Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


pannik
5.0/5

Ebben ​a regényben gyilkolni tényleg könnyű, alaposan ki vannak találva az egyes gyilkosságok.
Nagyon izgalmas volt. Ilyen sok áldozattal ritkán találkozni. Eleinte nehezen tudtam megjegyezni az egyes esetek körülményeit és a neveket, de aztán több segítséget is ad az írónő.
Abban szinte biztos voltam, hogy az igazi tettes nincs a gyanúsítottak között, valahogy nem tartottam valószínűnek…. De hát AC-nál sosem lehet ezt tudni. Persze a valódi gyilkosra egészen a végéig nem gondoltam.
Ez a regény összetett, sok szálon fut, több korábbi esetet is feltár. Ettől nagyon részletgazdag, nem unalmas, nagyon izgalmas. Igazából a végére el is hittem, hogy a világban sok hasonló eset gyilkosa futkározhat, olyan esetek gyilkosai, amik nem tűnnek gyilkosságnak, amik egyértelműen véletlenek vagy balesetek. Igen, lehetnek ilyenek és ez hideg rázós.


dagikám
4.0/5

A ​negszokott szereplők nélkül is tud nagyot alkotni AC. Érdekes volt a történet szövèse,ès most ha csak félig is,de sejtettem ki a tettes. Nem hètköznapi módon folyt a nyomozàs, ès kíváncsi voltam mi fog kisülni belőle. De kellemeset csalòdtam,pörgős,izgalmas volt.


Navi
5.0/5

Úgy ​bedőltem, de úgy …
Mikor mindegyik fontosabb szereplő színre került, megtettem a voksom. A legvége előtt azt hittem, most aztán sikerült, tudom, ki a tettes.
Olyat estem … Simán megvezetett. Engem rászedett.
Nagyon jó kis történet, csavaros, izgalmas.


pável
4.0/5

[4 ​hulla libasorban]

Anglia! Itt még júniusban is szürke égbolt és metsző, hideg szél fogadja az embert. Milyen barátságtalan! És az emberek! Ezek az emberek! Ez a sok-sok aggodalomtól gyűrött, ólmos, szürke arc. Na és a házak, mindenütt ezek a házak! Úgy bújnak elő a földből, mint eső után a gomba. És milyen csúfak! Milyen otrombák! Mint megannyi fejedelmi tyúkól.

Na de lássuk csak. Sokan meghaltak mostanában. Nagyon sokan. Kemény volt a tél, és alattomos a tavasz. Meg aztán sok baleset is történt. Bizony, balszerencsés évünk volt.

A vidéki angol táj rideg szépségénél csak az angol tántik és nagynénik sejtelmes mosolya hideglelősebb.
Próbáltam egy mondatban összefoglalni ennek a pazar kis regénynek a hangulatát, persze nem ment, de talán közel jártam hozzá. Felejtsük el Agatha asszony egynémely csúf melléfogását: ilyenkor látszik igazán krimiírói tehetsége: alighanem a kisujjából kirázta ezt a darabot, miközben tele van élettel (egy helyes kis szerelmi szál bújuk meg a pamutgombolyagok közt). Egy kellően megbolondított krimitörténetbe csöppenünk és ami egyenesen pazar: a nem is kicsit ironikus humora és az angol néplélek, a vidéki falvak tipikus lakosainak kavalkádja, lélektani vurstlija. (Jó formában lehetett, következő könyve a krimiirodalom egyik legbravúsosabb darabja lesz, a Ten little niggers.)

Tisztában volt vele, hogy nyugalma nem tarthat sokáig. Éppen elég nénikéje volt ahhoz, hogy tudja, a szemközt ülő kedves, idős hölgy nem fog csendben maradni Londonig. Aggodalma hamarosan beigazolódott: a hölgy először arra kérte meg, hogy igazítsa meg az ablakot, azután arra, hogy vegye fel a földről az esernyőjét, végül pedig nekiállt dicsérni a vonatot.

A Yardnál majd tudni fogják, hogyan szereljék le az öreglányt, gondolta. Hiszen nyilván tucatjával futnak be hozzájuk isten háta mögötti falvakban lakó idős hölgyek, hajmeresztőnél hajmeresztőbb gyilkossági sztorikkal Az is elképzelhető, hogy egy egész ügyosztályt tartanak fenn külön a számukra.

Detektívünk ezúttal a gyarmatokról végleg hazatérő Luke Fitzwilliam, akit leginkább a kedves, jóravaló, de kissé ügyefogyott Hastings kapitányhoz mérhetünk: ügyetlenkedik is eleget, na persze, nincs mellette a jó öreg Poirot. Miss Marlple-szerű vénkisasszonyokból annál több akad errefelé („Túl sok a nő a faluban, még golfozni sem lehet egy tisztességeset”- panaszolja egy nyugalmazott tiszt.)

És mi legyen Lord Whitfielddel? – Vele könnyű dolgod lesz. Teljesen műveletlen és rettentő hiszékeny. Képzeld, még azt is elhiszi, amit a saját újságjaiban olvas.

Maga el sem tudja képzelni, micsoda súly nehezedik a vállamra – folytatta a lord. – Minden egyes lapom sorsát a szívemen viselem. Meggyőződésem ugyanis, hogy a közgondolkodást formálni hatalmas felelősség. Millióknak diktálom hétről hétre, mit gondoljanak és érezzenek. Nagyon komoly dolog ez. Felelősséget jelent. Ez, persze, nem baj. Nem félek a felelősségtől. Tudok bánni vele. Lord Whitfield kidüllesztette a mellét, megkísérelte behúzni a hasát, és barátságosan pillantott Luke-ra. – Nagy ember vagy, Gordon. Igyál még egy kis teát – vetette közbe könnyedén Bridget Conway. – Tényleg nagy ember vagyok, nem kérek teát – mondta nemes egyszerűséggel őlordsága, majd leszállva az Olimposz csúcsairól az egyszeri halandók közé, nyájasan megkérdezte vendégét: – Ismer valakit ezen a vidéken?

Mr. Abbot vörhenyes arca egészen lila lett. – Tommy Pierce? Az a kölyök egy pimasz, semmirekellő, kotnyeles mitugrász volt. – Az ilyen rosszcsontokból lesznek a kísértetek. Rendes, törvénytisztelő állampolgár nem háborgatja embertársait, ha már egyszer távozott közülük.

A regény közepén hosszan sorolják a karaktereket, egyes recenzensek panaszkodnak is erre, én sem esek hát az enumeráció csapdájába, pedig de szívesen pletykálna az ember a szereplőkről, csak leszögezem: rendkívül kellemes, szórakoztató olvasmány, néha fennhangon kuncogtam felette – a krimi így nálam mellékszál lett, ráadásul, ha nem is kitaláltam, de megsejtettem, kit is hajkurászik a derék, civilbe öltözött Luke – egy kellemes, sőt mi több, éles eszű jelenséggel az oldalán…

Nem bírok betelni vele – hadd idézzek még:

“…ezzel a vénkisasszony-képzelgésre alapozott rémtörténettel nem tud meggyőzni. – Pedig a vénkisasszonyoknak nagyon sokszor igazuk van. Az én Mildred nénikém például igazi látnók volt. Van magának nénikéje, doktor úr?
– Az igazat megvallva nincs.
– Öreg hiba! Nénikék mindenkinek kellenek. Ők viszik diadalra az intuíciót a logikus gondolkodással szemben. Csakis ők engedhetik meg maguknak, hogy X. Y.–t csirkefogónak tartsák, csak mert egy hajdani komornyikjukra emlékeztet, aki csaló volt. És bár a többiek joggal érvelnek úgy, hogy egy olyan tiszteletre méltó férfi, mint X. Y., nem lehet gazember, végül mindig kiderül, hogy a nénikéknek van igazuk.”

(2013k.)

cicus61
4.0/5

Na, ​ez érdekes volt. Most éppen nem Battle felügyelő volt a főszereplő, hanem egy ismeretlen, volt rendőr Luke. Szeretem, mikor így kezdődik egy könyv, hogy valaki gyilkosságokat vél felfedezni egy csomó balesetben. Luke persze, nem bírja ki, így elindul, hogy kiderítse mi történik egy kis faluban. Innen indul a történet és nagyon jól sikerült megint. Sok gyanusított, még több kérdés, kevés válasz és kész is. Nagyon tetszett. Ajánlom.


Youditta
4.5/5

Végig ​biztos voltam benne, hogy ki a gyilkos. Ideges is voltam, hogy miért nem látja Luke? Ennyire nem lehet béna. Aha, még jó, hogy nem az volt a gyilkos, akire a fejemet tettem volna. Ennyire még nem voltam biztos magamban pedig. Örülök, hogy a gyerekkori vágyamat nem teljesítettem, hogy nyomozó akarok lenni. :D valószínűleg hanyatlana az ügyek feldolgozottsága, ha a nyomozók körét erősíteném, ez van. :)

Egyébként a történet tetszett, szeretem amikor sokfelé kell figyelni, sok szereplő van, több gyilkosság. Hiányzott azért Poirot rutinja, de ez is egy jó A.C könyv.


Joxer
5.0/5

Egy ​érdekes krimi, ahol nem a megszokott nyomozók ((Poirot, Ms Marple)) derítenek fényt a gyilkosságokra, hanem egy Tommy és Tuppance-hez hasonló páros.
A helyszín a vidéki Anglia, ahol rövid időn belül többen is elhaláloznak, látszólag természetes módon. De főhőseink gyilkosságokra gyanakodnak. Ahogy kezdik keresni az okokat, úgy nő a gyanúsítottak száma, mivel látszólag többeknek is volt okuk a tettek elkövetésére. A regény végére egy gyanusított marad, de mivel ez túl egyszerű megoldás lett volna, AC egy csavarral megbolondította a történetet, amire a főhöseink akár hamarabb is rájöhettek volna, ha eszükbe jut a mondás: Az a gyanús, aki nem gyanús.
A két főhős (Luke és Bridget) kedves és szerethető figurák, AC írhatott volna több regényt is az ő főszereplésükkel,
Azt viszont nem értettem, hogy Battle felügyelőt miért kellett beleírni a történetbe, hisz szerepe elhanyagolható. Mire az utolsó fejezetekben előkerül (akkor is csak pár mondat erejéig), addigra párosunk már megoldotta az ügyet.


Se ​Poirot, se Miss Marple, csak egy nagyon könnyed, kicsit romantikus krimi, ráadásul klasszikus módon megírva, ezért a gyilkos személye könnyen kitalálható.


Maya
4.5/5

Ez ​a könyv a bizonyíték rá, hogy lehet jó egy A.C. krimi Hercule Poirot és Miss Marple nélkül is.
Ha lehet, még több csavar volt benne, mint a többi könyvében.
Tényleg ennyire könnyű lehet gyilkolni? Senki nem lát tovább az orránál? Még jó, hogy egyesek hisznek az idős hölgyeknek.
Soha nem találtam volna ki, hogy ki volt a tettes.


lettielena
4.0/5

Ó! ​Hát ez közel sem az a sztori volt, ami a filmben. De sebaj, így még izgalmasabb volt olvasni, bár hiányzott belőle Miss Marple. Nálam ő a best AC nyomozó. #miért kell átformálni egy jó történetet egy filmhez??#
A szerelmi szál furcsa volt, de {{legalább happy end lett.}} Fordulatos volt és adott egy fajta más fűszert a kriminek, viszont olvastam már izgalmasabbat AC-től. Nincs szükség romantikához a könyveiben, anélkül is fantasztikusak. :D
A gyilkos megtalálása {{roppant érdekes fordulat volt, mert épp mikor arra gondoltam, lehetne nő a gyilkos, akkor kiderült, hogy a néni zakkant és nem a lord. Szegény kanári.}}


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

25.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók