Éppen ezért arra figyelmeztette a magyar politikai elitet, ne hallgasson a német szirénhangokra, mert annak "második Trianon" lesz a következménye. A Szürke Könyv korszellemmel szembeforduló szerzőjét 1944 márciusában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan csak a háború végén tért haza. Újabb jövendölése, bátor helyzetelemzése viszont már a győztesek rosszallását váltotta ki. A szovjet megszállók a vazallus magyar kommunista párton keresztül előbb írásainak megjelenését akadályozták meg, majd - 1946 nyarán - egy kazahsztáni gulágba deportálták, s onnan már nem volt számára visszaút. Az elveiért kétszer elhurcolt Lajos Iván történeti emlékezetből való módszeres kiiktatása olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy a véletlen rábukkanás után Murányi Gábor Pulitzer-emlékdíjas újságíró-történésznek majd' húszéves kutatómunkájába tellett, mire sikerült megrajzolnia a kérlelhetetlen igazmondó hiteles portréját.

Bárdos László - A ​dzsidás kapitány
"Hajnalban ​orosz őrjárat közelíti meg a magyar arcvonalat. Az őrjáratot lengyel dzsidás tiszt vezeti. Kérem a magyar parancsnokot, hogy honvédei ejtsék foglyul az orosz patrult. Az őrjárat nem fogja védeni magát. Rulikowski kapitány." - Bárdos László regényének főhőse valóságos történelmi alak, a cári hadsereg lengyel származású húszéves dzsidás tisztje, aki át akar állni a magyar szabadságharc oldalára, hogy a lengyel légióhoz csatlakozhassék.Az 1848-49-es szabadságharc sok idegen származású tisztje és katonája között különlegesen rokonszenves ez a fiatal lengyel, aki egy nagyváradi temetőben, egyszerű sírkő alatt nyugszik.

Ambrus Péter - Az ​igazi kommandó
A ​könyvben nyolc harcos nyilatkozik. Parancsnokok, beosztottak, akik beszélnek a '80-as évektől napjainkig a Terrorelhárító Szolgálat fejlődéséről, feladatairól, a felvételi követelményekről, illetve bemutatják "saját szakmájukat". A mesterlövő, a műszakis, a tárgyalótiszt, a pszichológus, és megszólal egy női terrorelhárító is... A szereplők megtörtént eseteket, sztorikat is felidéznek. Színesíti a könyvet több mint 150 db fénykép, melyek a magánéletükbe, munkájukba, akcióikba engednek bepillantást, csakúgy, mint az évek során lejegyzett és összegyűjtött vicces "elszólások" is...

Szepesvári Béla - A ​hazáért mindhalálig
Egy ​fiatal, hivatásos főhagnagy lebilincselő naplója a II. világháborúról és angol fogságáról, amelyet 1944. szeptembere és 1947. májusa között eltelt időszakban írt. Egy századparancsnok naplója, aki a háború utolsó napjáig - sőt azon túl is - rendíthetetlenül harcolt a szovjet csapatok ellen, aki utolsó harcait a legendás Szent László hadosztály kötelékében, a hős ejtőernyősökkel együtt vívta meg a hadosztály angol fogságba eséséig. Egy napló, mely hűen érzékelteti egy hivatásos tiszt avatása alkalmával "A hazáért mindhalálig" tett esküjének betartása kapcsán kifejtett fizikai, de főleg lelki vívódásait, erőfeszítéseit a kegyetlen és bonyolult háborús események alatt. A napló röviden, tömören, eredeti szövegezéssel, a harcok alatt rajzolt vázlatokkal megvilágítva tárgyalja az eseményeket az író utólagos megjegyzéseivel. A könyv első részében az író 11 éves katonává nevelését, majd katonatiszti hivatása elkezdésének történetét meséli el. Közérthető, tömör nyelvezete miatt mind katonának, háborút viselt egyénnek, mind pedig a háborúra, vagy a háborúban résztvevő személy érzéseire kíváncsi egyénnek igen érdekes olvasmányt jelent.

Pilisi Lajos - A ​megrohant és felszabadított Erdély
Az ​1916-ban először - és eddig utoljára - megjelent háborús riportregény igazi könyvritkaságnak számít. Románia, az első világháború idején - szerződést szegve - 1916-ban váratlanul rátört Erdélyre. A több fronton harcoló Monarchia csapatai csak az év végén tudták a hódítókat kiverni. A menekülés fájdalmas, tragikus napjait és a felszabadító harcokat örökíti meg Pilisi, a haditudósító izgalmas, életszerű és hiteles könyvében.

Charles Henderson - A ​csendes harcos
Az ​Egyesült Államok Tengerészgyalogságában a legveszélyesebb munkát a mesterlövészek végzik. Erősítés nélkül, minimális kommunikációt folytatva a külvilággal hetekre eltűnnek a vadonban, és semmi sem védheti meg őket, csak az intelligencia és a vasakarat... miközben figyelnek, várnak, és végül lecsapnak. De az összes mesterlövész közül, aki valaha emberi vadra vadászott, kiemelkedik egy ember, valaki, aki legendává vált a mesterlövészek között. Ez az ember Carlos Hathcock volt. "A mesterlövész" Carlos Hathcock, az Egyesült Államok Tengerész-gyalogsága mesterlövészének igaz küldetéseit mondta el részletekbe menően. Most a figyelemre méltó tengerészgyalogos története folytatódik, feltárva a bátorság és a kitartás újabb, eddig soha el nem mesélt, szívfájdító momentumait. Ez a könyv egy olyan ember lebilincselő történeteiről szól, akit nem holmi önös érdek vagy dicsvágy tett naggyá, hanem a kötelességtudat és a becsület. Ez egy ritka alkalom arra, hogy az olvasó bepillantást nyerjen az amerikai tengerészgyalogos kockázatos küldetéseibe és annak az embernek a gondolataiba, aki katonai történelmet írt.