Kreutzer ​szonáta / Családi boldogság

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​Karamazov testvérek
Akárcsak ​a Bűn és bűnhődés vagy az Ördögök: Dosztojevszkij e legérettebb - s egész életművét betetőző - alkotása is egy valóságos bűntény elemeiből nőtt irodalmi remekké. Jellemeiben, történésében, filozófiájában mintegy összegeződik az író teljes élettapasztalata; a páratlan pszichológiai hitelességgel motivált bűnügyi történet kibontása során Dosztojevszkij bölcseleti és művészi nézeteinek végső szintézisét fogalmazza meg. A Karamazov család tagjai: az apa és fiai az erjedő, felbomló múlt századi orosz társadalom sorsának hordozói. "A régi, a vad, a féktelen Oroszország elpusztítja önmagát - írja a mű alapeszméjéről Sőtér István -, de felnő egy új nemzedék, mely a jóság, a szeretet, az emberiesség jegyében él majd, s begyógyítja a Karamazovok ütötte sebeket."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Bűn ​és bűnhődés
Dosztojevszkij ​számára - írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony - »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját... az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába..." A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A "detektívregényből" így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.

Ruben Saillens - Lev Tolsztoj - Panov ​apó különös napja
Ruben ​Saillens meséjének Lev Tolsztoj által átdolgozott változata. Panov apó, az öreg suszter magát az Urat várja karácsony napján látogatóba. A nagy előkészületek után mindenféle szegény, rászoruló ember kopogtat be hozzá, akiket vendégül lát. Az Úr azonban nem jön, pedig megígérte. Karácsony szent estéjén az elszomorodott suszter arca egyszerre csak felderül. Hirtelen rádöbben az isteni valóságra...

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Régimódi ​földesurak
Részlet ​a könyvből: Nagyon tetszik nékem az istenhátamögötti úri lakok magányos gazdáinak szerény élete, akiket nálunk Oroszországban régimódi embereknek szoktak nevezni. Milyen szépek egyszerű kis házaik, festői egyszerűségük, mennyire elüt az új épületektől, amiknek a falait még nem mosta tarkára az eső, a tetejét még nem borította el a moha, a tornácán még nem hullott le a vakolat és csupaszon égnek vörös téglák. Néha nagy örömmel merülök el ennek az életnek, ennek a rendkívül magányos életnek a levegőjébe, ahol nincs vágy, ami túlrepülne, a kerítésen vagy a kert elvadult bokrain, amelyek a sűrű alma- meg szilvafákat körülveszik vagy a falu kunyhóin, amelyek körülötte meghúzódnak félrebillent tetővel, a fűzfák, bodzafák, orgonabokrok és körtefák árnyékában. Ezeknek a szerény kis földesuraknak olyan csöndes az életük folyása, olyan csöndes, hogy az ember egy pillanatra szinte megfeledkezik magáról és azt hiszi, a gonosz szellemnek, amely a világban kavarog, minden szenvedélye, kívánsága és nyugtalan fészkelődése a valóságban nem is létezik és az ember csak álmában látta csillogó, áttetsző látomás képében.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Magatokon ​röhögtök!
Sajátosan ​összeállított kötetünkben nemcsak A revizor szövegét tesszük közzé, hanem azokat a leveleket, "figyelmeztetéseket" is, amelyeket Gogol A revizor előadásáról írt. Gyűjteményünkben szerepelnek azok a jelenetek, amelyek a színműből végül is kimaradtak. És végül, de nem utolsó sorban: közöljük azokat a "kiegészítő színműveket is (A közönség szétoszlása egy új komédia bemutatója után, A revizor megoldása), amelyekben Gogol értelmezi-magyarázza vígjátékát, nagy fontosságú bölcseleti-esztétikai megfigyelésekről számolva be. Így válik érthetővé - sok más részlettel együtt - az is, miért kiáltja a polgármester a mű vége felé a nevezetes szavakat: "Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!"

Lev Tolsztoj - Ifjúságom ​regénye
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​kamasz
Egy ​vidéki fiatalember felkerül a fővárosba. Túl érzékeny idegrendszere, különleges életfelfogása, hallatlan pénzvágya, szenvedélyes rajongó szerelme meghökkentő és kellemetlen kalandokba sodorja. Az író szinte félelmetes lélekelemzéssel fedezi fel, leplezi le a gondolatok, érzelmek, cselekedetek belsőő mechanizmusát. Felvonultatja kora társadalmának jellegzetes figuráit is: a regény bírálat, bírálata a pénz, a gazdagság után futó színes, kavargó tömegnek, amelynek méhében azonban már ott forronganak a tisztulást jelentő eszmék és áramlatok.

Lev Tolsztoj - Feltámadás
A ​regény alapgondolatát egy valóságban megtörtént bírói eset adta, amelyet az író ügyvéd barátjától hallott. A regény hőse Nyehljudov herceg, egy előkelő úr, akiben felébred a lelkiismeret, hogy egykori kedvesét, Katyusa Maszlovát a prostitúció fertőjébe kergette. A lányt gyilkossággal vádolják. Ártatlansága kiderül, ám formai hibák miatt mégis négyévi kényszermunkára ítélik. Nyehljudov, hogy jóvátegye bűnét, hajlandó lenne Katyusát feleségül venni, és hogy megossza vele büntetését, utánamegy Szibériába vezekelni. A századvégi orosz élet szörnyűségeit Tolsztoj a fogolykaraván szibériai útja során mutatja be. A társadalmi igazságtalanság bemutatása ellenére a regény mégsem nyomasztó olvasmány. Alaphangját az ember erkölcsi értékeibe, az egyszerű emberek jóságába vetett hit adja meg, s az, hogy a gonosz elleni harc egyetlen eszköze az erkölcsi tökéletesedés.

Lev Tolsztoj - Családi ​boldogság
A ​Családi boldogság-ot az akkor 30 éves fiatal író 1858 decemberében kezdte írni, és 1859 április elején fejezte be. Az életrajzi vonatkozásokban is gazdag művében azt bizonyítja, hogy az igazán boldog családi élet harmóniája milyen erőt, lelki nyugalmat és biztonságot ad, s milyen békés, gyengéd szeretetben egyesíti a férjet, feleséget, szülőket és gyermekeket. A kötet másik kisregényét, Az ördög-öt Tolsztoj harminc évvel később, 1889 őszén, a Kreutzer szonáta befejezése után írta. A két kisregény kölcsönösen kiegészíti, egyben cáfolja is egymást, a Bibliából vett mottója is azonos. A Kreutzer szonáta házasságtörő asszonya a testi szerelem miatt bűnhődik, Az ördög-ben viszont mintha az aszketizmus szellemében ítélkező Tolsztoj maga is elismerné a testi vágyak fékezhetetlen erejét. Az ördög-ben is felbukkannak az író személyes emlékei: házassága előtt viszonya volt egy Jasznaja Poljana-i parasztasszonnyal. Az először betiltott Kreutzer szonáta kiadásához Tolsztoj felesége szerezte meg a cári engedélyt, Az ördög csak az író halála után jelenhetett meg: kéziratát gondosan elrejtette hozzátartozói elől.

Patrick Süskind - A ​parfüm
Jean-Baptiste ​Grenouille a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége, aki az illatok géniuszaként írta be magát korának történetébe. A sors fintoraként szag nélküli testtel, Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. Pedig semmire sem vágyott jobban, minthogy szeressék, és kivívja az emberek elismerését. S mivel számára a világ illatok és szagok forgataga, megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét. Az ellenállhatatlan szépség, a visszautasíthatatlan szeretet illatának forrása s legfontosabb alapanyaga azonban az emberi bőr, de Grenouille-t ez sem állíthatta meg. A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben lehetetlen eldönteni. A mű a zsenialitásról, a művészi tökély áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd-e, vagy dermesztő horror. Egy biztos, hogy különös hangulatú regény, ellenállhatatlan olvasmány, amelyet lefordítottak több mint 40 nyelvre, és amely csaknem 20 millió példányban kelt el. Hosszú ideig váratott magára, de végre elkészült a nagy sikerű regény filmváltozata is, amely máris meghódította a nemzetközi közönséget.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Szerb Antal - Magyar ​irodalomtörténet
A ​maga korában botrányosnak számító, azóta számos - csonka és kevésbé csonka - kiadást megért irodalomtörténet Szerb Antal legtöbbet forgatott műve, amely évtizedek óta most először jelenik meg a maga teljességében. 1958 és 1986 között ideológiai okokból elhagyták az utódállamok irodalmáról szóló utolsó fejezetet, s számos más részletet is töröltek. Kiadásunk, mely az 1935-ös második kiadás alapján készült - ez volt a Szerb által javított utolsó változat -, e hiányokat pótolja, s a hibákat korrigálja. A szöveget jegyzetekkel, a sajtó alá rendező Pálfy Eszter tanulmányával adjuk közre. Szerb Antal (1901-1945) író, irodalomtörténész.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Ördögök
Dosztojevszkij ​életművének vitathatatlanul legellentmondásosabb s mondhatjuk: legmeghökkentőbb darabja az Ördögök. A már teljesen kiforrott, zseniális alkotó szuggesztív művészettel hirdeti benne történelmi téveszméit. Egy akkoriban nagy port felvert bűnügyet: egy titkos anarchista szervezet politikai gyilkosságának történetét dolgozza fel pamfletjében. Szenvedélyes gyűlölettel ostorozza a "nihilizmust" s a nyugat felől fenyegető "szellemi fertőzést" - ám tragikus tévedésbe esik: forradalomellenes vádirat címén csupán a mozgalomtól távol álló anarchista-terrorista csoportok szélsőséges figuráit állítja elénk. A történelem azóta bebizonyította, hogy Dosztojevszkij e felfogása alapvetően hamis - az Ördögök azonban, sajátos módon, mégis szuggesztív hatású; monumentális figurái a dosztojevszkiji lélekelemzés szinte páratlan példái; s maga a történet, a politikai bűnügy nyomon követése mindvégig lebilincselő olvasmány.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - Feljegyzések ​az egérlyukból
A ​Feljegyzések az egérlyukból talán az író művészi szempontból legtökéletesebb, legérettebb alkotása. "Odúlakó" hőse rendkívül érdekes figura, aki felismerve a környező világ zűrzavarát, a társadalom fonákságait, feljogosítva érzi magát a hitványságra, hiszen csak azt adja vissza, amit az élettől kapott. Az író azonban nem azonosítja magát odúlakó hősével, s ha szánja is őt, nem fogadja el az egyént az egész világgal szembeállító, abszurd filozófiáját.

Lev Tolsztoj - Mesék
Lev ​Tolsztoj több évtizedes pedagógiai munkásságának gyümölcse az Új ábécé és a négy Orosz olvasókönyv. A meséket különös gonddal alkotta meg, mert legfogékonyabb, leglelkesebb olvasóinak a gyermekeknek szánta őket. "Nagyon nehéz elmondanom, hogy mit jelent számomra ez a sok éves munka - írja az Ábécéről egyik levelében. - Sok merész, büszke álmot szövögettem róla: belőle és csak belőle fog tanulni minden orosz gyerek... És ebből a könyvből kapják majd az első költői benyomásokat, élményeket. Ha befejeztem, úgy érzem, nyugodtan meghalhatok." Határtalan egyszerűség és világosság jellemzi ezeket a kis történeteket, párosulva a magvas gondolatisággal és tartalmas érzelmekkel, színes hangulatokkal. Mintha csak szó szerint vette volna Tolsztoj azt, amit így fogalmazott meg: ahhoz, hogy írásainkat megértse a nép is, "sorainkat alá kell vetnünk a béresek, kocsisok, mosogatólányok cenzúrájának".

Mihail Bulgakov - Végzetes ​tojások
Mihail ​Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdi-t, a Végzetes tojások-at és a Kutyaszív-et. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszív-et viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító "vörös sugarat", arra már nem képes, hogy megakadályozza "gyakorlati alkalmazását", minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár "új embert" visszaoperálják kedves, hűséges kutyává. Bulgakovnak ezek a szatirikus művei felmutatják a szovjet hétköznapok nevetésre ingerlő visszásságait és groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, s ugyanakkor mélyebb, filozófiai jellegű problémákat is felvetnek: szabad-e beavatkozni az élet természetes rendjébe vagy, áttételesen, a történelem menetébe? Hiszen korántsem biztos, hogy a voluntarista, radikális változások a "szép, új világot" teremtik meg.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - Gogol ​művei
Könyvünk ​Gogol összes szépirodalmi műveit tartalmazza, amelyek - magyarul - először jelennek meg ilyen összefoglaló kiadásban. Gogol prózája százhúsz év távlatából is igényt tarthat az olvasó érdeklődésére. A "modern" tehát az utódokat is nyugtalanító klasszikusok közé tartozik. Zsúfolt és mégis arányos művészetében szeszélyesen vegyül a társadalmi szatíra és a szorongatott-gyengéd líra, a szertelen humor és a tárgyias fantasztikum. Nem volt a "nagy oroszok" között egyetlen egy sem, akire ne hatott volna, titkait mégis megőrizte: megmaradt páratlanul különös alkotónak. Az orosz történelem legválságosabb negyedszázadában - I. Miklós, a "vascár" uralkodása idején -, torz alakjainak kihívó látomásával, bár maga is belepusztult, siettetni tudta kortársainak szellemi felszabadulását. Valóra vált, amit megsejtett: "Tudom, hogy nevem elmúlásom után szerencsésebb lesz nálamnál."

Mihail Bulgakov - Kutyaszív
Sci-fi ​regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát? Bulgakov a forradalmat is erőszakos "Szervátültetésnek" tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a "Kutyaszív"-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.

Mihail Bulgakov - Molière ​úr élete
A ​Mester és Margarita alkotója a harmincas években elmélyülten tanulmányozta Moliére életét és korát. Foglalkoztatta őt a nagy francia drámaíró voltaképpen mindmáig titokzatos egyénisége, pályájának törései és ellentmondásai, az a kudarcokkal és sikerekkel szegélyezett út, amelyen Poquelin kárpitos fia a királyi udvarig eljutott. Kereste az életmű személyes és eszmei összetevőit, a bukások és felemelkedések mechanizmusát, a hatalom reagálásának természetét. Kutatásai, tapasztalatai és gondolatai Moliére-életrajzában összegződtek. Bulgakov ezt a könyvét is a rá jellemző színes, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató módon alkotta meg – rendkívül szórakoztató és ugyanakkor emlékezetes életrajzi regényt adva így az olvasók kezébe.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​félkegyelmű
Az ​író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: "Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most... A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus..." Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett "földöntúli jellemű" lény. Vajon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthajta-e a szenvedélyeket, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyében? ... Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényében az író. S a sokszálú történet elbeszélése során a maga teljességében mutatkozik meg a géniusz írásművészete: előttünk áll mind a tragikus, mind a lírikus, mind a szatírikus Dosztojevszkij.