Pogány ​szerelem

Knut Hamsun - Éhség
Regény, ​lírai napló, önéletrajz, egy testi és lelki állapot tükre, avagy tündérmese? Kissé mindegyik, és egészen egyik sem. A világirodalomnak ez a remeke, amelyet hosszú idő múltán új kiadásban ismét kezébe vehet a magyar olvasó, Knut Hamsun norvég író Éhsége 1890 óta a világ szinte valamennyi nyelvén megjelent, s az éhező oslói fiatalember érzelmes története ma már ahhoz a bizonyos kétezer könyvhöz tartozik, amelyet a művelt embernek illik ismernie. Olló úr, a laparchivárius, Ylajali, a koplaló költő életén átsuhanó leányka, az udvarias zacis, a perecárusnő; mind felejthetetlen alakjai ennek a modern mesének, a háttérben pedig kirajzolódnak a még Kristiániának nevezett norvég főváros kikötői, szegény és gazdag negyedei, kissé a múlt század végi társadalom is. Hamsunnak ez a könyve maradandó érték a norvég és az európai irodalomban, nemzedékek ismerkedtek meg belőle a századforduló norvég életével és egy hosszú írói pálya kezdetével.

Sigrid Undset - Kristin ​Lavransdatter
_"... ​a norvég regényirodalom egyik remekműve ... [Undset] kiváló művészi érzékkel alakítja ismereteit kézzelfogható valósággá, és olvasztja őket költői egészbe."_ - Harald és Edvard Beyer A _Kristin Lavransdatter_ cselekménye az 1300-as évek első felében játszódik, Norvégia déli részén. A háromkötetes műben a címszereplő életét követhetjük nyomon, kislánykorától egészen a haláláig. A _Koszorú_ Kristin gyermek- és fiatalkorát és apjához, a nagyparaszt Lavranshoz való közeli viszonyát mutatja be. Kristint odaígérik Simonnak, a szomszédos földbirtokos fiának, ám ő beleszeret egy nemesemberbe, Erlendbe. Szembeszállva a családjával és az egyházzal feleségül megy a férfihoz. Az _Asszony_ban kettejük közös életét ismerhetjük meg. Kristin hét fiút szül, de szeretett Erlendjével való kapcsolatának súlyos próbákat kell kiállnia, s Isten előtt is vezekelnie kell bűneiért. A _Kereszt_ Kristin és Erlend konfliktusokkal teli viszonyának lezárása, s Kristin visszatalálása Istenhez. Sigrid Undset (1882-1949) a dániai Kalundborgban született, de Kristianiában (ma Oslo, Norvégia fővárosa) nőtt fel. 1907-ben jelent meg első regénye, ám átütő sikert csak négy évvel később a _Jenny_vel ért el. 1928-ban irodalmi Nobel-díjat kapott a _Kristin Lavransdatter_ért (1920-22), valamint az Olav Audunssønről szóló két regényéért (1925-27).

Knut Hamsun - Az ​anyaföld kincse
Részlet ​a könyvből: "Vajjon ki taposta ki a fák és a zsombékok közt húzódó hosszú, ösvényt? Az első férfi, az errevetődött első férfi. Itt senki sem előzte meg. Később egy-egy állat rátért a réti és mocsári nyomra, majd valamelyik lapp rénszarvasterelés közben kiszimatolta az utat. Így támadt a nagy, gazdátlan közbirtok ösvénye. A férfi északnak tart. Batyujában, az első batyuban, némi elemózsia és pár szerszám lapul. A rőtszakállú férfi szálas és tagbaszakadt, képén és kezein kis hegek látszanak - vajjon munkában vagy harcban szerezte-e ezeket a sebhelyeket? Talán börtönviselt bujdosó, talán békevágyó bölcs - mindenesetre olyanformában kószál ebben a roppant magányosságban. Csak megy, megy - a madarak és az állatok hallgatnak körötte. Olykor kiböki: "Istenem, Istenem!" - Mihelyt keresztülvág a lápokon s kedves erdei tisztásokhoz ér, rögtön leteszi batyuját s pontosan tájékozódik; kisvártatva visszatér s batyustul tovaballag. Így vándorol a Nap állása szerint s éjjelente a hangába dől le. Néhány óra múlva fölkerekedik. "Istenem, Istenem!" Megint északra fordul, fölnéz a Napra, délben megeszik egy darab svédkenyeret, meg egy falat kecskesajtot, iszik egy kis forrásvizet s folytatja útját. Ezúttal is egyenletesen baktat előre, hogy megvizsgálja az erdőség szép helyeit. Mi vonzza? A táj? A talaj? Alighanem falusi ember; fürkészve tekint szét, néha fölkapaszkodik egy-egy dombra s onnan kémlel körül. Újra tűnik a Nap."

J. M. G. Le Clézio - A ​láz
J. ​M. G. Le Clézio kötetének visszatérő motívuma a lázas állapot, melyet egy közönséges fogfájás, meghűlés vagy napszúrás is kiválthat. A lázas ember azonban mégsem teljesen önmaga; hallucinál, ébren álmodik, múltja megelevenedik, vagy éppen képzelgései rabjaként egy másik ember életét kezdi élni. Roch napszúrás hatására kezd el hallucinálni. Izzadságtól csatakos ágyán fekve azt képzeli, hogy szeretkezik, és delíriumában lassan átváltozik azzá a nővé, akit a karjában tart… „Ez a könyv kis őrületeinkről szól. Mindennap elveszítjük a fejünket. Dühbe jövünk. Ujjongunk. Részegek vagyunk. Ez általában nem tart soká, de épp elég. Valóságos vulkánok vagyunk. Szüntelenül kitöréssel fenyegetünk” – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio „az érzéki eksztázis szerzője”, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

Selma Lagerlöf - Gösta ​Berling
Az ​1891-es Gösta Berling Selma Lagerlöf első regénye, s mindjárt világsikert aratott. Benedek Marcell fordítása 1912-ben jelent meg, s a gyors itthoni siker titkát Szerb Antal így jellemzi: "A könyv varázsa egy kevéssé Krúdy Gyuláéra hasonlít. Itt is egy gavalléros, úri világ elvenedik fel, a nemesi életformának csak szépségét és költőiségét látjuk, árnyoldalai nélkül. (...) Tizenketten vannak a gavallérok, és úgy járnak-kelnek a világban, mint Arthus király tizenkét lovagja. Gösta Berling alakját apollói ragyogásba vonja az, hogy az írónő érezhetően szerelmes belé, és elhalmozza minden fényességgel, amit a női képzelet a férfira láthat." A kötet a Nobel-díjasok könyvtára sorozat része.

Bjørnstjerne Bjørnson - A ​halászleány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

William Faulkner - A ​hang és a téboly
A ​kísérlet: Faulkner legnagyobb, méltán leghíresebb regénye. A történet: a faulkneri legendakör legteljesebb összegzése. Egy átokvert család, mint "az elátkozott Dél" megtestesítője - ismerős képlet, ám a Compsonok históriája jóval szövevényesebb, semhogy mindenestül beleférne. Sorstragédia, mint az Atreidáké. S mint minden tragédia, mondataiban - áradó és meg-megbicsakló, darabokra töredező és oldalak, évtizedek távolából is egymást kereső, eltéphetetlenül összetartozó mondataiban - roppant ellentéteket markol össze: durva komikumot és nemes heroizmust, bűnt és bűnhődést, jót és rosszat, feketéket és fehéreket. Tragikus költészet ez, szemléletében, szerkesztésmódjában és stílusában egyaránt. És tragikus filozófia, melyben egyszerre szólal meg az emberi önkifejezés két végletesen távoli lehetősége: "a hang" - az értelmetlen iszonyat történelem előtti üvöltése, és "a téboly" - a túlhajszolt értelem, a betegesen érzékeny huszadik századi tudat önmagát tagadó-bizonygató vitája. Négy elbeszélő - három Compson-testvér (egy idióta, egy öngyilkosjelölt, egy kisvárosi Jágó) és végezetül maga a szerző - mondja el ugyanazt a históriát. Négy változatban pereg le előttünk ugyanaz az álom: korunk látomása. A modern világ ős-egyszerű elemekből összeálló bonyolult rendszere tárul föl benne, a modern ember végzetesen bizonytalan, de mégis gyötrelmes bizonyossággal létező erkölcsi világrendje.

Gabriel García Márquez - Szerelem ​a kolera idején
A ​csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Verner von Heidenstam - Endümion
Az ​Endymion az 1800-as évek végének hanyatló Közel-Keletére varázsolja az olvasót, Verner von Heidenstam egyedülálló kalauzolásával. Az író fiatalon bebarangolta Egyiptomot és Görögországot, ekkor ejtette rabul a keleti kultúra, melynek nagy hódolója és elbeszélője lett. De nem csupán a díszlet, a végső tündöklését élő Damaszkusz jelenik meg előttünk a maga pompájában, s aranyozza be a művet. A regény szereplői kiválóan megrajzolt, élő, eleven, lélegző karakterek, akiknek külvilág felé mutatott rideg páncélja alatt gazdagon burjánzó érzelmekre lelünk. Az öngyilkos álmából még egyszer felriadó, legendás városban a kelet és a nyugat vált érzéki csókot a történet folyamán. Azonban a tüzes szónoklataival kitűnő szabadságharcos, Emin és az álmodozó amerikai fiatalhölgy, Nelly Harven szerelmének romantikus álomképét a forrongó valóság durva kézzel igyekszik szétszakítani.

Selma Lagerlöf - Jeruzsálem
A ​19. század végén egy misztikus látogató hatására vallási megújhodás indult meg egy dalarnai svéd faluban, s az egész közösség arra az elhatározásra jutott, hogy javait pénzzé téve Jeruzsálembe zarándokol. Lagerlöf 1900-ban látogatta meg Jeruzsálemben ezeket a svéd parasztokat, s két évvel később meg is jelent a vallásos élményekről, emberszeretetről, a svéd parasztok életéről egyszerre valósághűen és meseszerűen tudósító regény, a svéd irodalom egyik ékköve. Selma Lagerlöf, aki Strindberg mellett a legnagyobb világirodalmi hatású alkotója a svéd irodalomnak, nem csak az első női irodalmi Nobel-díjasként, hanem a Svéd Akadémia első női tagjaként is tartja számon az irodalomtörténet. A Jeruzsálem mellett olyan remekművekkel vívta ki magának a világhírt, mint a Gösta Berling története és Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át. Szerb Antal így méltatja a szerzőt A világirodalmon történetében: "Lagerlöf fedezte fel a világ számára az Észak költészetét, az Északot, mint mesetájat, ahová a lélek vágya száll... A legendaképzés, az elhihető mese adománya Lagerlöf legfőbb írói tulajdonsága... Dickensnek talán ő az egyetlen méltó követője a modern irodalomban."

Bjørnstjerne Bjørnson - Arne ​/ Synnöve Solbakken
Björnstjerne ​Björnson a múlt század norvég irodalmának kiemelkedő alakja. Művei közül legnépszerűbbek költői ihletésű paraszt-novellái. A prózai szöveget meg-megszakítják lírai költészetének olykor megkapó szépségű darabjai, úgyhogy az ott közölt két elbeszélés Björnsont, a lírai költőt is reprezentálja: a szerelem és a természet költőjét.

Sigrid Undset - Tavasz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orhan Pamuk - Isztambul
Orhan ​Pamuk Isztambul szülötte. Amikor a városról beszél, valójában magáról ír, amikor pedig saját emlékeit idézi föl, igazából a város történetét meséli el. A gazdag, nagypolgári és kifejezetten világi gondolkodású családban felnövő író történetei elsősorban Isztambul európai részén játszódnak, de fontos szerepet kapnak a város elhagyott derviskolostorokkal tarkított „egzotikus” negyedei is, valamint a Boszporusz, amely a boldogság „egyedüli, kiapadhatatlan forrása”. Pamuk lenyűgöző fantáziával kelti életre gyönyörű szülővárosát, regényei visszatérő helyszínét, miközben Isztambul eddig ismeretlen arcát mutatja be, bölcsen, kellő rálátással, úgy, ahogy csak a távolba szakadt ember tud rácsodálkozni gyermekévei helyszínére.

Orhan Pamuk - Az ​új élet
"Egy ​napon elolvastam egy könyvet, és ettől az egész életem megváltozott. ...láttam a másik életre nyíló ajtó küszöbénél kiszivárgó fényt; láttam mindent, amit már ismertem, és mindent, amit még nem... Mindaz, amit addig tanultam, minden, amiben addig hittem, megszűnt érték lenni... de azért csak folytattam az olvasást, mert minél inkább előrehaladtam a könyvben, annál jobban megértettem, hogy olyan útra tévedtem, ahonnan nem lehet visszafordulni." Oszmant, az ifjú narrátort egészen felkavarja ez a titokzatos olvasmány. Évekig bolyong Törökországban, bejárja a legelhagyatottabb helyeket, s mindvégig ugyanaz az őrült szerelem és remény hajtja. Különös kalandokon át vezet az útja egészen addig a napig, amíg meg nem érti, hogy az új világ, amelyre oly igen vágyik, talán nem is egyéb, mint maga a fényes halál... Az elképesztő fordulatokban gazdag, nyugat-európai hagyományokra épülő, finom humorú misztikus regény eleven és valósághű képet fest a keletről, a mai Törökország életéről, belső viszonyairól. A mágikus realizmus kiemelkedő keleti képviselőjeként ismert Orhan Pamuk művei közül ez a második, amely megjelenik magyarul. A fehér kastély szintén az Ulpius-ház gondozásában látott napvilágot. Pamuk könyveit eddig huszonnégy nyelvre fordították le, legjelesebb kritikusai - köztük John Updike - García Márquezhez, Kafkához, Borgeshez, Ecóhoz, Italo Calvinóhoz, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez, sőt, még Prousthoz is hasonlították.

Sigrid Undset - A ​hű feleség
A ​hű feleség problémája nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Csak a rózsaszín leányregényekben vannak sírig tartó boldog, zökkenéstelen házasságok. A valóságban minden házasságnak megvannak a maga válságai, nehéz idői, élet-halál pillanatai s éppen ez adja az emberi együttélésnek komolyságát és a hűségnek hősi nemességét. Sigrid Undset, a világhírű, nagy írónő mindig az élet és valóság legmélyebb kérdéseihez nyúl regényeiben. Új munkájában is mélyen belenyúl az emberi lélekbe és emberi életbe - gazdag művészettel, páratlan asszonyi okossággal mutatva meg, mit jelent a mai házasság és a házasságon belül férj és nő szerepe. Egy házasság története ez a regény és egy nő története, aki mindvégig hű feleség marad: de hogy ez a hűség mennyi örömet és mennyi szenvedést jelent, azt Sigrid Undseten kívül kevesen tudnák ekkora művészi igazsággal megmutatni.

Orhan Pamuk - Hó
"Minden ​élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják" - vallja Orhan Pamuk legújabb művében. Megismerhetjük-e a mások szívében lakozó szeretetet és fájdalmat? Megérthetjük-e azokat, akik oly mély gyötrelmeket és oly sok csalódást éltek át, hogy elképzelni sem tudjuk? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kát, a költőt, amikor tíz év frankfurti távollét után, édesanyja temetésére hazatér Isztambulba. Elfogadja egy liberális lap felkérését, hogy oknyomozó riportot írjon a távoli Karsz városában zajló különös eseményekről. saját gyermekkori vágyainak a felidézése is vezérli: amint tudomást szerez róla, hogy elvált asszonyként ott él a gyönyörű Ipek, újra feltámadnak régen elfojtott érzések.Ka felkeresi a titokzatos öngyilkossági hullám áldozataként elhunyt fiatal lányok családtagjait és barátait, a helyi rendőrséget, az eseményeket megörökítő és megjósoló Határvárosi Hírlap szerkesztőjét, s közben lassan feltárul előtte a város valódi arca. Vallási és politikai viták mérgezik az emberek életét, a fennálló államhatalmi és a növekvő iszlám párt befolyása alatt vallási fanatikusok szállnak szembe az egyházi reformok híveivel. Ka épp a Nemzeti Színházban szavalja egyik költeményét, amikor fegyveres zavargás tör ki, és a nézőtéren életét veszti az iszlám egyházi középiskola néhány tanulója. A tragédia rettenetes események sorát indítja el: letartóztatások, üldöztetések, gyilkosságok követik egymást, sokan a kurd nacionalistákat okolják, többen pedig politikai tőkét próbálnak kovácsolni a forrongásból. Pamuk Béke-díjjal jutalmazott író.

Henryk Sienkiewicz - Quo ​vadis?
Az ​ókori Róma. Nero - költői babérokra áhítozik. A birodalom ügyeivel nem törődik, szórja a pénzt, tobzódik az élvezetekben, a borban, a vérben. Egy tébolyult pillanatában felgyújtatja a Várost. Amikor a nép a tűzvész miatt háborogni kezd, a keresztényekre fogja a gyújtogatást. Az új eszme hívei a katakombákban bujdokolnak, mert aki kézre kerül, arénában végzi. Péter - Krisztus első tanítványa, a halász. Tömegek zarándokolnak Róma falain kívülre, hogy meghallgassák beszédeit. Vinicius - gazdag római patrícius, aki keresztény lányt szeret... Szerelem, irigység, megalománia, kisszerűség, barbarizmus, szentség, tűz, mártírium, katarzis. A fordulatokban bővelkedő romantikus nagyregény népszerűsége 1896-os megjelenése óta töretlen. Meghozta szerzőjének a világhírt, a Nobel-díjat, és több filmfeldolgozás készült belőle. "A butaság semmivel sem rosszabb a bölcsességnél, és semmiben sem különbözik tőle." "Tiétek a hatalom, a testőrség, az erő, legyetek hát őszinték legalább akkor, ha senki sem hallja." "Azt olvassuk ma, hogy a vatikáni körök indexre akarták vetni a nagy lengyel könyvét. Ám elolvasta pápa őszentsége, s index helyett hálalevelet, jutalmat, valóságos pápai himnuszt kapott a lengyel... Ahány nagy apostoli, váteszi produktuma van az első ólombetűk óta az emberi szellemnek, ahány nagy teremtő szelleme van az emberiségnek, az mind indexre került... Nagy bölcselők, nagy reformátorok, nagy költők egytől-egyig... Olyan szép könyv, olyan nagy, csodás könyv a Sienkiewicz könyve... Olyan kár, hogy indexre nem került. Megérdemelte volna!" (Ady Endre, Nagyváradi Napló 1901)

Ismeretlen szerző - Őszi ​álom
Ez ​a kötet a jelenkor skandináv drámairodalmát mutatja be három svéd, egy-egy dán, norvég és izlandi szerző színművének segítségével. Per Olov Enquist és Lars Norén már színpadról is ismertek Magyarországon. A tribádok éjszakájá-val világsikert arató Enquist ezúttal is a művészet és az élet között tátongó szakadékról ír, a Nobel-díjas Selma Lagerlöf alakját állítva a cselekmény középpontjába (Képcsinálók). Lars Norén - nálunk eddig elsősorban Az éjszaka a nappal anyja című művét játszották feltűnő érdeklődés mellett - a jóléti társadalom érzelmileg megnyomorított, hitet és célokat kereső nárcisztikus emberét szólaltatja meg kíméletlen s mégis költői drámájában (Az idő a mi otthonunk). Niklas Radström hatásosan mutatja be, hogy milyen morális fertőzéssel jár a diktatúra még az áldozatok esetében is (Kvartett). A norvég Jon Fosse szereplői egyszerű, esendően komikus emberek, akiknél a nyelv csak eltitkolja az igazi mondanivalót, akik várnak valakire vagy valamire, de még addig sem jutnak el, hogy a Godot nevet oda tudnák biggyeszteni várakozásuk tárgya elé (Őszi álom). A fiatal dán Line Knutzon a hippi szülők gyermekeiről ír, akiknek a megkapott korlátlan szabadságban már nincs lehetőségük ki és mi ellen lázadni. Hősei óriásbébik, akik nem tudnak és nem is akarnak felnőni (Közeleg az idő). A virtuóz izlandi Arni Ibsen Mennyország című keserű komédiája egy frappáns dramaturgiai ötletre épül, és izgalmas történetet mesél el a kallódó fiatalok életéről.

Anatole France - Thaisz ​/ A vörös liliom
Anatole ​France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. A Thaisz-ban érzéki színekkel kelti életre a legendás hírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és a fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Thaisz pedig, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. A vörös liliom France életművében szinte egyedülálló helyet foglal el. Talán épp ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyeinek történetét írja meg? Vagy több ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: Kevés író eleveníti meg számunka ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó "előkelő" társaságot. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.

William Faulkner - A ​hang és a téboly / Míg fekszem kiterítve
William ​Faulkner (1897–1962) az amerikai Dél krónikása, a klasszikus nagyepika századunkban szinte egyedülálló mestere. Húsz regényének, öt novelláskötetének legtöbbje összetartozik, együtt adja ki a képzelet alkotta Yoknapatawpha megye történetét. Ebben a csaknem százötven évet átfogó színjátékban "az ősrégi, egyetemes igazságok, az együttérzés és önfeláldozás, a szerelem és becsület, a szánalom és büszkeség" nagy emberi témái bontakoznak ki előttünk tragikus sorsok tükrében, a létezés alaptörvényeit megvilágítva. Ez a két regény a faulkneri életmű két mesterműve. Az 1929-ben megjelent A hang és téboly az átokverte Compson család históriája, amelyben az író végleges ellentéteket markol össze: durva komikumot és emelkedett hősiességet, bűnt és bűnhődést, múltat és jelent, fehéret és feketéket. Négyen mondják el ugyanazt a mesét, s előadásukban együtt szólal meg az emberi önkifejezés két lehetősége: "a hang", vagyis az értelmetlen fájdalom történelem előtti üvöltése, és a "téboly", azaz a gyötrelmesen érzékeny huszadik századi tudat önmagát tagadó-bizonyító belső párbeszéde. A Míg fekszem kiterítve (1930) más környezetet mutat be. Meghal egy tanyasi öregasszony, s a családtagok szekérre rakják a koporsót, hogy az elköltözött földi maradványait a városban, rokoni csontok közt helyezzék örök nyugalomra. Viszontagságos úton szekereznek végig, hogy végbevigyék, amire vállalkoztak. Komikus eposz ez a történet, amelyben a felbomlás szörnyűsége és az emberi összefogás nagyszerűsége fonódik össze szerves egységgé.