|
E sorozat keretében hét évvel ezelőtt megjelent kötetünk után ismét a XX. századi magyar gazdasági fejlődés egyik fejezetének feldolgozásával lépünk olvasóink elé. A választott témának különleges fontosságot, sőt aktualitást kölcsönöznek azok a változások, melyek éppen az első világháborút követően játszódtak le – s részben maradtak el – meghatározva az ország gazdasági fejlődésének új kereteit, irányait. Ezúttal a Magyarország gyáripara helyett a Magyarország gazdasága címet választottuk, amivel érzékeltetni szeretnénk, hogy jelen kötet bizonyos mértékben eltér azoktól az ipartörténeti munkáinktól, melyek részben az előző, részben a következő történeti szakasz problémáit tárgyalták, s jellegét tekintve közelebb áll a felszabadulás utáni gazdasági fejlődést vizsgáló monográfiáinkhoz. Ezúttal is megkíséreltük a gazdasági fejlődést a politikai történésekkel való összefüggésben ábrázolni, s részletesen vizsgáltuk a gazdaságpolitika mozzanatait. Erőteljesebben törekedtünk a magyarországi fejlődés összehasonlító vizsgálatára, nemzetközi egybevetésére. A gyáripar mellett azonban nagyobb súlyt helyeztünk a nemzetgazdaság egyé ágazataira is, a kisiparra, közlekedésre és mezőgazdaságra, a nemzeti jövedelem termelésének problémáira, s a munkásosztály struktúrája mellett az egész magyar társadalom szerkezetéről áttekintést adunk. Mindezek mellett – erre már elöljáróban is szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét – változatlanul erőteljesebben, részletesebben állítottuk középpontba a gyáripar helyzetét, s ez nemcsak a tárgyalás terjedelme – mélysége és szélessége -, de még módszere, forrásanyaga szempontjából is különbségeket mutat. A műfaj tehát sok tekintetben sajátos; átfogóbb nemzeti gazdaságtörténeti szemlélet a teljesen átfogó nemzeti gazdaságtörténeti feldolgozás igénye nélkül. Reméljük, munkánk igazolhatja vállalkozásunk indokoltságát.
Kapcsolódó könyvek
Ismeretlen szerző - Magyarország története a 19. században
A "hosszú" XIX. század magyar történelmét bemutató egyetemi tankönyv - amely az első kiadás bővített, javított változata - korszerű, új kutatásokon alapul. Megjelenése nem csupán a felső-oktatás, hanem az egész közoktatás, a szakközönség és az érdeklődők számára is rendkívül fontos, hiszen igen sok romantikus elképzelés, hivatkozás és vita kötődik a korhoz. A hiteles, összefoglaló ismereteket nyújtó szakkönyv a történelemtanárok továbbképzéséhez is nélkülözhetetlen. A kötet szerzői elismert magyar történészek: Csorba László, Dobszay Tamás, Fónagy Zoltán, Gergely András, Kövér György, Pajkossy Gábor, Pölöskei Ferenc, Tóth Zoltán. A tankönyvben megtalálhatók a szöveggyűjteményre vonatkozó kereszthivatkozások is.
Adolf Hitler - Mein Kampf
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Rácz István - Parasztok, hajdúk, cívisek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kristó Gyula - A feudális széttagolódás Magyarországon
A szerző új könyvében a középkori államfejlődés fontos kérdését, a feudális széttagolódás magyarországi történetét vizsgálja. Fél évezredet áttekintve részletesen elemzi a XI. század közepétől a XIV. század elejéig terjedő kort, röviden utal a IX-X. századi előzményekre, és a XIV-XV. századi fejleményekre is. Külön fejezetek foglalkoznak a királyi hercegség (dukátus) több évszázados históriájával, a korai Erdély és Drávántúl (Horvátország, Dalmácia és Szlavónia) történetét felvázolva a területi különkormányzat, valamint a tartományúri berendezkedés kérdéseivel, mindezt széles európai keretbe ágyazva, s egyben megadva a feudális széttagolódás Európára kiterjedő tipológiáját is.
Max Weber - Gazdaságtörténet
Jelen kötet felszabadulásunk óta immár a harmadik terjedelmes válogatás a 20. század legjelentősebb polgári szociológusának és gazdaságtörténészének, Max Webernek műveiből. Ez a tény és a benne kifejezésre jutó érdeklődés a több mint fél évszázada elhunyt kiváló tudós és gondolkodó életműve iránt nem elszigetelt jelenség nálunk. Világszerte valóságos reneszánszát éli az iránta való kritikus érdeklődés. Marxisták és nem marxisták ma is, vagy talán ma inkább, mint még néhány évtizeddel ezelőtt, szükségesnek érzik, hogy korunk forradalmi mozgalmakban, háborúkban és a gazdasági, politikai és szellemi-erkölcsi válságokban gazdagodott tapasztalatait szembesítsék annak a jelentős személyiségnek gondolatvilágával, akit nem minden ok nélkül, de mindenképpen szellemesen vezetek "a burzsoázia Marxának". A hazai marxista kutatás egy jelentős monográfia keretében és több kisebb terjedelmű tanulmányban ismertette és értékelte a polgári szociológia egyik megalapozójának és az empirikus szociológia mindmáig egyik legnagyobb egyéniségének életművét.
Bertényi Iván - Magyarország az Anjouk korában
Az Anjouk kora hazánk történetének mozgalmas időszaka. Megítélése történetírásunkban többször változott, s különösen századunk historikusainak a tollából kapott többször egymástól igen eltérő értékelést. Ezek a méltatások - különösen az Anjou királyaink közül leghosszabban, negyven évig uralkodó Lajos esetében - gyakran szélsőségesek voltak. Előfordult, hogy a történeti forrásokból kibontható tények helyett (vagy mellett) a napi politika alakulása (is) motiválta őket. Így a különböző időszakok történelmi szakirodalmában egymástól eltérő vélemények alakultak ki, s élnek ma is egymás mellett az olvasók tudatában. E könyv célja, hogy hazánk 14. századi történetét tárgyilagosan végigkísérje az Árpád-háznak III. András király (1290-1301) elhunytával bekövetkezett kihalásától Zsigmond (1387-1437) uralmának a kezdetéig. Ugyanakkor e periódus társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai fejlődését bemutatva, a szélsőséges megközelítésük ehelyett, a korábbinál árnyaltabb képet adjon az Anjou-korról és annak főbb szereplőiről.
Ismeretlen szerző - Szigetvár és járása 30 éve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kövér György - A felhalmozás íve
A kötetben közölt tanulmányok az elmúlt másfél évtized termékei. A szerző eddigi pályafutása úgy hozta, hogy kutatásai tárgykörében sokfelé kalandozott. Eredetileg a 19. századi orosz társadalomtörténet iránt érdeklődött (értelmiség, faluközösség), majd első kutatói munkahelyén kezdett neki a dualizmuskori magyar gazdaságtörténet tanulmányozásához. Így jutott el a korszak banktörténetéhez mint kutatási témához. A banktörténeti művelése előhívta az eredeti társadalomtörténeti vonzalmat is, s így a kutatás nemcsak a bankok és állampénzügyek, hanem a bankárok, sőt vállalkozók történetévé is vált. Eközben a figyelem ráterelődött a családi magánfelhalmozás meredek (és törékeny) ívéről a tetőpont utáni visszahajlásra, megbicsaklásra, a szédítő karrierek utáni csődökre, a zuhanásra és eltűnésre is. Innen a kötet címadó metaforája.
Ebben a sokszínűségben társadalom- és gazdaságtörténet egyenrangúnak és elválaszthatatlannak látszott egymástól. Ezt próbálja kifejezni a talán szokatlannak tűnő alcím. Nem pusztán gazdaságtörténet, nem pusztán társadalomtörténet, s nincs a kettő között semmilyen determinisztikus sorrendiség. Hanem: társadalom- és gazdaságtörténet, - ennek minden ellentmondásosságával és módszertani tanulságaival.
Ismeretlen szerző - Magyar királyok nagykönyve
A kiadvány kronologikus sorrendben mutatja be Magyarország és Erdély uralkodóit az államalapítástól egészen a Habsburg-ház trónfosztásáig. Helyet kapnak itt nagy formátumú uralkodók, vezetésre még alkalmatlan trónörökösök, józan államférfiak, tragikus sorsú királynők és epizódszerepre kárhoztatott királyok éppúgy, mint kormányzóink vagy a török hódoltság idején a többé-kevésbé független magyar államiságot képviselő Erdély fejedelmei. A gazdagon illusztrált kötetet a Szent Korona történetéről szóló nyitófejezet, illetve a királyság utáni időszakkal, az államformákkal és a nemzeti emlékezettel foglalkozó zárófejezet teszi teljessé.
Balogh István - Hajdúság
A magyar néprajzi tájegységek között talán a Hajdúság a legérdekesebb. Ennek oka az, hogy a hajdúk egy egészen sajátos történeti múlttal rendelkező, hosszú időn át katonáskodó nép, s ez a történeti múlt, amely kiváltságos társadalmi helyzetet biztosított számukra, a tájegység néprajzát is sajátosan alakította. A feudalizmusban élő hajdú népet pl. így jellemzi tömören a szerző: "életformájának alapja a paraszti munka, igazgatási szervezetét tekintve polgár, jogilag kollektív nemes, öntudatában pedig hajdú." Az érdekes és élvezetes monográfiát gazdag illusztrációs anyag teszi színesebbé.
Alec Nove - A Szovjetunió gazdaságtörténete
Ötven éve már annak, hogy a szovjet rend létrejött Oroszországban. Miközben vezetői számos súlyos probéma megoldásán fáradoztak, a nyugati megfigyelők tanulmányokat, könyveket írtak erről az államról. Ha mindet egymás mellé tennénk, bizonyára igen hosszú sort alkotnának. Miért vette ezek után a bátorságot e könyv szerzője, aki még csak nem is történész, hogy gyarapítsa e művek számát? Egyes kritikusok joggal mondhatnák: "Elég az Oroszországról szóló könyvekből!" Éppen ezért bizonyára szükséges magyarázatát adni annak, miért készült e témáról újabb mű.
A magyarázat a következő: Oroszország XX. századi gazdaságtörténetéről átfogó és megfelelő munka mind ez ideig nem létezik. Természetesen jelentek meg tudományos publikációk. E. H. Carr monumentális forradalomtörténete sokat foglalkozik gazdasági kérdésekkel. Sőt, könyvének "paperback" kiadása csupán az 1917-1923-as időszak gazdasági kérdéseit több mint 400 oldalon taglalja. Ez a megjegyzés természetesen nem kritika, hiszen a kötet egyetlen oldala sem felesleges. Szükségesnek látszik azonban emellett egy, az egész korzsakot felölelő rövidebb áttekintés. Maurice Dobb munkája a legértékesebb. A nemrég elhunyt Alexander Bajkov pedig a háborúig terjedő időszakot dolgozta fel. A téma irodalmára, az említett és más munkákta a bibliográfiában térek visza. Sokat hasznosítottam azokból a tanulmányokból csakúgy, mint számos egykorú és legújabb szovjet munkából is, melyekre a jegyzetekben utalok.
Ismeretlen szerző - Zsombékok
A kötet címadó metaforája 1920-ból, Szekfű Gyula tollából ered: "...a heves nemzeti érzés volt jóformán az egyetlen kapocs, amely az életmód... külsődleges homogenitása mellett a középosztály különböző rétegeit összetartá. A liberális törvényhozás hiába mondta ki a szabad connubiumot és commerciumot, egy-egy vidéki társadalom nemesi, nyárspolgári, értelmiségi és zsidó rétegei mégis külön foltokban, egymástól elkülönzött zsombékokon ültek." A maga korában a kép nem fejezett ki mást, mint amit a középosztályi közvélemény erről a kérdésről széles körben gondolt: az integrált nagy magyar középosztály programja, amely a reformkor végétől kezdve oly sokszor napirendre került, nem valósult meg.
Tanulmánykötetünk az iskoláztatás társadalomtörténetén keresztül közelíti meg a középosztály-képződés magyarországi sajátosságait a 19. század első feléből indítva egészen a második világháborúig. Az elmúlt évtizedben oly sok kutatási eredmény halmozódott fel a magyar társadalomtörténet-írás területén, hogy a legfontosabb kérdések szisztematikus számbavételének eljött az ideje. A kötet műfaji kínálata ennek megfelelően igen tágas: historiográfiai, fogalomtörténeti írásoktól konkrét esettanulmányokig húzódik.
Ismeretlen szerző - A felhalmozás míve
Kövér György 1949. január 5-én született Hajdúböszörményben. Egyetemi tanulmányait 1968-73 között, Debrecenben végezte, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem-orosz szakán.
1974-1991 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén dolgozott tudományos munkatársként. 1987/88-ban egyik alapítója, 1997 és 2003 között pedig elnöke volt a Hajnal István Társadalomtörténeti Körnek. 1991-1998 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének docense. 1993-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1993-tól docens az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének, később Bölcsészettudományi, ma Társadalomtudományi Karának Történeti Szociológiai Tanszékén. 1997-2000 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. 1998-tól az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének docense, ahol 19. századi gazdaság- és társadalomtörténetet oktat. 1999-ben elnyerte a Soros Alapítvány Ránki György díját. 2001 óta az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskolájában a Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program vezetője.
Kutatási Területe: az Osztrák-Magyar Monarchia társadalom- és gazdaságtörténete, a 19-20. századi pénzügy- és banktörténet, a magyar középosztály kialakulása a 19. században, valamint az életrajz, önéletrajz és történetírás kapcsolata.
Kézdi Nagy Géza - A magyar kulturális antropológia története
A kötet elsőként mutatja be a magyar kulturális antropológia és etnológia történetét és legjelesebb kutatóinak munkásságát. A tudományterület történetét bemutató elméleti fejezeteket követően két-két az adott kutatóra jellemző tanulmányon keresztül követhetjük nyomon a legjelentősebb magyar etnológiai kutatások eredményeit, a magyarországi cigány vagy zsidó közösségektől, Fekete-Afrika távoli törzseiig és Venezuela trópusi őserdeiben élő indiánok életéig.
Harkányi Ede - Babonák ellen
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Az Annales
Az Annales minden bizonnyal a XX. század egyik legjelentősebb szellemi kalandja: nem kevesebbet tűzött ki célul, mint a modernitás egyik kitüntetett alakzatának, a történettudománynak a megújítását. Kevés dolog bizonyíthatná jobban sikerét, mint hogy mára egyszerűen megváltozott a múltat faggató kérdéseink iránya; s ez nem csupán a tudomány művelőire, hanem a történelem fogyasztóira is igaz. Az előbbiek - sok más egyéb mellett - azt tanulták az Annalestől, hogy nincs történelem, csak problémaorientált; hogy a tudományos eredmények csak a hipotézisek és az igazolásukra kidolgozott módszerek függvényében értelmezhetőek; hogy lássanak túl a szűkebb szakterületük határán emelkedő falakon. Az utóbbiak pedig azt, hogyha arra kíváncsiak, kik is vagyunk mi, európaiak, akkor erre a kérdésre ma talán adekvátabb válasz adható például annak elemzésével, hogy lehetett-e hitetlen Rabelais; vagy annak feltárásával, hogy milyen volt a mediterrán világ II. Fülöp idején; vagy ha azt kérdezzük, milyen attitűdökkel tekintettek a halálra a kora újkorban, mint ha egyszerűen elvesznénk az állam- és politikatörténet útvesztőiben.
Kötetünkben ebből a roppant gazdag anyagból - az egyetemi oktatás követelményei szerint válogatva - elsősorban elméleti igényű és módszertani jellegű írásokat gyűjtöttünk egybe. Igyekeztünk a legjelentősebb, a történettudomány alapszövegei közé tartozó állásfoglalásokat éppúgy bemutatni, mint az útkeresés bizonytalanabb hangvételű írásait.
Acsády Ignác - A magyar jobbágyság története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Paul Zumthor - Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában
Rembrandt kora, a 17. század, az a szakasza Hollandia történelmének, amelyet aranykornak szoktak nevezni. Az ország nem sokkal előbb kemény harcban vívta ki függetlenségét. Ebben a korban indul gyors fejlődésnek a még manufakturális, de már tömegeket foglalkoztató ipar, nemzetközivé bővül a kereskedelem, virágzik a tőzsde és a banküzlet, létrejönnek a nagy kereskedelmi társaságok, ekkor kezd kiépülni a dél-ázsiai gyarmatbirodalom, ahonnan a gyarmatáruk révén mesés gazdagság áramlik az anyaországba. A mű átfogó képet ad a század holland társadalmáról és kultúrájáról. A gazdag művelődéstörténeti anyagot az egykorú művészek alkotásaiból válogatott, több mint 100 kép illusztrálja.
Almási Miklós - Üveggolyók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Michael J. Sandel - Mi igazságos... és mi nem?
Michael J. Sandel, a Harvard Egyetem politikatudományi professzora könyvében arra keresi a választ, mit is jelent az igazságosság fogalma. Mikor teszünk erkölcsi parancsainknak megfelelően? Vajon bizonyos helyzetekben hogyan tudjuk megtalálni a helyes cselekvés módozatait? Konkrét, mai példákból - nyerészkedési célú áremelések, a közelmúlt állami mentőakciói, a korábban mások által elkövetett bűnökkel való szembenézés, a pozitív diszkrimináció, az abortusz, az azonos neműek közötti házasság problémája stb. - kiindulva vizsgálja ezt a kérdést, morális életünk nagy kérdéseit tárgyalva. Mindehhez irodalmi példákat, jogi eseteket és nagy filozófusok elsősorban Arisztotelész, Kant, Bentham, Mill és Rawls tanításait hívja segítségül, és ezeknek értelmezésével hozza közelebb hozzánk ezt a mindnyájunkat foglalkoztató és nap mint nap előbukkanó problémát, miközben arra kényszerít bennünket, hogy szembenézzünk saját előítéleteinkkel és téves gondolatainkkal. Sandel a különféle elméletek boncolgatásánál önmagának is állandóan felteszi a kérdést: mit is jelent az igazságosság? A legnagyobb boldogság biztosítását a legtöbb ember számára? Vagy a választás szabadságának tiszteletben tartását? Esetleg az erény gyakorlását és a közös jóról történő gondolkodást? Miközben a szerző arra vállalkozik, hogy a legnehezebb erkölcsi dilemmákat tárgyalja, mindezt nem elvont formában, hanem könnyedén, szórakoztatóan teszi, valamennyiünk számára közvetlen stílusban értekezve életünk nagy kérdéseiről. A könyv így egyfajta útmutató a modern világ morális problémáinak megértéséhez.
