A gyűlölet tárgya régen jelen van már fejtegetéseinkben. A „liberalizmus”, a „burzsoá”, a „kozmopolita” helyébe mindenütt szabadon behelyettesíthető a „zsidó”. A probléma messze nem a burzsoázia és a földbirtokos rétegek gazdasági konkurenciaharca. Az asszimiláció kérdésében – abban ugyanis, hogy a polgárság asszimilálódjék-e a nemesi politikai vezető réteghez, vagy az asszimilálódjék a felemelkedő polgársághoz – a magyar polgári fejlődés egész társadalmi-politikai problematikája fölvetődik. A kérdés tehát: megvalósul-e a polgári liberális társadalmi, politikai és gazdasági szerkezet mint a fejlett kapitalizmus adekvát formája, avagy elvetél. Mind az agrárius, mind a klerikális liberalizmuskritikában s konzervatív programban állandóan jelen van a kérdés antiszemita értelmezése. Az agrárius körök ezt kevésbé mondják ki, mint a klerikálisok, de náluk is fokozatosan tért nyernek az antiszemita kirohanások.
Kapcsolódó könyvek
Hungaricus - Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól
Amikor kézbe veszi e kötetet, Igen Tisztelt Reménybeli Olvasóm, s azon tűnődik, megvásárolja-e, kötelességem figyelmeztetni Önt tettének esetleges kockázatára: e könyvecskének ugyanis nem csupán a megírását, hanem terjesztését is bűncselekménynek minősítette a Legfelsőbb Bíróság, éppen harminc esztendővel ezelőtt. Sőt elrendelte az akkor még csak néhány tucat példányban stencilezett gépirat minden fellelhető példányának megsemmisítését is. S ez az ítélet változatlanul érvényben van... Ön most emberi jogait gyakorolja, mikor bűnös könyveket is beszerez s otthonában őriz, de a történelem ördöge nem alszik, s ami ma jog, holnap ismét bűnné minősülhet vissza. Ha tehát megveszi e csaknem harminchárom éves röpiratot, adott esetben legalábbis társtettessé válhat legalább egy bűncselekmény elkövetésében - "izgatásra alkalmas anyagok tárolásában, terjesztésében".
Ha Ön e kockázatot vállalja, mert bízik a jövőben (én is reménykedem), akkor fogadja meg hálás szívvel kínált tanácsomat: amennyiben mégis beütne egy esetleges "visszarendeződés", azonnal szabaduljon meg e könyvecskétől. Vagy ha elég bátor, rejtse el a kötetet biztos helyre, s egy idő múlva újra előveheti. Magyarországon az eddigi tapasztalatok szerint nagyjából húsz-harminc év kell ahhoz, hogy a börtönnel tiltott könyvek legálissá lényegüljenek át vagy vissza. Dantonnal szólva merészséget, tovább reménységet és a biztonság kedvéért még hosszú életet is kíván Önnek a szerző.
Koltay Gábor - Horthy a kormányzó
Koltay Gábor: Horthy a kormányzó című dokumentumfilmje sokáig titokban tartott érzéseket és gondolatokat tesz közkinccsé, cáfolja a generációk egész sorába sulykolt tévhiteket, szándékos hazugságokat. Évtizedekig a Horthy-korszakról csak rosszat lehetett mondani, miközben az 1920 utáni sikeres nemzetépítés tanulságai mai, megváltozott politikai-társadalmi körülményeink közepette is példamutatóan aktuálisak. A könyv a film készítésének hátterét, szenvedélyes fogadtatásának körülményeit mutatja be, tartalmazza az alkotás teljes szövegét is. Mivel ellentmondásos rendszerváltozásunk minden sajátos szellemi nyomorúsága tetten érhető a film történetével kapcsolatban, ezért a könyv egyben jellemző kordokumentum is. A kötet gazdag képanyaggal kiegészülve segít a közelmúlt magyar történelmének jobb megértésében, s mindenekelőtt vitéz nagybányai Horthy Miklós személyének, szerepének előítéletektől mentes értékelésében, méltón tisztelegve a király nélküli királyság kormányzója előtt, halálának 50. évfordulója alkalmából.
Gyáni Gábor - Hétköznapi élet Horthy Miklós korában
A Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.
Ismeretlen szerző - Magyar királyok nagykönyve
A kiadvány kronologikus sorrendben mutatja be Magyarország és Erdély uralkodóit az államalapítástól egészen a Habsburg-ház trónfosztásáig. Helyet kapnak itt nagy formátumú uralkodók, vezetésre még alkalmatlan trónörökösök, józan államférfiak, tragikus sorsú királynők és epizódszerepre kárhoztatott királyok éppúgy, mint kormányzóink vagy a török hódoltság idején a többé-kevésbé független magyar államiságot képviselő Erdély fejedelmei. A gazdagon illusztrált kötetet a Szent Korona történetéről szóló nyitófejezet, illetve a királyság utáni időszakkal, az államformákkal és a nemzeti emlékezettel foglalkozó zárófejezet teszi teljessé.
Ismeretlen szerző - A magyar állam- és jogtörténet forrásai
1995-ben látott napvilágot a Magyar alkotmánytörténet tankönyve, rá egy esztendőre a Magyar jogtörténet. Mindkét tananyagot az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke mellett szerveződő munkaközösség tagjai írták és szerkesztették. A tankönyvek évtizedes oktatási tapasztalatokat összegeztek, mind tematikájukban, mind az újonnan megfogalmazott tananyagban. Jelen kötet, a Magyar állam- és jogtörténet forrásai lezárni és kiegészíteni hivatott a tananyag-megújítási munkálatokat. E munka azon válogatott jogforrások gyűjteménye, melyek a két tankönyv alapjait is jelentik, s melyek a szerkesztői munkaközösség által az egyetemi oktatásban használt vagy használni kívánt dokumentumok körébe tartoznak. A Magyar állam- és jogtörténet forrásai tehát a két tankönyvvel együtt teljes egész. A tananyagban hivatkozott jogszabályok megismerésével, a szemelvények tanulmányozási lehetőségével válik teljessé a magyar alkotmánytörténet és a magyar jogtörténet tankönyve, de a jogtörténet forrásainak olvasásához is elengedhetetlen a két könyv.
Adolf Hitler - Mein Kampf
A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.
Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”
Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.
Rainer M. János - Bevezetés a kádárizmusba
A könyv középpontjában a kádárizmus áll. Nem végső magyarázat, hanem bevezető, áttekinti a tárgy irodalmát, foglalkozik az előzményekkel és az utótörténettel. A történetek elbeszélése helyett a magyar és térségi jelenkortörténet, azon belül is a XX. század második fele átfogó ábrázolása során felmerülő fogalmak magyarázatára vállalkozik. Nem összegzés: bevezetés a további tisztázás hoz, esetleg vitához.
Kállay Miklós - Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-1944 I-II.
Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887–New York, 1967) egykori magyar miniszterelnök „személyes számadása” hazánk újabb kori történetének különösen súlyos két esztendejéről szól.
A volt szabolcsi főispánt, az Országos Öntözésügyi Hivatal elnökét, aki addig soha nem foglalkozott „nagypolitikával”, Horthy Miklós 1942 elején jelölte ki a kormány élére, amikor még töretlen volt Németország támadó ereje.
A szerencsétlenül háborúba sodort ország kettős félelem szorításában élt: rettegett a náci német megszállástól, amely nemcsak nemzeti függetlenségétől fosztotta volna meg, hanem ezrek és ezrek életébe is került volna (aminthogy került is 1944. március 19-e után), és rettegett a bolsevizmustól, amely a beözönlő orosz hadak nyomán óhatatlanul uralma alá hajtotta volna a magyarságot (ami később szintén bekövetkezett). E kettős veszedelmet elkerülni, a magyarság függetlenségét, az ország területi integritását megőrizni, s a háborúból az országot kivonni: ez volt az a lehetetlenséggel határos, az adott körülmények között már eleve kudarcra ítélt feladat, amire Kállay Miklós vállalkozott. Próbálkozásait az országban is csak nagyon kevesen értették meg, „hintapolitikának” csúfolták, béketapogatózásait a szövetségesek rendre elutasították, a németek viszont állandóan követelték Horthytól miniszterelnöke menesztését… Amikorra mutatkozott volna valami halvány remény a kibontakozásra, bekövetkezett a katasztrófa: az ország megszállása. Kállaynak is menekülnie kellett, nyolc hónapig a budapesti török követ rezidenciáján élt, a nyilas puccs után elhurcolták és koncentrációs táborba zárták a németek. Ezzel megszűnt számára a politikai cselekvés lehetősége. Soha többé nem térhetett haza. Emigrációban halt meg az Egyesült Államokban.
Horváth Julianna - Szabó Éva - Szűcs László - Zalai Katalin - Pártközi értekezletek 1944-1948
A második világháború befejeződését követő ún. koalíciós időszak egyik legjellemzőbb politikai intézménye volt a pártközi értekezlet. Ezeken az értekezleteken a demokratikus koalícióhoz tartozó pártok, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezetői vettek részt. A történetírás mindig is kiemelt figyelmet fordított az itt zajló eseményekre, a pártok érdekérvényesítési erejére, ám mindeddig nem állt rendelkezésre olyan dokumentumkötet, amely ülésről ülésre bemutatta volna a pártközi értekezletek működését.
Jelen kötet e hézagpótló feladatra vállalkozott, amikor a teljes terjedelmükben rendelkezésre álló jegyzőkönyvek mellé állította azokat az egyéb forrásokat, amelyek segítségével rekonstruálhatóvá válhat a pártvezetők részvételével megtartott valamennyi pártközi értekezlet 1944. december 2-től 1948. szeptember 10-ig, tehát az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásától a többpártrendszer megszűnését előrevetítő Magyar Függetlenségi Népfront megalakulásáig. E források nélkül a politikai élet alakulása aligha lenne értelmezhető.
A pártközi egyeztetések az ország és a pártokat érintő legfontosabb kérdésekben a demokratikus többpártrendszer fontos érdekegyeztető mechanizmusai közé tartozott. A tanácskozások híven tükrözik Magyarország akkori legégetőbb gondjait, mint a háború befejezése, a békekötés, a közellátás, a közigazgatás megszervezése, az ország gazdasági életének beindítása, a vesztes háborút követő retorziók kérdése.
Az értekezleteken nyomon követhető politikai viták, ellentétek, az azok megoldására születő javaslatok, a konszenzus avagy konfrontáció keresése - ezek a koalíciós időszak legégetőbb kérdései. Megválaszolásuk elősegítésére született e kötet.
Ismeretlen szerző - Mi a hungarizmus?
A második világháború óta nagyon sok negatív jelzővel látták el a hungarizmus fogalmát. Ahhoz, hogy megtudjuk, mi az igazság, el kell olvasni az 1951-ben íródott tanulmányt.
Egy biztos: ebből kiderül, hogy mi a hungarizmus.
Békés Márton - Amerikai neokonzervativizmus
Békés Márton korábbi műveiben az európai és a magyar konzervatív gyökereket (Vendée és a Vendvidék "géniuszát") vizsgálta meg, most természetes módon figyel a világpolitika-formáló amerikai eszmékre. Az amerikai neokonzervativizmus eszmetörténete ma félreértéseken és féligazságokon hízó összeesküvés-elméletek és a külpolitikai zsurnalizmus áldozata – állítja legújabb könyvében. E monográfiában tehát leírja a teljes szellemi, kulturális, történeti és politikai környezetét. Számot ad filozófiai, politikai, gazdaságelméleti és nemzetközi gondolatairól. Áttekinti a második világégés eloltásától egészen a Bush-éra lezárultáig folytatott utat. Különös figyelmet fordít eközben a szellemi áramlat két generációja közötti lényeges különbségekre, illetve azok elméleti tisztázására. A neokonzervativizmus első változata eszerint az amerikai konzervativizmus és az atlanti kultúrkör hagyományainak sikeres és autentikus aktualizálása, amelyre Békés Márton bevallott szimpátiával tekint, míg a forradalmi neokonzervativizmust e kötet szerzője erősen bírálja.
Ismeretlen szerző - Rendszerváltás(ok) Magyarországon
"A szocialista rendszer bukása óta eltelt időszak közbeszédének máig meghatározó és vitatott kérdése, miként is értelmezhetjük az 1989-1990-ben lezajlott eseményeket. Jól mutatja a problémát, hogy még az akkori történések megnevezéséről sem alakult ki konszenzus; nem beszélve arról, hogy a rendszerváltás/rendszerváltoz(tat)ás kifejezést hányan hányféle értelemben használták már az elmúlt két évtizedben. (...)" (Részlet a Bevezetőből)
John Maynard Keynes - A békeszerződés gazdasági következményei
John Maynard Keynes (1883-1946) angol közgazdász, a XX. század legnagyobb hatású gazdasági gondolkodója. Az etoni középiskolás évek után Cambridge-ben tanul közgazdaságtant, matematikát és filozófiát. Lenyűgöző intellektusa, színes egyénisége már korán érvényesül, a korabeli angol szellemi életben jelentős, írókból és művészekből álló Bloomsbury-csoport egyik vezéralakja.
Tanulmányait befejezve Cambridge-ben tanít, később hivatalt vállal, kezdetben India pénzügyeivel foglalkozik, majd az első világháború alatt a brit pénzügyminiszter tanácsadója. Ebben a minőségben vesz részt a párizsi békekonferencián, de 1919 júniusában az erkölcstelen, kivihetetlen és a legyőzött országokat kifosztó békeszerződés ellen tiltakozva lemond állásáról. Lépése okait még abban az évben az olvasóközönség elé tárja A békeszerződés gazdasági következményeiben, amely világsikert arat. A könyv valódi mestermű, ellenállhatatlan lendületű érvelésében egyaránt helyet kap a békekonferencia főszereplőit megörökítő vitriolos és ragyogó stílusú portré, a békeszerződésben Németországra rótt gazdasági terhek katasztrofális következményeit tárgyilagosan vizsgáló szakszerű elemzés, az Európa gazdasági és politikai helyreállítását szolgáló átgondolt javaslat.
A háborút követően Keynes visszatér Cambridge-be, idejét megosztja az egyetemi oktatás, a tőzsdei spekuláció és a publicisztika között. A harmincas évek nagy válságát követően adja ki fő művét: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című könyvet, amely forradalmasítja a közgazdaságtant: először foglalja egységes elméleti keretbe az állam aktív beavatkozására épülő, a teljes foglalkoztatás megteremtésére irányuló gazdaságpolitikát, s alapot teremt a második világháborút követő évtizedek példátlanul sikeres gazdasági növekedésének a nyugati világban. Keynes a második világháború idején a brit kormány fő gazdasági tanácsadója, és jelentős szerepet játszik a háborút követő rendezés gazdasági intézményeinek kidolgozásában.
Mary Fulbrook - A német nemzeti identitás a holokauszt után
A németek fél évszázada Auschwitz árnyékában élnek. Kimondva vagy kimondatlanul ott élt (és él a mai napig) a lelkek mélyén a kérdés: ki volt a felelős embermilliók meggyilkolásáért? A válaszok sokfélék. Voltak, akik Hitlernek és bizalmasainak szűk csoportjára hárították a felelősséget, voltak, akik a nemzet egészét tekintették bűnösnek. Vajon megtalálhatók-e a német történelemben a gonoszság gyökerei? Hogyan tudják feldolgozni a németek a bűntudatot, találhatnak-e felmentést önmaguk számára?
A kettéosztott nemzet 1945 után szinte folyamatosan belemerült a múltjáról és identitásáról, a nemzeti büszkeségről vagy a "normális nemzetté válás" lehetőségéről folytatott vitákba. Majd a fal leomlása, az egyesülés után a német politikai közélet örök játéka, a "mit is jelent németnek lenni" új fordulatot vett.
A szerző elemzéséhez igen gazdag anyagot használ fel: a megemlékezés szertartásait, az emlékhelyek eltüntetésének vagy helyreállításának problémáját, személyes naplókat, az áldozatokkal, illetve leszármazottaikkal és a bűnösökkel folytatott interjúkat, politikusok beszédeit, történészek írásait, s ezek segítségével tárja elénk igen érdekfeszítően a német identitás kérdésének múltját és jelenét.
Mary Fulbrook a University College London történészprofesszora. Fő műve az _Anatomy of a Dictatorship_ (Oxford University Press, Oxford, 1995).
Ismeretlen szerző - A magyar jobboldali hagyomány, 1900-1948
A politikai ideológiákat, pártokat és pártviszonyokat leíró, értelmező és kategorizáló fogalmaink közül a két legáltalánosabb és leggyakrabban használt: a jobboldal és a baloldal. E két fogalom felruházása politikai tartalommal a nagy francia forradalom időszakáig nyúlik vissza. Jobboldaliaknak akkor azokat nevezték, akik a király jogait, illetve általában a régi rendet védték, és a nemzetgyűlés elnökétől jobbra foglaltak helyet. A jobboldaliság fogalma azóta többször átértelmeződött, és az idők folyamán igen sokrétűvé vált. A kötet e gazdag hagyomány egyetlen szeletét veszi górcső alá: az 1900 és 1948 közötti magyar jobboldaliságot, amely még ebben a viszonylag rövid időszakban sem volt egységes. A 19. századi liberális örökséghez kötődő konzervativizmus éppúgy beletartozott, mint a vele részben vagy egészben szembeforduló szélsőjobboldaliság. Emellett léteztek olyan áramlatok, amelyek többféle jobboldaliságot magukba fogadtak, sőt nemcsak a jobb-, hanem a baloldalhoz is kötődtek (pl. a népi mozgalom, korlátozottabb mértékben a legitimizmus és időnként a Turul). A magyar jobboldaliság eszme-, művelődés- és intézménytörténeti, valamint kül- és belpolitikai aspektusait bemutató 17 tanulmányt Romsics Ignác áttekintése vezeti be a jobboldaliság 19-20. századi alaptípusairól.
Rácz István - Parasztok, hajdúk, cívisek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Várkonyi Péter - Magyar-amerikai kapcsolatok 1945-1948
A második világháború befejezésétől a Magyarországon 1948-ban bekövetkezett gyökeres társadalmi fordulatig terjedő időszakban a magyar-amerikai államközi kapcsolatok története azt tanúsítja, hogy amilyen mértékben a haladás erői hazánkban közelebb kerültek a politikai hatalom teljes birtokbavételéhez, s minél inkább kiszorultak onnan a reakciós erők, olyan mértékben romlottak a magyar-amerikai államközi kapcsolatok - nem Magyarország, hanem az Egyesült Államok magatartása következtében. A magyar-amerikai államközi kapcsolatok tárgyalt időszakát az Egyesült Államok világuralomra törő, kommunistaellenes, hidegháborús politikájának kibontakoztatása jellemzi.
Izsák Lajos - Polgári ellenzéki pártok Magyarországon
A szerző elsőként vállalkozott arra, hogy bemutassa a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton kívüli polgári ellenzéki pártok - Keresztény Demokrata Néppárt, Demokrata Néppárt, Magyar Radikális Párt, Magyar Szabadság Párt, Keresztény Női Tábor, valamint a felszabadulás idején, illetve 1947 tavaszán és 1948 nyarán kezdeményezett polgári pártalakítási kísérleteket (Független Szocialista Néppárt. Magyar Köztársasági Párt, Kossuth Párt, Katolikus Néppárt stb.) - és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból már 1945 nyarán kiszorult Polgári Demokrata Párt politikai pályafutását, e pártok programjait, céljait és törekvéseit a népi demokratikus átalakulás időszakában. Megismerkedhetünk a korszak ismert polgári politikusaival, így Balogh Istvánnal, Barankovics Istvánnal, Csécsy Imrével, Eckhardt Sándorral, Gorzó Nándorral, Kabakovits Józseffel, Pfeiffer Zoltánnal, Supka Gézával, Schlachta Margittal, Sulyok Dezsővel, Szent-Iványi Sándorral, Zsolt Bélával, s még hosszan lehetne folytatni e felsorolást. A szerző a fentieken túl - a polgári ellenzéki pártok felszámolásának bemutatása mellett - felvázolja azokat az eseményeket és körülményeket, amelyek az egypártrendszerű népfront megteremtéséhez, a polgári ellenzék politikai pályafutásának végleges befejezéséhez vezettek Magyarországon.
Ismeretlen szerző - Magyarország története a 19. században
A "hosszú" XIX. század magyar történelmét bemutató egyetemi tankönyv - amely az első kiadás bővített, javított változata - korszerű, új kutatásokon alapul. Megjelenése nem csupán a felső-oktatás, hanem az egész közoktatás, a szakközönség és az érdeklődők számára is rendkívül fontos, hiszen igen sok romantikus elképzelés, hivatkozás és vita kötődik a korhoz. A hiteles, összefoglaló ismereteket nyújtó szakkönyv a történelemtanárok továbbképzéséhez is nélkülözhetetlen. A kötet szerzői elismert magyar történészek: Csorba László, Dobszay Tamás, Fónagy Zoltán, Gergely András, Kövér György, Pajkossy Gábor, Pölöskei Ferenc, Tóth Zoltán. A tankönyvben megtalálhatók a szöveggyűjteményre vonatkozó kereszthivatkozások is.
Ismeretlen szerző - Magyar alkotmánytörténet
Az alkotmány történeti felfogása - mely nem a kartális megfogalmazódáshoz köti a constitutiót, hanem az állami élet szerves fejlődésében kialakuló és érvényesülő általános alkotmányos elvek jelenlétéhez - képezi a Magyar alkotmánytörténet szerkesztési koncepciójának alapelvét. A zömében a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar jogtörténészei által írott munka a magyarság nemzetségi, törzsi és törzsszövetségi szerveződésétől a nomád állammodell kialakulásán és működésén át vezeti az alkotmánytörténet folyamatát a Kárpát-medencében megalapított keresztény magyar állam kiépítéséig. Ezt követően a patrimoniális, a rendi képviseleti, az abszolút és alkotmányos monarchia, a parlamentáris királyság és végül a magyar köztársaságok modelljeinek elemzésével teszi teljessé a képet a magyar alkotmányfejlődésről. A kötet tudatosan vállalt szerkesztői elve, hogy csak kevéssé követi a kronologikus rendet, ehelyett a magyar joghistória történetének jellemző alkotmányos jogfolytonosságára helyezve a hangsúlyt a közjogi intézmények (országgyűlés, államfő, központi és helyi közigazgatás, törvénykezési szervek) feldolgozásával rajzolja meg a magyar alkotmánytörténet tablóját. Ezzel lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megszabadulva a köz- és politikatörténet szokásos cezúráinak bilincsétől a maguk folytonosságában ismerjen meg olyan jellegzetesen évszázadokon át nyúló intézményeket, mint a szent korona tana, a királyi hatalom és jogkör alakulása, a magyar országgyűlés fejlődése, a vármegyék története. A kötet olvasója így egészében szemlélheti a magyar alkotmányosság és közjog történeti fejlődését.