Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Chöpp
4.5/5

Ici-picit ​túlértékeltem, pedig kissé neheztelek rá, mert elbolondította a szívemet. Így van. Kapcsolatunk nyilvánvalóan ambivalens. Már az első mondatoknál tudtam, hogy fájdalmas lesz, és hogy én ezt nem is fogom igazán bánni. Csak úgy félszívvel. Ahogy almát is eszem. Nagyritkán megeszem a magházát is mindenestül, de nem lassan, élvezettel, hanem csak mert nincs lehetőségem kidobni éppen sehová. Dehát nem is vagyok az a szertelen, lágy-romantikus fajta. #Vagy mégis?#
“Unalmas ember vagyok, de elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerjem.” (Max)
És fáj a szívem értük. Mindenkiért. A nornákért is. De leginkább azokért, akik elvesztették az emlékeiket és csak a sajgó hiányuk maradt. “És újra és újra csak táncolnak. Itt csak ez van. Az ember nem tud. Ahogyan régen volt. Megjött a posta. Tralala. Ez minden.” (Bertha)


Amadea
5.0/5

Az ​almamagnak nagyon finom íze van; néhol kesernyés, néhol cukorédes, helyenként egész furcsa, de olyan különleges ízvilága van, hogy muszáj lesz többször megízlelnem.
A főleg a történet elején lévő döcögős mondatok (főleg az első oldalon kilencszer szereplő “ribiszke” szó) senkit ne tántorítson el az olvasásától, aki szereti a kicsit misztikus hangulatú, csupán sejtetett titkokkal teli családregényeket, annak tetszeni fog.
Bővebben a blogban, meg a képes-idézetes postokban.


Annamarie
5.0/5

Most ​mit mondhatnék? Egyszerűen szép.
Bertha nagyi temetésére összegyűlik a család a régi családi fészekben. A három lány Harriet, Inga, Christa, és Chirsta lánya, a történetet narráló Iris, aki immáron 28 éves. Nagy megdöbbenésükre Bertha nagyi a házat egyetlen élő unokájára, Iris-re hagyja. Vajon miért? A szenilis nagyinak talán megvolt a maga terve ezzel. A hagyatékkal kapcsolatos ügyek rendezése miatt Iris marad a kihalt házban, ami hamarosan megtelik emlékekkel. Jó és rossz emlékekkel, sebekkel, soha meg nem válaszolható kérdésekkel. Egy egyszerű család élete körvonalazódik három generáción át. Katharina Hagena olyan problémákhoz nyúl vissza, ami a német nép öröksége marad most már örökké, hogy vajon náci volt-e a nagyapa, és egyáltalán, mit jelet nácinak lenni? Állást foglalhatunk-e majd ötven évvel a történtek után mi, harmatos ifjak? Persze ez a kérdés szinte eltörpül a másik családi tragédia árnyékában, aminek feszültségét végig vezeti a szerző az egész könyvön, Rosmarie, Harriet tizenöt éves lányának halálának ügye.
Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy alig olvasok német könyvet. Szinte semmit nem tudok a kortárs német irodalomról. Hesse-nél megállt a világom. Ezt a hiányosságomat jövőre sürgősen pótolnom kell, mert ez a munka is kíváncsivá tett, és nagyon tetszett. Kicsit skandinávos érzéseim voltak, de lehet, hogy több már általam olvasott hasonló téma miatt. (Ullmann-Áldott gyermek, Anne Radge-Berlini nyárfák)
Lassúság, szép próza, az a szerelmi szál nem tetszett. (Max)


Már ​vagy hat éve a kívánság- és várólistámon volt ez a könyv (2015-ben még a karácsonyin is), mire megláttam a könyvtárban és nagy lelkesedéssel rá is vetettem magam. Így utólag örülök, hogy anno nem sikerült beszerezni, nem igazán érte volna meg. Van benne néhány szép gondolat, a ház leírása és hangulata nagyon tetszik (mindig is imádtam az elvadult kerttel körbeölelt ódon házakat), de egyébként nem nyűgözött le.
Eleve van valami nagyon fura a stílusában, néha olyan nyögvenyelős az egész, és sok az ismétlés is. Nem tudom, hogy a fordító hibája, vagy az eredeti #úristen, német# szöveg is ilyen kis botladozós, de elég zavaró volt. A történet is olyan, mint valami szétcsúszó palacsinta #éhes vagyok#, egyedül az alzheimeres nagyi szomorú sorsa van szépen kifejtve, a múltbéli tesós dráma, Rosmarie halála és Iris szerencsétlenkedése is csak belibben, és súlytalanul távozik. Ezek után igazán felesleges volt a náci szálat is bedobni.
És hát Iris, ez a rémes nőszemély… egy idő után nagyon gyanús lett, hogy ő sem százas, amikor éjjel-nappal tüll báli ruhákban meg aranyszínű estélyikben suhant ide-oda. Nekem is van egy nagyon szép fekete csipkerucim, ami csak a szalagavatón volt rajtam, szerintem legközelebb abban megyek kaját venni, elvégre minek álljon ott a szekrényben. Egyébként meg fura egy család lehetett, ha többgenerációnyi nő szekrényében nem sikerült egy elfogadható ruhát találni, csak csupa hercegnős cuccot. Szerintem még a dél-amerikai sznobos sorozatokban sem öltöznek ki ennyire. Már kezdett is gyanús lenni, hogy ez Iris szellemi leépülésének jele… szegény nő ott bolyong a házban a csilli-villi nagyestélyikben, miközben megbomlik az elméje. Hm, micsoda ötletek, nem is értem, az írónő miért nem használta ki. :P Viccet félretéve, nem értem, mi a franc volt akkor a csomagjában, ha se ruha, se könyv, se kaja.
A többi szereplő se hatott meg, nem érdekelt, mi van velük, és egyébként is kidolgozatlannak tűntek. Ennélfogva a befejezésért sem vagyok oda. Mellesleg meg ahhoz képest, hogy családregény, meglehetősen vékonyka. Bár ezekből ennyi is elég, de talán ha kétszer ilyen hosszú, akkor rendesen ki lehetett volna bontani egy csomó mindent, amit így épp csak érintett.
Egyszer el lehet olvasni, de határozottan csalódás. Azért a címét még mindig szeretem, olyan bűbájos.


almamag
4.0/5

Rá ​kellett jönnöm, hogy ha egy könyvben olyan házról és/vagy kertről írnak, amibe legszívesebben azonnal beköltöznék, vagy legalábbis elnyaralgatnék ott egy-két hónapot, akkor nagyon, de nagyon vacaknak kell lennie a köré kerített történetnek, hogy én azt a bizonyos könyvet ne szeressem. Az almamag ízét pedig szerettem. Nem egy világmegváltó darab, de hangulatteremtésből csillagos hatost kap.

És még az eddigieknél is elégedettebb vagyok jelenlegi felhasználónevemmel. (@sztimi53-nak üzenem, hogy állítólag marcipánízű vagyok. Mivel ez határozottan kedvemre való, nem ellenőriztem az állítás hitelességét, véletlenül sem akarván cáfolni azt.)

Egyébként pedig ezt a regénykét @Amadea húgom lelkes sorainak köszönhetően pakoltam a kosárba a tavalyi Líra könyvvásáron. Jó döntés volt.


Ennek ​a könynek már a címébe is beleszerelmesedtem. Aztán elkezdtem olvasni és úgy magával ragadott az a különleges hangulata, hogy nagyon lassan olvastam, hogy sokáig tartson. A tizenharmadik történet óta vágyom ilyen hangulatú könyvre! A történet egy család története, amely visszaemlékezésekből áll össze. Jó volt Irissel bolyongani a régi házban, a kertben, érezni az alma, a hárs, a menta és a citomfű illatát. Varázslatos hangulatú regény ez!


Roszka
4.0/5

Úgy ​gondolom bármelyikünknek valami hasonló az élete. Mindenkinek van egy csontváza a szekrényben, vannak családi titkok, melyek igazából sosem derülnek ki teljesen. És sajnos vannak betegségek is.
De nem mindenki tudja, vagy akarja megírni. ( Szerencsére!)
A történet valóban szépen van megírva, könnyed a stílusa, érdekes család, érdekes élete.


Augusztusban, ​Édesanyámtól Pest felé, Nyíregyházán vonatra várva vettem meg egy újságosnál. Olyannyira csúnya volt első látásra a borítója a napfényben, hogy kíváncsivá tett. soha nem hallottam addig róla, de ezt biztosan az én hibám.
Megvettem.
Most a kezembe került, és azt mondom, hogy de jó, hogy anno úgy döntöttem.
A kezdetén ugyan olyan semmitmondó volt, de néhány oldal után “beindult a gépezet!”
Tetszett, érdekes volt.
Néha az is jó, ha késik a vonat.
Szépek voltak a tájleírások, külön tetszett ahogy az emberek lelkét elemezte az író, olyan szépen volt összeszedve a sok misztikum, hogy jóleső érzés volt elbújni bennük.
Külön érdekes volt a főszereplő habókossága, ahogy nekiállt báliruhában biciklit szerelni, meg egész nap abban lófrálni új otthonában.
Az egyik legjobban elgondolkodtató mozzanat a ribiszkék elhalványulása volt.


Anó
5.0/5

Sajátos ​hangulata van ennek a könyvnek; magának a háznak is, ahol játszódik. Főszereplői egy család nőtagjai, s fontos szerepet játszik a ház, annak különböző tárgyai, színei, akár a különleges ruhákra, akár pl. egy öreg biciklire vagy régi könyvekre gondolunk…Nagyon fontosak a gyümölcsök, főleg az almák, hiszen minden fontos eseményt megelőz egy alma lehullása. A gyümölcsök gyászolni is tudnak, vagy épp szokatlan időben kivirulni, ha valamelyik családtag életében különös, vagy boldogító esemény történik.
A családtagok a nagymama halála alkalmából jönnek össze – ő pedig, mindenki számára meglepő módon legfiatalabb élő unokájára, Irisre hagyja a házat. A fiatal lány nem tudja. megtartsa-e az ajándékot, de ott marad pár napot – közben átgondolja a saját, s a család életét, ott töltött közös napjaikat.
Szerettem ezt a könyvet. Benne van szinte az egész élet. Hangulatos és elgondolkodtató.

Újraolvasás: 2019. február. Ha lehet, még jobban tetszett, mint először. Micsoda család! Milyen furcsa, öntörvényű fiatal nők! S a ház, a különös, a régi, meg a nemzedékről nemzedékre öröklődő ruhák… a harsányan “élő” gyümölcsök, zöldségek… Iris sorsa sem zárul megnyugtatóan. De összefonódik a házéval.


Gabye
4.5/5

Különleges, ​kicsit misztikus hangulatú családregény, mely három generáció asszonyainak sorsát vonultatja fel. Az elején picit kuszának éreztem a fejezeteken belüli idősíkok változását, de aztán ahogy az ember ráérez az ízére, ez már semmi zökkenőt nem okoz. Olvastatja magát, és hajt a kíváncsiság, hogy megtudd az összes titkot ezekről a nőkről, hiszen egyik sem hétköznapi, és az életük sem az. És végig mintegy mézesmadzagot az orrunk előtt húzzák a legnagyobb titok felfedését, ami az elejétől fogva ott lebeg, mi is történt aznap, és miért?
Amiért fél magot levonok az az, hogy a narrátor, Iris az anyját következetesen keresztnevén emlegeti és én ezt sehogy sem tudtam megszokni..Illetve hogy számomra maradt még nyitott kérdés, bár lehet pont ez volt a lényeg, hogy gondolkozzunk el rajta..


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
2.0/5

Statisztika

45.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók